97.rész Leirása

2 dik

Süleyman: Halála előtt Rüstem Pashát javasolta vőlegénynek.
Hürrem: Méltó az én Szultánámhoz.
Süleyman: Én is így gondolom…
Hürrem: Szeretnéd vagy sem, hozzá fogsz menni Rüstem Pashához!
Sah: Eljött az ideje, amikor férjhez adják Mihrimaht Rüstem Pashához. Meg kell akadályoznunk.
Hürrem: Nem szerelmes beléd Malkocoglou!
Sah: Ne aggódj. Ez a házasság nem jön létre, amíg te nem akarod.
Hürrem: Miért nem akarod, Mihrimah?
Malkocoglou: Ő még mindig egy gyermek a szememben.
Hürrem: Gyönyörű kislányom! Talán még mindig dühös vagy rám, de saját füleddel kell hallanod az igazságot.
Mihrimah: Mint tudod … a házasság Rüstem Pashával. Gondolkodtam, és döntöttem. Ha megfelelőnek találod…

97/3. előzetes
Mustafa: Uralkodó akarok lenni, hogy megváltsam a világot, ahogy az apám és őseim tették. És ezt nem tudom megvalósítani, ha itt ülök a palotában.
Süleyman: Mi a Hercegem célja??? Hogy merészeli???
Lütfü: Van valaki más a szívedben?
Sah: Ki vagy te, hogy ilyeneket kérdezel tőlem?
Hürrem: Úgy értem, hogy az emberek bármit elviselnek a hatalomért és pozícióért.
Sah: Úgy tűnik, Hürrem összezavarta Lütfü Pasha agyát. Jobb lesz, ha szemmel tartod. 
Lány: Nagy megtiszteltetés szolgálni téged.
Hatice: A lelkem soha nem fog megnyugodni, még akkor sem, ha Hürrem véréből iszom. De igaza volt, hogy mindezt elmondta rólad.
Hürrem: Ne feledd, a janicsárok imádják Mustafa Herceget. Soha nem fognak olyan dolgot tenni, amivel elszomorítják.
Mahidevran: Te vagy az oroszlán a Szultán szívében!
Mustafa: Talán nem én vagyok az oroszlán, anya.
Süleyman: Azonnal értesítsétek Mustafa Herceget, hogy két hét múlva én is ott leszek a bursai vadászaton.
Mahidevran: Nem jó jel, hogy így hívja Mustafát.
Süleyman: Soha ne kelts félelmet a vadászaton … mert idővel hozzád közeledik, és amikor eljön a megfelelő idő, akkor te magad döföd bele a tőrt a szívébe.
Mustafa: Szultánom…

1 elözetes:

Mihrimah: Anyám … nem tudom megtenni … nem akarok hozzámenni Rüstem Pashához …
Hürrem: A döntés a tied, Mihrimah … Vagy azt teszed, amit mondok … vagy … 
Hang: Azt mondja, ő a Szultána … ő az egész világot akarja!!!

97. rész

Hürrem és Süleyman a teraszon beszélgetnek. A Szultán Ayaz Pasha halála miatt izgatott. Hürrem szerint, sokan kedvelték a Pashát, de vannak olyanok is, akik örülnek, hogy nincs többé. Süleyman elmondja, hogy Lütfü Pashát tette meg helyére, akit ő nagyon megbízhatónak tart. Lütfü hazamegy, és elújságolja nejének a hírt, hogy ő lett a Nagy Vezír. Hozzáteszi, hogy a Családnak már több Nagy Vezíre volt, akik nem voltak megfelelőek a posztra, mint pl. Ibrahim, de mostantól minden más lesz. Sah emlékezteti, hogy előléptetését NEKI köszönheti. Egyetlen dologra kell odafigyelniük, az pedig Hürrem, aki még erősebben tért vissza, és közösen kell megakadályozniuk, hogy Mihrimaht hozzáadják Rüstemhez.
Hürrem azt mondja Süleymannak, hogy már a Háremben is Mihrimah és Rüstem házasságáról beszélnek. Süleyman Ayaz Pasha javaslatáról beszél, amit közvetlen halála előtt tett, hogy Mihrimah legjobb férjjelöltje Rüstem Pasha. Hürrem azt mondja, őt is meglepte ez a javaslat, de úgy gondolja, Mihrimah a legjobb korban van a házasságra, és úgy tűnik, Rüstem illik hozzá. Süleyman is ugyanezen a véleményen van, de Mihrimah e házasság ellen van. Addig, amíg Mihrimah nem megy bele, lévén ő a kedvence, nem fogja engedélyezi. Hürrem csalódottan tekint urára.
Hatice azt mondja Sahnak, hogy már azt hitte, sikerült megszabadulniuk Hürremtől, de hibázott. Sah emlékezteti, hogy az új palotáját kéne birtokbavennie, mire Hatice irónikusan kineveti. Azt mondja, soha nem hitte volna, hogy megéli azt a napot, amikor a saját házából kidobják. Megvádolja nővérét, hogy mindent előre kitervelt, még Lütfü kinevezését is.
Hürrem a gyerekeivel vacsorázik, akik azon beszélgetnek, hogy vajon miért kellett anyjuknak Edirnébe menni? Hürrem csak annyit mond, hogy ez most már nem fontos. Amikor Mihrimah, a szobájába szeretne visszatérni, Hürrem nem engedélyezi.
Süleyman szomorúan hallgatja, hogy több mint ötezer ember halt meg a járványban, és még további embereket fertőztek meg. Megérkezik Barbarossa, aki tolmácsolja Mustafa levelében foglaltakat, valamint, hogy a levél soha nem érkezett meg a Szultán kezébe. Egy másolatot nyújt át neki. Süleyman Malkocoglout kéri meg, derítse ki, mi történt a levéllel, és büntesse meg a felelősöket.
Manishában várják a híreket Barbarossától, Yahya aggódik. Biztos benne, hogy a Szultán mérges lesz. Mustafa azt mondja, ő is olyan szeretne lenni, mint az apja. De ehhez cselekednie kell, nem ülhet a palotában. Barbarossa elmondja, hogy Mustafa hajóépítése nem saját célt szolgált, hanem, hogy az Ottomán Hajóhadat erősítse, miután kalózokkal kell szembenézniük. Lütfü magasztalja Mustafát, hogy méltó fia apjának. Süleyman, mikor megtudja, hogy fia hajóra szállt, hogy a kalózoktól kimenekítsen egy gyermeket, őrjöngeni kezd. Azt üvölti, hogy ez elfogadhatatlan, és nem érti, hogy egy herceg hogy tehette ki magát ekkora nagy veszélynek.
Hürrem kitart amellett, hogy Mihrimahnak hozzá kell mennie Rüstemhez. Mihrimah emlékezteti anyját saját ígéretére, amit még kislánykorában tett neki, hogy ahhoz mehet hozzá, akihez akar, akibe beleszeretett. Hürrem továbbra is azt mondja, hogy Malkocoglou nem szerelmes belé, de a lány szerint, a férfi csak hezitál, mert rossz emlékei vannak. Aztán Mihrimah azt mondja, hogy a házasság úgysem fog létrejönni, mert apja tudja, hogy ő nem akarja. Hürrem szerint, Sah hazudott neki, és az apja igenis akarja ezt a frigyet. Amikor megkérdi, anyja miért ilyen kitartó, azt válaszolja, hogy ő a boldogságáért harcol, és különben is lesz házasság, és kész! Mihrimah dühösen a szobájába szalad. Ott már várja Sah Szultána, aki a lány szomorú lelkét ápolgatja. Amikor Mihrimah azt kérdi, Sah miért törődik vele annyit, a Szultána azt feleli, hogy ő és a testvérei közel állnak a szívéhez, mert ők egy hús és vér, és úgy gondolja, valaki megpróbálja tönkretenni kapcsolatukat.
Sümbül informálja úrnőjét, hogy Mustafa nem csak hajókat építtetett, hanem ő maga hajóra is lépett… és a Szultán nagyon dühös lett, de a Pashák megvédték a Herceget. Hürrem ekkor jön rá, hogy a Tanács tagjait le kell cserélni. Malkocoglou elmondja a Pasháknak, hogy nem csak Mustafa levele tűnt el, hanem Hürremé is. Lütfü megjegyzi, hogy az, aki ellopta a levelet biztos, hogy ellenség, hiszen az fontos információkat tartalmazott. A velencei Tomaso Konterini gratulál Lütfü kinevezéséhez, és kéri, írjon alá egy megállapodást. Lütfü ironikusan megjegyzi, hogyan tehet ilyen javaslatot, miután Prevezában a velencei flotta megsemmisült. Lütfü szerint, annak érdekében, hogy most megkössék a megállapodást, az olaszoknak kincseket kéne hozniuk, valamint Róma kulcsát.
Lütfü találkozik Hürremmel, aki gratulál neki új pozíciójához, és kívánja, ne úgy végezze, mint elődei, Ibrahim és Ayaz Pasha … Csodálkozik, miért van még Sah mellett, azok után, amit elmesélt neki. Manishában Rumeysa megpróbálja elcsábítani Mustafát, aki elutasítja. Hürrem azt mondja Süleymannak, hogy Mihrimah nem utasítja el a házasságot Rüstemmel, csak meg van lepődve. Süleyman szerint, nincs ok siettetni a dolgokat. Amikor Hürrem előhozza a Mustafa témát, Süleyman megijed. Hürrem magasztalja a Herceget, mert a kalózok letérdeltek előtte. De Süleyman nagyon dühös, szerinte Mustafa megengedhetetlenül viselkedett, és veszélybe sodorta az életét … mert mindig arra kell gondolnia, hogy ő az Uralkodó Család tagja. Hürrem emlékezteti párját, hogy Mustafán kívül van még négy Herceg. Továbbá kifejezi, hogy a Herceg bátor, és a janicsárok mennyire kedvelik.
Mahidevran kérdi fiától, hogy szólt-e apjának. Mustafa azt feleli, Barbarossa vette át ezt a tisztet. Mahidevran szerint, senki sem állhat fia és a Szultán közé. Mustafa elmagyarázza anyjának, hogy a hegyek és a tenger máris közöttük van, és ahogy telik-múlik az idő, a távolság csak egyre nő. Mahidevran nyugtatja, hogy ő mindig az apja oroszlánja marad, mire Mustafa elmeséli apja álmát, amit Mehmet osztott meg vele. Majd azt mondja, talán már nem ő az apja oroszlánja.
Lütfü és Sah azon tanakodik, vajon Mustafa miért nem követte a törvényeket. Husrev Pasha úgy véli, Mustafa reakciója teljesen normális, miután az összes Herceg megpróbálja bizonyítani képességeit a Szultánnak. Ez mindig is így volt. Husrev engedélyt kér, hogy meglátogassa Haticét, a nő belemegy. Husrev szerint, eljött az ideje annak, hogy átköltözzenek az új palotába. Biztosítja az asszonyt, hogy kapcsolatukban semmi változás nem történik be, addig, amíg ő nem akarja.
Süleyman üzenetet küld Mustafának, hogy a bursai vadászaton találkozzanak. Közben Manishába is megérkezik a hír, hogy Ayaz Pasha meghalt, és helyébe Lütfü került. Mustafa szerint, Ayaz Pasha és Hürrem együttműködésének köszönhető a rengeteg haláleset, így biztosan megbűnhődnek majd tetteikért. Mahdevan azt mondja, Allah velük van, mióta Ayaz meghalt, hiszen Hürrem száműzve, Lütfü Nagy Vezír. Yahya informálja, hogy Hürrem visszatért a palotába, ráadásul a Szultán maga ment érte.
A mecset építése késésben van. Lütfü azt tanácsolja, Sinan vegye át az irányítást. Tomaso segítséget kér Malkocogloutól, viszonzásképp megjutalmazná. Malkocoglou ezt támadásnak veszi. Azt válaszolja, hogy csak a Szultánnak van joga békéről és háborúról dönteni, és ő soha nem fogja befolyásolni ebben. Ekkor a szobába belép Sylvia, akivel Malkocoglou már régóta „ismerik” egymást. Miután Malkocoglou elment, Tomaso megkéri Sylviát, hogy segítsen. A lány megnyugtatja.
Rüstem levelet kap Hürremtől, melyben tájékoztatja, hogy Lütfü lett a Nagy Vezír, és ő felügyeli a Tanácsot. Házasságukat hamarosan nyélbe kell ütni, hogy bekerülhessen a Tanácsba. Hozzáteszi, hogy ellenségeik megpróbálják megakadályozni a házasságot, így nagyon óvatosnak kell lennie, biztosan megpróbálják majd megölni. Nigar bosszantja Rüstemet azzal, hogy Sah Szultána soha nem engedné, hogy Mihrimah hozzámenjen.
Sümbül hoz egy lányt Hürremnek, aki el fogja csábítani Lütfüt. Hatice mielőtt elindul új otthonába, azt mondja Sahnak, hogy sikerült elérnie, hogy Lütfü legyen a Nagy Vezír, de imádkozzon, nehogy ugyanaz legyen a sorsa, mint Ibrahimnak.
Süleyman bosszankodik, mikor Hürrem Mustafáról beszél. Nem áll meg, hanem csak mondogatja, hogy a janicsárok mennyire oda vannak Mustafáért. Süleyman végre félbeszakítja. Azt üvölti, hogy amíg él, nem hagyja, hogy bárki is a Hercegek közül ellene cselekedjen. Hürrem állát felemeli, kényszerítve ezzel, hogy a szemébe nézzen.
Mustafa megérkezik Bursába. Süleyman nem engedi, hogy megcsókolja a kezét. Az úton Süleyman csak Mehmethez beszél, Mustafa követi őket a többiekkel együtt. Úgy véli, a Szultán így bünteti, hogí még csak rá sem néz. Aztán, mikor a két Herceg egymással beszélget, Süleymannak eszébe jut Ibrahim, hogy ő mindig Mustafát támogatta. Majd eszébe jutott Ibrahim Mustafa iránit figyelme, és az, mikor megkérdezte, vajon ki Mustafa apja? (!!!) Süleyman őseikről mesél fiainak, hogy az apja, Selim Szultán hogy árulta el nagyapját, Beyazitot … és hogy Selim hogy harcolt a saját apja ellen, hogy átvegye a trónt. Mustafa sokkolva hallgatja, és rájön, apja hazaárulással vádolja. Yahia azt tanácsolja, azonnal beszéljen az apjával, és magyarázza el a helyzetet. Mustafa apja bocsánatát kéri. Nem állt szándékában az apja háta mögött cselekedni. Apja magából kikelve üvölti, hogy viselkedése elfogadhatatlan, és mielőtt cselekszik, mindi azt kell figyelembe vennie, hogy ő egy herceg.
Mihrimah egész izgalomba jön, mikor szerelmes levelet kap. De mikor meglátja, hogy Rüstem írt neki, széttépi. Malkocoglou Sylviával sétál az erdőben, és flörtölnek egymással. Aztán észre veszi, hogy követik. Megtudja, hogy Mihrimah parancsára.
Süleyman lehúzza a gyűrűt az ujjáról, amit még apja adott neki, azzal, hogy az egyik fiának akarja adni. Mustafa sóvárogva nézi a gyűrűt, azonban Mehmet kapja meg. Mustafa frusztrálva kér engedélyt apjától, hogy visszatérhessen Manishába. Mehmet utánaszalad, és arra kéri, legyen nagyon óvatos, mert apjuk nagyon mérges rá.
Miután Sah visszautasítja férjét, Arsen Hatun megpróbálja elcsábítani … kevés sikerrel. Mustafa hazatér. Bevallja anyjának, hogy először valóban félt apja szavaitól. Mahidevran visszaemlékezik, mikor Selim Szultán négyszer próbálta megölni, és Ibrahim és Valide voltak, akik megmentették. Mihrimah megtudja, kivel találkozott Malkocoglou, akit később megfenyeget. Süleyman visszatér a palotába, és Hürrem szobájába megy…
Sümbül informálja Hürremet, hogy mindent kontrol alatt tartanak Sah palotájában. Hürrem tudomására jutott, mit tett a lánya, és kiterveli, hogyan győzhetné meg, hogy hozzámenjen Rüstemhez. A Mermer palotába rendeli Malkocoglout és rákérdez, miért nem akarja a lányát. Azt a választ kapja, hogy gyereknek látja. Hürrem terve sikerül, hiszen Mihrimah a másik szobából hallgatja beszélgetésüket. Süleyman és Hürrem beszélgetnek, mikor Mihrimah csatlakozik hozzájuk. Bejelenti, hogy készen áll férjhez menni Rüstem Pashához. Mihrimah teljes szomorúsággal szemében anyjára néz, aki nem tudja leplezni örömét a hír hallatán.

Hürrem: Süleyman. A Háremben pletykálkodnak … Rüstem Pasháról és Mihrimahról.
Süleyman: Már akartam erről beszélni veled. Amíg Edirnében voltál, nem tudtunk informálni bizonyos dolgokról. Mielőtt Ayaz Pasha meghalt, ő ajánlotta Rüstem Pashát … vőmnek.
Hürrem: Hát így történt? Milyen döntésre jutottál? … vagy …
Süleyman: Persze, nem hozok meg ilyen döntést nélküled. Mint édesanyja, mi a véleményed? Véleményed szerint, Mihrimah készen áll megházasodni?
Hürrem: Bocsásd meg meglepődésem, de ez olyan hirtelen jött. Úgy vélem, Mihrhimah már nem gyerek többé. Holnap férjhez megy … ha nem ma! Allah adjon neki szerencsét!
Süleyman: Úgy legyen!
Hürrem: Tudod mit gondolok Rüstem Pasháról. Már évek óta ismerjük. Én … teljes mértékben … megbízom benne. Ő egy pasa … megfelelő az én Szultánámnak!
Süleyman: Én is így gondolom. De Mihrimah az én szívem csücske! Azt akarom, hogy elégedett legyen. De ahogy Sah Szultána mondta … Mihrimah … nem megy bele … ebbe a házasságba. Ezért én sem!

Barbarossa: Szultánom!
Süleyman: Üdvözöllek Kapitány Pasa!
Barbarossa: Üdvözöllek Szultánom! Először is, Allah óvjon minket attól, ami Ayaz Pasa hirtelen halálát okozta. Reméljük, Allah a Mennyországba juttatta.
mindenki: Úgy legyen!
Barbarossa: Lütfü Pasha! Gratulálok neked! Allah akaratával, járj szerencsével!
Lütfü: Allah akaratával.
Süleyman: Kapitány Pasa! Milyen híreket hoztál Mustafától?
Barbarossa: A Herceg üdvözletét küldi és alázatát méltóságodnak!
Süleyman: Én is üdvözlöm őt.
Barbarossa: Továbbítottam kívánságod a hajóhaddal kapcsolatban, de ez teljesen összezavarta … ugyanis korábban informált téged.
Süleyman: Milyen információ???
Barbarossa: Küldött neked egy levelet, amíg háborúztál, hogy tisztázza a helyzetet. De ismeretlen okok miatt … ez a levél … nem jutott el hozzád. Van egy másolatom ebből a levélből. Lala, a Herceg írnoka írta. Vele is találkoztam.
Süleyman: Hogy történhetett ez meg, Malkocoglou?!! Hogy lehet az, hogy nem kaptam meg a Herceg levelét??!!
Malkocoglou: Szultánom, erről nincs információm.
Süleyman: Azt akarom, hogy mindenki után nyomozzatok, aki küldönc volt a háború alatt! Tudni akarom, mi történt azzal a levéllel!!! Folytasd, Kapitány Pasa. Honnan indult ez a hajó ügy?
Barbarossa: Szultánom! A Hercegnek nem állt szándékában saját maga számára hajóhadat felállítani. Úgy gondolta, a hajóhad … biztonságot … és hasznot … nyújthat az ország számára.
Süleyman: Miyen hasznot?
Barbarossa: Mint te is tudod, van egy kis gondunk Keleten, a Fehér tengeren. Amikor három különböző irányba harcoltunk, ez a gond megsokszorozódott. A hajóhad felélesztésével meg akarta állítani a kalózokat, és el akarta vágni az útját a hitetleneknek India és Perzsia között. Szultánom! Ha átgondolod mindezeket … láthatod, hogy okos döntés volt. A Hercegtől ilyen gondolkodás, fiatal kora ellenére, tiszteletet váltott ki belőlem.
…
Lütfü: Allah adjon hosszú életet a Hercegnek! Világosan látszik, hogy a Herceg méltó, hogy utódod legyen!
Husrev: Igazad van, Pasa. Szultánom! Ha figyelembe veszed a korát, természetes, hogy hibákat követ el! De egyúttal tapasztalatot is szerez! Megharcol azért, hogy a mi magasságos Szultánunk büszke legyen rá.
Süleyman: Van még valami más is, amit meg akarsz osztani velünk, Kapitány Pasa?
Barbarossa: Szultánom! Van egy másik ügy is. A Herceg megkért, hogy személyesen mondjam el neked. Van egy portugál kalóz, aki már régóta követi a Herceget … Vasco de Gama fia. Igazságtalan a polgárokkal, és meglopja a kereskedelmi hajóikat. Végül elrabolta Hassan Efendi fiát, és magas váltságdíjat kért ért cserébe.
Süleyman: És mi köze van mindehhez a Hercegnek?
Barbarossa: Szultánom! A Herceg kihajózott az egyik új hajóval, hogy saját maga vigye el a váltságdíjat. Aztán, elkapta a kalózt.
Süleyman: MIT MONDASZ, Pasa???? Mi ez az … őrültség??? Hogy engedhettél meg neki … ilyet????
Barbarossa: A Herceg még azelőtt hajózott ki, hogy én megérkeztem, Szultánom.
Ebu Suud: Remélem, a Herceg biztonságban van.
Barbarossa: Allahnak hála, igen, Ebu Suud Efendi. Megölte a kalózt, és maga vitte vissza Hasan Efendi fiát.
Ebu Suud: Azt mondják, Hasan Efendi nagyon tiszteletreméltó ember. Gondolom, nagyon tiszteli a Herceget.
Süleyman: Nem … EGYSZER … hanem KÉTSZER IS???? Mi ennek a Hercegnek a célja????? Mi ez az … VAKMERŐSÉG???? Hogyan hajózhat ki egy herceg??? Hogyan teheti ki magát ekkora veszélynek????

Hürrem: Hallom, megosztottad aggodalmaidat Sah Szultánával, amíg távol voltam. Sőt! Megkérted, segítsen megakadályozni ezt az esküvőt, nem igaz?
Mihrimah: Ő jött … a Szultán kérte meg, hogy … és ezért én …
Hürrem: Nem megmondtam … SOHA ne bízz SENKIBEN … csak BENNEM !!! Hogyan nézel azokra az igazságtalanokra, akik megfogadták, hogy megölnek engem és fivéreidet??? Hogyan állhatsz melléjük? Időt kértél, hogy átgondolhasd az esküvőt. De nem gondolkodtál róla, igaz?
Mihrimah: Még a gondolatától is irtózom! Nem megyek hozzá Rüstemhez! Nem szeretem és soha nem is fogom! Megígérted, hogy ahhoz mehetek hozzá, akiért a szívem dobog!
Hürrem: Mihrimah! Miért nem érted meg? Érzéseid nem elég érettek! Nem vagy benne Malkocoglou szívében!
Mihrimah: Csak képzelődsz, anya. Ő csak … össze van törve a szíve a múlt miatt. Csak nem akarja még egyszer átélni.
Hürrem: Lehetséges … hogy az van, amit gondolsz. De MINDKETTEN tudjuk az igazságot. Te egy Szultána vagy! Nincs büszkeség benned, hogy belegondolj?
Mihrimah: Anya!
Hürrem: Meghozod a döntésed Mihrimah. Ma vagy holnap. És hozzámész Rüstem Pasához.
Mihrimah: A Szultán azt mondta, az én beleegyezésem nélkül nem dönt.
Hürrem: Ne azt vedd figyelembe, amit Sah Szultána mond. Ne kövesd el kétszer ugyanazt a hibát. Az apád ugyan úgy gondolkodik, mint én.
Mihrimah: De Sah Szultána …
Hürrem: Egyetlen célja, hogy megakadályozza az esküvőt. Tudod miért? Mert Rüstem Pasa hozzám hűséges, meg a testvéreidhez. Nem akarja, hogy megerősödjön azzal, hogy feleségül vesz.
Mihrimah: És … TE … Te mit akarsz? Mit vársz ettől a házasságtól?
Hürrem: Egyetlen dolog, ami nekem fontos … a te boldogságod, Mihrimah. SOHA ne gondolj másra. Ez a házasság jól jön a testvéreidnek is.
Mihrimah: Így! Akkor ne beszélj nekem boldogságról! Ez politikai döntés, nem igaz?
Hürrem: Mihrimah! Nyisd ki a szemed! Nem vagy már többé kislány. Lütfü Pasa lett a Nagy Vezír. Azaz, Sah Szultána vezeti a Dívánt. Amint alkalma nyílik rá, kirak a palotából … aztán a fivéreidet. Ez az, amit akarsz?
Mihrimah: Persze, hogy nem. De miért kell nekem hozzámennem Rüstemhez, hogy ezt megakadályozzam?
Hürrem: Mint anyád, úgy látom, ez a helyénvaló. Ez a … legjobb … MINDANNYIUNK … számára. Tehát, akár akarod … akár nem … hozzámész Rüstem Pasához.

Tomaso: Lütfü Pasa! Velence Hercege nevében gratulálok neked. Kinevezésed nagy szerencse számunkra. Hercegem ajándékát hoztam el neked.
Lütfü: Jó! Köszönöm Segnior! Ha a gratuláció résznek vége, mondd, mit akarsz, mert nincs időm.
Tomaso: Nagy Vezír! Nagyon sajnáljuk, hogy akaratunkkal ellentétben háborúra került sor a két ország között. Mint a múltban, most is arra kérünk, kössünk megállapodást.
Lütfü: Hallod, Bali Bey? Ki akarnak békülni velünk.
Bali Bey: Hol volt az eszetek, mikor csatlakoztatok a keresztes hadjárathoz?
Lütfü: Akkor ébredtek fel, mikor a nagyra tartott flottájuk elsüllyedt Brevesiánál. (Valaki írta, mi ennek a neve, de már nem emlékszem…) De … minő veszteség!!!
Tomaso: A Velencei Köztársaság kész bármilyen áldozatot meghozni, hogy létrejöjjön a béke, beleértve a háborús kompenzációkat is.
Lütfü: Milyen nagylelkű!!! Te jó ég! Segnior Contarini, hallgass meg jól! Hogy elkezdjük a tárgyalást, bizonyos kondícióknak meg kell felelni. Először is, az összes aranyadat hozd ide a kincstárunkba. Másodszor, hozd ide Róma kulcsát. Aztán, talán elkezdhetünk tárgyalni … nagyon kicsi az esély!!!
Tomaso: Pasa…
Lütfü: Most elmehetsz.

Hürrem: Nem igaz, hogy Mihrimah helytelenül viselkedik, Süleyman. Csak meglepődött, mert mindez olyan hirtelen jött. Igaza volt … végülis ez egy fontos döntés.
Süleyman: Nincs szükség siettetni.
Hürrem: Természetesen. Mi a baj, Süleyman? Még nem láttalak mosolyogni, amióta visszatértem.
Süleyman: Ennek nincs köze hozzád, Hürrem.
Hürrem: Dühös vagy Mustafa Hercegre?
Süleyman: És te … honnan tudsz erről???
Hürrem: Mindenki … erről beszél, Süleyman. Oroszlán Hercegünk térdre kényszerítette a barbár kalózt. Tulajdonképpen, ez egy hatalmas vakmerőség részéről.
Süleyman: Egy … Herceg … soha nem viselkedhet így, Hürrem!!! Mustafa az Uralkodó Család jövője. Hogyan vállalhat ekkora kockázatot, hogy veszélyezteti az életét??? Mi lett volna, ha valami rossz történik vele??? Akkor milyen lenne a helyzetünk???
Hürrem: Allah óvja. De ne feledd, nem egyedül Mustafa … a család jövője. Ne feledd, hogy neked négy oroszlánod van, Süleyman.
Süleyman: Igen, persze.
Hürrem: Feleslegesen idegesíted magad. Mint látod, Mustafa Herceg egy bátor, erős és bölcs herceg. Mindezek ellenére, sosem hátrál meg attól, hogy mit gondol helyesnek. Mára, mindenki szívébe belopta magát. A janicsárok … EGYEDÜL… Mustafa nevét fogják kiáltani … SENKI MÁSÉT! 

Mahidevran: Megírtad a levelet a Szultánnak? Miért mulasztottál el egy ilyen dolgot, oroszlánom? Ez nagyon …
Mustafa: Ne félj, anya. Kapitány Pasa elviszi a szükséges információt a Szultánnak.
Mahidevran: Én teljes mértékben megbízom Hizir Hayreddin Pasában, de neked nem szabad … SENKIT SEM … KÖZÉD ÉS APÁD KÖZÉ engedned!
Mustafa: Még mindig nem érted, anya? Most hegyek … és tengerek állnak közém és apám közé … még völgyek is. És, ahogy telnek a napok egyre távolabb kerül.
Mahidevran: Csak Hürrem az, aki profitál ebből az egészből. Ez az, amit akar. Megpróbál eltávolítani az apádtól. De nem fog sikerülni. Te vagy … az alvó oroszlán … az apád szívében.
(Mustafa Mehmet szavaira gondol … „fény áradt szét legbelül …. és megvilágította a trónt … egy csecsemőt látott … az ÉN voltam”.)
Mustafa: Talán, ez az oroszlán … nem én vagyok, anyám.

Sah: Biztos lehetsz benne, hogy így jobb lesz neked, Hatice. Sokkal kényelmesebb lesz az új palotában.
Hatice: Allah a megmondhatója, szívem tüze nem csillapodik még akkor sem, ha Hürrem vérét innám. De igaza volt veled kapcsolatban … Beköltöztél a palotámba, mintha mindig is a te otthonod lett volna. Úgy kellett meghúznom magam, mintha hontalan lennék!!! Férjhez adattál mindjárt az első alkalomnál!!! És most, kiraksz engem a palotából. Te vagy a Nagy Vezír felesége. Most azt az életet éled … amit ÉN éltem ... ami az ENYÉM volt!
Sah: Nem én vagyok a felelős azért, ami veled történt, Hatice.
Hatice: Igaz!!! A Szultán látja, hogy ilyen … igazságtalanságot érdemlek. De azt akarom, hogy tudd, nővérem, hogy Lütfü Pasha lehet, hogy Nagy Vezír lett, de ő sosem lesz … IBRAHIM!!!

Süleyman: El akartam mondani a fejleményeket az építkezésről.
Hürrem: Már kérdezni akartalak, Süleyman. Egy vagyont költöttem, de … hónapok óta nem történik semmi.
Süleyman: A főépítészt eltávolítottam, és helyébe egy másikat neveztem ki, úgy hívják Sinan.
Hürrem: Természetesen, te jobban tudod. Ő vajon sikerrel jár?
Süleyman: Ne aggódj! Hidat épített a Prut folyó fölé, amellyel mindenkit lenyűgözött. Nagyon nagy tehetség!
Hürrem: Jó! Süleyman! Ismét szétválunk. Holnap elmész.
Süleyman: Allah akaratával, Hürrem!
Hürrem: Mehmet azt mondta, a fivére, Mustafa is csatlakozik hozzátok. Allahra, remélem, minden rendben! Mustafa Herceg hibát követett el, de biztos vagyok benne, hogy nem volt hátsó szándéka. Ne büntesd meg nagyon. És ne idegeskedj … őt se dühítsd. Ne feledd, a janicsárok nagyon szeretik Mustafát. Ők nem akarják, hogy merges legyen.
Süleyman: Én … EGYEDÜL ÉN … döntöm el, ki lehet dühös, é ski nem, Hürrem! Mustafa is tudta, hogy … se nem építtethet flottát … se nem hajózhat ki! És ha ennek ellenére is megteszi … akkor én azt … SZÁNDÉKNAK … tekintem … nem hibának!
Hürrem: A Herceget az egész család szereti. Nem egyszerű magasztalni és imádni, amíg ilyen fiatal. Még a hátrányára válhat.
Süleyman: Nem fog, Hürrem! Az … ÉN HERCEGEM … SOHA … nem fog a … HIÚSÁG és a GŐG … csapdájába esni !!!

Süleyman: Nem szabad megijesztened a zsákmányodat, Mehmet. Figyeld … türelmesen … messziről. Várj türelmesen, és lassan ő jelenik meg előtted. Olyan csendben kell legyél, mint az állat. Még a lélegzetedet sem szabad meghallania. A fegyveredet se mutasd meg neki, mert megijed. Eddig a pontig, ne mutasd szándékod! Amikor úgy érzed, eljött a megfelelő pillanat … célozd meg … és lőjj egyenesen az állat szívébe.
(Süleyman visszaemlékezik egy beszélgetésre Ibrahimmal: Meg akarod védeni Mustafát, igaz?
Ibrahim: Ez a dolgom!
Süleyman: Kit védesz … kitől?)
Mustafa: Szultánom!
Mehmet: Miért álltunk meg, Szultánom?
Süleyman: Még Selimmel jártunk itt korábban. Itt fogunk letáborozni!
Mehmet: Allah nyugosztalja!
Süleyman: Úgy legyen!
Mehmet: Ő szeretett vadászni.
Süleyman: Igen, de nem ez volt az ok, hogy idejöttünk. Más okból jöttünk. Elhunyt nagybátyámról beszélgettünk … Korkutról. Amikor a nagyapja, Mehmet Khan Szultán meghalt, kormányzó volt egészen addig, míg Beyazit Szultán Isztambulba érkezett. Innentől kezdve gőgös lett. Amikor Manisha vezetőjének nevezték ki, nem volt elégedett. Többet akart. Oda sem akart menni, mondván, a manishai idő nem tesz jót neki. Az apja, Beyazit Szultán meg akarta leckéztetni a fiát. Ezért áthelyezte Manishából Tekkába. De a nagybátyám nem volt az a fajta, aki értett volna ebből. Azt kérte, hadd menjen vissza Manishába. Amikor kérését visszautasították, elhagyta a házat. Ezzel egyidőben, Alaadint, a katonai bírót nevezték ki tanácsadójának. A nagybátyám azt mondta neki, hogy inkább a tudományokba temetkezik … vagy … meglátogatja a szent helyeket. Így hát elment Hajj-ba … megszegve ezzel a Szultán összes tanácsát.
Mehemet: Hajj?
Süleyman: Igen. Ez egy olyan történet, ami soha nem történt meg a történelmünk során. Miután meghallgatta Memluk Szultán tanácsait, hónapokkal később visszatért.
Süleyman: Megboldogult Korkut nagybátyám … RÁD hasonlít, Mustafa! Annyira imádta a tengert! A muszlim fogjokat a tengeren védte meg. Segítette a tengeren harcolókat … hajókat épített … majd ezeket a hajókat háborúba küldte. Amikor az apám Selim Szultán átvette a trónt, SOHA nem nyúlt a nagybátyámhoz. Még annak ellenére sem, hogy a nagybátyám panaszkodott, hogy ő nem kormányoz … nem tudta megakadályozni … a tüzet benne … Sajnos!!!
Mehmet: Ellenszegült a Szultán parancsának?
Süleyman: Nem. De baleset történt. Válaszolt a miniszterek levelére, melyben felkérték, hogy ő legyen az uralkodó. Katonákat küldte rá, és elfogták. Majd az ajtónálló … Sinan … megfolytotta. Milyen kár! Ez volt az ÉN leckém! Minden hercegnek … akinek mindenféle gondolatai vannak, leckéül kell szolgáljon ez a fájdalmas eset!!! Gyere, Mehmet! Mutasd meg vadásztehetséged!

Mustafa: Szultánom!
Mehmet: Megyek Husrev Pasához!
Süleyman: Szükségtelen. Nincs semmi … takargativaló testvérek között, nem igaz?
Mustafa: Persze. Tudatában vagyok, hogy hibáztam. Hibáztam, hogy … a te beleegyezésed nélkül hoztam meg döntéseimet. Elszomorítottalak, és ezért kérem … bocsánatodat. Bocsáss meg nekem!
Süleyman: Ilyen nehéz.. bocsánatot kérni, Mustafa? Te a … VILÁG SZULTÁNJA előtt állsz!
Mustafa: Allah bocsásson meg, Szultánom. Ideges vagyok, mert én okoztam mindezt. A fiad vagyok … Nincs más kérésem, csak hogy olyan erőm legyen, mint neked. Te háborúban voltál. Én csak meg akartam védeni a területed, mint Anadolu vezetője. Tulajdonképpen, értesítettelek levél formájában a helyzetről, csak a levelet nem kaptad meg.
Süleyman: SOHA nem kaptad meg a válaszomat! Ennek ellenére, azt tettél, amit akartál!
Mustafa: Biztos voltam benne, hogy engeded, hogy azt tegyem, ami szükséges, Szultánom. És ezért cselekedtem ilyen hamar, nehogy időt veszítsünk.
Süleyman: Ebben az esetben … ez nem egy hiba! Te … helyettesítettél … ENGEM!!! Döntést hoztál … HELYETTEM!!!
Mustafa: Allah bocsásson meg, én …
Süleyman: De te nem álltál meg! Ráléptél egy kalóz hajójára! Hogyan magyarázod ezt meg??? Mi a … CÉLOD … Mustafa? Hogyan kozkáztathatja egy herceg így az életét??? BÁRMI is történhetett volna ott veled!!! Te is meghallhattál volna, nem csak a kalóz! Vagy … elrabolhattak volna, és az ő országukba vihettek volna! Ekkor csak egy játékszer lehettél volna a kezükben, mint Cem Szultán!!!
Mustafa: Igazad van, Szultánom. Át kellett volna mindezt gondolnom, de én …
Süleyman: Nem gondolkodtál!!! Mert annyira bízol magadban Mustafa, nem igaz? Milyen kár!!! A gőgöd fogly vagy! A büszkeség árnyékot vetett a szemedre. Nem hezitáltál bocsánatot kérni. A GŐG ÉS BÜSZKESÉG a Szultán állatai. Ha nem tudod irányítani őket … ők fognak irányítani téged.

Husrev: Még soha senki nem volt olyan bátor, mint te, Szultánom. Ez teljesen egyértelmű a mai vadászat után. És nem is lesz senki még egy jó ideig.
Süleyman: Elhunyt apám, Selim Szultán nagyon jó vadász volt. Mindent elkövettem, hogy olyan legyek mint ő.
Husrev: Allah nyugosztalja.
Süleyman: Úgy legyen! Ezt a gyűrűt … tőle kaptam. Akkor adta, mikor egy nap Manishában vadásztunk. Azt hiszem, eljött az ideje, hogy én is továbbadjam. Ez a gyűrű … mostantól … a tiéd … MEHMET! Remélem, egy nap majd te is továbbadod a te fiadnak.
Mehmet: Megtisztelsz, Szultánom! Nagyon kedves tőled.
Mustafa: Szultánom! Ideje mennem.
Süleyman: Legyen biztonságos az utad. Üdvözletem Mahidevrannak.
Mustafa: Testvérem.
Mehmet: Viszlát, testvérem.

Mehmet: Herceg! Bárcsak maradhatnál még, bátyám! Alig beszéltünk.
Mustafa: Sokáig nem hagyhatom el a palotát.
Mehmet: Nem tudtam, mi történt. Higgy nekem, nagyon ideges voltam. Beszéltem a Szultánnal. Azt mondtam, hogy ha a testvérem hibát is követett el, akkor is szeret téged … és hűséges hozzád.
Mustafa: Méltányolom, hogy megvédtél, testvérem. Ami elszomorít az az, hogy … szükségem volt erre a védelemre.
Mehmet: Én … csak. Mikor láttam, hogy a Szultán mennyire dühös és mérges rád.
Mustafa: Mi … mérges … Mehmet? Méreg … apa és … fia között??? És a két testvér között … GYŰLÖLET és IRIGYSÉG??? Mi csak az ellenségeinket szoktuk gyűlölni és haragudni rájuk.
Mehmet: Akkor mi az, ami elszomorít téged? Mi ez a fájdalom a szemeidben?
Mustafa: Mennem kell, öcsém.
Mehmet: Bátyám! Bocsáss meg nekem ha akaratlanul is megbántottalak, vagy tettem ellened.
Mustafa: Legyen ez MINDKETTŐNK számára lecke, Mehmet … főleg neked. Hamarosan te is vezető leszel. Ne kövesd el az én hibáimat.
Mehmet: Bármi is történjék … én büszke vagyok rád, bátyám! Olyan bátor dolog volt elfoglalnod de Gama hajóját! Én is ugyan ezt tettem volna!
Mustafa: Biztos vagyok benne. Elfoglaltad volna a hajóját … kitépted volna a szívét … és ezzel elnyerted volna a nagyrabecsülését … mindenkinek … kiváltképp … a Szultánét.

Mahidevran: Üdvözöllek, oroszlánom! Mi történt? Miért hivított a Szultán?
Mustafa: Azt akarta, hogy tanuljak egy történetből. Meghallgattam, és eljöttem.
Mahidevran: Mit jelentsen ez?
Mustafa: Mondtam neked, hogy egy szakadék van köztem és apa között. Ez a szakadék mélyebb, mint gondoltam.
Mahidevran: Ne légy túl érzékeny, Mustafa! Ő az apád és a Szultánod! Természetes, hogy figyelmeztet, ha hibázol.
Mustafa: Elmesélte, mi történt Korkot nagybátyánkkal.
Mahidevran: Ez a sorsa a hercegenek, oroszlánom. Elküldtek egy államba, megadtak minden lehetőséget, hogy felépítsd magad. Valamilyen oknál fogva, megvádoltak, hogy a kötelességedet végzed. A te apád is ezt tette, mikor e falak között élt. Mérges lett, hogy kihajóztál … de ő is ezt tette! Emlékszem, hászor volt, hogy apád és Ibrahim az őrök tudta nélkül tett valamit! Olyan volt, mint te, nem volt rossz szándéka. Kétszer is visszatért a halálból… Egyszer Ibrahim mentette meg … majd Valide Szultána. Én drága Mustafám, drága oroszlánom! Azt mondják, egy katasztrófa is jobb, mint ezer tanács. Mostantól légy nagyon óvatos. Védd magad baráttól és ellenségtől. És ne adj nekik lehetőséget!

Süleyman: Hürremem!
Hürrem: Allahnak hála, hogy visszatértél! Főleg, hogy mindenhol körülvesz minket a pestis. Úgy féltem!
Süleyman: Ne aggódj! Beszéltem Moses Efendivel és úgy tűnik, elővigyázatosságunk hatékony volt. Ahogy telnek a napok, a járvány csökken. Egy vagy két hónapon belül megszabadulunk tőle.
Hürrem: Allah akaratával. Hogy van Mustafa Herceg? Remélem, minden rendben.
Süleyman: Mustafa okos herceg. Már rég megértette, hogy hibázott. Bocsánatot kért. Elfogadtam, aztán haza küldtem. Mostantól, sokkal óvatosabb lesz.
Hürrem: Allahnak hála! Nagyon örülök!

Hürrem: Remélem, ez a Sinan be tudja fejezni az építkezést és mi megkezdhetjük munkánkat: imádság és bálványozási ceremóniákat … szegények étkeztetése … betegek ápolása.
Süleyman: Ne aggódj! Sinan Aga okos ember. Végezni fog még a határidő lejárta előtt.
(Mihrimah belép a szobába.)
Süleyman: Én Mihrimahom! Gyönyörű kincsem! Hogy vagy?
Mihrimah: Nos, Szultánom! Mint tudod, van az az ügy Rüstem Pashával… Gondolkodtam … és döntöttem. Ha te is megfelelőnek tartod … elfogadom házassági ajánlatát.