102.rész elözetesei:
Süleyman: Hürrem már napok óta eltűnt, és senki sem tudja, hol van, igaz?Mihrimah: Akik sértegettek minket, most közöttünk vannak.Süleyman: Ha ezt az incidens nektek köszönhető ... esküszöm, az életetekkel fizettek!!!Mehmet: Ha valami történt az anyánkkal, ez a szerencsétlenség téged terhel!Mustafa: Mi ez az őrültség?Sümbül: Dusgun Aga megjött. Ő felelt Hürrem Szultána kíséretéért, mikor Konyába mentek.Süleyman: Hol van Hürrem?
Szulejmán:Hogyan lehet,hogy öt gyermek anyja így elvész?!Semelyik ellenségem sem merné ezt!Ha csak az ellenségem,köztünk van....Hatice?!
Hatice:Nem érdekel,hogy él-e vagy halott...vissza fog térni,mert ehhez nincs semmi közöm!
Rüstem:Hol van Hürrem Sultan?
Sah:Mostantól senki számára nincs boldogság.
Szulejmán:A szememben mindannyian bűnösök vagytok..
Hatice:Ha választani akarsz valakit áldozatnak ez miatt....válassz engem és kész.
Mahidevran:Eljött az idő Ilyas...az idő,hogy Mehmet élete véget érjen!
Hatice:Nem érdekel,hogy él-e vagy halott...vissza fog térni,mert ehhez nincs semmi közöm!
Rüstem:Hol van Hürrem Sultan?
Sah:Mostantól senki számára nincs boldogság.
Szulejmán:A szememben mindannyian bűnösök vagytok..
Hatice:Ha választani akarsz valakit áldozatnak ez miatt....válassz engem és kész.
Mahidevran:Eljött az idő Ilyas...az idő,hogy Mehmet élete véget érjen!
102. rész
Süleyman visszatér a háborúból, és Mustafától értesül, hogy Hürrem eltűnt. A fogadó terembe megy, ahol a családja már várja. Megkéri Afife Hatunt, hogy vigye ki Cihangirt, majd a háremhölgyeket is kiküldi. Mikor megkérdi, hogyan tűnt el Hürrem, Mihrimah a csapdáról beszél, amit anyjának állítottak, Selim hamis leveléről, és az összes hazugságról betegségével kapcsolatban. Majd egyenesen anyja elrablásával gyanúsítja meg a Szultánákat. Süleyman megkéri Mihrimaht és Mehmetet, hagyják el a szobát. Mustafához fordul, és magyarázatot követel, hiszen ő felelt a Háremért. Mustafa azt mondja, minden hirtelen történt, és Hürrem Szultána senkit sem értesített, hogy elhagyja a palotát. Süleyman emlékezteti, hogy a feleségéről és gyermekei anyjáról beszél, majd figyelmezteti Haticét és Mahidevrant, hogy az életükkel felelnek, ha bármi közük is van az esethez. Hatice mérgesen az mondja, hogy elege van Hürremből, egyáltalán nem érdekli, hogy Hürrem él-e vagy már meghalt, és ha annyira akar valakit gyanúsítani, akkor őt gyanúsítsa. Ezek után Süleyman mindenkit kiküld a szobából, egyedül akar maradni.
Kint a folyosón Mehmet arról beszél, hogy anyját már biztosan megölték, de Mihrimah ragaszkodik ahhoz, hogy még életben van, majd Malkocoglou-hoz fordul megerősítésért. Megígéri, hogy felfedi a valóságot. Rüstem neheztelve figyeli őket. Mikor Mustafa és a Szultánák kijönnek a szobából, Mehmet rátámad testvérére, és őt okolja a történtekért. Hiszen anyját okolja azért, hogy Mustafának el kellett hagynia Manishát. Mustafa megbántva annyit mond, hogy szégyen, hogy a saját testvére ilyet mond neki! Sah próbálja nyugtatni Mehmetet azzal, hogy azt mondja, Mustafa soha nem tenne olyat, amivel megbánthatná testvéreit.
Süleyman megparancsolja Rüstemnek és Malkocoglounak, hogy menjenek be minden házba, nézzenek be minden kő alá, és hozzák vissza Hürremet. És megkéri őket, ne hatódjanak senki könnyeitől, még akkor sem, ha az a Szultnánáéké vagy a saját gyermekeié. Mikor magára marad, kimegy a teraszra, ahol erőt vesz rajta a fájdalom. Eszébe jut, mikor Hatice elmondta neki, hogy meg akarja ölni Hürremet, Mahidevran, mikor megpróbálta megmérgezni, végül Mustafa, mikor azt mondta, hogy igaza volt, hogy ha felnövünk, elveszítjük ártatlanságunkat. A fájdalomtól nehezen kap levegőt … közben egyre csak kérdezgeti … „HOL VAGY HÜRREM?”
Ahogy telnek az órák, beesteledik, de ő még mindig a teraszon. Ebu Suud látogatja meg. Elmeséli neki a dervissel való találkozását, és hogy mire figyelmeztette. Éppen ezért, hogy ezt megakadályozza hozott döntéseket, és azt kérdi, hogy vajon rosszul tette-e? Mihrimah szerint, nem kell Mehmetnek Mustafát támadnia, mert nem ő felel a történtekért. Rüstem azt tanácsolja Mehmetnek, vigyázzon, mit mond, mert ellenségeik figyelik minden mozdulatát. Mihrimah aggódik apjáért, mert senki sem léphet be a szobájába. Ebu Suud azt tanácsolja, hogy ne hagyja, hogy a bánata elhatalmaskodjon rajta, inkább fordítsa egyfajta pajzzsá, hogy megvédje őt. Süleyman szomorúan válaszolja, már elvesztette páncélját…
Malkocoglou lép be hozzájuk, hogy bejelentse, elkapták azt az embert, aki a hamis levelet hozta Hürremnek. Süleyman azonnali kihallgatást rendel el, majd megossza Malkocoglouval, hogy Hürrem az ő szíve … ő jelenti számára a levegőt, hogy nélküle csak fuldoklik, nélküle ő nem is létezik.
Mercan szól a Szultánáknak, hogy Malkocoglou szeretne velük beszélni. Hatice először visszautasítja, de miután Husrev szerint kötelessége teljesíteni, belemegy a találkozóba. Mahidevran úgy látja, Mihrimah és Mehmet őt gyanúsítja. Mustafa ezt ésszerűnek találja, hiszen Hürrem a Szultán felesége, anyja fő riválisa.
Süleymant teljesen elönti a gyász, ezért Hürrem szobájába megy. Ahogy kendőét szagolgatja, fájdalmára és arra a tűzre gondol, ami belülről emészti a szeretett nő távollétében… Közben Mahidevran és Mustafa megérkezik a palotába, hogy beszéljenek Malkocoglouval. Mustafa apja felől érdeklődik. Mercan elmondja, hogy az egész éjszakát Hürrem szobájában töltötte. Mahidevran bosszankodik, de Mustafa szerint mindenkinek meg kellene értenie az Uralkodó fájdalmát, és ezekben a nehéz órákban, inkább mellette kellene állniuk. Azonban Mahidevran azt mondja, hogy ő nem tudja tettetni, hogy elfelejtette, min ment keresztül a múltban.
Cihangir anyja szobájába megy, ahol alvó apját ülő pozícióban találja anyukája ágyán. Felébreszti, és elmeséli, hogy álmában látta Hürremet egy fa alatt feküdni. Kérdi apjától, hogy fogják-e még valaha látni, és a Szultán megnyugtatja a kisfiút, hogy biztosan.
Mustafa azt mondja Malkocoglounak, hogy nincs több mondanivalója, majd Malkocoglou kéri, meséljen a Hürremmel való nézeteltéréséről. Mustafa szerint, a Hárem miatt vitatkoztak. Malkocoglou elmondja, hogy Mihrimah a Szultánákat tartja felelősnek. Mustafa azt mondja, nem hagyja büntetlenül, akárki is tette, még akkor is, ha a saját anyjáról lenne szó. Mahidevran következik. Malkocoglou azt szeretné tudni, hogy Hürremet hibáztatja amiatt, hogy fiának Amasyába kellett költöznie? Mahidevran elveszti türelmét, és közli, hogy a fiának kétszer sikerült a haláltól megmenekülnie, mindkétszer Hürrem hozta rá a bajt … úgyhogy ha revansot akart volna venni rajta, már rég megtette volna! Malkocoglou tovább folytatja, hogy azért gyűlöli Hürremet, mert a Szultán a tenyerén hordozza, erre Mahidevran üvöltve mondja, hogy semmit nem tett Hürremmel, de nem is érdekli! Dühösen hagyja el a szobát, Hatice váltja.
Közben az erdőben Süleyman meglát egy vöröshajú nőt, és azt hiszi, Hürrem az. Matrakci aggódva figyeli fájdalmát. Hatice azt mondja, mióta Ibrahim meghalt, ő is vele halt, így örülne, ha Hürrem meghalna. A férfi kérdi, hogy ez vallomás akar-e lenni, Hatice azt feleli, fogalma sincs, mi van Hürremmel.
Mustafa Yahiával beszélget a kertben, nem az zavarja, hogy elvesztette Sanjackját (Manishát), hanem, hogy az apja távolodott el tőle végérvényesen. Mehmet lép oda hozzájuk, beszélni akar bátyjával. Kéri, bocsássa meg neki helytelen viselkedését, de kétségbe van esve anyja eltűnése miatt.
Rüstem Mercantól próbálja megérteni a történteket, ezért erőszakhoz folyamodik. Mercan később Sah előtt elmondja, hogy Rüstem a börtönben fogva tartotta, majd informálja úrnőjét, hogy Güzdüm Aga megérkezett a palotába. Güzdüm Aga Hürrem kíséretében volt, mikor elrabolták. Betegen tér vissza, ahol Malkocoglou kérdezi ki. Azt mondja, az utcán támadtak rájuk, és elvitték a Szultánát. Többet nem tud mondani, még akkor sem, mikor a Szultán maga áll elé. Ezek után a Szultán utasítást ad, hogy mutassa meg azt a helyet, ahol megtámadták őket, majd mindannyian kimennek a helyszínre. Ez a hír futótűzként terjed a palotában, így mindenki abban reménykedik, hogy Hürremmel térnek vissza. Mikor megérkeznek a helyszínre, a Szultán utasítást ad, hogy mindenütt keressék, nézzenek be mindenhova, minden házat a környéken kutassanak át. Ahogy körülnéz, megtalálja a földön Hürrem smaragd gyűrűjét, amit még ő készített neki. Annyira megrendül ettől, hogy óriási nagy erőfeszítésébe kerül, nehogy összeessen …
Hónapok múlnak, évszakok jönnek-mennek, és máris 1543-ban vagyunk. Süleyman még mindig kijár arra a helyre, ahol a gyűrűt találta … de Hürremet még mindig nem találják sehol. Mehmet Manishában első gyermekét várja. Amasyban Fidan panaszkodik Mahidevrannak, hogy Mustafa egyáltalán nem törődik háremével. Aggódnak érte. Yahia az erdőben, egy fán kuporogva talál rá. Azt mondja, Amasya olyan neki, mintha börtönben lenne, de a legjobban apja elvesztése fáj neki.
Hatice meglátogatja Süleymant, és arra kéri, felejtsék el keserű múltjukat, és legyenek megint igazi testvérek. Emlékezteti, mennyire szerették egymást annak idején, és úgy hívta őt, „az én Haticém”… „én drágám”. Azt mondja, vissza szeretné kapni a bátyját. Ez annyira meghatja Süleymant, hogy átöleli húgát.
Rüstem kihasználja Mihrimah nyugtalanságát, és megpróbálja Mustafa ellen hangolni. Azonban Mihrimah nem tudja elképzelni, hogy Mustafa a saját testvérei ellen forduljon. De kételkedni kezd, hogy Rüstem beszél hozzá. Hatice boldogan megy haza. Elújságolja Sahnak, hogy találkozott Süleymannal, és úgy döntöttek, maguk mögött hagyják a múltat. Sah is örül ennek.
Mihrimah nagyon aggódik apja miatt, meglátogatja. Süleyman biztosítja, hogy amíg a gyermekei rendben vannak, addig felőle sem kell aggódnia. Mahidevran találkozik Ilyással, és közli vele, ideje akcióba lépni. Abban reménykedik, ha Mehmet meghal, Mustafa visszatérhet Manishába. Süleyman Hürrem leveleit olvasva elalszik. Azt álmodja, hogy az erdőben Haticével találkozik, aki fehér ruhát visel. Malkocoglou ébreszti fel, hogy megtalálták azt az embert, aki a hamis levelet hozta Selimről. Kihallgatva megtudják, hogy Hatice szolgájától kapta a levelet. A hír azonnal elterjed a palotában, még Haticéhez is eljut, aki ezek után visszavonul szobájába. Süleyman azonnal lóra pattan, és Haticéhez siet.
Belépve a szobájába nem találja, azonban kint a teraszon fehér ruhába lel rá. Hatice elmondja neki, hogy kislányként mennyire csodálta őt, és milyen boldog élete volt akkor. Süleyman azt kéri, hol van Hürrem? Felelet helyett Hatice arról beszél, mennyire boldog volt, míg Hürrem meg nem érkezett a palotába, és tönkre nem tette mindannyiuk életét. Először Valide, majd Ibrahim ment el. A Szultán folyamatosan ugyanazt kérdi: hol van Hürrem? Hatice elveszti eszméletét, és testvére karjaiba hullik. Ekkor Süleyman meglátja az üvegcsét Hatice ujjai között, és ijedten kérdi, mit tett magával? Utolsó leheletével azt mondja, hogy ahogy Ibrahimnak, úgy Hürremnek sem lett sírja … végül meghal. Süleyman fájdalomtól meggyötörve térdre rogy, úgy üvölti szeretett testvére nevét…
Tetszik ·
Mindenki a Szultán érkezésére vár. Mindenki ideges, Hatice-t kivéve. Cihangir nyugtalannak tűnik és Mihrimah elmondja neki, nem kell aggódnia, édesanyjuk vissza fog térni.
Eközben Szulejmán megérkezik kíséretével. Mehmettel és Mustafával az oldalán lép be. Utasítja Afife Hatun-t, hogy vigye Cihangirt a szobájába és az ágyasokat, hogy távozzanak, majd közelebb lép.
Szulejmán: Mustafa állítása szerint Hürrem napokkal ezelőtt eltűnt és senki sem tudja merre van. Igaz ez?
Sah: Szultánom, az incidens mindannyiunkat elszomorított. A keresés folyamatban van. Allah segítsen őt épségben megtalálni.
Mihrimah: Nem igaz, hogy mindannyian szomorúak lennénk Szultánom... Vannak, akiket boldoggá tesz, mivel ők állítottak galád csapdát édesanyámnak és biztos vagyok benne, hogy aki mindezt véghez vitte, közöttünk van.
Szulejmán egyenesen Hatice-re néz.
Szulejmán: Bármit is tudsz, beszélj Mihrimah. Akárki is tette, mond el nekem.
Mihrimah: Távollétedet lehetőségként felhasználva játékot űztek velünk Szultánom. Hamis levelet készítettek Selimtől. Ahogy édesanyám értesült róla, azonnal távozott.
Mahidevran: Hercegem meg akarta őt állítani Szultánom, de Mihrimah Szultána jött el hozzá, hogy megakadályozza.
Mihrimah: Igen, ez így igaz, hiszen honnan tudhattam volna, hogy ez egy csapda a hitszegőktől!
Szulejmán: Folytatsd!
Mihrimah: Néhány hét elteltével újabb levél érkezett Selimtől. Aggódtam érte, ezért írtam neki, amire válaszolt is. Egyáltalán nem Selim volt az! Anyánk nem hozzá indult!
Mehmet: Ki volt az Mihrimah? Ki tette ezt?!
Mihrimah: Egyértelmű kik állnak harcban anyámmal. A Szultánáink!
Sah: Ez egy meglehetősen komoly vád, Allah adja, hogy vannak bizonyítékaid állításodhoz.
Mihrimah: A múlt mindenki előtt nyitott könyv Szultánám, mi szükség van bizonyítékra?
Szulejmán: Mihrimah, távozz. Mehmet, te is!
Odakint Sümbül és Rüstem beszélgetnek.
Sümbül: Allahra esküszöm, hogy ennyi tudok Pashám!
Rüstem: Már sokszor figyelmeztettelek, hogy ne higyj a híreknek, mielőtt bebizonyosodnának!
Sümbül: A Szultánánk nem engedte bizonyítani, korán reggel elment.
Megérkezik Mihrimah.
Mihrimah: Hallottad mit tettek, Rüstem? Hallottad mit tettek anyámmal?!
Rüstem: Ne légy szomorú. Allahnak hála megtaláljuk majd a Szultánánkat.
Megöleli Mihrimát. Bali Bey ellenszenvesen konstatálja a sarokról.
Eközben a Szultán szobájában:
Sah: Mihrimah napok óta aggodalmaskodik. Ne higyj szavainak, melyeket fájdalom és harag szült.
Szulejmán: Meg akarod mondani, miben kéne hinnem és miben nem? Most csak Hürremet akarom megtalálni! Amíg pedig nincsen meg - mindannyian bűnösök vagytok a szememben! Különösen te Mustafa! Itthagytam neked a hárememet, hogy vigyázz rá - hát így őrzöd bizalmamat?!
Mustafa: Bocsásd meg nekem, de itt nem vétkeztem. Elmagyaráztam, Szultánánk hogyan távozott.
Szulejmán: Amennyiben nem akadályozhattad meg távozását, épségben eljuthattad volna őt oda!
Mustafa: Akármik is voltak a szabályok, azok szerint jártam el, Szultánom. De ő hirtelen eltűnt. Nem tudjuk merre lehet.
Szulejmán: A lényeg a Szultánán van, Mustafa! Az én drága feleségem! Öt gyermekem édesanyja! Mindezek felett, ágyasok, agák és katonák védelmezték! Azt gondolod, hogy elhiszem mindezt? Egyetlen ellenségünk sem merészelt volna ilyesmit tenni! Hatalmuk nem lett volna ezt cselekedni! Még ha ellenségeim nem is köztem voltak! Hatice? Mahidevran? Múltbéli dolgaitokat mindenki ismeri. Ha bármi közötök van az incidenshez... Közvetve vagy közvetetten... Esküszöm az életetekkel fizettek érte!
Hatice: Szultánom... Talán Hürrem bújkál valahol és arra vár, hogy visszatérhessen. Aztán pedig hozzád menne, hogy ahogy te és Mihrimah is, minket vádolhasson!
Szulejmán: Mit akar ez jelenteni?
Hatice: Belefáradtam már... Rosszul vagyok a Hürrem miatti vádaktól! Ha rajtam múlna, megszabadulnék tőle, okom is van rá. De semmit sem tettem. Nem tudom mi történt vele és tudni sem akarom. Hol van, mit csinál... Él-e vagy már halott, egyáltalán nem érdekel! Ha már vádolnod kell valakit ezért, válassz engem és ebben a tudatban végezd ezt be!
Szulejmán: Kifelé! Mindenki kifelé! Ti is, hagyjatok magamra!
Eközben Mehmet odakint beszél:
Mehmet: Sok idő telt el, mi mást tehettek volna vele Malkocoglu? Nyílvánvaló, hogy megölték!
Mihrimah: Nem, az lehetetlen! Az anyám életben van! Csak arra van szüksége, hogy megtaláljuk, nem igaz?
Bali Bey: Ne aggódj Szultánám. Akármi is legyen az igazság, fel fog tárulni. Imádkozzunk, hogy urunk megmentse őt.
Sah, Mahidevran és Hatice Mustafával lépnek ki a Szultán szobájából
Mercan szól Bali Bey-nek és Rüstemnek, hogy a Szultán várja őket. Bemennek, Mehmet pedig szólítja Mustafát:
Mehmet: Ha bármi történik az anyámmal, a te felelősséged!
Mustafa: Miket beszélsz Mehmet? Mi közöm van az incidenshez?
Mehmet: Manisából küldtek. És te, ahogyan mindenki más, az anyámat hibáztattad! Te is azt állítottad, ő áll-e mögött a pillanattól fogva, hogy eltűnt!
Mustafa: Hogy merészeled! Hogyan beszélhetsz így velem?!
Sah: Hercegem, elég!
Mustafa: Szégyen, hogy saját fivérem szájából kellett ezeket a szavakat hallanom!
Mindenki távozik, Sah-t kivéve.
Sah: Mehmet, én oroszlánom. Megértem bánatod és fájdalmad, de ne engedd, hogy érzéseid megmérgezzenek. Mustafa a fivéred. Nem tenne semmit, ami szomorúságot okozna neked, vagy a testvéreidnek
A Szultán szobájában Szulejmán Rüstemhez beszél:
Szulejmán: Legyen 5000 janicsár készenlétben! Ha szükséges, hívj katonákat az öt hadosztályból és vizsgáljatok át minden szobát, menjetek be minden kő alá!
Rüstem: Sümbül állítása szerint a tény, hogy a Szultánánk eltűnt, egyelőre titok. Óvatosnak kellene lennünk mert ellenségeink potenciális politikai eszközként használhatják ezt.
Szulejmán: Nem érdekel, hogy ki mit gondol! Meg fogod találni Hürrem Szultánát, ez a te feladatod! Élve, vagy holtan, elém fogod hozni a Szultánámat!
Rüstem: Biztos lehetsz benne, hogy megtalálom őt, Szultánom. Az alvás mostantól számítson számomra bűnnek.
Szulejmán: Te leszel a felelős, hogy felderíts ezt az ügyet Malkocoglu. Használd a nevem és utasításaim, hogy mindenkit kikérdezhess, Szultánáinkat is beleértve. Senki könnyeit ne vedd figyelembe, még gyermekeimét sem. Ki fogod deríteni, ki tette ezt!
Távoznak.
Szulejmán visszaemlékszik Hatice szavaira:
Hatice: El akartam venni az életét...
Ezt követően arra emlékszik vissza, amikor Mahidevran megmérgezte ételüket, amíg Hürrem terhes volt. Akkor ezt mondta neki:
Szulejmán: Megmérgezted asztalomat. És ezzel a tiszteletemet is irányodban...
Ezután visszaemlékszik Mustafa szavaira:
Mustafa: Felnőttem és elvesztettem ártatlanságomat.
Szulejmán ajkai közül, gondterhelten préseli ki a szavakat:
Szulejmán: Hol vagy Hürrem? Hol vagy...?
Azon az éjszakán Szulejmán az erkélyén áll, mikor Ebusuud megérkezik és invitálják, hogy üljön le a Szultán mellé.
Szulejmán: Értesítettek az incidenssel kapcsolatban?
Ebusuud: Megkaptam a hírt Szultánom. Allah-hoz imádkozom, hogy megmentse Szultánánkat minden bajtól és veszélytől és hogy épségben visszahozza őt a szeretteihez.
Szulejmán ezután elmondja Ebusuud-nak, hogy mielőtt elindult volna hadjáratára, egy koldus jött elébe és figyelmeztette őt, legyen óvatos saját vérével, majd leejtette elé kalapját és hogy különben el fogja veszíteni szeretteit. Szulejmán elmondja, hogy azt tette, amit helyesnek gondolt és még is így büntetik őt. Ebusuud válaszában megfogalmazza, hogy Allah, ki fényességet hozott erre a világ biztosan utat fog nyitni számára, de ezek az utak nem mindig azok, melyeket választani szeretnénk. Néha azokat mutatják, melyeken el sem indulunk. Szulejmán megkérdezi, hogy rossz úton indult-e el, ezt akarja-e vele közölni. Ebusuud azt válaszolja:
Ebusuud: Mohamed prófétánk azt mondja, hogy Ádám gyermekei rangsorban állnak Isten előtt és utukon, hogy ezeket a rangokat elérjék Isten néha olyan kihívásokat állít eléjük, melyek nincsenek a gyermekek tetszérése.
Süleyman: Mondták neked, mi történt, bíró uram?
Ebu Suud: Értesítettek, Szultánom. Imádkozom Allahhoz, hogy védje meg az ördögtől és csapásoktól és vezesse vissza hozzánk épségben, szeretteihez a biztonságba!
Süleyman: Úgy legyen! Bíró uram! Mielőtt elmentünk volna hadjáratunkra, egy dervissel találkoztam. Figyelmeztetett, hogy legyek óvatos, főleg a saját véremmel, mert különben miután megérkezem a háborúból egy családtagomat elveszítem. Majd ledobta elém a turbánját. Meghallgattam őt, Hoca Celebi. Ez egy jel volt Allahtól. Engedelmeskedtem. Megtettem, amit szükségesnek találtam, még akkor is, ha nehezemre esett. Ennek ellenére … Miért okoznak nekem ekkora fájdalmat??? Miért Hoca Celebi? Milyen bűnöm van, hogy ezzel büntetnek???
Ebu Suud: Természetesen, Allah mutatja meg nekünk a helyes utat. De ez nem azt jelenti, hogy ezt az utat muszály megtennünk, vagy meg akarjuk tenni. Néha ez az út az, amit nem szabad megtennünk!
Süleyman: Azt akarod mondani, hogy a rossz utat választottam?
Ebu Suud: Szultánom! Prófétánk, Mohamed azt mondja, Allah az embereket nem egyenlő módon részesíti szeretetében. Hogy elérjék szeretetét, Allah több feladat elé állítja őket. Mert a … szív az, ami segít, hogy talpon maradjunk. A szív az, ami páncélként megvéd téged és szeretteidet mindenféle gaztettől és átoktól.
Süleyman: Én már elvesztettem ezt a páncélomat, Hoca Celebi. Már elvesztettem…
Mihrimah Mehmettel beszélget:
Mihrimah: Testvérünk nem bűnös ebben Mehmet. Ok nélkül törted össze a szívét.
Mehmet: Tudom, hogy testvérünk gyűlöli anyánkat. Sokszor láttam, a saját szememmel. És mi is gyűlöljük Mahidevran Szultánát, nem igaz?! Mond hát, amit gondolsz. Én csak ellengéseimet gyűlölöm. Fivérünk nem tehetett meg ilyesmit... Csak pillanatnyi dühömben beszéltem.
Rüstem belép a szobába. Mehmet megkérdezi tőle, találtak-e már valamit és Rüstem feleli, hogy még nem, de a keresés folytatódik. Mihrimah megkérdezi, hogy van édesapjuk, hogy senki sem engedi őt be hozzá, Rüstem pedig azt feleli, hogy ne aggódjon, a keresés folytatódik. Elmondja még Mehmetnek, legyen nagyon óvatosan, hiszen ez az incidens kapcsolatban áll Manisával és hogy ellenségeik azonnal elébe vágnának, mihelyst elindulna útján. Mehmet azt válaszolja, nem megy addig sehova, míg anyjukat meg nem találják.
Ebusuud folytatja a beszélgetést a Szultánnal. Elmondja neki, ne hagyja szívét sötétté válni, mert ez a szív tart fent másokat is. Ez a legerősebb páncél, hogy megvédje őt és szeretteit az utálatos tettektől. Szulejmán azt mondja, ő már elvesztette ezt a páncélt... Bali Bey érkezik meg, Ebusuud távozik és Szulejmán megköszöni tanácsait és hogy meghallgatta. Ebusuud szerint őt érte megtiszteltetés. Amint távozik, Bali elmondja, hogy a felderítések megkezdődtek. Szulejmán megkérdi, találtak-e bármit. Bali közli, nála van a hamis levél Szelimtől. Szulejmán megnézi. Bali elmondja, hogy egy Murat nevezetű aga hozta a levelet, viszont ezt követően senki sem látta őt viszont aznap és hogy próbálják őt megtalálni. Amennyiben ez sikerült, ki tudják majd deríteni, mi történt Hürrem Szultánával.
Szulejmán azt mondja, bárhol is legyen ez a megvetendő aga, találják meg. Bali biztosítja a Szultánt, hogy legnagyobb bizalmasait állította a feladatra és amennyiben még nem gyilkolták meg, biztosan meg fogják találni (az agát). Bali Bey informálja a Szultánt, hogy holnap Mustafa és a Szultánák érkeznek meg a kihallgatásra és megkérdezi Szulejmánt, hogy csatlakozik-e hozzájuk ebben. Szulejmán fejét rázva felel:
Szulejmán: De ne feledd, mit mondtam neked. Számomra az a legfontosabb, hogy megtaláljuk Hürremet.
Bali Bey távozni készül, de még mielőtt megtenné, Szulejmán megkérdi:
Szulejmán: Malkocoglu, hiszel benne, hogy Hürrem még életben van?
Bali Bey: Nem is tudom, mi mást gondolhatnék. A mi Hürrem Szultánánk már annyiszor megúszta a halált. Hiszek benne, hogy ezúttal is visszatér.
Szulejmán: Allah adja. Mert most semmi mást nem kívánok, mint hogy újra láthassam Hürremet. Hürrem az én szívem Malkocoglu. Minden lélegzetvételem, a lelkem. Ha ő nem létezik, akkor én sem.
Sah, Hatice, Mahidevran, Mustafa, Husrev és Mercan beszélgetnek.
Sah: Mit akar ez jelenteni Mercan? Bali Bey miért szólít minket?
Mercan: A felderítés megkezdődött, ki lesztek hallgatva.
Hatice: Senki sem megy sehova. Nem kényszeríthetsz minket.
Husrev: Szultánunk utasításai teljesen hivatalosak. Ennek okán kénytelenek vagyunk...
Hatice: Még is kinek az oldalán állsz?
Husrev: Husrev Pasának igaza van, nem mondhatunk nemet a parancsnak. Ha nem mentek el, nyíltan vállaljátok bűnösségeteket!
Mahidevran: Már nyíltan bűnössé lettünk nyílvánítva amúgy is, nem láttad hogyan nézett ránk a Szultánunk? Aztán pedig Mehmet és Mihrimah.
Mustafa: Még is mit vártál? Az uralkodó felesége csapdába esett. Természetes, hogy bizonyos akar lenni az elszámolásban! Meg vagyunk pecsételve, így míg nem derül ki az igazság, nem lesz boldogságunk!
Mustafa elhagyja a szobát.
Hatice: Mintha eddig olyan boldogok lettünk volna.
Mahidevran: Igaz. Hürrem eltűnt... Akárhol is legyen, reméljük soha nem tér vissza. Van ennél nagyobb boldogság?
Sah: Hogy van Szultánunk, Mercan? Allah tudja, milyen állapotban lehet most...
Mercan: Még nem láttam őt Szultánám. Nem hagyta el szobáját egész nap.
Husrev: Szultánám. Engedj minket, a holnapi nap mindenki számára nehéz lesz.
Hatice: Menj Pashám, az incidens miatt képtelen vagyok összeszedni a gondolataimat, de egy-két napom belül előkészítem őket.
Husrev távozik.
Szulejmán egyedül van a szobájában. Kisétál, majd a lépcsőkön keresztül belép Hürrem szobájába. Szétnéz a nő szobájában, majd verset mond.
Süleyman verse
Ne hidd, hogy ölelésem testem öregedésével mostohává változott …
Amit most érzek … az a szívem lángolása …
Ha a vízben elmerülök és megfulladok, akkor a „Nílus arája” ejt ámulatba?
A koromból hullámok lettek, melyek tengerré változtak át …
Szempilláim vonalat képezve potyogtak könnyeim, mintha csak véreztem volna …
A szerelmeseket a háború félemlíti meg szerelmükkel …
Ha sóhajtok, több könnyem hullik, mint a tenger maga …
Nézd csak, mi történt velem e világban!
Muhibbi sem érheti el édes szerelmének szívét …
Az utak le vannak zárva … járhatatlanok … istenverte öregedésemnek köszönhetően!
Reggel Mustafa és Mahidevran megérkeznek. Mercan köszönti őket és elmondja, Bali Bey a szobájában van és ők is oda fognak menni. Mustafa megkérdi, merre van az apja, mire Mercan azt feleli, hogy Hürrem Szultána szobájában maradt végig.
Mahidevran: Milyen egy szomorú éjszaka (szarkazmus)
Mustafa arrébb húzza anyját.
Mustafa: Ha továbbra is így viselkedsz, a minket érő vádakat sosem fogják eltörölni. Egyébként is nagy fájdalmat él most meg a Szultánunk és mindegy mi az oka, segítenünk kell őt ebben.
Mahidevran: Ne beszélj úgy, mintha nem tudnád, miken mentünk keresztül. Ezen boltozat alatt rengeteg szenvedést kellett átélnem. Évekig vártam erre és most, hogy Hürrem végre eltűnt, nem vagyok képes azt mutatni, hogy szomorú vagyok. Éppen akkor vonnák kétségbe viselkedésemet.
Mahidevran Mercanhoz fordul, hogy mehetnek. Mercan közli, hogy külön kíván velük Bali Bey beszélni, így Mustafa leválik.
A háremben bejelentik Cihangir-t. Felnéz az ágyasokra, miközben vonul. Látja, ahogyan édesapja anyjának ágyán ülve alszik.
Cihangir: Apa...
Szulejmán: Cihangir, én oroszlánom.
Cihangor: Álmot láttam apa, láttam, hogy anyám egy fa alatt van. Egy nagy fa alatt. Megkérdeztem miért hagyott el minket, miért nem tér haza. Azt mondta sosem hagyna el engem. Anyám vissza fog térni, apa...igaz?
Szulejmán: Vissza fog térni, én oroszlánom. Vissza fog...
Eközben Mustafa Bali Beynek:
Mustafa: Ez minden, amit tudok Malkocoglu. Elmagyaráztam már a Szultánunknak is.
Bali: Itt voltál hónapokig, természetesen találkoztál Hürrem Szultánával, igaz?
Mustafa: A háremet érintő dolgokkal kapcsolatosan igen, találkoztam vele.
Bali: Ahogyan hallottam, veszekedtél vele mindenki előtt.
Mustafa: A háborús események miatt csökkentettem a hárem költségeit, neki pedig nem tetszett a döntésem.
Bali: Volt még bármiféle összeütközés?
Mustafa: Nem.
Bali: Azt mondják te hibáztatod Hürrem Szultánát, amiért téged Amasyába küldtek. Igaz ez?
Mustafa: Nem érdekel mit mondanak mások Malkocoglu. Nagyon jól tudod, hogy csak a Szultánunk dönthet róla, merre menjenek a hercegek.
Bali: Édesanyád, Mahidevran Szultána nem ezen az állásponton van. Azt állítja Hürrem személyesen áll a dolog mögött. Amíg Szultánunk távol volt, sok veszekedésbe bonyolódott Hürrem Szultánával.
Mustafa: Mindenki ismeri kettejük kapcsolatát. Ha fontos lett volna, biztos eljut hozzám a hír.
Bali: Mihrimah Szutlána úgy gondolja a Szultánáink állnak az incidens mögött. Szerinted ez lehetséges?
Mustafa: Nem is akarok ebbe belegondolni.
Bali: Ahogyan én sem, azonban Hatice Szultána már próbálta megölni Hürrem Szultánát azelőtt. Ez pedig egy erős lehetőség.
Mustafa: Rögtön az incidens után kihallgattam mindenkit, édesanyjámat is beleértve. Ha lenne bármilyen bizonyíték a kezemben, mit sem törődve ki volt az, azonnal Szultánunk kezébe bocsátanám.
Bali: Még ha az édesanyád is volt az? Vagy gyermekeként megpróbálnád-e megmenteni őt?
Mustafa: Elég ebből. Több kell egy Szultána megvádolásához holmi lehetőségeknél.
Bali: Természetesen hercegem... Ezért kutatok bizonyíték után. Hercegem... Amíg az ügy nincs megoldva, Szultánunk azt parancsolta, tartsd magad távol a palotától.
Következő Mahidevran.
Bali: Lépj be.
Mahidevran: Nem önszántamból érkeztem ide. Amit tudunk, már elmondtuk. Mi szükség van holmi kihallgatásokra? Ezúttal nem kínálhatok megoldást.
Bali: Én is szeretném hallani Szultánám. Kérlek, foglalj helyet.
Eközben Mercan kíséri ki Mustafát. Miután a herceg távozik, Mercan találkozik Aziz Agával, ki elmondja neki, hogy Rüstem látni szeretné. Mercan azonban közli, sok dolga van, mire Aziz elkapja a karját és közli, határozott parancsot kapott Rüstemtől.
A kihallgatás folytatódik:
Bali: Úgy gondolod, hogy Mustafa herceg száműzve lett Amasyába, igaz?
Mahidevran: Nem csak én gondolom így. Mindenki, akinek van egy kis esze, tudja jól. Vagy te másként vélekedsz?
Bali: Jelenleg azt gondolom, hogy a döntés bosszúvágyat ébreszt benned.
Mahidevran: Mustafa herceg az Ottomán dinasztia jövője. Az egyetlen reményem, létezésem értelme, anyaként hogyan tehetném ki ilyen veszélynek? Különösen, hogy Hürrem az ő védelme alá lett rendelve! Lehetséges ez egyáltalán?
Bali: Amennyiben Hürrem Szultánát jövője akadályának látod... akkor igen, lehetséges. Ebben az esetben még saját életedtől is elbúcsúznál.
Mahidevran: Hercegem kétszer tért vissza a halálból... ebben a palotában. Először egy nőt küldtek hozzá, hogy mérgezze meg. Ha az a nő nem szeretett volna belé, már régen elveszítettem volna. Aztán kémeket küldtek Manisába. De még mindig nem akartam bosszút állni! Csak megmentettem a fiamat!
Bali: Nem Mustafa herceg az egyetlen probléma. Számodra ez személyes ügy. A büszkeségedről van szó...
Mahidevran: Csend legyen!
Bali: Mit gondoltál? Hogy újra együtt lehetsz majd Szultánunkkal? Ezért szabadultál meg Hürrem Szultánától?
Mahidevran: Kinek képzeled magad, hogy így beszélj velem?!
Bali: Mit tettél a Szultánánkkal? Megölted őt? Vagy kínoztatod valahol?
Mahidevran: Nem én tettem!!
Bali: Ki volt akkor? Tudod, hogy mi történt a Szultánánkkal, nem igaz?
Mahidevran: Nem! Fogalmam sincsen! Nem tudom ki és mit tett! És nem is érdekel!
Mahidevran elhagyja a termet.
Hatice és Sah futnak össze vele.
Hatice: Jól érzed magad?
Mahidevran: Hogyan is tehetném? Ki lettem hallgatva, mintha csak gyilkos lennék! Szégyen Bali Bey-en! Hány évig bíztunk benne...
Sah: Csak a kötelességét teljesíti.
Hatice: Mi történt, mit mondtál neki?
Mahidevran: Mit mondhattam volna? Belefáradtam, hogy elmondjam ugyan azt újra és újra!
Egy aga érkezik informálva őket, hogy Bali Bey rájuk vár.
Sah: Hatice, ne felejtsd el, mit ígértél nekem. Nyugodt maradsz. Nem használod haragodat és az érzéseidet, hogy értelmetlenségeket mondj.
Hatice: Akármi is az igazság, az az, nővérem. Akármit is tudok, azt fogom mondani.
Eközben a Szultán odakint keres. Bali pedig kihallgatja Sah-t.
Bali: Szultánám, nem vonom kétségbe hűségedet Szultánunkkal szemben, de ahogyan a többi Szultánánk is, harcban áltál Hürrem Szultánánkkal. Ahogyan emlékszem, még száműzetted is.
Sah: Nem küldtem sehova. Saját hibáiból lehet elküldve.
Bali: Igen, csakhogy te lökted őt tovább saját hibája felé. Ahogyan Hatice Szultána is.
Sah: Hatice?
Bali: Segítettél neki elrejteni Ibrahim Pasha aranyát.
Sah: Segíteni? Azon a napon üzentem neked, hogy jöjj el az aranyért.
Bali: Ez így igaz. De hónapokkal később tettél így. Féltél, hogy nyílvánosságra kerül, hogy elrejtetted.
Sah: Csak segíteni akartam Hatice-nek.
Bali: Most is ezt tehetnéd. Csendben maradhatnál Hatice Szultánáért.
Sah távozni készül.
Bali: Szultánám. Kérdéseimnek még nincsen vége.
Sah: Tudd a helyed. Tőled kellene engedélyt kérnem a távozásra?
Bali: Szultánunk parancsa egyértelmű Szultánám. Maradásra kényszeríthetlek. Ne kívánd tőlem, hogy ehhez folyamodjak.
Eközben Szulejmán megáll egy helyen, lát valakit, akiről azthiszi, hogy Hürrem az. Matracki szólítja meg.
A kihallgatószobában:
Bali: Szultánám, Szultánunknak egyetlen kívánsága van. Hogy megtaláljuk Hürrem Szultánát épen és egészségben. Ha segítségemre tudnál lenni ennek felderítésében, esküszöm neked, senki sem fog bántani.
Sah: Úgy gondolod, életben van?
Bali: Reménykedem benne... máskülönben sokak feje fog repülni...
Sah: És nem akarod, hogy ez megtörténjen, igaz? Az igazi dolog Bali Bey nem más, mint maga a Dinasztia. A Szultánunk szomorú lesz, aztán pedig eljön majd a nap, mikor mindent elfelejt majd Hürremért. Mindenféle bizonyíték hiányában nem fogja megölni a saját fiát.
Sah önelégülten mosolyog majd távozik. Kopogást követően Hatice-n a sor.
Hatice: Mackocoglu Bali Bey... miért engem hívattál utolsóként? Mert igazán csak engem akartál kérdezni. Legyen, ahogy lennie kell, csak én tudtam mindezt véghez vinni, nem igaz?
Bali: Elfogadjam ezt vallomásként, Szultánám?
Eközben Szulejmán őrülten követ valamit, miközben azt mondogatja:
Szulejmán: Láttam Hürremet! Itt volt, láttam őt!
Matracki: Biztos vagy benne Szultánom? Senki sincsen itt.
Szulejmán: Azt mondtam láttam őt!
Egy vörös hajú nőt érnek utol, de nem Hürrem az. A nő rémült, Szulejmán pedig sokkos.
Hatice Bali Bey-el beszélget:
Hatice: Higyj nekem, nem fárasztanálak ezzel tovább. Ha én lennék az, ki ezt elkövette, azonnal bevallanám. Hiszen azóta, hogy egy nap láttam Ibrahim élettelen testét a kertemben, csak ezt akartam... Elvenni Hürrem életét!
Bali: Ha kiderül, hogy állításod igaz, tudod, hogy mi fog történni, ugye?
Hatice: Nem érdekel. Már korábban személyesen elmondtam a Szultánunknak, hogy el akarom venni Hürrem életét. Amúgy sincsen bizonyíték ellenem.
Bali: Van különbség, Szultánám. Akkor Hürrem Szultánánk nem halt meg. És nem veszett el. Hol van Hürrem Szultána?! Mit tettél vele?!
Hatice: Bali Bey mindegy mit mondok, a vádak a fejem felől sosem fognak eltűnni. Ezért sincs értelme erről tovább beszélnünk.
Bali: Tehát elérted a bosszúdat. Valj színt és végezd be!
Hatice: Nincs mit bevallanom!
Bali: Így fogod megbecsülni Ibrahim Pasha emlékét? Hogy tagadod mindazt, amit érte tettél?
Hatice: Nem tettem semmit!
Bali: Igaz... Nem tettél semmit... Amíg Ibrahimnak még csak sírja sincsen, de füled botját sem mozdítottad! Vannak akik azt mondják, el is árultad őt!
Hatice: Miket beszélsz?!
Bali: Hozzámentél Husrev Pashához, mintha semmi sem történt volna. Úgy tartják boldogan éled az életed az új palotádban.
Hatice: Nem árultam el őt. És soha nem is fogom. Azon a napon a Szultánunk nem csak őt ölte meg, vele haltam én is! Halottál engem? Elvette tőlem az életemet!
Bali: És te is el akartál venni egy életet, igazam van?
Hatice: Igen. Én is el akartam venni egy életet tőle. De nem történt meg. Nem tudtam megtenni.
Bali: Mit tettél a Szultánánkkal? Tudod, hogy hol van, igaz?
Hatice: Nem tudom. Kérdezd Mahidevrant, vagy Sah-t, talán ők tudják. Mert ennek az incidensnek semmi köze sincsen hozzám!
Bali: Most mondtad, hogy el akartad venni az életét.
Hatice: Az évekkel ezelőtt volt. Megesküdtem, hogy elveszem az életét, mielőtt a negyven napos gyász véget ér Ibrahim felett. De nem tudtam megtenni.... Elbuktam.
Eközben Mehmet a kertben beszélget Ilyas-al:
Mehmet: Hogyan veszhetett el az anyám, Ilyas? Képtelenség!
Ilyas: Ne légy szomorú, hercegem. Biztosan meg fogják találni a Szultánánkat.
Mehmet: Allah adja, Ilyas.
Látják, ahogyan Mustafa a távolban Taslicali-val beszélget.
Mustafa szavai Yahya-hoz.
Mustafa: Sosem gondoltam, hogy megkérdőjeleznek egy ilyen váddal kapcsolatosan.
Yahya: Elmondtam mindent, amit tudtam. Rüstem Pasha pedig figyeltet engem. Ha alkalma lesz rá, egy pillanat alatt meg fog tőlem szabadulni.
Mustafa: Rüstemnek ez nem olyan egyszerű. Félti az életét. Hürrem Szultána nélkül úgy gondolja, senki sem lesz belőle.
Yahya: Tanácsolom, mielőtt menj Amasyába, hercegem, nem vagy itt biztonságban.
Mustafa: Ha a saját apám házában nem vagyok biztonságban... akkor égessük porig a világot... nem számít nekem már egyetlen atomja sem.
Mehmet érkezik meg.
Mehmet: Hercegem... beszélhetnénk egy kicsit?
Mercan megérkezik a vártömlöcbe Aziz agával. Ajtót nyitnak nekik, Mercan gyanúsan néz körbe, de végül belép. Egy ember térdel a cella közepén.
Rüstem: Mercan aga. Már vártunk téged. Végre megtiszteltél minket jelenléteddel. Ismered ezeket az embereket, nem igaz? Neked dolgoznak.
Mercan: Mit követtek el Pashám? Miért vannak itt?
Rüstem: Ezt te fogod megválaszolni Mercan aga. Mert a te nevedet adták. Azon a napon, mikor Hürrem Szultána elhagyta a palotát, nem akartad, hogy megállítsák őt.
Mercan: Nem tisztem megállítani egy Szultánát. Fogalmam sem volt róla, hogy Konyába igyekszik.
Rüstem: Ahh! Csak mert a Szultánunk utasítása az, hogy bárki, akinek köze volt az eseményekhez, vagy hanyagul járt el... ki legyen végezve.
Mercan nagyot nyel, de nem lapul meg.
Mercan: Én őrzöm a Szultán ajtaját. Se közvetve, se közvetetten nincsen közöm az incidenshez. Nem voltam hanyag, mert semmilyen utasítást nem kaptam arra, hogy állítsam meg a Szultánát.
Rüstem Aziznak: Hallottad?
Aziz keményen gyomron vágja Mercan-t, Rüstem pedig vállon veregeti. Ezt követően elkapja az állát és körbecsavarja a fejét.
Rüstem: Shh.. Milyen utasítást kaptál akkor? Hogy megöld Hürrem Szultánát?
Eközben Mehmet Mustafa bocsánatát kéri.
Mehmet: Bocsánatodért esedezem fivérem, amiért haragból és fájdalomból beszéltem. Nem akartalak megbántani.
Mustafa: Mi juttatott erre az állapotra Mehmet? Még is mit tettem, amiért ilyen módon vélekedsz rólam?
Mehmet: A háború alatt beszéltem a Szultánunkkal. Kértem, küldjön engem másik tartományba, mert ez nem igazságos veled szemben. És ezt mindvégig hangoztattam. Mikor pedig eljöttem, hogy beszéljek veled erről, még csak rám sem néztél, mintha csak az én hibám lenne.
Mustafa: Mondtam neked, hogy semmi közöd nincsen ehhez.
Mehmet: Láttam a szemeidet testvérem. Láttam bennük a haragot és a fájdalmat. Miután a pletyka elterjedt... Saját fülemmel hallottam, amit a katonák mondtak. Rólad beszéltek, azt mondták nem igazságosak veled. De mindez nem érdekelt, ők nem engem szeretnek.
Eközben Ilyas Yahya-nak:
Ilyas: Bégem, Yahya, már hallottam nevedet és megtiszteltetés számomra egy ilyen költővel találkozni, mint te.
Yahya: Ki vagy te?
Ilyas: A nevem Ilyas. A huszonegyedik hadosztály janicsárjai közé tartozom. Mehmet herceg megtisztelt azzal, hogy szolgálatára lehetek.
Yahya bólint, de nem válaszol semmit.
Mehmet eközben Mustafával beszélget.
Mehmet: Arról nem is beszélve, hogy ami anyámmal történt, teljesen lesokkolt. Nem vagyok jól testvérem. Szívem tele van fájdalommal.
Mustafa: Látom Mehmet és megértem fivérem.
Eközben Afife Sümbülhöz és Fahriye-hez beszél.
Afife: Hova tűnt így el Mercan?
Sümbül: Esküszöm, hogy nem tudom merre van az ördög... Talán a Szultánunkkal együtt távozott?
Fahriye: Nem hinném. Minden bizonnyal Bali Bey-el intézi a kihallgatásokat.
Afife: Fahriye, ne hagyd magára Cihangir herceget. Napok óta aggodalmaskodik, most pedig én aggódom, hogy belebetegszik.
Látják, amint Duzgun aga elájul, ezért Afife orvost hivat.
Ezt követően Sumbul ront be Bali Bey-hez, miszerint Duzgun aga megérkezett.
Sümbül: Ő volt az agák feje, kiknek a Szultánát Konyába kellett volna juttatni.
Bali megkérdi merre van és Sümbül elmondja, hogy aggódik érte, nagyon rossz állapotban vitték kórházba. Kirohannak a teremből.
Eközben Mercan már a másik két emberrel együtt térdel a börtöncellában. Rüstem elkapja egyikőjük fejét.
Rüstem: Hol van Hürrem Szultána?
Ismeretlen(1): Esküszüm Pashám, hogy nem tudom.
Rüstem: Válaszolj a kérdésemre.
Ismeretlen(1): Nem tudom.
Rüstem elvágja a torkát. A másik ember rémülten néz.
Ismeretlen(2): Nem tudok semmit sem Pashám!
Rüstem: Válaszold meg a kérdésem! Hol van Hürrem Szultána?
Ismeretlen(2): Fogalmam sincs!
Őt is megölik. Mercan következik.
Rüstem: Eljött az időd, hogy beszélj, Mercan aga!
Mercan: Megölni egy ajtóvigyázót nagy büntetéssel jár. Sah Szultána pedig személyesen fog gondoskodni róla, hogy megfizess ezért.
Rüstem: Allah szerelmére... Hol van Hürrem Szultána?!
Mercan azt állítja, hogy nem tudja. Rüstem épp készül tenni valamit, mikor nyílik az ajtó és egy aga elmondja Rüstemnek, hogy Duzgun aga visszatért. Rüstem elereszti Mercant és mikor Aziz megkérdi, mi legyen vele, Rüstem nem felel semmit.
Duzgun végre felkel az éjszaka. Bali a legjobbakat kívánja neki majd megkéri, hogy beszéljen.
Bali Bey: Lássuk csak... Ahogy hallottam, neked kellett volna gondoskodnod Hürrem Szultánáról, nem igaz?
Duzgun: Igen, vele voltam.
Bali Bey: Hol van a Szultánánk?!
Rüstem: Hol van Hürrem Szultána?
Ismeretlen(1): Esküszüm Pashám, hogy nem tudom.
Rüstem: Válaszolj a kérdésemre.
Ismeretlen(1): Nem tudom.
Rüstem elvágja a torkát. A másik ember rémülten néz.
Ismeretlen(2): Nem tudok semmit sem Pashám!
Rüstem: Válaszold meg a kérdésem! Hol van Hürrem Szultána?
Ismeretlen(2): Fogalmam sincs!
Őt is megölik. Mercan következik.
Rüstem: Eljött az időd, hogy beszélj, Mercan aga!
Mercan: Megölni egy ajtóvigyázót nagy büntetéssel jár. Sah Szultána pedig személyesen fog gondoskodni róla, hogy megfizess ezért.
Rüstem: Allah szerelmére... Hol van Hürrem Szultána?!
Mercan azt állítja, hogy nem tudja. Rüstem épp készül tenni valamit, mikor nyílik az ajtó és egy aga elmondja Rüstemnek, hogy Duzgun aga visszatért. Rüstem elereszti Mercant és mikor Aziz megkérdi, mi legyen vele, Rüstem nem felel semmit.
Duzgun végre felkel az éjszaka. Bali a legjobbakat kívánja neki majd megkéri, hogy beszéljen.
Bali Bey: Lássuk csak... Ahogy hallottam, neked kellett volna gondoskodnod Hürrem Szultánáról, nem igaz?
Duzgun: Igen, vele voltam.
Bali Bey: Hol van a Szultánánk?!
Hatice palotájában Mahidevran azt mondja:
Mahidevran: Ma végre kikerültünk a gyanú alól.
Hatice: Még nem Mahidevran. Ki tudja Bali Bey mit mondott a Szultánunknak. Még mindig semmi hír.
Gülfem: Még is mit mondhatna Szultánám?
Hatice: Semmit. Nincs itt semmi. Senki nem kérdezett tőled semmit?
Gülfem: Bali Bey engem nem hívott. Talán később akar velem beszélni, nem tudom...
Sah: Egy kazán ég a háremben... Nincsen boldogság többé senki számára.
Ekkor Mercan megérkezik. Sah látja tekintetét és megkérdi, mi történt.
Mercan: Rüstem kihallgatott Hürrem Szultána tartózkodási helyéről. Képes lett volna megölni...
Sah: Hogy merészeli ezt tenni? Azonnal értesítsd a Szultánt!
Mercan: A Szultánunk most fájdalomban van szerelme miatt. Semmi jó nem sülne ki belőle. Amúgy is jól vagyok.
Hatice: Akkor hogyan engedtek el?
Mercan: Hír jött Duzgun aga érkezéséről.
Hatice palotájában Mahidevran azt mondja:
Mahidevran: Ma végre kikerültünk a gyanú alól.
Hatice: Még nem Mahidevran. Ki tudja Bali Bey mit mondott a Szultánunknak. Még mindig semmi hír.
Gülfem: Még is mit mondhatna Szultánám?
Hatice: Semmit. Nincs itt semmi. Senki nem kérdezett tőled semmit?
Gülfem: Bali Bey engem nem hívott. Talán később akar velem beszélni, nem tudom...
Sah: Egy kazán ég a háremben... Nincsen boldogság többé senki számára.
Ekkor Mercan megérkezik. Sah látja tekintetét és megkérdi, mi történt.
Mercan: Rüstem kihallgatott Hürrem Szultána tartózkodási helyéről. Képes lett volna megölni...
Sah: Hogy merészeli ezt tenni? Azonnal értesítsd a Szultánt!
Mercan: A Szultánunk most fájdalomban van szerelme miatt. Semmi jó nem sülne ki belőle. Amúgy is jól vagyok.
Hatice: Akkor hogyan engedtek el?
Mercan: Hír jött Duzgun aga érkezéséről.
Szulejmán eközben sétál a csarnokban. Rüstem közli vele, hogy Duzgun megérkezett és Bali Bey vele van.
Duzgun: Eltévedtem az erdőben. Sérült voltam, eszméletemet vesztettem. Mikor kinyitottam a szemeimet egy házban voltam. Súlyos sérüléseket szenvedtem és eltartott egy ideig a gyógyulás. Amint jobban lettem, visszatértem az útra.
Bali: Mi történt a Szultánánkkal? Láttad meghalni?
Szulejmán ekkor belép a szobába és megkérdi, hogy hol van Hürrem. Duzgun közli, hogy nem tudja.
Szulejmán: Hogy lehetséges, hogy nem tudod? Nem veled volt?!
Duzgun: Igen, vele voltam, de megtámadtak minket! Mindannyiunkat megtámadtak kardokkal! Magammal akartam vinni Szultánánkat az erdőbe, de mögénk kerültek és elragadták őt tőlem. Nem láttam mi történt vele. Túl sok sérülésem volt és nem volt más választásom, mint futni.
Szulejmán: Elfutottál?! Elfutottál?! Elfutottál?!
Rüstem: Ki volt az? Ki támadott meg titeket?
Katona: Nem láttam. Arcuk el volt takarva. Nem mondtak semmit sem.
Szulejmán: Menjünk innen!
Mustafa megkérdi Bali Bey-t, hogy mi történt, aki így felel:
Bali Bey: Duzgun aga megérkezett. Meg fogja nekünk mutatni, hol történt minden.
Mindkét herceg csatlakozni akar hozzájuk, de nem engedélyezik nekik.
Mehmet: Mi történt anyámmal?!
Bali: Ahogy gondoltuk, megtámadták. De nem tudjuk mi is történt.
Hatice palotájában Mahidevran azon elmélkedik, mit fog Duzgun aga mondani.
Sah: Kíváncsi vagyok hogyan került elő ennyi idő után.
Hatice: Talán köze van hozzá valahogy.
Sah: Imádkozom, hogy ez ne csak Hürrem egyik játéka legyen.
Gülfem: Nem hinném. Nem hagyná el a gyermekeit.
Eközben Mehmet Cihangirral beszél és elmondja neki, hogy a Szultán távozott az éjjel de remélhetőleg hamarosan visszatér majd az édesanyjukkal.
Cihangir: Már elmondtam apánknak, hogy anyánk életben van és vissza fog térni hamarosan.
Mustafa: Szultánunk a támadás feltételezett helyszínére ment egyelőre. Nem biztos, hogy azonnal megtalálja majd.
Mihrimah ép be a szobába és érdeklődik, hogy hol van Duzgun aga és hogy említett-e bármit is az anyjukról. Mehmet elmondja neki, hogy apjuk távozott az este és remélhetőleg anyjukkal tér vissza biztonságban.
Az erdőben Szulejmán megkérdi, hogy ezen a ponton támadták-e meg őket.
Duzgun: Elég sötét volt, de errefelé kellett, hogy történjen.
Rámutat egy sziklára, amiben Hürrem elesett menekülés közben. Mélyebbre vezeti őket az erdőben.
Szulejmán: Ez lenne az?
Duzgun: Igen, Szultánom. Itt láttam őt utoljára. Ennél a fánál jártunk, mikor ránk találtak.
Szulejmán: Szóval ez az a hely, ahol egyedül hagytad őt. Az életed árán is meg kellett volna védened. Vigyétek innen. Mindenki oszoljon szét. Minden házat és farmot kutassatok át.
Duzgun: Eltévedtem az erdőben. Sérült voltam, eszméletemet vesztettem. Mikor kinyitottam a szemeimet egy házban voltam. Súlyos sérüléseket szenvedtem és eltartott egy ideig a gyógyulás. Amint jobban lettem, visszatértem az útra.
Bali: Mi történt a Szultánánkkal? Láttad meghalni?
Szulejmán ekkor belép a szobába és megkérdi, hogy hol van Hürrem. Duzgun közli, hogy nem tudja.
Szulejmán: Hogy lehetséges, hogy nem tudod? Nem veled volt?!
Duzgun: Igen, vele voltam, de megtámadtak minket! Mindannyiunkat megtámadtak kardokkal! Magammal akartam vinni Szultánánkat az erdőbe, de mögénk kerültek és elragadták őt tőlem. Nem láttam mi történt vele. Túl sok sérülésem volt és nem volt más választásom, mint futni.
Szulejmán: Elfutottál?! Elfutottál?! Elfutottál?!
Rüstem: Ki volt az? Ki támadott meg titeket?
Katona: Nem láttam. Arcuk el volt takarva. Nem mondtak semmit sem.
Szulejmán: Menjünk innen!
Mustafa megkérdi Bali Bey-t, hogy mi történt, aki így felel:
Bali Bey: Duzgun aga megérkezett. Meg fogja nekünk mutatni, hol történt minden.
Mindkét herceg csatlakozni akar hozzájuk, de nem engedélyezik nekik.
Mehmet: Mi történt anyámmal?!
Bali: Ahogy gondoltuk, megtámadták. De nem tudjuk mi is történt.
Hatice palotájában Mahidevran azon elmélkedik, mit fog Duzgun aga mondani.
Sah: Kíváncsi vagyok hogyan került elő ennyi idő után.
Hatice: Talán köze van hozzá valahogy.
Sah: Imádkozom, hogy ez ne csak Hürrem egyik játéka legyen.
Gülfem: Nem hinném. Nem hagyná el a gyermekeit.
Eközben Mehmet Cihangirral beszél és elmondja neki, hogy a Szultán távozott az éjjel de remélhetőleg hamarosan visszatér majd az édesanyjukkal.
Cihangir: Már elmondtam apánknak, hogy anyánk életben van és vissza fog térni hamarosan.
Mustafa: Szultánunk a támadás feltételezett helyszínére ment egyelőre. Nem biztos, hogy azonnal megtalálja majd.
Mihrimah ép be a szobába és érdeklődik, hogy hol van Duzgun aga és hogy említett-e bármit is az anyjukról. Mehmet elmondja neki, hogy apjuk távozott az este és remélhetőleg anyjukkal tér vissza biztonságban.
Az erdőben Szulejmán megkérdi, hogy ezen a ponton támadták-e meg őket.
Duzgun: Elég sötét volt, de errefelé kellett, hogy történjen.
Rámutat egy sziklára, amiben Hürrem elesett menekülés közben. Mélyebbre vezeti őket az erdőben.
Szulejmán: Ez lenne az?
Duzgun: Igen, Szultánom. Itt láttam őt utoljára. Ennél a fánál jártunk, mikor ránk találtak.
Szulejmán: Szóval ez az a hely, ahol egyedül hagytad őt. Az életed árán is meg kellett volna védened. Vigyétek innen. Mindenki oszoljon szét. Minden házat és farmot kutassatok át.
A következő jelenetben Sah Szultána és Gülfem lépnek be Hürrem szobájába azon tűnödve, hogy Duzgun aga mondott-e bármi fontosat.
Mihrimah: Miért aggódtok ennyire? Attól tartotok, amit mondani fog?
Sah: Ne játsz a türelmemmel Mihrimah! Azért vagyok itt, hogy segítselek!
Mihrimah: Biztos vagyok benne, hogy erről van szó! Ne haragudj hercegem, de nincs több energiám erre!
Mustafa: Allah adja, hogy minden visszatér a normális kerékvágásba. Kérlek ígérd meg nekem, hogy bármilyen hírt is kapunk, erős maradsz. Gyermeked van és testvéreid. Most van a legnagyobb szükségük rád, ahogyan a Szultánunknak is.
Mihrimah: Nem! Még mindig életben van!
Az erdőben Szulejmán megtalálja Hürrem gyűrűjét.
Szulejmán:
"Én pézsmám, parfümöm. Egyetlen Hürremem. Szerelmem, világító holdem.
Te, ki oly közel álsz hozzám. Aki tudja titkaim. Te, ki velem létezel, én gyönyörű Szultánám!
Életem, gabonám, isteni italom, mennyországom...
Tavaszom, minden boldogságom. Napom, rózsám. Ó, én nevető rózsám!
Én fám, az egyetlen, ki vigyáz ám. Rózsás kertem...
Vágyam, legértékesebb gyöngyöm.
Reggelem, minden beszélgetésem, én estém!
Virágom, cukrom, én kincsem!
Belső békém ezen a világon!
Én szerettem, Yusufom! (József próféta, akit a legszebb teremtett emberként tartanak számon)
Én Isztambulom, Karamanom (egy másik provincia az Ottomán Birodalomban), szerelmem, ki többet ér mindennél, melyet Anatolia és Róma magába foglal.
Én Badakhshanom, Kipchakom, Baghdadom, Khorasanom.
Én gyönyörű hajú szerelmem, nyíl formájú szemöldököddel, égő, csintalan szemeiddel. Függő vagyok.
Ha meghalnék, te lennél érte a felelős, hisz megkínoztál azzal, hogy beléptél életembe. Segíts én gyönyörű szerelmem!
Ajtódnál állandóan bókolok, dícsérlek, mintha csak kötelességem volna.
Szívem tele van gyásszal, szemeimbe könnyek gyűlnek, én, az az ember, ki szeret téged
1543. év jön el.
A palotában Fahriye megkérdi Cihan Hatun-t, miért hagyta el a szobáját.
Cihan: Meguntam, hogy egész nap a szobámban üljek! Sétálni akartam egy keveset. És látni akartam Mehmet herceget.
Fahriye: A Díván gyűlésre ment, később láthatod.
Eközben a Díván gyűlésen Mehmet imádkozással kezd.
Mihrimah: Miért aggódtok ennyire? Attól tartotok, amit mondani fog?
Sah: Ne játsz a türelmemmel Mihrimah! Azért vagyok itt, hogy segítselek!
Mihrimah: Biztos vagyok benne, hogy erről van szó! Ne haragudj hercegem, de nincs több energiám erre!
Mustafa: Allah adja, hogy minden visszatér a normális kerékvágásba. Kérlek ígérd meg nekem, hogy bármilyen hírt is kapunk, erős maradsz. Gyermeked van és testvéreid. Most van a legnagyobb szükségük rád, ahogyan a Szultánunknak is.
Mihrimah: Nem! Még mindig életben van!
Az erdőben Szulejmán megtalálja Hürrem gyűrűjét.
Szulejmán:
"Én pézsmám, parfümöm. Egyetlen Hürremem. Szerelmem, világító holdem.
Te, ki oly közel álsz hozzám. Aki tudja titkaim. Te, ki velem létezel, én gyönyörű Szultánám!
Életem, gabonám, isteni italom, mennyországom...
Tavaszom, minden boldogságom. Napom, rózsám. Ó, én nevető rózsám!
Én fám, az egyetlen, ki vigyáz ám. Rózsás kertem...
Vágyam, legértékesebb gyöngyöm.
Reggelem, minden beszélgetésem, én estém!
Virágom, cukrom, én kincsem!
Belső békém ezen a világon!
Én szerettem, Yusufom! (József próféta, akit a legszebb teremtett emberként tartanak számon)
Én Isztambulom, Karamanom (egy másik provincia az Ottomán Birodalomban), szerelmem, ki többet ér mindennél, melyet Anatolia és Róma magába foglal.
Én Badakhshanom, Kipchakom, Baghdadom, Khorasanom.
Én gyönyörű hajú szerelmem, nyíl formájú szemöldököddel, égő, csintalan szemeiddel. Függő vagyok.
Ha meghalnék, te lennél érte a felelős, hisz megkínoztál azzal, hogy beléptél életembe. Segíts én gyönyörű szerelmem!
Ajtódnál állandóan bókolok, dícsérlek, mintha csak kötelességem volna.
Szívem tele van gyásszal, szemeimbe könnyek gyűlnek, én, az az ember, ki szeret téged
1543. év jön el.
A palotában Fahriye megkérdi Cihan Hatun-t, miért hagyta el a szobáját.
Cihan: Meguntam, hogy egész nap a szobámban üljek! Sétálni akartam egy keveset. És látni akartam Mehmet herceget.
Fahriye: A Díván gyűlésre ment, később láthatod.
Eközben a Díván gyűlésen Mehmet imádkozással kezd.
Amasyában Fidan megkérdezi Yahya-t, hogy a herceg a szobájában van-e, mire azt feleli, hogy korán távozott.
Yahya: Senkit sem akar a közelében tudni. Nincsen jó állapotban. Még velem sem beszél.
Fidan: Mi fog történni? A háremét is elhanyagolta. Remélem semmi rossz nem történik a hatunok között. Mint tudod, Ayse és Rumeysa Szultána késekkel járkálnak...
Yahya: Tudod mi a dolgod. Ne adj senkinek esélyt. Mikor tér vissza Mahidevran Szultána?
Fidan: Nem mondott semmit. Visszatér majd, miután látogatását tette Meyhan Szultánánál.
Yahya: Nem értem, milyen szükség szülte ezen találkozó létrejöttét.
Egy aga lép be a szobába és értesíti Yahya-t, hogy a herceg őrei nélküle tértek vissza.
Mehmet és Ilyas esznek.
Ilyas: Álmaid fényessé teszik népünk jövőjét. Kívánom, hogy egy napon valóra váljanak.
Mehmet: Remélem, ám legnagyobb álmom az, hogy elérjem anyámat. Bárhogy, készítve egy sírt neki és imádkozni hozzá... Testvéreim is hiányolom, főleg Cihangirt, olvastad utolsó levelét?
Ilyas: Igen, olvastam. Ha adnának rá engedélyt, már irányíthatná a nemzetet!
Cihan Hatun lép be a szobába és Ilyas távozik. Mehmet megkérdi tőle, hogy van, mire azt feleli, hogy egészséges, gyermekük is az, egyfolytában mozgolódik.
Amasyában Yahya megtalálja Mustafát az erdőben.
Yahya: Jól vagy? Mivel Rüstem a nyomodban van, nem kéne egyedül lenned.
Mustafa: Van valami hír?
Yahya: Barbarossa Pasha meg akar hamarosan látogatni.
Mustafa: Mond neki, hogy ne jöjjön. Mint tudod, látogatásáért fizetnie kéne. Miután elvesztettem a testvérem és az apámat, még valaki elvesztése nem jelentene túl sokat számomra. Emlékszel még mit mondott nekem? "Ha apád valóban lenézne rád, nem tartana Manisában." Amasya nem az én tartományom Yahya, ez az én börtönöm. Azt javaslom, hogy távozz egy jobb jövő reményében.
Eközben Isztambulban Hatice meglátogatja Szulejmánt. Szulejmán megkéri, hogy üljön le.
Hatice: Már régen el akartam jönni hozzád, de nem volt bátorságom. Tudom, mekkora fájdalmat élsz most át, ahogyan azt én is átéltem. Elveszteni valakit, kit jobban szeretsz önmagadnál is... Tűz ég benned, akár egy gyertya. Még ha egy óceánt is innál meg, nem segítene semmit sem. Semmi sem tűnteti el, amíg csak lélegzel. Mindent feléget és elpusztít, ami jó benned.
Szulejmán: Menj vissza a palotádba Hatice.
Hatice: Hatice-mnek szólítottál régen, a kincsednek... Tudom, már semmi sem lesz olyan, mint régen. Mindketten elvesztettünk életeket. Érjen hát véget ez a tél. Legyünk újra testvérek. Kérlek engedj be a mennyországodba. Szeretném, ha szeretnél... Mostantól melletted állok és soha nem hagylak egyedül!
Yahya: Senkit sem akar a közelében tudni. Nincsen jó állapotban. Még velem sem beszél.
Fidan: Mi fog történni? A háremét is elhanyagolta. Remélem semmi rossz nem történik a hatunok között. Mint tudod, Ayse és Rumeysa Szultána késekkel járkálnak...
Yahya: Tudod mi a dolgod. Ne adj senkinek esélyt. Mikor tér vissza Mahidevran Szultána?
Fidan: Nem mondott semmit. Visszatér majd, miután látogatását tette Meyhan Szultánánál.
Yahya: Nem értem, milyen szükség szülte ezen találkozó létrejöttét.
Egy aga lép be a szobába és értesíti Yahya-t, hogy a herceg őrei nélküle tértek vissza.
Mehmet és Ilyas esznek.
Ilyas: Álmaid fényessé teszik népünk jövőjét. Kívánom, hogy egy napon valóra váljanak.
Mehmet: Remélem, ám legnagyobb álmom az, hogy elérjem anyámat. Bárhogy, készítve egy sírt neki és imádkozni hozzá... Testvéreim is hiányolom, főleg Cihangirt, olvastad utolsó levelét?
Ilyas: Igen, olvastam. Ha adnának rá engedélyt, már irányíthatná a nemzetet!
Cihan Hatun lép be a szobába és Ilyas távozik. Mehmet megkérdi tőle, hogy van, mire azt feleli, hogy egészséges, gyermekük is az, egyfolytában mozgolódik.
Amasyában Yahya megtalálja Mustafát az erdőben.
Yahya: Jól vagy? Mivel Rüstem a nyomodban van, nem kéne egyedül lenned.
Mustafa: Van valami hír?
Yahya: Barbarossa Pasha meg akar hamarosan látogatni.
Mustafa: Mond neki, hogy ne jöjjön. Mint tudod, látogatásáért fizetnie kéne. Miután elvesztettem a testvérem és az apámat, még valaki elvesztése nem jelentene túl sokat számomra. Emlékszel még mit mondott nekem? "Ha apád valóban lenézne rád, nem tartana Manisában." Amasya nem az én tartományom Yahya, ez az én börtönöm. Azt javaslom, hogy távozz egy jobb jövő reményében.
Eközben Isztambulban Hatice meglátogatja Szulejmánt. Szulejmán megkéri, hogy üljön le.
Hatice: Már régen el akartam jönni hozzád, de nem volt bátorságom. Tudom, mekkora fájdalmat élsz most át, ahogyan azt én is átéltem. Elveszteni valakit, kit jobban szeretsz önmagadnál is... Tűz ég benned, akár egy gyertya. Még ha egy óceánt is innál meg, nem segítene semmit sem. Semmi sem tűnteti el, amíg csak lélegzel. Mindent feléget és elpusztít, ami jó benned.
Szulejmán: Menj vissza a palotádba Hatice.
Hatice: Hatice-mnek szólítottál régen, a kincsednek... Tudom, már semmi sem lesz olyan, mint régen. Mindketten elvesztettünk életeket. Érjen hát véget ez a tél. Legyünk újra testvérek. Kérlek engedj be a mennyországodba. Szeretném, ha szeretnél... Mostantól melletted állok és soha nem hagylak egyedül!
Mihrimah szobájába lép be Rüstem.
Mihrimah: Hallottam, hogy abbahagytad Validém keresését. Már mind megfeledkeztetek róla!
Rüstem: Kémeink őt keresik mindenütt. A Szultánunk depressziós, már nem foglalkozik a nemzet ügyeivel manapság, mindenm Hadim Szulejmánra és Husrev Pashára hagyott. Távol tartanak engem. Nem túl fényes a jövőnk. Mind elvesztettük hatalmunkat Hürrem Szultánával. A katonák a Szultánunkról beszélnek. Ha nem teszünk semmit, el fogják távolítani a Szultánunkat és Mustafa herceget helyezik hatalomra! Maradj a Szultánunkkal, segíts neki régi énjéhez visszatérni, különben a következmények szörnyűek lehetnek!
Eközben a Dívánban.
Barbarossa: Az ausztriai, az olasz és a spanyol katonák együtt dolgoznak.
Ebusuud: Úgy tűnik Ferdinánd még mindig a magyar trónt akarja.
Barbarossa: A helyükre kell tennünk őket!
Ebusuud: Igen, igazan van. Akárhányszor kihírdetjük a háborút, ezek a hitetlenek bújdosni kezdenek!
Rüstem: Azonnal értesítenünk kellene erről a Szultánt! Megtehetem, ha ezt óhajtjátok.
Hüsrev: Ne keveredj olyan dolgokba, melyek nem tartoznak, főleg mikor a Nagy Vezír is itt van!
Rüstem: Vigyázz a szádra!
Hüsrev: Tán tőled kérdezzem meg, milyen szavakat használhatok?
Hadim Szulejmán: Pashák! Semmi szükség, hogy ilyen felesleges vitákba bonyolódjunk! Már értesítettem Szultánunkat.
Szulejmán belép a Dívánra.
Szulejmán: Pasháim, mivel a helyzet kritikus, csatlakozom hozzátok a Dívánban.
Hatice palotájában Hatice belép és Sah eltűnődik, merre járt múlt éjjel.
Hatice: A palotában voltam a bátyámmal. Beszéltünk, amíg a nap fel nem kelt. Megbeszéltünk mindent. Annyi év után boldogan ébredtem fel. A szemeim előtt olvadt el. Mindketten elég fájdalmon mentünk keresztül. Itt az idő, hogy újjáélesszük magunkat saját porainkból. Testvérek vagyunk, ugyanazon szülőktől. Ahogy te is és Beyhan meg Fatma. Egy család vagyunk... Akármin is mentünk keresztül a múltban, ezen nem fog változtatni.
Sah: Ezt mondogattam neked annyi éven át. Senki sem szabadna, hogy közénk álljon...
Eközben a Dívánban:
Szulejmán: Értesítsd a Ruméliai kormányzót, hogy küldjön erősítést Budapestre.
Barbarossa: Van itt még egy gond Szultánom. A magyarok lázadnak a Habsburgok ellen Vácon, Visegrádon és Esztergomban. Tőled várnak segítséget Szultánom. Előnyt kellene kovácsolnunk a helyzetből.
Hüsrev: Valóban. Könnyen irányíthatnánk azokat a területeket is.
Hadim Szulejmán: Sok kastély lett bevéve arrafelé és sok közülük gyenge.
Szulejmán: Van bármi hír Zsigmondtól?
Rüstem: Utasításodra várnak Szultánom. Ez lenne a megfelelő alkalom, hogy megleckéztetsd Ferdinándot.
Szulejmán: Kitűnő. Egyet értek veled. Kezdjétek meg a hadjárat előkészületeit.
Mihrimah: Hallottam, hogy abbahagytad Validém keresését. Már mind megfeledkeztetek róla!
Rüstem: Kémeink őt keresik mindenütt. A Szultánunk depressziós, már nem foglalkozik a nemzet ügyeivel manapság, mindenm Hadim Szulejmánra és Husrev Pashára hagyott. Távol tartanak engem. Nem túl fényes a jövőnk. Mind elvesztettük hatalmunkat Hürrem Szultánával. A katonák a Szultánunkról beszélnek. Ha nem teszünk semmit, el fogják távolítani a Szultánunkat és Mustafa herceget helyezik hatalomra! Maradj a Szultánunkkal, segíts neki régi énjéhez visszatérni, különben a következmények szörnyűek lehetnek!
Eközben a Dívánban.
Barbarossa: Az ausztriai, az olasz és a spanyol katonák együtt dolgoznak.
Ebusuud: Úgy tűnik Ferdinánd még mindig a magyar trónt akarja.
Barbarossa: A helyükre kell tennünk őket!
Ebusuud: Igen, igazan van. Akárhányszor kihírdetjük a háborút, ezek a hitetlenek bújdosni kezdenek!
Rüstem: Azonnal értesítenünk kellene erről a Szultánt! Megtehetem, ha ezt óhajtjátok.
Hüsrev: Ne keveredj olyan dolgokba, melyek nem tartoznak, főleg mikor a Nagy Vezír is itt van!
Rüstem: Vigyázz a szádra!
Hüsrev: Tán tőled kérdezzem meg, milyen szavakat használhatok?
Hadim Szulejmán: Pashák! Semmi szükség, hogy ilyen felesleges vitákba bonyolódjunk! Már értesítettem Szultánunkat.
Szulejmán belép a Dívánra.
Szulejmán: Pasháim, mivel a helyzet kritikus, csatlakozom hozzátok a Dívánban.
Hatice palotájában Hatice belép és Sah eltűnődik, merre járt múlt éjjel.
Hatice: A palotában voltam a bátyámmal. Beszéltünk, amíg a nap fel nem kelt. Megbeszéltünk mindent. Annyi év után boldogan ébredtem fel. A szemeim előtt olvadt el. Mindketten elég fájdalmon mentünk keresztül. Itt az idő, hogy újjáélesszük magunkat saját porainkból. Testvérek vagyunk, ugyanazon szülőktől. Ahogy te is és Beyhan meg Fatma. Egy család vagyunk... Akármin is mentünk keresztül a múltban, ezen nem fog változtatni.
Sah: Ezt mondogattam neked annyi éven át. Senki sem szabadna, hogy közénk álljon...
Eközben a Dívánban:
Szulejmán: Értesítsd a Ruméliai kormányzót, hogy küldjön erősítést Budapestre.
Barbarossa: Van itt még egy gond Szultánom. A magyarok lázadnak a Habsburgok ellen Vácon, Visegrádon és Esztergomban. Tőled várnak segítséget Szultánom. Előnyt kellene kovácsolnunk a helyzetből.
Hüsrev: Valóban. Könnyen irányíthatnánk azokat a területeket is.
Hadim Szulejmán: Sok kastély lett bevéve arrafelé és sok közülük gyenge.
Szulejmán: Van bármi hír Zsigmondtól?
Rüstem: Utasításodra várnak Szultánom. Ez lenne a megfelelő alkalom, hogy megleckéztetsd Ferdinándot.
Szulejmán: Kitűnő. Egyet értek veled. Kezdjétek meg a hadjárat előkészületeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése