101.elözetesek:
Barbarossa: Azt a parancsot kaptam, hogy vigyelek vissza a palotába, Hercegem.Süleyman: A gond nem az, hogy mit mondtál … hanem az, hogy … hogy merészeltél találkozni az ellenség követével???Barbarossa: Nem tudom, mi az álláspontja Nagyuramnak ebben a kérdésben, de ha személyesen akart vele beszélni, akkor biztos, hogy komoly az ügy.Süleyman: Amasya vezetőjének nevezlek ki.Matrakci: Úgy tűnik, mintha a Szultán gyanakodna, hogy Mustafa Herceg e döntés után fellázad ellene. Mahidevran: Allah pusztítson el, Hürrem!Ibrahim: Neked kell elfoglalnod a trónt, Herceg! Máskülönben a trónnak és a Birodalomnak Hürrem kezei között vége lesz! Azt akarod, hogy valami ilyesmi történjen?Mustafa: Nem! Soha!
2-ik elözetes:
Mustafa: Látom már a sorsomat … Megölték Ibrahim Pasát, és ugyanezt a sorsot szánják nekem is.Mahidevran: Allah verjen meg, Hürrem! Legyen átkozott az a nap, mikor a palotába léptél!Barbarossa: Az nem számít, hol van a Herceg. Ő lesz a legerősebb trónkövetelő.Süleyman: Légy óvatos, kinek mit mondasz … főleg, ha a trónom örököséről beszélsz!Mustafa: Ma nem a provinciámat veszítettem el, hanem az apámat.Hatice: Most már tényleg eljött a balszerencsénk! Nem látod a helyzetünket? Elvesztünk! Elvesztünk!Mahidevran: Ha semmi nem történik, a fiam vérét fogják kiontani. Hajlandó vagy ezt elfogadni?Süleyman: A főváros a te biztonságodért van, Mustafa.Mihrimah: Hol van az anyám, Hercegem?Ha az anyámat nem találom épségben, mire a Szultán visszatér, senki sem menekülhet a haragomtól!Mustafa: Senki nem tudja, hol van Hürrem Szultána. Eltűnt…
101
Barbarossa, a Szultán parancsára Manishába megy, hogy Mustafát a fővárosba vigye. Mustafát ijászat gyakorlása közben találja, és felismeri, hogy ellenségeinek nincsenek túl szilárd bizonyítékai ahhoz, hogy megtörjék. Sümbül elmondja Rüstemnek, hogy Hürrem aggódik Barbarossa manishai látogatása miatt, még akkor is, ha a Szultán parancsát teljesíti, Hürrem úgy gondolja, Barbarossa hatalommal bír, és erősen Mustafát támogatja. Rüstem azt feleli, hogy Ibrahimnak is nagy hatalma volt, és mi lett a sorsa! Hozzáteszi, csak azt tette, amit tennie kellett. Barbarossa elmondja a Hercegnek, hogy a Szultán küldte, hogy a palotába vigye, mert a tudomására jutott találkája Lazkival.
Süleyman beletemetkezett gondolataiba, észre sem vette, hogy kicsi fia, Cihangir belépett szobájába. Arra gondolt, mikor még kicsi volt Mustafa, Ibrahim azt javasolta, taníttassák, nehogy hibákat kövessen el, miután ő fogja örökölni a trónt. A kicsi azt mondja apjának, hogy nagyon örül, hogy Mustafa meglátogatja őket, mert már annyira hiányzott neki!
Mahidevran, Sah és Hatice aggódnak a Szultán parancsa miatt, hogy beszélni akar Mustafával. A pasák is erről beszélgetnek. Rüstem szerint, valaminek történnie kellett Lazkival, mert nem hallottak felőle semmit. Ez a megjegyzés felbosszantja Husrev Pasát. Mustafa megérkezett, Rüstem azzal fogadja, mennyire örül, hogy látja. Mustafa viszont azt feleli, hogy ő ugyanezt nem mondhatja el magáról. Cihangir azt kérdi apjától, hogy meglátogathatják-e bátyjait, mikor azok már tartományok urai lesznek, azonban Süleyman annyira el van merülve gondolataiba, hogy válaszra sem méltatja a kisfiút. Ekkor a kicsi kitör, és azt mondja, ha az apja szomorú, akkor nem mosolyog. És így ő sem tud boldog lenni.
Mahidevran megtudja, hogy Sah és Lütfü elválnak. Úgy gondolja, hogy ebből Hürrem előnyt tud kovácsolni magának. Sah viszont azt mondja, hogy ehhez semmi köze Hürremnek, és már sokkal korábban el kellett volna válnia. Mustafa apja elé áll, aki egyáltalán nem figyel. Mustafa azt mondja, hogy nem kellett volna Barbarossát hozzá küldenie, hogy lássa őt. Már korábban is észrevette, hogy valami bántja az apját, ezért magától is jött volna. Elmondja, hogy Lazkinak azt mondta, hogy a Szultán az, aki mindenről dönt. Süleyman megállítja, mert nem az fontos, hogy mit mondott neki, hanem hogy egyáltalán találkozott vele. Szerinte, ez hatalmas hiba volt.
Matrakci, Bali Bey és Barbarossa aggódnak Mustafa fővárosi látogatása miatt, főleg, hogy Lazki elmenekült az országból. Egyöntetűen úgy gondolják, hogy mindez Rüstem terve. Süleyman szerint, ez a harmadik alkalom, hogy átlépte határait. Azt mondja, hogy most háborúba készülnek, de megkéri fiát, hogy maradjon a fővárosban, és védje a trónt. Mustafa viszont csalódott, hogy ő nem vehet részt a háborúban. Süleyman folytatja, hogy mikor visszatérnek, akkor Mustafának nem Manishába kell mennie, hanem Amasyába vezetőnek. Mustafa teljesen lefagy a hallottakon. Majd megkérdi, hogy bünteti-e valami miatt ezzel, azonban Süleyman azt mondja, hogy Amasya nagyon fontos tartománya a birodalomnak, a Safavid földdel határos, ezért van szüksége ott a tapasztalatára. Ezek után Mustafa visszaemlékezik arra, amit az apja korábban mondott, és visszamondja az apjának: ahogy öregszük, úgy veszítjük el ártatlanságunkat. Mustafa most már érti, mit jelent ez... Miután Mustafa elhagyja a szobát, Süleyman fia utolsó mondatán rágódik. Frusztráltan és idegesen töri össze a tollat a kezében. Mustafa kifelé menet találkozik anyjával. Informálja, hogy Manishából szállíttassa át cuccait Amasyába, mert mostantól annak a tartománynak a kormányzója. Mahidevran azonnal Hürrem szobája felé veszi útját, azonban nem jut be, mert Hürrem bezárta ajtaját. Dühében az ajtót veri, és szitkozódik, hogy minden bűnéért fizessen meg.
Barbarossa, Matrakci és Bali Bey Süleyman Pasától tudja meg, hogy Mustafát Amasyába küldte a Szultán. Barbarossa szerint, ez rossz döntés. Rüstem ezt meghallja, és azt taláncsolja, hogy ne bírálja felül a Szultán döntéseit. Barbarossa figyelmezteti, hogy nem várja el egy korábbi istállószolgától el, hogy megmondja neki, mit csináljon... és az, hogy Mustafát elküldték messzire, még nem jelent semmit, hiszen a hadseregnek még mindig ő a legkedveltebb, legbefolyásosabb trónörökös.
Ahogy Mustafa Haticéhez tart, eszébe jutnak Ibrahim szavai: vigyázzon viselkedésére, mert különben a trón Hürrem Szultána kezébe kerülhet. Mustafa azt mondja magának, hogy ezt nem engedheti meg.
A Szultán hívatja fiait. Bejelenti, hogy Mehmet elkíséri őt a háborúba, miközben Selim és Beyazit Sanjackba mennek. Beyazit nagyon örül ennek.
Mustafa azt mondja Haticének, hogy Ibrahim annyira szerette őt, hogy megölték ezért ... és most már látja a jövőjét - a paradicsomból megérkezett a pokolba. Hürrem örül újabb sikerének, fánkot készíttet a Hárem tagjainak. Mehmet nem örül ennek az egésznek, szomorúan beszél a húgával. Szerinte, ez nem fer Mustafával, aki a trón megérdemelt várományosa. Mihrimah más véleményen van. Szerinte ugyanis Mehmet az, aki megérdemli a trónt. Úgy véli, ha Mustafa kerülne trónra, kivégeztetné testvéreit. Mehmet ettől begurul, azt mondja, húga épp úgy beszél, mint az anyjuk és ez neki nem tetszik.
A szomorú Mustafa közli anyjával, hogy most veszítette el apját. Hozzáteszi, hogy apja bárcsak ne hallgatott volna Hürremre. Mahidevran szerint, most már egyedül vannak. Egyedül kell felvenniük a harcot a kígyó Hürrem ellen. Rüstem megemlíti Süleymannak, hogy Barbarossa azt mondta, hogy Mustafa a legerősebb trónkövetelő. Süleyman szerint, a kapitánynak igaza van, de majd akkor, ha Mustafa még idősebb lesz. Rüstem folytatja, hogy említették neki, hogy informálódtak a követről, hogy beszélt vele, azonban Mihrimah hirtelen belép a szobába, karjában a gyermekkel... Rüstem csalódik, hogy elvonják a Szultán figyelmét a témáról.
Hatice kétségbeesetten kiabál, hogy valamit tenniük kell, hogy megállítsák Hürremet, mert folyamatosan sikert sikerre halmoz, és végül eléri célját. Husrev szerint viszont most vissza kellene vonulniuk egy időre. Mehmet sajnálatát fejezi ki Mustafának, hogy Manishába kell mennie. Mustafa meglepődik ezen, azonban azt mondja, ez az apjuk döntése és hogy egyáltalán ne sajnálja.
Mustafa meglátogatja Mihrimaht, kérdi hogy megy a sora, majd elárulja, sokat gondol rá. A lány azt mondja, nagyon sokminden megváltozott, és az a Mihrimah, akit eddig ismert, már nem létezik többé. Ezek után átölelik egymást. Épp ekkor érkezik Rüstem, és nem tetszik neki a jelenet.
Mahidevran beszélni akar a Szultánnal. Előtte állva azt kérdi, hogy tehetett ilyet a gyermekükkel? Emlékezteti saját hibáira, melyeket még hercegsége alatt követett el Manishában, és megvádolja, hogy döntéseit Hürrem befolyása alatt teszi, és nem veszi észre, hogy cselt sző, és ármánykodik ellene. Süleyman megkéri, hagyja el a szobáját. Mahidevran a Szultánák segítségét és támogatását kéri, de Sah azt mondja, nem tehetnek semmilyen lépést, ami a Szultán akaratával ellentétes lenne. Mikor Mahidevran elmegy, Sah húgához fordul, és azt mondja, nem szabad tenniük semmit!
Süleyman üdvözli a Pasákat, mikor indulnak a háborúba. Óvatosságra inti Barbarossát azzal kapcsolatban, mikor a fiát, Mustafát a legerősebb trónkövetelőnek nevezi.
Rüstem bosszankodik, mikor meglátja Mihrimaht és Bali Beyt beszélgetni. Majd, mikor a két kettesben marad, megkéri Bali Beyt, többé ne jöjjön a palotába. Barbarossa azt mondja Yahyának, ne vegye le a Hercegről a szemét. A férfiak elhagyják a palotát, Mahidevran meg Afifét keresi, hogy elkészült-e a szobája. Mihrimah döbbenten mondja neki, hogy azt hitte Sah palotájában marad. Mahidevran azt feleli, hogy oda megy, ahová a fiának kell mennie.
Izabella Királynőt informálták, hogy Mehmet Pasa megérkezett seregével, így megmenekülhet Ferdinándtól.
Úgy tűnik, Mehmet aggódik. Süleyman kérdi, mi a baj? A fiú azt válaszolja, hogy nem akarja, hogy Mustafa elhagyja Manishát, ahol mindenki szereti őt ... olyan, mintha ő maga túrná ki onnan.Süleyman azt mondja, ha parancsot adsz ki, nem feltétlenül teszel mindenkit boldoggá, és néha neked is keménynek kell lenned. Levél érkezik a palotába, hogy Selim beteg, és Hürrem úgy dönt, Konyába megy. A háború során Mehmet találkozik a katona Ilyassal, akitől megtudja, hogy ő kíséri el Manishába, és teljes hűséget fogad neki. Mustafa megtudja, Hürrem az ő engedélye nélkül ment el. Megkéri Yahiát, fordítsa vissza és hozza vissza a biztonságba. Mihrimah viszont megkéri, ne tegye, mert Selim kérte meg, hogy menjen el hozzá. Rüstem megnyugtatja Mehmetet, hogy ne aggódjon új pozíciója miatt, és biztosítja, hogy mindig támogatni fogja.
Bali Bey levelet kap. Rüstem idegesen tudni akarja, kitől kapta. Mielőtt válaszohatott volna, Matrakci szól, hogy a Szultán hívatja. Mikor távozik, Bali Bey azt mondja barátjának, a testvére írt neki, de Rüstem biztos azt hiszi, Mihrimah volt. Ilyas ajándékot ad Mehmetnek, egy falovat, melyet ő maga készített. Süleyman szobája magányában Hürremre gondol, és verset ír neki.
Izabella Királyné megköszöni a Szultánnak, hogy megmentette Ferdinándtól az ő és a fia életét, és megcsókolja a kezét. Süleyman azt mondja, hogy a férje Szapolyai mindig hűséges volt hozzá, ezért természetes, hogy segített özvegyének. Elárulja, hogy amíg a koronaherceg fel nem nő, addig az ottománoké lesz Buda.
Mihrimah riadtan rohan bátyjához, hogy Selimtől kapott levelet, melyben azt írja, hogy soha nem volt beteg, és anyjuk nem érkezett meg Konyába. Halálrarémülten kérdi Mustafától, hol az anyja. Mercan informálja úrnőjét, hogy Hürrem nem érkezett meg Konyába. Sah azt mondja, sürgősen meg kell tudniuk, mi történt, és meg kell találniuk. Mahidevran is meglepődik, és nem érti, ki csaphatta be mindannyiukat. Sah Haticétől kérdi, hol van Hürrem. Hatice azt feleli, Konyában. Afife nagyon aggódik, Mihrimah nyugtatgatja, hogy anyja életben van. Afife reméli, a Szultán hamarosan visszatér és megtalálja a Szultánát. Mustafa megkérdi Mahidevrant, hogy van-e köze Hürrem eltűnéséhez? A nő tagad.
Mihrimah Sah palotájába megy, és kérdi, mit tett az anyjával? Sah figyelmezteti, vigyázzon a szájára! Mihrimah szerint, pont Sahnak kellene vigyáznia, hiszen a Szultán lánya áll előtte. Hatice is megérkezik, és ő is figyelmezteti a lányt a szavaira, mert mint mondja, még megbánhatja. Mihrimah visszavág, hogy ők ketten bánhatják meg viselkedésüket, mikor az apja visszatér és megtudja, mi történt.
Süleyman visszatér a fővárosba. Mustafa üdvözli, majd közli, hogy Hürrem eltűnt. Konyába indult, ahová soha sem érkezett meg. A Szultán néma a döbbenettől.
101/1
Sümbül: Kapitány Pasa hirtelen Manishába utazott, de senki nem tudja ennek okát.
Rüstem: Értesítsd a Szultánát. Utánanézek ennek a dolognak, majd később tájékoztatom a Szultánt.
Sümbül: A Szultán megbízásából ment oda, csak titokban.
Rüstem: Óh, akkor ez azzal van kapcsolatban, hogy Mustafa Herceg találkozott a küldönccel. Azt hiszem, Kapitány Pasát azért küldte oda ... hogy tanácsot adjon.
Sümbül: Szultánunk annyira aggódik! Mindenki tudja, hogy Kapitány Pasa a Herceget támogatja és ezt az ügyet egész jól elintézi majd.
Rüstem: Kapitány Pasa erejét mindenki jól ismeri, Sümbül Aga ... épp úgy, mint a néhai Ibrahim Pasáét. Ezzel kapcsolatban, mondd meg a Szultánának, hogy ne aggódjon. Bármi is történt ... a mi malmunkra hajtja a vizet. Mustafa Herceget majd más üti ki...
Sümbül: Kapitány Pasa hirtelen Manishába utazott, de senki nem tudja ennek okát.
Rüstem: Értesítsd a Szultánát. Utánanézek ennek a dolognak, majd később tájékoztatom a Szultánt.
Sümbül: A Szultán megbízásából ment oda, csak titokban.
Rüstem: Óh, akkor ez azzal van kapcsolatban, hogy Mustafa Herceg találkozott a küldönccel. Azt hiszem, Kapitány Pasát azért küldte oda ... hogy tanácsot adjon.
Sümbül: Szultánunk annyira aggódik! Mindenki tudja, hogy Kapitány Pasa a Herceget támogatja és ezt az ügyet egész jól elintézi majd.
Rüstem: Kapitány Pasa erejét mindenki jól ismeri, Sümbül Aga ... épp úgy, mint a néhai Ibrahim Pasáét. Ezzel kapcsolatban, mondd meg a Szultánának, hogy ne aggódjon. Bármi is történt ... a mi malmunkra hajtja a vizet. Mustafa Herceget majd más üti ki...
101/2
Husrev: Rüstem Pasa! Nincs új hír Lazkiról, Ferdinánd küldöncéről? Mint tudjuk, téged annyira érdekelt ez az ügy.
Rüstem: Utána kell néznünk, Husrev Pasa, hiszen Lazki nem tért vissza a fővárosból. Vagy megszökött ... vagy valami más történt vele. Egy biztos, minden esetben bűnös valaki.
Husrev: Mivel vádolsz engem???
Süleyman Pasa: Husrev Pasa! Nyugodj meg és te is, Rüstem Pasa! Nincs szükség veszekedésre! És főleg nem előttem!
Rüstem: A méltóságos Nagy Vezír!
Mustafa: Üdvözöllek, Süleyman Pasa! Szeméyesen akartam gratulálni neked. Te lettél az "Abszolút Helyettese" a mi Szultánunknak! Teljességgel megérdemled e pozíciót szolgálataidnak köszönhetően, amiket az országért tettél. Remélem, jóra használod.
Süleyman Pasa: Olyan jószívű vagy!
Husrev: Herceg!
Mustafa: Husrev Pasa! Hogy vagy? Remélem, minden rendben.
Husrev: A biztonságodért imádkozom, Herceg. Allah megóv téged és a Szultánt minden bajtól.
Mustafa: Úgy legyen!
Rüstem: Herceg! Megtiszteltetés látni téged itt a palotában.
Mustafa: Én nem mondhatom el rólad ugyanezt!
Husrev: Rüstem Pasa! Nincs új hír Lazkiról, Ferdinánd küldöncéről? Mint tudjuk, téged annyira érdekelt ez az ügy.
Rüstem: Utána kell néznünk, Husrev Pasa, hiszen Lazki nem tért vissza a fővárosból. Vagy megszökött ... vagy valami más történt vele. Egy biztos, minden esetben bűnös valaki.
Husrev: Mivel vádolsz engem???
Süleyman Pasa: Husrev Pasa! Nyugodj meg és te is, Rüstem Pasa! Nincs szükség veszekedésre! És főleg nem előttem!
Rüstem: A méltóságos Nagy Vezír!
Mustafa: Üdvözöllek, Süleyman Pasa! Szeméyesen akartam gratulálni neked. Te lettél az "Abszolút Helyettese" a mi Szultánunknak! Teljességgel megérdemled e pozíciót szolgálataidnak köszönhetően, amiket az országért tettél. Remélem, jóra használod.
Süleyman Pasa: Olyan jószívű vagy!
Husrev: Herceg!
Mustafa: Husrev Pasa! Hogy vagy? Remélem, minden rendben.
Husrev: A biztonságodért imádkozom, Herceg. Allah megóv téged és a Szultánt minden bajtól.
Mustafa: Úgy legyen!
Rüstem: Herceg! Megtiszteltetés látni téged itt a palotában.
Mustafa: Én nem mondhatom el rólad ugyanezt!
101/3
Cihangir: Fivéreim hamarosan elhagynak minket, és én itt maradok. Mehmet azt mondta, ne legyek szomorú, mert akkor látogatom meg őket, amikor csak akarom. Lehet, apa? Együtt elmegyünk hozzájuk? Mindannyian hiányozni fognak neked, apa ... nem igaz? Apa ... apa ... apa!!! Meglátogatjuk fivéreimet, miután elköltöztek innen? Apa???
Süleyman: Persze, elmegyünk hozzájuk!
Cihangir: Miért vagy szomorú?
Süleyman: Miért kérded?
Cihangir: Az arcod... SOHA... nem nevet. Engem is elszomorítasz.
Süleyman: Édes Cihangirom! Én oroszlán Hercegem! Menj vissza a szobádba.
101/4
Mustafa: Kapitány Pasát elküldettem értem Manishába, hogy idehozzon. Nem értem, miért? Jöttem volna, ha úgy parancsolod ... még akkor is, ha vérben fekszem.
Süleyman: Így tartottam megfelelőnek!!!
Mustafa: Nem tudom, mit mondtak neked. A velencei követtel való találkozáson ... semmi sem történt, ami felbosszantana. És, nem is egyedül találkoztam vele. Lala is ott volt. Ami ott elhangzott, az rögzítve lett. A küldött segítséget kért, hogy kibékülhessenek veled. Én kidobtam, hogy csak a Szultán dönthet egyedül békéről vagy háborúról.
Süleyman: A baj nem az, amit mondtál, Mustafa. Miért találkoztál az ellenség küldöttével??? MI EZ AZ ARCÁTLANSÁG??? Hogy veszed magadnak a jogot????
Mustafa: Nem tudtam, hogy küldött érkezik. Hirtelen jött. Amikor ragaszkodott a találkozáshoz, személyesen állítottam meg.
Süleyman: Már számtalanszor figyelmeztettelek! Mondtam, hogy tartsd be a törvényeket ... és ne tegyél lépéseket ... NÉLKÜLEM !!! De ez már a HARMADIK alkalom, hogy nem hallgattál rám!
Mustafa: Szultánom, én csak téged és országunkat akartam szolgálni. Kérlek, bocsásd meg hibámat! Hidd el, nem akartalk felbosszantani!
Süleyman: Nem kételkedem jószándékodban. Az is igaz, hogy fogsz még hibákat elkövetni. Legfontosabb feladat, hogy megtanuld ezen hibák leckéjét.
Mustafa: Szultánom, biztosíthatlak, odafigyelek erre. És mostantól sokkal óvatosabb leszek.
Süleyman: Jó! Most akkor térjünk rá, miért is hívattalak ide. Mint már tudod, úgy döntöttem beveszem Budát. Az előkészületek már megkezdődtek. És mikor elkészültek, Allah akaratával el is indulunk.
Mustafa: Megtiszteltetés számomra, hogy győzelmedben osztozhatom, még akkor is, ha rövid ideig.
Süleyman: Te itt maradsz. Te leszel Istanbul kormányzója. A Nagy Vezírem, Süleyman Pasa Anadole kormányzója lesz.
Mustafa: Ahogy megfelelőnek tartod, Szultánom...
Süleyman: És, amikor megjövök, te Amaysába mész ... nem pedig Manishába vissza. Mert kinevezlek Amaysa Hercegévé.
Mustafa: Szultánom! Természetesen, nem vitatkozni szeretnék döntéseddel, csak aggódom. Mi az oka ennek a kinevezésnek? Talán ezzel büntetsz a küldöttel való találkozásomért?
Süleyman: Ne légy érzelmes, Mustafa! Ez nem egy büntetés! Épp ellenkezőleg! Kitüntetés! Amaysa közel van Perzsiához és a Fekete tengerhez. Sokkal fontosabb székhely, mint Manisha. Te leszel a Keleti Határ kormányzója.
Mustafa: Azt hittem, Mehmet megy oda. Hisz így döntöttél.
Süleyman: Mehmetnek még nincs tapasztalata. Te már évek óta Manishában élsz. Rengeteg elengedhetetlen tapasztalatra tettél szert. Majd ha az ÉN palotám a tiéd lesz, akkor te hozod a döntéseket.
Mustafa: Szultánom...
Süleyman: Elég! Most elmehetsz!
Mustafa: Annak idején, mielőtt elutaztam az én váramba, ketten kardoztunk egyet a kertben. Akkor mondtál nekem valamit... (Visszaemélezve: Süleyman: Minél idősebbek vagyunk, annál inkább elveszítjük ártatlanságunkat, Mustafa ... hát nem fájdalmas?) Akkor még nem értettem, mit akartál ezzel mondani... De most már igen! Felnőttem... és mi elvesztettük ártatlanságunkat!
101/5
Barbarossa: Pasa! Megtudhatnám, mi a helyzet?
Süleyman Pasa: A Szultán személyesen informált döntéséről. Így nem látom semmi ellenvetését, hogy te is megtudd. Mustafa Herceget áthelyezett az uralkodó "Saruhan"-ból Amaysa Sanjakjába. A Herceg a háború alatt itt marad a palotában, mint Istanbul kormányzója. Én meg Tokatba megyek, mint Anadolu kormányzója.
Barbarossa: Hát, ez meg mi, Pasa? A Herceg nem bűnös! Elmagyaráztam neked!
Rüstem: Nem a mi dolgunk megvitatni a Szultán döntéseit, Kapitány Pasa.
Barbarossa: Rüstem Pasa! Ki vagy te, hogy figyelmeztetsz engem??? Ne feledd, hogy én már akkor a Mediterrán tenger kizárólagos ura voltam, mikor te még trágyát takarítottál a lovak alatt!!! Úgy gondolod, jogod van velem ilyen hangon beszélni???
Rüstem: Ne a múltat nézd, hanem a jelent, Kapitány Pasa. Először is, én vagyok a Kubbe Vezír, és ráadásul a Szultán veje. Te nem beszélhetsz velem ilyen hangon.
Barbarossa: És mindennek mi haszna??? Még ha te lennél a Nagy Vezír ... Számomra nem vagy több egy porszemcsénél! Mindenki tudja KI juttatott ebbe a pozícióba!!! Te SENKI nem vagy ... nők nélkül!!!!
Malkocoglou: Pasa! Most menjünk. Ne légy még mérgesebb.
Barbarossa: Menjünk, Malkocoglou. Menjünk! Van még másvalami. Hadd hallja és tudja meg mindenki: Az arany értéke, mint fém nem növekszik, ha leesik a földre. A Herceg trónja ... tulajdonképpen a katonák és az emberek szívében lakozik. Akárhol is legyen ... Ő a legerősebb trónörökös !!!
Barbarossa: Pasa! Megtudhatnám, mi a helyzet?
Süleyman Pasa: A Szultán személyesen informált döntéséről. Így nem látom semmi ellenvetését, hogy te is megtudd. Mustafa Herceget áthelyezett az uralkodó "Saruhan"-ból Amaysa Sanjakjába. A Herceg a háború alatt itt marad a palotában, mint Istanbul kormányzója. Én meg Tokatba megyek, mint Anadolu kormányzója.
Barbarossa: Hát, ez meg mi, Pasa? A Herceg nem bűnös! Elmagyaráztam neked!
Rüstem: Nem a mi dolgunk megvitatni a Szultán döntéseit, Kapitány Pasa.
Barbarossa: Rüstem Pasa! Ki vagy te, hogy figyelmeztetsz engem??? Ne feledd, hogy én már akkor a Mediterrán tenger kizárólagos ura voltam, mikor te még trágyát takarítottál a lovak alatt!!! Úgy gondolod, jogod van velem ilyen hangon beszélni???
Rüstem: Ne a múltat nézd, hanem a jelent, Kapitány Pasa. Először is, én vagyok a Kubbe Vezír, és ráadásul a Szultán veje. Te nem beszélhetsz velem ilyen hangon.
Barbarossa: És mindennek mi haszna??? Még ha te lennél a Nagy Vezír ... Számomra nem vagy több egy porszemcsénél! Mindenki tudja KI juttatott ebbe a pozícióba!!! Te SENKI nem vagy ... nők nélkül!!!!
Malkocoglou: Pasa! Most menjünk. Ne légy még mérgesebb.
Barbarossa: Menjünk, Malkocoglou. Menjünk! Van még másvalami. Hadd hallja és tudja meg mindenki: Az arany értéke, mint fém nem növekszik, ha leesik a földre. A Herceg trónja ... tulajdonképpen a katonák és az emberek szívében lakozik. Akárhol is legyen ... Ő a legerősebb trónörökös !!!
101/6
Süleyman: Hogy mennek a háború előkészületei? Remélem, nincs probléma.
Barbarossa: Allahnak hála, az előkészületekkel hamarosan elkészülünk, Szultánom. Híreket kaptunk Mehmet Pasáról. Azt írta, napokon belül Budán lesz.
Süleyman: Jó! Vigyázz arra ... KINEK ... MIT ... mondasz, Pasa. Főleg, ha a trónom örököséről beszélsz. Mert ... bármit is mondasz ... én hallom!!!
Barbarossa: Allahnak hála, nincs titkom, amit rejtegetnem kellene előled, Szultánom. Bárki is mondta, hogy Mustafa Herceg megtagadta parancsodat, most itt van körünkben ... és én figyelmeztettem ... Figyelmeztettem, hogy nem lesz pocskondiázó társalgás ... sem rólad ... sem a Hercegről!!!
101/7
Süleyman: Gyere Mahidevran! Gyere közelebb! Üdvözöllek! Hogy vagy?
Mahidevran: Nem jól, Szultánom. Milyen anya ... lenne jól, ha a fiát ... száműzik?
Süleyman: Mi ez az arcátlanság???? Hát nem tudod, hogy döntésem nem vita tárgya????
Mahidevran: Bocsáss meg, egyáltalán nem ez volt a szándékom. Csak megpróbálom megérteni ... semmi több. Mustafa a te fiad. Pontosan tudom, mennyire szereted.
Süleyman: Persze ... de kétségeid vannak?
Mahidevran: Én ... MOST ... mindenben kételkedem! Túl sok mindenen mentem keresztül. Sokminden eszembe jutott. Nem mondom, hogy a Herceg nem hibázott. Persze, hibázott. De melyik herceg nem hibázik??? Te is éltél Manishában. Láttam, mit tettél ott. Te SOHA nem tagadtad meg Selim Szultán parancsát, egyszer sem. Meg sem fordult ez a fejedben.
Süleyman: Miért mondod ezt nekem? Ennek semmi köze nincs ahhoz, milyen döntést hoztam.
Mahidevran: Akkor miért folytod vissza fiadat ezzel az elszomorító döntéssel? Azt hiszi, elveszített téged. Allahra mondom, a Herceg annyira hasonlít rád ... még jobban is mint gondolnád. Kérlek, ne tedd ezt vele. Ne törd össze a szívét.
Süleyman: Ezt most azért mondom, hogy megnyugodjál, Mahidevran. Nem veszítem el a fiam, és ő nem veszít el engem. Ez nem száműzetés, nem büntetés!!! SOHA!!! Ne feledd! Amaysa az ország legfontosabb Sanjakja. Selim Szultán is ott volt kormányzó.
Mahidevran: Szultánom! Az a kérésem, hogy gondold át még egyszer döntésed.
Süleyman: A döntésem ... végleges! Így lesz a legjobb mindannyiunk számára! És most elmehetsz!
Mahidevran: Én a pletykáról beszélek, Szultánom. Azt mondják, Hürrem Szultána megakadályozta, hogy Mehmet a húszas évei előtt Sanjakba menjen... és most már elküldheti Manishába. Igaza lett.
Süleyman: KIFELÉ! NE LÁSSALAK MEG TÖBBÉ!!!
Süleyman: Gyere Mahidevran! Gyere közelebb! Üdvözöllek! Hogy vagy?
Mahidevran: Nem jól, Szultánom. Milyen anya ... lenne jól, ha a fiát ... száműzik?
Süleyman: Mi ez az arcátlanság???? Hát nem tudod, hogy döntésem nem vita tárgya????
Mahidevran: Bocsáss meg, egyáltalán nem ez volt a szándékom. Csak megpróbálom megérteni ... semmi több. Mustafa a te fiad. Pontosan tudom, mennyire szereted.
Süleyman: Persze ... de kétségeid vannak?
Mahidevran: Én ... MOST ... mindenben kételkedem! Túl sok mindenen mentem keresztül. Sokminden eszembe jutott. Nem mondom, hogy a Herceg nem hibázott. Persze, hibázott. De melyik herceg nem hibázik??? Te is éltél Manishában. Láttam, mit tettél ott. Te SOHA nem tagadtad meg Selim Szultán parancsát, egyszer sem. Meg sem fordult ez a fejedben.
Süleyman: Miért mondod ezt nekem? Ennek semmi köze nincs ahhoz, milyen döntést hoztam.
Mahidevran: Akkor miért folytod vissza fiadat ezzel az elszomorító döntéssel? Azt hiszi, elveszített téged. Allahra mondom, a Herceg annyira hasonlít rád ... még jobban is mint gondolnád. Kérlek, ne tedd ezt vele. Ne törd össze a szívét.
Süleyman: Ezt most azért mondom, hogy megnyugodjál, Mahidevran. Nem veszítem el a fiam, és ő nem veszít el engem. Ez nem száműzetés, nem büntetés!!! SOHA!!! Ne feledd! Amaysa az ország legfontosabb Sanjakja. Selim Szultán is ott volt kormányzó.
Mahidevran: Szultánom! Az a kérésem, hogy gondold át még egyszer döntésed.
Süleyman: A döntésem ... végleges! Így lesz a legjobb mindannyiunk számára! És most elmehetsz!
Mahidevran: Én a pletykáról beszélek, Szultánom. Azt mondják, Hürrem Szultána megakadályozta, hogy Mehmet a húszas évei előtt Sanjakba menjen... és most már elküldheti Manishába. Igaza lett.
Süleyman: KIFELÉ! NE LÁSSALAK MEG TÖBBÉ!!!
101/8
Süleyman: Azóta nem nevettél, hogy elhagytuk a palotát. Mi az, ami elszomorít ennyire?
Mehmet: Legutóbbi döntésedre gondolok folyamatosan, Szultánom. Fivérem már évek óta azon helyen intézi a dolgokat. Ráadásul, mindenki csodálja és szereti Mustafát.
Süleyman: És természetesen, téged is mindenki szeretni fog.
Mehmet: Szultánom ... bocsáss meg ... de úgy érezm, elveszem a testvérem helyét.
Süleyman: A szív nem akar még egy hangyát sem megbántani ... nem akar hibázni ... és nem akarja más szívét összetörni. De ez lehetetlen, Mehmet! Főleg, ha te is ugyanolyan világ ura vagy, mint én. Nem tehetsz mindenkit boldoggá. Saruhan Sanjakba neveztelek ki, mert tökéletesen megbízom benned. Te is olyan sikeres leszel, mint a testvéred. Az ország kitartása a legfontosabb dolog mint bármi vagy bárki más, fiam. Nincs helye a személyes vitáknak! SENKI sem lehet mérges a másikra! De ha te a gyenge pontodat mutatod és könyörületes vagy, akkor lecsapnak erre a pontra. Azok, akikkel könyörületes vagy ... azok fogják ezt megtenni.
101/9
Martinuzzi: A Királynő nagyon hálás, hogy megmentetted a királyt és Budai Várat.
Süleyman: Legyen jó széles Szapolyai sírja. Hűséges szolgánk volt. Mindig mögötte álltunk, hiszen soha sem tagadta meg parancsunkat, és ezért természetesen nem hagyjuk magára fiát, Ferdinánd ellenében. De miért nem fogadtátok katonáinkat, kik azért jöttek váratokba, hogy megvédjenek benneteket?
Martinuzzi: Ha megengeded, Szultánom ... a Királyné válaszol kérdésedre.
Izabella: Nagyon hálásak vagyunk, magasságos Szultán. Ha ők nem a te katonáid lettek volna, mi mindannyian Ferdinánd foglyai lennénk. Embereink félelmének köszönhető, hogy nem fogadtunk benneteket megfelelően. Van egy mondás: "A törökök soha nem hagyják el azt a helyet, ahová már egyszer betették a lábukat."
Süleyman: Az egész Ottomán Birodalom Szultánjaként, elfogadom a fiú Sigismudot, úgy mint az apját szövetségesünknek.
Isabella: Nagyon kedves tőled, magasságos Szultán.
Süleyman: De a kora miatt nem tudja megvédeni ezt a helyet. Éppen ezért kinevezem Erdel Hercegének. Miután mi elmegyünk, Ferdinánd visszatér. Ezért hozzácsatolom Budát és környékét az Ottomán Birodalomhoz.
Izabella: De Szultánom...
Süleyman: Az ottomán katonák ahogy beléptek váratokba, megkezdték az előkészületeket. Mostantól a budai föld ottománnak számít, ahol a tornyokból iszlám imádkozásra hívják az embereket. Mostantól, kinevezetm Sigismundot Erdel Hercegének, aki az én védelmem alatt áll! Mindig!!!
Martinuzzi: Kívánságod parancs számunkra.
Süleyman: Mostantól, én őrködöm, és én garantálom Buda és környéke népének biztonságát. Ez az én országom felelőssége. Minden, amit az emberek magukénak mondhatnak, ház, hajó, pénz, mind megtarthatják. Szokásaik, hagyományaik ugyanazok maradnak, mint a múltban. És éljenek továbbra is úgy, mint ezidáig. És ha valaki meg akarja őket állítani, akkor velem és törvényeimmel kell szembe néznie.
Martinuzzi: Mi teljességgel a Szultán törvénykezésére bízzuk magunkat.
Süleyman: Míg Aradol Hercege fel nem nő, kinevezem Martinuzzit gyájnának. Husrev Pasa, tedd meg az előkészületeket és állítsd fel a kormányzó tanácsot!
Husrev: Ahogy parancsolod, Szultánom.
Martinuzzi: A Királynő nagyon hálás, hogy megmentetted a királyt és Budai Várat.
Süleyman: Legyen jó széles Szapolyai sírja. Hűséges szolgánk volt. Mindig mögötte álltunk, hiszen soha sem tagadta meg parancsunkat, és ezért természetesen nem hagyjuk magára fiát, Ferdinánd ellenében. De miért nem fogadtátok katonáinkat, kik azért jöttek váratokba, hogy megvédjenek benneteket?
Martinuzzi: Ha megengeded, Szultánom ... a Királyné válaszol kérdésedre.
Izabella: Nagyon hálásak vagyunk, magasságos Szultán. Ha ők nem a te katonáid lettek volna, mi mindannyian Ferdinánd foglyai lennénk. Embereink félelmének köszönhető, hogy nem fogadtunk benneteket megfelelően. Van egy mondás: "A törökök soha nem hagyják el azt a helyet, ahová már egyszer betették a lábukat."
Süleyman: Az egész Ottomán Birodalom Szultánjaként, elfogadom a fiú Sigismudot, úgy mint az apját szövetségesünknek.
Isabella: Nagyon kedves tőled, magasságos Szultán.
Süleyman: De a kora miatt nem tudja megvédeni ezt a helyet. Éppen ezért kinevezem Erdel Hercegének. Miután mi elmegyünk, Ferdinánd visszatér. Ezért hozzácsatolom Budát és környékét az Ottomán Birodalomhoz.
Izabella: De Szultánom...
Süleyman: Az ottomán katonák ahogy beléptek váratokba, megkezdték az előkészületeket. Mostantól a budai föld ottománnak számít, ahol a tornyokból iszlám imádkozásra hívják az embereket. Mostantól, kinevezetm Sigismundot Erdel Hercegének, aki az én védelmem alatt áll! Mindig!!!
Martinuzzi: Kívánságod parancs számunkra.
Süleyman: Mostantól, én őrködöm, és én garantálom Buda és környéke népének biztonságát. Ez az én országom felelőssége. Minden, amit az emberek magukénak mondhatnak, ház, hajó, pénz, mind megtarthatják. Szokásaik, hagyományaik ugyanazok maradnak, mint a múltban. És éljenek továbbra is úgy, mint ezidáig. És ha valaki meg akarja őket állítani, akkor velem és törvényeimmel kell szembe néznie.
Martinuzzi: Mi teljességgel a Szultán törvénykezésére bízzuk magunkat.
Süleyman: Míg Aradol Hercege fel nem nő, kinevezem Martinuzzit gyájnának. Husrev Pasa, tedd meg az előkészületeket és állítsd fel a kormányzó tanácsot!
Husrev: Ahogy parancsolod, Szultánom.
101/10
Sah: Hallottam a balesetről. Hidd el, nagyon megijedtem! Allah akaratával ...
Mihrimah: Úgy! Szóval, megijedtél! De én már nem hiszem el, hogy megijedsz! És ismerjük az okát!
Sah: Ez meg mit jelentsen???
Mihrimah: Mindenki tudja, mennyire gyűlölitek egymást az anyámmal, meg Hatice Szultána ... és Mahidevran Szultána. Kihasználtátok, hogy távol van a Szultán. Csapdát állítottatok neki, nem igaz???
Sah: Vigyázz a szavaidra, Mihrimah! Ne feledd, ki áll előtted!
Mihrimah: TE ... ne feledd, ki áll előtted! Én Süleyman Szultán lánya vagyok. Hol van anya??? Mit csináltatok vele???
Sah: Mégis mire gondolsz? Mivel vádolsz?
Mihrimah: Vádollak? Hát nem anyám ellensége vagy??? Nem teszel meg mindent évek óta, hogy megszabadulj tőle? Főleg Hatice Szultána??? Számtalanszor megpróbáltátok megölni. Most ne játszd előttem, mintha semmi sem történt volna!!!
Hatice: MIHRIMAH !!!
Mihrimah: Rólad beszéltem, de Sah Szultána nem tudott felelni. Talán, te okosabb leszel. Hol van az anyám??? Mit csináltatok vele???
Hatice: Milyen arcátlansággal faggatsz engem???!!!!!! Nem válaszolok neked!!! Azonnal menj vissza a saját palotádba!!!!
Mihrimah: Megyek. Ahányszor csak akarok. Senki sem parancsolhat nekem. Ha bármelyik testvérem megsérül, titeket foglak meggyanúsítani! Esküszöm, szétrombolom ezt a palotát!!!!
Sah: Elég, Mihrimah! Ne beszélj többet! Egyértelmű, hogy ideges vagy. Ne mondj olyat, mit később megbánhatsz!
Mihrimah: Te leszel az, aki megbánja. A Szultán hamarosan visszatér. Nem fogja elnézni azt az inzultust, amit az ő öt gyermekének az anyjával tettetek!
Sah: Hallottam a balesetről. Hidd el, nagyon megijedtem! Allah akaratával ...
Mihrimah: Úgy! Szóval, megijedtél! De én már nem hiszem el, hogy megijedsz! És ismerjük az okát!
Sah: Ez meg mit jelentsen???
Mihrimah: Mindenki tudja, mennyire gyűlölitek egymást az anyámmal, meg Hatice Szultána ... és Mahidevran Szultána. Kihasználtátok, hogy távol van a Szultán. Csapdát állítottatok neki, nem igaz???
Sah: Vigyázz a szavaidra, Mihrimah! Ne feledd, ki áll előtted!
Mihrimah: TE ... ne feledd, ki áll előtted! Én Süleyman Szultán lánya vagyok. Hol van anya??? Mit csináltatok vele???
Sah: Mégis mire gondolsz? Mivel vádolsz?
Mihrimah: Vádollak? Hát nem anyám ellensége vagy??? Nem teszel meg mindent évek óta, hogy megszabadulj tőle? Főleg Hatice Szultána??? Számtalanszor megpróbáltátok megölni. Most ne játszd előttem, mintha semmi sem történt volna!!!
Hatice: MIHRIMAH !!!
Mihrimah: Rólad beszéltem, de Sah Szultána nem tudott felelni. Talán, te okosabb leszel. Hol van az anyám??? Mit csináltatok vele???
Hatice: Milyen arcátlansággal faggatsz engem???!!!!!! Nem válaszolok neked!!! Azonnal menj vissza a saját palotádba!!!!
Mihrimah: Megyek. Ahányszor csak akarok. Senki sem parancsolhat nekem. Ha bármelyik testvérem megsérül, titeket foglak meggyanúsítani! Esküszöm, szétrombolom ezt a palotát!!!!
Sah: Elég, Mihrimah! Ne beszélj többet! Egyértelmű, hogy ideges vagy. Ne mondj olyat, mit később megbánhatsz!
Mihrimah: Te leszel az, aki megbánja. A Szultán hamarosan visszatér. Nem fogja elnézni azt az inzultust, amit az ő öt gyermekének az anyjával tettetek!
Mustafa (Ibrahimról): „Hűséges volt a Szultánhoz … soha nem árulta el, de a Szultán mégis megölte, mert engem szeretett … Most ugyanerre a sorsra kényszerítenek. A Szultán száműzött ebből a Mennyországból … Most a Pokolban vagyok …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése