77/1. előzetes:
Süleyman: Ma … vakságunk betömíti fülünket is. Egy maszk blokkolja szemünket … mikor az igazságot akarjuk meglátni. Szabadulj meg a süketségtől, Süleyman … mert még a reggel is hazugság ezen a világon. Az éjszaka a nappal mögé rejtőzik. Az erő veszélyt jelent, ami vakká és süketté tesz.
Süleyman: Ma … vakságunk betömíti fülünket is. Egy maszk blokkolja szemünket … mikor az igazságot akarjuk meglátni. Szabadulj meg a süketségtől, Süleyman … mert még a reggel is hazugság ezen a világon. Az éjszaka a nappal mögé rejtőzik. Az erő veszélyt jelent, ami vakká és süketté tesz.
77. rész
A Szultán Ibrahim levelét olvassa, amit Mahidevrannak írt, amelyben azt tanácsolja, hogy minden esetben meg kell védenie a fiát, és hogy hamarosan Bursába látogat, hogy beszéljen Mustafával. A Szultán Ayaz Pashát hívatja, hogy mondja el, hol van Ibrahim. A Pasha szerint Itáliában készíti elő a sereget, mire a Szultán: "Akkor mit csinál Bursában?" Utasította a Pashát, hogy azonnal hozza oda Ibrahimot. Ibrahim próbálja meggyőzni Mustafát, hogy ne ellenkezzen az apjával azzal, hogy feleségül veszi Helenát, mert ő az egyetlen, aki átvehetné a trónt az apjától. Mustafa elsírja bánatát, és aggodalmát, hogy az apja talán Mehmetet szeretné a trónon látni, hiszen nemcsak az apja álma, de az is erre utal, ahogy Mehmet balesete után rá nézett. Ibrahim szerint a Szultán összes gyermeke így gondolhatja, de ő biztos benne, hogy e mögött is Hürrem befolyása állhat. Matrakci rájön, hogy Nigar elvitte a kislányt, Rustem meg észre veszi, hogy ellopta az összes pénzét. Matrakci szerint, Ibrahim fel fogja forgatni az egész világot, hogy megtalálja a gyermeket. Közben Ibrahim hazatér, és látja, hogy katonák várják, hogy Süleyman elé vigyék. Ibrahim nem hazudik Süleymannak: arra a kérdésére, hogy hol volt, elmondja, hogy Mustafával találkozott Bursában. A Szultán azt feleli, hogy tudja, mivel olvasta a levélben. Ibrahim rájön, hogy minden Hürrem ötlete volt. Ibrahim azt mondja, hogy Mahidevran kérte meg, hogy beszéljen a fiú fejével, mire a Szultán, hogy Mustafa az ő fia, a koronaherceg, nem egy gyerek, hogy titokban találkozzanak. Ibrahim azzal védekezik, hogy az egész célja az volt, hogy meggyőzze Mustafát, hogy ne vegye el azt a lányt, és úgy tűnik, sikerült is lebeszélnie róla. Aztán Ibrahim emlékezteti Süleymant arra az időre, mikor még herceg volt, mindketten Manishában éltek, és akkor megfogadta, hogy soha nem tudná elárulni Süleymant. Amikor Ibrahim és Hürrem találkoznak a folyosón, a férfi azt mondja, legyen úgy, ahogy a nő akarja. Emlékezteti, hogy még a kezdetekkor Valide arra kérte, hogy ölje meg a kígyót. Ő nem követte a tanácsot, erre a kígyóból sárkány lett. Hozzáteszi, hogy többször alkalma nyílt volna, hogy végezzen vele, de nem akarta a Szultánt elszomorítani, de most eljött az ideje, hogy megállítsa. Hürrem azt kérdezi Süleymantól, hogy meg fogja e büntetni az árulót, de Süleyman szerint nem történt árulás, mert csak annyi történt, hogy Ibrahim csak lebeszélte Mustafát a házasságról. Hürrem csodálkozik, hogy férje, hogy tudja elhinni, hogy nem szövetkeznek ellene. Matrakci informálja Ibrahimot, hogy Nigar elmenekült a lányával. Nigar hajót keres, amivel elmenekülhet, de csak olyat talál, ami egy hét múlva indul. Katonák el is kezdik keresni, de már csak a hült helyét találják. Mustafa hívatja Helenát, és közli vele, hogy az esküvőt el kellett törölnie, mert ő a koronaherceg, és ezért a törvényeket kell követnie. Helena elmondja, hogy ez nagyon fáj neki, de talán jobb is így, mert ez a fajta életmód nem neki való, mert a palota pokol volt számára, és csak miatta maradt itt. Azért megy el, hogy ne okozzon több problémát, így büszkén távozhat. Hürrem ajándékokkal tér be Mirimah szobájába, és észreveszi a lány nyakában a nyakláncot. Mirimah azt mondja, hogy a szolgáinak pénzt adott, hogy megvegyék ezt az ékszert. Hürrem kifelé menet a szobából, talkálkozik Mirimah szolgájával, és elveszi tőle a levelet, amit a lányának küldtek. A szolga azt mondja, nem tudja kitől jött a levél, egy Aga adta a kezébe, ezzel is védelmezve úrnőjét. Hürrem nem hisz neki, és azt mondja, adja csak át Mirimahnak a levelet, de ne árulja el, hogy beleolvasott, mert különben lecsapatja a fejét. Süleymannak rémálma van: Mehmet a Szultán, aki lefejeztette Mehmetet, és Ibrahim az, aki átadja neki Mehmet fejét. Eljött Mihrimah és Yahya találkájának ideje. Afife Hatun próbálja megakadályozni a lányt, hogy kimenjen a palotából, de Mihirmah biztosítja, hogy a zeneórájára visszaér. Mihrimah és Yahya izgatottak, hogy újra találkozhatnak, és sajnálják a kihagyott időt. Csakhogy Hürrem követi lányát, és megzavarja az együttlétet, visszazavarja Mihrimaht a palotába. Hürrem kikéri magának, hogy Yahya hogy merészelt szemet vetni egy igazi Szultánára, és közli vele, hogy mostantól az élete az ő (mármint Hürrem)
kezében van. Yayha bevallja, hogy szerelmes a lányba, és rendelkezzen vele, de kímélje a lányt. Hürrem megtiltja a fiúnak, hogy ismét találkozzon a lányával,
majd a Hárem felé veszi útját, hogy beszéljen Mihrimahval. A lány szerint, a fiú nem tehet róla, hogy szerelemesek lettek egymásba, mire Hürrem ordít, hogy ő még túl fiatal ahhoz, hogy tudja, mi az a szerelem. "Állandóan rá gondolok, egész nap és egész éjjel. A szívem megszakadna, ha nem találkozhatnék többé vele. Ez a szerelem."- válaszolja Mihrimah. Hürrem szerint a lány gyönyörű, és lesz még fiatalember, aki szerelmes lesz belé. Mihrimah tudni szeretné, mi a terve anyjának Yahyával. Hürrem azt mondja, hogy a fiú élete az ő kezében van, és ha ismét találkoznak, akkor nem ad kegyelmet a fiúnak... Nigarék amint belépnek a hajó kabinjába, Ibrahimmal találkoznak. Ibrahim őrjönve kérdi Nigartól, hogy mégis hogy képzelte, hogy megszökik az Ottomán Birodalom nagy Vezírjétől, és megtiltja, hogy lássa a lányukat. Sümbül informálja Hürremet, hogy hír érkezett Manisából, hogy Helena elhagyta a palotát, és visszament családjához. Hürrem irónikusan megjegyezte, hogy Ibrahimnak sikerült megváltoztatnia Mustafa döntését. Rustem közli Haticével, hogy mivel Nigar meglopta őt, el akar válni. Hatice viszont azt modja, hogy egyedül az ő döntése volt, hogy ők ketten összeházasodjanak, így nem engedélyezi a válást. A Szultán eldönti, hogy az egész családjával együtt ebédeljenek. Mihrimah nem tud enni, kéri, hadd mehessen vissza a szobájába. Süleyman Hürremtől vár magyarázatot. Hürrem viszont azt feleli, hogy nincs semmi probléma, ha lenne informálná őt. Nigar visszatér ottonukba, ahol Rustem követeli vissza a pénzét. Nigar csak egy részét tudja visszaadni, de ígéri, hogy a többit is visszakapja. Majd kéri, hogy váljanak el. Hatice szerint, Hürremnek egyre nagyobb a hatalma, ezért el kéne küldeni valahogy a palotából. Pl úgy, hogy Mehmetet is elküldik Sancakba (ez egy iskola). Ibrahim szerint Mehmet még túl fiatal, és egyáltalán nem biztos, hogy Hürrem követné fiát. Hatice azt javasolja, hogy talán Mehmet rábeszélhetné az anyját... Süleyman Barbarossával a flottáról tárgyal. Mehmet engedélyt kér, hogy hadd mehessen megnézni, hogy állnak az előkészületekkel. Apja beleegyezik. A bíró informálja a Szulánt a jótékonykodásokról. Ibrahim szerint a bírói poszt túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy ilyen dolgokkal is foglalkozzon, de a bíró azt feleli, hogy igenis időt kell erre is kerítenie. Ibrahim dühösen, de csendben marad. Majd Ibrahim megpróbálja besározni a bíró fiát, de Süleyman leállítja, hogy egy ilyen nagyszerű államférfinak nem lehet rossz gyermeke. A bíró felesége találkozik Hürremmel, aki bemutatja neki Afife Hatunt, azzal, hogy ő vezeti a Háremet, valamint ő nevelte fel a Szultánt. Afife Hatun megköszöne Ayse Hatunnak a felajánlását a közhasznú alapítványuk számára. Süleyman látja, hogy Ibrahim megveregeti Mehmet vállát, és elszörnyedve jön vissza a rémálma. Hürrem titokban találkozik Ayaz Pashával. Megköszöni neki eddig tetteit, és biztosítja afelől, hogy ha Ibrahim Pashával esetleg történne valami, akkor őt támogatná a nagy Vezír poszt betöltésére. Ayaz ledöbben a hallottakon. Hatice meglátogatja unokahúgát, hogy megtudja, mi bántja. Mihrimah azt feleli, hogy egy kicsit beteg. Hatice felajánlja neki, hogy töltsön nála el néhány napot, de a lány udvariasan visszautsítja. Hatice találkozik Hürremmel, aki irónikusan megjegyzi, hogy amióta Firuze elment, ritkábban jön át hozzájuk. Hatice azt feleli, hogy lehet, hogy Firuze elment, de jön helyette más, és különbe is, Hürrem is hamarosan elhagyja a palotát, mivel Mehmet Sancakba megy, és vele kell mennie. Hürrem viccesnek találja, hogy el akarja küldeni a palotából. Közli, hogy csak akkor szabadulhat meg tőle, ha megöli a Szultánt. Ibrahim elmeséli Mehmetnek, hogy hogy találkozott az apjával: hallotta őt hegedülni, majd magával vitte. Azóta elválszthatatlanok. Mehmet panaszkodik, hogy az apja nem fogja elengedni Sancakba. Ibrahim szerint igen, ha eljön az ideje. Győzködi Mehmetet, hogy ő maga szóljon ez ügyben az apjánál. Mustafa elmeséli Yahyának, hogy elkülde Helenát, majd látva barátját, rákérdez, hogy ő jól van-e. Mustafa szerint, mielőtt Yahya elment, a szemei csak úgy ragyogtak, most meg gondterheltnek tűnik. A költő csak annyit felel, hogy fáradt. Yahya találkozik Mahidevrannal, és elmondja neki, hogy az a levél, amit Ibrahim írt neki, a Szultán kezében landolt, de a Pasha újabb levelet fog küldeni neki. Ibrahim hozzá is lát: a véres összecsapás Hürremmel újból elkezdődött, és úgy érzi, hamarosan valaki meg fog halni. Éppen ezért nagyon vigyázzon Mustafára: az ételeire, a ruháira, az ajándékaira. Mehmet kéri apját, hadd mehessen Sancakba tanulni. Süleyman szerint ez még túl korai, de Mehmet kéri, hogy ne tekintse tovább gyereknek. Sümbül azonnal értesíti asszonyát erről találkozóról. Süleyman nem érzi jól magát, kimegy a teraszra friss levegőt szívni. Aztán hirtelen összeesik...
kezében van. Yayha bevallja, hogy szerelmes a lányba, és rendelkezzen vele, de kímélje a lányt. Hürrem megtiltja a fiúnak, hogy ismét találkozzon a lányával,majd a Hárem felé veszi útját, hogy beszéljen Mihrimahval. A lány szerint, a fiú nem tehet róla, hogy szerelemesek lettek egymásba, mire Hürrem ordít, hogy ő még túl fiatal ahhoz, hogy tudja, mi az a szerelem. "Állandóan rá gondolok, egész nap és egész éjjel. A szívem megszakadna, ha nem találkozhatnék többé vele. Ez a szerelem."- válaszolja Mihrimah. Hürrem szerint a lány gyönyörű, és lesz még fiatalember, aki szerelmes lesz belé. Mihrimah tudni szeretné, mi a terve anyjának Yahyával. Hürrem azt mondja, hogy a fiú élete az ő kezében van, és ha ismét találkoznak, akkor nem ad kegyelmet a fiúnak... Nigarék amint belépnek a hajó kabinjába, Ibrahimmal találkoznak. Ibrahim őrjönve kérdi Nigartól, hogy mégis hogy képzelte, hogy megszökik az Ottomán Birodalom nagy Vezírjétől, és megtiltja, hogy lássa a lányukat. Sümbül informálja Hürremet, hogy hír érkezett Manisából, hogy Helena elhagyta a palotát, és visszament családjához. Hürrem irónikusan megjegyezte, hogy Ibrahimnak sikerült megváltoztatnia Mustafa döntését. Rustem közli Haticével, hogy mivel Nigar meglopta őt, el akar válni. Hatice viszont azt modja, hogy egyedül az ő döntése volt, hogy ők ketten összeházasodjanak, így nem engedélyezi a válást. A Szultán eldönti, hogy az egész családjával együtt ebédeljenek. Mihrimah nem tud enni, kéri, hadd mehessen vissza a szobájába. Süleyman Hürremtől vár magyarázatot. Hürrem viszont azt feleli, hogy nincs semmi probléma, ha lenne informálná őt. Nigar visszatér ottonukba, ahol Rustem követeli vissza a pénzét. Nigar csak egy részét tudja visszaadni, de ígéri, hogy a többit is visszakapja. Majd kéri, hogy váljanak el. Hatice szerint, Hürremnek egyre nagyobb a hatalma, ezért el kéne küldeni valahogy a palotából. Pl úgy, hogy Mehmetet is elküldik Sancakba (ez egy iskola). Ibrahim szerint Mehmet még túl fiatal, és egyáltalán nem biztos, hogy Hürrem követné fiát. Hatice azt javasolja, hogy talán Mehmet rábeszélhetné az anyját... Süleyman Barbarossával a flottáról tárgyal. Mehmet engedélyt kér, hogy hadd mehessen megnézni, hogy állnak az előkészületekkel. Apja beleegyezik. A bíró informálja a Szulánt a jótékonykodásokról. Ibrahim szerint a bírói poszt túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy ilyen dolgokkal is foglalkozzon, de a bíró azt feleli, hogy igenis időt kell erre is kerítenie. Ibrahim dühösen, de csendben marad. Majd Ibrahim megpróbálja besározni a bíró fiát, de Süleyman leállítja, hogy egy ilyen nagyszerű államférfinak nem lehet rossz gyermeke. A bíró felesége találkozik Hürremmel, aki bemutatja neki Afife Hatunt, azzal, hogy ő vezeti a Háremet, valamint ő nevelte fel a Szultánt. Afife Hatun megköszöne Ayse Hatunnak a felajánlását a közhasznú alapítványuk számára. Süleyman látja, hogy Ibrahim megveregeti Mehmet vállát, és elszörnyedve jön vissza a rémálma. Hürrem titokban találkozik Ayaz Pashával. Megköszöni neki eddig tetteit, és biztosítja afelől, hogy ha Ibrahim Pashával esetleg történne valami, akkor őt támogatná a nagy Vezír poszt betöltésére. Ayaz ledöbben a hallottakon. Hatice meglátogatja unokahúgát, hogy megtudja, mi bántja. Mihrimah azt feleli, hogy egy kicsit beteg. Hatice felajánlja neki, hogy töltsön nála el néhány napot, de a lány udvariasan visszautsítja. Hatice találkozik Hürremmel, aki irónikusan megjegyzi, hogy amióta Firuze elment, ritkábban jön át hozzájuk. Hatice azt feleli, hogy lehet, hogy Firuze elment, de jön helyette más, és különbe is, Hürrem is hamarosan elhagyja a palotát, mivel Mehmet Sancakba megy, és vele kell mennie. Hürrem viccesnek találja, hogy el akarja küldeni a palotából. Közli, hogy csak akkor szabadulhat meg tőle, ha megöli a Szultánt. Ibrahim elmeséli Mehmetnek, hogy hogy találkozott az apjával: hallotta őt hegedülni, majd magával vitte. Azóta elválszthatatlanok. Mehmet panaszkodik, hogy az apja nem fogja elengedni Sancakba. Ibrahim szerint igen, ha eljön az ideje. Győzködi Mehmetet, hogy ő maga szóljon ez ügyben az apjánál. Mustafa elmeséli Yahyának, hogy elkülde Helenát, majd látva barátját, rákérdez, hogy ő jól van-e. Mustafa szerint, mielőtt Yahya elment, a szemei csak úgy ragyogtak, most meg gondterheltnek tűnik. A költő csak annyit felel, hogy fáradt. Yahya találkozik Mahidevrannal, és elmondja neki, hogy az a levél, amit Ibrahim írt neki, a Szultán kezében landolt, de a Pasha újabb levelet fog küldeni neki. Ibrahim hozzá is lát: a véres összecsapás Hürremmel újból elkezdődött, és úgy érzi, hamarosan valaki meg fog halni. Éppen ezért nagyon vigyázzon Mustafára: az ételeire, a ruháira, az ajándékaira. Mehmet kéri apját, hadd mehessen Sancakba tanulni. Süleyman szerint ez még túl korai, de Mehmet kéri, hogy ne tekintse tovább gyereknek. Sümbül azonnal értesíti asszonyát erről találkozóról. Süleyman nem érzi jól magát, kimegy a teraszra friss levegőt szívni. Aztán hirtelen összeesik...
77/1. párbeszéd:
Mustafa: Igazad van. Herceg vagyok.
Ibrahim: Tényleg ennyire érdekel téged ez a nő?
Mustafa: Igazából, nem a nőről van szó, Pasa. Az zavar, hogy beleszólnak a Háremem életébe. Én vagyok az, aki eldöntheti, ki lép be, és ki távozik a hálószobámból.
Ibrahim: És ki az, aki beleavatkozik hálószobád magánéletébe? Gondolkodtál már rajta?
...
Ibrahim: Milyen álomról beszélsz?
Mustafa: Az apáméról, Pasa. Mehmet születésekor apa a trónján látta őt. De nem csak ez. Mikor Mehmetet megtámadták, apa kételkedett bennem. Nem mondott semmit, de én éreztem.
Ibrahim: Ez nem jelent semmit. Ne magyarázd félre a dolgokat. A Szultán nem különbözteti meg a fiait. Biztos lesz valaki, aki manipulálja majd, hogy egyik fiát helyezze előtérbe a másik előtt. De ne add meg neki ezt a lehetőséget. Ha feleségül veszed ezt a nőt, a Szultán kételkedni fog az iránta érzett hűségedben. Parancsmegtagadásként fogja értelmezni. Nem hinném, hogy ezt szeretnéd.
Mustafa: Soha! Nincs ilyen szándékom. Örökkévaló kapocs köt össze minket. Ez a házasság soha sem fogja befolyásolni ezt a köteléket.
Ibrahim: A távolság közted és a Szultán között olyan hatalmasra fog nőni, Mustafa. Hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy egyre távolabbra kerülsz a tróntól. Ez az, amit akarsz?
Mustafa: Pasa…
Ibrahim: Amikor eljön az ideje … neked kell átvenned a trónt, Mustafa. Máskülönben, Hürrem Szultána fogja irányítani a Birodalmat és a trónt is. Elégedett leszel, akkor?
Mustafa: Igazad van. Herceg vagyok.
Ibrahim: Tényleg ennyire érdekel téged ez a nő?
Mustafa: Igazából, nem a nőről van szó, Pasa. Az zavar, hogy beleszólnak a Háremem életébe. Én vagyok az, aki eldöntheti, ki lép be, és ki távozik a hálószobámból.
Ibrahim: És ki az, aki beleavatkozik hálószobád magánéletébe? Gondolkodtál már rajta?
...
Ibrahim: Milyen álomról beszélsz?
Mustafa: Az apáméról, Pasa. Mehmet születésekor apa a trónján látta őt. De nem csak ez. Mikor Mehmetet megtámadták, apa kételkedett bennem. Nem mondott semmit, de én éreztem.
Ibrahim: Ez nem jelent semmit. Ne magyarázd félre a dolgokat. A Szultán nem különbözteti meg a fiait. Biztos lesz valaki, aki manipulálja majd, hogy egyik fiát helyezze előtérbe a másik előtt. De ne add meg neki ezt a lehetőséget. Ha feleségül veszed ezt a nőt, a Szultán kételkedni fog az iránta érzett hűségedben. Parancsmegtagadásként fogja értelmezni. Nem hinném, hogy ezt szeretnéd.
Mustafa: Soha! Nincs ilyen szándékom. Örökkévaló kapocs köt össze minket. Ez a házasság soha sem fogja befolyásolni ezt a köteléket.
Ibrahim: A távolság közted és a Szultán között olyan hatalmasra fog nőni, Mustafa. Hogy ez mit jelent? Azt jelenti, hogy egyre távolabbra kerülsz a tróntól. Ez az, amit akarsz?
Mustafa: Pasa…
Ibrahim: Amikor eljön az ideje … neked kell átvenned a trónt, Mustafa. Máskülönben, Hürrem Szultána fogja irányítani a Birodalmat és a trónt is. Elégedett leszel, akkor?
77/2. párbeszéd
Hürrem: Látom, visszatértél Bursából, Pasa.
Ibrahim: Persze, hogy visszatértem. Oda megyek, ahova akarok, és akkor jövök vissza, amikor csak akarok.
Hürrem: Rengeteg olyan hely van, ahonnan nincs vissza út, Ibrahim. Légy óvatos!
Ibrahim: Világos, hogy vért akarsz látni. Hát, rendben … legyen. De majd meglátjuk, kinek a vére folyik a márvány padlóra.
Hürrem: Ez hadüzenet akar lenni?
Ibrahim: A mi Valide Szultánánk, nyugodjon békében megkért, hogy fejezzem le a kígyót, amíg még kicsi. De nem tettem meg. Rengeteg alkalmam volt, de nem tettem meg. És tudod, miért? Nagyurunk miatt. Hogy ne okozzak bánatot neki. Most látom, tévedtem. Mert ez a kígyó hétfejű sárkánnyá változott. A kígyó rengeteg bánatot és kárt okoz. Eljött az ideje, hogy véget vessek ennek.
Hürrem: Látom, visszatértél Bursából, Pasa.
Ibrahim: Persze, hogy visszatértem. Oda megyek, ahova akarok, és akkor jövök vissza, amikor csak akarok.
Hürrem: Rengeteg olyan hely van, ahonnan nincs vissza út, Ibrahim. Légy óvatos!
Ibrahim: Világos, hogy vért akarsz látni. Hát, rendben … legyen. De majd meglátjuk, kinek a vére folyik a márvány padlóra.
Hürrem: Ez hadüzenet akar lenni?
Ibrahim: A mi Valide Szultánánk, nyugodjon békében megkért, hogy fejezzem le a kígyót, amíg még kicsi. De nem tettem meg. Rengeteg alkalmam volt, de nem tettem meg. És tudod, miért? Nagyurunk miatt. Hogy ne okozzak bánatot neki. Most látom, tévedtem. Mert ez a kígyó hétfejű sárkánnyá változott. A kígyó rengeteg bánatot és kárt okoz. Eljött az ideje, hogy véget vessek ennek.
77/3. párbeszéd
Süleyman: Milyen volt az utad, Ibrahim? Mi volt Edirnében?
Ibrahim: Tulajdonképpen, nem Edirnében voltam, Szultánom. Bursában jártam, Mustafa Hercegnél.
Süleyman: Már értesültem erről. Itt írsz róla. Miért hazudtál nekem???
Ibrahim: Persze, ellenségeim teljesen más megvilágításban közölték veled ezt az ártalmatlan látogatást.
Süleyman: Az nem ártatlan dolog, ha hazudsz nekem, Ibrahim! Sőt! Ellenkezőleg! Ez árulás!
Ibrahim: Szultánom! Azért mentem oda, hogy megválaszoljam Mahidevran Szultána kérését. Te is tudod mi a probléma ezzel a házassággal. Csak arra kért, hogy beszéljek a Herceggel erről.
Süleyman: Ezért mentél oda???
Ibrahim: Igen. A Szultána annyira aggódott emiatt. Végül a Herceg úgy döntött, hogy hagyja az asszonyt, hogy távozzon a Háremből.
Süleyman: Akkor miért hazudtál nekem?
Ibrahim: Nem akartalak zavarni ezzel az üggyel…
Süleyman: Meg akartad védeni Mustafát, nem igaz?
Ibrahim: Ez a dolgom.
Süleyman: Kitől véded, Ibrahim? Ő az én fiam. Mustafa már nem gyerek. Ő áll a legközelebb a trónhoz. Azoknak az ártatlan időknek vége, mikor megvédted őt. Jól vigyázz a vele való kapcsolatodra!
Ibrahim: Szultánom! Mikor még herceg voltál Manisában, megvédtelek, és feláldoztam magam érted. Nem én voltam, aki akkor megtagadta édesapád, Selim Szultán parancsát?
Süleyman: Vigyázz a szavaidra! Mivel akarsz vádolni???
Ibrahim: Szultánom! Te vagy az, aki vádaskodsz. Elárultalak? Lehetséges lenne? Csak azért csinálom, hogy ne szállj szembe a fiaddal. Így később ne kelljen olyan döntéseket meghoznod, ami kellemetlen mindkettőtök számára. Ez az igazság. Akár elhiszed, akár nem.
Süleyman: Milyen volt az utad, Ibrahim? Mi volt Edirnében?
Ibrahim: Tulajdonképpen, nem Edirnében voltam, Szultánom. Bursában jártam, Mustafa Hercegnél.
Süleyman: Már értesültem erről. Itt írsz róla. Miért hazudtál nekem???
Ibrahim: Persze, ellenségeim teljesen más megvilágításban közölték veled ezt az ártalmatlan látogatást.
Süleyman: Az nem ártatlan dolog, ha hazudsz nekem, Ibrahim! Sőt! Ellenkezőleg! Ez árulás!
Ibrahim: Szultánom! Azért mentem oda, hogy megválaszoljam Mahidevran Szultána kérését. Te is tudod mi a probléma ezzel a házassággal. Csak arra kért, hogy beszéljek a Herceggel erről.
Süleyman: Ezért mentél oda???
Ibrahim: Igen. A Szultána annyira aggódott emiatt. Végül a Herceg úgy döntött, hogy hagyja az asszonyt, hogy távozzon a Háremből.
Süleyman: Akkor miért hazudtál nekem?
Ibrahim: Nem akartalak zavarni ezzel az üggyel…
Süleyman: Meg akartad védeni Mustafát, nem igaz?
Ibrahim: Ez a dolgom.
Süleyman: Kitől véded, Ibrahim? Ő az én fiam. Mustafa már nem gyerek. Ő áll a legközelebb a trónhoz. Azoknak az ártatlan időknek vége, mikor megvédted őt. Jól vigyázz a vele való kapcsolatodra!
Ibrahim: Szultánom! Mikor még herceg voltál Manisában, megvédtelek, és feláldoztam magam érted. Nem én voltam, aki akkor megtagadta édesapád, Selim Szultán parancsát?
Süleyman: Vigyázz a szavaidra! Mivel akarsz vádolni???
Ibrahim: Szultánom! Te vagy az, aki vádaskodsz. Elárultalak? Lehetséges lenne? Csak azért csinálom, hogy ne szállj szembe a fiaddal. Így később ne kelljen olyan döntéseket meghoznod, ami kellemetlen mindkettőtök számára. Ez az igazság. Akár elhiszed, akár nem.
77/4. párbeszéd
Yahia: Szultána!
Mihrimah: Mikor indulsz?
Yahia: Készen állok, már várnak rám.
Mihrimah: Nem tudtam aludni. Mennyi ideig leszünk így? Te ott, én itt.
Yahia: Nem tudom, a sorsunk hogy alakul, de megtalálom a megoldást, Szultána. Megtalálom a módját, hogy életünk hátralévő részében együtt tudjunk élni, anélkül, hogy menekülnünk és rejtőzködnünk kelljen.
Hürrem: MIHRIMAH !!!
Yahia: Szultána!
Mihrimah: Mikor indulsz?
Yahia: Készen állok, már várnak rám.
Mihrimah: Nem tudtam aludni. Mennyi ideig leszünk így? Te ott, én itt.
Yahia: Nem tudom, a sorsunk hogy alakul, de megtalálom a megoldást, Szultána. Megtalálom a módját, hogy életünk hátralévő részében együtt tudjunk élni, anélkül, hogy menekülnünk és rejtőzködnünk kelljen.
Hürrem: MIHRIMAH !!!
77/5. párbeszéd
Hürrem: Annak ellenére, hogy neked nem szabad a Szultán lányának a szemébe nézned, te mégis odáig merészkedtél, hogy titokban találkozgatsz vele, és megfogod a kezét. Mégis, mi ez az arcátlanság???
Yahia: Szultána! Bocsáss meg! Nem rosszak a szándékaim.
Hürrem: Látszik, elvetted az eszét. Mióta tart ez az egész?
Yahia: Szultána...
Hürrem: Válaszolj!
Yahia: Mióta visszatértünk a háborúból. Őszintén szeretem őt.
Hürrem: Taslicali Yahia! Az életed most a kezemben van.
Yahia: Szultána! A nyakam vékonyabb, mint egy hajszál. De tudnod kell, hogy Mihrimah Szultána iránt érzett érzéseim valódiak. Nagyon nagy tiszteletet és nagyrabecsülést érzek iránta.
Hürrem: Nagyon okos vagy … de most mégis ostoba. Meghagyom életed, csak hogy Mihrimah ne legyen szomorú.
Yahia: Kegyes tőled, Szultána.
Hürrem: Megfizeted még ezt a kegyességet, ha eljön az ideje.
Yahia: Elfogadom, Szultána.
Hürrem: Mostantól nem akarlak a lányommal együtt látni. Nem akarom ezt még egyszer meglátni. Ne is álmodozz erről.
Hürrem: Annak ellenére, hogy neked nem szabad a Szultán lányának a szemébe nézned, te mégis odáig merészkedtél, hogy titokban találkozgatsz vele, és megfogod a kezét. Mégis, mi ez az arcátlanság???
Yahia: Szultána! Bocsáss meg! Nem rosszak a szándékaim.
Hürrem: Látszik, elvetted az eszét. Mióta tart ez az egész?
Yahia: Szultána...
Hürrem: Válaszolj!
Yahia: Mióta visszatértünk a háborúból. Őszintén szeretem őt.
Hürrem: Taslicali Yahia! Az életed most a kezemben van.
Yahia: Szultána! A nyakam vékonyabb, mint egy hajszál. De tudnod kell, hogy Mihrimah Szultána iránt érzett érzéseim valódiak. Nagyon nagy tiszteletet és nagyrabecsülést érzek iránta.
Hürrem: Nagyon okos vagy … de most mégis ostoba. Meghagyom életed, csak hogy Mihrimah ne legyen szomorú.
Yahia: Kegyes tőled, Szultána.
Hürrem: Megfizeted még ezt a kegyességet, ha eljön az ideje.
Yahia: Elfogadom, Szultána.
Hürrem: Mostantól nem akarlak a lányommal együtt látni. Nem akarom ezt még egyszer meglátni. Ne is álmodozz erről.
77/6. párbeszéd
Ibrahim: Egy nap a Szultán Sarohanba jött. Akkor még fiatal herceg volt, ahogyan most te is. Megkért, hegedüljek, és én persze elkezdtem játszani. Visszafelé, magával vitt. Mögötte haladtam az út során, majd magához szólított. Azt mondta: „Pargali! Ismerjük azokat, akik követnek engem. Azért hívtalak téged, hogy társam légy.” Ettől a naptól kezdve, soha nem hagytam el.
Mehmet: A Birodalom sokat köszönhet neked, Pasa. Rengeteg nagyszerű dolgot vittél véghez. Ráadásul, a testvéremet, Mustafa Herceget is te nevelted fel.
Ibrahim: Allahnak hála, ő most már kormányzó Herceg. Azt kívánom, egy nap belőled is kormányzó Herceg legyen.
Mehmet: Én is ezt szeretném. De apa nem akarja.
Ibrahim: Talán azért nem akarja, mert úgy érzi, még nem állsz készen a feladatra.
Mehmet: Készen állok, Pasa! Ráadásul apa az én koromban már kormányzott!
Ibrahim: Ez így igaz. 15 éves volt, mikor Kafába ment. De a Szultán kivételes Herceg volt! A nagyapád, Allah nyugosztalja, Selim Szultán Khan nagyon megbízott benne.
Ibrahim: Egy nap a Szultán Sarohanba jött. Akkor még fiatal herceg volt, ahogyan most te is. Megkért, hegedüljek, és én persze elkezdtem játszani. Visszafelé, magával vitt. Mögötte haladtam az út során, majd magához szólított. Azt mondta: „Pargali! Ismerjük azokat, akik követnek engem. Azért hívtalak téged, hogy társam légy.” Ettől a naptól kezdve, soha nem hagytam el.
Mehmet: A Birodalom sokat köszönhet neked, Pasa. Rengeteg nagyszerű dolgot vittél véghez. Ráadásul, a testvéremet, Mustafa Herceget is te nevelted fel.
Ibrahim: Allahnak hála, ő most már kormányzó Herceg. Azt kívánom, egy nap belőled is kormányzó Herceg legyen.
Mehmet: Én is ezt szeretném. De apa nem akarja.
Ibrahim: Talán azért nem akarja, mert úgy érzi, még nem állsz készen a feladatra.
Mehmet: Készen állok, Pasa! Ráadásul apa az én koromban már kormányzott!
Ibrahim: Ez így igaz. 15 éves volt, mikor Kafába ment. De a Szultán kivételes Herceg volt! A nagyapád, Allah nyugosztalja, Selim Szultán Khan nagyon megbízott benne.
77/7.
Ibrahim levele Mahidevrannak
Szultána, mostanra biztosan értesültél, mi történt. Szerencsére, sikerült Hürrem aljas játékát megakadályoznom, de biztos lehetsz benne, hogy ő nem áll itt meg. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy végezzen velem és Mustafa Herceggel. Szembe szálltam, és közöltem vele, hogy nem fogom elhallgatni, hogy miket művel. Szultána! A háború kettőnk között elkezdődött, és senki sem állíthatja meg. Tudod kell, ez a háború véres lesz, melyben egyikőnk veszíteni fog. A te egyetlen dolgod, hogy védd a Herceget. Hogy mit eszik! Mit iszik! Hová megy! Kikkel találkozik! Milyen ruhát vesz fel! Milyen ajándékot kap! … Mindenre figyelj! Ne feledd! Egy apró hiba is az életébe kerülhet. Allah segítsen minket!
Ibrahim levele Mahidevrannak
Szultána, mostanra biztosan értesültél, mi történt. Szerencsére, sikerült Hürrem aljas játékát megakadályoznom, de biztos lehetsz benne, hogy ő nem áll itt meg. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy végezzen velem és Mustafa Herceggel. Szembe szálltam, és közöltem vele, hogy nem fogom elhallgatni, hogy miket művel. Szultána! A háború kettőnk között elkezdődött, és senki sem állíthatja meg. Tudod kell, ez a háború véres lesz, melyben egyikőnk veszíteni fog. A te egyetlen dolgod, hogy védd a Herceget. Hogy mit eszik! Mit iszik! Hová megy! Kikkel találkozik! Milyen ruhát vesz fel! Milyen ajándékot kap! … Mindenre figyelj! Ne feledd! Egy apró hiba is az életébe kerülhet. Allah segítsen minket!
77/8.
Süleyman álom-monológja
Mik ezek a hangok, Süleyman? Akkor is fogod hallani, ha már felébredtél? Kinek a könnyei az esőcseppek? És honnan ered? Kinek az arca az, amely elsötétíti az eget? Barát vagy ellenség? Tudni fogod, ha tisztán meglátod? Felismered az arcát? Több száz dob dobog a szívedben, azért, amit a világban tettél, Süleyman. A feltámadás jár neked. Talán már holnap eljön. Így ha meghalsz, utána is fogod a dobokat hallani. Ezen a napon fel kell ébredned a figyelmetlenségből és az igazság mellé kell, állj. Ma a döbbenet úgy viselkedik, mint a vatta és viasz a füledben, meggátolja, hogy hallj bármit is. Ilyen okból, megadjuk magunkat a szerelemnek és tétovázunk a holnap aggódásának félelmétől. Amikor a szerelem tüze a döbbenet viaszába esik, meggátolja, hogy meghalljuk az igazságot, és kiégeti a viaszt. Hadd égjen! Szabadulj meg a süketségtől, Süleyman! Ez a világ börtön és pusztulás számodra. Bontsd le ezt a börtönt! Mindazok, akik ebben a börtönben vannak, hálásak lesznek! A testünk a lelkünk börtöne. A halál kényszeríti le a testet. A halál kényszeríti a földre a testet. Amikor a lélek felszabadul a testből, akkor találkozik az igazsággal. Térj vissza érzékeidhez! Ne várj lojalitást és teljes hűséget olyan embertől, akit ez a halhatatlan világ bebörtönzött. E világon … még a hűséges emberek sem hűségesek. Ez a világ nem élhető világ, Süleyman. Még a reggel is hazug. Mert az éjszaka rejtőzik mögé … MUSTAFA!!! … MEHMET!!!
Süleyman álom-monológja
Mik ezek a hangok, Süleyman? Akkor is fogod hallani, ha már felébredtél? Kinek a könnyei az esőcseppek? És honnan ered? Kinek az arca az, amely elsötétíti az eget? Barát vagy ellenség? Tudni fogod, ha tisztán meglátod? Felismered az arcát? Több száz dob dobog a szívedben, azért, amit a világban tettél, Süleyman. A feltámadás jár neked. Talán már holnap eljön. Így ha meghalsz, utána is fogod a dobokat hallani. Ezen a napon fel kell ébredned a figyelmetlenségből és az igazság mellé kell, állj. Ma a döbbenet úgy viselkedik, mint a vatta és viasz a füledben, meggátolja, hogy hallj bármit is. Ilyen okból, megadjuk magunkat a szerelemnek és tétovázunk a holnap aggódásának félelmétől. Amikor a szerelem tüze a döbbenet viaszába esik, meggátolja, hogy meghalljuk az igazságot, és kiégeti a viaszt. Hadd égjen! Szabadulj meg a süketségtől, Süleyman! Ez a világ börtön és pusztulás számodra. Bontsd le ezt a börtönt! Mindazok, akik ebben a börtönben vannak, hálásak lesznek! A testünk a lelkünk börtöne. A halál kényszeríti le a testet. A halál kényszeríti a földre a testet. Amikor a lélek felszabadul a testből, akkor találkozik az igazsággal. Térj vissza érzékeidhez! Ne várj lojalitást és teljes hűséget olyan embertől, akit ez a halhatatlan világ bebörtönzött. E világon … még a hűséges emberek sem hűségesek. Ez a világ nem élhető világ, Süleyman. Még a reggel is hazug. Mert az éjszaka rejtőzik mögé … MUSTAFA!!! … MEHMET!!!
77/9. párbeszéd
Mihrimah: Mit tettél vele? Nem az ő hibája volt! Én akartam! Én akartam vele találkozni!
Hürrem: Hallgass! Szerencsére, én láttalak meg. Mi lett volna, ha másvalaki lát meg, és nem én??? Mit gondolt volna rólad??? Micsoda hiba!!! Most menj és csinálj, amit akarsz a hátam mögött!!!!
Mihrimah: Elmondtam volna.
Hürrem: Soha ne tégy olyat, amit nem tudsz elmondani nekem!
Mihrimah: Anya. Kérlek, bocsáss meg. Nem tudnám elviselni, ha valami történne vele.
Hürrem: Mi történt veled? Ha valaki rád néz, még azt hiheti, fülig szerelmes vagy ebbe a férfiba!
Mihrimah: Igazság szerint, az vagyok.
Hürrem: Eddig még nem is tudtad, mi az a szerelem!
Mihrimah: Amikor csak meglátom, úgy érzem, a szívem kiugrik a helyéről. Éjjel-nappal rá gondolok. Mindig a gondolataim között van. Ha ez nem szerelem … akkor micsoda???
Hürrem: Mihrimah! Én Holdsugaram! Én Napsugaram! Ne tévesszen meg ez az érzés! Csak átmeneti, főleg a te korodban!
Mihrimah: Már nem vagyok gyerek. Már felnőttem.
Hürrem: Igen, igen. Felnőttél. Látom. Allah óvjon az irigyektől. Annyira szép vagy, hogy bárki, aki rád néz, szépséged teljesen elbűvöli és rabszolgáddá tesz. Taslicali is egy közülük.
Mihrimah: Mi lesz vele?
Hürrem: Ez csak rajtad múlik, Mihrimah. Ha megígéred, hogy soha többé nem látod, meghagyom az életét…
Mihrimah: Anya…
Hürrem: Ez a te döntésed! A tied!
Mihrimah: Mit tettél vele? Nem az ő hibája volt! Én akartam! Én akartam vele találkozni!
Hürrem: Hallgass! Szerencsére, én láttalak meg. Mi lett volna, ha másvalaki lát meg, és nem én??? Mit gondolt volna rólad??? Micsoda hiba!!! Most menj és csinálj, amit akarsz a hátam mögött!!!!
Mihrimah: Elmondtam volna.
Hürrem: Soha ne tégy olyat, amit nem tudsz elmondani nekem!
Mihrimah: Anya. Kérlek, bocsáss meg. Nem tudnám elviselni, ha valami történne vele.
Hürrem: Mi történt veled? Ha valaki rád néz, még azt hiheti, fülig szerelmes vagy ebbe a férfiba!
Mihrimah: Igazság szerint, az vagyok.
Hürrem: Eddig még nem is tudtad, mi az a szerelem!
Mihrimah: Amikor csak meglátom, úgy érzem, a szívem kiugrik a helyéről. Éjjel-nappal rá gondolok. Mindig a gondolataim között van. Ha ez nem szerelem … akkor micsoda???
Hürrem: Mihrimah! Én Holdsugaram! Én Napsugaram! Ne tévesszen meg ez az érzés! Csak átmeneti, főleg a te korodban!
Mihrimah: Már nem vagyok gyerek. Már felnőttem.
Hürrem: Igen, igen. Felnőttél. Látom. Allah óvjon az irigyektől. Annyira szép vagy, hogy bárki, aki rád néz, szépséged teljesen elbűvöli és rabszolgáddá tesz. Taslicali is egy közülük.
Mihrimah: Mi lesz vele?
Hürrem: Ez csak rajtad múlik, Mihrimah. Ha megígéred, hogy soha többé nem látod, meghagyom az életét…
Mihrimah: Anya…
Hürrem: Ez a te döntésed! A tied!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése