88.rész Leirása

‎88. rész előzetes

Mihrimah: Anya!!!Süleyman: Mondd el a teljes igazságot, Yahia Efendi! Mi történik itt?Hürrem: Mit tettél velem???Hürrem: Nigar… mit tettél velem?Nigar: Varázslatot használtak ellened, Szultánám.Doktor: Azért csinálták, hogy megöljenek, Szultána. Ez a méreg lassan, napról napra tesz tönkre téged.

88. rész 2. előzetes!

Hürrem: Ibrahim Pasha teste elkerült innen, de úgy tűnik a lelke még mindig kísért közöttünk.Hürrem: Ha valami történne velem… a fivéreidet rád bízom.Mihrimah: Anya nincs jól. Nem tudjuk, mi történt, de nincs jól.Sah: Mit tettél Hürremmel?Nigar: Fekete mágiát alkalmaztak.Doktor: Valakinek az a célja, hogy megölje.Hatice: Azt ígérted, hogy saját magadnál is jobban vigyázol rá! De nem tartottad be az ígéreted. Ez tett téged kegyetlenné! Nincs igazság!!!

Hürrem: Ibrahim Pasha teste eltűnt, de úgy tűnik, a lelke kísért közöttünk.Hürrem: Ha valami történne velem… rád bízom a testvéreidet.Mihrimah: Anya nincs jól. Nem tudjuk, mit történt, de nincs jól.Sah: Mit tettél Hürremmel?Nigar: Fekete mágiát alkalmaztak.Doktor: Valaki meg akarja ölni.Hatice: Ez semmi! A pokol tüzén fogsz égni!Hürrem: Beszélj!!!

‎88. rész

Hürrem, mikor felébredt, nem tudta hol van, és hogy került az ágyába. Sümbül elmeséli, hogy úgy volt, hogy a Mermer palotába megy Mihrimah után, de miután Sümbül meglátta a lányt, elkezdett aggódni, nehogy ez is egy csapda legyen. Aztán utána ment, és már ájultan talált rá. Sah aggódik Hatice tervei miatt, és mikor Hatice elmondja, hogy a kertben volt, Sah dühbe gurul, és megkéri, ne játsszon vele. Hürrem megkérdi lányát, hogy ő küldte-e az üzenetet, hogy a Mermer palotában találkozzanak? Mihrimah ijedten feleli, hogy a kertben tartózkodott, és nem is járt a Mermerben. Aztán meglátja a piros foltokat anyja karján, és hívja is az orvost. Sah azt mondja Mercan Agának, hogy aggódik, vajon mi történhetett Hürremmel, mert furcsán haladt végig a folyosón. Ahogy Hürrem visszatért az apartmanjába, Cihangirt találta ott, aki a karjába szeretett volna ugrani, de félve attól, hogy elkapja betegségét, megkérte, hogy most ezt ne tegye. Mihrimaht is megkéri, hogy menjen ki, de a lány ezt visszautasítja, nem akarja egyedül hagyni, int a szolgáknak, hogy szóljanak az apjának. Yahia Effendi üdvözli a Szultánt, aggódott érte. Afife lép be Hürrem szobájába a doktor kíséretében. Hürrem megkéri Sümbült, gondoskodjon gyerekeiről, és ne engedje őket közel a szobájához. A doktor megvizsgálja, és megállapítja, hogy nem fertőz, talán a stressztől lehet. A kiütéseire kenőcsöt tesz. Afife megígéri, hogy amint a Szultán visszatér a palotába, informálja. Közben Süleyman Yahia Effendinek elmeséli rémálmát, hozzátéve, hogy szörnyű dolgot tett, amitől ezt álmodja. Effendi rájön, hogy Ibrahimra utal, majd a Szultán folytatja, hogy éjszakánként mindig rosszat álmodik, és mindig hallja Ibrahim hangját. Azt kérdi Effenditől, hogy mikor lesz már nyugta? Azt a választ kapja, hogy vannak dolgok, amiket egészen a sírig magunkban hordunk. Csak egy dolgot tehet, hogy imádkozik Allahhoz, hogy mentse fel bűne alól. Ez megijeszti Süleymant. Afife azt mondja Hürremnek, hogy nem tudja, hol lehet a Szultán. Hürrem megkéri, tartsa betegségét titokban, nehogy a Háremben bárki is tudomást szerezzen róla. Sah Nigartól érdeklődik, hogy mi történt Hürrem és Hatice között. Nigar azt feleli, hogy azt hitte, ő is tud a dologról, de legalábbis, értesül róla. Afife és Sümbül megpróbálják kideríteni, kivel találkozott Mermerben Hürrem? De a szolgák nem tudják. Viszont egyikük elmondja, hogy mielőtt elindult Mermerbe, Nigarral találkozott. Celalzade informálja Rüstemet, hogy Ibrahim összes vagyontárgyát elszállították a palotába. Rüstem megkéri, nyomozza ki, hogy van-e még valahol Ibrahim vagyonából, mert úgy tudja, hogy rengeteg pénze és aranya volt a Pashának. Mihrimah könnyeket ejt, mikor anyja arra kéri, hogy gondoskodjon testvéreiről, ha esetleg vele történne valami. Afife elmondja Hürremnek, mit derítettek ki, hogy mielőtt elment Mermerbe, Nigarral beszélgetett. Hürrem emlékszik. Sümbül beavatja Rüstemet: elmondja úrnőjük állapotát, hogy Nigarral beszélt, végül, hogy Sah Szultána is beleavatkozott. Rüstem csodálkozik. Süleyman, ahogy meghallja, hogy felesége beteg, rohan hozzá, és mérges, miért nem értesítették erről korábban? Hürrem megkéri, ne érjen hozzá, mert lehet, hogy fertőz.Rüstem már várja Nigart. Kérdőre vonja, miért áll olyan közel Sah Szultánához? Nigar ironikusan megjegyzi, hogy mindenki közel akar kerülni egy Szultánához… Rüstem ragaszkodik ahhoz, hogy Nigar miért találkozott Haticével? Nigar azt mondja, hogy látta Mihrimaht a kertben együtt Bali Beyjel, és csak informálni akarta az édesanyját. Süleyman teljes aggódásában Yahia Effendi segítségét kéri. Effendi azt kérdi, hogy evett-e vagy ivott-e valamit, amitől elcsaphatta a gyomrát. Hürrem azt feleli, hogy ugyanazt ette, mint Cihangir, de a gyereknek semmi baja. Yahia elrendeli, hogy állandóan kenegessék sebeit a kenőccsel. Süleyman azt kérdi, hogy lehet-e ez méreg, de Effendi nem tudja. Csak annyit tehetnek, hogy imádkozzanak és várjanak. Faire informálja Haticét, hogy Hürrem nem emlékszik semmire. Hatice ránéz a boszorkányra és elégedetten mosolyog. Faire, látván ezt, kérdi, mit tett Hürremmel? Gülfem teljesen sokkolva néz rájuk. Lutfu azt mondja Sahnak, hogy Ayaz Pasha féltékeny rá, mert mindenki őt dicséri. Sah azt mondja, hogy ez a viselkedés nem megengedett a Dinasztia olyan szolgáinak, mint a pashák. Lutfu hozzáteszi, hogy ez ölte meg Ibrahimot. Süleyman Hürrem ágyánál virraszt. Verset szaval neki, amelyben kifejti, mennyire kétségbe van esve, és könyörög, hogy felépüljön… Sümbül közli Nigarral, hogy utolsó viselkedése miatt Hürrem Szultána nem akarja maga mellett látni. Aztán megérkezik Hürrem, aki elmondja, hogy már tudja, hogy ő volt az utolsó, akivel beszélt. Nigar azzal védekezik, hogy csak szólni akart, hogy együtt látta Mihrimah Szultánát és Bali Beyt. Hürrem mérgesen megfenyegeti Nigart, hogy a Boszporusz alján találja magát, ha nem tűnik el onnan, de Nigar rémülten elmondja, hogy Hatice Szultána kérte minderre, aki megígérte, hogy cserébe odaadja neki a gyermekét. Hozzáteszi, hogy fekete mágiát mondtak rá. Yahia Effendi is értesül a fekete mágiáról, és teljesen ledöbben. Azt mondja, hogy ezek szerint, valaki a Szultána halálát kívánja. A muszlimoknál ez bűn, és lefejezéssel szokták büntetni.Sah dühös Haticére, mert nem tartotta magát a megállapodásukhoz. Lutfu értesül arról, hogy Rüstem érdeklődik Ibrahim vagyontárgyai felől. Celalzade szerint, Rüstemnek igaza van. Az, amit a palotába vittek, még a felét sem teszi ki. A bíró informálja a Szultánt, hogy utasításai alapján a kért vagyontárgyak Hürremhez kerültek. Süleyman azt feleli, hogy meg akarja őket nézni, aztán dönt további sorsukról. Hatice azt mondja Sahnak, hogy eddig csak egyetlen dologtól tartott, hogy elveszíti Ibrahimot. Most, hogy ez megtörtént, már semmitől sem fél, még az életét is kockára tenné. Hürrem beront Hatice palotájába, és kérdőre vonja Sahhot és Haticét a mágia miatt. Sah nem érti, hogy hihet Nigarnak? Hürrem azt mondja, hogy már egy ideje tud arról, hogy összejátszik Nigarral, és hogy ő csak Ibrahim miatt sír, ahogy szintén ők ketten is. Amikor Hatice megkéri, hogy ne beszéljen Ibrahimról, Hürrem azt válaszolja, hogy a Szultán a férfit ölte meg, nem őt. Miután Hürrem távozott, Hatice gratulál Nigarnak, hogy sikerült Hürrem állapotát még rosszabbra fordítania. Manishában Mustafa elégedetlen a velencei kereskedő hajók késése miatt, és azonnali cselekvést sürget. Gabriellát is informálják. Barbarossa informálja Mustafát a hadjáratról, és hogy már több szigetet is elfoglalt. Kifejti, hogy Lutfu Pasha milyen sikereket ért el, miközben Ayaz Pasha nem remekel. Mustafa az apjáról is kérdez. Barbarossa szerint a Szultánnak lelki problémái vannak, mert nem beszél, nem mosolyog, mindig eltemetkezik a gondolataiba, és szomorúnak látja. Süleyman gondterhelt és szomorú, mikor Hatice meglátogatja. Azt kéri, hadd költözhessen vissza a saját palotájába, de bátyja szeretné, ha nála maradna. Megvádolja Süleymant, hogy mindent, ami Ibrahimé volt tönkretett, de ő lemondóan elfogadja sorsát. Hatice távozása után Süleyman észreveszi azt a gyűrűt, amit még ő adott Ibrahimnak esküvőjük alkalmából. Rájön, hogy Hatice direkt hagyta ott neki, és ettől teljesen magába zuhan. Hürrem megint beteg. Mustafa Pasha biztosítja a Szultánt, hogy Mustafa Herceg sosem hagyta el Manishát, ahogy megvádolták, így a Szultán megkönnyebbülhetett. Rüstem informálja úrnőjét, hogy Ibrahim vagyontárgyai nagy részét nem szállították át a palotába. Hürrem megbízza, hogy gyorsan derítse ki, mi történt. Sümbül átnézeti Hürrem szobáját, hátha talál valamit, ami betegségét okozhatta. A Szultán fogadja a velencei követet.Manishában Gabriella köszönetet mond Mahidevrannak a gyors cselekvésért, és kéri, hadd találkozzon a Herceggel. Neki is megköszöni, és hozzáteszi, soha nem felejti el kedvességét. Rüstem informálja a Szultánt, hogy Ibrahim javainak nagy része az állam tulajdona. De azok korábban nem lettek kijelölve, ezért lopásnak minősül, az állami kincstárat meglopta Ibrahim. A Szultán megbízza Bali Beyt, nézzen utána. Mikor Bali Bey visszatér szobájába, Rüstemet találja ott, aki épp Mihrimah levelét olvasta el, és rejtette a háta mögé. Süleyman Ibrahim gyűrűjét tartja kezében, és szenved az emlékektől. Aztán hegedűszót hall. Kimegy a teraszra, és látja, hogy Hatice zenél, ezzel még inkább bűnösnek érzi magát. Hürrem az éjszaka közepén felébred, hallucinálva beront Hatice szobájába, és elkezd ordítani. Hatice mosolyog Hürrem viselkedésén. Afife és Sümbül is megérkezik a szobába, hogy visszavigyék Hürremet, de ő azt ordítja, ki ez a Shalia? Azt a választ kapja, hogy Hatice hozta magával Manishából. Másnap reggel Hatice boldogan számol be Sahnak Hürrem állapotáról. Hürrem, hogy bebizonyítsa mindenkinek, hogy jól van, lement a Hárembe, de elájult. Hatice, hogy jobban fájdítsa a Szultán szívét, megvádolja, hogy nem tartotta be Ibrahimnak tett ígéretét. Esküt tett neki, hogy saját magánál is jobban megvédi. De megszegte! Süleymant magára hagyta, aki miután egyedül maradt a szobájában, könnyeivel küszködött. A folyosón Hatice szembetalálkozott a szintén rossz állapotban lévő Hürremmel. Amikor Hürrem megvádolja, hogy ő tehet a betegségéről, Hatice azt feleli, hogy ez semmi, mert a pokolban fog elégni! Ekkor Hürremben elszakad a cérna, és rátámad Haticére…

Süleyman: Testvérem!Yahia: Üdvözöllek! Bocsáss meg, hogy ilyen öltözékben fogadlak.Süleyman: Ez nem fontos. Úgy tűnik, teljesen belemélyedtél a tengerek ismeretébe.Yahia: Szemeim megakadtak néhány érdekes könyvön, melyeket a nagy tudós, Ali Kusku írt, Muhammadiaya Üzenetei címmel. A matematika tudományáról szólnak.Yahia a szolgájához: Hozz néhány friss gyümölcsöt a kertből Szultánunknak. És ne felejtsd el a gyömbér szirupot sem!Ferhat: Azonnal.Süleyman: Gyere, Yahia! Ülj le! Már hosszú ideje nem találkoztunk. Hogy vagy?Yahia: Most, hogy látlak, testvérem, sokkal jobban. Inkább… én aggódom… miattad! Remélem, jó egészségnek örvendesz!Süleyman: Ne kérdezd, hogy vagyok, és akkor nem is fogok panaszkodni! Sosem kételkedtem a terápiás képességeidben.Yahia: Allah megtiltja nekem, Szultánom.Süleyman: Hát így… hát így. Emlékszel még, mikor egy álmomról meséltem neked? Azt mondtad, hogy ez egy fontos döntésre utal, amit meg fogok hozni. Meghoztam ezt a döntést, Yahia. De ahogy te is mondtad… ez a döntés… nem szabadítja fel a lelkemet a pokol tüzétől.Yahia: Ibrahim Pasha???Süleyman: Hány évszak telt el az óta??? Meg sem tudom számolni, hány tél és hány nyár telt el? Az éjszakáim… már nem éjszakák többé! A nappalaim… már nem nappalok többé! Pihentető alvás már nem jár nekem. Tűzben égek, Yahia. Mindig ugyanazt álmodom… hogy véres ágyban ébredek fel… és Ibrahim hangját hallom. Allah szerelmére… testvérem… Mondd el nekem… mikor lesz ennek vége??? Mikor… fog a lelkem megnyugodni??? Mikor fog a tűz a mellkasomban eltűnni??? MONDD!!! Mikor szűnnek meg a hangok a fülemben???Yahia: Imádkozzál, hogy meglásd fájdalmad végét még az életed során.Süleyman: Mit mondasz, testvérem?Yahia: Vannak olyan fájdalmak, melyek nem múlnak el… amíg élsz, Szultánom… és követnek még a sírba is. Ez a lelkiismereted büntetése!Süleyman: A lelkem… soha nem fog… nyugalomra találni??? Ez az, amit mondasz???Yahia: Imádkozz Allahhoz, hogy ne szenvedj erősebb fájdalmaktól!

Süleyman: Milyen az állapota?Afife: A doktor adott neki orvosságot, és most alszik.Süleyman: Mi történt? Mi a baj vele?Afife: A doktor azt mondta, hogy a nagy bánat és a sok aggódás okozhatta rosszullétét.Süleyman: MIÉRT NEM SZÓLTÁL NEKEM???Hürrem: Süleyman!Süleyman: Hürrem! Itt vagyok.Hürrem: Süleyman! Ne érj hozzám. Süleyman! Kérlek, menj! Betegségem lehet, hogy fertőz.Süleyman: Allah óvjon téged! Afife Hatun! Hívd Yahia Effendit! Mondd, hogy jöjjön azonnal!Afife: Azonnal, Szultánom!Süleyman: Én Hürremem! Reggel még jól voltál… mi történt veled?Hürrem: Én is tudni szeretném… hogy mit csináltak velem?

Lutfu: Jó estét, Szultána!Sah: Üdvözöllek!Lutfu: Ma elmentem Ayaz Pashához. De ő rövidre vágta beszélgetésünket azzal, hogy sok a dolga. Teljesen világos, hogy a háborúban elért rossz szereplése tette őt idegessé. Bűnbánat, bűnbánat! Mindenki az én győzelmemről beszél…Sah: Az egyértelmű, hogy a Nagy Vezír féltékeny rád.Lutfu: Igen!Sah: Az irigység az ember legrosszabb ellensége, legfőképpen a szolgánkkal szemben. De óvatosnak kell lennünk. Hiúság és önteltség a vég felé viheti az embert… csak úgy, mint az irigység.Lutfu: Nem tudok ellenkezni az igaz szavakkal! Nem ezek a jelzők vitték Ibrahim Pashát is sírba… e palota, az egész vagyona, pénze, birtoka ellenére? Minden odavan! Annak ellenére, hogy ő volt a Szultán legjobb barátja, Hatice Szultána férje… Mind eltűnt! Ne aggódj Szultána! Tanulok én ebből, jobban, mint mások! Sah: Pasha! A mai nap hosszú volt. Holnap reggel korán akarok kelni. Ha gondolod, menj a szobádba, és pihenj le.

Sah: Hatice! Meg kell mondjad, miért tetted meg ezeket a lépéseket az én tudtom nélkül!Hatice: Miért nem értesz meg? A legnagyobb félelmem az volt… hogy elveszítem Ibrahimot. Most már SEMMI sem tud megijeszteni. SENKI sem tud megállítani.Sah miután Hürrem megérkezett: Hürrem! Mi a baj? Hogy léphetsz be ide így?Hürrem: Nem sikerült a tervetek! Ezúttal mágusok segítségét kéritek? Nem vetettétek el a sulykot? Hatice: Hürrem! Miről beszélsz? Nem értelek.Hürrem: Ne tagadd, Szultána! Nigartól tudom, mit tettél velem a Mermer palotában. Elvarázsoltál… fekete mágiával!Sah: Milyen mágia??? Hogy merészeled meggyanúsítani a testvéremet ilyen ostobaságokkal bizonyíték nélkül? Elhiszed ennek a … nőnek???Hürrem: Ez a nő már hónapok óta téged szolgál, Szultána. Vagy esetleg nem vagy elégedett vele?Sah: Mercan Aga, kísérd a Szultánát a kocsijához!Hürrem: LE FOGLAK BENNETEKET FEJEZTETNI, HA MÉG EGY LÉPÉST IS MEGTESZTEK!!!Sah: Ülj le és beszéljük meg, milyen mondanivalód van? De ha továbbra is így üvöltesz, nem hallgatlak meg.Hürrem: Nem ülök le! Ültesd le Nigart, ő az aki sír… úgy, mint TE… sír Ibrahim Pasha után.Hatice: NE MERÉSZELD… NE MERÉSZELD az elhunyt nevét a szádra venni!!!Hürrem: Az kívánom, Allah adjon neked sok türelmet. Ha mégis úgy döntesz, hogy revánsot veszel, akkor nézz szembe a Szultánnal, mert ő volt az, aki kivégeztette Ibrahim Pashát, nem pedig én. Hatice miután Hürrem elment: Bravo, Nigar. Úgy tűnik, Hürrem mindent elhitt, amit mondtál neki.Nigar: Azonnal a fő csillagjóst hívatta. Látnotok kellett volna az arcát, mikor említettem neki a fekete mágiát.Hatice: Óh, a szegény!Nigar: Szultána! Nem kedvelem egyáltalán ezt a Salihát. Talán tényleg elvarázsolta.Hatice: Azt mondta, meggyújtja Hürrem szívét. Ez a tűz napról napra egyre nagyobb lesz… ami végül teljesen felégeti.Sah: Nem hiszek a fülemnek, Hatice! Hogy hihetsz egy csalónak???Hatice: Nem láttad Hürrem állapotát? Félelem volt a szemében. Ez az a tűz, amiről a nő beszélt!

Süleyman verse

Ha az irántad érzett szerelmem a bűnöm,és ha ez a bűn napról napra nő,aaaaaaahhh… engedd a bajokat hozzám!Ah, én holdfényű arcom,ha úgy jelensz meg előttem, mint a nap,sosem érezném magam egyedül az éjszaka sötétjében.Lehet, hogy ez a sápadt arc a szerelmem bizonyítéka?Könnyeim nem elég bizonyíték neked?Ha utolsó alkalommal is így nézel rám,akkor Muhibi is elérte volna a két világ legfontosabb vágyait.

Hürrem: Süleyman!Süleyman: Hürrem! Jól vagy? Még mindig érzel fájdalmat?Hürrem: Nem.Süleyman: Allahnak legyen hála!Hürrem: Vége van? Vége a rémálmoknak???Süleyman: Igen, Hürremem. Allah óvja Yahia Effendit! Megint ő volt, aki segített kigyógyulni a betegségből.

Ebu Suud: Szultánom! Már említettem neked, de csak röviden. Arról lenne szó, hogy van egy kiskapu a bírói rendszerben. A bíróknak készülő diákok vallásos iskolából jönnek. „Fadel Tudósként” lépnek be a rendszerbe, ami egy lépéssel közelebb viszi őket a bírói tisztség betöltésére. A cél az lenne, hogy minél nagyobb tapasztalatra tegyenek szert, amíg őket ellenőrzés alatt álló tudósok tanítanak. Csakhogy ennek nincsenek keretek közé beszabályozva. Bizonyos dolgokat úgy kezelnek, hogy nem konzultálnak a katonai bírókkal. Ezáltal, az egész rendszer korrupt. Amikor én voltam Isztambul főbírája a múltban, beszéltem erről a katonai bíráknak, azonban ők nem hallgattak rám. Süleyman: Mi a javaslatod?Ebu Suud: Azt javaslom, hogy mindegyiknek növeld hatáskörét. Meg kell becsülnünk azon tudósok számát, akik a hallgatókat tanítják. Majd minden 7. évben új embereket kell választanunk.Süleyman: Lutfu Pasha! Mi a véleményed?Lutfu: Szultánom! Te jobban tudod, de a bírónak igaza van. IGAZSÁGOSSÁG… a legfontosabb dolog. Ha a bírói gyakorlatot végző nem egy szervezett rendszerből jön… hogyan tudna igazságot szolgáltatni???Süleyman: Amit mondasz, az igaz, Pasha! Hadsereg bírája, gondolkodásod elfogadható. Azonnal dolgozd ki erre a megfelelő törvényt!Ebu Suud: Szultánom! Én máris fel tudom neked mutatni, így azonnal el is fogadhatod. Már elég régóta dolgozom rajta.Süleyman: Jó! Engedélyezem is!Ebu Suud: Szultánom! Lenne még egy dolog.Lutfu Pasha távozásával a Szultán egyedül marad a bíróval.Ebu Suud: Kijelölték azt a földterületet, amit Hürrem Szultánának szántál. Engedelmeddel, felkérem Alaa Al Din építészt, hogy kezdje meg a munkálatokat.Süleyman: Jó… Tedd meg a szükséges lépéseket, de a vázlatokat személyesen akarom látni.Ebu Suud: Természetesen, Szultánom. A te és a Szultána beleegyezésével fogjuk a munkálatokat végezni.Süleyman: Ha nincs más, akkor elmehetsz.Ebu Suud: Szultánom, lenne még egy. Kérlek, bocsásd meg kíváncsiságomat, de úgy látom, ideges vagy. Még mindig alvási problémáid vannak? Süleyman: Rendben vagyok.

Süleyman: Hogy vagy Hatice?Hatice: Jól, Szultánom. Kötelességem jól lenni a gyermekeim érdekében.Süleyman: Hogy van Mustafa? És Mahidevran?Hatice: Allah óvja Mustafát és Mahidevrant. Nagyon jól elláttak engem.Süleyman: Jó!Hatice: Szultánom! Sah beköltözött a palotámba. Találkoztam vele. Ha beleegyezel, visszatérnék az otthonomba.Süleyman: Sokkal jobb lenne neked mellettem.Hatice: Kellemes emlékeim vannak abban a palotában. Sokkal kellemesebb lenne nekem ott.Süleyman: Nem érezheted magad ott kellemesebben, Hatice. Mert az emlékek csak felemésztenek és nem hagyják nyugodni sebeidet.Hatice: Emiatt… száműztél mindent, ami rá emlékeztet. Emiatt… nem akarod, hogy még egy sírja se legyen. Nem vetem szemedre. Nem ellenkezem az utasításod ellen. Mindent elfogadok, amit megfelelőnek találsz számomra. Te mellettem állsz.

 Megjelölés Helyszín hozzáadása 

Danielo: Nagy megtiszteltetés, hogy előtted állhatok.Süleyman: Ayaz Pasha, kérdezd meg, hogy mi a története ennek a koronának?Danielo: Van némi információm, Szultánom. A legkiválóbb ékszerekből készült. Úgy gondoltam, sokkal megfelelőbb lenne felajánlani ez neked a te palotádban.Süleyman: Ayaz Pasha… 50 db gyémánt díszíti a korona tetejét. 47 rubint, 27 smaragd, 49 gyöngy, és egy nagyon ritka FIRUZ darab. Ez a korona… annak a bizonyítéka… hogy az egész világot mi irányítjuk. Minden, amit a Római Birodalom birtokol… az a MIÉNK! Ez a korona ezt mutatja barátainknak… és ellenségeinek egyaránt. E korona alatt… könyörületesek is vagyunk.Danielo: Mi barátai vagyunk a világ urának, és ez a barátság örökké tart.Süleyman: Ha barátok vagyunk… MIÉRT álltatok ellenségeink oldalára?Danielo: Szultánom! Mi nem álltunk át az oldalukra, hogy eláruljunk téged! Néhány tengernagyunk állt át, anélkül, hogy felettesüktől erre utasítást kaptak volna. De őket már megbüntették. Süleyman Ayaz Pashához: Minden bizonnyal segítették ellenségeinket. Udvariasan figyelmeztettük őket. Azt akartuk, hogy a mi szövetségeseink legyenek, nem pedig Franciaországé, de nem hallgattak ránk.Danielo: Mi nem segítettünk sem Franciaországnak, sem a te ellenségeidnek. De a csatamezőn történhetnek szerencsétlen balesetek. A köztársaság kész elfogadni azokat a káros folyamatokat, melyek bebiztosítják hatalmadat.Süleyman: Most… menj! Amíg nem teszik azt, amit ígértek, muszáj elviselniük a folyamatokat… Ayaz Pasha! A vásárlókra kirótt adókat meg kell növelni. Később, a Fekete tenger tartományban, adókat és szigorú biztonsági törvényeket kell bevezetni.Danielo: Szultánom…Süleyman: A megbeszélésnek vége. Távozhatsz.

Barbarossa: Hercegem!Mustafa: Kopudan (kapitány) Pashám! Már vártalak! Üdvözöllek!Barbarossa: Ez az ajándék a tiéd. Nagyon megtisztelnél vele, ha elfogadnád.Mustafa: Köszönöm, kapitány! Ez a legcsodálatosabb ajándék, amit kaptam! Gyere, ülj le!Barbarossa: Számos szigetet elfoglaltam visszautam során, Hercegem.Mustafa: Ez azt jelenti, hogy a Szultánnak szándékában fog állni újabb hadjáratokat indítani. Barbarossa: Igen, ezek a szigetek a mi irányításunk alá kerültek, így a velenceiek nem hajózhatnak a Fehér-tengeren. Mindenki úgy tudja, ez volt az oka a visszavonulásunknak.Mustafa: Ha Francios abbahagyja a támadást É-Itáliában, ahogy ígérte, Velence soha nem merte volna ezt meglépni. Biztos, hogy ez történt volna. Barbarossa: Én mindent megtettem, hogy meggyőzzem a Szultánt, de nem sikerült. Ha tovább támadtunk volna, be tudtuk volna venni a várat. De a Szultán másképp döntött. De utána, átgondoltam az egészet, és rájöttem, hogy igaza volt. Még akkor sem tudtunk volna tovább menetelni, ha a várat elfoglaltuk volna.Mustafa: Szóval, te is érezted Ibrahim Pasha hiányát, nemde? Emiatt döntött a Szultán, hogy visszavonulunk. Ayaz Pasha… nagyon jó államfő lehet, de az biztos, hogy a katonaság élén kevésnek bizonyul.Barbarossa: Ez így van! Minden kétség nélkül! Könnyű pashának lenni abban az országban, ahol élsz, de egy háborúban a legfontosabb a pasha ereje.Yahia: Lutfu Pashának szerencséje volt, hogy győzelmeket tudott elérni.Barbarossa: Igen, Taslicali, így van. Elnyerte a Szultán elismerését és csodálatát. Ha ezt az utat folytatni tudja, akár még Ayaz Pasha pozícióját is elnyerheti.Mustafa: Hogy van a Szultán?Barbarossa: Allahnak hála, jó egészségnek örvend. De már nem az, aki volt… nem beszél sokat. Nehéz elképzelni, mire gondolhat… mi jár a fejében… mit érezhet. Mintha valami nyomná a lelkét. Nem hinném, hogy létezik olyan személy, aki segíthetne rajta…

Hatice. Látnod kellett volna Hürremet. Olyan volt, mint egy őrült nő. Megpróbálja titkolni, hogy megőrült, de tejesen hiába. Gondolom, már mindenki hallott az állapotáról a Háremban. Mindenki róla beszél. Hürrem vége közeledik.Sah: Hatice! Már megint mosolyogsz! Remélem, hogy amit mondasz… meg is történik. De jobb lenne, ha óvatossági intézkedéseket is tennél. Ez Hürrem, ne vedd könnyedén.Hatice: Ez semmi! Azt akarom, hogy azt az anyatejet is megbánja, amit csecsemőkorában szopott!Mercan: Szultána!Sah: Igen, Mercan Aga?Mercan: A felügyelő megérkezett az embereivel. Ő fogja megkeresni azt a palotát, amiről a Szultán utasítást adott.Sah: Milyen kutatás? Mit keres?Mercan: Szultána! Ibrahim Pasha vagyonát lefoglalták, azonban néhány közülük eltűnt. Azt hiszem, az arany el van rejtve a palotában.Hatice: Menj, és mond meg nekik, hogy menjenek ki. Nem engedem, hogy betegyék ide a lábukat. Mercan: Szultána! Ők a Szultán utasítására vannak itt. Ez a feladatuk.Hatice: TE… Miért vagy csendben??? Mondj már valamit!!!Sah: Hatice, nyugodj meg. Hagyd őket dolgozni. Mi meg felmegyünk az emeletre.Hatice: NEEEM!!! …. ELÉG VOLT!!!

Mihrimah levele:

Mióta visszatértél a háborúból, már nyugodtabban tudok aludni. Mikor utoljára láttalak, eszembe jutottak az elmúlt napok. Azok a napok bearanyozzák szívemet. Bárcsak te is viszonoznád érzelmeimet! Várom válaszod.

A válasz:

Drága Szultánám! Tudnod kell, a misszióm az, hogy amíg élek, megvédjelek téged és családodat. Máskülönben, nem tudom megadni magam álmaimnak. Mint őszinte, és hűséges katonája a Birodalomnak, nem lehetnek érzelmeim irányodba. Remélem, megérted és megbocsátasz nekem.Malkocoglu Bali Bey

Hatice: Szultánom! Kérlek, négyszemközt szeretnék beszélni veled. Reggel elmentem Sahhoz, de felügyelő jött a palotába. Azt mondta, a te utasításodra. Süleyman: Így van, Hatice. Én adtam az utasítást.Hatice: Tulajdonképpen, az elkobzás már korábban megtörtént.Süleyman: Bebizonyosodott, hogy nem történt meg. Igazság szerint… az elkobzást végre kell hajtani. Természetesen, jogod van megosztani az örökséget.Hatice: Igazság??? Kíváncsi vagyok, miért nem szolgáltattál igazságot… mikor kivégeztetted??? TÖRVÉNY… az, hogy álmában öld meg, mikor nem tud róla??? TÖRVÉNY… az, hogy elhívod vacsorára??? TÖRVÉNY … az, hogy megfosztod attól, hogy sírja legyen, és kidobod testét éhes farkasoknak és madaraknak???Süleyman: Menj ki, Hatice!!!Hatice: A világ uraként megígérted neki. De nem tartottad be ígéreted. Ez nem igazságossá tesz téged… hanem kegyetlenné!!!Süleyman: Kifelé, Hatice! Nem akarlak többé látni!