Süleyman: Mondd meg Firuze Hatunnak, hogy jöjjön…
Sümbül: Épp most raktam fel Firuze Hatunt egy hajóra…
Mhemet: Hirtelen fény árasztotta el a trónt. Azt mondta, engem látott a trónon … aludtam.
Hürrem: Mahidevran minél előbb szeretné a fiát a trónon látni.
Mehmet: Azon a napon, mikor trónra kerülsz … nem akarsz majd megölni, ügye drága testvérem?
Mahidevran: Nem állhatsz Mustafa és a Szultán közé.
Hürrem: De Mehmet igen … nem igaz?
74/2
Ibrahim: Az oroszlán a legvadabb az összes vadállat között. Intelligenciával lehet megszelídíteni, nem erővel. A legegyszerűbb, ha először olyan étellel szelídítünk, amit szeret, majd az váljon szokásává. Az oroszlán az ottománok mennyei vezetője. És én vagyok az, aki tanítja mennyei Szultánunkat.
Ebu Suud: Ez a kiváltság csak ideiglenes, Vezír őméltósága … Óvatosnak kell lenned.
Ibrahim: Az oroszlán a legvadabb az összes vadállat között. Intelligenciával lehet megszelídíteni, nem erővel. A legegyszerűbb, ha először olyan étellel szelídítünk, amit szeret, majd az váljon szokásává. Az oroszlán az ottománok mennyei vezetője. És én vagyok az, aki tanítja mennyei Szultánunkat.
Ebu Suud: Ez a kiváltság csak ideiglenes, Vezír őméltósága … Óvatosnak kell lenned.
Úgy döntöttem, elküldöm, amit tegnap csináltam.
74. rész
Amint Ibrahim megtudja Hürremtől, hogy a pici lány már náluk van a palotában, rohan haza. Sümbül biztosítja Hürremet, hogy sikerült végre megszabadulniuk Firuzétől, és már egy Egyiptomba tartó hajón van. Mire Ibrahim hazaér, a picilány éppen alszik. Hatice azt kéri, hogy az éjszaka tartsák a palotában a gyereket, és majd másnap eldöntik, mi legyen vele. Ibrahim azt mondja, hogy Kader az ő lánya, és csakis ő az, aki dönthet a sorsa felett! Firuze felébred rémálmából, és észreveszi, hogy egy hajón van távol Süleymantól. Felismeri, hogy elvesztette Süleymant, és elkezd sírni. Közben Süleyman Firuzét hívatja, de Afife Hatun közli vele, hogy Hatice Szultána hívatta, mert az egyik gyermeke megbetegedett. Süleymant dühíti, hogy erről őt nem értesítették. Miközben Ibrahim az alvó kislányát figyeli, úgy érzi, hogy most ő nem a Vezír, hanem egy egyszerű ember Pargából, és Kader az ő végzete.
Mikor Hürrem belép Mihrimah szobájába, a lány elrejti Yahya verseskötetét. Hürrem érdeklődik, hogy felkészült-e az utazásra, Mihrimah azt válaszolja, hogy már alig várja, hogy találkozzon… Mustafával. Clara muszlim szeretne lenni, Mehmet elnevezi őt Nurbahar-nak, azaz a tavasz fényének. Mikor Selim és Beyazit bemennek Mehmet szobájába, Mehmet kérdi, mit akarnak? Poénból azt válaszolják, hogy ők is szeretnének egy háremhölgyet. Hatice lánya érdeklődik, hogy ki az a kislány, akit a palotába hoztak? Hatice nem tud mit felelni. Aztán Ibrahim lép be a hallba, karján a pici lánnyal, akit bemutatni készül gyermekeinek. Hatice viszont kiküldi őket, azzal, hogy ez egy szégyen, és tartsa távol Kadert a gyerekeiktől. Hürremet sokkolja Firuze feltűnése a palotában. Matrakci hozta őt vissza Ibrahim utasítására. Firuze azt mondja, hogy csütörtök éjjel neki kell meginnia a mérget, Hürrem meg azzal vág vissza, hogy lesz még más csütörtök is, és különben is, már egyszer sikerült megszabadulnia egy hercegnőtől nem is olyan régen. Firuze arra kéri Süleymant, vigye magával Manishába. A férfi viszont azt feleli, hogy hamar visszatér hozzá, Firuze elkezd könyörögni, majd verset szaval… hogy ne menjen, ne hagyja magára. Közben Manishában, Dianát azzal vádolják, hogy lop. A lány tagad, azt mondja, hogy soha nem árulná el Mustafa Herceget, hiszen megmentette az életét. Mustafa bizalmasan közli Yahyával, hogy döntenie kell Helena ügyében: vagy feleségül veszi, vagy visszaküldi a családjához. Egy szolga közli velük, hogy Mustafa családja készül meglátogatni őket. Yahya boldogan várja Mihrimaht. Süleyman megtudja Ibrahimtól, hogy megtalálta a kislányát. Meglepi, hogy Hatice rejtette el a gyereket. Hürrem azt mondja Rustemnek, hogy Ibrahim becsapta őt, mert mikor megkapta a gyereket, visszacsempészte Firuzét a palotába. Hürrem arra utasítja Rustemet, hogy tegye el láb alól a nőt, mikor ők Manishában lesznek. Nem érdekli, hogy őt fogják vádolni, a lényeg, hogy ne lássa többé Firuzét! Mihrimah elkészült, Firuze azt javasolja neki, hogy hallgasson a szívére. A Szultán Mehmettel sétál a manishai erdőben, és elmeséli, hogy minden ösvényt ismer, hiszen itt élt, mikor még az apja volt a szultán. Amikor Mehmet azt mondja, hogy Mustafa lesz a szultán, Süleyman azt feleli, hogy csak Allah tudhatja ezt. Aztán elmagyarázza a trónkövetés hagyományait, mire Mehmet azt feleli, hogy Mustafa szereti őket, és nem tudná megölni egyik fivérét sem. Ibrahim EbuSuud kertjében a bírót hallgatja, amint az a virágok szépségéről beszél, hogy az emberi gyarlóság miatt az embereknek nincs is joguk ilyen gyönyörűséget látni. A szultáni család megérkezik Manishába.
Süleyman a saját nevét adja a babának, amiért mindenki boldog, kivéve Hürremet. Azért dühös, mert az a nő, aki megpróbálta megölni, most boldog, mert a trónörökösnek fiút szült. Barbarossa arról beszél Ibrahimnak, hogy nem tudja idehozni Julia Gonzagát, mert a nő elmenekült, de majd ő megtalálja. Hatice lép be a hallba, és érdeklődik, hogy vajon Barbarossa miért nem nősült még meg? Aztán elkezd panaszkodni a saját házassága miatt. Barbarossa ekkor távozik. Ibrahim dühbe gurul, csodálkozik, hogy merészeli Hatice megosztani egy jelentéktelen emberrel a saját privát gondjaikat? Hatice azt feleli, hogy gyermekeik a Dinasztia tagjai, nem úgy a másik! Ez a kijelentés nagyon megbántja a férfit. Ahogy Mehmet Ibrahim Mustafának adott ajándékát lapozza, megemlíti neki apjuk álmát. Mustafa és Yahya összenéznek, mivel mindketten értik az álom jelentőségét. Süleyman felkeresi Mahidevrant a szobájában.
Mikor meglátja az asztalt, ahol annak idején az ékszereket készítette, eszébe jutnak a régi szép emlékek, amiket közösen éltek meg
. Mihrimah találkozót kér Yahyától a kertben, ahol visszaadja neki verseskötetét. A fiú kérdi, mikor láthatja újból, a lány válasz nélkül távozik. Mahidevran belép Hürrem szobájába, üdvözli őt abban a palotában, ahová oly kedves emlékek fűzik őt és a Szultánt, majd udvariasan megkérdi, van-e szüksége valamire? Hürrem azt feleli, hogy Mahidevrannak csakis emlékei lehetnek, mire Mahidevran azzal vág vissza, hogy hamarosan ő is csak az emlékeiből fog élni, hiszen Firuze belépett az életükbe. Rusbem megmutatja Süleyman ajándékát Firuzénak, egy lovat. A nő teljesen el van ragadtatva, hiszen ez is azt mutatja, hogy a Szultán mennyire szereti őt. Afife azt tanácsolja, ne legyenek hiú ábrándjai, mert a Szultán és Hürrem szerelme végtelen. Hozzáteszi, hogy Hürrem kész lenne meghalni a Szultánért, anélkül, hogy a gyerekeire gondolna, mert nem tud élni a Szultán szerelme nélkül. És neki, Firuzénak tiszteletben kellene tartania ezt a szerelmet. Süleyman ellátogat a piacra álruhában a hercegek társaságában.
Mindenki magasztalja Mustafát, és gúnyolódnak a Szultánon, aki a palotában Hürremmel együtt vezetik a birodalmat. Mehmet megpróbálja megvédeni az apját, de Süleyman int, hogy maradjon csendben. Az egyik kereskedő azt kiáltja, hogy Mustafa ellopta tőle a menyasszonyát, amiért Süleyman megharagszik. Hürrem megfenyegeti Fatmát, hogy az újszülött nem menti meg őt, és ő is úgy fogja végezni, mint Gülsah. Helenát meg arra buzdítja, hogy vetesse el magát Mustafával. Később azt meséli Süleymannak, hogy Mustafa házasodni szeretne, a férfi szerint viszont ez csakis Mahidevranra tartozik. De folytatja, hogy szerinte Mahidevran rossz hatással van a fiára, és emlékezteti, hogy Mustafa hamarosan szultán lesz. Valamint, arra, amikor eszméletlen állapotban feküdt, hogy akkor mik történtek. Hürrem csak a gyerekei biztonsága érdekében tesz mindent. Süleyman rámosolyog és átöleli válaszképpen. Ibrahim megijeszti a külföldi követeket azzal a kijelentésével, hogy a Szultán az oroszlán, ő meg a szelidítője. Ily módon képes kontrol alatt tartania, és a gyakorolnia a hatalmat. Rustem Ibrahim szavain feldúlva érkezik haza, ahol Nigar próbálja lecsillapítani. A fürdőben megkísérli elcsábítani… Rustem Firuzét várja, hogy lovagoljon. Meglazítja a nyereg kötését balesetet álcázva. Kiraz Aga ordít, hogy Firuze nem tért vissza, és Rustem elindul a keresésére. Megtalálja ájultan a földön. Mikor már készen áll kitörni a nyakát, sokkolva veszi észre rajta a tetoválást. Úgy dönt, mégsem öli meg. Matrakci Nigarhoz megy, és arra kéri, kövesse. Egy házhoz mennek, ahol egy pici lányt látnak játszani… Ibrahimmal. Matrakci elárulja, hogy ő Nigar babája. Hürrem és Mahidevran beszélgetnek. Hürrem szerint Süleyman bosszús lesz, az ott, Manishában kialakult hárem belügy miatt. Mahidevran azt tanácsolja, hogy ne szóljon bele az apa-fiú konfliktusba. Hürrem szerint, ő maga nem is képes erre, de Mehmet igen. Mustafa és Mehmet az erdőben sétálnak. Mehmet azt kérdezi, hogy ha szultán lesz belőle, akkor meg fogja-e öletni? Mustafa azt feleli, hogy ez lehetetlenség, hiszen szereti őt is és a testvéreit is! Aztán hirtelen Mehmet Mustafa karjaiba omlik, és Mustafa észreveszi a nyilat öccse hátába fúródva…
Mikor Hürrem belép Mihrimah szobájába, a lány elrejti Yahya verseskötetét. Hürrem érdeklődik, hogy felkészült-e az utazásra, Mihrimah azt válaszolja, hogy már alig várja, hogy találkozzon… Mustafával. Clara muszlim szeretne lenni, Mehmet elnevezi őt Nurbahar-nak, azaz a tavasz fényének. Mikor Selim és Beyazit bemennek Mehmet szobájába, Mehmet kérdi, mit akarnak? Poénból azt válaszolják, hogy ők is szeretnének egy háremhölgyet. Hatice lánya érdeklődik, hogy ki az a kislány, akit a palotába hoztak? Hatice nem tud mit felelni. Aztán Ibrahim lép be a hallba, karján a pici lánnyal, akit bemutatni készül gyermekeinek. Hatice viszont kiküldi őket, azzal, hogy ez egy szégyen, és tartsa távol Kadert a gyerekeiktől. Hürremet sokkolja Firuze feltűnése a palotában. Matrakci hozta őt vissza Ibrahim utasítására. Firuze azt mondja, hogy csütörtök éjjel neki kell meginnia a mérget, Hürrem meg azzal vág vissza, hogy lesz még más csütörtök is, és különben is, már egyszer sikerült megszabadulnia egy hercegnőtől nem is olyan régen. Firuze arra kéri Süleymant, vigye magával Manishába. A férfi viszont azt feleli, hogy hamar visszatér hozzá, Firuze elkezd könyörögni, majd verset szaval… hogy ne menjen, ne hagyja magára. Közben Manishában, Dianát azzal vádolják, hogy lop. A lány tagad, azt mondja, hogy soha nem árulná el Mustafa Herceget, hiszen megmentette az életét. Mustafa bizalmasan közli Yahyával, hogy döntenie kell Helena ügyében: vagy feleségül veszi, vagy visszaküldi a családjához. Egy szolga közli velük, hogy Mustafa családja készül meglátogatni őket. Yahya boldogan várja Mihrimaht. Süleyman megtudja Ibrahimtól, hogy megtalálta a kislányát. Meglepi, hogy Hatice rejtette el a gyereket. Hürrem azt mondja Rustemnek, hogy Ibrahim becsapta őt, mert mikor megkapta a gyereket, visszacsempészte Firuzét a palotába. Hürrem arra utasítja Rustemet, hogy tegye el láb alól a nőt, mikor ők Manishában lesznek. Nem érdekli, hogy őt fogják vádolni, a lényeg, hogy ne lássa többé Firuzét! Mihrimah elkészült, Firuze azt javasolja neki, hogy hallgasson a szívére. A Szultán Mehmettel sétál a manishai erdőben, és elmeséli, hogy minden ösvényt ismer, hiszen itt élt, mikor még az apja volt a szultán. Amikor Mehmet azt mondja, hogy Mustafa lesz a szultán, Süleyman azt feleli, hogy csak Allah tudhatja ezt. Aztán elmagyarázza a trónkövetés hagyományait, mire Mehmet azt feleli, hogy Mustafa szereti őket, és nem tudná megölni egyik fivérét sem. Ibrahim EbuSuud kertjében a bírót hallgatja, amint az a virágok szépségéről beszél, hogy az emberi gyarlóság miatt az embereknek nincs is joguk ilyen gyönyörűséget látni. A szultáni család megérkezik Manishába.Süleyman a saját nevét adja a babának, amiért mindenki boldog, kivéve Hürremet. Azért dühös, mert az a nő, aki megpróbálta megölni, most boldog, mert a trónörökösnek fiút szült. Barbarossa arról beszél Ibrahimnak, hogy nem tudja idehozni Julia Gonzagát, mert a nő elmenekült, de majd ő megtalálja. Hatice lép be a hallba, és érdeklődik, hogy vajon Barbarossa miért nem nősült még meg? Aztán elkezd panaszkodni a saját házassága miatt. Barbarossa ekkor távozik. Ibrahim dühbe gurul, csodálkozik, hogy merészeli Hatice megosztani egy jelentéktelen emberrel a saját privát gondjaikat? Hatice azt feleli, hogy gyermekeik a Dinasztia tagjai, nem úgy a másik! Ez a kijelentés nagyon megbántja a férfit. Ahogy Mehmet Ibrahim Mustafának adott ajándékát lapozza, megemlíti neki apjuk álmát. Mustafa és Yahya összenéznek, mivel mindketten értik az álom jelentőségét. Süleyman felkeresi Mahidevrant a szobájában.Mikor meglátja az asztalt, ahol annak idején az ékszereket készítette, eszébe jutnak a régi szép emlékek, amiket közösen éltek meg. Mihrimah találkozót kér Yahyától a kertben, ahol visszaadja neki verseskötetét. A fiú kérdi, mikor láthatja újból, a lány válasz nélkül távozik. Mahidevran belép Hürrem szobájába, üdvözli őt abban a palotában, ahová oly kedves emlékek fűzik őt és a Szultánt, majd udvariasan megkérdi, van-e szüksége valamire? Hürrem azt feleli, hogy Mahidevrannak csakis emlékei lehetnek, mire Mahidevran azzal vág vissza, hogy hamarosan ő is csak az emlékeiből fog élni, hiszen Firuze belépett az életükbe. Rusbem megmutatja Süleyman ajándékát Firuzénak, egy lovat. A nő teljesen el van ragadtatva, hiszen ez is azt mutatja, hogy a Szultán mennyire szereti őt. Afife azt tanácsolja, ne legyenek hiú ábrándjai, mert a Szultán és Hürrem szerelme végtelen. Hozzáteszi, hogy Hürrem kész lenne meghalni a Szultánért, anélkül, hogy a gyerekeire gondolna, mert nem tud élni a Szultán szerelme nélkül. És neki, Firuzénak tiszteletben kellene tartania ezt a szerelmet. Süleyman ellátogat a piacra álruhában a hercegek társaságában.Mindenki magasztalja Mustafát, és gúnyolódnak a Szultánon, aki a palotában Hürremmel együtt vezetik a birodalmat. Mehmet megpróbálja megvédeni az apját, de Süleyman int, hogy maradjon csendben. Az egyik kereskedő azt kiáltja, hogy Mustafa ellopta tőle a menyasszonyát, amiért Süleyman megharagszik. Hürrem megfenyegeti Fatmát, hogy az újszülött nem menti meg őt, és ő is úgy fogja végezni, mint Gülsah. Helenát meg arra buzdítja, hogy vetesse el magát Mustafával. Később azt meséli Süleymannak, hogy Mustafa házasodni szeretne, a férfi szerint viszont ez csakis Mahidevranra tartozik. De folytatja, hogy szerinte Mahidevran rossz hatással van a fiára, és emlékezteti, hogy Mustafa hamarosan szultán lesz. Valamint, arra, amikor eszméletlen állapotban feküdt, hogy akkor mik történtek. Hürrem csak a gyerekei biztonsága érdekében tesz mindent. Süleyman rámosolyog és átöleli válaszképpen. Ibrahim megijeszti a külföldi követeket azzal a kijelentésével, hogy a Szultán az oroszlán, ő meg a szelidítője. Ily módon képes kontrol alatt tartania, és a gyakorolnia a hatalmat. Rustem Ibrahim szavain feldúlva érkezik haza, ahol Nigar próbálja lecsillapítani. A fürdőben megkísérli elcsábítani… Rustem Firuzét várja, hogy lovagoljon. Meglazítja a nyereg kötését balesetet álcázva. Kiraz Aga ordít, hogy Firuze nem tért vissza, és Rustem elindul a keresésére. Megtalálja ájultan a földön. Mikor már készen áll kitörni a nyakát, sokkolva veszi észre rajta a tetoválást. Úgy dönt, mégsem öli meg. Matrakci Nigarhoz megy, és arra kéri, kövesse. Egy házhoz mennek, ahol egy pici lányt látnak játszani… Ibrahimmal. Matrakci elárulja, hogy ő Nigar babája. Hürrem és Mahidevran beszélgetnek. Hürrem szerint Süleyman bosszús lesz, az ott, Manishában kialakult hárem belügy miatt. Mahidevran azt tanácsolja, hogy ne szóljon bele az apa-fiú konfliktusba. Hürrem szerint, ő maga nem is képes erre, de Mehmet igen. Mustafa és Mehmet az erdőben sétálnak. Mehmet azt kérdezi, hogy ha szultán lesz belőle, akkor meg fogja-e öletni? Mustafa azt feleli, hogy ez lehetetlenség, hiszen szereti őt is és a testvéreit is! Aztán hirtelen Mehmet Mustafa karjaiba omlik, és Mustafa észreveszi a nyilat öccse hátába fúródva…
74/1
Firuze: Szultána!
Hürrem: Firuze!
Firuze: Azt mondtad, a Szultán iránt érzett szerelmed le fog
győzni engem. Így mondtad. De úgy látom, mindent elvesztettél. Nem vetnél be
piszkos trükköket, ugye?
Hürrem: Elvesztetted az előző csütörtök estét. Tudtam, hogy
képtelen lennél meginni a mérget. De amit igazából nem vártam, hogy
beletörődsz, hogy elvesztetted a csütörtök estét.
Firuze: Szultána! Még rengeteg csütörtök lesz!
Hürrem: Több háremhölgy is jött korábban … mint te. Még egy
hercegnő is, ki hasonlított rád, és nekem sikerült elküldenem. Biztos vagyok
benne, hogy téged is sikerül kiraknom innen.
Firuze: Ha valaha is elhagyom ezt a palotát, azt a szabad
akaratomból teszem.
74/2 Ibrahim monológja
„Ibrahim! Ne feledd ezt az arcot és e zárt szemeket!
Emlékezz jól ezekre a tiszta kezekre és erre a kicsi orra. Ő a te kislányod! A
te véred! Ő a tiéd! Egyedül a tiéd! Ő nem tartozik sem az Ottomán Dinasztiához
sem az Ottomán Birodalomhoz! Ő nem Ibrahim, a Nagy Vezír lánya! Ő a halász Manolis
családjába tartozik! Ő Pargali Teodoris lánya! Vigyázz jól rá! Öleld,
védelmezd! Ő az egyetlen tulajdonod az egész világon! Ibrahim! Ő a te végzeted
(=Kader)!”
74/3
Süleyman: Azt mondták, Haticénél jártál.
Firuze: Igen. Meghívott, mert szeret beszélgetni velem.
Süleyman: Valami elszomorít téged… Mondd el.
Firuze: Látom, megint el kell menned. Közeleg az idő, mikor
külön válunk.
Süleyman: Ez a probléma? Hamar visszatérek!
Firuze: Ne menj, Süleyman! Engedd azt, akinek muszáj! De te
ne menj! Ha itt maradsz velem, az mindennél jobb! Már az is elég lenne … ha nem
mennél. A nap és az árnyék … minden védelmet nyújt a jelenlétedben. Ha az ég és
a föld megy … hát hadd menjen! De te! Te maradj itt! Ha elmész, vidd magaddal
lelkemet. Menjünk együtt! De ha nem viszel magaddal, ne menj. Ha veled vagyok,
minden úgy néz ki, mint egy kert, mint a Mennyország. Mint egy őszi kert. Még
ha el is jön az ősz, te ne menj el. Ne engedd, hogy szenvedjek a távozásod
miatt. Nincs szív, amely el tudná viselni, hogy távol vagy tőle.
74/5
Ibrahim: Üdvözöllek, Efendi.
Ebu Suud: Üdvözöllek, Pasa! Ezeket a különleges magvakat
neked hoztam. Ha elülteted őket a kertedben, az olyanná válik, mint a
Mennyország.
Ibrahim: Jó. Hol vannak?
Ebu Suud: Ezekből a magvakból gyönyörű virágok lesznek. Különböző
színekben fognak pompázni. Mind az én saját terményem, még nevet is adtam
nekik. Ezt itt úgy hívom, „Ebu Suud sárga virága”. Ez is így néz ki, csak ez
fehér.
Ibrahim: Mondták, szereted a virágokat és a gyöngyöket…
Ebu Suud: A virágok és a gyöngyök kedvességet és
együttérzést szimbolizálnak. A virág számomra olyan, mint Mohamed Próféta.
Ezért szeretem őket. A gyöngyök, ha arab írásokban olvassuk, akkor magát Allah
Őszentségét jelenti.
Ibrahim: Rengeteg féle virág látható a kertedben.
Ebu Suud: Amikor eljön a tavasz, mindet láthatod. Ezeket a
növényeket mind én, a szegény szolga ültettem, és azt a nevet adtam nekik, hogy
„A Mennyország fénye” vagy az „Édeni Mennyország”.
Ibrahim: Jó. Jól mondod fel a nevüket. Az az ember, aki
virág nélkül él, soha nem tudja méltányolni a szépséget és az igazi fejlődést.
Ebu Suud: Előadni valamit, a munkám része, Pasa.
Ibrahim: Igen. A Diván tagjai nem hallhatnak így beszélni.
Néhányan ki is akarnak onnan rakni.
Ebu Suud: Ezek az emberek a saját egójuk és gőgjük foglyai.
Ne feledd, hogy Hafez Sheraziy Hefaz Quran volt.
Ibrahim: Nem ezt mondtad Yunisról a költőről.
Ebu Suud: Yunis költeményeit olvasni egyet jelent Allah
tagadásával.
…
Ibrahim: Igazad van, Efendi. Leveleztünk Franciaországgal.
Ebu Suud: Akármi is a célod, hasztalan és hiábavaló.
Birodalmunk erős. De egy nap eljön, mikor Allahnak meg kell mentenie minket,
mert ezek a kiváltságok katasztrófává változnak.
Ibrahim: Én vagyok az egyetlen, aki eldöntheti, hogy ezek a
kiváltságok hasznosak-e vagy ártalmasak. Csak előre akarlak tájékoztatni, mivel
te vagy Istambul bírója. Ez minden.
Ebu Suud: Allah a Koránban azt állítja, gyűlöli az öntelt
embereket.
Ibrahim: Az én önteltségem nem személyes, hanem az Ottomán
Birodalomból ered. Én a kardommal képviselem az Ottomán Birodalmat. Úgy kell
cselekednem, mint bármelyik egyszerű ember.
Ebu Suud: A pozíciód ideiglenes, és egy nap „Nagy Vezírként”
ér véget. Vigyázz! Van egy olasz író, akit szeretsz, a neve … Dan … Dante.
Ibrahim: Dante Alighieri.
Ebu Suud: Azt mondta egykor: „A pokolba vezető út jó
szándékokkal van kikövezve.”
Ibrahim: Az én helyzetem nem a Divánban vagy a Divánból
ered, Shalabi. Hanem a Szultán akaratából.
74/6
Firuze: Ez itt a Szultán ajándéka.
Afife: Firuze! Mindannyian ismerjük, milyen kapcsolat van
közted és a Szultán között. De ne képzeld magad Hürrem Szultánának, mert
különben nagyon szomorú és zaklatott leszel.
Firuze: Miért mondod ezt?
Afife: Amióta itt vagyok, azon gondolkodom, a Szultán miért
kötődik annyira Hürrem Szultánához? És már rengeteg idő eltelt.
Firuze: És rájöttél?
Afife: Nem, egészen addig a bizonyos éjszakáig.
Öngyilkosságot akart elkövetni. Ha én nem akadályozom meg, már régen halott
lenne. A gyerekei … a hatalma … a pénze … a tekintélye mit sem jelentenek
számára! Semmi sem érdekli! Amire készült, felfoghatatlan! A SZERELEM, amit a
Szultán iránt érez, olyan erős kapocs kéne mindannyiunknak! És ugyanez az erős
érzelem köti a Szultánt is őhozzá!
74/7
Mahidevran: Ez az a szoba, amit a legjobban szeretek. Itt
láttam meg először a Szultánt. Csodálatos nap volt.
Hürrem: Reméljük Allah nem játszik veled. Neked már csak az
emlékeid maradtak meg.
Mahidevran: Híreket kaptam. Azt mondtad, egyedül te vagy a
Szultán szívében. Viszont úgy hallottam, Firuze kiütött innen.
Hürrem: Te tudod a legjobban, hogy nem adom fel.
Visszaszerzem a Szultánt.
Mahidevran: Visszaveszi majd tőled. Hiszen egyszer már
sikerült neki… Nem hallottad? Vagy be voltál zárva egy szekrénybe?
74/8
Mahidevran: Szultánom…
Süleyman: Mahidevran! Hogy vagy? Remélem, minden rendben!
Mahidevran: Allahnak hála, a fiam jól gondoskodik rólam.
Süleyman: Jó!
Mahidevran: Emlészel? Itt készítetted az ékszereidet. A
legszebb napjainkat töltöttük itt. Amikor csak idenézek, eszembe jutnak a régi
szép emlékek. Itt láttalak meg legelső alkalommal. Itt, szerettelek. Itt ültem
melletted. És itt voltam állapotos Mustafával. Milyen rövid az élet! Mintha
csak tegnap lett volna! Még mindig hallom a hangodat a fülemben … Mahidevran …
Gülbahar (tavasz rózsája) … Bocsáss meg!
Süleyman: Jó éjt.
Hürrem és Szülejmán
Süleyman: Hürrem, készíts elő mindent. Úgy tűnik, hamarább térünk vissza, mint gondoltuk.Hürrem: Azt hittem, boldog vagy itt. Mi történt? Vagy esetleg megtudtad, mit akar Mustafa? Feleségül akar venni egy nőt, akit Helenának hívnak. Mustafa fiatal. Normális, hogy hibát követ el. De Mahidevran felelőssége őt a megfelelő irányba irányítani.Süleyman: Már többször beszéltem vele erről. Azt mondta, hogy mindent kézbe tart.
Hürrem: Elég volt csak egyszer szólnom. Vagy nem engedelmeskedik Mustafa, vagy Mahidevran akarja őt ellened hangolni.Süleyman: Hogy érted?Hürrem: Mustafa egy engedelmes fiú. Soha nem árulna el téged. De Mahidevran azt akarja, hogy a fia minél előbb a trónra kerülhessen.Süleyman: Ez nagyon kemény vád, Hürrem.Hürrem: A saját szememmel láttam. Gondolod, hogy Mahidevran bánatos volt, mikor te beteg voltál? Minden, amit akar, az a revans, hogy visszafizethessen! Még Valide is, Allah nyugosztalja, tartott tőle! Valide távol tartotta tőle a gyermekeimet. Óh, milyen borzasztó időszak is volt az! Csak Allah tudhatja, mennyire fájt a szívem akkor! Ha nem érted, akkor a trónért harcoltak volna! Mit tennének a koronával, vagy a trónnal nélküled? És mit tennék én... nélküled? Csak érted élek... csakis érted.Süleyman: Mit tennék én ... nélküled... Hürrem.
Mustafa és Mehmet
Mehmet: Mindenki rólad beszél, hogy mennyire szeretnek téged, meg a janicsárokat, hogy imába foglalják a neved.Mustafa: Mindent meg is teszek ezért.Mehmet: De ők nem szeretnek engem. Meg sem említik a nevem. Csak azt hallottam, hogy az anyámról beszélnek.
Mustafa: Ne figyelj arra, mit beszélnek. Még nem ismernek téged. Idővel megismernek téged, és saját szemeikkel látni fogják, milyen bátor is vagy.Mehmet: Beszélgettem apával. Beavatott abba a törvénybe, amit még Ahmed Szultán léptetett érvénybe.Mustafa: Ahmed Szultán állíttatta fel az összes törvényeinket. Melyikre gondolsz?Mehmet: Aki a trónra kerül, megöletheti minden vetélytársát a családban. Ez a joga a trónörökösnek. Bátyám... ha egyszer a trónra lépsz, te is megteszed ezt velem?Mustafa: Mehmet... testvérem... Hogy tehetnék ilyet veled? Ha a világ szét is szakad, soha nem tenném ezt veled!
Szulejmán ,Mehmet és Musztafa
Mehmet: Szutlánom, minden rendben?Süleyman: Ez a hely menedékként szolgált annak idején. Ide menekültünk a palotából. Az őrök mindenhol kerestek minket. Körülvettük magunkat mindenféle képzeletvilággal, tudománnyal, filozófiával, joggal, igazsággal.Mustafa: Úgy érted, Ibrahim Pashával?
Süleyman: Igen.Mustafa: Ibrahim Pasha nagyon szerencsés volt. Be kell valljam, hogy korábban irigy voltam rá, mert ő többet volt veled, mint én.Süleyman: Azon voltak a szép idők, Mustafa. Mindent megosztottam vele. A barátságunk volt a legfontosabb dolog a világon. Semmit sem titkoltunk el egymás elől. Azok voltak a legszebb évek az életünkben.
Ibrahim és a Francia követ
Ibrahim: Soha nem értettél meg minket. A Szultán teljes hatalommal ruházott fel. Én felügyelem a háborút és békét.Francia követ: Tied a végső döntés?Ibrahim: Az oroszlán a legvadabb az állatok között. Intelligenciájával ejti el zsákmányát és nem erővel. A célja, hogy először megszerezze azt a táplálékot, amit szeret, majd megosztja azokkal, akik kedvesek neki. Mindent megtesz, hogy megvédje, amilye van. És lehetetlen elvenni tőle a zsákmányát. Az az egy, akit közel enged magához, csak azzal osztja meg zsákmányát. Az oroszlán az erdő királya, a Szultán meg az Ottomán Birodalom ura. Vannak a miniszterek, én meg minden egyebet intézek, amivel a Szultán megbíz, és azt próbálom lojálisan és becsületesen végezni.
Francia követ: A Szultánnak igaza volt, hogy azt mondta, hogy a barátja vagy, nemcsak a Vezír.Ibrahim: Igen, együtt nőttünk fel. Mindezt azért mondtam el neked, hogy tiszán lásd, hogy a Szultán megbízik bennem, hogy szakértő módjára megvédem őt és a trónját. Francia követ: Nagy Vezír! Mi a véleményed a kereskedelmi szerződésről?Ibrahim: Mindent megadunk, amit kérsz, de nem foglaljuk szerződésbe. Ez egy adomány, mert nem várunk cserébe semmit. Csak... rád... van szükségünk, rád van szüksége az Ottomán Birodalomnak. Francia követ: Üdvözlöm ezt a döntésedet. Legyen ez a közös barátság kezdete Franciaország és az Ottomán Birodalom között. Ibrahim: Senki sem tudja, meddig fog ez a barátság tartani. Papírra sokminden ráfér, úgy mint barátság és mint árulás is.
musztafa és Szülejmán
Mustafa: Szultánom! Valóban eljegyezte a kereskedő, de csak kényszerítette erre. Én elmentem a családjához, kifizettem az adósságaikat, amivel a kereskedőnek tartoztak, és ők jóváhagyták, hogy töröljék az eljegyzést.Süleyman: Te az igazságszolgáltatást képviseled. A jogot alkalmazod. Ez a nő nem egy szolga vagy egy háremhölgy. Hogy hozhattad a palotába, és tehetted a háremed tagjává? Ha a kereskedő bíróhoz fordul, megnyeri ezt az ügyet. Még én sem menthetlek meg a börtöntől. Még akkor is, ha a szülei beleegyeztek, hogy magaddal hozd, a kereskedő azzal vádolhat, hogy elraboltad őt. Hogy tehetted ez koronahercegként? Ki üljön a trónra?Mustafa: Ezt nem engedem, Szultánom. Feleségül veszem.Süleyman: Micsoda? Feleségül veszed?Mustafa: Vagy máskülönben haza kell küldjem a szüleihez, apám. Kérlek, ne kérd tőlem, hogy ezt tegyem.
Szülejmán Bor árus Musztafa
árus: Itt az italod.Süleyman: Milyen a munkád?árus: Nagyon jó.
Süleyman: Nincs más munkád?árus: Volt egy kis földem, de el kellett adnom, mert pénzre volt szükségem. Azt modták, hogy a Herceg majd ad földet legelőnek. Süleyman: Hogy fogja azt odaadni?áus: Teljesíti az igényeinket. Mi kapunk egy részt, majd a maradék visszaforog az állami kincstárba. Insallah, tartsa csak meg ígéretét! Mi mindannyian imádkozunk érte!Süleyman: Allah legyen veled.árus: Köszönöm, Uram!Süleyman: Mustafa!Mustafa: Szultánom, nagyon sok az üres föld és nagyon sok ember él munka nélkül. Ezért arra gondoltam, hogy ha adok nekik földet, dolgozni fognak és így pénzt kaphatunk az állami kincstár részére. Süleyman: Jól gondoltad!
Szülejmán Árusok és a Hercegek
Süleyman: Jó reggelt. Hogy megy az üzlet?kereskedő 1: Nagyon jól! Amióta az új Herceg megjött!Süleyman: Úgy hallottam, hogy elég sok az igazságtalanság...
kereskedő 1: Ki mondta ezt? A mi Hercegünk az egész világot tudja irányítani!kereskedő 2: Ő is elmegy, mint az apja, ha a trónra kerül.kereskedő 1: Sultan Süleyman nem fogja olyan könnyen elhagyni a trónt.kereskedő 2: Igaz!kereskedő 1: De Hürrem Szultána soha nem fogja hagyni. Azt mondják, hogy ha Mehmet felnő, akkor vajon mi lesz? Ő lesz a Szultán annak ellenére, hogy Mustafa az idősebb?Mehmet: Mi ez a sok süketelés?! Hogy beszélhettek így a Szultánról?Süleyman: Viszlát.Kereskedő: Viszlát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése