109.rész Leirása

1 sö elözetes:

- Egy herceg amíg a Palotátoltól nem kér engedélyt, nem hagyhatja el a Szándzaákját.Ezt lázadásként fogadják.--------------- Elintézted?- Ne aggódjőn Szultánám. Bele tettem.-neki is közel a vég, mint Fatma Szultánának.--------------------Ha én veszítek mindenki sérül. Mindenki.------------- Az Urunk kardja a fejünk felett ringatózik. Vagy azok feje hullik, vagy a miénk.---------------- Az elbocsájtása napján, biztosan a lány is maga mellet lesz, hogy vigaszt nyújtson.----------------------- Évek óta tiszta szívvel szolgáltam. Kötelességem alól kérem mentsen fel.-----------------Amig HArunisát nem találjuk meg, nem térünk vissza a szerájba(palotába). Élve vagy halva.-------------Hogyan tudnék Önnek segíteni?-Elbocsájtását kérve.----------.-Mit jelentsen ez Efendi,csak nem azt, hogy az elbocsájtását kéri?- Allah egy nap, mindenkinek adja meg a szükséges akaratot, hogy letudjon mondani a birtokolt hatalmáról.- Érdemlegesnek találtam a kelrésedet. El vagy bocsájtva, elmehetsz.------------ Mustafa herceg, anélkül, hogy bárkit is értesített volna megérkezett a Palotába  .--------------Hódolat. Sulejman szultán Őfensége!------------Gratulálok Sokollu. Jó munkát sikerült végezned.

2 dik elözetes
Ibrahim: Milyen igazságot rejteget ez az este? Milyen eső esik a vértől homályos égen túl? Ez a te véred, ami a tüdődből tör elő? És.. mi a végzet? Leállítani a vérzést vagy belefulladni?Muszatfa: TŰŰŰŰŰZ!!Szulejmán: FIAAAAM!!

109. rész

Süleyman a szobájában éppen olvas, mikor kimegy a teraszra és látja, hogy Mustafa és Barbarossa egy hajón állnak, és több hajó kíséretében a palota ellen kezdenek tüzelni. Az egyik épp az ő teraszát éri. Közben Ibrahim hangját halljuk: "Jó és rossz, ezek az igazságok jellemzők az oroszlánra. Az igazság olyan, mint a part nélküli feneketlen óceán. Az óceán vize olyan, mint a vad tűz, minek a hullámai gyöngyök. Ez az igazság a tűz esője ... Egyetlen cseppjével meg tudja a földet perzselni. Sok esőtől pedig elsüllyed és feledésbe merül... MInden ember a földből származik. Minden testben külön napfényt találunk. Legbelül, az erős oroszlánok és gazellák elrejtik magukat. Tulajdonképpen, azok a dolgok, amiket az ember keres a gondolatainkból származik. Amikor a bánat eltalálja a szívet, akkor Gabriel, a bánat prófétája megnyitja azt. A gondolatok olyanok, mint Szűz Mária ... Több száz Jézussal esnek teherbe. És mi az éjszaka igazsága? Mik ezek a vértől lefröcskölt dómok? Ez a vér az, ami a saját májból csepeg? Mi a sors? Az, hogy megáll vérezni, vagy hogy belefullad ebbe a vérbe???" Süleyman felébred. Elaludt a könyv fölött. Aztán kimegy a teraszra, és látja, a víz teljesen nyugodt.

Látjuk, hogy Valéria a lányokat utasítgatja: "Ti ketten menjetek, készítsétek elő fürdőmet ... Szultánunk bármelyik percben hívathat. Csinosnak kell kinéznem. Te meg, menj a konyhába. Készítsenek nekem muhallabiát. Nagyon kívánom..." Hürrem nézi fentről. Fahriye: "Mondtam a szolgáknak, hogy nem figylejenek rá, de Fatma Szultána utasította őket ... és ő meg úgy viselkedik, mintha Szultána lenne." Hürrem: "Hadd élvezze ki ... már nem tart sokáig. Közeleg a vége, akárcsak Fatma Szultánának."

Közben Fatma elmondja Gülfemnek, hogy az ex-férje megérkezett. Gülfem: "Miért fogadtad, Szultánám? Azt hittem, hogy még a képét sem akarod látni." Fatma: "Hürrem hozatta ide ... hogy elvigyen innen ,,, és a Pasa nem hagyta ki ezt a lehetőséget ... és nekem meg nem volt más lehetőségem. Így akar rajtam bosszút állni ... azzal, hogy visszavisz, visszanyeri régen elvesztett hatalmát." Gülfem: "Mustafa Pasa nem tehette volna ezt meg a saját büszkesége nélkül." Fatma: "Miféle büszkeség, Gülfem? Ő egy szégyentelen, erkölcstelen ember ... Képtelen vagyok elmondani mindazt, amit éveken keresztül tett velem. És most nézd, én vagyok a hibás! Ha negyven éve gondoltam volna, nem hinném, hogy hagytam volna így történni! Gülfem: "Mi ... arra gondolsz, hogy ismét hozzámész?"
Hürrem érkezik. Fatma: "Üdvözöllek Hürrem! Minek köszönhetem látogatásod?" Hürrem: "Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy ne aggódj ... személyesen gondoskodom az esküvő előkészületeiről. A lehető legrövidebb idő alatt megünnepeljük ... neked is így lesz a legjobb." Fatma: "Mondtam már neked, Hürrem, ahol én járok, nincs helye a szomorkodásnak, tanúsíthatod ez. Sőt! Boldoggá teszlek, mindazok után, hogy megfizettél mindazért, amit megérdemelsz." Hürrem: "Tulajdonképpen az esküvődön is boldog leszek, Szultánám ... ha nincs más kívánságod, mennék." Fatma: "Még sok idő van az esüvőig. Addig is bárki meghalhat és bárki is megszülethet..."

Manisában Nurbanu tömlöcben, Selim érkezik. Nurbanu boldog: "Hercegem! Jöttél, hogy kiszabadíts ebből a sötét veremből?" Selim megragadja: "Beszélj! Ki segített neked? Canfeda vagy Gazanfer? Gazanfer segített neked, nem igaz?!" Nurbanu: "Nem ... esküszöm, neki ehhez semmi köze! Senki sem segített! Gazanfer nem is tudott erről!" Selim: "Ne hazudj nekem, Nurbanu! Azt akarod elhitetni velem, hogy egyedül hagytad el a Háremet?!" Nurbanu: "Nem az a lényeg, hogy hagytam el, hanem az, hogy miért! Miattad csináltam! Hogy megmentsem szerelmünket, és a jövőnket!" Selim: "Ki a fene vagy te??? Hogy merészeled??? Azért jöttél, hogy megmetsél???" Nurbanu: "Mint a többi szolgának, nekem is az a feladatom, hogy boldoggá tegyelek. Ezért küldtek ... hogy páncélként óvjalak mindentől, ami szomorúvű tesz vagy bánt téged." Selim: "Mit jelentsen ez? Ki küldött?" Nurbanu: "Magasságos Urunk." Selim: "Átléped határaidat, Nurbanu. Nagyon meg leszel büntetve." Nurbanu próbált mentegetőzni: "Ha el akarsz küldeni, vagy ha meg akarsz fosztani szerelmedtől, akkor csináld! Ölj meg most!" Selim vár egy picit, aztán elviharzik. Gazanferhez fordul: "Ez az első és utolsó alkalom, Gazanfer! Ettől kezdve, még egy hiba, és fejedet vétetem!!!"

A főkertben, Hürrem és Rüstem búcsúzkodnak: "Hogy van Kapudan Pasa? Remélhetőleg, úgy, ahogy mi akarjuk:" Rüstem: "A határidő, amit adtam neki, az holnapra szólt. El fogja mondani a Szultánnak, hogy én ártatlanak vagyok az Ali Aga féle ügyben." Hürrem: "Mindenre fel kell készülnünk. Hayreddin Pasa nem egy könnyű eset. Allah tudhatja, mi jár most a fejében." Rüstem: "Azt mondják, nagyon aggódik a lánya miatt. Nem hinném, hogy veszélybe sodorná az életét." Hürrem: "Figyelmeztetted az agákat, nem de? Semmi bántódása nem eshet!" Rüstem: "Szultánám, engedélyeddel mennem kell. Eljött az ideje, hogy elinduljak. Még el sem búcsúztam Mihrimah Szultánától." Hürrem: "Allah vigyázzon rád utadon, Rüstem Pasa ... minden óvintézkedést tegyél meg. Nem akarom, hogy bármi is történjen veled."

Barbarossa nagyon aggódik. Yavuz érkezik hozzá: "Mustafa Hercegünk arra kért, ne aggódj Mihrünissa miatt, amíg Amasyában tartózkodik, a Herceg védelme alatt áll." Barbarossa: "Úgy tűnik, nem tudsz mindent. Az árulók elrabolták a lányomat ... és megfenyegettek." Yavuz: "Hogy lehetséges ez, Pasám? Biztos vagy benne?" Barbarossa: "Maga az ördög, Rüstem jött el hozzám ezt közölni ... Nem hinném, hogy hazudott volna ilyen ügyben." Yavuz: "Mit akar tőled?" Barbarossa: "Beszélnem kell a Szultánnal a janicsárok ügyében ... hogy Ali Aga csapdát állított Rüstemnek." Yavuz: "De ez Ali Aga halálát jelentené!" Barbarossa: "Tulajdonképpen, ez úgy nézne ki, mintha Mustafa tette volna ... Szultánunk tudja, mennyire közel áll Mustafához ... Nézd. Az egyik oldalon a lányom élete, a másikon a Herceg iránti hűségem áll. Milyen nehéz is ez!" Barbarossa majdnem összeesik a mellkasába belenyilalló fájdalomtól. Yavuz orvosért kiált. Azonban Barbarossa nem akar orvost. Azt mondja, hogy ha valami történik a lányával, felégeti az egész világot Rüstem feje fölött. Yavuz: "A Herceg már bizonyára hallott az emberrablásról ... Atmaca is ott van ... majd együtt kimentik a lányodat."

Mahidevran Mustafához: "Oroszlánom! Már vártalak! Nem nézel ki valami jól ... Történt valami?" Mustafa: "Nem." Mahidevran: "Nem voltál itt éjjel ... Hol van Mihrünissa?" Mustafa: "Megnyugtatásodra közöm, anyám ... nincs semmiféle olyan kapcsolat közöttünk, mint amire gondolsz. Még ha lenne is, lehetetlen ... meg is mondtam neki. A villájában marad még egy darabig, aztán a megfelelő időben visszaküldöm Isztambulba."

Yahya kérdi Atmacától, küldött-e katonákat Mihrünissa után? Atmaca igennel felel. Yahya kérdi, min mosolyog, Atmaca azt válaszolja, hogy a lány olyan gyorsan haladt, hogy a katonák alig tudták utolérni. Yahya azt mondja, hogy menjen utána, és hozzon hírt felőle, mert a Herceg tudni akarja, jól van-e.

Süleyman a Divánban van Sheyhullislam Fenerizadéval: "Tudod, mennyire becses vagy számomra, de olyan ütötte meg a fülemet, amit nem hagyhatok szó nélkül." Fenerizade: "Remélem, Allah akaratával, minden rendben lesz." Süleyman: "Nyilvánvaló, hogy egy ideje már, megromlott a viszonyod Ebu Suud Efendivel. A jótékonysági alapítvánnyal kapcsolatban akadt nézeteltérésetek." Fenerizade: "Szultánom! Több dologban sem értünk egyet ... ő az egyik én a másik oldalon állok." Süleyman: "Mit jelentsen ez? Milyen oldalon áll ő?!" Fenerizade: "Kapcsolata Rüstem Pasával meglehetősen jó ... mindenben egyetértenek." Süleyman: "Ebu Suud a Diván része ... aminek Rüstem a feje. Mi zavar abban, hogy megértik egymást?!" Fenerizade: "Az ő munkája mindenkitől pártatlan. Különben, hogy tudná ellátni feladatát? És nyilvánvaló Rüstem Pasa helyzete ... rengeteg panaszt kaptam rá." Süleyman: "És te melyik oldalon állsz?" Fenerizade: "Én mindig a vallásunk oldalán állok, és azokén, akik ezt az utat követik és az Ottomán Dinasztiáén. Nem azokén, mint Rüstem Pasa, aki kihasználja pozícióját a kormányban, aki megvesztegetéssel éri el célját, és problémákat kreál emberek között!" Süleyman: "Vigyázz szavaidra! Az az ország, amiről beszélsz, az enyém! Ki merészeli megkérdőjelezni törvényeimet és döntéseimet?!" Fenerizade: "Soha, Szultánom! Én csak figyelmeztetlek, hiszen ez a kötelességem." Süleyman: "Mevlana azt monda, hogy barátoknak nincs szükségük tükörre ... és én azt ajánlom, hogy legyél Ebu Suud barátja, ne az ellensége, úgy, ahogy én."

Közben Rüstem: "Mihrimah! Örülök, hogy jobban vagy, kérlek figyelj oda mit eszel és iszol. Az orvosnak is megmondtam, hogy figyeljen oda rád." Mihrimah: "Hogy hihetted ... nem vagyok beteg, és nem is voltam az ... azért csináltam, hogy ne hagyj itt minket ... legalább adtam neked még egy kis időt." Rüstem: "De ... lázad volt ... a hangod ... sápadt voltál." Mihrimah: "Csak egy ártalmatlan gyógyszer volt, ami ágyhoz kötött, mintha beteg lettem volna." Rüstem teljes szerelemmel: "Szultánám! Ez azt jelenti, hogy értem tetted!" Mihrimah: "Persze ... végülis a férjem vagy, Rüstem ... ha veszítesz a tiszteletből, én is vesztek ... mindannyian." Rüstem: "Eljött az idő." Megcsókolja a Szultána homlokát, és távozik.

Atmacát látjuk, ahogy lovával az erdőn keresztül lovagol, és hirtelen holt testekre bukkan. Az egyiken talál egy üzenetet. Barbarossa hajóján, Ali Aga: "Akkor most mire várunk? Gyerünk, mentsük meg a lányodat!" Yavuz: "Ez nehezebb, mint gondolnád, Agám. Fogalmunk sincs, hol lehetnek." Ali Aga: "De nem ülhetünk tétlen ... Mennyi időnk van?" Barbarossa: "Csak egy nap ... Reggel kell döntésre jutnom." Ali Aga: "Nem dobhatjuk a Herceget veszélybe, és nem is bízhatunk meg bennük! Nincs garancia arra, hogy vissza is adják a lányodat." Barbarossa: "Hagyjatok magamra..."

Visszatérve Mustafa palotájába, Mustafa elmondja anyjának, hogy ő támogatja a háborút, és nincs ideje olyan dolgokkal foglalkozni, mint a szerelem. Mahidevran szerint, az egyik háremhölgyét még mindig feleségül veheti. Atmaca beront a szobába a hírrel, hogy Mihrünissa testőreit mind megölték és a lányt meg elrabolták. Az elrablók üzenetet is hagytak: "Barbarossa Pasával van dolgunk. Ha beleavatkozol, megbánod."

Selim a szobájában éppen iszik, mikor Gazanfer érkezik: Selim: "Van hír arról az asszonyról, aki bepanaszolt a bírónál? Mikor lesz a tárgyalás? És rajtad, az asszonyon és a bírón kívül tud még erről valaki?" Gazanfer: "Laládon kívül senki." Selim: "Ebben az esetben, Lalánkat el kellett volna küldeni a fővárosba már réges rég!" Gazanfer: "Mondtam neki, hogy az lesz a legjobb, ha mindannyian elfelejtjük a dolgot. És ő megértette." Selim: "Nagyon körültekintően járj el! Hozd ide a nőt, hogy személyesen tudjak vele beszélni." Gazanfer: "Ahogy kívánod." Selim: "Beszélj!" Gazanfer: "Nurbanu nincs valami jól. Már napok óta a börtönben van, és még nem evett egy harapást sem." Selim: "Még a nevét sem akarom hallani!'

Canfeda Nurbanuhoz megy, mikor a lány azt kérdi, hogy Selim miért nem engedi szabadon. Canfeda szerint, várnia kell, hogy dühe csillapodjon. Nurbanu legalább egy szobába szeretne menni, mert a cella sötétje megöli őt. Canfeda megígéri, hogy mindent megpróbál, hogy megmentse az életét. De ha elmondja, hogy ő segített neki, akkor kidobják a palotából. Nurbanu azt mondja, ha ez tényleg így van, akkor nem kell aggódnia. Canfeda türelemre inti, de még mindig nem érti, miért fordult az asszonyhoz? Nurbanu azt mondja, hogy szerelemből. Ő beleszeretett a Hercegbe, de úgy látja, a Herceg nem viszonozza érzelmeit. Canfeda arra kéri, ne szomorkodjon, mert ha ez mással történt volna meg, már rég kivégezték volna. De ezzel az életét mentette meg!

 · 

Cihangir és Hurichihan beszélgetnek. Hurichihan: „Annyi könyved van!” Cihangir: „Ha olvasni kívánsz, ezt ajánlom.” Hurichihan: „Melyiket?” Cihangir: „Fuzuli: Leyla és Majnun. Habár, elég nehéz a nyelvezete, ez egy lélegzetelállító szerelmi történet. El kell olvasnod.” Hurichihan: „Szóval, ez egy szerelmi történet. Kíváncsivá tettél, hogy őszinte legyek.”

Fatmához Valéria érkezik: „Szultánám! Mi lesz velem, ha te elmész?” Fatma: „Ne aggódj. Ha itt vagyok, ha nem, senki sem árthat neked. Ne feledd, te a Szultán gyermekét hordod szíved alatt!” Nazenin: „Szultánám…” De Fatma elküldi. Gülfem: „Igaza van, Szultánám. Hürrem kegyetlen. Nem fog megijedni attól, hogy tökre tegyen anyát és gyermekét. Muszáj itt maradnod.” Fatma: „Természetesen, keresek megoldást. Fontos ez a gyermek, Gülfem … különösképp, ha egy Herceg. Véget fog vetni Hürrem szultánságának!” Gülfem: „Pont ez az, amiért ezt mondom. Ha megházasodtok, kérd a Pasát, hogy kérjen magának egy pozíciót ide … így nem kell elmennetek.” Fatma: „Ha még egy éjszakát el kell töltenem ezzel a szégyentelen emberrel, dühödtömben szétrobbanok!” Gülfem: „De nincs más választásod. A Szultán már eldöntötte és Hürrem is bejelentette a Háremben.” Melek Mustafa Pasa érkezését jelenti be.

Hürrem Sümbüllel beszél: „Fel kell készülnünk arra az időre, mikor Rüstem távol lesz, Sümbül. Tartsd nyitva a szemed. Holnap nagy nap lesz … meglátjuk, hogyan dönt Kapudan Pasa. Háború vagy béke.” Sümbül: „Meglátjuk…” Hürrem: „Követed azt az átkozottad, Nazenint, ugye? Az első adandó alkalommal gondoskodnunk kell róla… Sümbül? Mi van veled?” Sümbül: „A Hárem dolgai miatt aggódom … mi más lehetne?” Hürrem: „Már egy ideje furcsa állapotban vagy. Mintha problémáid lennének. Mondd el.” Sümbül: „Csak izgatott vagyok az incidensek miatt … mikor lesz ennek már vége…” Hürrem: „Most panaszkodsz?” Sümbül: „Nem, soha. Anélkül, hogy átlépném határaimat, csak figyelmeztetlek. Sokkal nyugodtabban kellene cselekednünk. Esküszöm, az utolsó ítéletnapig rohanunk. Szultánunk kardja mindannyiunk feje felett lebeg! Vagy az ő fejük fog hullani, vagy a mienk!” Hürrem: „Azon imádkozom, hogy ez a kard mindig a Szultán kezében maradjon. Ha Mustafa kezébe kerül, tudod mi lesz! Megöli a fiaimat! Egymás után! Aztán engem elküld a régi palotába. És akkor nem lesz többé hatalmam. Hagyjuk a Szultánt, hogy hordja a kardját. Ha meghalok, akkor azt Szultánához illően akarom!”

Fatma Szultána a folyosón ex-férjéhez megy. Kérdi tőle, mit akar? Ő csak érdeklődik, hogy az esküvői előkészületek hol tartanak, miután amilyen gyorsan csak lehet, ismét „be akar lépni a Szultána Mennyországába”. Fatma: „Pontosan tudom, milyen Mennyországban vagy te! Pontosan tudom, kivel feküdtél le! Pontosan tudom, mit csináltál azokkal a fiatal lányokkal!” Mustafa Pasa: „Ez mind hazugság! Egyetlen kívánságom Te vagy!” Fatma: „Elhallgass!!! Ez mind nem elég, szövetkeztél Hürremmel! Megőrültél?!” A férfi azt mondja, igen, tényleg vannak hibái, de azért a Szultána sem teljesen ártatlan. Főleg amiatt, amit a saját ágyukban művelt! Fatma: „Hónapokkal korábban elváltam tőled! Ehhez semmi közöd!” Mustafa Pasa: „Bárcsak ne titkolóztál volna! Akkor most nem lennél ilyen nehéz helyzetben.” Fatma: „A saját dolgaid és jövőd miatt aggódj inkább! Habár kétlem, hogy rátalálsz a megoldásra…”

A következő jelenetben Sümbül látjuk a Háremben. Kíváncsian nézi, hogy a lányok izgatottan turkálnak az újonnan hozott anyagok között. Aztán észreveszi Cevher asszonyt a lányok gyűrűjében, és akkor Sümbül megszégyenülve elszalad. Cevher utána ered, és azt mondja, hogy ugyan ruhákat hozott a háremhölgyeknek, de igazából őt akarta látni. „Igazán aggódtam miattad azon az estén, mikor olyan hirtelen elmentél. A Bazárban érdeklődtem felőled, Kudret Efenditől hallottam rólad.” Sümbül: „Miután már mindent tudsz rólam, miért jöttél? Azért, hogy kigúnyolj? Mondd, mennyit akarsz, és tűnj el azonnal!” Cevher: „Agám! Már elmondtam neked érzéseimet azon az estén…” Sümbül: „Viccelsz velem??? Nyilvánvaló a helyzetem! Mit akarsz még mindig??? Bárki is mesélt neked bármit is … igazad volt … eunuk vagyok! Most hagyj!” Cevher: „Még egyszer a szemedbe akartam nézni, Agám … Nem számít, ki vagy … Egyszer már beléd szerettem … és még mindig szeretlek.” Sümbül: „Menj! Menj! Nem fog működni!”

Mustafa keresi Mihrünissát kíséretével. Atmaca azt mondja Yahyának, hogy nehéz megtalálniuk a lányt. Véleménye szerint, Mustafának vissza kell fordulnia, mert veszélyes ennyire messze merészkednie a palotától. Taslicali helyesel, ő is így gondolja, azonban hiába beszélt már erről a Herceggel, nem hallgat rá. Mustafa talál egy karkötőt: „Taslicali! Ez Mihrünissáé … A helyes ösvényen haladunk. Ahogy gyanítottam, a főváros felé tartanak. Lóra!” Taslicali: „Hercegem! Hagyd a katonákra a keresést! Neked vissza kéne térned a palotába!” Mustafa: „Élve vagy halva … Mihrünissának mellettem a helye! Nélküle nem térek vissza a palotába!”

Közben Hurichihan levelet ad át Meleknek, hogy juttassa azt el Kutahyába, Beyazitnak. Melek rákérdez, hogy erről van-e tudomása Fatma Szultánának, de Hurichian azt mondja, hogy semmi szükség rá, hiszen neki is meg vannak a saját problémái. Hurichihan figyelmezteti Meleket, hogy legyen óvatos, ne adja át a levelet senki másnak. Cihangir érkezik, üdvözlik egymást. Cihangir kérdi, hogy el tudta-e már olvasni a könyvet, mire Hurichihan: „Egy szuszra kiolvastam, Cihangir! Elviheted, de kérek egy másikat. Olyat, mint ez. Olyan szép! Két ember szerelmes egymásba, de nem lehetnek egymáséi. Olyan szomorú.” Cihangir: „Ha elszomorított, akkor adok egy olyat, ami jól végződik.” Hurichihan: „Bárcsak az élet is olyan lenne, mint a mesék, ahol a szerelmesek szerethetik egymást! Ahol a jóság győz a gonosz fölött! Milyen csodálatos is lenne!” Cihangir: „Nem is tudom. Kicsit unalmas lenne, nem? Mi ez?” Felkapja a naplót. Hurichihan: „Add vissza! Oh! Bocsáss meg … ez az én személyes naplóm. Nem akarom, hogy bárki is elolvassa.” Cihangir: „Nekem is van egy ilyen naplóm … amikor gyerek voltam, minden érzésemet beleírtam ebbe a naplóba. Ez is ilyen?” Hurichihan: „Igen. Akarod, hogy hegedüljek neked?” Cihangir: „Igen.”

Közben Beyazit a manisai piacon álruhában. Vásárol valamit, de többet fizet érte, és mikor a kereskedő azt mondja, ez túl sok, ő azt mondja, tartsa csak meg. Kereskedő: „Most látlak itt először. Nem vagy manisai.” Beyazit: „Izmirből jöttünk.” Lala: „Néhány napja volt itt egy kis incidens … Úgy hallottam, megöltek egy kereskedőt. Igaz ez?” Kereskedő: „Igen, uram! Az a szerencsétlen ember! Allah adjon neki nyugodalmat!” Lala: „Úgy legyen! Megbüntették Allah akaratával az elkövetőt?” Kereskedő 2: „Nem egészen, uram! Ki adna büntetést egy Hercegnek?” Lala: „Mi köze ehhez a Hercegnek?” Kereskedő 1: „Álruhában volt. Nem tudták róla, hogy Herceg. Mindenki csak panaszkodott, míg az a szerencsétlen valami rosszat mondott rá, így megölték.” Beyazit: „Mit mondott?” Kereskedő 2: „Nem tudom. De senki sem szereti Selim Herceget itt. Annyi bűne van! Egész nap csak iszik, és ideje nagy részét nőkkel tölti!” Kereskedő 1: „Fizet azért, hogy megtapsolják! Milyen egy herceg az ilyen! Milyen szomorú, hogy egy olyan Szultántól, mint Szultán Süleyman ilyen fiú származik! Milyen szomorú!” Kereskedő 2: „Nyilvánvaló, hogy ezt az orosz boszorkától, Hürremtől örökölte!” Beyazit majdnem nekiugrik, de Lala megakadályozza. Azt súgja Hercegének, hogy ezt az információt megosszák a Szultánnal. Épp elég lesz… Beyazit viszont azt mondja, ne siessenek annyira, mivel még nem végeztek…

Az asszony, akinek a férjét megölték, Selim elé járul. Selim: „Nem tudom, mit mondtak neked, de férjed tőrt vett elő … az agáimnak nem volt más választásuk, mint megölni őt.” Kevser: „Bocsáss meg Herceg, de ez nem történhetett így, hiszen te megakadályozhattad volna.” Selim: „Ami megtörtént, az megtörtént. Mint Herceg, megígérem neked, hogy mostantól a védelmem alatt állsz. Vond vissza feljelentésed, ne húzzuk tovább a dolgot.” Kevser: „Ahogy ígértem, már vissza is vontam.” Selim: „Milyen ígéretről beszélsz?” Kevser: „A kedvenced, Nurbanu jött hozzám … Azt mondta, ez a feljelentés senkinek sem használ.” Selim: „Gazanfer aga maga beszélt veled. Akkor hogy nem vontad vissza?” Kevser: „Megfenyegetett … Ha mindjárt az elején meghallgatott volna, ez nem történik meg. De a kedvenced, Nurbanu asszony, emberiességéről tett tanúbizonyságot. Ő egy jó ember. Láttam a szeméből.” Selim: „Én nem küldtem őt!” Kevser: „Akkor nyilvánvalóan a tudtod nélkül tette. Máskülönben, hogy hagyhatja el egy lány a Háremet? Úgy jött, mint aki nem félti a saját életét.” Selim: „Bármit is ígért neked Nurbanu, elfogadom. Adok neked és gyermekeid részére egy villát, ahol békességben és biztonságban élhettek.” A nő távozik. Gazanfer: „Próbáltam vele kedvesen beszélni, de …” Selim: „Beszélj a bíróval. Le akarom zárni ezt az ügyet.” Gazanfer: „Ahogy kívánod, Hercegem!”

Fahriye Valéria szobájába megy, ahol az ágyas jóízűen falatozik. Fahriye figyelmezteti, hogy terhessége miatt változtatnia kellene étkezési szokásain. Egy aga informálja, hogy Afife Hatun nem engedte meg, hogy bárki is belépjen a szobába. Fahriye azt mondja, Hürrem Szultána parancsa volt, hogy figyeljen a lányra. Fahriye közli, hogy Hürrem látni kívánja, úgyhogy jöjjön. Valéria azt mondja, hogy nem megy, mert meg van neki tiltva. Fahriye erre azt mondja, hogy senki sem tilthat meg semmit sem Hürrem Szultánának. Nem kell félnie, ha meg akarná ölni, akkor nem hívná fényes nappal be a saját szobájába. Vonakodva ugyan, de Valéria belemegy.

Fatmát mutatják, amint épp kezet mos. Afife Hatun érkezik hozzá, hogy tolmácsolja Hürrem meghívását vacsorára és egy kis mulatozásra a szobájába. Fatma nem érti, mi lehet az ok, hogy ünnepséget tart Hürrem. Afife szerint a közelgő esküvő miatt… Fatma elfogadja a meghívást. Miután Afife távozik, Fatma Melekhez fordul: látta-e mire készül Hürrem? Melek azt mondta, nem látta, viszont hamarosan úgyis kiderül.

Valéria épp megérkezik Hürremhez. Hürrem azt kérdi, hogy odafigyel-e magára, és hogy az orvos szokott-e ránézni? Valéria azt feleli, nincs panasza. Hürrem figyelmezteti, hogy legyen nagyon óvatos, hiszen a terhesség első szakasza nagyon veszélyes. Ne aggódjon feleslegesen dolgokon, mert egy másik élet sorsa függ ezeken a napokon. Közben egy szolga valami folyadékot önt Valéria gyógyszerébe… Hürrem azt mondja, hogy nem tudja, mi történik a háta mögött, de neki nem kell mitől tartani. Igaz, dühös volt, de nem azért, amire gondol. Hanem, mert a háta mögött cselekedett. Valéria bocsánatot kér. Hürrem azt mondja, hogy végül is ő egy ágyas. Mint minden ágyas neki is lehetnek álmai, hogy állapotos lesz, hogy fiút, herceget szül, és Szultána lesz belőle. És ha okos, mindet megszerezheti. Valéria kérdi, mit akar tőle Hürrem? A válasz, hogy tartsa magát távol Fatma Szultánától. Valéria szerint a Szultána úgyis hamarosan elhagyja a palotát. Hürrem viszont egy valamit megtanult a hosszú évek alatt a Háremben, hogy soha semmi sem biztos egészen az utolsó pillanatig. Amior az a szolga megérkezik, aki mérget csempészett Valéria gyógyszerébe, Hürrem elbocsájtja az ágyast.

Közben Beyazit Lalájával együtt a bíró elé áll. Lala azt mondja, hogy ők csak szeretnék megtudni, mi történt pontosan azzal a kereskedővel, aki meghalt. A bíró dühös, hogy ilyen dolgokkal zaklatják. Kikéri magának, hogy így beszéljenek vele. Lala azt mondja, hogy ők csupán az igazságot szeretnék megtudni. Beyazit helyesel, és hozzáteszi, hogy Isztambulba tartanak, és bizonyára Ebu Suud Efendi kíváncsi lesz erre a történetre. Ezek után a bíró hezitálva ugyan, de elmondja, hogy az asszony visszavonta panaszát. Lala nem érti, hogy fogadhatta ez el? A bíró azt mondja, hogy kivizsgálta az ügyet. Az agák nem voltak hibásak, mert nekik az a feladatuk, hogy a Herceget megmentsék. Lala rávilágít, hogy ha a Herceg álruhában volt, akkor nem a kereskedő hibája, hogy nem ismerte fel… A bíró azt mondja, hogy bármi is van a törvények könyvébe írva, neki a szerint kell döntenie – ha a két oldal közösen megegyezik, akkor neki nincs mit tennie. Beyazit: „Ez nem Süleyman Szultán törvénykezése! Biztos megfenyegették az asszonyt! Máskülönben, miért vonta volna vissza feljelentését?” Bíró: „Személyesen beszéltem vele. Mondtam neki, hogy az állam megvédi, de ő visszautasította. És a Hercegünk kárpótlást ajánlott neki, amit el is fogadott.” Beyazit: „Szóval, megvásárolták! És te csendben tűröd!” Bíró: „Elég legyen, Efendi! Ha még egy szót szólsz, börtönbe verlek!” Lala: „A bírónak igaza van. A Herceg biztonsága a legfontosabb. Ezt nem kérdőjelezhetjük meg… Legyen szép napod! Bocsáss meg a zavarásért!” Lala azt mondja Beyazitnak, hogy nyugodjon le, ilyenek a törvények. A bíró nem hibázott. Majd hozzáteszi, hogy jobb lenne, ha egyszerűen nem panaszkodna, mert senki sem kérdőjelezheti meg Süleyman Szultán döntéseit.” Közben Gazanfer meglátja Beyazitot…

Hürrem Süleymannal beszélget a teraszon. Hürrem büszkén meséli urának, hogy híreket kapott Selimről. Az ott élő emberek nagy boldogsággal fogadták, aki Szultán fiához méltóan végzi feladatát. Elmondja, hogy Beyazit is nagyszerű munkát végez. Hozzáteszi, hogy épp olyan, mint az apja: erőteljes, bátor. Hürrem megkérdi, van-e híre Mustafáról. Épp ekkor érkezik Lokman, aki Barbarossát jelenti be. Amikor belép, Hürrem távozna, de Barbarossa megkéri, maradjon, tőle is szeretne elbúcsúzni. Süleyman: „Milyen búcsú? Azt mondtam, maradj még itt a télen!” Barbarossa: „Engedelmeddel, szeretnék visszavonulni.” Süleyman: „Hát ez meg honnan jött?” Barbarossa: „Az utóbbi időben nem vagyok valami jól. Mint tudod, elértem egy kort…” Hürrem kérdi, miféle betegség gyötri? Barbarossa: „Keresték, de nem találják az orvosok az okát.” Süleyman elbocsájtja Hürremet. Süleyman tudni akarja, miért nem beszélt neki a betegségéről? Barbarossa: „Nem akartalak a betegségemmel untatni … azt hittem, majdcsak elmúlik. Igazam is volt. Aztán a következő nap, majdnem elájultam. Ha eljött az idő, hogy a túlvilágra lépjek, hát legyen. Hamarosan bekövetkezik.” Süleyman: „Elküldöm hozzád személyes orvosomat. Majd ő megtalálja a megoldást.” Barbarossa: „Az orvosok pihenést írtak elő, Szultánom. Eltiltottak az izgalmaktól, és a szomorúságtól. Ebben a helyzetben, nehéz lenne továbbra is ellátnom feladataimat. E hatalmas országnak olyan valakire van szüksége, aki nem esik össze. Allahnak hála, van még más Reis is, mint Turgut Reis és Salih Reis.” Süleyman: „A legfontosabb dolog most a te egészséged, Kapudan Pasa. Először találjuk meg, mi ez a betegség, aztán meglátjuk, mit tehetünk, ami a legjobb az egészséged számára.” Barbarossa: „Ahogy kívánod, Szultánom.”

Yavuzt látjuk, ahogy a piacon egy kapucnis alakkal beszél. Férfi: „Mit csinál még mindig Mihrünissa Amasyában?” Yavuz: „Nem tudom… még maradni akart. Azt kívántam, jöjjön velem.” Férfi: „Milyen a pasánk állapota? Döntött már?” Yavuz: „Elment a palotába, hogy visszavonulásához engedélyt kérjen.” Férfi: „Amíg mi az életünket kockáztatjuk, ő megadja magát a lánya életéért?” Yavuz: „Azt mondta, csak így mentheti meg a lányát és védheti a Herceget.” Férfi: „Ha elveszíti flottáját, akkor senki nem védheti meg Mustafát! Ezt nem tudja?!” Yavuz: „Még van remény. Először azt kell megtudnunk, hol a lánya.” Férfi: „Beszélj a nővel! Mindegy, mit csinál. Tudja meg!”

Selim Gazanferhez: „Biztos vagy benne, hogy Beyazit volt?” Gazanfer: „Esküszöm! A saját szememmel láttam! Lala Mustafa is mellette volt! Nyilvánvaló, hogy mindent tudnak… Az első adandó alkalommal, megüzenik a Szultánnak.” Selim: „Hol vannak?” Gazanfer: „Utánuk küldtem egy agát. Kutahyába tartanak…”
Hürrem Barbarossához: „Mi ez a hirtelen jött döntés?” Barbarossa: „Szerintem, mindenkinek így lesz a legjobb, hogy visszavonulok az állam ügyeitől, nem de, Szultánám?” Hürrem: „Nyilvánvalóan.” Barbarossa: „Mindenkinek.” Hürrem: „Mindenkinek.” Hürrem kérdi, mit csinál, ha a Szultán nem fogadja el kérését. Barbarossa azt feleli, hogy akkor minden erejét beveti, hogy meggyőzze. Egyetlen kívánsága, hogy ismét láthassa lányát. Hürrem szerint, biztos vissza tud vonulni, és akkor majd a lánya megnyugtatja.

Fatma felkeresi a Szultánt, beszélni szeretne vele. Süleyman épp a kertbe tart egy sétára, Fatma mondja, jöhet később is, csak az esküvőről szeretne vele beszélni. Süleyman felajánlja, csatlakozzon hozzá.

Beyazit kíséretével lovagol, mikor hirtelen Selimbe és annak kíséretébe ütközik. Selim: „Beyazit! Elmész anélkül, hogy meglátogatnál?”

Isztambulban mindenki Hürrem szobájában van a vacsorán. Gülfem: „Rüstem Pasa elment. Allah segítsen nektek, hogy ismét együtt legyetek!” Mihrimah: „Úgy legyen!” Afife: „Szultánám! A Pasa visszatértéig, milyen jó lenne, ha nálunk maradnál!” Mihrimah: „Amikor szükséges, eljövök.” Fatma érkezik. Hürrem: „Szultánám! Köszönöm, hogy elfogadtad meghívásom, és nem törted össze szívemet!” Fatma: „Milyen mulatság az, ahol én nem vagyok jelen? Hát, persze, hogy eljöttem!” Hürrem: „Hurichihan, hogy vagy? Remélem, nem unatkozol a palotában?” Hurichihan: „Amíg Cihangir Herceg itt van, nincs unatkozás. Soha nem hagy egyedül.” Hürrem: „Milyen jó … Szultánám … Az esküvő előkészületeivel végeztünk. Beszéltem a Szultánnal is. Allah engedélyével a következő hetekben megtarthatjuk az esküvőt.” Fatma: „Nem hallottad? Szultánunk elhalasztotta az esküvőt … Annyi év után ismét itt vagyok a palotában, nem szeretnék ismét elmenni … A tél itt van a nyakunkon … tavasszal szeretném megtartani kint a kertben! Lányok! Mire vártok? Kezdődjön a zene, tánc!” Hürrem: „Gyerünk, foglaljunk helyet.”

Cihangir a szobájában unatkozik. Egyik könyvéből kiesik egy cédula. Nincs rajta név. „Ha magadnak is alig tudod bevallani, hogyan tudnád elmondani másoknak? A szerelem tüze lángol bennem … milyen nehéz mosolyogni azokra körülöttem … sosem gondoltam volna, hogy a szerelem bűn, amíg ide nem jöttem …” Cihangir mosolyog, mivel azt hiszi, hogy a levél neki szól. De aztán meglátja magát a tükörben, végül bedobja a tűzbe.

Selim és Beyazit közös asztalnál esznek. Selim: „Elmentél vadászni és eltévedtél? Azt hiszem, a hátam mögött ügyködsz, nem igaz?” Beyazit: „Hallottam, mi történt veled, és magam akartam megbizonyosodni arról, hogy igaz.” Selim: „Mi volt az oka, hogy úgy gyere ide, mint egy kém? Megkérdezhettél volna! Elmondtam volna.” Beyazit: „Van valami, amit el akarsz titkolni? Kíváncsi voltam, mit mondanak rólad az emberek.” Selim: „Csupa rosszat mondanak anyánkról …” Beyazit: „Minden kereskedővel beszéltem a Bazárban. Azt kívánják, hogy bárcsak Mustafa vagy Beyazit jött volna … Nem értik, miért az a Selim jött, aki állandóan iszik, és nőzik.” Selim: „Ne higgy csak néhány embernek! A manisai polgárok szeretnek engem! Meg sem tudom számolni azt a sok ajándékot, amit tőlük kaptam! Akármikor kimegyek, nagy tisztelettel fogadnak.” Beyazit: „Azokra az emberekre gondolsz, akiket megvettél?” Selim: „Mi? Miről beszélsz?” Selim: „Ne tetesd magad! Mindent tudok! Azokat az embereket vitetted oda, akiket korábban lefizettél, hogy mondják azt, Hosszú életet!” Selimnek erről fogalma sem volt. Ehhez Gazanfernek és Nurbanunak van köze…

Hürrem Fatmához: „Azt hittem, megállapodtunk.” Fatma: „Mondhatnád ezt, ha megtartanánk az esküvőt.” Hürrem: „Nem tudom, mit forgatsz a fejedben, de ha egy apró dolgot is meglátok, mindenki megtudja az összes titkodat.” Fatma: „Egy nap biztosan elmegyek, Hürrem. Inkább a nagyobb dolgokkal foglalkozz. Hamarosan herceg születik, aki letaszít a trónról. Én a te helyedben aggódnék.” Mihrimah szól, hogy mennie kell, mert kislánya nem tud nélküle aludni. Fatma maradásra kérleli, de Mihrimah nemet mond. Majd meghívja Fatmát hozzá, látogassa meg a palotájában. Fatma örül a meghívásnak: „Amíg férjed nincs körünkben, rengeteget fogunk együtt mulatni!” Hürrem: „Ne érezd magad ennyire jól, Szultánám. Az élet nem telhet örökké mulatsággal. Főleg, hogy el vagy jegyezve, nem illő.” Fatma szerint, az édesanyja is állandóan ezt mondogatta. Afife felajánlja, hogy elkíséri Mihrimaht a palotájába.

Visszatérve Manisába, Selim: „Bármit is akarsz mondani, hát mondd! Nem fogsz megsérteni. Elég üres szót hallottam már – csak aggódom, hogy belebetegszel abba a sok neheztelésbe, amit irántam érzel.” Beyazit: „Saját magad miatt aggódj … ha nem ma, akkor holnap a Szultán megtudja a dolgot, és meglátod, hogyan alkalmazza rád az igazságszolgáltatást.” Selim: „Ki mondaná el? Te?” Beyazit: „Mi a különbség? A lényeg, hogy tudjon róla.” Selim: „Igazad van. De van egy másik fontos dolog, amiről hallania kell. Például, hogy te titokban hagytad el a tartományod, és mint egy kém jöttél Manisába a testvéred ellen.” Beyazit: „Most fenyegetsz engem?!” Selim: „Csak emlékeztetlek a törvényekre… Egy herceg nem hagyhatja el tartományát a főváros beleegyezése nélkül … nem is mehet egy másik tartományba … ez árulásnak néz ki.” Beyazit: „Szóval azt akarod, maradjak csendben?!” Selim: „Te jöttél hozzám. Megpróbállak a lehető legjobban ellátni, ehetsz, ihatsz, vigadhatsz, és aztán menj vissza a picike tartományodba!” Beyazit: „Kínszenvedés még egy percet is eltöltenem veled!!!” Selim: „Tudni akarod, miért nem téged, hanem engem küldött Manisába a Szultán? Hát, emiatt! Még mindig gyerek vagy és soha nem is nősz fel!!!” Beyazit: „Lala! Megyünk!” Lala: „Mi történt odabent?” Beyazit: „Most ne kérdezd! Majd később elmondom.”

A börtönben, Nurbanu fekszik, mikor Gazanfer érkezik hozzá. Azt mondja, hogy Selim Herceg megengedi neki, hogy elhagyja a palotát. A lány nem érti, azt hitte, a férfi szerelmes belé. Az aga azt mondja, hogy ő tanácsolta a Hercegnek, hogy ha nem akarja látni, akkor engedje el. Hozzáteszi, hogy mit kér még, hiszen szabad lehet és hazamehet Velencébe.

Hürrem levelet ír. Sümbülnek adja, hogy továbbítsa Mahmud Agának, hogy tartsa ott a lányt, ahol van, ne engedje el, amíg Barbarossa le nem mond. Sümbül megígéri, elintézi. Arra kéri, ne a palotai küldönccel intéztesse el, valaki mással. Mondja meg Mahmud Agának, hogy jöjjön a palotába, amint lehet, mert beszéde van vele.

Valéria panaszkodik Meleknek. Elpanaszolja, hogy Hürrem arra kérte, maradjon távol Fatma Szultánától. Melek elmondja, hogy az esküvőt elhalasztották tavaszig, úgyhogy itt maradnak, míg a gyerek megszületik. Az orvos kérdi Valériától, bevette-e az orvosságát, a lány azt mondja, nem kell aggódnia, erre nagyon odafigyel.

Gazanfer ruhát visz be Nurbanunak. A lány kérdi, hogy akkor most mennie kell? Egy aga fog érte jönni, és egy hajón Izmirbe viszi. Aztán kap elég pénzt, hogy haza tudjon menni. Nurbanu kérdi, miért teszi ezt? Gazanfer azt válaszolja, hogy ő is Velencében született… Ezen kívül kedveli. Okos és erős, és van lelkiismerete. Megmenthette volna magát, ha elárulja őt, de mégsem tette. Ezért viszonzásul szeretne tenni érte valamit. A lány azt mondja, soha nem felejti ezt el. Majd hozzáteszi: „Erre nincs szükség. Nem megyek sehova.” Gazanfer: „Elment az eszed? Velencébe mész, a családodhoz!” Nurbanu: „Nekem nincs családom…” Gazanfer: „Azt mondtad, a Baffo családból származol.” Nurbanu: „Igen, a Baffo családból származom… De az anyám és az apám mással kötött házasságot, mikor megszülettem … igen, házasságon kívül születtem! A lehető legjobban neveltek fel, csak éppen nem szerettek… sosem tudtak elfogadni. Nem lehettem egy közülük.” Gazanfer: „Biztos szeret valaki. Szabad vagy! Szabad!” Nurbanu: „Nem mehetek el … ha akarnám, akkor se tudnám nem szeretni a Herceget … annyira. Szeretem! Ezt vidd, tedd a Herceg szobájába. Talán elfejtett engem, de az illatomra emlékezni fog.”

Később látjuk, amint Selim és Dilshah az ágyban vannak, majd a Herceg gondolataiba merülve elküldi a lányt. Dilshah kérdi, hogy ez Nurbanu miatt van-e, aki annyira feldühítette? Távozása előtt még megjegyzi, hogy reméli, elhervad a börtönben.

Hürrem Süleymannál. Azt meséli, hogy volt Mehmet sírjánál, ahol békére talált, de itt szörnyen érzi magát. Süleyman elmondja, hogy mikor Mehmet megszületett, álmában látta őt a trónon. Ekkor azt hitte, ez azt jelenti, hogy ő követi a trónon … de az Úr elvette tőle. Most pedig, folytatja, újabb gyermekkel áldja a sors. Imádkozik, hogy biztonságban megszülethessen. Hürrem hirtelen felugrik, hogy mennie kell. Süleyman bocsánatot kér, hogy ha esetleg szavaival megbántotta. Hürrem azt mondja: „Nem! Megtörténhet ez valaha? Cihangir már vár rám. Majd jövök.”

Hürrem Sümbült keresi, de Afife nem tudja, merre lehet. Hürrem azt mondja, hogy mikor szüksége van rá, sosincs itt! Fahriye érkezik. „Fahriye! Mondd meg a nőnek, hogy ne igya meg a folyadékot! Tedd, amit mondok!” Megy is az ágyashoz, és még épp időben érkezik. Az aga érdeklődik, mi ez már megint? Mire Fahriye azt hazudja, hogy az orvos más orvosságot talált ki. Afife is megérkezik a szobába, és felháborodottan kérdi Fahriyétől, mit keres ott? Ha még egyszer meglátja ott, saját kezével folytja meg! Hürrem izgatottan várakozik, mire Fahriye jelez neki, hogy rendben van.

Sümbül Cevher házában van. Azt mondták neki, hogy üzent érte. Az asszony azt mondja, így volt, de nem hitt benne, hogy el is jön. Sümbül: „Nem tudom, hogy jöttem ide … miért jöttem ide … egyszer csak itt vagyok.” A nő megérinti a kezét. Cevher: „Jó, hogy eljöttél.”

Reggel Gazanfer felkelti Selimet, hogy a Díván összeült. Mikor felébred, maga mellett találja Nurbanu sálát. Canfeda viszi be az ételt Nurbanunak, azonban a lány élettelen testét találja.

Sümbült látjuk, ahogy Cevher mellett fekszik az ágyban. A nő felkel és odamegy Sümbül kabátjához. Kutat benne, majd megtalálja az üzenetet. Gyorsan elolvassa, majd visszahelyezi helyére, és visszasiet Sümbül mellé. Sümbül felébred, és azt mondja az asszonynak, hogy a Mennyországban érzi magát. Majd észre veszi, hogy elszaladt az idő, és rohannia kell a piacra. Azt mondja, a nő miatt elvesztette az eszét. A nő felajánlja, hogy üt le neki tojást, de az aga azt mondja, nem most. Az asszony kérdi, jön-e még? Sümbül azt mondja, ha ő nem is akar, lábai biztos ide vezetik.

Hürrem olvas, mikor Lokman Sokullu érkezését jelenti be. Hürrem meséli, hogy hallott már róla. „A családom Boszniából származik, Visegrád városából, és Sokolovic falujából. Ezért hívnak így, hogy Sokullu.” Hürrem: „Szóval, Bosznia-Hercegovinából származol. Rüstem Pasa már szépeket mesélt rólad. Távollétében, te fogod a dolgainkat intézni. Feladatod nagyon fontos lesz. Ha jól csinálod, feljebb léphetsz a ranglétrán egy-két fokot, ahogy Rüstem Pasa is.” Sokullu: „Rang és pozíció nem sokat számít nekem, Szultánám … elnyerni bizalmadat a legnagyobb ajándék számomra.” Hürrem: „Azt akarom, hogy Sheyhul Islam lemondjon. Mint tudod, két módja van, hogy ezt elérjük. Vagy meghal, vagy saját maga kéri visszahelyezését. Melyiket tartod a legmegfelelőbbnek?” Sokullu: „Te tudod a legjobban, de szerintem, magától kellene lemondania.” Hürrem: „Én is így gondolom. De nem fog … csak ha nem lesz más választása.” Sokullu: „Mindenkinek van takargatnivalója, Szultánám… Főleg az ilyen rangú férfiaknak. Ha hibázik, biztosan rátalálunk.” Hürrem: „És mi van, ha nincs?” Sokullu: „Akkor baleset áldozata lesz.”

Selim távozik szobájából. Gazanfer kérdi, hogy most a Dívánba megy-e. Selim viszont azt feleli, hogy Nurbanut akarja látni. Ájultan talál rá. Kérdi Canfedától, mi történt. A kalfa nem tudja, épp orvosért indult.

Sümbül a piacon átadja a levelet a címzettnek. Közben Cevher Yavuznak adja át, mit olvasott a levélben, hogy akinek az szól, az rabolta el Mihrünissát. Yavuz megdicséri, hogy nagyszerű munkát végzett, de most már rejtőzzön el.

Sokullu a bírósági könyvtárban összefut egy öreggel, aki azt mondja, nem léphet oda be, mert ott tartják nyilván a Diván dokumentumait. Azt mondja, nem szórakozásból van ott. Rüstem Pasa parancsolta neki, mielőtt elment Bosniába. Mutat neki egy papirost, amit az öreg könyvtáros elolvas, aztán azt mondja, miért nem ezzel kezdte? Az öreg körbemutat, hogy itt találja, amit keres. Sokullu elküldi az öreget azzal, hogy majd ő kiszolgálja magát.

Selim a szobájában, Nurbanu ébredezik. Csodálkozik, hogy hol van. Selim: „Végre, felébredtél!” A lány azt hiszi, álmodik. Elmondja, hogy ájultan találtak rá. Aztán ide hozták, és az orvos megvizsgálta. A lány nem emlékszik semmire. Majd Selim közli vele, hogy állapotos. „Az én gyerekemet hordod a szíved alatt!”

Kint az erdőben Zal éppen ételt készít. Mihrünissa meg van kötözve. Barbarossa a hajóján, a lánya miatt aggódik. Atmaca folytatja a keresést, Mustafával Yahyával…

Sokullu már napok óta a könyvtárban kutat. A könyvtáros nem érti, mire a férfi azt mondja: „Lesz még idő aludni a sírban! Amíg élünk, addig jobb fönt maradni!” Aztán végre megtalálja, amit keresett!

Zal megpróbál ételt adni Mihrünissának, de a lány megtagadja azt. A férfi fenyegetőzik, hogy csúnyán megveri, miután a lány elfogadja az ételt.

Sokullu elviszi Hürremnek a talált dokumentumot. Hürrem: „És még azt hittük, Fenerizade Efendi ártatlan bárány volt. Hogy tette ezt?” Sokullu: „Biztos nem vette észre. Tudod, a ranggal a büszkeség is nő, és nem látnak az orruk hegyéig sem!” Hürrem: „Nekünk nem szabad ilyennek lennünk, Sokullu. Nagy benyomást tettél rám, ahogy ezt az ügyet kezelted.” Sokullu: „Ha kívánod, elintézhetem, hogy találkozz vele.” Hürrem: „Persze! Ideje, hogy útmutatást adjunk neki.”

Mihrünissa kérdi, mennyi ideig tart még, hogy fogva tartja, és miért rejti el az arcát? Zal odamegy hozzá, megüti. Egy ember szól, hogy a hírnök megérkezett. Zal fogadja a küldöncöt, aki átadja a levelet.

Hürrem találkozik Fenerizadéval. A férfi kérdi, mit tehet a Szultánának? Hürrem azt válaszolja, hogy lemondhatna. A férfi azt hiszi, csak viccel. Hürrem azt mondja, úgysincs más választása. Lokman átadja a dokumentumot. „Ez a te pecséted, nem?” Van még ott, ahonnan ez való. Hürrem kérdi, volt-e még valaki, akit kirúgott pozíciójából? De senki sem rúgta ki őt (férfit)… Ha egy szó is kikerül innen, sem a férfi becsülete, sem a családja nem maradhat… A férfi azt kérdi, hogy most fenyegeti? Hürrem azt feleli, hogy csak lehetőséget ad, hogy megőrizze becsületét. A döntés az övé.

Yavuz sétál, mintha eltévedt volna. „Mi folyik itt?” kérdi Zal. Azt feleli, hogy eltévedt, és segítséget kér tőlük, hogy hol is van pontosan. Zal észreveszi a lovasokat a háttérben. Odaküldi embereit. Mihrünissa felismeri Yavuzt, majd mikor a csete-paté kialakul, Zal fogja a lányt, és megpróbál elfutni vele. De Mustafa utánuk ered, és megmenti a lányt.

Fenerizade egy hajó gyomrában találkozik a kapucnis férfival. Fenerizade elmondja, hogy az „orosz boszorka” megfenyegette őt azzal, hogy kiteríti lapjait a Szultánnak, hogy magas beosztásba helyezett néhány hozzá igen közel álló tanítványát… A kapucnis férfi azt mondja, hogy Hürrem minden oldalról támadja őket, úgyhogy nincs más választása, mint lemondani. Fenerizade: „Tudod te, mit beszélsz?! Ezáltal elveszítjük a flottát, és így nagyon meggyengülünk!” Férfi: „Ha ez így megy tovább, lelepleződünk. Megesküdtünk, hogy addig, amíg az ilyen vérszívót, mint Rüstem ki nem töröljük a nemzetből, abból a pozícióból, a hatalomból. Egyetlen reményünk Mustafa Herceg, akinek egy nap hatalma lesz, és országunk visszakerülhet a muszlimok kezébe, a muszlimnak születettekébe. Legyen a mi életünk az áldozat!”

Mustafa kérdi Yahiyát, hogy küldött-e üzenetet az anyjának, biztos nagyon aggódik már. Yahya azt mondja, hogy a legmegbízhatóbb embereik itt vannak. Mustafa kérdi, kik azok, ők nem lehetnek küldöncök. Atmaca azt mondja, Barbarossa küldte őket, utasítás szerint, el kellett titkolniuk, kik ők valójában. Yavuz azt mondja, ők katonák, akiket Barbarossa igen jól ismer. Mustafa helyesel, de tudnia kell, titkolnak-e még valamit. Atmaca nemmel válaszol, ez minden.
Mihrünissa megmosakodott, mikor Mustafa érkezik hozzá a sátorba. Mustafa kérdi, hogy van, a lány azt feleli, jól. Azt mondja, nem viszi magával Amasyába. Biztonsággal vissza kell térnie apjához. A lány azt mondja: „Biztonságban, de távol tőled.” Mustafa: „Ha bármi történik veled, nem tudom magamnak megbocsátani.” Mustafa sajnálja, hogy megbántotta szavaival, ezért menekült el tőle. A lány azt mondja, ha nem ma, akkor holnap. Mustafa: „Végül is boldog életed volt. Szabad voltál, amiről más nők csak álmodoznak. Amíg ide nem jöttél … boldog voltál.” Mihrünissa: „Már évek óta szeretlek, még messzi távolból is.” Mustafa: „Akit eddig szerettem, elveszítettem… megbántottam… magamat és őt is… Látod, mi történt? Nem akarlak téged is elveszíteni!” Mihrünissa: „De elveszíted, mint ezt is.” Mustafa: „Visszamész a fővárosba.”

Süleyman kérdi, miért jött Fenerizade a Divánba? Az engedélyét szeretné kérni a pozíciójával kapcsolatban. Süleyman azt mondja, hogy jól teljesíti feladatát, így még sokáig maradhat feladatkörében. Fenerizade: „Piri Mehmed Pasa rengeteg időt töltött nevelésemmel. Allah adjon neki békét. Mint tudod, ő volt az utolsó Nagy-Nagy Vezír. Mindig a következőket mondta: „Ne hagyd, hogy erőd elhagyjon… Meg kell előznöd.” Süleyman: „Úgy érted, le akarsz modnani?” Fenerizade: „Ha engedélyezed, igen. Allah adjon mindenkinek lehetőséget, hogy enyhíthesse hatalmát, mit sors adott neki.”
Hürrem mindezt végighallgatja a titkos helyiségében.
Süleyman Barbarossa felől érdeklődik. Egy férfi azt feleli, hogy lábadozik. Süleyman elrendeli Rüstem Pasa visszatértét, és a megüresedett helyre Ebu Suud Efendit helyezzék.
Süleyman mérgesen megy vissza szobájába, ahol már Hürrem várja. Kérdi, miért jött vissza ilyen korán, történt esetleg valami? Elmondja, hogy Fenerizade felmondott, helyére pedig Ebu Suud Efendit teszi. Hürrem azt mondja, jól van, azonban aggódik Barbarossa miatt, mert azt mondják, elég rosszul van. Süleyman is aggódik. Hürrem: „Miért nem látogatod meg? Ha ott vagy, erőt adsz neki.”

Barbarossa ágyban, Mustafa is látogatóban. Barbarossa szerint, nem kellett volna jönnie, de Mustafa azt mondja, hogy ha nem személyesen kísérte volna oda Mihrünissát, akkor nem érezte volna magát jól. Süleyman ekkor érkezik meg, és csodálkozik a megjelenteken: Mustafa, Ali Aga és Barbarossa egy helyiségben.

Hürrem: „Gratulálok Sokullu! Nagyszerű munkát végeztél.” És most visszajátszást láthatunk, hogy Mihrünissa elrablása is a terv része volt. Hogy csak Mustafa volt az, aki megmenthette és vihette vissza apjához. Aztán Sokullu informálja, hogy Mustafa a fővárosba ment. Mindez a terv része volt, hogy rajtakapják Barbarossával együtt. „Szultánunk gyanakvással fog visszatérni a palotába. És az Uram a szemtanúm, hogy bármit megtehetek, hogy ez a gyanú valósággá váljon…”

108.rész leirása

-Fatma szultána sokkal erősebb mint a többi testvére akivel harcba szállt eddig felséged.Igazából neki az egyetlen célja Musztafa herceget trónra emelni.Ezért bármire képes.--------------------- Mihrunisa olyan mint egy tűzszikra. A herceg meg a puskapor. Előre lehet tudni mi történik ha közel kerülnek.--------------- Manisában nagy a keveredés. Egy kereskedő halálának az okozója lett. Ha ez a fenség fülébe jut, Szelim herceg szempontjából ez egyáltalán nem lesz jó.------------- Akkor álljunk neki a készülődésnek Musztafa. Együt megyünk Manisába.----------------Én tisztában vagyok vele, hogy én mit szeretnék. Amit nem tudok az, hogy Ön hercegem mit akar.-------------A herceg a termeténél nagyobb dolgokba ártja magát.-Mit csinálunk vele elvesszük az életét?- Neeeem! Az életéből a életértelmét vesszük el.---------------------Ha óhajtja Szultánám, ahogy a pasát idehozattam, azt is felfedhetem, hogy a házasságának véget vetett.

Fatma: „Valami azt súgja nekem, hogy ismételten fiad fogszületni, Nagyuram.”

Hürrem: „Nem lesz több herceg ebben a palotában.”

Sümbül: „Akkor most mi tévők legyünk?”

Hürrem: „Meg kell szabadulni tőle.”

Sümbül: „Hogy tehetnénk? Ő az uralkodó gyermekét hordja aszíve alatt!”

Hürrem: „Nem tőle. Fatmától.”

Rüstem: „Kapitány Pasa. Ali Agával szövetkezik. Úgy tűnik,minden, amin keresztül mentünk az Kapitány Pasa miatt volt.”

Hürrem: „A vágyakat meg kell fizetni. Meg kell mondanunkneki.”

Barbarossa: „Hogy van a mi Mihriham Szultánánk? Remélem,jól.”

Hürrem: „Mihrimah!? Mihrimah!!!!!”

Rüstem: „A kedvencedről kérdezlek. Ki a te kedvenced?”

Hürrem: „Amíg az én drága Mehmetem miatt szenvedtem …”

Süleyman: „Nyugodjék békében …”

Rüstem: „A lányod? Vagy talán Mustafa Herceg?”

108. rész

Süleymant látjuk, amint Valériának épp egy nyakláncot ad át, majd megcsókolja homlokát. A jelenetet Fatma nézi végig. Hürrem lentről nézi: "Most biztosan nagy a boldogság, hogy annyi év után ismét gyermek fog születni." Süleyman: "Ez az Úr ajándéka. Jöjjön a gyermek biztonságosan a világra és legyen egészséges!" Fatma: "Úgy érzem, hogy újabb herceg fog születni!" Aztán Süleyman észreveszi, hogy Hürrem nincs a teraszon...

Hürrem mérgesen a szobájába ment: "Nem! Nem engedem! Nem fog még egy herceg megszületni a palotában!"

Rüstem a gondolataiba meredve a tüzet pisztkálja, mikor megzavarják: "Nagy Vezír! Mahmud Aga érkezett meg, és bebocsátást kér tőled." Mahmud belép. Rüstem: "Gyere közelebb. Azt hallottam, Zal Mahmudnak hívnak az emberek." Zal: "Így igaz, méltóságos Pasa. Azzal, hogy egy birkózót a földre kényszerítettem, az enderuni emberek ezt a nevet adták nekem." Rüstem: "Ismerted Aziz Agát?" Zal: "Persze, ismertem!" Rüstem: "Akkor azt is tudod, mi történt vele ... ő volt a jobb kezem ... hűségesen szolgált azóta, hogy Diyrbekirbe kerültem. De megfizette az árát azzal, hogy lefejezték. Nos, készen állsz, hogy átvedd a helyét? Hajlandó lennél az életed árán is engem szolgálni?" Zal: "Feláldozom életemet a tiédért." Rüstem: "Perzsa legendák szerint, Zal bátor harcos volt ... Allah akaratával, méltó lehetsz nevedre ... mert mostantól veszélyes feladattal bízlak meg. Természetesen, életemet Allahra bízom ... és mostantól rád." Aztán felmutatja a vörösre izzott pálcát, melyet Zal megragad, anélkül, hogy felszisszenne! Zal: "Nincs olyan fájdalom, ami nagyobb lenne a hűségemnél, méltóságos Pasám."

Ali Aga: "Láttad Rüstem Pasa helyzetét ... még az árnyékától is fél." Barbarossa: "Allah akaratával az állam megszabadul tőle is és az árnyékától is." Ali Aga: "Azok után, ami történt, nehéz lesz megmaradnia pozíciójában." Barbarossa: "Igen, jó lenne, ha eltávolítanák, de ne feledjük, ki áll mögötte. Ezért nem lesz olyan egyszerű." Ali Aga: "És most, Pasám? Van valami utasításod?" Barbarossa: "Először hagyjuk, hogy Szultánunk meghozza döntését ... talán a mi szájunk íze szerint alakulnak a dolgok."

Rüstem: "Nyilvánvaló, hogy Ali Aga nincs egyedül. Meg kell találnunk, ki áll mögötte. És be kell bizonyítanunk." Zal: "A janicsárok tucatnyian vannak. Csak van egy megvesztegethető közöttük." Rüstem: "Ebben az esetben, mutasd meg, mit tudsz."

Mihrimah: "Pasám!" Rüstem: "Szultánám! Most elmehetsz, Aga." Mihrimah: "Ki ez?" Rüstem: "Ő az, aki Aziz Aga helyét fogja betölteni. Mostantól, ő mindig velünk lesz biztonsági okokból." Mihrimah: "Nem látom értelmét sietségednek. Van oka annak, hogy lépéseket teszel a biztonságunkért?" Rüstem: "Nem ... csak elővigyázatosságból ... Hogy vagy? Hol van Humasha?" Mihrimah: "Napok óta látom, hogy valami nincs rendben ... nem eszel, nem iszol ... éjszaka többször felébredsz ... Annyi őr van a palotában ... még a kertbe sem tudok kimenni. Mi történik itt, Rüstem? Mit rejtegetsz előlem?" Rüstem: "Megpróbálnak megölni, Mihrimah." Mihrimah: "Mit jelentsen ez? Ki merészelné?" Rüstem: "Az ellenségeim ... mindent megpróbálnak, hogy megszabaduljanak tőlem ... ha ez így folytatódik, még sikerül nekik." Mihrimah: "Ez lehetetlen ... Az anyám nem hagyná. Mindent megtenne, hogy ezt megakadályozza." Rüstem: "Bárcsak én is ilyen biztos lennék benne, mint te ..."

Mihrünissa a célbalövést gyakorolja, mikor Mustafa feltűnik. Azt mondja, hogy íjjal nem annyira ügyes, mint karddal. A lány azt feleli, hogy ez csak azért van, mert éjszaka nem tudott aludni. Mustafa kérdi, mi nem hagyta nyugodni, talán csak nem szívügyek? A lányt ez sokkolja és megismétli korábbi szavait: "Ha el is mennék, a szívem itt maradna..." Elmosolyodik, erre Mustafa témát vált. Apja felől érdeklődik, hogy üzent-e már. A lány azt modja, hogy igen, levelében apja kifejti, hogy nem tartja jónak, hogy lánya ott maradt Amasyában, de ugyanakkor a lányra bízza. "Azt hiszem, megadtam neked a magyarázatot, és te megértetted ... nem igaz?" Ezután távozik.

Mahidevran érdeklődik Fidannál, hogy követi-e Mihrünissát. Fidan igennel válaszol. Legutoljára a kertben látta, majd hozzáteszi, hogy már rég nem látta a lányt a Herceggel. Úgy véli, szándékosan kerülik egymást, mert talán gyanakodnak rá, hogy figyeli őket. Mahidevran: "Mihrünissa olyan, mint a tűz, az én Hercegem meg a puskapor ... Ha ők összejönnének, nem tudhatjuk, mi történne. Az biztos, hogy sok fejfájást okoznának! Mindenesetre,, aki megpróbálja megtámadni, biztos keres valamit. Amilyen gyorsan csak lehet, el kell a lányt küldenünk." Fidan: "A nő el akart menni, de te marasztaltad, Szultánám." Mahidevran: "Honnan tudhattam volna, hogy érez? Mindegy is. Az a hely, ahová menni akar, nincs olyan messze. Ott nehezen tudnánk követni. Ha itt marad, mindez könnyebbség számunkra."

Atmaca, ahogy Mihrünissa felszáll a lovára, beszélni készül vele. Mihrünissa: "Mi történt, Atmaca? Vagy talán híreket hoztál?" Atmaca: "Yavuznak Isztambulba kell mennie. Ha írnál levelet apádnak, akkor oka is lenne, hogy menjen." Mihrünissa: "Értem. De mi az igazi ok?" Atmaca: "Néhány dolog után kelle nézni, főleg Sheyhul Islam Fenerizade miatt kelle oda menni." Mihrünissa: "Miért? Mi történt?" Atmaca: "Már egy ideje el akarja távolítani pozíciójából Rüstem Pasa, és mi nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen. Fontos, hogy a kezünkben tartsuk ezt a pozíciót." Mihrünissa: "Rüstem Pasa a saját aggodalmaival van elfoglalva, nem gondolhat a Sheyh megtámadására." Atmaca: "Nagyon hasznos, hogy megelőzéseket tegyünk ... erről jut eszembe, láttalak a Herceggel ... remélhetőleg, nincs probléma." Mihrünissa: "Nem. Miért kérded?" Atmaca: "Csak akartam tudni, volt-e valami. Nem is tudom." Mihrünissa: "És ha lenne, elmondanám, nem igaz?" Atmaca: "Természetesen."

Fatma megérkezik a Hárembe, ahol Afiféhez szól: "Szólj a szolgáknak, hogy hozzanak édességet és serbetet." Afife: "Mi történt, Szultánám?" Fatma: "Szultánunk kedvence állapotos ... remélhetőleg egy hercegnek ad életet." Sümbül fentről hallja a hírt. Hürrem a szobájában, Fahriye valami innivalót ad neki. Sümbül érkezik: "Szultánám ... Fatma Szultána épp az imént jelentette be, hogy Nazenin (Valeria) muszlim lett." Hürrem: "Amikor odaküldték, ti ketten is ott voltatok! Fahriye? Mi történt az orvosnál? Azt mondtad, a nő nem lesz terhes!" Fahriye: "Esküszöm, megtették az előkészületeket ..." Hürrem: "Akkor, honnan ez a terhesség dolog? Vagy talán hazudnak? Igen? Mi más lehet???" Sümbül: "Sajnos, az igazat mondják ... Fatma Szultána többször is járt a Szultánnál ..." Fahriye: "Ez lehetetlen, Sümbül Aga. Lokman mondta volna nekünk." Sümbül: "Lokmannak fogalma sincs erről! Úgy tűnik, félrevezették! Szultánám! Most mi tévők legyünk?" Hürrem: "Meg kell szabadulnunk tőle." Sümbül: "Hogyan Szultánám ... végül is a Szultánunk gyermekét hordja a szíve alatt!" Hürrem: "Nem róla beszélek, Sümbül. Hanem Fatmáról. Figyelmeztettem, de nem hallgatott rám. Olyan nyelven kell vele beszélnünk, amit megért."

2. rész

Fatma közben a Háremben: "Kürtöld ki a világba ... végre, annyi év után, Szultánunknak ismét gyermeke születik ... az egész világnak hallania kell ezt a boldog hírt!" Afife: "Vége lesz a világnak ..." Fatma: "Én voltam az, aki bejelentette ... látnod kellett volna az arcát! Azt hittem, hogy dühében elájul és meghal!" Afife: "Allah óvja őt!" Fatma: "A védelemről beszélve ... óvatosnak kell lenned. Figyelmeztesd az agákat, hogy semmi sem történhet a lánnyal. Ha mégis, téged foglak hibáztatni!"

Nurbanu: "Látnod kellene a velencei bálokat! Ruhák mindenféle színekben! Különféle maszkokat viselnek! És ... hogy is hívta Canfeda ... oh, igen ... tánc! Férfiak és nők az egész éjszakát áttáncolják." Selim: "Szóval, férfiak táncoltak veled?" Nurbanu: "Nem olyanok a táncok, mint itt. Gyere, hadd mutassam meg."

Közben Gazanfer Agának elmondták, hogy egy asszony panasszal élt a palotára, és elment egészen a bíróig. Gazanfer tudni akarja, milyen problémáról van szó. Az aga elmondja Gazanfernek, hogy arról a nőről van szó, aki a férje miatt jött ide a palotába, akit a piacon megöltek. Canfeda érkezik, és kérdi, mi történik, attól tart, Nurbanu csinált valami rosszat.

Süleyman Barbarossával beszélget. Bejelenti, hogy végzett a nyomozással. Süleyman a személyes véleményét kérdi. Barbarossa azt mondja, hogy Rüstem hibázott. Viszont, nem gondolná, hogy Rüstemnek rossz szándékai vannak, csak éppen nincs meg a kellő tapasztalata a nagy Vezíri poszthoz. Süleyman azt mondja, hogy ha nincs más, akkor távozhat. Barbarossa folytatja, hogy nagy a zúgolódás az emberek és a janicsárok között, és ha a békét nem teremtik meg, akkor ez az elégedetlenség csak nőni fog, és annak nagyon rossz lehet a vége.

Mihrimah egy szolgától kérdi, mireföl osztogatnak édességet. A szolgáló elmondja, hogy a Szultán ágyasa gyermeket vár. Mihrimaht sokkolja a hír.

Hurichihan csak Beyazitra tud gondolni, míg Gülfem és Fatma beszélgetnek: "Még mindig nem tudom elhinni. Ez azt jelenti, hogy sikerült! Hogyan reagált a Szultán?" Fatma: "Örült, Gülfem. Ebben a korban egy gyermek születése másfajta boldogság. Meg kellene köszönnünk Hürremnek! Azzal, hogy leállt a ciklusa utat engedett másnak is a Háremben. Így a Szultán ismét fiatalnak érezhette magát." Gülfem: Ha úgy történik, ahogy mondod, allah akaratával ... Hürrem meg fogja akadályozni, hogy megszülessen!" Fatma: "Az, akit te most Hürremnek hívsz, a térdén csúszik! Ne aggódj miatta!"

Hurichihan engedélyt kér, hogy kimehessen a kertbe egy kicsit sétálni. "Igen! Menj csak! Én a te korodban, amikor megpróbáltam lekötni, utols se tudtak érni! A vérem állandóan hajtott!" Gülfem: "Dicsőítsük az Urat, a véred még mindig forr, Szultánám."

Mihrimah az anyjától kérdi, hogy igaz-e, hogy a lány terhes. Hürrem úgy reagál, hogy a hírek mindenhová eljutnak... Mihrimah azt mondja, hogy ő egy szolgálótól tudta meg a Háremben, különben Rüstemről jött beszélgetni. Mihrimah elpanaszolja a dolgot a janicsárokkal és hogy ő csak most hallott erről. És különben is ő az utolsó, aki mindent megtud. Hürrem: "A biztonságod miatt van ez, Mihrimah." Mihrimah: "Nem nekem van szükségem védelemre. Rüstem ... olyan gyanakvó ... senkiben sem bízik meg ... Beszéltél az apámmal? Ő neki mi a véleménye?" Hürrem: "A nyomozás folyamatban van ... a többi meg biztosítva van ... nem hinném, hogy bármi is kiderül." Mihrimah: "Megpróbálták megölni és te azt mondod, hogy próbáljak meg megnyugodni?!" Ha nem akarod megvédeni, akkor mondd azt! Akkor majd én megteszem, ami szükséges!" Hürrem: "Már egyszer utáltál engem, mikor nem akartál férjhez menni ... most pedig az ő sorsa miatt veszekszel velem ... megmondtam, hogy egy nap megszereted." Mihrimah: "Itt nem szerelemről van szó ... ő a férjem ... a Szultán lányának a férje ... az ő jó hírneve, az enyém is! ... De ne aggódj. Rüstem hűséges hozzánk ... nem érhetnek hozzánk ... nem engedem! ... Kételkedsz a hűségében?" Hürrem: "Látod, Mihrimah! Megpróbálnak bekeríteni minket. Megpróbálom megvédeni magunkat ellenségeinktől. Allah óvjon minket a barátainktól!"

Cihangir és Hurichihan a kertben beszélget. A lány Beyazitról érdeklődik. A fiú a hegedűről kérdez. A lány megígéri, hogy majd játszik neki. Van egy másik hegedűje is, azon viszont nem bír játszani, mert az az apjáé volt. Cihangir azt mondja, hogy most, hogy a bátyja elment, ő egyedül érzi magát, de ha Hurichihan nem lenne ott, teljesen egyedül lenne. Hurichihan rátér az új baba témára. Cihangir sokkos tekintetéből az derül ki, hogy tőle tudja meg. A lány megpróbálja vigasztalni, mindhiába.

Rüstem Süleyman szobájába tart. Lokman kérdi tőle, hogy hallott-e arról a nőről, aki a Szultánhoz ment be a tudta nélkül? Rüstem: "Milyen nőről beszélsz?" Lokman: "Nem tudod ki a terhes?" Majd tájékoztatja Rüstemet, hogy a Szultán épp pihen, és azt kérte, később jöjjön.

Nurbanu királynőként sétafikál a Háremben. Kéri Canfedát, készíttettesse elő fürdőjét. Kérdi, hogy megkapták-e, amit kért, Canfeda szerint, az túl drága volt. Nurbanu azt felelte, majd ő kifizeti, van pénze. Selim adott neki pénzt és Hürrem is. Canfeda úgy véli, tartsa meg, most más gond van ... a Herceg fejében ... kéri, menjen vele ...

Selim azt mondja Gazanfernek, hogy a szennyezett vízzel foglalkozniuk kell. Gazanfer informálja, hogy a Divan készen áll és várja őt. Gazanfer hozzáteszi, hogy van még egy fontos dolog, amiről tudnia kell. Selim: "Történt valami?" Gazanfer úgy dönt, hogy jobb, ha inkább nem mond semmit, inkább kéri a Herceget, menjenek ki a piacra.

Nurbanu és Canfeda bemennek egy szobába. Canfeda: "Annak a férfinak, akit megöltek a piacon, a neje a bírónak panaszkodott." Nurbanu: "Ez nem jó ... Hercegünk mindent elfelejtett ... Hercegünk nem tudja ezt meg." Canfeda: "Hogyan? A nő panaszkodott ... előbb vagy utóbb úgyis megtudja." Nurbanu: "Nem fogja megtudni. Mondtam. Szólj Gazanfer Agának! Beszélnem kell vele."

Beyazit megérkezik Kutahyába, ahol fiaival, Orhannal és a még kisbaba Osmannal találkozik. Ágyasa, Rana elmondja, hogy fiaik gyorsan nőnek és ők is vitéz hercegekké fognak válni, akárcsak az apjuk. "Hogy vagy Rana?" A nő azt feleli, jól, viszont Beyazit fáradt, visszavonul. Beyazit Lalájával találkozik. "Amikor elmentél, teljesen másmilyen voltál, mint most. Teljesen megváltoztál." Beyazit: "Amikor elmentem, voltak reményeim. Amikor a Szultán Selimet választotta, utolsó reményem is elveszett." Lala: "Megkaptam a rossz híreket Hercegem. Azóta tulajdonképpen nem aludtam. Nem tudtam kipuhatolni, hogyan hozhatott ilyen döntést a Szultán. Hürrem Szultána, Mihrimah és Rüstem jelenléte ellenére ..." Beyazit: "Mihrimah és Rüstem megtették, amit tudtak. Ezt már az anyámról nem mondhatom el." Lala: "Mondott neked valamit ... nyíltan állította, hogy ő javasolta Selimet?" Beyazit: "Nem. A Szultán saját döntése volt." Lala: "Ebben az esetben, még mindig van remény." Beyazit: Milyen remény, Lala Mustafa? Selim Manisában van, én meg Kutahyában!" Lala: "Egy ideig Mustafa Herceg is volt Manisában ... de ő még mindig száműzve van Amasyában." Beyazit: "Mire gondolsz?" Lala: "Igazából a te gondolataid érdekelnek, Hercegem ... Mi az, amit te akarsz?" Beyazit: "Azt akarom, hogy Selim eljöjjön Manisából, mert nem érdemli meg. Keressünk egy megbízható, erős férfit, aki készen áll Manisába menni. Ő lesz a szemünk, és fülünk. Meg kell tudnunk, mit csinál a fivérem Manisában."

Nurbanu, Canfeda és Gazanfer beszélgetnek. Nurbanu: "Ugye nem tudhat erről a Herceg? Például ha megemlíted a Herceg nevét?" Gazanfer: "Persze, hogy megtuja! Sőt! Még a fővárosba is eljut a híre!" Nurbanu: "Pont ezért mondom! A Herceg jövője miatt, játszanunk kell!" Canfeda azon tűnődik, hogyan merészelne bárki is Selim ellen tanúskodni.Gazanfer azt kérdi, hány embert tudnának megkérni, hogy maradjanak csendben, és mi legyen a bírókkal, hiszen még a Szultán sem szállhat szembe velük!" Nurbanu: "Szóval, akkor karba tett kézzel várjunk?" Gazanfer: "Mit tehetnénk ... megkeressük a megoldást. " Nurbanu: "Beszélhetnénk a nővel, hogy vonja vissza feljelentését, nemde?"

3. rész

A háremhölgyek kuncognak valamin, Hürrem fentről figyel. Valériára tekint, aki visszanéz rá. Sümbül érkezik: "Szultánám. Nem tudom, fog-e segíteni, de találtam valamit Fatma Szultánáról, amit feltétlen hallanod kell. Mint tudod, közvetlen válása után jött hozzánk, de nem azért váltak el, mert a Pasa tett valamit ... nem ... bocsáss meg ... bocsáss meg ... hanem Fatma Szultána!" Hürrem: "Biztos vagy ebben?" Sümbül: "Lokman Aga hallotta Fatma Szultána szolgálójától, Melektől."
Visszajátszás:
Lokman Aga: "Miattad csapják le a fejem, asszony! Miért kéne megbocsátanom neked?!" Melek: "Várj! Megteszem, amit kérsz!" Lokman: "Amit csak akarok, ha? Beszélj Fatma Szultánáról! Biztosan van titkolni valója, nem igaz?"
Hürrem: "Tulajdonképpen, nem vagyok meglepve ... ez is pont az, amit Fatma Szultána is megtenne ..." Sümbül: "Most mit tegyünk, Szultánám? A Hárem annyira szereti a pletykákat ... nagy felbolydulás lesz!" Hürrem: "Nincs okunk sietni, Sümbül. A felbolydulás majd akkor lesz, amikor én akarom."

Mihrimah az apjánál. "Napom, holdam jött el hozzám! Miért zavarnál?" Mihrimah: "Úgy volt, hogy Rüstem Pasa is jön, de nagyon el van foglalva az állam dolgaival. Apa, meghoztad már a döntésedet a janicsár ügyben? Rüstem hűséges szolgálód. Felelős vagyok érte ... Ne higgy a hazugságoknak, és a félrevezetéseknek, amik róla keringenek." Süleyman: "Látom, nagyon nyugtalan vagy ... ne szomorkodj feleslegesen ilyen dolgokkal."

Hürrem megérkezik a Hárem folyosójára és mindneki figyel. Fatma is ugyanabban a pillanatban érkezik: "Hürrem! Épp hozzád igyekeztem!" Hürrem: "Oh, tényleg? Mi történt?" Fatma: "Mi más még történhetett volna? Herceg érkezik a palotába! A lokmák olyan ízletesek voltak, de nélküled nem tudok egyet se lenyelni." Erre Hürrem is vesz egyet, beleharap, majd megjegyzi, hogy tényleg finom. "Remélhetőleg egy nap neked is lesznek gyermekeid, és akkor eggyütt ehetünk lokmát." Fatma: "Igen, Allahnak hála, az én állapotom még nem tart ott, ahol a tied ... Amikor akarom, lesznek gyermekeim." Hürrem: "Ha ez így van, azt javaslom, menj újra férjhez ... Mint tudod, az idő nem vár ... Hirtelen elillan fiatalságod, úgy, hogy észre sem veszed." Fatma: "Boldog vagyok a helyzetemmel ... Időmet a Szultánunk új hercegével fogom tölteni!" Hürrem: "És mi miatt vagy olyan biztos, hogy fiú lesz?" Fatma: "Az érzéseim aranyat érnek! És az ágyas állandóan csak édességet kíván ... Tudod, amikor egy állapotos nő édességet enne állandóan, akkor fiút vár, amikor nem, akkor lánya lesz." Hürrem: "Lehet, hogy így lesz a legjobb." Hürrem távozik. Fatma utasítja a lányokat, hogy folytassák a zenét és táncoljanak!

Mihrimah: "Bocsáss meg, nem gondoltam, hogy szomorúvá teszlek." Süleyman: "Te soha nem tudsz szomorúvá tenni! Boldoggá teszel!" Hürrem érkezik. Süleyman: "Hürremem! Épp a lányunkkal beszélgettem." Hürrem: "Ha ez négyszemközti beszélgetés, jöhetek később is." Mihrimah: "Nem, csak beszélgettünk." Mihrimah távozik. Süleyman kéri, foglaljon helyet. "Hürremem! Hogy vagy?" Hürrem: "Nem vagyok jól, Süleyman. Úgy értem, az az ügy a gyerekkel ... Nem vagyok olyan, aki elrejti az érzelmeit ez ügyben ... Fáj a lelkem ... mert egy másik nővel látlak ... és mindennek tetejében, még gyermeket is vár tőled ... Egyáltalán nem erről álmodtam ... ugyanakkor én magam küldtem be hozzád ... ez az igazság. Ilyen vagyok ... mindenkinek megvan a maga természete."
Süleyman versel:
"Én Hürremem! Ki választhat el tőlem? Mint a szívem, törjön össze apró darabokra. Oh! Én tündöklő szépségem! Ha könnyeket hullajtok és belül mély levegőt veszek. A felhőknek nem szabad sírniuk. Mint az én szemem, megtelik könnyel. Oh, Muhibbi! A szerelmeseknek nem szabad szétválniuk! Nem tudok szembeszállni és aztán segítségért kiáltani! Van még egyáltalán a világon még olyanvalaki, mint te?"

Hurichihan a szobájában épp ír valamit, mikor Fatma belép: "Mit csinálsz?" Hurichihan: "Csak olvastam." Fatma: "Add azt ide ..." Hurichihan színlel, de Fatma azt mondja: "Az ujjaid teljesen tintásak!" Fatma elolvassa a levelet, és elmosolyodik: "Szóval, szerelmes levelet írtál Beyazitnak." Hurichihan: "Nem tudtam megállni!" Fatma: "Akkor majd én megállítalak, mert ezzel mindent tökretennél! Nincs szükség a sietségre! Várd meg, míg ő ír neked először!" Hurichihan: "És ha nem ír?!" Fatma: "Az idő másképp halad számotokra, Hurichihan ... Minden idődet a négy fal között töltöd, és rá gondolsz ... De ő egy Herceg, sok fontos dologgal van elfoglalva ... Türelmesen kell várnod ... Biztos vagyok benne, hogy az első adandó alkalommal írni fog. Meglásd ... még talán ide is jön!"

Rana Beyazittal az ágyban: "Nagyon nehéz volt nélküled, Hercegem. Nagyon hiányoztál. Én is hiányoztam neked?" Beyazit: "Hát persze." Hirtelen eszébe jut Hurichihan ... Rana: "Jól vagy, Hercegem?" Beyazit: "Jól."

Rüstemet egy aga ébreszti fel, hogy Lokman érkezett és a Szultán hívatja. Mihrimah az anyjához siet. Hürrem: "Ne aggódj, Mihrimah! A Szultán azt teszi, ami helyes." Mihrimah: "Pont ettől félek ... Csapdába csalták Rüstemet ... nagy hibát követett el."

4. rész

Rüstem a Szultán előtt áll csendben, míg nem az Uralkodó azt mondja, hogy a janicsár ügy felkeltette figyelmét, és nagyot hibázott. Azt mondja, hogy Nagy Vezírként őt képviseli, legfőképpen a janicsárok előtt. Megkérdi, hogy az a munka, amivel megbízta, nehézségeket okoz-e neki, mert ha igen, akkor ott a kardja, tegye meg, amit meg kell tenni. Rüstem azzal védekezik, hogy legjobb tudása szerint dolgozott, hogy ne okozzon károkat. Süleyman már odít: a legnagyobb kár a gőgből és büszkeségből ered. Sem Allah, sem a nép nem szereti a gőgös, arrogáns embereket. Alit, Muhammad Próféta unakatestvérét idézi: "Mindig úgy viselkedj az emberekkel, hogy ha meghalsz szomorúak legyenek, és sírjanak hiányod miatt. És amíg élsz, szeretettel beszéljenek rólad." Rüstem: "Bocsáss meg, Szultánom! Ettől a perctől kezdve, Rüstem, a szolgálód nem hagyja, hogy tanácsodat egy percre is elfeledjem." Süleyman: "Ez lesz a legjobb mindenkinek ... főleg neked, Rüstem Pasa ... és most hadd mondom el, hogyan döntöttem ebben az ügyben."

Amasyában Mahidevran és Mustafa esznek: "Gyorsabbnak kellene lenned, anyám. A jótékonysági alapítvány egyszerre fog beindulni." Mahidevran: "Ne aggódj. Megteszem, ami szükséges. Már olyan rég nem hallottunk Fatma Szultánáról. Bizonyára sok a teendője a saját ügyeivel. Az a tény, hogy elvált férjétől összekeveri dolgainkat. Viszont igaz, nem volt túl boldog azzal az emberrel." Mustafa: "Reméljük a legjobbakat, anyám. Allah akaratával megtartja ígéretét, amit nekem tett." Mahidevran: "Persze. Oh! Van valami, amit tudnod kell. A végzet elérte Mihrünissát." Mustafa: "Ki? Miről beszélsz?" Mahidevran: "Van egy figyelemreméltó ifjú a pasák fiai között ... hallott Mihrünissa szépségéről ..." Mustafa: "Ez nem a mi dolgunk ... ha kérő akar lenni, akkor a Pasának kell üzennie, nem nekünk ... Mennem kell. Nem akarom, hogy Taslicali várjon."

Mihrünissa Atmacával és Yavuzzal beszélget: "Ha nincs más, vissza kell térnem a palotába." Atmaca: "Tulajdonképpen van még valami. Miután Yavuz a fővárosba megy, miért nem mész te is?" Yavuz: "Igazság szerint, nagyszerű lenne, velem jönne. Annyi év után nem szeretnék egyedül menni." Mihrünissa: "Ne beszélj úgy Atmaca, mintha nem tudnád ... van egy villám, itt maradok." Atmaca: "Ha ez személyes, tudhatnék róla? Mert egy olyan valaki, aki az életét a tengeren töltötte, Amasya pokol lehet számára." Mihrünissa: "Védd a Herceget, és ne üsd bele az orrod abba, ami nem a te dolgod." Atmaca: "Mihrünissa! Az apád rám bízott ... a biztonságodért, óvintézkedéseket kell tennem!" Mihrünissa: "Mit jelentsen ez? Erőszakkal elvinnél a fővárosba?!" Atmaca: "Ha annyira ragaszkodsz, hogy itt maradj, akkor nem tehetsz egy lépést sem a tudtom nélkül. Ez nagyon fontos a te és a Herceg biztonsága érdekében!" Mustafa megérkezik...

Rüstem megérkezik az irodájába, ahol Hürrem és Mihrimah várja. "Mi történt Rüstem? Hogy döntött a Szultán?" Rüstem: "Száműzött. Arra kért, hogy egy héten belül induljak el a határra, mert úgy véli, jobb lesz, ha egy ideig távol leszek." Mihrimah: "Hogyan ... hogyan hozhatott a Szultánunk ilyen döntést?" Hürrem: "Légy hálás, Mihrimah, hogy nem lett rosszabb ..." Rüstem: "Ez háború, Szultánám. Ellenségeim elérték, amit akartak. Mint tudod, meg akarták dönteni a hírnevemet ... és ha ezt meghallják, hogy egy janicsár miatt lettem száműzve, még többet fognak nyerni." Hürrem: "Mindenben van valami jó, Rüstem ... Talán ez egy jó lecke lesz számodra, hogy félelem helyett az eszedet használd." Rüstem: "Féltem, igazad van, Szultánám, de nem a saját életemet féltettem, hanem hogy elveszítem Mihrimaht és a kislányomat."

Közben Amasyában Mihrünissa: "Azért jöttem, hogy levelet küldjek az apámnak, Hercegem." Mustafa: "Miuátn agák is vannak, miért te magad viszed neki?" Atmaca: "Én kétem, Hercegem. Ez egy fontos levél." Yahya: "Szóval, elrejtetted a Hercegünk elől?" Mihrünissa: "Soha! Épp most akartam közölni vele. Kérlek, olvasd el. Inkább, mint hogy ne higgy nekem, inkább meghalnék!" Mustafa: "Nincs szükség rá. Melyikőtök megy el a fővárosba?" Yavuz válaszol. Mustafa: "Mondd meg a Pasánknak, hogy nem kell aggódnia Mihrünissa miatt. Ő az én védelmem alatt áll." Yahya: "Amikor mész, próbáld meg megtudni, mi történt Rüstemmel." Mustafa: "Remélhetőleg, megkapja, amit érdemel!"

Rüstem Ebu Suuddal beszélget: "Fenerizade olyan messzire merészkedett, hogy a hátam mögött ellenem hangolta a tudósokat. Az ok én vagyok. Már a barátaimat is ellenségnek látják. Láthatod, hazugságokat használnak fel ellenem." Ebu Suud: "Ne figyelj oda rájuk, mert hűséges szolgája vagy a mi Szultánunknak és az országnak. Egyetlen út van csak, hogy továbbra is hűséges maradsz, és teszed a dolgod." Rüstem: "Hogy ilyen tiszteletreméltó tudóst, mint te a barátomnak mondhatom, megtiszteltetés számomra. Mi mindig hűségesen szolgálunk. Hamarosan elmegyek. Csak Allah tudhatja, mi fog történni, amikor már nem leszek itt. Óvintézkedést fogok tenni a te védelmedre." Ebu Suud: "Szükségtelen, Pasám. Nem kell nekem semmi, kivéve Allah kegye és, hogy elfogadjon engem."

Közben Manisában Nurbanu kérdi Canfedát, hogy Gazanfer beszélt-e már az asszonnyal. Canfeda szerint, igen, és majd meg is oldja a problémát. Viszont Nurbanu szerint, a férfi nem lesz erre képes, de majd meglátják. Dilshah érkezik, és megjegyzi, hogy kettejüket állandóan együtt látni, erre Canfeda lehurrogja, hogy törődjön a maga dolgával. Nurbanu odasúgja a kalfának, hogy várni fogja a további hírekkel.

A piacon Gazanfer az asszonnyal beszélget. Azt kérdi, hogy merészelt a Herceg ellenében a bírónak panaszkodni. Arra kéri, vonja vissza feljelentését. A nő azt kérdi, mi lesz ha nem? A férfi csak annyit mond, hogy nem lesz jó neki akkor. A nő nemet mond, ekkor Gazanfer felemeli hangját, mire egy kereskedő a nő védelmére kel: hagyja békén, van elég baja. A hangzavarra még többen besegítenek, így Gazanfernek mennie kell.

Mihrimah az anyjával van. Fatmáról kérdez, hogy hogy van. Hürrem azt mondja, hogy boldog, de nem tart már sokáig. Mihrimah: "Úgy tűnik, valamit forgatsz a fejedben." Hürrem: "Idővel, te is megtudod, mi a gond. Olyan sápadtnak tűnsz ..." Mihrimah azt mondja, reggel óta nincs jól. Hürrem kérdi, látta-e már orvos. Ekkor a lány elájul.

Rüstem a folyosón Zallal találkozik: "Remélem, jó hírekkel szolgálsz." Zal: "A Pasa ezredében van valaki, úgy hívják Hasan Cavus ... aki a meghívót adta át neked januárban." Rüstem: "Emlékszem rá. Mi történt?" Zal: "Velünk van." Rüstem: "Mit tettél? Ő Ali Aga leghűségesebb embere ..." Zal: "Előző éjjel álruhában ment a kocsmába. Híreket hozott nekem. Elkaptam. Nem volt szemtanú, nem csapda." Rüstem: "Beszélt?" Zal: "Még nem, de majd fog. Nincs más választásunk." Gülbahar érkezik, Rüstem kérdi, mi a baj, a lány magán kívül elmondja, hogy Mihrimah elájult.

Közben Süleyman Ebu Suuddal: "Milyen Fenerizade Efendivel a kapcsolatod? Remélem, a jég olvad ..." Ebu Suud: "Még mindig dühös rám a jótékonyság miatt. Kétlem, hogy látni akar valaha is." Süleyman: "Hallottam, meglátogatott." Ebu Suud: "Igen, röviden beszéltünk ... Nem utáljuk egymást ... Nem vagyunk egymás ellenségei ... Nem féltékenykedünk egymásra ... Oh, Allah szolgája! Legyünk testvérek, monjda a mi szeretett Muhammad Prófétánk. Erre a mondásra emlékeztettem." Süleyman: "Tartsd ezt a jó irányt, Efendi. Bárki, aki vitába száll veled, engem talál meg."

Mihrimah pihen. Hürrem és Rüstem is figyelik. Rüstem kérdi az orvostól, hogy nem lehet-e, hogy Mihrimaht megmérgezték, az orvos ezt kizárja. Hürrem: "Akkor meg mi ez? Miért ájult el? És láza is van!" Doktor: "Talán valami, amit evett. Nincs magas láza. Adok neki orvosságot." Rüstem: "Alaposan lásd el, asszony! Honnan tudod, hogy nem mérgezték meg?" Hürrem: "Rüstem!" Rüstem: "Reggel még rendben volt. Hogy-hogy hirtelen lebetegedett?" Hürrem: "Fahriye! Hozasd a Szultán személyes orvosát! Így biztosak lehetünk ... ő is nézze meg."

Amasyában, Mahidevran ebédet ad a jótékonysági alapítványosoknak. Mahidevran: "Mihrünissa! Látod azt az asszonyt? Ő a legtehetősebb családból való itt Amasyában. Családja a régmúlt pasák leszármazottja. Kedvel téged." Mihrünissa: "Talán nem látja fájdalmam, Szultánám." Mahidevran: "Azért jöttek, hogy lássanak. Van egy fia. Ha beleegyezel, feleségül mehetnél hozzá." Mihrünissa: "Mégnem gondolkodtam házasságon, Szultánám." Mahidevran: "Fiatal vagy, gyönyörű ... ezek az asszonyok küzdenének érted, hogy menyük légy ... de én ebben az asszonyban bízom, nagyon jó családból származik. Csak jó dolgokat hallottam a fiáról. Legalább találkozz vele. A fiammal is beszéltem ... ő is melegen fogadta!" Mihrünissa: "Nem tudom, mit mondjak. Olyan hirtelen történt." Mahidevran: "A legjobb, ha gondolkodsz rajta."

Mihrimah felébred, és az apját látja maga mellett. "Én Mihrimahom! Én gyönyörűségem! Hogy vagy?" Mihrimah bólint. Cihangir: "Megijesztettél!" Hürrem: "Főleg, Rüstem Pasát. Úgy aggódott érted." Rüstem: "Szultánám ... Allahnak hála, kinyitottad szemed. A világ most már az enyém. Allah vigyázzon rád." Süleyman ránéz vejére...

Manisában Canfeda közli Nurbanuval, hogy a nő nem ment bele kérésükbe. Nurbanu azt mondja, majd ő elintézi. Canfeda csodálkozik, mégis hogy akarja elintézni, Nurbanu azt mondja, csak próbálja meg kijuttatni a palotából. Canfeda azt mondja, nem tudja, még kivégezhetik miatta. Nurbanu azt mondja, hogy ha a dolog rosszabbra fordul, még Hürrem Szultána fülébe is eljuthat, és akkor azt fogja mondani, hogy ez azért történt, mert Canfeda nem segített.

Selim Lalájával van kint: "Ez egy hosszú út, Hercegem. Drága lesz és sok munka kell hozzá. Helyette inkább nyissunk meg néhány csatornát." Gazanfer: "Igaza van, Hercegem. Így az emberek engedni fogják az öntözést." Selim: "Ugyanezzel a problémával fogunk szembesülni néhány hónap múlva is. Mindkét végétől indítsátok el az építkezést." Lala: "Bocsáss meg, de azt hiszem, így ez túl drága lesz." Selim: "Kérünk segítséget a fővárostól. Ha szükséges, személyesen járulok hozzá a tervhez. Nem akarom, hogy az emberek terménye elszáradjon és betegség áramoljon szét. Kezdjétek azonnal az építkezést!"

Nurbanu és Canfeda beszélgetését egy szolgálólány kihallgatta, és Dilshahnak továbbítja a hallottakat: "Ez az itáliai boszorkány, akit Nurbanunak hívnak Canfedával volt. Sugdolóztak." Dilshah: "Mi volt a probléma?" Szolga: "Nem tudom, azonnal elhallgattak, ahogy megláttak engem." Dilshah: "Ne vedd le róluk a szemedet! Válj az árnyékukká! Eljött az ideje, hogy letaszítsuk a "trónról" ezt a velencei kurvát ..."

Hürrem Mihrimahval van, mikor Süleyman belép. "Hürrem, hogy van?" Hürrem: "Ne aggdój, jól van. Az orvos adott neki gyógyszert, hogy aludjon. Néhány nap múlva jól lesz." Hürrem elsírja magát. Süleyman: "Menj lepihenni. Én itt maradok." Hürrem: "Hogyan mehetnék lefeküdni, ha a gyermekem nem tud felkelni? Legalább egy millió gondolat kavarog a fejemben. Nem tudok még egy olyan szörnyűséget átélni, ami az én drága Mehmetemmel történt." Süleyman: "Nyugodjék békében." Hürrem: "Úgy legyen. Bárcsak eljött volna az én Mehmetem abból a palotából, hozzám ... imádkozom az Úrhoz, hogy ha el akar venni egy életet, akkor vegye az enyémet ... és ne lássam ismét a gyermekem fájdalmát."

Fatma lép be a szobába: "Szultánom! Nem akartalak zavarni, de aggódtam, hogy hogy van Mihrimah." Süleyman: "Jól, alszik." Fatma: "Allah óvja a gonosztól! Hogy történt? Rüstem így gondoskodik a szerettéről? Hürrem, hogy vagy?" Hürrem: "Láthatod..." Fatma: "Ne légy annyira szomorú. Semmi sem történik vele. Ráadásul, te sem vagy jól. Menj, pihenj le egy kicsit. Nem hagyhatod el magad, ha már amúgy is gyenge vagy."

Rüstem a tömlöcbe megy. Kérdi Zalt, hogy az ember meghalt-e. Zal bólint. "Beszélt?" Zal: "Mielőtt Ali Aga hívott téged, levelet kapott." Rüstem: "Milyen levelet? Mustafa Hercegtől?" Zal: "Nem, Pasám, Hizr Hayreddin Pasától." Rüstem: "Mondott még valamit? Allah őrizze meg lelkét..."

Amasyában Mihrünissa éppen átöltözik, mikor Mustafa benyit a szobába. "Bocsánat, úgy volt, hogy a lányok adják oda a ruhámat." Mustafa: "Épp a villádon tűnődtem, hogy készen van-e már." Mihrünissa: "Néhány nap múlva megszabadulhatsz tőlem .. Mahidevran Szultána talált nekem valamit ... azt akarja találkozzam vele ... biztos vagyok benne, tudsz róla." Mustafa: "Az a fontos, hogy te mit akarsz, Mihrünissa ... mert ennek semmi köze hozzám, vagy az anyámhoz. Csak a Pasán múlik, és persze rajtad." Mihrünissa: "Tudom, mit akarok. Amit nem akarok, azt te akarod? Szerinted, mit tegyek?" Mustafa: "Természetesen azt akarom, hogy saját boldog életed és otthonod legyen." Mihrünissa: "Az én boldogságom nem a házasság jelenti ... hanem hogy visszatérjek az érzelmeimhez." Mustafa: "Mihrünissa! Nem akarok a rossz úton haladni." Mihrünissa: "Csak hallgass a szívedre, és akkor nem térsz rá a rossz útra. Modd meg légyszíves, tényleg azt akarod, hogy férjhez menjek?" Kopognak. A lány beengedi a szolgálót. Mustafa távozik.

Fatma, Hürrem és Süleyman Mihrimah palotájában ülnek. "Gyógyuljon mihamarabb, Szultánom, Mihrimah és Nazenin! Szerencsére, mindketten jobban vannak!" Süleyman: "És mi történt Nazeninnel?" Fatma: "Éjszaka fájt a gyomra ... de ez a terhesség miatt lehet ... félek, valami történt a babával ... de most jól van." Hürrem: "Árnyékodban a Hárem olyan boldog!" Fatma: "Nem az én árnyékomban ... hanem az új hercegében ... boldogságot ás áldást hoz az egész háztartásra." Süleyman mogorván kéri testvérét, kísérje vissza a palotába. Hürremtől pedig azt kéri, hogy ha történik valami, értesítse. Ekkor megérkezik Rüstem is. Fatma: "Rüstem! Itt vagy! Már azt hittem, elmenteél Hercegovinába!" Rüstem: "Nem hagyhatom itt Mihrimah Szultánát ilyen állapotban." Süleyman: "Ha jobban lesz, elmehetsz. Az állam ügyei nem várnak."

5. rész

Ali Aga közli Barbarossával, hogy jobbkeze, hasan hirtelen eltűnt, senki sem tudja, mi történhetett vele, de az biztos, hogy valami nincs rendben. Barbarossa szerint, Rüstem nem áll meg, és kérdi, miért nem távozott még? Ali Aga elmeséli, mi történt Mihrimahval. Barbarossa azt mondja, miután a Szultán meghozta döntését, mennie kell. De ha elkapták Hasant, talán beszélt nekik. Ali Aga nem hisz ebben, Hasan hűséges volt, de nem árt, ha óvintézkedéseket tesznek.

Hürrem azt tanácsolja Rüstemnek, hogy késlekedés nélkül induljon el, máskülönben a Szultán még nagyobb haragra gerjed, és az nem használna nekik. Rüstem megígéri, hogy elmegy, de előbb még revansot akar venni. Hürrem nem érti, miért beszél ilyeneket, ahelyett, hogy a kétségeket elűzné a fejéből. Rüstem szerint, beigazolódott, hogy mégis igaza volt, mikor gyanakodott. Elmeséli, hogy kapott utasításokat Ali Aga Barbarossától, hogy a saját lányát is Amasyába küldte, hogy rajta keresztül küldön üzeneteket a Hercegnek. Ez lehetett az ok, hogy nem értesítette őket minderről a birodalmi testőrség, akik kémkedtek utánuk. Valószínűleg, már korábban végeztek velük. Hürrem: "A Herceg nagyobb dolgokba vágja fejszéjét, mint amekkorát a nyaka elbír!" Rüstem: "Nyilvánvaló, hogy az ötlet a Pasától származik, aki a Hercegét akarja a trónra tenni és ő maga akar kormányozni!" Hürrem: "Ez a fajta nagy ambíció hatalmas veszéllyel jár, Rüstem. Értestenünk kell erről." Rüstem: "Elvesszük az életét?" Hürrem: "Nem! A lelkét semmisítjük meg!"

Beyazit a vázáit festi, mikor Lala érkezik. Azokról a hírekről számol be, amik Manisából, embereiktől érkeztek. Elmondja a hírt, hogy mi történt Selimmel és a férfival a piacon. Beyazit megjegyzi, hogy tudta, hogy Selim nem tudja Manisát vezetni. 

Selim a szobájában a rengeteg ajándékát nézegeti. Gazanfer azt mondja, hogy az öntözés és az a megoldás, amit kitalált akkora örömöt okozott a népnek, hogy ajándékokat küldtek neki. Selim azt mondja, hogy az emberek boldogsága az övé is és megígéri, hogy még többet tesz értük. Nurbanu érkezik. Azt mondja, hogy most valóban elnyerte a szívüket. A lány elcsodálkozik, mennyi ajándékott kapott a Herceg, de Selim azt mondja, hogy az igazi ajándék, az ő (a lány). Nurbanunak is van egy ajándéka, de ahhoz be kell takarnia a szemét. Elvezeti egy másik helyiségbe. "Mi lesz, ha valaki meglát?" Nurbanu azt feleli, hogy az agák mindenkit elküldtek, és különben is, ez az ő palotája, azt teheti, ami jól esik. Selim: "Érted vagyok ...nem azért mert akarom ... Hová viszel? Miféle ajándék ez?" Nurbanu: "Imádni fogod! Ne aggódj!" Bevezeti a fürdőbe, melyet kidekoráltak. Megkéri, várjon egy picit, míg ő maga kipróbálja, aztán kösse ki a szemét. Egy fürdőkádban látja a lányt...

Beyazit még mindig Lalával beszélget: "Nem tudok ilyen békésen itt ülni. Ismerem Selimet. Megpróbálja leplezni a szituációt." Lala Mustafa. "Helyesen beszélsz. De ha ez az ügy eljut a Szultán fülébe, az nekünk csak jó." Beyazit: "Manisába megyünk. Készülődj." Lala Mustafa: "Gondoskodom róla, Hercegem. Nem kellene elhagynod tarományod." Beyazit: "Ha Selim elhagyja Manisát, személyesen akarom azt látni. Azt akarom, hogy az anyám és az apám lássák, hogy nem megfelelő embert választottak erre a munkára."

Nurbanu Selimmel a kádban. Selim azt mondja, még soha nem látott ilyet. A lány azt mondja, hogy még sok mindent fog neki mutatni. Hürrem kéz masszázst kap, mikor Fahriye érkezik: "Szultánám." Hürrem kérdi, hol van Sümbül. Fahriye azt mondja, kiment a piacra. A vendége, akit már várt, megérkezett. A márvány palotában van, és rá vár. Hürrem kéri, hogy Lokman is csatlakozzon hozzájuk.

Sümbül Cevherrel fut össze. Kérdi, hogy követi-e. Cevhre: "Az igaz, hogy figyelemmel kísérem azt utat, mit bejársz ... Imádkoztam Allahhoz, hogy ismét láthassalak ... csak uram ismeri állapotomat!" Sümbül: "Tudsz több anyagot eladni?" A nő azt mondja, hogy bizonyára félreértette őt, szándéka nem az, hogy áruljon neki ... Megígérte, hogy baklavát készít neki. Sümbül azt mondja, hagyja ott az olaj kereskedőnél, majd érte megy. De a nő azt feleli, hogy akkor neml esz friss. Inkább jöjjön el a házába ... Sümbül azt mondja, nem tudja, ez hogy lenne lehetséges. Az asszony ezután az új anyagát mutatja Sümbülnek.

Nurbanu felkel, felöltözik, hagyja Selimet aludni. Gazanfer kint várja, kérdi, mi történt. A lány azt mondja, jött, amint tudott. A férfi szerint, nincs idejük, azonnal indulniuk kell. Dilshah kéme messziről figyeli őket.

Közben Hürrem találkozik Fatma férjével. Mustafa Pasa elmondja, hogy Fatma revansot vesz a nővérei miatt, de az igazi célja, hogy Mustafa Herceg kerüljön a trónra. És biztos lehet benne, hogy mindent megtesz, hogy ezt elérje. Hürrem azt mondja, nyilvánvaló. A férfi elmondja, hogy Fatma járt Amasyában, mielőtt a fővárosba érkezett. Hürrem hálás, hogy mindezt megtudta, és sajnálatát fejezi ki, hogy Fatma annyira megbántotta férjét. 

Nurbanu álruhában keresi fel az asszonyt a piacon. "Nem azért jöttem, hogy vásároljak. Hallottam, mi történt veled. Elvesztetted a férjed." Nő: "Ki vagy te?" Nurbanu: "Selim Herceg kedvence vagyok. Nurbanu a nevem. Azért jöttem, hogy segítsek neked." Nő: "Hogy lehetséges ez? Hogy kerülsz ide?" Nurbanu: "Ne aggódj ... mint mondtam, neked akarok segíteni. Részvétem. Megértem fájdalmad. De a legfontosabb, hogy az élet megy tovább ... vannak gyerekeid ... ha már magadra nem gondolsz, gondolj rájuk!" Nő: "Nem ölöm meg magam a gyerekeimért!" Nurbanu: "Mi lenne ha visszavonnád a feljelentést a Herceg ellen? És különben is, mi történne? Ő egy herceg." Nő: "És akkor? Az uramat megölték, és ennyi!?" Nurbanu: "Ha visszavonod a panaszodat, gondoskodom rólad. Gyermekeid soha nem lesznek éhesek, nem fognak nélkülözni semmit." Nő: "Miért higgyek neked? Épp minap volt itt az aga, megfenyegetett, hogy megöl." Nurbanu: "Nurbanu a nevem. Ha ígérek valamit, betartom." A nő belemegy. Mikor megfordul, Selim tekintetével találja szembe magát.

(Elfáradtam. Bocsássatok meg.)

Hürrem Cihangirral és Mihrimahval. Cihangir érdeklődik, hogy jobban van-e már a testvére. Mihrimah azt feleli, hogy sokkal jobban, és megkéri, hogy most már hagyják abba az aggódást, mert már olyan, mintha a halálból tért volna vissza. Cihangir: „Ha megnézed Rüstemet, akkor láthatod, hogyan érezte magát. És igaza van. Te vagy a legfontosabb a számára.” Lokman bejelenti Fatmát, aki elmondja, mennyire örül, hogy Mihrimah végre fel tudott kelni. Fatma: „Hürrem! A Szultán nincs itt?” Hürrem: „Mindjárt jön. Ülj le addig is.” Cihangir: „Isten hozott, Hurichihan! Hogy vagy?” Hurichihan: „Most, hogy látlak, sokkal jobban.”

Sümbül nézegeti magát a tükörben, mikor Lokman rajtakapja. Sümbül: „Mit csinálsz te itt?” Lokman: „Azt mondták, beteg vagy … de úgy látom, kutya bajod! Jól nézel ki, jó az illatod is … hová készülsz?” Sümbül: „Na, majd pont neked fogom elmondani! Menj, foglalkozz a saját dolgoddal!” Lokman: „Máris, csak Hürrem Szultána kérdezni fogja, és tudnom kell, hogy beteg vagy-e vagy esetleg elosonsz valahova.” Sümbül: „Van egy kis dolgom odakint. Hamar megjövök, de ne mondj semmit Hürrem Szultánának. Semmi szükség, hogy mindenféle ostoba dologgal foglalkozzon.” Lokman pénzt kér, azonban nem elégedett a mennyiséggel …

Mindenki helyet foglal a helyiségben az étkezéshez. Fatma: „Nem látom Rüstemet. Úgy tudtam, hogy amint jobban leszel, ő elmegy.” Mihrimah: „Egy vagy két napon belül indul.” Fatma: „Hogy vannak a hercegeink, Szultánom? Jól megvannak a tartományaikban?” Süleyman: „Természetesen érkeznek hírek … boldogak a saját családjaikkal.” Hürrem: „Te jobban tudod Szultánám, hiszen Amasyából jöttél ide.” Fatma: „Nos, igen. Amikor hallottam az incidensről, úgy éreztem, ott a helyem. De csak egy napot töltöttem ott.” Süleyman: „Mustafa hogy van?” Fatma: „Nagyon boldogtalan volt. Az ágyasa végül is állapotos volt. Allah büntesse azokat, akik ezt tették!” Hürrem: „Azt az embert már meg is büntették.” Lokman Mustafa Pasa érkezését jelenti be, aki Antakyából érkezett. Fatma ledöbben. Süleyman: „Hürrem mindent elmondott. Remélhetőleg, most minden problémát meg tudtok beszélni. Azt kívánom, hogy boldog légy.”

Sümbül megérkezik Cevher házához. Beinvitálja majd megjegyzi, hogy senki sem törődik egy özvegyasszonnyal. Sümbül: „Ne aggódj, senki sem látott.” Cevher: „Foglalj helyet.” Sümbül: „Nem maradhatok. Csak elviszem a baklavámat, és megyek is.” Cevher: „Az ég szerelmére, Pasám, te tényleg azért jöttél, hogy baklavát egyél? Annyi ételt készítettem … pilafot, süteményeket … habár, lehet, hogy nem elég jók neked …” Sümbül elfogadja, és leül.

Fatma kimegy a helyiségből, és megkér mindenkit, hogy hagyja magára a férjével. „Mit keresel itt?” Mustafa Pasa: „A harag nem vezet sehova, Szultánám. Azért jöttem, hogy békét kössek.” Fatma: „Miféle békét, Pasa? Nem egyeztünk meg?!” Mustafa Pasa: „Mindent elfelejtettem az incidensből. És te is elfelejtetted. Menjünk együtt haza a saját otthonunkba.” Fatma: „Hürrem hozatott ide, nem igaz?!” Mustafa Pasa: „Nem … semmi köze hozzá … nem hiányozhatsz nekem?”A férfi közelebb lép, azonban Fatma meglöki, és elviharzik.

Sümbül megdicséri Cevher főztjét. A nő nagyon hálás a kedves szavak hallatán. Végül megkínálja baklavával. Kínálás közben kezeik összeérnek … majd azt mondja: „Vigyél magaddal a háremedbe ma éjszaka!” Sümbül erre meghökken, végül elmenekül.

Közben Mustafa ír valamit, a papírt a végén összecsavarja. Felidézi, mikor azt mondta Mihrünissának, hogy az egyetlen dolog, amire vár, az az, amit ő (Herceg) akar. A lány a szobájában van eközben, és egy szolga viszi át neki a Herceg üzenetét: „Találkozni akarok veled holnap.”

Sümbül a szobájában teljesen össze van törve. Török édességet akar enni, de már az sem ízlik neki annyira.

Fatma Hürremmel akar beszélni: „Te hozattad ide Mustafa Pasát?” Hürrem: „Azt hittem, örülsz neki. Valaha szerelmes voltál belé. Legalábbis addig, míg meg nem csaltad.” Fatma: „Megcsalni??? Miről beszélsz, Hürrem?!” Hürrem: „Az igazságról … Arról a titokról, ami köztem és közted van és Mustafa Pasával.” Fatma: „Nincs semmiféle titok! Nyilvánvaló, hogy a Pasa hazudott! És te mindent azonnal elhittél neki!” Hürrem: „Honnan veszed, hogy tőle tudom? Ha kívánod … ahogy a Pasát idehozattam, úgy azt a fiatalembert is ide tudnám hozni, aki a házasságodat tönkretette.” Fatma: „Úgy tűnik, nagyon megsértettelek, hogy ilyen lépéssel támadsz engem.” Hürrem: „Te dobtad az első követ, Szultánám … ahogy a többiek.” Fatma: „Ez semmi, hogy elmond a Szultánnak … egyszerűen le fogom tagadni. Ki merészelné megtenni?” Hürrem: „Ha tényleg tudni akarod, én fogom elmondani személyesen. Lássuk, mi történik!” Hürrem azonnal a Szultánhoz indul, Fatma követi. Azonban Fatma megelőzi: „Szultánom! Valamit el kell mondanom neked Mustafa Pasáról.” Süleyman: „Fatma, én szépséges húgom! Én nem akartam, de Hürrem azt mondta, annyira szomorú vagy és ki akarsz békülni a Pasával, de te túl büszke vagy, hogy ezt lemond.” Fatma: „Allah legyen boldog Hürremmel…” Süleyman: „Miután szeretitek egymást, engedélyt adok, hogy újra együtt legyetek.” Fatma: „Tulajdonképpen, pont emiatt jöttem. Ha neked is megfelel, visszatérnék Mustafa Pasával.” Hürrem a saját teraszán, elégedett.

Amasyában Mustafa találkozik Mihrünissával. „Nem tudtam aludni a leveled miatt. Aztán mégis elaludtam, és egész éjszaka rólad álmodtam.” Mustafa: „Azt hittem … nagyon fiatal és gyönyörű vagy, ráadásul a barátom lánya.” Mihrünissa kérdi, hogy döntött. Mustafa: „Úgy döntöttem, hogy barátságon kívül semmi más nem lehet köztünk.” Mihrünissa: „Miért mondod ezt úgy, mintha csak parancsot adnál ki, vagy irányítanád az államot? Kérlek, nézz a szemembe! És mondd, hogy nem gondolsz rám. Mondd, hogy ha rám nézel, nem ver gyorsabban a szíved. Mondd, hogy csak becsapom magam.” Mustafa: „Nem akarlak elszomorítani … De igazad van. Ezek egyoldalú érzések … miután nekem sokkal komolyabb dolgok miatt kell aggódnom.” MIhrünissa: „Ne aggódj. Nem kell ahhoz férjhez adnod, hogy megszabadulj tőlem. Mostantól, Barbarossa lányát láthatod bennem, semmi mást. Megértettelek. És te is megértettél engem. Bárcsak korábban ment volna. Legalább, az álmaim boldoggá tesznek!”

Rüstem egy hajóval babrál, mikor kopognak. Barbarossa érkezik: „Azt hittem, Hercegovinába mentél.” Rüstem: „Nem akartam a nélkül menni, hogy ne lássalak.” Barbarossa: „Hogy van a mi Mihrimah Szultánánk? Hallottam, hogy nem volt jól. Remélem, már jobban van.” Rüstem: „Ne aggódj. Nem fogom hagyni, hogy bármi is történjen Mihrimah Szultánával. Nagyon becses számomra. Mindenkinek van valami, ami becses számára. Egyesek mindent elveszítenek, mielőtt azt a becses személyt veszítenék el – néhányan meghalnak érte, mások feladják büszkeségüket, és mások a hűségüket.” Barbarossa: „Nincs szükség a körítésre. Egyszerűen csak mondd el, mit akarsz.” Rüstem: „A te féltett kincsedet kérem … Ki ő? A lányod, Mihrünissa … vagy esetleg Mustafa Herceg?”

Mihrünissa épp a sír, mikor banditák támadnak rá. Az egyikük, Zal megragadja, és felszólítja, hogy meg se mukkanjon, hiszen úgysem segíthet neki senki. Hürrem teljes feketébe öltözött. Fahriye kihívja a teraszra, de nem mond neki semmit. Hürrem odamegy, és lenéz a kertbe. Látja, hogy Süleyman egy rózsát nyújt át Nazeninnek.
Hürrem monológ: „Életet hozni e világra csodálatos érzés. Fogalmam sem volt erről addig a napig, míg első gyermekemet a karomba nem fogtam. Tudtam, hogy anya leszek. Tudtam, hogy az életem megváltozik. Egyetlen gyermek meg tudja változtatni az élet értelmét. A színek élesebbek lesznek, gyümölcsök ízletesebbek, és a szerelem még különlegesebb. Boldog voltam. Fiamat a karomban ringattam. Életemben először nem éreztem magam egyedül, mert ő az én testemből származott. Aztán később megtudtam, hogy mindez égő nyílvessző is volt egyben. Amikor az én Mehmetem meghalt, én is vele haltam.”