NIGAR: Mihrimah Szultána Bali Beyjel volt. Hallottam, hogy a Mermer-házba mennek. HATICE: Emlékszel? Azt mondtam, hogy egy nap könyörögni fogsz, hogy meghalhass. Hát, itt van! Eljött ez a nap!
2dik elözetes:
Hatice: „Ibrahim! A tűz, ami irántad ég bennem az oka, hogy írok neked. Remélem, hamarosan találkozunk.”
Hürrem: Az az élet, amire már annyira vártál, eljött … Hatice Szultána élete a te kezedben van.
Süleyman: Visszatérünk a fővárosba.
Hürrem: Míg a háborúban voltál, híreket kaptunk, hogy Mustafa Herceg a főváros felé tart … kihasználva távolléted.
Süleyman: Hogy tehette ezt velem az én Mustafám???
Hürrem: A gyanúsítgatások és kétségek egyre csak nőnek és a végén valaki nyaka körül szorul a hurok.
Hatice: Emlékszel? Mondtam neked … „Könyörögni fogsz, hogy meghalhass.” Itt vagyunk. Ez a nap eljött.
87. rész
Hatice felolvassa Sahnak, azt a levelet, amit még nővére írt Ibahimnak, melyben az áll, mennyire hiányzik neki a férfi, mióta elhagyták Manishát. Hürrem arra kéri Afifét, hogy rendezzen be egy részt Sah Szultánának a palota kertjében, mert biztos, hogy problémáik adódnak majd, ha Hatice hazatér. Sah azt kérdi, hogy tudja-e bizonyítani, hogy ő írta a levelet? Hatice azt feleli, hogy amit lát, nem lehet hazugság. Hozzáteszi, hogy Sah mindig is féltékeny volt rá, ezt is az bizonyítja, hogy beköltözött a palotájába. Lutfu Pashát is ezért léptették elő, és most az a célja, hogy Nagy Vezírré tegye férjét. Mielőtt magára hagyja nővérét, közli vele, hogy már csak rövid ideig tartózkodhat a palotában. Mikor megérkezik a palotába, Hatice tudni akarja, hogy hová vitték azokat a holmikat, amiket az otthonából szállítottak el? Lemennek az alagsorba, ahol megtalálja Ibrahim dolgait. Utasítást ad, hogy mindent vigyenek vissza a palotájába, hiszen Sah Szultána hamarosan elköltözik. Sah Hürremhez megy, megvádolja, hogy a levél hamisítvány.
Hürrem szerint, nem az, de mindegy is, hiszen a fontos az, hogy közte és Ibrahim között kialakult szerelem sem volt hazugság. Sah azt mondja, hogy Haticének már úgyis nagy a bánata, Hürrem azt válaszolja, hogy Sah nem törődik Haticével, csak saját magával. Sah azt feleli, hogy Valide a palotába már Szultánaként jött, a Háremet is Szultánaként vezette, és Szultánához méltón halt meg. De te, mondja Hürremnek, te szolgaként jöttél ide, úgy is vezeted a Háremet és szolgaként is fogsz meghalni. Még akkor is, ha a Szultán megajándékozott a szabadsággal, a királyi privilégium a vérben csörgedez, nem lehet azt szavakkal megszerezni! Mercan Aga magyarázatot vár Fairétől, mert nem szólt, hogy Hatice Szultána megérkezett. Süleyman Korfu ostromát nézi, és megjegyzi, hogy milyen nehéz ügy ez, hiszen Korfu egy sziget. Ayaz Pasha azt mondja, hogy a velencei hajókat nem látni sehol. Barbarossa pozitívnak ítéli meg, hogy ellenségeik összefogtak, mert ha a korfui csatát megnyerik, akkor mindet megnyerik. A Vatikánban arról beszélnek, hogy remélik, hogy Korfu nem esik el tél előtt, valamint, hogy Ibrahim hiányából még előnyt tudnának kovácsolni. Ayaz Pashát gondolkodóba ejti, mikor Rüstem azt mondja, hogy Lutfu dicsősége a sikeres hadjárat után saját vesztét fogja hozni. Sümbül megemlíti Sah levelét Nigarnak, utalva arra, hogy Ibrahim más nőt is szeretett rajta és Haticén kívül. Hürrem tájékoztatja Sahhot, hogy a palota kertjében készen várja rezidenciája. Mire azt a választ kapja, hogy a Birodalom összes palotája az uralkodói családé, és ő (Hürrem) csak kiszolgálja őket. Hürrem azzal vág vissza, hogy ő egy szabad nő, aki csak a gyerekeit védelmezi. Hozzáteszi, hogy mindazok, akik ellene harcoltak, mind elmentek, és ő még mindig itt van! Mercan Aga csapdába csalja Nazlit azzal, hogy Afife gyógyszert küldetett vele. Hatice azt mondja Mihrimahnak, hogy ő szereti őt is és a testvéreit is, bármi is történt közte és az édesanyja között. Amikor Gülfemmel kettesben maradnak, azt Gülfem azt mondja, hogy ne tévessze meg az a hazugság, amit Hürrem mond neki Sahról. Valamint emlékezteti, hogy mikor a Szultán visszatér, mérges lesz, hogy őt a palotában látja. Sümbül tájékoztatja Hürremet, hogy Nigar megpróbált információt kicsalni belőle, és mikor mehallotta, hogy Ibrahimnak Sah is a kedvese volt, sokkolta a hír. Amikor Nigar megpróbálja kideríteni az igazat, Sah azt mondja, hogy már vádolták hazugsággal. A tömlöcben, Nazli tagadja, hogy bármit is tudna a levélről. Amikor Hatice visszatér palotájába, csodálkozva látja ott nővérét. Számon kéri rajta, miért nem távozott még, mire Sah előhozza Nazlit, rámutatva, hogy ő volt, aki Hürrem utasítására beletette a levelet a ládába. Sah engedélyt kér Haticétől, hadd maradjon a palotájába, amíg a Szultán meg nem érkezik, ezzel is bosszantva Hürremet. Arra kéri, legyen türelemmel, és majd együtt megpróbálják kellemetlen helyzetbe hozni Hürremet Süleyman előtt. Sümbül rátalál Nazli holttestére. Hatice azt mondja Hürremnek, hogy akárki is szolgálja őt, mind így végzi. Hürrem tagadja a felelősséget, és imádkozik, hogy Allah megbüntesse, aki ezt tette. Hatice informálja Afifét, hogy amíg a Szultán meg nem érkezik, a palotában fog lakni. Barbarossa teljes támadást sürget, még mielőtt a tél beáll, Lutfu egyetért. Rüstem ellene van, mert egy lehetséges vereség gyengítené a katonák hangulatát. Selim panaszkodik, hogy nehéz a kard. Süleyman mérgesen azt mondja, hogy ha az ellenségeire gondol, soha nem nehéz a kardja. Mehmetnek hiányzik Mustafa, és úgy látja, hogy a Szultán magányosnak érzi magát Ibrahim nélkül. Bali Bey elmeséli a Szultánnak, hogy lesből támadtak rájuk, de Mehmet megmentette az életét, amiért a Szultán nagyon büszke fiára. Selim viszont hallja és látja ezt a beszélgetést, ami nagyon féltékennyé teszi. Manishában vendég érkezik, Gabriella Sfenzi Genovából,
aki egy özvegyasszony. Segítséget jött kérni Mahidevrantól, ugyanis a kalózok a hajóikat árukkal együtt Smymában tartják. Hatice utasítására, Saliah Kalfa érkezik Manishából. Ő egy szerencsemondó, akit megkér Hatice, ne beszéljen senkivel. Közben Hürrem megkéri Sümbült, hogy figyelje Hatice minden lépését. A pashák és generálisok teljesen frusztráltak, mert egyikük megjegyezte, hogy ha Ibrahim velük lenne, biztosan már megnyerték volna a háborút. Ezzel visszatért Süleyman azon gondolatok közé, hogy mennyire hiányzik neki jó barátja. Azt mondja, nincs szükség kritikákra… (Ebben a jelenetben halljuk érzéki hangját, amint verset szaval Ibrahimnak, amit a lányok le fognak fordítani.) Éjszaka rémálma van, a kezei tele vannak Ibrahim vérével.
Másnap bejelenti, hogy hazamennek. Manishában, Mustafa a bíró közbenjárását kéri, hogy engedje el a hajókat Gabriella cuccaival. Mahidevran a Háremet mutatja Gabriellának, és hogy egyiküktől gyermeke is született a Hercegnek. Minden háremhölgy szolga, és a törvény nem teszi lehetővé, hogy szabad nő a hárem tagja legyen. Mustafa, amikor találkozik Gabriellával, eszébe jut az az arc, akit a kocsiban látott, amíg az erdőben volt. Megígéri, hogy megbünteti azokat, akik a kárát okozták, valamint hozzáteszi, hogy már bizonyára régóta van az országban, mivel a nyelvet igen jól beszéli. A palotában közben készülnek a Szultán fogadására. Hürrem, Sah mellé áll, kijelenti, hogy a Szultán értesülni fog mindarról, ami az elmúlt időszakban történt. Mikor Hatice megérkezik, ledöbben, de helyet kell szorítania neki a rangsorban. A folyosón, Mihrimah üdvözli apját… és Bali Beyt. Süleyman megriad, mikor meglátja Haticét.
Hürrem üdvözlésképp azt mondja, hogy végre hazajött a lelke, a szíve, így el tudja felejteni mindazt a rosszat, ami az elmúlt időszakban történt vele, mert most már minden nap látni fogja férje arcát.
Mihrimah azt kérdezi Bali Beytől, miért nem válaszolt a levelére? Bali Bey azt feleli, hogy el volt foglalva a háborúval. Nigar informálja Saht, hogy Hürrem mindent el fog mondani a Szultánnak, de Sah szerint, nem kell aggódni, mert meg fogja győzni ártatlanságáról. Lutfu kérdi ki ez a nő (Nigar)? Csodálkozik, mikor megtudja, hogy Rüstem felesége. Sah biztosítja, hogy ilyen módon, Rüstem minden lépéséről értesül. Hürrem elmondja Süleymannak, hogy mennyire félt a távollétében, mert Mustafa Pashától kapott egy hírt, miszerint a Szultán súlyosan megsérült, Mustafa Herceg meg sereggel a főváros felé tart, hogy átvegye a trónt. És, annyira féltette gyermekei életét, hogy már majdnem meghalt.
Süleymant sokkolják a hallottak. Hatice találkozik Saliah Kalfával, és kérdi készen van-e? Süleyman kéreti Mustafa Pashát. Számonkéri, hogy ki merészelt hamis információkkal szolgálni a távollétében? Sah a bíróval találkozik, aki az adományról informálja, amit a Szultána adott. Beszélgetésük végén egy jácintot ad neki, majd a virág történetéről mesél. Selim és Beyazit azon veszekednek, hogy melyikük az erősebb, miközben az erkélyről Hatice észreveszi Mihrimah és Bali Bey beszélgetését, és meg is jegyzi. Gülfem szerint, Mihrimah még túl fiatal, hogy férjhez menjen, de Hatice csak mosolyog, mert kieszelt valamit. Süleyman Saht hívatja. Azt akarja tudni, hogy Mustafa hogy merészelt olyat tenni, hogy sereget toborzott és a trónért indult feléjük. Sah szerint, valaki megrágalmazta Mustafát. Süleyman maga is meggyőződhet arról, hogy Mustafa nem hagyta el Manishát, és hogy ez csak egy csapda volt. Amikor Sah találkozik Hürremmel, azt mondja neki, hogy Mustafát bizalmatlanságba rántotta. Hürrem azt feleli, hogy a Szultán megtudja az igazat. Elkezd majd kételkedni, ahogy Ibrahim esetében is… Majd, mikor a kételyek felhalmozódnak, beszennyezik a Szultán gondolatait, végül hurok kerül valakinek a feje köré… Sah szótlan hallgatja. A megbeszélésen Süleyman gondolatai Hürrem szavain járnak, amit Mustafáról mondott. A Szultán felettes tiszted ad a bírónak. Amikor az meg akarja csókolni a köpenyét, nem engedi, a kezét nyújtja helyette. Nagy megtiszteltetés, hiszen ez csak a családtagoknak megengedett! Nigar azt mondja Hürremnek, hogy Mihrimah találkozni fog Bali Beyjel a Mermer kastélyban. Hürrem szól Sümbülnek, majd távozik. Sah Haticét keresi, de senki sem tudja, hol lehet. Hürrem Haticét találja a palotában, és csodálkozik, mit akarhat? Hatice azt kérdi, hogy gondol-e Ibrahimra? Máris válaszol, hogy minden éjjel ébren van emiatt, hozzáteszi, hogy Hürrem tönkretette az életét. Hatice emlékezteti, hogy egyszer Hürrem azt mondta neki, hogy kérni fogja, hogy meghallhasson. Ez a perc eljött. Ekkor egy nő hátulról elkapja Hürremet, egy rongyot az orra elé tart, majd ájultan a padlóra kerül. Mikor felébred, Sümbült látja, és azt kérdi, hol van, és hogy ki vitte oda?
Hürrem szerint, nem az, de mindegy is, hiszen a fontos az, hogy közte és Ibrahim között kialakult szerelem sem volt hazugság. Sah azt mondja, hogy Haticének már úgyis nagy a bánata, Hürrem azt válaszolja, hogy Sah nem törődik Haticével, csak saját magával. Sah azt feleli, hogy Valide a palotába már Szultánaként jött, a Háremet is Szultánaként vezette, és Szultánához méltón halt meg. De te, mondja Hürremnek, te szolgaként jöttél ide, úgy is vezeted a Háremet és szolgaként is fogsz meghalni. Még akkor is, ha a Szultán megajándékozott a szabadsággal, a királyi privilégium a vérben csörgedez, nem lehet azt szavakkal megszerezni! Mercan Aga magyarázatot vár Fairétől, mert nem szólt, hogy Hatice Szultána megérkezett. Süleyman Korfu ostromát nézi, és megjegyzi, hogy milyen nehéz ügy ez, hiszen Korfu egy sziget. Ayaz Pasha azt mondja, hogy a velencei hajókat nem látni sehol. Barbarossa pozitívnak ítéli meg, hogy ellenségeik összefogtak, mert ha a korfui csatát megnyerik, akkor mindet megnyerik. A Vatikánban arról beszélnek, hogy remélik, hogy Korfu nem esik el tél előtt, valamint, hogy Ibrahim hiányából még előnyt tudnának kovácsolni. Ayaz Pashát gondolkodóba ejti, mikor Rüstem azt mondja, hogy Lutfu dicsősége a sikeres hadjárat után saját vesztét fogja hozni. Sümbül megemlíti Sah levelét Nigarnak, utalva arra, hogy Ibrahim más nőt is szeretett rajta és Haticén kívül. Hürrem tájékoztatja Sahhot, hogy a palota kertjében készen várja rezidenciája. Mire azt a választ kapja, hogy a Birodalom összes palotája az uralkodói családé, és ő (Hürrem) csak kiszolgálja őket. Hürrem azzal vág vissza, hogy ő egy szabad nő, aki csak a gyerekeit védelmezi. Hozzáteszi, hogy mindazok, akik ellene harcoltak, mind elmentek, és ő még mindig itt van! Mercan Aga csapdába csalja Nazlit azzal, hogy Afife gyógyszert küldetett vele. Hatice azt mondja Mihrimahnak, hogy ő szereti őt is és a testvéreit is, bármi is történt közte és az édesanyja között. Amikor Gülfemmel kettesben maradnak, azt Gülfem azt mondja, hogy ne tévessze meg az a hazugság, amit Hürrem mond neki Sahról. Valamint emlékezteti, hogy mikor a Szultán visszatér, mérges lesz, hogy őt a palotában látja. Sümbül tájékoztatja Hürremet, hogy Nigar megpróbált információt kicsalni belőle, és mikor mehallotta, hogy Ibrahimnak Sah is a kedvese volt, sokkolta a hír. Amikor Nigar megpróbálja kideríteni az igazat, Sah azt mondja, hogy már vádolták hazugsággal. A tömlöcben, Nazli tagadja, hogy bármit is tudna a levélről. Amikor Hatice visszatér palotájába, csodálkozva látja ott nővérét. Számon kéri rajta, miért nem távozott még, mire Sah előhozza Nazlit, rámutatva, hogy ő volt, aki Hürrem utasítására beletette a levelet a ládába. Sah engedélyt kér Haticétől, hadd maradjon a palotájába, amíg a Szultán meg nem érkezik, ezzel is bosszantva Hürremet. Arra kéri, legyen türelemmel, és majd együtt megpróbálják kellemetlen helyzetbe hozni Hürremet Süleyman előtt. Sümbül rátalál Nazli holttestére. Hatice azt mondja Hürremnek, hogy akárki is szolgálja őt, mind így végzi. Hürrem tagadja a felelősséget, és imádkozik, hogy Allah megbüntesse, aki ezt tette. Hatice informálja Afifét, hogy amíg a Szultán meg nem érkezik, a palotában fog lakni. Barbarossa teljes támadást sürget, még mielőtt a tél beáll, Lutfu egyetért. Rüstem ellene van, mert egy lehetséges vereség gyengítené a katonák hangulatát. Selim panaszkodik, hogy nehéz a kard. Süleyman mérgesen azt mondja, hogy ha az ellenségeire gondol, soha nem nehéz a kardja. Mehmetnek hiányzik Mustafa, és úgy látja, hogy a Szultán magányosnak érzi magát Ibrahim nélkül. Bali Bey elmeséli a Szultánnak, hogy lesből támadtak rájuk, de Mehmet megmentette az életét, amiért a Szultán nagyon büszke fiára. Selim viszont hallja és látja ezt a beszélgetést, ami nagyon féltékennyé teszi. Manishában vendég érkezik, Gabriella Sfenzi Genovából,aki egy özvegyasszony. Segítséget jött kérni Mahidevrantól, ugyanis a kalózok a hajóikat árukkal együtt Smymában tartják. Hatice utasítására, Saliah Kalfa érkezik Manishából. Ő egy szerencsemondó, akit megkér Hatice, ne beszéljen senkivel. Közben Hürrem megkéri Sümbült, hogy figyelje Hatice minden lépését. A pashák és generálisok teljesen frusztráltak, mert egyikük megjegyezte, hogy ha Ibrahim velük lenne, biztosan már megnyerték volna a háborút. Ezzel visszatért Süleyman azon gondolatok közé, hogy mennyire hiányzik neki jó barátja. Azt mondja, nincs szükség kritikákra… (Ebben a jelenetben halljuk érzéki hangját, amint verset szaval Ibrahimnak, amit a lányok le fognak fordítani.) Éjszaka rémálma van, a kezei tele vannak Ibrahim vérével.Másnap bejelenti, hogy hazamennek. Manishában, Mustafa a bíró közbenjárását kéri, hogy engedje el a hajókat Gabriella cuccaival. Mahidevran a Háremet mutatja Gabriellának, és hogy egyiküktől gyermeke is született a Hercegnek. Minden háremhölgy szolga, és a törvény nem teszi lehetővé, hogy szabad nő a hárem tagja legyen. Mustafa, amikor találkozik Gabriellával, eszébe jut az az arc, akit a kocsiban látott, amíg az erdőben volt. Megígéri, hogy megbünteti azokat, akik a kárát okozták, valamint hozzáteszi, hogy már bizonyára régóta van az országban, mivel a nyelvet igen jól beszéli. A palotában közben készülnek a Szultán fogadására. Hürrem, Sah mellé áll, kijelenti, hogy a Szultán értesülni fog mindarról, ami az elmúlt időszakban történt. Mikor Hatice megérkezik, ledöbben, de helyet kell szorítania neki a rangsorban. A folyosón, Mihrimah üdvözli apját… és Bali Beyt. Süleyman megriad, mikor meglátja Haticét.Hürrem üdvözlésképp azt mondja, hogy végre hazajött a lelke, a szíve, így el tudja felejteni mindazt a rosszat, ami az elmúlt időszakban történt vele, mert most már minden nap látni fogja férje arcát.Mihrimah azt kérdezi Bali Beytől, miért nem válaszolt a levelére? Bali Bey azt feleli, hogy el volt foglalva a háborúval. Nigar informálja Saht, hogy Hürrem mindent el fog mondani a Szultánnak, de Sah szerint, nem kell aggódni, mert meg fogja győzni ártatlanságáról. Lutfu kérdi ki ez a nő (Nigar)? Csodálkozik, mikor megtudja, hogy Rüstem felesége. Sah biztosítja, hogy ilyen módon, Rüstem minden lépéséről értesül. Hürrem elmondja Süleymannak, hogy mennyire félt a távollétében, mert Mustafa Pashától kapott egy hírt, miszerint a Szultán súlyosan megsérült, Mustafa Herceg meg sereggel a főváros felé tart, hogy átvegye a trónt. És, annyira féltette gyermekei életét, hogy már majdnem meghalt.Süleymant sokkolják a hallottak. Hatice találkozik Saliah Kalfával, és kérdi készen van-e? Süleyman kéreti Mustafa Pashát. Számonkéri, hogy ki merészelt hamis információkkal szolgálni a távollétében? Sah a bíróval találkozik, aki az adományról informálja, amit a Szultána adott. Beszélgetésük végén egy jácintot ad neki, majd a virág történetéről mesél. Selim és Beyazit azon veszekednek, hogy melyikük az erősebb, miközben az erkélyről Hatice észreveszi Mihrimah és Bali Bey beszélgetését, és meg is jegyzi. Gülfem szerint, Mihrimah még túl fiatal, hogy férjhez menjen, de Hatice csak mosolyog, mert kieszelt valamit. Süleyman Saht hívatja. Azt akarja tudni, hogy Mustafa hogy merészelt olyat tenni, hogy sereget toborzott és a trónért indult feléjük. Sah szerint, valaki megrágalmazta Mustafát. Süleyman maga is meggyőződhet arról, hogy Mustafa nem hagyta el Manishát, és hogy ez csak egy csapda volt. Amikor Sah találkozik Hürremmel, azt mondja neki, hogy Mustafát bizalmatlanságba rántotta. Hürrem azt feleli, hogy a Szultán megtudja az igazat. Elkezd majd kételkedni, ahogy Ibrahim esetében is… Majd, mikor a kételyek felhalmozódnak, beszennyezik a Szultán gondolatait, végül hurok kerül valakinek a feje köré… Sah szótlan hallgatja. A megbeszélésen Süleyman gondolatai Hürrem szavain járnak, amit Mustafáról mondott. A Szultán felettes tiszted ad a bírónak. Amikor az meg akarja csókolni a köpenyét, nem engedi, a kezét nyújtja helyette. Nagy megtiszteltetés, hiszen ez csak a családtagoknak megengedett! Nigar azt mondja Hürremnek, hogy Mihrimah találkozni fog Bali Beyjel a Mermer kastélyban. Hürrem szól Sümbülnek, majd távozik. Sah Haticét keresi, de senki sem tudja, hol lehet. Hürrem Haticét találja a palotában, és csodálkozik, mit akarhat? Hatice azt kérdi, hogy gondol-e Ibrahimra? Máris válaszol, hogy minden éjjel ébren van emiatt, hozzáteszi, hogy Hürrem tönkretette az életét. Hatice emlékezteti, hogy egyszer Hürrem azt mondta neki, hogy kérni fogja, hogy meghallhasson. Ez a perc eljött. Ekkor egy nő hátulról elkapja Hürremet, egy rongyot az orra elé tart, majd ájultan a padlóra kerül. Mikor felébred, Sümbült látja, és azt kérdi, hol van, és hogy ki vitte oda?
Hatice: „Ibrahim, a sóvárgás irántad teljesen felemészt. Ez az az ok, ami miatt most írok neked. Állandóan közös perceinkre gondolok, amióta csak eljöttem Manishából. Még akkor is, ha küzdök magammal, hogy távol legyek tőled, már nem bírom tovább. Bárcsak átölelhetnélek…” SAH!!!Sah: Azt mondták neked, hogy … ÉN voltam, aki a levelet írta? Így volt?Hatice: Miért ne? Ez mindent megmagyarázna. Mindent!Sah: Ezt most miért mondod? Mit magyarázna?Hatice: Évekkel ezelőtt eltávolodtál tőlem. Nem álltál mellettem, sem boldogságomban, sem bánatomban. Még Beyhan is azt mondta, hogy féltékeny voltál rám, de nem mondta meg az okát. Most már világos, hogy tudott erről. Sah: Hatice! Térj már észhez! Hogy hihetsz ilyen rágalmazásnak és becsületsértésnek?Hatice: Mondjuk, hogy minden hazugság … rágalmazás. Az is hazugság, hogy te szétromboltad az életem? Te az én palotámban élsz! Az is hazugság, hogy férjed, Lutfu Pashát beraktad a Divánba? Mi a következő lépés? Megtenni őt Nagy Vezírré?Sah: Menj vissza a palotába.Hatice: KIT … akarsz te elhajtani és … KINEK a palotájából???Mercan Aga: Szultána.Sah: Kísérd el a Szultánát a palotába.Hatice: Nem én távozom, hanem TE! Egy hetet adok. Vagy elhagyod a palotámat… vagy erőszakkal doblak ki innen!!!
Sah: Az a szándékod, hogy növeld a távolságot köztem és a húgom között, egyértelmű. Ez… MINDEN… amit tehetsz, Hürrem? Úgy gondolod, hogy egy hamisított levéllel ez sikerülhet??!Hürrem: Szultána, elengedhetetlen, hogy egy bizonyos ponton induljuk el. Az már egyáltalán nem fontos, hogy a levél hamisított-e vagy sem. De még akkor is, ha hamisított, nem az igazi érzéseidet tartalmazza???Sah: Hürrem, hagyd Haticét békén. Ne használd ki gyenge állapotát, hogy segítséget keresel a terveid megvalósítására. Ne mérgezd tovább hazugságokkal és becsmérléssel. Hagyd őt, így a gyásza véget érhet, és sebei begyógyulhatnak. Hürrem: De hisz te nem is törődsz az ő állapotával. Te csak saját magaddal foglalkozol. És a perc, amire már évek óta vártál… most eljött. Hatice Szultána tisztességes élete most a te kezedben van. Sah: Elhunyt anyám rezidenciája volt ez az apartman. Remélem, ő már a Mennyekben van.Hürrem: Ámen!Sah: Ő már Szultánaként jött ebbe a palotába. Úgy vezette a Háremet, ami méltó volt egy … Szultánához. Amikor Allah elvette a lelkét, úgy hagyta el a palotát, mint egy… Szultána. És te? Szolgaként jöttél, a Háremet is úgy vezeted, mint egy… szolga. És nincs kétségem, hogy úgy is hagyod itt e helyet… mint egy szolga! Hürrem: Szultána! Szolgálóként élt életem már évekkel ezelőtt véget ért. Szultánom személyesen szabadított fel. És hivatalosan össze is házasodtunk, Valide Szultána visszautasításának ellenére is… Allah nyugosztalja.Sah: Hogy Szultána légy, nem a szavakon múlik, Hürrem. Az a … VÉRBEN csörgedez!!! Az igazi, királyi vér, ami számít, és amit te nem mondhatsz el magadról!
Nigar: Már kerestelek, Sümbül.Sümbül: Mi a baj, Nigar? Miért jöttél?Nigar: Azért jöttem, hogy meglátogassam Hürrem Szultánát. De azt mondták, hogy Sah Szultánához ment.Sümbül: Persze. Nem hallottad a legújabb híreket?Nigar: Mi történt?Sümbül: Seker Aga! Azt mondtad, kimész a piacra. Hozzál onnan nekem egy kis mézet. A torkom elég rossz állapotban van, és a hangomat se hallani.Nigar: Hatice Szultána itt van?Sümbül: Teljesen meglepődtem. Hirtelen jött, majd Sah Szultánához ment. A szerint, amit mondtak, veszekedtek.Nigar: Tudod mi volt a probléma?Sümbül: Kicsit zavaros volt, de … most már tudom. De… ez maradjon kettőnk között. Hürrem Szultána megesketett, hogy ne mondjam el senkinek.Nigar: Tartom a számat.Sümbül: Sah Szultánának viszonya volt Ibrahim Pashával.Nigar: Ez lehetetlen! Ki mondta ezt a koholmányt?Sümbül: Valóban koholmány lenne, asszony? Sah Szultána saját maga ismerte el. Nigar visszaemlékezik Sah szavaira a sírnál: „Imádkozni akarok.”Sümbül: Ez azt jelenti, hogy Ibrahim Pasha nem csak a … tied… és Hatice Szultánáé volt, hanem Sah Szultána szívét is elrabolta!
Hürrem: Szóval, eldöntötted, hogy elköltözöl innen.Sah: Mi történt, Hürrem? Nem ez, amit akartál? Vagy azt hitted, mérges leszek Haticére emiatt?Hürrem: Ez az ügy csak kettőtökre tartozik. Én csak megpróbáltam segíteni, ahogy tudtam. Kijelöltem a kerti palotát számodra. Odaköltözhetsz, amikor csak akarsz.Sah: KINEK… a palotáját jelölted ki… és KINEK??? Már évek óta a palotában élsz, és még mindig nem tanultad meg? MINDEN… ingatlan, ami az Ottomán Birodalomban található, az CSAKIS az uralkodó család tulajdona! Te olyan vagy, mint a szolgák, vagy a háremhölgyek. Azért vagy itt, hogy szolgálj minket… és nem azért, hogy … segíts!Hürrem: Háremhölgynek hívtál? Én itt szabad Szultána vagyok. Bárki is hiszi ennek ellenkezőjét, a végén számára is nyilvánvalóvá válik… biztosíthatlak… szabad Szultána vagyok!Sah: Térj vissza a Hárembe, Hürrem. Neveld gyerekeidet. És mondj hálát Allahnak minden reggelért, mert még lélegzel! Köszönd Allahnak!Hürrem: Megijesztesz, Szultána!Sah: Csak azt akarom, hogy észrevedd annak az értékét, amid van. Gondolj arra az életre, amivel a Szultán megajándékozott, és vigyázz a gyerekeidre. Mindent, amit itt elértél feláldoznál a te kicsinyes kapzsiságod miatt??? Megéri???Hürrem: Épp ellenkezőleg. Azért küzdök, hogy megvédjem az életem. Ezt csinálom azóta, hogy itt vagyok. Ha csak egyszer… egyszer adom meg magam, … akkor azonnal a Boszporusz fenekén találom magam, Szultána!
Hürrem: Süleyman! Annyira féltem, hogy soha többé nem látlak!Süleyman: Ne gondolj ilyen dolgokra! Mondd, mi történt távollétem alatt?Hürrem: Inkább kérdezd azt, mi NEM történt? Amíg távol voltál a háborúban, híreket kaptunk… hogy csapdába estél és súlyosan megsebesültél.Süleyman: Ez meg honnan jött? Hisz, ez nem is történt meg!Hürrem: Hát persze! Később, mi is megtudtuk. De, csak én és Allah tudhatja, hogy éltem át ezeket a perceket. Mustafa Pasha hozta a híreket!Süleyman: Hogy lehet ez?Hürrem: Nem tudom. Teljesen megrémültem. Féltem miattad és a gyerekek miatt. Hirtelen az egész életem rémálommá változott. Aztán jött még egy hír, amit egyikőnk sem értett. Miszerint, Mustafa Herceg kihasználta hiányodat és el akarta foglalni trónodat.
Bali Bey: Az ott Rüstem?Matrakci: A sátán, személyesen.Bali Bey: Ne menj oda, mert még elrontja a kedvünk.Matrakci: Ne aggódj!Rüstem: Nocsak, kiket látok? Milyen szél fújt ide benneteket? Azért jöttetek ide, hogy elfelejtsétek a gondjaitokat? Rüstem: Akinek aggódnia kell, az … TE vagy, Rüstem Pasha! Ayaz Pasha helyzete jól ismert. Lutfu Pasha hatalmas tiszteletnek örvend. Ráadásul, az, aki Ibrahim Pasha haláláért okolható, hamarosan megkapja méltó büntetését.Bali Bey: Nassuh Effendi… Nassuh Effendi. Ez nem a megfelelő hely, hogy ilyen dolgokról beszéljünk. Rüstem: Ezek nagyon veszélyes szavak, Matrakci. De megértelek. Szeretted a meggyilkolt Pashát.Bali Bey: Menjünk! … Gyere!Matrakci: Pasha!Rüstem: Én megértem őt, … de te… te miért avatkozol bele, Malkocoglu? Milyen hasznot remélsz?Bali Bey: Hallja a füled, hogy a szád mit mond?! Az egyetlen… HASZNOM… a SZULTÁNOM HASZNA! Ha bármi más befolyásolna vagy utamba állna, azt eltaposnám!!!Rüstem: Ebben biztos vagyok.
Ebu Suud: Szultána! Beszéltem Merkis Effendivel, rögtön azután, hogy megérkezett a hadjáratból.Sah: Említetted neki az adományomat?Ebu Suud: Természetesen, Szultána! Nagyon boldog volt azzal a földdel, amit adományoztál. Megkért, továbbítsam neked köszönetét.Sah: Jó! Mondd meg neki, ha akar még valamit, szóljon.Ebu Suud: Igenis, Szultána! Merkis Effendi megkért, hogy adjak át neked egy ajándékot, és ha elfogadnád, nagyon leköteleznéd vele. Ez az ún. „Sümbül Rózsa”, Szultána! Kérlek engedd meg, hogy elmeséljem neked e név jelentését.Sah: Hallgatlak.Ebu Suud: Merkis Effendi professzora, "Al Said Mohamed Gamal Al Din Bir Al Said" egy nap megkérte diákjait, hogy vigyenek neki rózsát. A diákok a legszebb rózsákkal halmozták el. Azonban egyikük, Yusuf Sinan ezzel a virággal jelent meg a kezében. A professzor azt kérdezte tőle: „Mit jelentsen ez? Mi a szándékod?” Yusuf Sinan azt válaszolta: Professzor! Bármerre jártam, mindenhol azt tapasztaltam, hogy a rózsa Allahot szimbolizálja. Ezért, hogy Allahot ne sértsem meg, nem akartam rózsa szárát levágni. Aztán megláttam ezt a szegény, hervadó virágot. Ezt már nyugodt szívvel le lehetett vágni. És így elhoztam neked. Ez a hervadt virág volt az oka, hogy Yusuf Sinan a „Sümbül” nevet adta e virágnak. Sah: Add át köszönetemet Merkis Effendinek, bíró uram. Egy nap majd meglátogatom rezidenciáján.
Hürrem: Szultána! Ezzel a … megfúrással… most jól érzed magad, mi?Sah: Bármit is teszel, Hürrem, az hiábavaló. Szultánom megérti, hogy Mustafa Herceg ártatlan…Hürrem: Persze, de mindig kételkedni fog. Nem ez okozta Ibrahim Pasha vesztét??? A kételkedés csak nő … és nő. És a végén, jön a hóhér a kötéllel. Ne felejtsd ezt el, Szultána!
Sah: Szultánom! Látni kívántál. Már én is beszélni akartam veled, csak a megfelelő időpontra vártam,Süleyman: Természetesen te tudtál az incidensről!!!Sah: Szultánom, ha megengeded, elmondom.Süleyman: Mit fogsz elmondani, Sah? Hogy tehetett ilyet velem Mustafa???Sah: Mustafa??? Mit is tett???Süleyman: Hogyan használhatja ki távollétemet, hogy átvegye a trónt???Sah: Nem tudom, mit mondtak neked, de Mustafa soha nem tenne ilyet.Süleyman: Akkor mindenki hazudik??? Mustafa Pasha is hasonló információt kapott. Hürrem azt mondta, hogy te maximális támogatást nyújtottál, hogy megakadályozd az árulást.Sah: Nem tudom… KI… és MIÉRT tette ezt. De kiderült, hogy mindez nem volt igaz. Ez egy nagy csapda volt, amit Mustafának állítottak. De ő nem esett bele ebbe a csapdába, ő nem árult el téged. Nem olyan nehéz megértened az igazságot. Manishában vannak olyan emberek, akik a Hercegen tartják a szemüket és a te akaratodat képviselik. Ők majd elmondják neked az igazságot. Ami sosem ütközik Mustafa gondolataival. Soha még nem is gondolna ilyen dologra.
Hürrem: Szultána! Mi történt? Mit jelentsen ez?Hatice: Ne aggódj, Hürrem. Már rég akartam veled beszélni. Már egy ideje csak egy valamire tudok gondolni… IBRAHIMRA. És te? Te szoktál rá gondolni? Emlékszel, hogy ölték meg? Körülöttem mindenki azt mondja, hogy a fájdalmam az idő múlásával lassan enyhülni fog… és akkor mindent elfeljtek… és folytatni fogom tudni az életem. A vigasztalásnak milyen útja már ez!!! De igazából, senki sem tudja, min mentem keresztül. Te tudni akarod? Tudni akarod, mennyire romboltad szét az életem, Hürrem??? A tűz, ami bennem ég… Az ágyam, ami vulkánná változott… Az álmatlan éjszakáim… Hallani akarod mindezeket??? Hürrem: Szultána!Hatice: Ő az én Nagy Szerelmem. Minél jobban ég és válik hamuvá… de a hamuból újjáéled… Én minden nap elégek… a lelkem ég. Emlékszel? Egy nap azt mondtam neked, hogy egyszer még könyörögni fogsz, hogy meghalhass??? Ez a nap elérkezett!Hürrem: Szultána! Ha bántasz engem…
Drága rózsám… Nevető boldogságom… Királyném… Szultánám… Hürremem! Különválásunk átváltoztatta a nappalokat éjszakákká… az éjszakákat meg bánattá és agodalommá… és engem elhagyatottá. Hiányzik hajad illata, melyet a holdfényben mostál fényessé. Óh, Hürremem! Lebénítottál, tehetetlenné tettél engem. Foglak még valaha látni téged??? Bárcsak megérinthetném és megsimogathatnám arcodat… csak még egyszer! Nem is akarok mást. Mindenható Uram, Mennyek és Föld teremtője! Légy hozzám irgalmas! Nincs más kérésem!Ha nekem nem hiszel, akkor hallgasd meg Muhibi szavait:Mi, a „Szerelmesek”… virágokkal teli kertet akarunk,Fülemüle szerelmes énekét akarjuk hallani,Lelkünk orvosságát ajkaidból áradó szirup alkotja,Éjszakánként betegnek érezzük magunkat a különlét miatt… és ápolni kívánjuk bánatunkat.Nem gondoljuk, hogy érdemesek vagyunk a te Mennyországodra,Mi, mint a hajóroncs, olyanok vagyunk. Összetörtek.Szerelmünket kívánjuk a szerelmek kertjében,Szerelmes szívünk győzedelmesen tárja fel a szerelem titkait,Ölelni akarjuk egymást… csókolni,A szerelem piacára azért jöttünk, hogy a szívünkkel, lelkünkkel fizessünk…Azt mondtam: „Szerelmem, mi ez a fájdalom és kegyetlenség?”Te nevettél, majd ezt válaszoltad: „Két szerelmest akarunk, akik a szerelemtől, gyengédségtől sírnak.”Muhibi nem irigyli orcádat, hajadat.Nem látom, és nem is érdekel az általuk kitalált szépség,Én téged akarlak… egyszerűen a te gyönyörű arcodat.
Szüleyman verse Ibrahimhoz:
Óh, drága barátom! Az egyetlen, aki a be tudott költözni szívembe és lelkembe egyaránt,Hogy lehetséges, hogy … kivetettelek a szívemből???Hogy lehetséges, hogy… TE kietettél engem a szívedből???Te mindig sót szórtál beteg szívemre,Amit mondtál… az én szavaim… ez a háború… ez a sereg… távoli föld,Ez mind az én pajzsom, ami megvéd a szenvedéstől.Barátom! Szívem olyan, mint egy rózsakert, szégyenkezem a tüskés gondolatoktól,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése