69.rész 1-sö elözetes
Hürrem: Nagy szíved van. A jóságod az arcodon tükröződik.
A te helyzeted olyan valakire emlékeztet, akit nagyon régen ismertem.Firuze: Senki sem az, akinek látszik, Szultánám.Hürrem: ... "Ahogy a napok telnek ... egy szellő átsuhant a gondolataimon, és hozzád irányított.
Elvesztem az álmaidban..." Ez az, amit a nőnek mondtál.Hürrem: Ő csak egy álom, Süleyman. Ne ess bele ebbe az álomba.
Az élet az ÉN vagyok.Sümbül: Nagy szerencséd van! Hatalmas... Te leszel Sehzade Mehmet ágyasa.Firuze: Nem tudok. Ez lehetetlen! Mert én...
A te helyzeted olyan valakire emlékeztet, akit nagyon régen ismertem.Firuze: Senki sem az, akinek látszik, Szultánám.Hürrem: ... "Ahogy a napok telnek ... egy szellő átsuhant a gondolataimon, és hozzád irányított. Elvesztem az álmaidban..." Ez az, amit a nőnek mondtál.Hürrem: Ő csak egy álom, Süleyman. Ne ess bele ebbe az álomba.Az élet az ÉN vagyok.Sümbül: Nagy szerencséd van! Hatalmas... Te leszel Sehzade Mehmet ágyasa.Firuze: Nem tudok. Ez lehetetlen! Mert én...
69. rész:
Gülsah gyilkossági kísérlete meghiúsul, mikor Nigar beront a szobába, és megöli Gülsaht, ezzel Haticét megmentve. A palotában mindenki felébred a hangra és Hatice szobájába rohan. Hürrem Haticét a szobájába viszi, Mahidevran biztos benne, hogy Hürrem a felelős a merényletért. Hatice azt mondja, hogy Hürrem segített neki, mire Mahidevran kígyónak nevezi Hürremet, mert ő hozta vissza a palotába Gülsaht, ahogy Nigart is. 
Hürrem emlékezteti, hogy Fatma még mindig a palotában van. Hatice azt mondja, hogy Nigar mentette meg az életét, de azt kívánja, hogy ne beszéljenek erről, a gyerekek ne szerezzenek erről tudomást, mert azzal csak felzaklatnák őket. Mahidevran a saját szobájába kíséri Haticét, és kijelenti, hogy Gülsah csak Hürrem utasítására tehetett ilyet. Hatice kikéri Firuze véleményét is, aki szerint Hürrem sosem akarná őt megölni. Hürrem rájön, hogy a gyilkosság Nigar ötlete volt, ezért megpofozza. Nigar azt mondja, hogy az ő fájdalma elviselhetetlen, és nem tudja, mit tegyen. Hürrem azt tanácsolja, hogy várja meg, míg Ibrahim visszatér, akkor döntsön. Hatice meg akarja tudni, miért mentette meg Nigar az életét, és hogy ez Hürrem ötlete volt-e. Nigar azt mondja, hogy az ő ötlete volt, hogy megmentse, mert sajnálja a gyerekeit. Hatice kitart amellett, hogy mindez Hürrem utasítása volt, mire Nigar azt feleli, hogy akkor beszélt volna neki Firuzéról. Hatice ledöbben a hallottakon. Hürrem azt mondja Firuzénak, hogy egy ártatlan lányra emlékezteti, aki évekkel ezelőtt érkezett a palotába, mindenét elvesztette, és most, az ő szemében látja ezt az ártatlanságot. Firuze azt feleli, hogy senki sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik.
Évek múlnak, és a Szultán visszatér a háborúból. Mirimah és Mehmet öleléssel fogadja. Mikor tekintete találkozik Firuzéval, üdvözlik egymást. Mirimah sietteti, mert van még valaki, aki nagyon szeretné már látni. Ibrahim is hazaérkezik, ahol gyermekei fogadják. Hatice nem engedi, hogy hozzáérjen. Hürrem üdvözli a Szultánt, elmondja, mennyire hiányzott neki. Mahidevran elújságolja Fatma terhességét. Afife Hatun beszámol a Hárem életéről, és, hogy Firuze várja. Mindkét nő, Hürrem is és Firuze is felkészítik magukat a Szultánnal való találkozásra. Nigar közli Firuzéval, hogy ne is reménykedjen, és maradjon távol az arany ajtótól, mert a Szultán Hürremmel tölti az éjszakát… még akkor is, ha a Szultán oly hosszú idő után most először érdeklődik egy nő iránt, ha az a nő oly szép és fiatal is, a szerelme még mindig Hürremé.
Afife Hatun informálja Hürremet, hogy a Szultán hívatja a szobájába. Hürrem közli a Szultánnal, hogy mennyire boldog, hogy ismét otthon van, Süleyman csodálkozik, hogy ennyire hiányzott neki? Hürrem annak a levélnek az első mondatait suttogja Süleyman fülébe, amit Firuzénak írt, úgy folytatja, hogy az a nő csak egy álom, és a valóság meg ő. Hatice, ahogy hallja és látja Ibrahimot hegedülni, eszébe jutottak azok a szerelmes levelek, amiket még szerelmük hajnalán írt neki. Mirimah Firuze kíséretében a kertben sétál. Kérdi, miért olyan kimerült, Firuze azt feleli, hogy nem aludt az éjjel. Mirimah azt mondja, hogy boldog, mert az apja hazatérésével az anyjának is jobb kedve lett.
A kertben, Mirimah találkozik egy költővel. Azt hazudja, hogy ő egy háremhölgy. Amikor Mirimah Szultánára esik a szó, a férfi azt mondja, hogy a hercegnő még egy kislány. Hürrem azt tanácsolja Süleymannak, hogy el kéne kezdeni az előkészületeket Mehmet kardceremóniájára. Amikor Hatice találkozik a Szultánnal, elmondja, hogy Hürrem megmentette Nigart a halálbüntetéstől, amit ő rendelt el, és visszahozta a palotába. Hürrem azt feleli, hogy Nigar kért tőle segítséget, és ő csak segített neki.
Hatice folytatja, hogy Hürrem megfenyegette őket, hogy senki ne merészeljen Nigarhoz érni. Hürrem viszont úgy vág vissza, hogy nem fair, hogy Ibrahimot felmentette, de Nigart elítélte. A Szultán bosszúsan szólt közbe, hogy a két dolog teljesen más, hiszen Ibrahim az ő testvérét vette nőül, végül kétségbe vonja, hogy valaha is elmúlnak-e a viták a Háremen belül. Ibrahim találkozik Nigarral. Amikor a lány azt mondja, hogy elvették tőle a gyerekét, a férfi dühösen közli vele, hogy az a gyerek meghalt! Ibrahim megvádolja Hürremet, hogy miért avatkozik bele még ebbe is, Nigar azt mondja, hogy ő akarta látni még egyszer, utoljára. Ibrahim mérgében kidobja Nigart a szobából. Amikor Hürrem és Ibrahim találkoznak, Hürrem megemlíti Iskendert. Ibrahim meg csak azt mondja, hogy a jövőben több fej fog hullni, mint korábban. Hürrem azt kérdi, milyen érzés, hogy az élete két nőtől függ? Afife Hatun közli Hürremmel, hogy a Szultán úgy döntött, hogy Nigart feleségül kell adni, és el kell küldeni a palotából. Hürrem ezt jónak tartja, hiszen a palotán kívül Nigar kapcsolatban maradhat Ibrahimmal. :-)Elena nem érti, hogy Mustafa miért nem jelentkezik, ahogy ígérte. Az apja enged a zsarolásnak, hogy odaadja a lányát, hogy ne veszítse el mindenét az adósságok miatt. A költő, Yahya talákozik Mustafával, és átadja Bali Bay ♥ üzenetét, hogy Allah áldja őt, hiszen tartozik neki, mert Mustafa megmentette az életét. Ibrahim előléptetést ajánl fel Rustem Pashának, aki visszautasítja, mivel elégedett azzal, amije van. Hürrem azt mondja Mehmetnek, hogy a ceremónián, mindenki látni fogja, ki a legalkalmasabb a trónt elfoglalni, és, hogy a Szultán nem az idősebb fiát fogja választani, hanem az erősebbet, és az okosabbat. Mehmet ezzel elkezdte magát feszélyezve érezni. Mahidevran közli Mustafával, hogy nem tetszik neki, hogy a ceremóniát az előtt csinálják, hogy ők elmennének Manishába, úgyhogy legyen nagyon óvatos. Mustafa viszont úgy érzi, hogy neki az apja, ill. a testvére mellett a helye, mire Mahidevran kijózanítja, hogy ő a versenytársa! Mustafa faképnél hagyja az anyját. A kard ceremónia előtt a Szultá hívatja Mehmetet. Elmondja, mennyire büszke rá, és kérhet tőle bármit, mert a tanárai mind nagyon meg voltak vele elégedve. Mustafa azt válaszolja, hogy az apja a világ ura, és neki ez is elég a boldogsághoz. Gülfem gratulál Hürremnek Mehmethez. Hürrem megköszöni Haticének, hogy eljött a ceremóniára. Hatice gőgösen csak annyit felel, hogy ő az Ottomán Birodalom Szultánjának a fiát, a herceget jött megnézni. Hürrem izgatottan figyeli az eseményeket, Mahidevran meg közli, hogy Mustafa ceremóniája jobb volt. Hatice beismeri Gülfemnek és Mahidevrannak, hogy nem bocsátott meg Ibrahimnak, mert a megcsalás állandóan az agyában van. Firuze informálja Mirimaht, hogy az a fiú a kertből, egy költő, és a neve, Yahyia. Afife szól Firuzénak, hogy a Szultán látni kívánja. Egy baráti erőpróbán, Mustafa véletlenül megsérti Mehmetet, ami a Szultánnak egyáltalán nem tetszik. Hatice meghívja a családot vacsorára. Mirimah észreveszi, hogy az anyját nem hívták meg. Itt ismét találkozik a költővel, és kéri, hogy adjon neki egy verset, hadd olvassa el. Firuze végre találkozik Süleymannal, aki ismét erotikus verseket szaval neki (de kár, hogy nem értjük…). Hürrem a Szultánhoz készül, de Sümbül megakadályozza: egy háremhölgy van nála. Hürrem odarohan a szoba ajtajához, és nevetést hall bentről. Ekkor eszébe jut az első éjszakája Süleymannal. Hürrem Mahidevranhoz megy, aki már készülődik az utazásra. Azt mondja, hogy majd, ha visszatér, beszélnek. De Hürrem most akar vele beszélni, mert ez a pillanat soha többé nem jön megint. Mahidevran azt monjda, hogy az önteltsége még tönkre teszi egyszer. Rustem Pasha informálja Hürremet Iskender haláláról, és Süleyman esküjéről, hogy Ibrahim szenvedni fog, mert rákényszerítette a Szultánt az akaratára, hogy ártatlan embert öljön. Hürrem utasítja Firuzét, hogy készülődjön a Mehmettel való éjszakára. Firuze, Hürrem előtt bevallja, hogy nem teheti: „ A ………. Szultán ………….. Háreméhez tartozom. A nő, ………. akit keresel, ………………….az én vagyok. …………… ÉN VAGYOK A ……………… SZULTÁN ÁGYASA.”(Igazából a GOZDE szót használják, ami annyit tesz, kedvence, szerelmese).
Hürrem emlékezteti, hogy Fatma még mindig a palotában van. Hatice azt mondja, hogy Nigar mentette meg az életét, de azt kívánja, hogy ne beszéljenek erről, a gyerekek ne szerezzenek erről tudomást, mert azzal csak felzaklatnák őket. Mahidevran a saját szobájába kíséri Haticét, és kijelenti, hogy Gülsah csak Hürrem utasítására tehetett ilyet. Hatice kikéri Firuze véleményét is, aki szerint Hürrem sosem akarná őt megölni. Hürrem rájön, hogy a gyilkosság Nigar ötlete volt, ezért megpofozza. Nigar azt mondja, hogy az ő fájdalma elviselhetetlen, és nem tudja, mit tegyen. Hürrem azt tanácsolja, hogy várja meg, míg Ibrahim visszatér, akkor döntsön. Hatice meg akarja tudni, miért mentette meg Nigar az életét, és hogy ez Hürrem ötlete volt-e. Nigar azt mondja, hogy az ő ötlete volt, hogy megmentse, mert sajnálja a gyerekeit. Hatice kitart amellett, hogy mindez Hürrem utasítása volt, mire Nigar azt feleli, hogy akkor beszélt volna neki Firuzéról. Hatice ledöbben a hallottakon. Hürrem azt mondja Firuzénak, hogy egy ártatlan lányra emlékezteti, aki évekkel ezelőtt érkezett a palotába, mindenét elvesztette, és most, az ő szemében látja ezt az ártatlanságot. Firuze azt feleli, hogy senki sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Évek múlnak, és a Szultán visszatér a háborúból. Mirimah és Mehmet öleléssel fogadja. Mikor tekintete találkozik Firuzéval, üdvözlik egymást. Mirimah sietteti, mert van még valaki, aki nagyon szeretné már látni. Ibrahim is hazaérkezik, ahol gyermekei fogadják. Hatice nem engedi, hogy hozzáérjen. Hürrem üdvözli a Szultánt, elmondja, mennyire hiányzott neki. Mahidevran elújságolja Fatma terhességét. Afife Hatun beszámol a Hárem életéről, és, hogy Firuze várja. Mindkét nő, Hürrem is és Firuze is felkészítik magukat a Szultánnal való találkozásra. Nigar közli Firuzéval, hogy ne is reménykedjen, és maradjon távol az arany ajtótól, mert a Szultán Hürremmel tölti az éjszakát… még akkor is, ha a Szultán oly hosszú idő után most először érdeklődik egy nő iránt, ha az a nő oly szép és fiatal is, a szerelme még mindig Hürremé. Afife Hatun informálja Hürremet, hogy a Szultán hívatja a szobájába. Hürrem közli a Szultánnal, hogy mennyire boldog, hogy ismét otthon van, Süleyman csodálkozik, hogy ennyire hiányzott neki? Hürrem annak a levélnek az első mondatait suttogja Süleyman fülébe, amit Firuzénak írt, úgy folytatja, hogy az a nő csak egy álom, és a valóság meg ő. Hatice, ahogy hallja és látja Ibrahimot hegedülni, eszébe jutottak azok a szerelmes levelek, amiket még szerelmük hajnalán írt neki. Mirimah Firuze kíséretében a kertben sétál. Kérdi, miért olyan kimerült, Firuze azt feleli, hogy nem aludt az éjjel. Mirimah azt mondja, hogy boldog, mert az apja hazatérésével az anyjának is jobb kedve lett. A kertben, Mirimah találkozik egy költővel. Azt hazudja, hogy ő egy háremhölgy. Amikor Mirimah Szultánára esik a szó, a férfi azt mondja, hogy a hercegnő még egy kislány. Hürrem azt tanácsolja Süleymannak, hogy el kéne kezdeni az előkészületeket Mehmet kardceremóniájára. Amikor Hatice találkozik a Szultánnal, elmondja, hogy Hürrem megmentette Nigart a halálbüntetéstől, amit ő rendelt el, és visszahozta a palotába. Hürrem azt feleli, hogy Nigar kért tőle segítséget, és ő csak segített neki. Hatice folytatja, hogy Hürrem megfenyegette őket, hogy senki ne merészeljen Nigarhoz érni. Hürrem viszont úgy vág vissza, hogy nem fair, hogy Ibrahimot felmentette, de Nigart elítélte. A Szultán bosszúsan szólt közbe, hogy a két dolog teljesen más, hiszen Ibrahim az ő testvérét vette nőül, végül kétségbe vonja, hogy valaha is elmúlnak-e a viták a Háremen belül. Ibrahim találkozik Nigarral. Amikor a lány azt mondja, hogy elvették tőle a gyerekét, a férfi dühösen közli vele, hogy az a gyerek meghalt! Ibrahim megvádolja Hürremet, hogy miért avatkozik bele még ebbe is, Nigar azt mondja, hogy ő akarta látni még egyszer, utoljára. Ibrahim mérgében kidobja Nigart a szobából. Amikor Hürrem és Ibrahim találkoznak, Hürrem megemlíti Iskendert. Ibrahim meg csak azt mondja, hogy a jövőben több fej fog hullni, mint korábban. Hürrem azt kérdi, milyen érzés, hogy az élete két nőtől függ? Afife Hatun közli Hürremmel, hogy a Szultán úgy döntött, hogy Nigart feleségül kell adni, és el kell küldeni a palotából. Hürrem ezt jónak tartja, hiszen a palotán kívül Nigar kapcsolatban maradhat Ibrahimmal. :-)Elena nem érti, hogy Mustafa miért nem jelentkezik, ahogy ígérte. Az apja enged a zsarolásnak, hogy odaadja a lányát, hogy ne veszítse el mindenét az adósságok miatt. A költő, Yahya talákozik Mustafával, és átadja Bali Bay ♥ üzenetét, hogy Allah áldja őt, hiszen tartozik neki, mert Mustafa megmentette az életét. Ibrahim előléptetést ajánl fel Rustem Pashának, aki visszautasítja, mivel elégedett azzal, amije van. Hürrem azt mondja Mehmetnek, hogy a ceremónián, mindenki látni fogja, ki a legalkalmasabb a trónt elfoglalni, és, hogy a Szultán nem az idősebb fiát fogja választani, hanem az erősebbet, és az okosabbat. Mehmet ezzel elkezdte magát feszélyezve érezni. Mahidevran közli Mustafával, hogy nem tetszik neki, hogy a ceremóniát az előtt csinálják, hogy ők elmennének Manishába, úgyhogy legyen nagyon óvatos. Mustafa viszont úgy érzi, hogy neki az apja, ill. a testvére mellett a helye, mire Mahidevran kijózanítja, hogy ő a versenytársa! Mustafa faképnél hagyja az anyját. A kard ceremónia előtt a Szultá hívatja Mehmetet. Elmondja, mennyire büszke rá, és kérhet tőle bármit, mert a tanárai mind nagyon meg voltak vele elégedve. Mustafa azt válaszolja, hogy az apja a világ ura, és neki ez is elég a boldogsághoz. Gülfem gratulál Hürremnek Mehmethez. Hürrem megköszöni Haticének, hogy eljött a ceremóniára. Hatice gőgösen csak annyit felel, hogy ő az Ottomán Birodalom Szultánjának a fiát, a herceget jött megnézni. Hürrem izgatottan figyeli az eseményeket, Mahidevran meg közli, hogy Mustafa ceremóniája jobb volt. Hatice beismeri Gülfemnek és Mahidevrannak, hogy nem bocsátott meg Ibrahimnak, mert a megcsalás állandóan az agyában van. Firuze informálja Mirimaht, hogy az a fiú a kertből, egy költő, és a neve, Yahyia. Afife szól Firuzénak, hogy a Szultán látni kívánja. Egy baráti erőpróbán, Mustafa véletlenül megsérti Mehmetet, ami a Szultánnak egyáltalán nem tetszik. Hatice meghívja a családot vacsorára. Mirimah észreveszi, hogy az anyját nem hívták meg. Itt ismét találkozik a költővel, és kéri, hogy adjon neki egy verset, hadd olvassa el. Firuze végre találkozik Süleymannal, aki ismét erotikus verseket szaval neki (de kár, hogy nem értjük…). Hürrem a Szultánhoz készül, de Sümbül megakadályozza: egy háremhölgy van nála. Hürrem odarohan a szoba ajtajához, és nevetést hall bentről. Ekkor eszébe jut az első éjszakája Süleymannal. Hürrem Mahidevranhoz megy, aki már készülődik az utazásra. Azt mondja, hogy majd, ha visszatér, beszélnek. De Hürrem most akar vele beszélni, mert ez a pillanat soha többé nem jön megint. Mahidevran azt monjda, hogy az önteltsége még tönkre teszi egyszer. Rustem Pasha informálja Hürremet Iskender haláláról, és Süleyman esküjéről, hogy Ibrahim szenvedni fog, mert rákényszerítette a Szultánt az akaratára, hogy ártatlan embert öljön. Hürrem utasítja Firuzét, hogy készülődjön a Mehmettel való éjszakára. Firuze, Hürrem előtt bevallja, hogy nem teheti: „ A ………. Szultán ………….. Háreméhez tartozom. A nő, ………. akit keresel, ………………….az én vagyok. …………… ÉN VAGYOK A ……………… SZULTÁN ÁGYASA.”(Igazából a GOZDE szót használják, ami annyit tesz, kedvence, szerelmese).
Párbesédek:
1.
Nigar: Ne aggódj. Nem hagytam nyomot magam után. Utasításaid
szerint szabadultunk meg ettől a szörnyűségtől.
(Hürrem pofonvágja Nigart.)
Hürrem: Azt hiszed, hülye vagyok? Miért nem avattalak be
korábban? Meg akarat ölni Hatice Szultánát!
Nigar: Szultána … én …
Hürrem: Ez az, amit akartál. Hatice Szultána halálát
kívántad, és most mindannyiunktól meg akarsz szabadulni. Hatice … halott!
Gülsah … halott! És most engem gyanúsítanak! Allahnak hála, nem bíztam meg
benned és nem álltam mögéd!
Nigar: Esküszöm, ennek semmi köze hozzád, Szultána! Én csak
azt tettem, amit Hatice Szultána tett velem! Újjáéledtem, mikor láttam őt
meghalni. Ez mind, ami eszembe jutott. A gyermekemet megölték, mikor még pici
volt. Alkalma sem volt kinyitnia a szemét, élni az életét! Azalatt ölték meg,
hogy megpróbálta kinyitni a szemét! Nekem meg nem volt lehetőségem a karjaimba
venni, se megcsókolni!
Hürrem: Megértem, Nigar … Ezért állok most az oldaladra. Meg
kellett volna akadályoznom, hogy hagyd Haticét meghalni. De Nigar! Vissza
kellene fognod magad. Amikor a háborúnak vége, Ibrahim Pasa visszatér, és te
itt leszel. Ha vissza tudnád szerezni a szívét, az lenne a te igazi bosszúd.
Megétettél, Nigar?
2.
Mahidevran: Szultána! Én jól ismerem Gülsaht! Bármire képes
lenne, de ölni azt nem! Gülsah csak attól tartott, hogy közel kerül hozzád,
hogyan tudott volna megölni? Biztos Hürrem kényszerítette!
Hatice: Gülsah halott, Mahidevran … Hogyan áldozta volna föl
magát?
Gülfem: Hürremet gyanítom az ügy mögé. De nem mert volna
ilyet tenni!
Mahidevran: És mi van Nigarral? Meg akarta ölni Hatice
Szultánát! Mégis hogy menthette meg?
Gülfem: Nigar közel áll Hürremhez. Nem hiszem, hogy Nigar
kedveli annyira a Szultánát. Azért mentette meg, hogy ne őt vádolják a
gyilkossággal.
Hatice: Firuze, te mit gondolsz? Te állsz a legközelebb Hürremhez?
Firuze: Nem tudom, hogy ez az egész hogy kezdődött. Csak
annyit tudok, hogy Hürrem Szultána nem akart megölni.
Mahidevran: Hogy lehetsz ebben ennyire biztos?
Firuze: Mert eddig egyetlen embert akart megölni, és az én
vagyok.
3.
Nigar: Szultána! Látni óhajtottál.
Hatice: Gyere közelebb, ide. Tegnap megmentetted az életem.
De Mahidevran azt hiszi, hogy ez csak egy trükk. Mondd el az igazat. Ha
Hürremnek köze van ehhez, akkor nem leszek könyörületes veled.
Nigar: Minden jogod meg van, hogy így tegyél … De hidd el,
ez az igazság.
Hatice: Hogy hihetnék neked, miután … elárultál … és
megsértettél???
Nigar: Megfizettem hibáimat, Szultána. Allah megbüntetett,
hogy elvette tőlem a gyermekem.
Hatice: Azt hittem, engem hibáztatsz.
Nigar: Ezek csak a harag szavai voltak, Szultána. Végül is,
te is anya vagy, te is vesztettél el gyermeket. Tudom, nem te voltál. Nem látom
okát, hogy bocsánatot kérjek tőled, de van valami, amiről szeretném, hogy
tudjál. A múltat magam mögött hagytam. Mindent kitöröltem az életemből, ami a
múltamban történt.
Hatice: Nos, mi a helyzet Hürremmel? Ez előtt az incidens
előtt miért álltál az ő oldalára?
Nigar: Nem álltam senki oldalára sem … főleg nem Hürrem
Szultánáéra. Elég teher van a sajátomén is.
Hatice: Nem bízom benned.
Nigar: Ha Hürrem Szultánát szolgálnám, szóltam volta neki
Firuzéről, amiről már elég rég tudok.
Hatice: Ki mondta el neked? Honnan tudod, hogy az Firuze
volt?
Nigar: És mi változik attól, hogy tudok róla?
Hatice: Ne merészelj megfenyegetni ezzel Nigar! Különben
megöllek, mielőtt még kinyitnád a szádat!
Nigar: Nem áll szándékomban. Mint már mondtam, egyetlen dologgal
törődöm … és az saját magam.
4.
Mehmet esküje
„Én utam, te utad!
Én kezem, a te kezed!
Én jólétem, a te jóléted!
Én vallásom, a te vallásod!
A te utadat járom!
Lelkemet adom neked!
Feláldozom vagyonomat a hagyományaidért!
Nyelvem a szent szultáni parancsot fejezi ki.
Sót, vizet és kenyeret láttam.
Ha letérnék utadról, a te kardod végezzen velem!”
Janicsárok:
„Hűség!
Mohammed ellenségei!
Istenkáromlók vagytok!
Mi áldottak vagyunk!
Ti, az egyik oldalon, mi a másikon!”
Süleyman:
„Ha nem tartom eskümet … „
Mehmet:
„Hadd szúrjam e kardot a testembe, és ontsa véremet!
Vágja ki, mint a kardom!
Szóródjon szét, mint a por!
5.
Hürrem: Miről beszéltetek tegnap?
Firuze: Hatice Szultána nagyon fáradt volt, semmiről sem
beszélgettünk.
Hürrem: Látom, nagyon jó lett a kapcsolatod a Szultánával.
Aggódtál miatta.
Firuze: Bocsáss meg, ha valami rosszat csináltam.
Hürrem: Tiszta szíved van, ezért kedvellek téged, Firuze. Ez
a tisztaság rá van írva az arcodra. Az arcod mosolyog. Tele vagy szeretettel és
együttérzéssel. Csak azt nem tudom, miért van gyász a szemedben. Talán, mert
elhagytad családod és szeretteidet.
Firuze: Szultána …
Hürrem: Emlékeztetsz valakire, aki nagyon régen érkezett a
palotába. Egy fiatal lányra, akit elszakítottak családjától, otthonától a
hazájából. Ez az ártatlan lány érkezett a palotába.
Firuze: Amit kívülről látni, nem mindig fedi a valóságot,
ami bennünk lakozik.
6.
Hürrem: Szultánom! Végre visszatértél!
Süleyman: Igen, visszatértem, Hürrem. Hogy vagy?
Hürrem: Szívem Szultánja megérkezett. Most vagyok a
legboldogabb!
7.
Nigar: Mire ez a kikészülés? Ki miatt öltöztél ki, miután
Afife asszony szobájában kuksolsz?
Firuze: Te mindenről tudsz …
Nigar: Persze, de ne aggódj! Senkinek sem mondom el.
Firuze: Nem félek semmitől. El is mondhatod neki, ahogy
akarod.
Nigar: Ne légy olyan boldog, hogy a Szultán visszatért. Ha
Hürrem Szultána tudomást szerez rólad, senki sem védhet meg.
Firuze: Elégedett vagyok azzal, amit Allah sorsként nekem
szánt.
Nigar: Okos és gyönyörű nő vagy. Miután te vagy az egyetlen,
aki meg tudta hódítani a Szultán szívét annyi idő után. Szép jövő elé nézhetnél
… ha nem lenne Hürrem Szultána. Előre sajnállak, mi fog veled történni, miután megtudja.
8.
Yahia verset ír: „Nem tudok nélküled élni. Te vagy az
életem, én Szultánám. Nélküled nem tudok élni. Nincs élet számomra.”
Mihrimah: „ … nincs élet …” Kinek írod ezeket a sorokat?
Yahia: Senkinek. Bocsáss meg, ha megzavartalak.
Mihrimah: Ne légy annyira gondterhelt. Én nem vagyok annyira
fontos. Az apám itt dolgozik a palotában. Azért jöttem, hogy lássam.
Yahia: Azt hittem, te is a palotában laksz.
Mihrimah: Bárcsak ilyen szerencsés lennék! Úgy nézek ki,
mint egy szultána?
Yahia: Nem tudom. Még nem találkoztam szultánával.
Mihrimah: Ne is találkozz velük! Nagyon vakmerőek, főleg
Mihrimah Szultána! Hallottad már a nevét? Ő a mi Szultánunk lánya. Nagyon
gőgös, barátságtalan és még csúnya is!
Yahia: Nem félsz attól, hogy valaki meghallja, miket mondasz
róla?
Mihrimah: Ki vagy te? Miből élsz? Csak nem költő vagy?
Yahia: Nem, katona vagyok.
Mihrimah: Költő nem lehetsz, mert ahhoz túl rosszak a
verseid!
Yahia: Te biztosan nem lehetsz szultána, hiszen egy szultána
okos, méltányolja és megérti a költészetet.
Mihrimah: Ez tényleg igaz? Akkor hadd mutassam meg ezeket a
verseket Mihrimah Szultánának, nézzük tetszenek-e neki?
Yahia: Találj valaki mást, akin mulathat!
9.
Ibrahim: Hürrem Szultána hozott ide és te megbíztál benne?
Elment az eszed? Miért hittél neki? Miért jöttél ide?
Nigar: Már mindent elveszítettem. Nincs többé
veszítenivalóm. Csak a lelkem maradt, ami elnémult. Hatice Szultána elvette a
kisbabámat. A MI kisbabánkat! Megölte őt!
Ibrahim: Nekem azt mondták, halva született.
Nigar: És elhitted?
Ibrahim: Elég! Sem a hely, sem az idő nem megfelelő, hogy
erről beszéljünk! Kifelé!
Nigar: A jövőm elrendeltetett, Pasa. Nem fognak szabadon
engedni. Talán, most látsz utoljára. Ezért tértem vissza a palotába. Még
utoljára látni akartalak. Akkor tudtam meg, mennyire szeretsz, mikor a börtönbe
küldtél valakit, hogy mentsen meg.
Ibrahim: Csak annyit akartam, hogy megvédjem gyermekem és
édesanyját. Érted? Ezenfelül, minden, ami történt, az az én felelősségem. Nem
hagyhattam, hogy az én hibáim miatt fizess. Soha ne mondd el senkinek, mit
tettem, mint hogy szerettelek. Most menj.
10.
Hürrem: Milyen imádnivaló ennek a kőnek a színe! Még sosem
láttam ilyet. Gyűrű lesz belőle?
Süleyman: Sok idő, mire elkészülök vele.
Hürrem: Jó! Csodálatos lesz!
Süleyman: Hogy vannak a gyerekek?
Hürrem: Ahogy láttad is, felnőttek. Főleg Mihrimah és
Mehmet. Sosem bosszantanak fel. Tanáraik elégedettek tanulmányaikkal. Mindent
megteszek, hogy megfelelően neveljem őket. Allahnak hála, mindannyian jó
egészségnek örvendenek … kivéve Cihangirt. Van egy szolgáló, aki gondját
viseli, sokat segít nekem. Azt mondta, ő egy angyal, akit Allah küldött hozzám,
mert feladata van. Rendbe jön.
11.
Ibrahim: Yahia! Szeretnélek bemutatni Mustafa Hercegnek.
Yahia: Már korábban bemutattak egymásnak, mikor
találkoztunk.
Mustafa: Hol? Mikor?
Yahia: Méltóságod, a háború alatt, mikor Bali Bey egy
üzenetet küldetett velem neked. Utam során csapdába estem, és súlyosan
megsebesültem. Te gondoskodtál rólam. Az életemmel tartozom neked.
Mustafa: A te neved Yahia? Én tartozom neked az életemmel! A
testeddel védtél meg a csapdában!
Yahia: Életemet adnám, hogy megmentselek.
Mustafa: Azt hallottam, fantasztikus költő vagy. Szeretném
hallani verseidet valamikor.
,
12.
Hürrem: Ibrahim Pasa! Végre visszatértél! Örülök, hogy
látlak!
Ibrahim: Remélem is! Iskender üdvözletét hoztam neked.
Sajnos, személyesen nem tudja átadni, mert meghalt.
Hürrem: Hány Díván lesz ezek után megtartva, Pasa? Hány
fejnek kell még lehullnia???
Ibrahim: Teljes mértékben igazad van. De én vagyok az, aki a
Dívánt vezeti és fejezteti le az embereket. Nem vetted észre ezidáig?
Hürrem: Nem tudok ilyen tényeket.
Ibrahim: Te és én tisztában vagyunk ezzel. Ez idáig még
senkit sem kértem, hogy bocsásson meg nekem. Senkit sem kértem meg, hogy
igazolja cselekedeteimet, még a Szultánt sem. Parancsaimat a Szultántól veszem,
ahogyan te is.
Hürrem: Nem sokáig lesz már így, Pasa.
Ibrahim: Nincs még egy olyan Nagy Vezír, mint én. Viszont
rengeteg a nő. Például olyanok, akik együtt töltik az éjszakát a Szultánnal.
Hürrem: Úgy! Tehát hallottad a híreket.
Ibrahim: Ahogy mondják, „jó hírek, gyors utazás”.
Hürrem: Szóval, még azt is tudod, hogy segítettem Nigarnak.
Mindez elveszett, mert Hatice arra vár, hogy megkapja az engedélyt, hogy Nigart
kivégeztethesse. Akadályozd meg, Pasa.
13.
Hürrem: Annyit szenvedtem a távollétedben! Ez a hely pokol
volt számomra. Minden nap égtem a pokol tüzében, de Allahnak hála, most már itt
vagy mellettem.
Süleyman: Ennyire hiányoztam?
Hürrem: Álmodoztam arról a napról, mikor ismét találkozunk …
minden egyes nap. Azt akartam, hogy a tenger hullámai hozzád sodorjanak.
Elvesztem, amint nap mint nap róttam a folyosókat. Elvesztem az álmaidban.
Annyira hiányoztál! Az a nő, akivel az éjszakákat együtt töltötted, Süleyman,
csak a fantázia szülötte. Ne hagyd, hogy megtévesszen a fantáziád. Én vagyok
egyedül a valóság az életedben. Én vagyok a valóság.
14.
Hatice: Bocsásd meg nekem, hogy nem jöttem tegnap üdvözölni
téged. Fáradt voltam, és nem akartalak felizgatni az állapotommal.
Süleyman: Beteg vagy?
Hatice: Beszélnem kell veled.
Hürrem: Magatokra hagylak benneteket.
Hatice: Maradj, Hürrem. Rád is vonatkozik. Szultánom, mint
már tudod, bebörtönöztem Nigart. Vártam a kivégzéssel, míg világra hozta
gyermekét. De a gyermek halva született. Parancsot adtam kivégzésére. De neki
sikerült megszöknie. Itt van a palotában, a Háremben.
Süleyman: Mit jelentsen ez?
Hatice: Majd Hürrem mindent elmagyaráz neked, mert őt volt,
aki ide hozta.
Süleyman: Hürrem?
Hürrem: Azt hittem, meghalt, de ő jelentkezett nálam. A
segítségemet kérte. Kényszerített, hogy segítsek neki, mindazok után, hogy ő
csak egy szolgáló volt a palotában. Persze, tudni is akartam, mi is történt
egész pontosan.
Hatice: Ezt saját magadért tetted, nem Nigarért! Szultánom!
Hürrem megfenyegette, hogy kiteregeti a nyilvánosság elé a titkot.
Hürrem: Én senkit nem fenyegettem meg!
Hatice: Mustafa Herceg jelen volt. Ha megérkezik, meg is
tudjuk kérdezni.
Hürrem: Csak annyit mondtam, hogy erről egyedül a Szultán
dönthet. Senki más.
Süleyman: Elég! Hallgassatok el mindketten! Hürrem, neked
nincs mentséged, hogy idehoztad ezt az asszonyt. Hogy hozhattad ide? Nem lehet
elfogadható magyarázata, Hürrem.
Hürrem: Ibrahim Pasát is ártatlannak nyilvánították, aztán
mégis tökéletesen élni tudta életét, mintha misem történt volna. Miért kellene
Nigart megbüntetni? Neki is bocsáss meg.
Süleyman: Már korábban is mondtam neked, hogy ezt a
problémát Haticének és Ibrahimnak kell megoldania. Még én sem avatkozom bele.
Ki vagy te, hogy beleavatkozol?
Hürrem: Szultánom …
Süleyman: Ez a konfliktus kettőtök között annyira bánt
engem. Azonnal orvosolnunk kell. Azt akarom, hogy boldogság legyen a Háremben
és a palotában. Elegem van már a jelentéktelen vitákból! Elegem van! Mindenből!
Hürrem: Szultánom …
Süleyman: Menj a szobádba! Hatice, nem akarok több
nézeteltérést ebben a témában. Most menj, és törődj a gyerekeiddel és a családoddal.
15.
Firuze: Süleyman! Hiányoztál. Azt hittem, már nem is akarsz
látni.
Süleyman: A türelem a kulcsa mindennek … A szívben csak a
szerelem marad, még akkor is, ha a kedves meghal. Nem szabad hagynunk, hogy a
szerelem kicsússzon kezünk közül, mert különben nagyon megbánjuk. És elveszünk
örökre … Türelmesnek kell lennünk. Amikor látlak, úgy érzem, visszanyerem
fiatalságom. Az összes gondom elillan a közeledben. Megtisztulok! Minden ördögi
és rossz dolog eltűnik belőlem.
-Na végre...Mahidevrán miat mondtam, hisz ismert, hogy együtt mennek.
-Tisztelet! Szultán Szulejmán őfelsége és őfelsége Musztafa herceg...
- MIhrimám, holdam, Napom...állj, hagy nézzelek meg...hogy nőttél meg ilyen nagyra?
-Ön nagyon hiányzott nekem.
-Mehmet?
-Isten hozta nagyuram.
-Fiatal herceggé váltál...oroszlánom.
-Mondtam, hogy meglepődik ha látja...
-Valóban nem túloztál...
-Isten hozta nagyuram
-Légy üdvözölve.
-Van valaki aki legalább annyira hiányolja mint én..az anyám. Ne várakoztassuk tovább.
--------------
.Hatice szultána hol van? Nem lesz jelen?
-A palotájába ment. Ismeretes, hogy Ibrahim pasa is ma érkezett.
-Milyen egy büszkeség...tehát futva ment elébe.
-Te foglalkozz a saját bajoddal. Biztos vagyok, hogy a nagyurunk a ma éjszakát az ágyasával tölti.
- Ez azt jelenti, hogy visszahoztátok a nőt.
-Nem is ment el egyáltalán a palotából.
-Jó, akkor ma éjjel egész hajnalig egymással szembe ülve beszélgethettek.
-Tisztelet! Szultán Szulejmán Őfelsége.
- Nagyuram, végre visszatért.
-Visszajöttem Hürrem. Hogy vagy?
-Az én szívem éltetője visszajött. A boldogság és a jókedven kívül, hogyan lehetek?
- Nagyuram Isten hozta...Nagyuram egy jó hírem van.Mustafa nemsokára apa lesz.Az ágyasa Fatma várandós.Remélhetőleg egy új herceg születik.
-Tudom, Mustafa már tájékoztatott.Legyen áldásos...Gülfem...
-Isten hozta nagyuram.
-Szelim...Beyazit...az én bátor hercegeim.
-Sokat gyakorolat apa..a kardban már letudom győzni Selimet.
-Nem nagyuram, engem senki nem tud legyőzni.
-Cihangir...gyere......az én oroszlán hercegem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése