103.rész Leirása

103.rész elözetesei:

Hürrem vagyok. Azt mondtam, Hürrem vagyok. Szulejmán szultán ágyasa, hites felesége. 5 gyermek anyja. Hürrem. Kezeim pálmáiba vittem azokat a lángokat, amik a szívem mélyén égnek. A bosszúmmal verem azt, amíg a vas egy öklévé változtattam. Rajzoltam, mint egy íj a haragomban, és most bele fogom nyomni azt az ellenségeim szívébe. Tehát örökké éghetnek.

2-dik elözetes(Bogitól)

Mahidevran: Azt mondják Szultánunk helyezete meglehetősen rossz. Az emberek szerint az utolsó incidenc óta még az esze is elment.
Szulejmán: Még mindig nincsen hír Hatice agájáról?
Bali Bej: Nem, még semmi.
Szulejmán: Ez esetben tűnj a szemem elől! Ne is lássalak, amíg meg nem találod őt!
Rüstem: Szultánunk nincsen jó formában..
Mahidevran: Az előkészületeket elkezdték Mehmet trónra emelkedésére...
Szulejmán: A hárem a te felelősséged...
Mustafa: Mit tanácsolsz Pasha? Elvegyem Rüstem életét vagy foglaljam el a trónt?
Mihrimah: Ismered Emine Hatun-t, nem igaz?
Sah: Mit akarsz tőlem Mihrimah?
Mihrimah: Egyetlen dolgot. Legkésőbb holnap elhagyod a palotát és soha nem térsz vissza!
Rüstem: Egyetlen dolgunk van, hogy megvédjük Mehmet herceget!
Sah: Mindenki azt mondogatta, mennyire hasonlítasz Hürremre. Nem hasonlítasz, olyanná váltál!
Mihrimah: Az én nevem Mihrimah! Nem bocsátok meg!

3-dik elözetes

(Bogitól)

Hadim Szulejmán: Mehmet herceg teste Manisában van. Hol szeretné eltemettetni?
Szulejmán: Hozzátok az oroszlánomat ide...
Szulejmán: Még mindig nincsen hír Hatice agájáról?
Bali Bej: Nem, még semmi.
Szulejmán: Ez esetben tűnj a szemem elől! Ne is lássalak, amíg meg nem találod őt!
Mihrimah: Meg fogod találni, ahogyan Murat agát is megtaláltad. Csak ne add fel!
Rüstem: Ha egy kicsi remény is maradt még benned, szabadulj meg tőle, dobd el. Hürrem Szultánánk eltávozott.
Bali Bey: Ali aga nyomára bukkantak. Katonáim már keresik. Meg fogom találni az árulót!
Rüstem: Szultánom! Allah-nak hála csoda történt!
Szulejmán: Hürrem??

103. rész

Süleyman, a tükör előtt áll, felkészült Hatice temetésére. Közben Mevlana egy versét szavalja… Manishában Mehmet Ilyassal megy vadászni, de arra gondol, hogy neki is a fővárosban kellene lennie, mert Mihrimah azt írta levelében, hogy az apjuk már nem mosolyog többé, és állandóan levert állapotban van. Amasyában Fidan panaszkodik Mahidevrannak, hogy Mustafa nagyon izgatott, még egy háremhölgyet sem hívott magához a szobájába, aggódik érte. Mahidevran felkeresi fiát, és beszélgetnek: Hatice elégedetten halt meg, mert elégtételt vett Ibrahim miatt, csak szomorúak, hogy az Uralkodó elvesztette eszét. Mahidevran figyelmezteti fiát, hogy Mihrimah és Rüstem ezek után is azon fognak dolgozni, hogy Mehmet vegye át a trónt, abban az esetben, ha a Szultánnal valami történne. Mustafát bosszantja ez a téma. Megkéri Mustafát, hogy érdeklődjön Yahiától és Barbarossától, akik éppen megérkeztek a fővárosból, saját fülével hallja, hogy minden, amit mondott, az igaz. 

Rüstem bíztatja Mihrimaht, hogy ne adja fel a Hárem vezetését, mert Sah és Mahidevran pont erre várnak. Hozzáteszi, hogy a Szultán állapota egyre rosszabb, és az, amit Hatice Hürremmel és végül saját magával művelt, az apját évekkel öregítette meg. Még a haja is megőszült. Kéri nejét, fogadja el, hogy édesanyja meghalt. Barbarossa útja Amasyába nem jó jel számukra, de Mihrimah kitart amellett, hogy a Kapitány hűséges az apjához. Rüstem azt válaszolja, hogy idővel minden változik, még Haticéről sem gondolta senki sem, hogy mire képes. 

Süleyman Pasa informálja a Szultánt, hogy a hercegek mind jól vannak a saját Sanjackjukban. Bali Bey viszont nem jó hírrel jött, még mindig nem találta meg Hatice szolgáját. A Szultán elküldi őket, egyedül akar maradni. Kint a folyosón találkoznak Husrev Pasával, aki mérges, mert ha tudta volna, Hatice mire készül, soha nem engedte volna, hogy Ali Aga szolgálja őt. Hozzáteszi, hogy hálás Allahnak, hogy az Uralkodó hitt ártatlanságában. Bali Bey azt tanácsolja a Pasának, hogy egy időre maradjon távol a Szultántól, mert most nagyon nagy a bánata. 

Mehmet azt mondja Ilyasnak, hogy azon tűnődik, vajon miért követett el öngyilkosságot Hatice? De ami még jobban izgatja az az, hogy nem kap híreket Mustafáról. Attól tart, hogy Mustafa őt okolja, hogy eltávolították Manishából. Ilyan eléggé vészjóslóan közelíti meg Mehmetet, de nem tudja megtámadni, mert az őrség utolérte őket. Mahidevran már nagyon vár híreket Ilyastól, Fidannak azt mondja, ebben az emberben teljes mértékben megbízik. 

Mihrimah találkozik Bali Beyjel. Megkéri, találja meg Hürremet, és ne higgye el, amit mindenki, hogy már meghalt. Rüstem a távolból nézi őket. Amasyában Mustafa azt mondja Barbarossának, hogy nem kellene találkozniuk, mert Rüstem biztos tudomást szerez róla. Barbarossa azt feleli, hogy nem zavarja egy béka brekegése… Barbarossa bejelenti Mustafának, hogy hamarosan újra háborúba mennek Budára, és a Szultán úgy döntött, sem őt, sem Mehmetet nem viszik magukkal. Látja, hogy ezzel elszomorította a Herceget, azt mondja, hogy erősnek kell lennie, mint egy igazi vezetőnek, akit az egész hadsereg csodál. Mustafa azt mondja, a Birodalomnak van vezetője, aki a saját élete felől dönt … amit éppen most él. 

Rüstem rátámad Bali Beyre, nagyivónak és nőfalónak nevezi. Mihrimah közbelép, hogy szétválassza őket. Miután Bali Bey távozik, megfenyegeti Rüstemet, hogy elhagyja, ha a Szultánnak beszámol a történtekről. Mihrimah hozzáteszi, hogy ő akart beszélni Bali Beyjel, ezzel összezavarja férjét. 

Mehmet elaludt, Ilyas meg az erdőben találkozik egy férfival, aki egy dobozt ad át neki. Mihrimah találkozik Bali Beyjel, és megnyugtatja, hogy Rüstem nem beszél kettejük vitájáról a Szultánnak. Afife Hatun informálja a Szultánt, hogy Mihrimah segítségével, minden rendben működik a Háremben. Azonban az Uralkodót, úgy tűnik, ez nem érdekli. Kis hezitálás után, emlékezteti édesanyjára, a Validére, aki meggyászolta elhunyt férjét, de utána visszatért a mindennapi életbe. Arra kéri, mosolyogjon, mert mindenkinek szüksége van az ő életerejére. Süleyman azt feleli, hogy ha a hold eltűnt az égről és teljes sötétség köszöntött be, akkor mindegy mennyi gyertyát gyújt meg, azt a fényt nem lehet helyettesíteni.

Ilyas szabadon enged egy kígyót Mehmet sátrában, ahol éppen alszik. Süleyman álmában megérzi a fiára leselkedő veszélyt, félve riad fel. Ilyas azt tetteti, hogy aggódik a Hercegért, belépve a sátrába megmenti a kígyótól. Bali Bey engedélyt kér a Szultántól, hogy a hadjárat után hadd térhessen haza, mert nem tud tovább a palotában élni. A Szultán, mielőtt elindulnak a háborúba, Mihrimahra bízza a Hárem vezetését. Sah felajánlja segítségét, de Mihrimah azt mondja, hogy amíg az apja távol van, nem akarja a hangját hallani. Kitiltja a palotából. 

Barbarossa Mustafát üdvözli, aki azt kívánja, győztesként térjen vissza. Barbarossa visszaemlékszik, mennyi győztes csatát vívtak meg együtt, mire Mustafa azt mondja, ezek az álmok véget értek számára. Barbarossa javasolja, menjenek együtt ki a sereg elé, és Mustafa örömmel hallgatja a hadsereg köszöntését. 

Mustafát értesítik himlő megbetegedésről Manishában. A Herceg elrendeli a szükséges lépéseket. Süleyman pozitív híreket kap Barbarossa győzelmeiről. Mikor elhagyják a sátrat, Rüstem azt mondja Bali Beynek, hogy ne akarjon nagyon közel férkőzni a Szultánhoz, mert Ibrahim is ezt tette, és milyen csúnya vége lett. Matrakcinak sikerül Bali Beyt megállítani, nehogy nekimenjen Rüstemnek, azzal, ne fecsérelje egy ilyenre az idejét. 

Mihrimah össze-vissza találja Rüstem leveleit, és egy hiányzik. A dada volt, aki ellopta, Sah kezébe juttatva. Azonban nincs benne semmi, ami a Szultánát érdekelhetné, csak versek. Gülfem szerint, Mihrimah pont úgy irányítja a Háremet, mint ahogy Hürrem tette. Sah úgy véli, Rüstemben kétségeket kellene ébreszteniük, hogy meggyengítsék őket. Mihirmah elkapja a dadát a levéllel. Ilyas meglátogatja a himlőben szenvedő embert, és „mintát” vesz tőle. 

Közben Mihrimah ebédre várja Sahhot. Ez teljesen meglepi a Szultánát, mivel a lány kitiltotta a palotából. Mihrimah azt mondja, történt valami, ami miatt megváltoztatta döntését. Miután Sah vonakodik enni, megnyugtatja, hogy nem akarja megmérgezni. Mialatt esznek, behozzák a szobába a dadát. Ezzel Sah előtt is világossá válik, hogy terve kitudódott. Mihrimah azt mondja, hogy ha önszántából nem hagyja el a fővárost, akkor mindent elmond a Szultánnak. Sah azt feleli, hogy most már nem hasonlít Hürremre, ahogy mindenki mondja, hanem azzá vált. A dada megbocsátásért könyörög, mire Mihrimah: „Az én nevem Mihrimah! Én soha nem bocsátok meg!” 

Mehmet és Ilyas kardoznak. Ilyas véletlenül megvágja. Fidan tájékoztatja úrnőjét, hogy Ilyas írt, és minden terv szerint halad. Mercant sokkolja, hogy minden össze van pakolva, és Sah készül elhagyni a palotát. Arra kéri a Szultánát, vigye magával, de Sah utolsó parancsa, hogy maradjon a Szultán mellett, és vigyázzon rá. Ilyas gyógyítja Mehmetet. Kitisztítja a sebét, azonban e helyett, belekeni azt a mintát, amit a betegtől vett le. Mehmet magas lázzal ébred fel éjszaka. Süleyman meséli Ebu Suud Efendinek, hogy levelet kapott Mehmettől, és jól van. Bevallja, hogy azon gondolkodik, hogy Mehmetet teszi meg örökösévé, azonban őt sem szereti jobban, mint a többi gyermekét. Ebu Suud azt mondja, a gyerekek olyan mint a kertben a virágok. Mindegyik gyönyörű. Az egyiknek a színe csodálatos, másiknak az illata fenséges. Megszabadíthatjuk egyiket a dudvától, hogy védjük a többit, de mindegyiket ugyanaz a nap süti, és nem tudod egyiket jobban szeretni, mint a másikat. 

Bali Bey engedélyt kér a Szultántól, hogy elmehessen, így elbúcsúznak egymástól. Bali Bey azt mondja Matrakcinak, hogy híreket kapott Ali Agától, ezért sürgősen mennie kell. De erről semmit sem mond a Szultánnak, nehogy felizgassa. Süleyman Mehmetről álmodik, aki eszméletlenül fekszik a trónon. Nem hallja, hogy szólítgatja, végül halálra rémülve ébred fel. Mihrimah be akar menni bátyjához, és mikor meglátja, hogy meghalt, elájul. Mahidevran ahogy meghallja a hírt, elégedetten elmosolyodik. Ebben a percben az a tükör, amit Gabriella ajándékozott neki, leesik az asztalról, és eltörik. Gabriella szerint, amikor a tükör eltörik, kinyílik a Pokol kapuja tulajdonosa előtt. 

Süleymant villámcsapásként éri szeretett fia halálhíre. Teljes bánatban érkezik a palotába. Azt parancsolja, vigyék hozzá fia holttestét. Amikor Mihrimah apját akarja látni, Mercan nem engedi, mert a Szultán egyedül akar lenni. Süleyman víziót lát: Mehmet élete pereg le szemei előtt. Reggel van. Rüstem talál rá a teraszon. Felébreszti, mert megtalálták Hürremet! Amikor a távolból meglátja ŐT, nem akar hinni szemének… Közelebb érnek egymáshoz. Sokkolva nézik, majd átölelik egymást.

Párbeszédek:

103/1.
Mustafa: Anya, üdvözöllek! Állandóan látom magam előtt az arcát. Allah nyugosztalja.
Mahidevran: Úgy legyen! Csak az vigasztal, hogy a Szultána megbosszulta Ibrahim halálát. Állítólag a Szultán nagyon rossz állapotban van. Ez az utolsó incidens nagyon kifárasztotta. Van, aki azt mondja, megbolondult.
Mustafa: Allah mentse meg!
Mahidevran: Mustafa! Mihrimah és Rüstem nem nyugodnak bele. Mindent meg fognak tenni, hogy Mehmet kerüljön a trónra. Ne feledd! Közelebb került a trónhoz, mint te!
Mustafa: Anya! Most ez hogy jön ide???
Mahidevran: Ez az IGAZSÁG!!! Allah bocsássa meg, de ha nem ébredsz fel … hogy a helyzetet a magad oldaladra fordítsd, ez fog történni! Taslicali találkozott Hizir Reis Hayrettinnel. Nemsokára idejön. Ha nekem nem hiszel … kérdezd meg tőle.

103/2.
Mihrimah: Nem tudok tovább a Háremben maradni, Rüstem. Nem megy … minden sarok az anyámra emlékeztet.
Rüstem: Nem hagyhatjuk magára a Háremet, Szultána … különben Sah és Mahidevran Szultána beköltöznek ide. Ráadásul, a Szultán állapota sem a legjobb. Amit Hatice Szultána tett és utána az öngyilkossága … olyan, mint mikor sót és borsot szórnak a sebbe.
Mihrimah: Hogy lehetséges ez??? Ali Aga is eltűnt. Soha nem fogjuk megtudni, mi történt anyával.
Rüstem: Mihrimah! Ha van még egy csöppnyi remény is benned … felejtsd el! Hürrem Szultána meghalt. Allah könyörüljön rajta. Nem pihenhetsz most meg … ha nem fogadod el, mint a Szultánunk!
Mihrimah: Ha lenne valami … akár egy hajtincs … megnyugodnék, Rüstem. SENKI sem hitetheti el velem, hogy meghalt, ha nem látok bizonyítékot rá!
Rüstem: Azt mondják, Hizir Reis Hayrettin Pasa Amaysába tart. Egy ilyen látogatás a háború előtt nem jó jel.
Mihrimah: Mindketten hűségesek a Szultánhoz. Sosem lázadnának.
Rüstem: Soha ne mondd, hogy soha, Szultána. Ami Hürrem Szultánával történt, az annyira nyilvánvaló! Kegyetlenül megölték őt! Lehetetlen, hogy Hatice Szultána egyedül dolgozott. Azzal, hogy magára vállalt mindent, a többieket védte!
Mihrimah: Ha ezt tényleg így gondolod … bizonyítsd be!!!
Rüstem: Senki sem húzhat hasznot a múlt előásásával, Szultána. Mostantól egyetlen feladatunk van … Mehmet Herceget kell megvédeni … főleg a háború ideje alatt.

103/3.
Mustafa: Miért jöttél, Kapitány Pasa? Taslicali nem mondta, hogy jobb, ha távol tartod magad tőlem?
Barbarossa: Mondta, mondta. Pont ezért jöttem.
Mustafa: Rüstem soha nem hagy ki semmilyen esélyt. Ne hívd fel magadra a Szultán figyelmét hiába.
Barbarossa: A békák tiszta vízben is tudnak brekegni??? A hadjáratról már megszületett a döntés, Herceg. A Szultán úgy döntött, megleckézteti azokat, akik Ausztriát ostromolják. Amikor az összes előkészület befejeződött, elindulunk Budára a sereggel. És még a franciák is segítséget akarnak. Úgyhogy, én Marselles-be megyek a flottámmal. Nagyszerűt fogunk csatázni Sarlkennel! Majd meglátjuk, hogy ezúttal a franciák állják-e a szavukat.
Mustafa: És velem kapcsolatban mi a parancsa?
Barbarossa: Te itt maradsz … és Mehmet Herceg is marad. Remélhetőleg a hadjárat Allah segítségével sikeres lesz. Fel kell készülnünk minden lehetőségre.
Mustafa: Az anyám beszélt erről.
Barbarossa: Herceg! Hallgass anyádra. Birodalmunk felett fekete felhők gyülekeznek, melyeket emberi szem nem láthat. Ebben az esetben az a legfontosabb, hogy TE legyél a trónörökös és ezek a felhők szétoszoljanak.
Mustafa: Mit tanácsolsz, Pasa? Megöljem Rüstemet … vagy foglaljam el a trónt?
Barbarossa: Nem, Allah bocsássa meg. Az egyetlen kérésem tőled az, amit minden ember és katonáid kérnek. ÉBREDJ FEL, Herceg! Mutasd meg nekik, hogy ez az ország nem működhet kormányzójuk nélkül!
Mustafa: De hát van ennek az országnak kormányzója … Süleyman Szultán Han! Ő így látja megfelelőnek ezt az életet.

103/4.

Bali Bey - Mihrimah - Rüstem

Mihrimah a palota kertjében találkozik Bali Beyjel.
Bali Bey: Látni óhajtottál.
Mihrimah: Igen, valamit szeretnék kérni tőled. Mint tudod, befejeződött a keresés, már senki sem keresi az anyámat. Mindenki elvesztette a reményt.
Bali Bey: Szultánám…
Mihrimah: Tudom, te is azt gondolod, mint a többiek. De én nem fogadom el. Meg kell tudnunk, mi történt vele, hol van, és mit csináltak vele. És csak te segíthetsz nekem.
Bali Bey: Nincs semmi információnk, mi történt vele, csakis Ali Agának, Szultánám. Csakhogy őt sehol sem találjuk.
Mihrimah: Ahogy megtaláltad Murat Agát, úgy őt is megtalálod. Az is elég, ha nem adod fel.
Rüstem meglátja őket a távolból.
Bali Bey: Mindent megteszek, ami hatalmamban áll. De türelmesnek kell lenned.
Mihrimah: Köszönöm. Tudtam, hogy benned teljes mértékben megbízhatok.
Rüstem megérkezik: Malkocoglou!!!
Mihrimah: Rüstem! Jó, hogy jössz! Megláttam Malkocoglout és beszélgettünk egy kicsit.
Rüstem: Nem megmondtam neked, hogy maradj távol tőlünk?! Miért mutogatod magad még mindig előttem?!
Bali Bey: Szultánám …
Megpróbál elmenni.
Rüstem: Válaszolj a kérdésemre!
Bali Bey: Előtted … a Szultán … személyes testőre áll!!! Amilyen tiszteletet te mutatsz felém, olyat is kapsz!!!
Rüstem: Nem tisztelek semmilyen iszákos nőcsábász, mint amilyen te is vagy!!!
Bali Bey karja elindul, hogy megüsse. De Mihrimah megállítja.
Mihrimah: Neee !!!
Rüstem: Ezek a dolgaid nem maradhatnak így! Majd meglátod, ha én leszek a Nagy Vezír!
Bali Bey távozik.
Mihrimah: Mit csinálsz?!
Rüstem: Megfizet azért, amit tett. Szultánunk még hall erről!
Mihrimah: Ha egy árva szót is kiejtesz a Szultán előtt, akkor elveszítesz engem, Rüstem! Mert ő egyáltalán nem hibás! Én hívattam.
Rüstem: Te???
Mihrimah: Igen. Ali Agáról érdeklődtem, hogy tud-e valamit. Ennyi. Különben is, mi mást vártál??? Mintha meg sem történt volna. Nem akarom, hogy még egy ártatlant bánts miattam. Ha ez akárhogy is kiderül és valami történik Bali Beyjel, akkor tudni fogom, hogy te voltál.

103/5.
Süleyman: Malkocoglou! Mi a helyzet … az éjszaka ezen óráján?
Malkocoglou: Már régóta szeretnék veled beszélni, csak nem találtam megfelelő időt rá az elmúlt napok eseményei miatt, Szultánom. Ha engedélyezed … a háború után haza mennék a szülőföldemre.
Süleyman: Persze, elmehetsz. Biztos hiányzik már a családod. Hazamész … majd visszajössz.
Malkocoglou: Szultánom! Nem látogatóba szeretnék menni. Engedd meg, hogy visszatérhessek eredeti pozíciómba. Hiányzik már a Duna nagyon. A megboldogult Myhaloglu Ali Bey 330 alkalommal kelt át a Dunán. Ő egy megszálló volt a hitetlenek földjén. Azt mondta, hogy ha egy férfi nem kel át a Dunán évente többször, nem hívhatják úgy, hogy Elsőszámú Megszálló. (?) Engedd meg nekem, hogy kövessem ezt az utat, hogy belőlem is Elsőszámú Megszálló lehessen. Viszek magammal néhány embert is … hogy kastélyokat foglaljunk el. Allah nevét fogom terjeszteni a hitetlenek földjén.
Süleyman: Úgy látom, szándékodban áll elhagyni engem.
Malkocoglou: Allah bocsássa meg, Szultánom! Hűséges katonád vagyok neked és országodnak. Melletted lenni nagy megtiszteltetés nekem … de ez a hely … ez a palota … Nem térek vissza ide, Szultánom.
Süleyman: Hamarosan háborúba megyünk. Utána még beszélünk erről.

Miután a Szultán elbúcsúzott a Szultánáktól…
Sah azt mondja Mihrimahnak, hogy majd ő szemmel tartja a palotát, és gyakran jön látogatni. Mihrimah viszont azt akarja, hogy ne zavarja őket. Sah nem érti, mit ért ez alatt. Sümbül közben mosolyog és sugárzik a büszkeségtől.
Mihrimah: Az egyetlen dolog, ami összeköt minket, az a Szultán. Amíg nincs itt, nem akarom látni az arcodat, és a hangodat sem akarom hallani.
Gülfem szerint, nem vezet sehová, ha most elkezdenek veszekedni… inkább fogjanak össze. Viszont Mihrimah nem akar összefogni olyannal, akinek a keze tapad az anyja eltűnéséhez! Ezután Mihrimah bejelenti Sümbülnek és Mercannak, hogy amíg a Szultán vissza nem tér, megtiltja Sah Szultánának, hogy betegye a lábát a palotába.
Sah: Nem mondj olyanokat, amik nagyobbak a nyakadnál! Milyen jogon tiltasz meg nekem bármit is???!!! Senki MÁS a Szultánon kívül nem dobhat ki a palotából!!!
Mihrimah: Nem vagyok MÁS Szultána. A nevem Mihrimah Szultána. Hürrem Szultána lánya vagyok. És nem csak a palotából, de még a fővárosból is eltávolíttathatlak! Ki merné megakadályozni? Hozzátok elém, hadd lássam!
Mercan: Szultánáim! A palota törvényei és ceremóniái szerint …
Mihrimah: Hallgass!!! Nem fogom a palota szabályait tőled tanulni! Nem akarom ebben a palotában látani! Ha idejössz a palotába … hogy Mercannal beszélhess, fejek fognak hullani! A döntés a tiéd.
Sah: Soha nem felejtem el durvaságod. Soha!
Sah távozik…

103/6.
Barbarossa: Mint látod, a sorsod nem csak egyedül a tied, Herceg. Ezek az emberek itt a szíved miatt szeretnek téged. Ugyanazt az utat járják be, mint te. Nincs jogod, hogy csalódást okozz és elhagyd őket az út közepén.
Mustafa: Oroszlánim! Bátor iszlám hadsereg tagjai! Hamarosan csatába indultok ellenségeink ellen! Allah segítsen nektek!
Katonák: Úgy legyen!
Mustafa: Ti vagytok a legértékesebb katonák az egész ottomán hadseregben! Allah adjon erőt karjaitoknak … becsületet szíveteknek!
Katonák: Úgy legyen!
Mustafa: Köszönet Allahnak … hogy HERCEG lehetek … akit ti szerettek és akihez hűségesek vagytok. Semmi másra nem lehetnék büszkébb! Szultánunk oldalán, legyen utatok nyitva, kardotok éles!
Katonák: Úgy legyen! Hosszú életet Mustafa Hercegnek!

103/7

Afife-Szuli.

A palotában Afife tájékoztatja a Szultánt a Háremről: „Allahnak hála, nincs panasz a Háremben. Köszönet Mihrimah Szultánának, aki mindig segít nekem, éppen ezért nem kell utánanézned.”
Süleyman: „Jó. Ha nincs más, elmehetsz.”
Afife elköszön, de aztán óvatosan közelebb lép, és azt mondja: „Szultánom! Anélkül, hogy átlépném határaimat, van valami fontos, amit el kívánok mondani.”
Süleyman: „Mondd.”
Afife: „Mint tudod, amióta megszülettél, egyedül vagyok. Ha egy apró jogom is van, kérlek, hallgasd meg szavaimat. A mi Validénk, Ayse Hafsa Szultána, Allah nyugosztalja lelkét! Nagyon lojális és hűséges szerelme volt apádnak, áldás Selim Szultán nevére! Azon a napon, mikor megkaptuk halálhírét, vele voltam a régi palotában. Láttam a mély gyászt a szemeiben … még lélegezni sem tudott. Ezért volt az, hogy azonnal hívatott téged. Más szóval, azt tette, ami szükséges.”
A Szultán elé térdel. „Legyen vége a gyászodnak, Szultánom! Arcod ragyogásával lehelj belénk, szolgáidba egy kis életet!”
Süleyman: „Ha a Hold sötétségbe burkolózott, akkor meg kell látnunk az igaz sötétséget. A fény forrását. Ha elment és itt hagyott minket, ebben az esetben, ha meggyújtasz egy gyertyát, ugyanaz marad, nincs különbség.”
Visszatér az olvasáshoz, vagy legalábbis úgy tesz, így Afife távozik.

103/8.
Mihrimah: Jó estét Szultána, üdvözöllek.
Sah: Azt hittem, nem akarsz a palotában látni.
Mihrimah: Történt néhány dolog, ami miatt meggondoltam magam … például, a te reakciód. Köszönöm, hogy távol maradtál a palotától, és nem tartottad megalázónak.
Sah: Jó. Az ok, amiért nem jöttem az az, hogy megfélemlítettek.
Mihrimah: A pletykáknak soha nem lesz vége a Háremben. Tudom, miért jöttél. Még mindig gyerek vagyok a szemedben. Ezért nem veszel komolyan.
Sah: Mondjuk úgy, nem ítélem el a jelentéktelen hibákat, Mihrimah.
Mihrimah: Nagy dicséret! Különleges ételt készíttettem neked. Ha gondolod … ne hagyjuk kihűlni. Fantasztikusan néz ki, nem? Seker Aga sokat dolgozott vele.
Sah: Seker Aga munkái megkérdőjelezhetetlenek!
Mihrimah: Azért akartam, hogy ezt készítse el … mert ez anya kedvenc étele. Imádta a quailt. Ne aggódj, Szultána! Ha meg akarnálak mérgezni, nem a saját lakosztályomban tenném. Azt mondtam … SAJÁT … miközben ez csakis egy emberé, az anyámé. Nem tudok mást elképzelni. Hogy egy ilyen okos, erős, csodálatos nő, mint amilyen ő, vége legyen…
Sah: Nem fogom palástolni előled, Mihrimah. Nem kedveltem Hürremet … mint a bűneimet, de igazad van. A legjobbat érdemli. Allah adjon neki minden jót még halálában is!
Mihrimah: Úgy legyen! Cihangir éjszakánként felriad … sírva azt mondja nekem, látta anyát. Ő tudja, hiszi, hogy egy nap visszatér. Éppen ezért nézi minden nap az utat … hátha megláthatja. Bocsáss meg, Szultána. Nem lenne szabad ilyen dolgokról beszélnem és felizgatni téged. Mert van ennél fontosabb dolog, ami felizgathat téged!
Sah: Mi lenne az?
Mihrimah: Gyere Emine Hatun! Gyere közelebb! Ismered Emine Hatunt, nemde? Azt állítja, te hoztad a palotába, amíg várandós voltam. Neked kémkedik. Gülbahar!!! Ezt a levelet a Szultánnak írtam. MINDEN, amit ez a nő megemlített, szerepel benne.
Sah: Nem tudod bizonyítani! Az ÉN szavam áll … egy ilyen cselédével szemben!!!
Mihrimah: Mindig elfelejted, ki vagyok… alábecsülsz. Ezt a levelet én pecsételtem le. És még van benne néhány kiegészítés a nő vallomása mellett.
Sah: A te koholmányod!
Mihrimah: Nem hívhatjuk koholmánynak. Az tisztán kiolvasható, hogy éveken keresztül bűntény történt. Például, Nigart te rejtetted el a palotánkban. Aztán, Hatice Szultána nem egyedül csalta csapdába az anyámat. TE segítettél neki.
Sah: Semmi közöm hozzá. Ez HAZUGSÁG!!!
Mihrihah: Véleményed szerint, a jelenlegi helyzetet szerint, a Szultán neked hinne … vagy nekem?
Sah: Mit akarsz tőlem, Mihrimah?
Mihrimah: Végre az a kérdés, amire már nagyon vártam! Ne aggódj! Irgalmas leszek hozzád. Ugyanaz a vérünk. Csak egyetlen dolgot kérek tőled … holnap reggelig elhagyod a palotát. És SOHA többé nem jössz vissza!
Sah: Ez azt jelenti … száműzetésre kényszerülök. Miért fogadnám el ezt???
Mihrimah: Te egy tiszteletet parancsoló Szultána vagy. Úgy vélem, tiszteletteljesen szeretnél távozni.
Sah: Mindenki azt mondja, hasonlítasz Hürremre. De ez több annál. Olyan lettél, mint ő! Pontosan ugyan olyan!
Mihrimah: Ez megtiszteltetés számomra. Már majdnem elfelejtettem … van még valami, amit kérni szeretnék tőled. Eladományozod az EGÉSZ vagyonodat, amit az elmúlt években megszereztél a Hürrem Szultána Alapítvány részére.

103/9.
Ebu Suud: Remélem, nincsenek rossz híreid, Szultánom!
Süleyman: Mehmet Herceg írt nekem. Jól van, Allahnak hála. Azt kérdi, én hogy vagyok, és jó híreket ír.
Ebu Suud: Hallottuk a jó híreket a Hercegről, Szultánom. Okos vezetője lett területének. Allah adjon mindannyiunknak ilyen fiút, Szultánom.
Süleyman: Úgy legyen! Hamarosan visszatérünk, Hoca Celebi, de én nem akarok.
Ebu Suud: Szultánom! Miért nem pihensz meg Edirnében? A fiaid is odamehetnének. Sokkal jobban fogod érezni magad, ha a családoddal töltesz néhány napot. Szent prófétánk azt mondta, a fiú illata a mennyországból ered, Szultánom.
Süleyman: Ha Mehmetet látom trónörökösnek … az azt jelenti, hogy jobban szeretem őt, mint a többi gyerekemet, Hoca Celebi? Mindannyiójukat szeretem … de máshogy.
Ebu Suud: Hát persze, Szultánom … persze. Amit most a fiaidról mondtál engem a különböző rózsáimra emlékeztet, Szultánom. Egyiknek gyönyörű színe van … melyről le sem tudod venni a szemed … ami teljesen elbűvöl. A másik olyan különleges, hogy szépsége szinte megvakít. Egy másik erős, ami csodálattal tölt el. Van köztük gyenge, beteg is, mely ha eltörik, szomorú leszel. De van olyan is, amely káros a többire nézve. Ekkor meg kell keményítened a szíved és le kell vágnod, ki kell dobnod, hogy megvédd a többit. Aztán van olyan, amelyiknek mindegy, hogy napot kap vagy havat. Annyival is megelégszik, hogy egy kevés vizet adsz neki. Ez azt jelenti, Szultánom, hogy MINDEGYIK ugyanabból a földből nőtt ki, ugyanaz a nap melengette. Még ha az ELMÉD meg is akarja különböztetni őket, a SZÍVED nem fogja hagyni.
Süleyman: Láttam őt az álmomban, Ebu Suud. Az én Mehmet Hercegem a trónomon aludt. Mit jelent ez?
Ebu Suud: Szultánom! Amióta kinevezted Mehmet Herceget Manishába, összezavarodtál. Úgy gondolom, hogy azért aggódsz e vízió miatt, mert a kérdés az „Igazságtalan voltam?”.
Süleyman: Ez egy régi álom, Hoca Celebi. Évekkel ezelőtt láttam, mikor Mehmet megszületett.
Ebu Suud: Akkor ez biztos jó jel, Szultánom. Úgy kell felfognod, hogy ez egy jó jel.

103/10. Süleyman monológja
Halálunk szüntelen szertartás. Mi a titka? Ő Allah, az Egyetlen. Mintha a reggeli napfény minden házba, minden ablakba különleges módon lépne be. Mintha szétárasztaná magát. Habár, ha egy ablak is zárva van, akkor ez elmarad. A borban a szőlőszemeket külön-külön érezni lehet. De az összepréselt szőlőszemekből készült lé esetében ez nem tapasztalható. A halál tulajdonképpen szabadság a testnek, hogy elhagyhatja bilincseit és Allah fényével szabad lehet. Halottakról soha nem mondj rosszat, de jónak se nevezd, mert a jótól és a rossztól is megszabadulnak. Ne nézd az emberek rossz oldalát, és ne mondj olyat, aminek nem voltál szemtanúja. Ne mondj olyat, amivel másokat ellenkező fénybe állítanál. Egy szem csak annyit lát tisztán, amennyit Allah fénye enged. Amennyi fény Allahhoz tartozik, arra nem mondhatod rögtön, hogy az az Egyetlené is. Az állandó és örökké tartó fény Allahé. A halandó és mulandó fény az emberi test velejárója.
Oh Allah! A madárka látja a te kedvességed és jóindulatod, a te szeretetedért repdes szárnyaival. A madárka elérte már a felhőket, az égbolton halad felfelé, hozzád, érted. Vagy irgalmad fényét szeretné elnyerni, vagy szent kapudat nem szeretné többé elhagyni.

103/11. Süleyman monológ 2. (miután megtudta, hogy Mehmet meghalt)
Hogy lehet, hogy minden hang elnémult? Én hallom a saját szívem dobogását! Bárcsak rózsa illatát érezném! Ehelyett a vér és a puskapor szagát érzem … feléget! Föld … fák … madarak … ne legyetek csendben! Mondjátok el … győztem … győzedelmeskedtem!!! Most m ár soha nem fogok nevetni. Mondjátok el … sötétségbe kerültem … nem látom az igazságot. Mi az igazság? Allah az. Csakis ő. Ami a fejed felett van az nem a nap, Süleyman … máskülönben ragyognak és felmelegítene. Amit belélegzel, az nem a levegő … máskülönben életet adna neked és a szíved dobogna. A föld az, amin jársz? Ha így van … miért nem ért meg??? Miért nem keveredik össze tested a földdel … mikor a lelked szenved a fájdalomtól???

103/12. Süleyman monológ (miután hazament szenvedni)
Nem égtél még, Süleyman a szerelem miatt? Nem égtél az Ő szerelme miatt? Nem égtél és változtál hamuvá? A szélvihar nem szedett szét apró darabokra? És a szélvihar nem szórta szét a hamudat? Az éjszaka sötétsége a te FÉNYED a teljes sötétségben, Süleyman. A Hold fénye jelenti … a szerelmeddel való találkozást. Ilyen okból a bűneid és tetteid hírnökké változnak. Micsoda éjszaka! Még az égbolt is feladja, hogy az én égboltomat láthassa. Elértem azt az állapotot, mikor nem tudok döntést hozni. Ohhh!!! A fiam arca!!! Lelkem őrzője! Szerelmem … !!! Hol vagy??? Hallgasd a hangom. Vigyél magaddal. Angyalom a jobbomon … démonom a balomon … Hová mentél??? Halld meg a hangom! Gyere vissza!!! Oh, Allah! Belehalok!!!

103/ Hürrem monológja

Hürrem vagyok. Azt mondtam, Ő vagyok!!! Süleyman Szultán háremhölgye. Hites felesége. Hürrem. A Szultán öt gyermekének édesanyja. Hürrem vagyok. KI gondolta, hogy méltánytalanságot és szenvedés érdemlek??? KI követte el ezt a bűnt??? Az ellenségeim!!! Vagy talán a sötét titkaim az igazi ellenségeim??? Ez egy teszt lenne??? Vagy ez egy lehetőség lenne a megtisztulásra és újjászületésre??? HÜRREM vagyok!!! Végre kitaláltam abból a világból, ami bekötötte szememet, mikor ismét megláttam az én Süleyman Szultánomat! Az én lelkem Szultánját! Tele voltam vággyal, hogy újra éljek! Hátrahagytam összes félelmemet. Tulajdonképpen, akire egyszer már lesújtottak, még egyszer nem sújtanak le. Hürrem! Akit már egyszer megégettek, még egyszer nem égetik meg. Vedd tenyeredbe azt a tüzet, amivel szívedet égették meg! Vasököllel csapjál le rájuk! Haragodat és gyűlöletedet formáld át íjjá, melyet, mint nyílvesszőt lőj ki ellenségeid szívébe! Így örökké égni fognak!!!