Sümbül:Hürrem Sultanam,kérlek menj vissza,ne legyen ebből botrány.
Hürrem:Nem tudom elhinni.Kérlek segíts nekem.
Sümbül:Most nem tehetem.Hürrem asszony,ne rendezz jelenetet,kérlek téged,könyörgök,ne menj ide be,hagyd őt,hagyd!!!
Hürrem:Ibrahim,nyisd ki!Aki túlzottan magasra tör az nagyot zuhanhat pasa,mert lesz aki letaszít téged.
Ibrahim:Hürrem asszony,fenyegetőzz csak.Rajta mutasd ki fogad fehérjét.Akár meg is marhatsz,ártani úgysem árthatsz vele.Gyenge vagy ahhoz,hogy közém és a szultán és közém állj.
Hürrem:Talán én nem,de Hatice úrnő még köztetek lehet.
Mahidevran:Vétettem valamit ellened,nagyuram?
Szulejmán,arra gondol,amikor Mahidevran mérget küldött az asztalára,ami majdnem Hürrem életébe került.
Mahidevran:Ne fordíts nekem hátat.Hónapok óta éhezem tekinteted,ne tagadj meg tőlem minden gyengédséget.Elég a büntetésből a kínzásból.
Hürrem a dühtől,hogy Mahidevran az uralkodóval van és az Ibrahimmal való vita után visszatér a szobájába és az ott lévő asztalt a tele étellel felborítja. Hürrem:"Legyen,te akartad.."
Ibrahim:Nagyuram.Talán bánt valami,segíthetek.
Szulejmán:Nem Ibrahim.csak kijöttem egy kicsit levegőzni.Te hol jártál?Kerestelek korábban.
Ibrahim:A piacon nagyuram.Készülődök a hazautazásomra.Este már azért nem jelentkeztem,mert vendéged volt.
Szulejmán:Mikor indulsz Pargaba?
Ibrahim:Amennyiben engedélyezed,holnap reggel.
Szulejmán:Miért sietsz ennyire mondd?
Ibrahim:Mert arra kértél uram,hogy mielőbb térjek is vissza,de ha úgy rendelkezel én...
Szulejmán:Nem rendelkezem.Menj mielőbb és jöjj.
Ibrahim:Még egyszer köszönöm,nagyuram.Ha pedig utamon történne velem valami..
Szulejmán:Ne légy vészmadár,ahogy elmész úgy vissza is térsz.
Hatice:Vajon miről beszélhetnek?
Gülfem.Abban biztos vagyok,hogy nem rólatok,asszonyom.
Hatice:Pedig talán jobb lenne véget érne ez a színjáték.Belefáradtam,hogy minden érzelmemet lepleznem kell,lenne már tiszta víz abban a pohárban.
Gülfem:Eljön az a nap is úrnőm.Légy türelemmel.
Hatice:Azt érzem utoljára látom őt.Valami ezt súgja itt belül.Milyen bánatos..
Mahidevran:Jó reggelt!Mindenki jól van?
Lány1:Köszönjük,igen.Kellemes reggelt neked is úrnőm.
Mahidevran:Később én is veletek tartok óráitokra.Érdekel fejlődésetek.
Lány1:Örömmel fogadjuk,ha te is ott vagy kevésbé szigorúak velünk a tanítok.
Lány2:Láttad csak úgy sugárzik ma az úrnő.
Lány1:Csodálod?!Végre újra együtt hált a szultánnal.
Lány2:Hürrem,mit szólt hozzá?
Lány1.Aligha örült,tényleg őt is megnézném most.
Nigar:Mit akarsz te Ibrahim pasától tudod,hogy már nem bizalmas az egyik legfőbb vezér lett.A padisah jobb keze.Jajj neked,ha összeakaszkodsz vele.Egyébként ma reggel elutazott.
Hürrem:Megijedt.Menekül előlem,de ezzel sem ússza meg ami rá vár.
Nigar:Ne nézz semerre és egy szót se szólj.
Mahidevran:Hürrem asszony,jó volt egész éjszaka a szultán ajtajánál?Kizárt téged?Szegénykém.Legyél strázsa.
Hürrem:Nyugalom,Hürrem...szót sem..
Mahidevran(szobájában Gülsahnak):Hagyj magamra most..!!!
Ibrahim levele Haticenak:"Úrnőm...szívemnek legkedvesebb ajándéka.Nem volt bátorságom elbúcsúzni tőled.Pargaba indulok,hogy családom nyomdokait kutassam.Ha megtalálom lelkemnek bánatára egy időre ott keresek majd vigaszt.Tudom szavamat adtam,hogy a pokol mélyéről is elhozom szerelmünk zálogát,de kudarcot vallottam.Az uralkodó akaratával nem vetekedhetek.Bármennyire is hajt kettőnk reménytelensége,nem tudtam felszárítani arcodon úszó bánatodat és mosolyt csalni annak helyére.Nem tudtam neked megnyitni a mennyei kerteknek kapuját.Próbáltam,de alázatomra omlott annak minden köve és én alatta rekedtem.Csupán egyetlen dolgot ígérhetek neked utolsó leheletemig téged foglak szeretni,hogy talán egy másik életben enyém lehess...."
Hatice:Elment Gülfem,örökre.Végleg elvesztettem őt.
Gülfem:Ne veszítsd el reményedet.Vissza fog jönni,ő nem hagyna el téged,így.
Hatice.Bár tudnám okát hirtelen távozásának.Mit mondhatott neki az uralkodó.
Gülfem:Várjuk ki.Még semmi sem biztos.
Hatice.Már nem jön vissza.Bárcsak engem is magával vitt volna.Szavába sem került volna.Tudta,hogy akár a pokolba is vele tartanék.
Gülfem:Úrnőm.
Ibrahim levele Szulejmánhoz:"Nagyuram.Most,mint az az Ibrahim szólok hozzád,kit még Manolis fiaként és a Szaruháni birtok udvari szolgájaként ismertél meg vadászatod közben a Szerdeszi hegyekben.Szultánom minden bizalmadat megköszönve ezen levelemmel szeretnék lemondani összes rangomról és rám ruházott hivatalomról.Nem csupán azért indultam el erre az útra,hogy családomat megkeressem,hanem,hogy biztosítsam őket hűségemről és támogatásomról,melyben évtizedeken át hiányt szenvedtek.Nagyuram,ne várd visszatérésemet.Tudnod kell,hogy palotádnak minden fényessége eltörpül a keserűség mellett,amit udvarodban nap,mint nap megéltem.A Hatice húgod iránt érzett reménytelen szerelmem ellehetetlenítette az ottlétemet.A halálnál is rosszabb,hogy nem adhattam gyógyírt bánatára,de a távolság talán vele is könnyebben felejteti szenvedését.Nagyuram,lemondok hát mindenről önszántamból,megfontoltan.Abban bízva,hogy helyettem is a boldogság útjára vezérled ,szeretett húgodat."
Hürrem:Nagyuram,valami rossz hír?
Szulejmán:Az orromnál fogva vezetett.Mindvégig,hogy nem vettem észre?!Elárult!
Hürrem:Ibrahimról beszélsz most.Ő árult volna el?Bocsáss meg uram.Kérlek ne haragudj rám!
Szulejmán:Mi dolgod itt?Ha csak ez a mondandód mehetsz!
Hürrem:Nem csupán ez.Hatice úrnő felől is érdeklődnék.Látom,hogy mennyire szomorú.Mondták,hogy a jegyese súlyos beteg.Vagy ezenfelül más is bántja.Nem tudnék neki segíteni?
Szulejmán:Sem az egyik sem a másik,nem a te ügyed.
Hürrem:És az estéd,az sem tartozik rám,nagyuram.....
Hürrem:Asszonyom..
Valide:Hürrem,mit tehetek érted?
Hürrem:Egy komoly ügyben jöttem.
Valide:Mondd hát.
Hürrem:Én nagyon szeretem Hatice úrnőt és bánt,hogy rendre bánatosnak látom őt.
Valide:Hürrem asszony a lényeget!Előttem ne csavard a szót!Mi az a komoly dolog?
Hürrem:Ibrahim pasa,ugye elment,de hátrahagyott egy levelet az uralkodónak,úgy hiszem egy Hatice úrnőre vonatkozó írást.
Valide:Nem értelek,mi ügye lenne Ibrahim pasának a leányommal.Vigyázz Hürrem!Jól gondold meg mit beszélsz.
Hürrem:Hidd el asszonyom,megtettem.Hatice úrnő szereti Ibrahim pasát.A boldogságuk kulcsa pedig te lehetsz.
Valide:Az efféle koholmány sért és felháborít.Ne hallgatlak tovább!Eredj!Törődj gyermekeiddel!
Valide:Igaz?
Hatice:Mi igaz,anyám?
Valide:Ibrahim pasa hátra hagyott egy levelet,egy vallomást melyben elmondja a fiamnak,hogy reménytelenül szerelmes beléd.Hatice légy szíves nézz rám!Igaz ez?Tudtál arról,hogy Ibrahim ilyen érzéseket táplál feléd?Válaszolj,ha kérdezlek!S,ha tudtál ez kölcsönös volt...Tűnj a szemem elől!
Valide:Anyám,kérlek hadd mondjam el..
Hatice:Elmondtad.Hallgatásod mindent elárul,szavaid ezután csak kifogások lennének.Tűnj el!
Hatice:Megtudta Gülfem.Mindenki tudja.
Gülfem.Jajj ne.
Hatice:Beszélnem kell az uralkodóval.Kérni fogom kettőnk bűnbocsánatát.
(Szulejmán viszont nem hajlandó fogadni húgát)
Ibrahim:Az emlékezés az én titkos imádságom,hisz bűneimet felelevenítve juthatok csak el a végső megtisztuláshoz.Újra itt vagyok a tengeren ahonnan szintén életem egyik része elindult.Ibrahim vagyok..Manolis sarja Szófiának gyermeke,ki magányban nevelkedett.15 éve nem láttam a hazámat,szüleimet kiknek vonását csak tükörből idézhetem fel.Ha abba belenézek számomra örök útvesztő az életem,melyben mostanra eltévedtem és nincs aki kivezessen.Nagy ritkán hegedűm dallamaiból,édesanyám hangja száll fülembe.Az egyetlen gyermekkori emlék,amit otthonomból megmentettem és azóta is őrzök.Ibrahim vagyok,hogy milyen a visszatérés?Egyáltalán hova?Milyen helyre térünk vissza..van-e oda érkezésünk,reményünk?Vagy bízzuk magunkat a sorsunkra?A hely ahonnan jöttél és ahová visszatérsz valóban ott van?Vár rád?És ha odanézel igazán azt látod SZÍVED IRÁNYTŰKÉNT VEZET,de haza tudsz jutni úgy,hogy nem felejted el a helyeket melyeken keresztül jöttél..vagy minden táj ahol elhaladsz..minden nyelv,minden hit idegen lesz neked és akkor ez az út nem lehetőség hanem kényszer lenne?Tőled függetlenül Ibrahim...
Valide:Hatice zokog a szobájában sem téged sem engem nem szabad,hogy meghasson.Tanulnia kell ebből,úgyhogy ezt a témát zárjuk le.És ne emlegessük többet.
Szulejmán:Jut eszembe minap elkezdődött a Manisai dzsámi építése,ígéretemhez híven.időben elkészül.
Valide:Én áldott fiam,nem tagadtad meg kérésemet.Közben újabb hét telt el,ismét csütörtök van.
Hatice:A szultán már napok óta hozzám sem szól.Még elé sem járulhatok.
Gülfem:És,ha a Validéval megpróbálnál beszélni?Hátha immár meghallgat.
Hatice:Anyám ugyanúgy semmibe vesz.Allahom segíts meg.
Eleni:Niko,miféle gúnya ez rajtad?De felvitte az isten a dolgodat.
Ibrahim/Teo:Hol van Niko?Én Teo vagyok.Nico testvérbátyja.
Eleni:Teo?Valóban te lennél?Eleni vagyok.Drágaságom,hát élsz?emlékszel rám?
Ibrahim/Teo:Igen emlékszem.
Eleni:Annyi éve már,hogy elvittek téged és híred sem érkezett.Azt hittük,hogy meghaltál.Azon a napon amikor elmentél,jaj de iszonyú volt.Nico csak zokogott,csak sírt és sírt nyughatatlanul.
Ibrahim/Teo:És hol van most Eleni néni?Otthon senki sincs.Anyámat láttad?
Eleni:Csak Manolist a tenger partján.
Ayse:Hürrem,úrnő.Jól vagy?
Hürrem:Igen,jól Ayse.Miért?Miért bámulsz így,Akarsz valamit?
Ayse:Nem,csak a helyedbe képzeltem magam.Mert,hát csütörtök van és gondolom a szultán ma este is Mahidevran asszonyt fogadja.Nem irigyellek.
Hürrem:Kizárt,hogy ma őt választaná.Nyugodtan terjesztheted és egyúttal közöld a lányokkal,hogy ma este ne keressenek.
Ayse:Nem,mintha hiányoznál,de jó.További kellemes napot!
Hürrem:Sümbül aga.Nyilván hozzám jöttél.Készülődnöm kellene?
Sümbül:Nem,sajnos nem hozzád jöttem.
Hürrem:egyre kevesebbet foglalkozol velem.Csak nem más feladatot kaptál?Sümbül:Én ostoba.Jaj,bocsáss meg.Óhajtasz valamit,Hürrem asszonyom?
Hürrem:Nem kell gúnyolódni csak észrevétel volt.Mit tudsz a szultánról?Kérethet ma?
Sümbül:Nem tudom,de most sürgős dolgom lenne.
Gülsah:Nem értem félelmed okát?
Mahidevran:elég jól ismerem urunkat.Tudom mikor gondol rám és mikor egészen másra.Más nőre.Nem értem miért vezekelek még.Bocsánatot kértem,számtalanszor már.Az a nő teljesen megfertőzte szívét,lelkét,megbűvölte.
Gülsah:Hátha ma újra kéret,ebben bízz.
Mahidevran:Kötve hiszem.
Sümbül:Asszonyom,az uralkodó ma este téged vár
Musztafa:Anya majd én is mehetek?
Hatice:Miért nem állsz szóba velem?Te is elfordulsz tőlem,mint az uralkodó,igaz?
Valide:Egy anya sosem fordul el gyermekétől,miként annak sem szabad az édesanyjától és szégyenbe hozni.Időt és fáradságot igyekeztünk a te boldogságodat megteremteni.Miközben te félrevezettél minket.Megértheted,hogy fivéred is bosszús.Nem ezt várta tőled.
Hatice:Jó anyám.Tudod,hogy sosem hoznák rátok szégyent.Akkor inkább a halált választanám,de szívemnek mégis,hogy parancsoljak?
Valide.Érző szíveddel magyaráznád a történteket?
Hatice:Tessék.Érzed?Dobog.Mondd mit tegyek,hogy soha többé ne érezzem?
Ibrahim/Teo:Apa..Apám!Én vagyok az Teo!Már Ibrahim.
Manolis:Teo:Nem csal szemem?Te vagy az?
Ibrahim/Teo:Hazajöttem apám.Itt vagyok.
Manolis:Teo,fiam.Istenem.Édes istenem..Mesélj hamar.Először is,hogy lettél ilyen gazdag?Ez a ruha is egy vagyon lehet.
Ibrahim/Teo:Mindent el fogok mesélni apa.Bírd ki.De előbb anyámat látnám.Otthon nincs,azt már tudom és Niko sem,mondd hol vannak,Apám....elmentek valahova?
Manolis:Édesanyád meghalt már tíz esztendeje,de hiszem,hogy most még boldogabb ott fent.Amíg élt minden nap érted imádkozott és igaza volt,mert megmondta,hogy egyszer hazatérsz,pedig akkorra már mindenki lemondott rólad.Nézd ott jön Niko...
Ahmed pasa bebocsátást kér a szultántól,majd megkérdőjelezi Szulejmán döntését Ibrahimmal kapcsolatban,de mikor rájön,hogy nem járt sikerrel ,beárulja Ferhat pasát.Árulással vádolja miszerint a Rodoszi hadjáratuk során önkényuralmat gyakorolt a nép felett (Vesztegetés,adóztatás,rabszolgaság)
Szulejmán:Egy ilyen vádat nem alapozhatsz pletykákra pasa.Hozz bizonyítékokat és fejét veszem Ferhat pasának.De egy dolgot ne felejts..Szultánod félrevezetése a legnagyobb hazaárulásnak számít!
Niko:Ha tudnád micsoda öröm téged látni.Időtlen idők óta csak erre várok.Hiába nem tudtam merre jársz,hogy élsz-e még és hiába mondogatta atyám,hogy elveszítettünk én sosem hittem.Az én Teom nem vész el.Nem hagy el minket,ezt feleltem neki.Ő él és egy nap visszatér.
Manolis:Na gyertek készítünk egy jó ebédet,remélem éhes vagy Teo.
Ibrahim/Teo:A tenger összes halát megtudnám enni.
Niko:Étvágyad látod mindig is volt,rendre az én ételemmel szemeztél.De bánom is én most,hogy hazatértél,tiéd lehet Parganak összes hala bátyám.
Ibrahim/Teo:Menjünk hát.
Hatice:Bánt amit anyám a minap mondott,hogy én szégyent hozok a családunkra.Nem érdeklik az érzéseim.
Mahidevran:Ez nem igaz,ne vádold ilyesmivel.Talán neheztel rád,de csak ,mert fontos vagy neki.Nyugodj meg és légy türelemmel.Az idő a legjobb gyógyír.Lásd példámat.Ma újfent engem kéret a szultán a lakosztályába.Hitted volna korábban?
Hatice.Nekem ez nem vigasz.Rám máshogy néznek.Anyám uralni akarja az életemet is.Ne haragudj nem téged akarlak bántani.Csak fájdalmam mondatja..
Mahidevran:lassan készülődnöm kell,ha megbocsátasz..
Gülsah:Úrnőmmel a fürdőbe készülünk.Előkészítettétek,ugye?
Nigar:Igen,asszonyod óhaja szerint.
Lány1:Megmondtam nektek csütörtök van.A szultánnál lesz jelenése,egész biztos.
Ayse:Hürrem asszony.Téged ez egy kicsit sem bosszant?Nem rég azt mondtad a szultán már csak veled akar hálni.
Nigar:Ayse,hallgass.Szót se haljak.
Hürrem:Ne is,mert kitépem a nyelvedet.Majd én megmutatom nektek,ki a szultán első asszonya.
Ayse:Megint a nagy szavak,akkor Mahidevran asszony miért járulna elé?
Hürrem:Vigyázz a szádra Ayse.Utoljára szólok.
Nigar:Hürrem asszony..
Ayse:Vagy mi lesz?Rám is mérgezett prémet csavarsz?
Hürrem:Az úrnőddel beszélsz,ne feledd szolga!Hangodat se halljam,különben...
Ayse:Különben mi???
Hürrem:Szavamra megöllek!Itt tépem ki a szíved és dobom oda a kutyáknak.
Nigar:Sümbül aga segíts..
Hürrem:Megértetted Aye??!!Meghalsz!!
Nigar:Büszke lehetsz magadra!!!
Hürrem:Engedj el!
Ibrahim/Teo:Már el is felejtettem milyen az oliva olaj.Az illata,az íze,Eleni kenyerével,anyám fetájával..
Niko:Na testvérem,láss hozzá.
Manolis.Teo,őszintén fiam,hogy lettél ilyen gazdag?Mindenütt szolgák járnak nyomodban.Ajándékokkal teli ládával jöttél haza.
Ibrahim/Teo:Először is Ibrahim lettem.A Manolisi Szaruháni birtokon.A birtok asszonya,nos igen nagylelkű volt velem.Évekig taníttatott.Mígnem egy napon a trónörökös Szulejmán vadászat közben oda tévedt.Épp kint hegedültem a kertben.Magához hívatott.Tetszett neki,ahogy játszom,még aznap átvitt a Manisai palotába.Ahol hét évig szolgáltam,amíg aztán ő trónra nem lépett.
Manolis:És neked hova vitt az utad?
Ibrahim/Teo:Konstantinápolyba vele együtt.Amíg ő padisah lett,én már a szultán bizalmasa.
Niko:Hallod ezt apa?
Ibrahim/Teo:Egyetlen barátja és leghűbb szolgája.Kísértem őt hadjáratain..Nándorfehérvár,Rodosz.Osztoztam diadalában.Épp Rodosz felé hajóztunk,amikor azt ígérte,ha győzelemmel térünk vissza,akkor hazajövetek Pargaba a családomhoz.És betartotta a szavát.Így itt vagyok.
Manolis:Igazi hős lett az én fiamból.Jó döntés volt az Oszmánokhoz küldeni téged,itt mifelénk legfeljebb hálót szőhetnél.Ibrahim,nagyon büszke vagyok rád.Bárcsak anyád is megérte volna,ezt a szép napot.
Ibrahim/Teo:Ő is velünk most.Tudod én ebben mindig szentül hittem.Minden pillanatban,ez tartotta bennem a lelket végig a távollétem alatt.
Niko:Sokat üldögéltem itt éjszakánként.Nem egyszer rád gondolva.Haragudtam rád.Egyszerre átkoztalak és sírtam érted.Anyánk mérges is volt ez miatt.Egy rejtély voltál bátyám egy talány.Híredet se hallottam,de azt biztosan tudtam,hogy élsz.Mi telt ennyi időbe?Nem hiszem el,hogy eddig nem jöhettél.Mi volt az oka?Mi gátolta,mondd?Vagy akár azt,hogy írj pár sort.Olyan ez,mint mikor az ember szívét kitépik és tehetetlen vagy.
Ibrahim/Teo:Amióta csak úton vagyok,én...én az utat kerestem.Álmaimban még láttam is magam előtt.Eltévedtem.Nem neked kellett elmenned innen Niko.Nem téged szakítottak el a családodtól az otthonodtól a tengertől.És ne hidd,hogy egy pillanatra is elfelejtkeztem rólatok.
Niko:Ahogyan én sem feledkeztem el rólad,Teo.A gyász érjen ma itt véget,jó?Testvérem,ezt mindvégig neked tartogattam.
Ibrahim/Teo:Anyám hegedűje..
Niko:Kíváncsi volnék meg tudod-e még szólaltatni.
Ibrahim/Teo:Máris magad döntheted el Niko..http://www.youtube.com/watch?v=PQPdP_Kk3lQ
Mahidevran:Nagyuram,szolgádnak engedj annyit,hogy megérintsen.Ha egyebet már nem.Ne tagadd meg tőlem.Vágyom erre.....
Sadika az éjszaka leple alatt kioson szobájából ,hogy átadjon egy levelet Boncuk agának,de nem veszik észre,hogy Ayse meglátta őket.Sadika,hogy ne lepleződjön le az összeesküvés a szultán ellen elvágja Ayse torkát.
Ayse:Sadika..
Sadika:Te mit csinálsz itt?
Ayse:Én mit csinálok?Neked mi dolgod van itt.
Sadika:Nem voltam álmos és kijöttem levegőzni.
Ayse:Ne hazudozz.Titokban adtál valamit annak a Boncuknak,láttam.Gyerünk,Sümbül aga majd szóra bír.Ne kényszeríts ,különben az egész palotát is felverem.
Sadika:Jól van,csak ne ráncigálj.Megyek.
Ayse:Majd most meglátjuk,mennyire vagy hűséges a nevedhez.El ne tűnj.
Másnap reggel megtalálják Ayse holttestét a folyosón....
Gülsah:Úrnőm.Fontos hírt hoztam.Ayse asszony meghalt.Elvágták a torkát.
Mahidevran:Tessék?
Hürrem.Jöjj,már nem haragszom.
Gülnihal:Ayse asszony..
Hürrem:Hallgass!Miatta büntettelek.A nevét se halljam.
Gülnihal:Meghalt.Az imént találtak rá.
Hürrem:Meghalt?Ezt nem értem,mitől?Tegnap még jól volt.
Gülnihal:Az éjjel elvágták a torkát.Megölték.
Hürrem:Ki?Ki tette ezt?Ki?
Gülnihal:Még nem tudni,úrnőm.
Hürrem:Szörnyű,ezt sosem kívántam neki.Őszintén sajnálom.
Sümbül:Engedelmeddel,úrnőm.Uralkodó ágyasai közül az egyiket Ayse asszonyt az éjjel meggyilkolták.
Valide:Sümbül aga,miféle mocskos tréfa az?Mit beszélsz?Mi az,hogy meggyilkolták?
Sümbül:Elvágták a torkát.Nemrég találtuk meg asszonyom.Elvérzett még az éjszaka folyamán.
Valide:Ki tette,Még ma tudni akarom Sümbül aga.Az én palotámban gyilkos ne lakozzék!Kerítsd elő azonnal!
Sümbül:Állj csak meg te!Halljam mondd el mi történt Ayseval?
Sadika:Én nem tudok semmit.
Sümbül:Dehogyis nem tudsz.Egy szobában laktok.Sülve főlve együtt voltál vele.Nekem ne mondd,hogy ne tudsz semmit!Nagyon gyorsan kezdj el beszélni,mert a hóhér elé vetlek.
Sadika:Tegnap éjjel nem csak én,Gülnihal is ott volt.Korán aludni tértem és reggel amikor felkeltem,Ayse már nem volt az ágyában.
Sümbül:Kiderül igazat mondasz-e.
Daye:Halljam,ki tette?Olyan nincs,hogy egyikőtök sem látott semmit.
Nigar:Allah a cinkosokat is ugyanúgy bünteti.Erre gondoljatok.Jobb,ha beszéltek.
Lány1:Azt nem tudom,hogy ki volt,Aysenak bőven volt ellensége.
Daye:Például ki volt itt ellensége?
Nigar:Lenyeltétek a nyelveteket?Kérdeztek tőletek valamit.
Lány1:Hürrem úrnő.Te is itt voltál,akkor Nigar asszony.Mindnyájan hallottuk miket nem mondott neki.
Daye:Miket,én nem tudom.
Lány1:Hogy megöli őt és a kutyák elé dobja.
Daye:Ez igaz?Mind hallottátok?
Nigar:E szavakat felindultsága mondatta vele,aligha gondolhatta komolyan.Tudja azzal egész jövőjét kockáztatja.
Lány1:Akkor is azt mondta!
Lány2:Szerintünk ő tette.
Daye:Keressük meg Sadikat,mint szobatársa talán többet tud.
Sümbül:Már beszéltem vele Daye asszony,aludt az éjszaka egyebet nem mondd.
Hatice megtudja Gülfemtől,hogy az uralkodó levelet küldött Ibrahimnak Pargaba.Majd pedig Mahidevran elújságolja Ayse halálhírét és azt,hogy mindenki Hürremet gyanúsítja.
Ibrahim/Teo:Voltál már szerelmes?
Niko:Én??ÓÓÓÓ,csak....,de ez kötelezettséggel jár,tudod.Az meg nekem nem kell.Majd,ha jön egy ismeretlen lány vagy inkább egy sellő a tengerből,arra kivetem majd a hálómat.És te voltál már?
Ibrahim/Teo:Voltam.De nálam ez reménytelen dolog.
Niko:Miért lenne az?HMM?Hatalmad van,gazdagság,aránylag jóképű is vagy.Persze nem annyira,mint én,de az.Bármelyik nőt megkaphatnád.
Ibrahim/Teo:Lehet,de az nem a szerelemről szólna Niko.Ráadásul az enyém az üveghegyen is túl van.
Niko:Túl az üveghegyen?Talán királykisasszony akibe beleszerettél?
Ibrahim/Teo:Mondhatjuk,mert úrnő.Az uralkodó húga.
Niko:Az uralkodó húga?Figyelj csak,ugye nem emiatt küldtek haza?
Szulejmán kéreti Ferhat pasát,hogy kísérje el a piacra,mert körül szeretne nézni,hogy mi újság az alattvalóival...
Gülnihal:Sümbül aga..
Sümbül:Gülnihal asszony...nyilván hallottad a hírt.
Gülnihal:Igen,iszonyatos.Tegnap még itt ültünk és beszélgettünk.
Sümbül:Te mikor tértél vissza Hürrem asszony lakrészébe?
Gülnihal:Elzavart.Az éjjel már nem.Egyedül akart maradni.Így aztán odalent a lányok mellett húztam meg magam.
Sümbül:Aha.Haragudott rád.
Gülnihal:A vitája miatt Ayseval.Próbáltam megnyugtatni,de sértődött volt.Aztán elküldött engem.
Sümbül:Kéretett valakit helyetted?
Gülnihal:Nem,egyedül volt.Sümbül aga,én nagyon félek.
Sümbül:Nem kell félned,én megvédelek minden rossztól.......belép Daye
Szulejmán:Miért hívod nagybecsű Ibrahimnak?
Árus:Uram,akit a szultán becsbe tart az bizony nálunk is tiszteletnek örvend.De kérdezd a Matrakost,ő igazi jó barátja Ibrahim pasának.
Szulejmán:Rendben menjünk.Matrakos tarts velünk.
Ferhat pasa:Ezúttal hova nagyuram?
Szulejmán:Hodzsához,ma van a fogadó napja.Megérdeklődjük milyen panaszokat nyújtottak be a hodzsához.
Üzenetek:"Segíts rajtunk nagyuram,Ferhat pasa minden pénzünket elvitte,már kenyér sem jut az asztalra.Azért dolgozunk uram,hogy éhen ne haljunk."
"Az Edirnekapi boltosok nevében írok.Ferhat pasa egész megélhetésünket tönkreteszi."
Valide:Se köszöntéssel,se hamis bájolgással ne fáradj mostantól.Elérted,hogy minden beléd táplált hitemet elveszítsem.
Hürrem:Tisztelettel kérdezem,mivel váltottam ki ellenszenved,ártottam neked?
Valide:Nekem szerencsére nem..Aysét viszont megfenyegetted,hogy megölöd.
Hürrem:Dühös voltam rá,azért mondtam.
Valide:S,hogy aztán dühödnek okán,másnap reggel holtan találják,mert csak is te lehettél.
Hürrem:NEM!Nem én voltam!Allahra esküszöm,hogy nem én tettem.
Valide:Bárhogy is legyen,amíg be nem bizonyítod ártatlanságodat,unokáimat e perctől nem láthatod.Gyilkosnak a közelükben nincs helye.Daye,hozd a gyerekeket és menjünk.
Hürrem:Nem.
Valide:Lakrészének ajtaját pedig zárjátok és őrséget elé.
Hürrem:Ne vegyétek el a gyerekeimet!
Sümbül:Gyere szépen.
Hürrem:Mehmet...Mihrimah....kérlek,ne vigyétek el őket.Ezt nem tehetitek!Mehmet,Mihrimah...Ártatlan vagyok!Miért én??
Hodzsa:Uram a legtöbb panasz,ami eljut hozzánk Ferhat pasára vonatkozik az ő cselekedetei miatt kéri szinte mindenki a segítségünket.
Szulejmán:Azt is elárulnád miféle cselekedetek ezek Hodzsa uram?
Hodzsa:Elszégyellem magam,ha csak felidézem uram.Vesztegetés,harács,adók...nem is sorolnám.
Szulejmán:Ki helyettem büntet maga is vétkes.
Hodzsa:Piri Mehmet pasára kívánsz ezzel utalni?
Szulejmán:Vigyázz a vádaskodással!Nálam az egyik legnagyobb bűn.Attól,hogy Pisi pasa a rokonod,még nem ismered ügyének részleteit.
Hodzsa:Számomra nyilvánvaló nagyuram,hogy ami vele történt igazságtalanság.
Szulejmán:Tán nem láttad mi történt Rodoszon,Hodzsa??!!Én magam adtam vissza a pecsétjét és miért,mert egységben kell harcolnunk a gyaúrok ellen mindvégig.Hány fiatal vitézünk életébe került döntése?Magad is ott gyászoltál,mikor mártírjainkért imádkoztunk.Te szemet hunyhatsz,én viszont nem tehetem.Így volt rendjén,lejárt az ideje mennie kellett.
Hodzsa:Ez arra akkor sem magyarázat uram,hogy bizalmasodnak adtad egy pasa pecsétjét.Az Oszmán Birodalom minden hagyományát aláásva neki ajándékoztad tisztségét.Ferhat pasa mellett én sem emelek szót.Jól tudjuk,hogy mibe hibás,sajnos,de engedelmeddel Ahmet pasa az ő tapasztalatával alkalmasabb lett volna a feladatra.Végig kell járni a ranglétrát ,de ha csak jog szerint nézzük..
Szulejmán:Az,hogy kinek mihez van joga ,ezt egyedül én mondom meg uram.S akit megajándékozok,az megérdemli.Amit viszont sokan elfelejtenek,hogy egy ilyen jogot vagy ajándékot ugyanúgy vissza is vehetek,ha akarom az illető fejével együtt!!
Közben megérkeznek Szulejmán küldöttei Ibrahim szülői házához;akik először Manolist találják meg.
Szulejmán levele Ibrahimhoz:"Haladéktalanul térj haza Pargaból.Fontos események történtek,melyekhez szükségem van jelenlétedre.Küldönceimnek késlekedésre,ne is adj okot.Parancsot kaptak,hogy hozzanak vissza a palotába.Ha meg kell halnod,ezen a földön mellettem fogsz meghalni...." Niko és édesapja is Ibrahimmal akarnak tartani...
Hatice:Szultánom nagyon bánt,hogy még csak látni sem akarsz,nemhogy meghallgass engem.Jó ideje szeretnék veled beszélni,de rendre elakadok ajtódnak küszöbénél.Egész életemben neked engedelmeskedtem.Megértéssel fogadtam minden parancsodat,bele törődtem a sorsba,amit anyámmal nekem szántok,s inkább a halált választanám,mint a szégyent.Így lesz ezután is nem kell aggódnod.Engedelmes maradok és türelemmel várok még jegyesem Mehmet Cselebi felépül.Nagyuram,hidd el..Ibrahim pasa azért mondott le hivataláról és ment el innen,mert tisztel téged és hűséges hozzád.Én csak érzéseimről tudok lemondani,mit meg is teszek csak bocsáss meg neki,hagyd őt életben.Könyörgök..
Szulejmán:Meghallgattalak,elmehetsz. (Majd bejön Valide és "megvádolja" Hürremet a gyilkossággal)
Hürrem:Tudtam,hogy eljössz,hogy segítségemre sietsz.
Szulejmán:Gyermekeim anyjaként tiszteltelek.Örömöm és vidámságom forrásának tekintettelek.Életem részének.Mondd mit tettél,Hürrem?Gyilkoltál?Hogy hajtsam így többé melléd fejem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése