72.rész Leirása

72 rész elsö elözetes
Hatice: Hürrem fog ölni Firuze! kell mennünk, hogy a palota azonnal!Hatice: Ön ölte meg, nem?Hürrem: ő már a halál, amikor eljött.Süleyman: Volt egy álmom, amikor u születtek, aludtál én trónra. Isten adjon neked hosszú életet!Hatice: Úgy döntöttem, hogy feleségül ti ketten ki ..Hürrem: A kedves férje İbrahim Pasa mindig gondol Nigar. Mint ismert, ő nem tudott elfelejteni ..Hatice: Hogyan lehetek, mint ez? A becsület tiporják ..Hürrem: Ez a lánya Nigar és Ibrahim, nem igaz?Sümbül: Megtanultam egy ilyen dolog, hogy mindent kap állapotban zavart!

‎72. rész

Afife Hatun Hatice palotájába megy, mert olyan információt kapott, hogy a Szultána hívatja. Amikor rájönnek, hogy nem így van, rohannak vissza a palotába, gondolván, hogy ez Hürrem csapdája. Hatice megfenyegeti Hürremet, hogy meg lesz büntetve, ha bántotta a Szultán „kedvencét”. Amikor megtalálják Firuzét, a nő csak annyit mond, hogy Hürrem, azon kívül, hogy megijesztette, nem tett semmit. Firuze visszaemlékezik Hürrem szavaira, amikor elengedte: bármikor elvehet az életét, amikor csak akarja. Megígértette vele, hogy ha elveszíti a Szultán szerelmét, akkor megissza a mérget, és meghal, ahogy Hürrem is megtette egyszer. Rákérdez, hogy Firuze is képes-e erre, mire azt a választ kapja, hogy igen, akkor, ha a szultán már nem fogja szeretni. Aztán Hürrem előveszi az üvegcsét, és egyezséget kötnek: az, aki csütörtök NEM tölti Süleymannal az estét, megissza a mérget. Helena kétségbeesetten kér segítséget, hogy megszabadulhasson Mustafa háreméből, mert nem tudja, ki is a férfi valójában. Mahidevran fél, hogy Helena esetleg Hürrem kéme, de Fiden Hatun biztosítja, hogy nem így van, hiszen a lány el akar onnan menni. Mihrimah azon csodálkozik, hogy édesanyja jókedve vajon minek köszönhető? Vajon Firuze távozásának? De Hürrem azt tanácsolja lányának, hogy nem avatkozzon ebbe bele, inkább kérjen bocsánatot az édesapjától. Afife Hatun néhány papirost hoz Hürremnek aláírásra, méghozzá Nigarral kapcsolatban. Aztán, mikor Afife azt mondja, hogy a bíró kívánsága, hogy regisztrálják Firuze esetét, Hürrem azt kérdi, hogy valóban a bíró kéri-e ezt, hiszen itt mindenki ellene van, és képesek elfelejteni, hogy ő a Szultán hivatalos felesége, gyermekei édesanyja. Firuze azt mondja Nigarnak, hogy senkinek sem fog beszélni a történtekről. Mikor megkérdezi, hol a Szultán, Mihrimah lép oda hozzájuk, és ő felel Nigar helyett: elment a fiútestvéreivel vadászni. Ibrahim kineveti a francia követet, aki szerint felajánlják segítségüket ellenségeik legyőzéséhez. Süleyman gyakorol Mehmettel. Miután legyőzte fiát, átöleli, és elmeséli, hogy mikor a fiú megszületett, álmot látott: az újszülött a trónon feküdt, és ekkor megértette, hogy ő lesz az, aki követi őt a trónon miután meghalt. Mehmet érti a burkolt célzást. A Szultán azt kéri Rustem Agától, hogy tegyen meg mindent, hogy Mehmet a legjobb oktatásban részesüljön. Hürrem azt mondja Sümbülnek, hogy amíg Ibrahim életben van, a gyerekeinek nem lesz nyugta a palotában. Yahya levelet kap Mihrimahtól, amelyben a lány azt írja, hogy már el is olvasta a verseit. Firuze a Szultán felől érdeklődik Kiraz Agánál, hogy nem hívatta-e. Mire Kiraz Aga emlékezteti, hogy a csütörtök az a feleségé. Ekkor Firuzénak eszébe jutnak Hatice tanácsai, hogy ha sikerül csütörtökön ágyba bújnia a Szultánnal, akkor legyőzhetik Hürremet. Mihrimah bocsánatot kér az apjától. Elmondja, hogy az anyja mérges volt a viselkedése miatt, és amikor megpróbálta megvédeni magát, a Szultán leállítja, és megtiltja, hogy folytassa. Átölelik egymást. Sümbül közli Ibrahimmal, hogy Hürrem beszélni óhajt vele. Hürrem észreveszi, hogy Mehmet lázas. A fiú viszont nem akarja, hogy gyerekként kezeljék. Közben Ibrahim találkozik EbuSuud Efendivel, és megtudja, hogy a Szultán személyesen akart vele beszélni. Amikor Ibrahim bejelenti a bírót, a Szultán elküldi Ibrahimot, hogy végezze csak a dolgait, egyedül akar az öreggel beszélni. Ibrahimnak ezzel csalódottságot okozva. A Szultán és a bíró jogi, politikai reformokról beszélgetnek. Hatice információkat kap Nigar kislányáról. Gülfem azt tanácsolja neki, hogy adjon a gyereknek családot, akik felnevelhetik. Sümbül teljesen meglepődik, és nem érti, mit keres az orvos a palotában? Hürrem informálja Haticét, hogy az ő drágalátos férjecskéje találkozik Nigarral, és bíztatja, hogy nézze meg a saját szemével. Ibrahim Hürrem helyett Nigart találja. Nigar ismét közömbösséggel vádolja Ibrahimot a kislányukat illetően. A végén Nigar megkéri Ibrahimot, hogy hadd mehessen Rustem Agához feleségül. Hatice biztosítja Gülfemet, hogy sehova nem megy, amit Hürrem tanácsol, mert fél, hogy mivel találja szembe magát. Süleyman Firuze szobájába megy, és kérdi, miért olyan szomorú? Firuze arra kéri, hogy ne aggódjon, hiszen most vele van, és csak ez számít. Süleyman észreveszi a nyakán a sérülést. Hürrem és Süleyman a folyosón összefutnak. A férfi Cihangirról érdeklődik. Hürrem közli, hogy a fiú rendben van, és emlékezteti férjét, hogy este találkoznak, hiszen csütörtök van, mire Süleyman elmosolyodik. Ibrahim arra kéri Haticét, beszélgessenek Nigarról. Hürrem úgy látja, hogy nem jön semmi reakció Hatice palotájából, így senki nem ronthatja el a kedvét és elindul Süleyman szobája felé. Sümbül kíváncsi, hova mehet a doktor, mikor elhagyja a palotát? Firuze a Szultán szobájában kérdezi, hogy mikorra készül el szerelmük szimbóluma, a gyűrű? A válasz, hogy sokáig fog tartani. Észreveszi a tükröt, megcsodálja, nem tudván, hogy ez Hürrem ajándéka. Ahogy Süleyman ránéz a tükörre, eszébe jutnak Hürrem szavai: minden alkalommal, mikor a tükörbe nézel, eszedbe jut az irántad érzett szerelmem. Hürrem megérkezik Süleyman ajtaja elé. De nem mehet be, mert Firuze Hatun van most a Szultánnal. Sokkolva és elszántan gondol arra, hogy Süleyman az élete értelme, és most a szíve kővé dermedt, így nem akar tovább élni. Visszaemlékszik a családjára, és eldönti, hogy megissza a mérget, és véget vet életének. (Azt írják, hogy fantasztikus a monológ, és később lefordítják!!!)Afife Hatun menti meg életét. Emlékezteti, hogy van öt gyermeke, akiknek szükségük van rá., az ölelésére! „Én itt vagyok, segítek neked!” Mahidevran arra kéri Yahyát, hogy legyen „nyitva a szeme”, figyelje Mustafát, mire a férfi biztosítja, hogy legyen nyugodt. Fatma megtudja, hogy Helena szeretne elszökni onnan. Felajánlja segítségét, de a lány visszautasítja. Firuze mikor meglátja Hürremet, emlékezteti az egyezségükre. Hürremnek eszébe jutnak Afife szavai, hogy Süleyman mégsem töltötte együtt az éjszakát Firuzéval, mert a szobájába küldte.Aztán Firuze figyelmezteti, hogy lesznek még csütörtök éjszakák! Hürrem engedélyt kér Süleymantól, hogy létrehozzanak olyan helyeket, ahol a szegényeket étellel látják el. Süleymant meglepi az ötlet, de felajánlja segítségét. Hürrem azt mondja, hogy nincs rá szüksége, mert gazdag nőktől fog adományokat kérni. Ezzel még jobban meglepi a Szultánt. Hatice bejelenti döntését, hogy Nigar hozzámegy Rustemhez. Ezzel kényelmetlen helyzetbe hozzák az Agát, és kikelve magából közli Nigarral, hogy ezt Hürrem Szultána úgysem fogja engedélyezni. Hatice informálja Hürremet Nigar és Rustem házasságáról, amivel sikerül meglepnie. Sümbül követi a doktort, és valami olyasmire bukkan, az ő kifejezésével élve, sokkoló!!! Kéri Szultánát, kövesse. Eljutnak ahhoz a házhoz, ahol Nigar kislányát titokban nevelik, Hatice utasítására. Utolsó kép: Hürrem cinikus mosolya… 

Mihrimah levele Yahyának

„Amióta elhagytad Isztambult, a verseiddel élek. Ne aggódj, biztonságban tartom őket. Bárcsak személyesen, a saját kezeimmel adhatnám vissza neked. Remélem, jól vagy kint Manishában a bátyámmal együtt. Amikor nálunk voltál, a napok szebbek voltak, a nap is csodásabban sütött. De mióta elmentél, Isztambulban állandóan esik és nagyon hideg van.”

Firuze: Szultánom.Süleyman: Firuzém. Azt mondták, hogy a szobádban kuksoltál, amíg távol voltam. Mi van veled?Firuze: Gondtalan dolgok!Süleyman: Ki szomorított el?Firuze: Visszajöttél. Most már nem érdekel semmi sem.

Süleyman: Mi történt? Mi van a nyakaddal? Mondd!

(Ahhh! Milyen gyengéd férfi!)

Firuze: Mikor fejezed be ezt a gyűrűt? Mikor lesz kész?Süleyman: Hosszú ideig fog tartani.Firuze: Már nagyon vágyom, hogy a te gyűrűdet hordhassam örökkön örökké! Óh, micsoda tükör!Hürrem: Amikor a tükörbe nézel, engem látsz. A szerelmes szívemet.

Mihrimah: Apa.Süleyman: Mehmet, vidd az öcséidet a szobáikba.Mihrimah: Apa.Süleyman: Mihrimah, később.Mihrimah: Kérlek, apa. Már napok óta várom, hogy visszatérj. Bocsáss meg! Mérges voltam. De ígérem, nem áll többé szándékomban. Amikor megláttam, hogy anya izgatott lett, azonnal hozzád rohantam, anélkül, hogy meghallgattam volna. Amikor ezt megtudta, nagyon mérges lett rám. Kérlek, bocsáss meg! 

Süleyman: Még egyszer elő ne forduljon!Mihrimah: Ígérem, többé nem leszek mérges rád.

Sümbül: Szultánám, végül minden információt meg tudok neked adni, amire kíváncsi vagy… a Pashák, a Bey-ek, a katonák, a Muftik, a külföldi követek, a janicsárok… mindenkiről, akik a palotában vagy azon kívül dolgoznak. Minden ezekben a papírokban le van írva. Fontos információkat lehet itt találni mindenkiről.Hürrem: Jó!Sümbül: Szultánám, bocsáss meg a kíváncsiságomért, de mihez kezdesz ezekkel az információkkal?Hürrem: Ismerni akarom azokat az embereket, akikkel végezni akarok. Mint tudod, Ibrahim Pasha hamarosan eltávozik.Sümbül: Hogyan és hová?

Hürrem: Arra a helyre, ahová én akarom. Amíg közénk áll, amíg sem nekem, sem a gyermekeimnek nem lehet nyugta miatta.Sümbül: Szultánám…

Firuze: Szultána, tegnap ajtón kívül maradtál. Úgy tűnik, kissé ideges voltál. Te és én megegyeztünk. Ha bebizonyítom, hogy elvesztetted a Szultán szerelmét, megiszod a mérget.Hürrem: Igen, így van.FIruze: Nos, tegnap elvettem tőled, és most több mindent is be akarok bizonyítani nekedHürrem: Rendben. Ha sikerül mindezt megtenned, kész vagyok elismerni a győzelmedet.Firuze: Már nyertem is!

Hürrem: Ki vagy te, bolond asszony? A Szultán kirakott tegnap este a szobájából! (Afife: Ne aggódj feleslegesen. A Szultán nem töltötte az éjszakát Firuzéval, még este kirakta a szobájából. Hürrem: Mondd meg az igazat!Afife: Ez az igazság! Amint elhagytad az ajtaját, Firuze sem maradt sokáig.)Firuze: Mindegy is. Ez is elég, hogy tegnap velem volt, mellettem. VELEM és nem veled!Hürrem: Ami fontos, hogy ki maradt vele. Firuze: Még nem vesztettem. Még rengeteg éjszaka vár rám.Hürrem: Ne pocsékold a levegőd, Firuze! Nincs időm téged hallgatni…

Afife: Szultánám. Hürrem: Afife Hatun. Afife: Lenne néhány papír, amit alá kéne írnod. Hürrem: Milyen papírok?Afife: Hogy beleegyezel a döntésbe Nigar Hatun házasságát illetően.

Hürrem: Nigar? Kihez megy hozzá?Afife: Egy kereskedőhöz Edirnéből. Gazdag ember.Mihrimah: Ibrahim Pasha nagyon mérges lesz.Hürrem: A palota hagyományai szerint, olyan férfihoz kell hozzámennie, aki a palotából származik.Afife: Ez a döntés megfelelő, mert nem akarom zavarni ezzel a Szultánt, mint a tegnap este történtekkel.Hürrem: Hogy érted ezt?Afife: Firuze. Minden óvintézkedést meg kell tennünk, hogy megvédjük.Hürrem: Kitől akarjod megvédeni? Én is ezt kívánom.Mihrimah: Milyen értékes nő!Hürrem: Mihrimah! Menj a szobádba!Mihrimah: Anya!Hürrem: Azt mondtam, menj a szobádba!Afife: Elnézést, Szultánám. Csak a munkámat végzem. Mindenkivel igazságos kell lennem. Hürrem: Igazságos? Te? Ezt hívod igazságosnak? Én egyedül voltam, mikor a palotába jöttem! Senki nem védett meg! Mindenki ellenem volt… Ibrahim Pasha, Hatice Szultána, Valide, nyugodjon békében, Mahidevran, mindenki! Tudod, min mentem keresztül? Hogy szenvedtem, milyen megaláztatásban volt részem? Irgalom és könyörület nélkül beszéltek velem! Akkor senki nem beszélt kegyetlenségről és megaláztatásról! De amióta Firuze itt van, mindannyian az ő oldalára álltok. Szövetkeztek vele, megvéditek. Még te is áruló vagy, hogy ideraktad mellém, hogy szolgáljon! Becsaptál! Ez az az igazság és törvényesség, amiről beszélsz, Afife Hatun? Mindenkit megértek. Gyűlölnek engem. De te? Te miért vagy ellenem? Miért vagy ellenséges anélkül, hogy ismernél? Én Szultán Süleyman törvényes felesége vagyok, és öt gyermekének az édesanyja. Nem veszed ezt figyelembe?Afife: Egyáltalán nem így van!!! Milyen gyűlöletről beszélsz? Ha megbántottalak, kérlek, bocsáss meg! Hürrem: Nem teszek érted semmit. Nem kérlek, hogy fedezd, amit én teszek. Soha nem kérlek meg, hogy tégy olyat, ami miatt később szégyenkeznél. Csak azt kívánom, légy igazságos. Amiről az előbb beszéltél. Csak azt akarom, hogy bízz bennem.

Hürrem: Látom, már nincs semmid, értéked se. Enyém lettél. Bármikor megsemmisíthetlek, amikor csak akarlak. Tudni akarod, miért hagylak újra lélegezni? Ez egy végzetes és hatékony méreg. Csak 2 csepp, és megöl. Ahogy a szádba kerül, máris megfolyt. Ez a méreg már régóta velem van. Megígértem magamnak, és az Isten a tanú rá, hogy megiszom ezt a mérget, ha elvesztem a Szultánt. A Szultán az egyetlen szerelmem. Ha egyszer elvesztem őt, vagy a szerelmét, megiszom a mérget. A szerelme az egyetlen okom, hogy éljek. Ezért hagytalak életben. Látni fogod, hogy ég ez a szerelem.Firuze: Szultánám, megbánod, amit most mit tettél velem…Hürrem: Amíg ilyen biztos vagy magadban, kössünk egy egyezséget… te és én. Ma vagy holnap egyikünk elbukik. Amikor ez eljön, ha én leszek az, megiszom a mérget. És ha te? Te is megiszod, Firuze?Firuze: Te leszel az, aki megissza…Hürrem: Majd emlékeztetni foglak…

AFife: Szultánám? Mit csinálsz? Meg akarod ölni magad? Térj észhez! Öt gyermeked van! Hogy hagyhatod magukra azzal, hogy megölöd magad?Hürrem: Afife Hatun.Afife: Szultánám. én itt vagyok neked.

Óh, Uram! Mi a szerelemem célja? Bárcsak tudnám! Az út, amin járok, véget ért. Elhagyott és magával vitte a szívemet és azt, amiben hittem.Óh, Uram! Az egyetlenem, a mindenem, a könyörületes Szultánom, miért lett olyan szívtelen, mint egy kőszikla? Bárcsak tudnám!Óh, Uram! Szenvedésem eljut vajon szerelmem fülébe? Fogja vajon hallani? Bárcsak tudhatnám…

Óh, Uram! Mi ez a feszítés? Mi ez a függöny, ami az arcomat fedi? Mert TE vagy mindenem: a kezdet és a vég is! TE! Minden alkalommal, akár csendben vagyok, akár beszélek, csak a te szerelmed, a te álmaid lebegnek a szemem előtt. Te vagy az ÉLETEM!Óh, Uram! Hol van a test otthona, amit agyagból gyúrtak? Hol van a lélek és a szív otthona?Óh, Uram! Sáros, piszkos világba estem bele! Hol van a családom? Hol vannak az őseim? Szívem, ki lettél űzve a saját városodból! Te itt csak egy idegen vagy.Óh, Uram! A sötét, kegyetlen világ! Már nem ugyanaz, mint rég. Volt tavaszom, de vajon lesz-e őszöm? Nem hinném…Óh, érzelmek és igazságok! Ajkaim tágra nyílnak érted! De most eljött a csend ideje…

72/4

Süleyman: Nagyon örülök, hogy ilyen erősnek látlak, de néha azt látom, szomorú vagy. Felnőttél, és ezzel együtt elveszítetted az ártatlanságodat. (Süleymannak eszébe jut, hogy Mustafának is ezeket a szavakat mondta…)

Süleyman folytatja Mehmethez: Amikor születtél, álmot láttam. A szoba teljesen sötét lett, semmit sem láttam. Nagyon lassan mozogtam. Aztán megláttam az én „újszülött holdamat” a trónszéken. Ebben a percben tudtam, hogy a trón a tiéd. Te ott aludtál a trónszéken.

Mehmet: Apa…

Süleyman: Allah óvjon és adjon neked hosszú életet … és a testvéreidnek! … Rüstem!

Rüstem: Szultánom!

Süleyman: Gyűjts össze mindent! Még sötétedés előtt indulunk!

Rüstem: Őrök! … Gyűjtsetek össze mindent!

Süleyman: Rüstem!

Rüstem: Szultánom!

Süleyman: Amikor visszatérünk, azt akarom, hogy találkozz Mehmet tanáraival. Nem pihenhetnek! Azt akarom, hogy mindent tegyenek meg, hogy Mehmet a legjobb oktatásban részesüljön.

72/12
Süleyman: Megtetted, amire kértelek?
Ebu Suud: Igen, Szultánom. Több könyvben is utánanéztem.
Süleyman: Milyen törvényeket kell megváltoztatni?
Ebu Suud: Szultánom! Az ún. Legfelsőbb állami törvényt kellene szabályozni. Az adó és földtörvény nem elegendő. Mindezen törvényeket értelmezni kell. De a bíróság törvényeit módosítani kell. Felül kell vizsgálnunk azokat. Ha engem kérdezel, ezeket a törvényeket modernizálni kell az elejétől egészen a végéig. Ez most nagyon fontos, mert Allah nem jutalmazza meg könyörületével azt a helyet, ahol az igazságosságot nem alkalmazzák. Engedelmeddel, én magam terjesztem eléd ezeket a törvényeket.
Süleyman: Rajta.
Ebu Suud: Szultánom! Nem tetszik az oktatási rendszer. Különleges szisztémát kellene kitalálnunk. De ez mások felelőssége. 
Süleyman: Ezek a mások még nincsenek kijelölve, főleg nem a katonai bíró. Előbb mondd el ötleteidet, aztán beszélhetsz a bíróval.
Ebu Suud: Ahogy kívánod. Hol is tartottunk … ? Ah, az összekötő rendszer tanárok és nők számára! Szultánom! Ez a mi adósságunk, amit muszáj kifizetnünk. Így nem fognak egymás ellen harcolni többé. Annyi év után, végre nem mi leszünk az okai eme harcoknak!
Süleyman: Igazad van, Mester Shalabi. Épp ezért neveztek így, nem igaz?
Ebu Suud: De igen, Szultánom.
Süleyman: Leírtad az ötleteidet?
Ebu Suud: Igen, Szultánom, de ezek kezdetleges ötletek.
Süleyman: Megtárgyalom a Divánnal, és meglátjuk, mit mondanak.
Ebu Suud: Természetesen, meg kell beszélned a Divánnal. Allah a Szent Koránban is előírja a Prófétának, hogy mielőtt döntést hoz, beszéljen másokkal. Így az ő utasításait fogjuk követni.
Süleyman: Úgy tűnik, te is a Koránt magyarázod.
Ebu Suud: Allahnak hála, ez Allah kegye. Be akarom fejezni, mielőtt még meghalok.

Süleyman: Mester Shalabi! Szavaidat iskolába kellene tanítani.