Csodálatos Század Viki&Henni forditásai Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

A blogban található összes fordítást szerzői jogvédelem illeti. Annak bármilyen formájú felhasználásához a tulajdonos írásbeli engedélye szükséges!Csodálatos Század Viki&Henni forditásai a török részekből Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

2014. március 27., csütörtök

129.rész leirása

1.elözetes:
Lokman:Hurichian Sultan összeesett a köves udvaron.Úgy látszik,hogy nagyon rossz állapotban van. Selim:Nem vettél részt ebben az incidensben,ugye?Mit tettél? Beyazit:Akié ez a fülbevaló,az a felelős Huricihan állapotáért.. Szulejmán:Mozgass meg minden követ,és hozd elém azt az árulót,aki ezt tette az unokahúgommal! Nurbanu:Ha rájönnek az igazságra,akkor nem hagyják,hogy tovább éljek. Beyazit:Hurichia, ki tette ezt veled? Hürrem:Ez a hiba az életedbe fog kerülni.. Nurbanu:Ha felfeded,akkor én is elfogom mondani az összes dolgot amit tettél.. Fahriye:Mit vársz tőlem szultánám?Add nekem a parancsot,és engedd,hogy szétzúzzam a koponyáját...ő neki vége...a sultana megakar szabadulni tőle...

Beyazid: "Huricihan ne hagyj itt... Kérlek, ne hagyj itt..csak te maradtál nekem. Huricihan? Szultánám?" Hurrem: "Az életeddel fizetsz ezért a hibádért!" Nurbanu: "Ha lebuktatsz, én is elmondok mindent, amit eddig tettél!" Fatma: "Ahogy pokollá tetted anyja és apja számára az életet, úgy neki sem kegyelmeztél." Canfeda: "Meghalt a szobájában. Mostmár biztonságban vagyunk..." Nurbanu: "Hurrem Sultan sosem felejti ezt el; én is úgy végzem majd mint az a lány..." Fahriye: "Mire várunk Szultánám, add ki parancsod, hadd zúzzam szét a koponyáját." Fatma: "A tűzzel játszol!" Hurrem: "Én vagyok a tűz!" Fahriye: "Nurbanu Sultan ideje lejárt. Hürrem Szultánnak szándékában áll megszabadulni tőle. " Suleyman: "Évek óta gyötör egy kérdés, de mindig kitértem előle... Benne volt a kezed Musztafa halálában? Te nyitottad meg halálának ösvényét? A te kezeden szárad a vére?"



1.rész.

129. rész

Hurichihan élettelenül fekszik a padlón.A Hárembe bejelentik Hürremet, akit Mihrimah követ. Elfoglalják helyeiket, majd folytatódik a mulatság. Mihrimah: „Beszéltél már Beyazittal?” Hürrem bólint. Mihrimah: „Helyesen tetted.”Nurbanu próbálja összeszedni magát a csetepaté után, és ő is csatlakozik a Hárembe. Aztán meglátjuk, hogy Hurichihan ujjai megmozdulnak.Canfeda: „Jól vagy, Szultánám? Beszéltél Gazanferrel? Mi volt olyan fontos?” Nurbanu: „Ne most, Canfeda! Később!” Hurichihant látjuk, hogy a folyosón bolyong. Nehezen, de eljut a Háremig. Hürrem: „Hurichihan! Mi történt?” Néhány másodpercig áll, majd összeesik. Mindenki nagyon megijed, főleg, mikor Fahriye mutatja, hogy vérzik a feje. Hürrem egyből Nurbanura néz, mintha tudná…

Beyazit nézi, ahogy apja Selimmel társalog. Néhány másodperc múlva Süleyman észreveszi fiát, és int neki, hogy jöjjön beljebb. Süleyman: „Ideje, hogy visszatérjetek tartományaitokba. Azonnal készülődjetek.” Selim: „Ahogy parancsolod, Nagyuram.” Süleyman Beyazithoz fordul, aki bólint. Rüstem: „Nagyuram, a nagylelkű rendeleted szerint, az egyiptomi adó téma el van intézve. A fölösleget nem szedjük be következő évben, ilyen módon az igazságtalanság, amely az ottani embereket érte, megoldódott.” Süleyman: „Nagyszerű. Allah segítségével, az emberek újra bízhatnak bennünk. Ha nem foglalkoznánk ezzel a bizalommal, hogy nézzünk szembe Allahhal?” Sokullu: „Egy küldöncöt küldünk Bursába, hogy a Mahidevran Szultánával kapcsolatos parancsaidat teljesítse.” Süleyman: „Jó.” Beyazit: „Bocsáss meg, Nagyuram, de milyen parancsot hoztál a Szultánánkkal kapcsolatban?” Süleyman: „Mahidevran Szultána felhasználta azt a vagyont, amit tőlem kapott, hogy a lázadókat segítse. Mindegy, mit fog csinálni a jövőben, de mostantól egy árva garast sem kap kincstárunkból.” Beyazit: „Honnan tudod, hogy ez igaz, Nagyuram? Talán azok, akik engem is megvádoltak, próbálhatták meggyanúsítani ezzel.” Rüstem: „Ez biztos, bizonyítékok vannak birtokunkban. Úgy, mint Ahmed Pasa, ő is támogatta a felkelőket.” Lokman érkezik: „Nagyuram, Hurichihan Szultána összeesett a Háremben… Átvitték az ispotályba.” Süleyman: „Mi történt vele?” Lokman: „Nem tudom. Csak annyi bizonyos, hogy nagyon rossz állapotban van.” Süleyman int Beyazitnak, hogy mehet hozzá.

Az orvosok vizsgálják Hurichihant, miközben az összes hölgy kint várakozik. Hürrem látja Nurbanun, hogy nagyon izgatott. Odahívja magához: „Mi történt, Nurbanu? Mi ez a nyugtalanság?” Nurbanu: „Nem vagyok nyugtalan, csak aggódom Hurichihan Szultánáért.” Beyazitot bejelentik, aki egyből az anyjához megy: „Anya! Hol van Hurichihan? Mi történt vele?” Hürrem: „Ne aggódj, Hercegem! Az orvosok vele vannak. Mindent megtesznek, ami szükséges!” Beyazit: „És? Mi történt?” Hürrem: „Nem tudjuk, mi történt. Egyszer csak összeesett a hallban, és vér ömlött a fejéből. Valahol beverhette a fejét.” Beyazit: „Nyissák ki.” Belép Hurichihanhoz, Hürrem követi. Beyazit: „Hurichihan! Hogy van?” Orvos: „Nagyon csúnyán megsérült a feje, Hercegem.” Hürrem: „Felépül?” Orvos: „Most ezt nagyon nehéz megmondani. Imádkozunk érte. Allah csodákat művel.” Beyazit: „Hogy történhetett az eset, doktornő? Hol üthette meg a fejét?” Orvos: „Nem tudom, hogy történhetett, Hercegem, de egy biztos, nem baleset volt.”

Nurbanu őrjöngve fut a szobájába, Canfeda utána: „Szultánám, látom, hogy történt valami! Kérlek, ne titkold előttem! Mondd el, hátha tudok segíteni!” Nurbanu: „Gazanfer miatt van!” Canfeda: „Mit tett veled?” Nurbanu: „Kinyilvánította irántam érzett szerelmét! Épp, mikor üvölteni akartam vele, amit meg is érdemelne, hirtelen megláttam Hurichihan Szultánát! Követett engem, és meglátott minket! Utána futottam, és ő megfenyegetett! Meg akart rágalmazni! El akarta mondani, hogy kapcsolatom volt Gazanferrel! Allahra! Micsoda katasztrofális dolgot tettem!” Egy szolgáló jön be: „Selim Herceg érkezik, Szultánám.” Nurbanu megpróbálja felszárítani könnyeit, ekkor észreveszi, hogy egyik fülbevalója eltűnt. Így hát, leveszi a másikat is. Selim belép a szobába, és helyet foglal. Nurbanu: „Selim, hogy van Hurichihan Szultána?” Selim: „Még mindig eszméletlen. De az már kiderült, hogy valaki megpróbálta megfojtani.” Nurbanu: „Hogyan?” Selim: „A testén látszik… fojtogatás nyomok. Remélhetőleg, hamarosan eszméletéhez tér, és megoldódik az ügy. De most már ne beszéljünk erről.” Nurbanu: „Most az a fontos, hogy kifejezd együttérzésedet Beyazittal. Meg kellene látogatnod. Ez a Szultánnak is tetszene.” Selim bólint.

Hürrem kezet mos, miközben Mihrimah: „Épp, mikor minden problémával végeztünk, akkor történik ez! Mit gondolsz, ki tette? Van valami ötleted?” Hürrem: „Nem tudom. Nem akarok senkit sem tisztességtelenül megvádolni.” Fatma belép a szobába: „Ahogy az édesanyjának és az édesapjának elviselhetetlenné tetted az életét, épp úgy nem kímélted őt sem! Szempillantás alatt végezni akartál vele, nem igaz?!” Mihrimah: „Szultánám, vigyázz, mit mondasz! Anélkül, hogy tudnád…” Hürrem közbeszól: „Mihrimah! Szultánám, bármi történik ebben a palotában, engem hibáztatsz. Szerinted én vagyok a hibás minden halálesetért, és minden rosszért, amíg mindenki a saját ambíciója áldozata. Ne kételkedj! Te is így végzed majd!” Fatma: „Tényleg elszaladt veled a ló, Hürrem! A tűzzel játszol.” Hürrem: „Még mindig nem érted, ugye? Én vagyok a tűz!”

Fahriye kiadja az agáknak a parancsot: „Minden egyes embert kérdezzetek ki! Hátha valaki látott vagy hallott valamit!” Sümbüllel távozik: „Ha tudsz valamit, nekem elmondhatod.” Fahriye: „Ehhez semmi közünk, Sümbül Aga! Hürrem Szultánát épp úgy meglepte és ledöbbentette ez az eset, mint mindenki mást!” Sümbül: „Akkor ki merészelte ezt tenni?” Fahriye megrázza a fejét, hogy nem tudja. Egy aga érkezik, hogy megtalálta a tett színhelyét. Odavezeti őket: „Ott a vérfolt!” Sümbül Fahriyének: „Azonnal értesítsd Beyazit Herceget!”

Canfeda Selim szobája előtt várja úrnőjét. Nurbanu hamar meg is jelenik: „Az egyik fülbevalóm hiányzik. Akkor eshetett ki, mikor Hurichihannal verekedtem. Vissza kell hoznod nekem! Canfeda, meg kell tenned!” Canfeda: „Hol van, Szultánám?”

Beyazit megérkezik a tett színhelyére. Sümbül: „Hercegem, az agák ezt találták. Fahriye Hatun szerint, ez Hurichihan Szultánáé.” Egy kendőt nyújt át. Beyazit: „Alaposan körülnéztetek? Nincs más?” Sümbül: „Még mindig vizsgáljuk a helyszínt. Csak rögtön akartalak értesíteni a fejleményekről.”Canfeda is megérkezett a helyszínre. Látja, hogy több aga is jelen van. Majd belebotlik Fahriyébe: „Te meg mit csinálsz itt?” Canfeda: „A mosodában volt dolgom, de már megyek is vissza Nurbanu Szultánához.” Fahriye: „Ne szaglássz, mert még bajba kerülsz!” Amikor Fahriye visszamegy Beyazithoz, Canfedának sikerül az egyik oszlop mögé elbújnia. Beyazit Fahriyéhez: „Tudd meg, ki járt erre a nap folyamán.” Fahriye: „Ahogy kívánod. Az agákkal kezdem.” Beyazit: „Nem értem, Hurichihan minek jött erre? Miért jött ide?” Sümbül: „Talán a főkertből jött be, Hercegem. Vagy ment kifele. De miért éppen az ünnepség kellős közepén?” Beyazit megpillantja az elveszett fülbevalót. Canfeda a sarokból figyeli.

Nurbanu a fiával van, aki észreveszi anyja idegességét: „Anya? Mi történt veled? Olyan szomorúnak tűnsz!” Nurbanu. „Jól vagyok, fiam. Nincs semmi, amin aggódnod kell. Csak a Háremben történt valami, azon járt az eszem.” Canfeda megérkezik. Nurbanu: „Mi történt, Canfeda? Megtaláltad?” Canfeda: Sajnos, nem érkeztem időben. Beyazit Herceg találta meg a fülbevalót.” Nurbanu: „Mit beszélsz, Canfeda? Ha kiderül az igazság, nem élem túl!”

Hürrem a még mindig eszméletlen Hurichihan fölött áll: „Sajnos a helyzet továbbra is súlyos. Szultánánk élete vékony szálon lóg. Az orvosok azt mondják, hogy élet és halál között lebeg. Remélhetőleg, megnyeri ezt a csatát, és ismét megmosolyogtat bennünket.” Süleyman: „Ki merészelte ezt tenni, Hürrem?” Sümbül: „A nyomozás még tart, Nagyuram. Bárki is volt az, a saját kezemmel büntetem meg!” Selim: „Szegény lány milyen állapotba került!” Beyazit ekkor lép be a szobába: „Nagyuram, anyám, ez Hurichihané. A helyszínen volt. És ez a fülbevaló is.” Hürrem: „Ez is az övé?” Beyazit megnézi: „Nem, nem az övé. Akié ez a fülbevaló, annak köszönhető, hogy Hurichihan ilyen állapotba került.” Süleyman elveszi a fülbevalót, majd azt mondja: „Sümbül! Azonnal nyomozd ki! Minden kő alá nézzetek be! Hozzátok elém az árulót, bárki legyen is az, aki az unokahúgomat ilyen állapotba hozta!” Sümbül: „Ahogy parancsolod, Nagyuram.” Süleyman: „Beyazit! Az orvosok mindent megtesznek, ami szükséges. Imádkozzunk, hogy Allah segítségével felgyógyuljon.” Beyazit: „Remélem, Nagyuram.” Selim: „Sikerülni fog, Beyazit.”



2.rész



Bursában Nergisshah Yusufnak: „Nárciszt is hozz. Az apám nagyon szerette. És tulipán hagymákat is. Az apám sírboltja köré lesznek ültetve a kertbe.” Yusuf: „Ne aggódj, Szultánám! Úgy lesz, ahogy kívánod.” Nergisshah. „Kik azok az emberek, Yusuf?” Yusuf: „Mindjárt utánanézek… Agák! Mi folyik itt? Kik vagytok? Mi célból jöttetek?” Férfi: „Numan Cavus vagyok. A fővárosból jöttem, Szultánunk parancsára. Beszélnem kell Mahidevran Szultánával.”Fidan: „Szultánám! Még nem is ettél! Ha ezt így folytatod, beteg leszel!” Mahidevran: „Elég volt. Vigyétek el.” Kopognak, Nergisshah érkezik: „Valide Szultánám! Egy fegyveres lovag érkezett a fővárosból! Beszélni akar veled! Azt mondta, fontos hírei vannak!” Mahidevran: „Engedjétek be!”Numan: „Méltóságos Mahidevran Szulátna! Én Rüstem Pasa Nagy Vezír személyes küldönce vagyok.” Mahidevran: „Ne ejts ki annak a kegyetlen embernek a nevét a palotámban! Nem távolították el hivatalából? Miért hívod még mindig Nagy Vezírnek?” Numan: „Kara Ahmed Pasát kivégezték vesztegetés bűntettével. Pénzt küldött a felkelőknek. Így Nagyurunk újra kinevezte Rüstem Pasát Nagy Vezírnek.” Mahidevran: „Úgyis csak a katonáktól való félelmében távolította el, és az első adandó alkalommal vissza is helyezte.” Numan: „Erről nem tudok, Szultánám. Azért jöttem, hogy a Szultán parancsát teljesítsem.” Átnyújtja a levelet. Mahidevran: „Úgy tűnik, nem elég neki, hogy elvette tőlem a fiamat és az unokámat, még az én életemet is ki akarja ontani?” Numan: „Megállapítást nyert, hogy támogattad az ál Mustafa embereit Edirében és a környező településeken. Éppen ezért, minden vagyonod, kivéve ezt a palotát, ahol laksz, visszakerül az állami kincstárba. Ezen kívül, a havi járandóságodat töröljük. Mostantól, egy garast sem kaphatsz az állami kincstárból.” Fidan: „Hogy lehetséges ez?” Nergisshah „Szultánám!” Mahidevran: „Mondd meg Királyodnak, legyen vagyona és ez a palota az övé. Mi jót kaptunk ettől a palotától ez idáig? Nekünk nem kell. De nem ezért ölte meg a fiamat? A vagyonért, a hatalomért, a földért? Azt hiszi, hogy örökké övé lesz ez a világ! Minden egyes falat, amit lenyel, legyen mérgezett! Most, menny! Mondd el neki mindezt! Ha nem teszed, rajtad kérem számon. Most pedig tűnj a szemem elől!” Numan: „Bocsáss meg, Szultánám, de van még egy fontos dolog. Nagyurunk hozzáadta Nergisshah Szultánát Anadolu Beylerbégjéhez. Azonnal Ankarába kell utaznia.” Nergisshah: „Ne! Ne! Szultánám, nem akarok férjhez menni!” Mahidevran: „Tűnj el! Menj a pokolba! Yusuf! Vidd innen!” Yusuf kirángatja a katonát, Nergisshah nagymamája karjaiba hullik. Mahidevran igazságszolgáltatásért imádkozik Allahhoz, hogy akik ezt művelték vele és családjával megkapják méltó büntetésüket.

Canfeda Nurbanuhoz: „Most mi tévők legyünk?” Nurbanu: „Nem tudom. De ha tudnám, nem ülnék itt!” Kopognak, Fahriye az: „Bocsáss meg, Szultánám, de át kell kutatnunk a szobádat.” Nurbanu: „Egy Szultána szobájában vagy! Kinek képzeled magad?! Milyen jogon műveled ezt?!” Fahriye: „Nagyurunk parancsára, Szultánám. Éppen ezért, ne nehezítsd meg a dolgunkat.” Nurbanu: „Hurichihan Szultána miatt?” Fahriye: „Mi történt, Szultánám? Van valami takargatni valód?” Nurbanu. „Senki előtt nincs semmiféle takargatnivalóm.” Fahriye: „Remélhetőleg. Keressétek mindenütt! Apránként nézzetek át mindent!”

Mindent és mindenkit átkutatnak. Még a háremhölgyeket is. Nurbanu: „Láthatjátok, az, amit kerestek, nincs itt. Nem kell semmit sem tennem Hurichihan Szultánával.” Fahriye: „Még mindig emlékszem arra a pofonra, amit Hurichihan Szultána adott neked. Mintha tegnap lett volna. Ki mondaná, hogy nincs benned harag?” Nurbanu: „Ki vagy te, hogy engem vádolsz?! Nyilvánvaló, ki Hurichihan Szultána igazi ellensége! Nálam is jobban kellene ezt tudnod!” Fahriye: „Hürrem Szultána tette? Ezt akarod mondani?” Nurbanu :”Semmi ilyesmit nem mondtam. Ha végeztél a munkáddal, menj ki a szobámból!”Nurbanu: „Rám másztak, Canfeda! Egyre nyilvánvalóbb!” Canfeda: „Hol van a párja, Szultánám? Azonnal meg kell szabadulnunk tőle!” Nurbanu: „Selim Herceg szobájában van. Idegességemben csak eldobtam valahova.” Canfeda „Jó helyre tetted! Allahnak hála, a Hercegek szobájában senki nem fogja keresni. De még mielőtt más kezébe akadna, el kell onnan hoznunk!”Nurbanu nem találja a fülbevalót: „Oh, Allah! Hol van?!” Canfeda „Biztos vagy benne, hogy ide raktad? Abban az állapotban, talán máshova rejtetted!” Nurbanu: „Oh, Allah! Most mit csináljak? Canfeda, gyerek folytassuk a keresést!”

Beyazit Hurichihannal van, mikor Hürrem érkezik: „Hogy van? „Beyazit: „Ugyanúgy. Nincs változás.” Hürrem: „Fáradt vagy. Menj a szobádba, pihenj le. Majd valaki felvált téged.” Beyazit: „Ki tette ezt? Ugye nem titkolsz előttem semmit?!” Hürrem: „Beyazit, te és én ugyanazon az oldalon állunk. Megesküdtem, hogy megvédelek téged, és azt, akit te szeretsz. Megígértem. Amíg élek, nem lesz bántódásod. Nem engedem.”

Selim Nurbanuval van. Nurbanu: „Mire gondolsz?” Selim: „Ha Hurichihan meghal, ez az ügy nem ér itt véget. Nem hagyják annyiban a dolgot.” Nurbanu: „Még az én szobámat is átkutatták. Mintha én tettem volna. El sem tudom mondani, mennyire zavarba voltam!” Selim: „Nurbanu! Mondd el az igazat! Ugye, nincs közöd ehhez a dologhoz?” Nurbanu: „Hogy kérdezhetsz ilyet, Selim? Persze, hogy nincs! De ha annyira keresnek valakit, akit hibáztathatnak, akkor meg is találják az áldozatot. Mi lesz, ha én leszek az? Mindenki tudja, mennyire nem jövünk ki egymással!” Selim: „Ne aggódj! Amíg mellettem vagy, senki sem érhet hozzád! Nem engedem!” Elkezdenek csókolózni. Selim kezdi levetkőztetni, mikor a tükörben megpillantja a nő testén lévő foltokat. Selim: „Nurbanu! Mik ezek a sérülések?” Nurbanu: „Nem vettem észre. Talán, mikor a gyerekek után futottam.” Selim: „Mit tettél?!” Nurbanu: „Nem volt más választásom! Megtámadott! Nem hagyott nekem más lehetőséget! Meg kellett védenem magam!” Selim: „Miért támadott meg téged?! Biztos csináltál valamit, amivel gondot okoztál neki!” Nurbanu: „Mert ő egy Szultána, ugye?! Ő nem lehet hibás! Milyen kár, hogy én nem érek annyit a szemedben, mint ő!” Selim: „Nurbanu, ne hárítsd rám! Tudom, mit próbálsz csinálni! Hurichihan ok nélkül támadott volna meg?! Biztosan történt valami!” Nurbanu: „Jól van. Elmondom az igazat. Hurichihan Szultána féltékeny volt, mert ő nem adhatott gyermeket a Hercegnek. Amikor erre emlékeztettem, nekem támadt. Nagy nehezen tudtam csak megmenekülni. Ha nem védtem volna meg magam, akkor most én lennék az ő helyében!” Selim: „Micsoda gondot hoztál a fejünkre! Ha Hurichihan eszméletéhez tér, el fogja mondani, mi történt. Nem tudom, mihez kezdünk akkor. Engem is bajba sodorsz.” Nurbanu: „Selim, én…” Selim: „Ne merészeld, Nurbanu! Egy szót se szólj! Menj a szobádba! Kifelé!”

Beyazit: „Hurichihan! Szultánám! Itt vagyok!”

Canfeda kint várja Nurbanut: „Selim Herceg mindenre rájött… Oh, Allah! Kérlek, segíts! Csodára van szükségem!” Sümbül megy oda hozzájuk: „Szultánám, Hürrem Szultána vár téged. Nem tudom, mit óhajt, csak azt, hogy mindkettőtök azonnal oda kell menni!”

Beyazit: „Ki tette ezt veled?” Hurichihani szaporábban kezd el lélegezni. Beyazit: „Ne hagyj el! Te maradtál nekem egyedül ebben az életben!” Ekkor a fiatal lány meghal. Beyazit felugrik az orvosok segítségéért, de ők csak megerősíteni tudják a szomorú tényt. Beyazit karjaiba veszi szerelmét, és kiordítja mély fájdalmát…

Nurbanu és Canfeda belépnek Hürrem szobájába. Hürrem: „Azért választottalak, hogy törődj a Hercegemmel. Még nevet is adtam neked. Jó akaratom jeleként. És te mit tettél? Átlépted határaidat! Méghozzá nagyon!” Nurbanu: „Ha Fatma Szultánára utalsz, soha nem árultalak el…Te is tudod, nem tekinthetek senkit sem ellenségemnek a Dinasztiából.” Hürrem: „Itt vagyok én, előtted. Ha te ennyire bátor vagy, akkor ki az a Fatma Szultána? Nézzük az aktuális témát… Ennek a fülbevalónak az egyik darabját azon a helyen találták, ahol a támadás történt… a másikat pedig Selim Herceg szobájában. Nem gondoltad, hogy ott is megnézetem, igaz? Mit képzelsz magadról, ki vagy te?! Az én engedélyem nélkül még levegőt sem vehet senki! Nem tudtad?!” Nurbanu: „Szultánám, baleset volt… Allahra esküszöm, engedélyed nélkül soha többé nem teszek semmit! Kérlek, bocsáss meg! Kérlek, ne adj fel! Unokáidért! Selim Hercegért!” Hürrem: „Erre korábban kellett volna gondolnod! Még meg sem üthetsz egy Szultánát! Büntetésed halál. Életeddel fizetsz ezért. És te is, asszony!” Canfeda: „Szultánám, nekem ehhez semmi közöm!” Hürrem: „Sümbül! Vigyétek mindkettőt a börtönbe!” Nurbanu: „Megvédesz engem, és mindez kettőnk titka marad. Ha leleplezel, elmondok mindent, amit tettél… Évekkel ezelőtt megbíztál azzal, hogy öljek meg egy Szultánát… és én meg is tettem. Biztos vagyok, nem felejtetted el Nazenin Szultánát.” Hürrem: „Most fenyegetsz?” Nurbanu: „Nem hagytál más választást.” Sümbül: „Ki hinne neked Hürrem Szultánával szemben?” Nurbanu: „Mindenki hinne Hürrem Szultán levelének… minden gyönyörűen le van írva benne. Számos levelem van tőled. Ha megkérdezik tőlem, miért öltem meg Hurichihan Szultánát, azt fogom mondani, hogy te parancsoltad, hiszen mindenki tudja, gyűlölöd őt.” Ekkor lép be a szobába Fahriye: „Szultánám, Hurichihan Szultána elhunyt. Beyazit Herceg még mindig vele van. Nagyon rosszul néz ki.” Hürrem: „Nurbanu, most menj a szobádba, és addig ne is jöjj ki, amíg én nem szólok!” Nurbanu megkönnyebbült.

Hurichihan élettelen testét már lefedték. A helyiségben van már Beyazit, Fatma és Gülfem. Hürrem is csatlakozik hozzájuk. Beyazit átöleli édesanyját. Amikor elhagyják a szobát, Selim fejezi ki részvétét, majd Mihrimah és Rana. Fatma: „Gratulálok. Megszabadultatok Hurichihantól.” Mihrimah: „Szultánám, nem ez a megfelelő idő, légy szíves.” Fatma. „Bárki is tette, le fog lepleződni. És még ha mindenki is hagyja a témát, én nem fogom.” Selim: „Tényleg ennyire szerette Beyazit Hurichihant?” Hürrem: „Ha nem így lenne, nem házasodtak volna össze, és nem titkolóztak volna a Szultán előtt, nem? Allah mindent jobban csinál, és ez így van a szerelemben is!”Közben a Szultánt is informálják az esetről, így ő is csatlakozik Beyazithoz. Süleyman átöleli a fiát: „Ali (a Próféta kuzinja) egyszer azt mondta, az élet két napból áll. Az egyik nap, mikor a sors ránk mosolyog, a másik nap meg tele vagyunk szomorúsággal. Ne legyél szemtelen az elsőnél, és ne add fel a reményt a másodiknál.” Beyazit: „Ha ez így van, Nagyuram, én a második nappal kezdtem, mert a szomorúság hiánytalanul meg volt életemben.” Süleyman: „Minden Allah akarata szerint működik, fiam. Élet és halál. Nekünk egy dolgunk van csupán, hogy higgyünk az Úrban. A halál a vége mulandó életünknek. Ugyanakkor a halál az örökké tartó életünk kezdete is.”

Rana fiaival van, akik szeretnének egy kis időt apjukkal tölteni. Rana: „Most nem lehet, majd később.” Fahriye közelíti meg, Rana: „Épp hozzád készültem. Szeretném részvétemet nyilvánítani Hürrem Szultánának.” Fahriye: „Előbb valld be bűnödet, asszony!” Rana: „Mit tettem?” Fahriye: „Megölted Hurichihan Szultánát!” Rana: „Esküszöm, nem én voltam!” Fahriye: „Akkor ez a fülbevaló mit keresett a szobádban?!” Rana: „Ez nem az enyém!” Fahirye: „Vigyétek a szobájába! Majd a Hercegnek mondd ezt!” Rana sírva: „Nem én voltam!”

Süleyman a fiaival beszélget: „Milyen rég nem mentünk együtt vadászni! Elmehetnénk Edirnébe!” Selim: „Nagyszerű ötlet, Nagyuram. Beyazit nagyon maga alatt van. A friss levegő jót fog tenni neki.” Beyazit: „Nagyuram, ha megengeded, szeretnék visszatérni tartományomba. Te elmehetsz Selimmel, ha akarsz. Senkinek sem szeretném a kedvét elrontani a rossz hangulatommal.” Sümbül érkezik: „Nagyuram, végre kiderült ki a gyilkos.” Süleyman: „Ki az áruló?” Sümbül: „Sajnálatosképp, az egyik a Herceg kedvencei közül… Rana Hatun.” Beyazit: „Mit beszélsz?! Ő az én Hercegeim édesanyja! Van bizonyítékod?!” Sümbül: „A holmija közt találtuk meg a fülbevaló párját. A szobájában várja, hogy kikérdezd.” Mire odaérnek a szobába, a lányt felakasztva találják…

Nurbanu a szobájában kuksol, Canfeda érkezik a hírrel: „Rana Szultánát holtan találták a szobájában. Mindenki tudja most már, hogy ő ölte meg Hurichihan Szultánát. Megmenekültünk.” Nurbanu: „Most ettől a gondtól megszabadultunk, de a neheze még csak most jön: Hürrem Szultána nem fog felejteni. Biztos vagyok benne, hogy én is úgy végzem, mint Rana.”

Nergisshah: „Valide Szultána! Én nem akarok Ankarába menni! Kérlek, hadd maradjak veled!” Mahidevran: „Talán, így lesz a legjobb…Ha velem maradsz, továbbra is csak a gyász lesz az életed, és a szomorúság soha nem hagy el.” Nergisshah: „Nem, én boldog vagyok veled! És az apám és a testvérem sírja is itt van! Nem hagyom el őket!” Mahidevran: „Nergisshah! Gyönyörű unokám! Nem hagyhatom, hogy velem maradj életed tavaszán, fiatalságod legszebb éveiben! Egyetlen kívánságom maradt az Úrtól, hogy otthonod boldog legyen! És, hogy megtaláld a boldogságot a férjedben és gyerekeidben! Talán lesz egy fiad, akit Mustafának nevezel el. És, aki olyan bátor és vitéz lesz, mint a nagyapja.” Fidan: „Szultánánknak igaza van. Ha nem ma, akkor holnap, de mindenképp férjhez fogsz menni.” Nergisshah: „És veled mi lesz? Főleg, hogy járandóságodat elvágták, és mindent elvesztettél. És azt is tudom, mekkora az adósságod az apám sírboltja miatt!” Mahidevran: „Ne aggódj ilyen dolgok miatt, én gyönyörűségem! Mi hasznát vegyem a vagyonnak, amíg van fedél a fejem felett? Ennyi pont elég nekem.”

Reggel, Yusuf megfordul, és Atmaca áll előtte: „Atmaca? Te?” Atmaca: „Mint látod, még élek. Mindent elmondok neked.” Yusuf: „Ne, ne mondd el! Nem akarom hallani! Annyi hosszú éven keresztül, mindvégig életben voltál, és egyszer nem látogattál meg engem vagy Mahidevran Szultánát! Még nem is üzentél! És most? Mit tudsz mondani?” Atmaca: „Yusuf, nyugodj meg!” Yusuf: „Hogy nyugodjak meg?! Magunkra hagytál! Elvették tőlünk Mehmet Herceget és Mihrünnissa Szultána öngyilkos lett! Olyan fájdalmon mentünk keresztül, amiről neked fogalmad sincs! Akkor sem voltál itt, hát most se legyél! Menj innen!” Atmaca: „Yusuf, hadd magyarázzam meg!” Yusuf megpancsol egyet fogadott apjának: „Már rég elvesztetted ennek a lehetőségét! Menj innen! Menj oda vissza, ahol eddig voltál!”

Hürrem „Hogy van ma az én Beyazitom?” Fahriye: „Jobban. Erős, túl lesz rajta.” Hürrem: „Mehmet és Cihangir halála után most a szívem három részre szakadt. Selim, Beyazit és Mihrimah. Mindhárman nagyon fontosak nekem. A kígyó, Nurbanu… hol van?” Fahriye: „Nem hagyta el a szobáját. Talán retteg.” Hürrem: „Ezt a kígyót saját magam engedtem a fiam közelébe. Csendben nőtt ekkorára, és nekem fel sem tűnt! Milyen kár, hogy csak most látom igazi arcát! Ő volt az egyetlen, aki bátorítani tudta Selimet! Ő volt az, aki a két Hercegemet egymás ellen hangolta!” Fahriye: „Mire várunk még Szultánám? Add ki a parancsot, hadd zúzzam össze a fejét!” Hürrem: „Ne siess! Mindennek meg van a maga ideje!”

Murad az apjával sakkozik: „Apa, te jössz.” Nurbanu érkezik: „Hercegem, hagyj magunkra apáddal.” Murad: „De még nem fejeztük be, anya.” Nurbanu: „Később folytatjátok… Azon gondolkodsz, hogy saját magad adsz engem át?” Selim: „Nem gondolkodom ilyesmin. Amit tettél elfogadhatatlan. De nem akarok többé Beyazit és az anyám ellen tenni.” Nurbanu: „Csak ezért? Még az irántam érzett szerelmed sincs hatással döntésedre?” Selim: „Nurbanu, ha nem szeretnélek, gondolkodás nélkül kiadtam volna a neved nekik! Nem tartottam volna titokban! Tudnod kéne! Még mindig dühös vagyok rád! Fogalmam sincs, hogy birkózunk meg ezzel az esettel!” Nurbanu: „Majd én elfeledtetek veled mindent. Az idő mindent begyógyít.”

Selim meglátogatja Beyazitot: „Bejöhetek? Még mindig Hurichihanra gondolsz, ugye?” Beyazit: „Akikkel az elmúlt időszakban éltem, beszéltem, mind meghalt. Annyira elfáradtam, hogy Mustafát és Cihangirt a szívemben tartottam. Most még itt van Hurichihan is!” Selim: „Nincs mód arra, hogy magad mögött tudd?” Beyazit: „Nem, nincs. Tudni akarod, miért? Mert túl korán hagyták el ezt a világot. Csomó mindent félbe hagytak. Ürességet okoztak bennünk! És pont emiatt fognak örökké üldözni minket!



3.rész



Mihrimah palotájában Hürrem, Mihrimah és Rüstem beszélget. Rüstem: „Nagyon jól tudjátok, min mentünk keresztül az elmúlt időszakban, és hogy Selim mit művelt. Ha nem avatkoztunk volna be, Beyazit Hercegnek bántódása lett volna, de akár még Selim Hercegnek is! Ettől a ponttól kezdve, nem hagyhatunk semmit sem a véletlenre!” Mihrimah: „Rüstemnek igaza van, anya. Többé nem bízhatunk meg Selimben. Óvintézkedéseket kell tennünk.” Hürrem: „Látom, forgattok valamit a fejetekbenben.” Rüstem: „Igen, Szultánám, így van. Azt kell Manisába küldenünk, akit nem a szeszélyei irányítanak. Valakit találnunk kell Selim Herceg mellé a kormányzáshoz.” Hürrem: „Egyet értek. Kit küldjünk? Gondoltatok már valakire?” Rüstem: „Természetesen! Agák!” Nyílik az ajtó, és Lala Mustafa csatlakozik hozzájuk.

Atmaca áll Mustafa épülő sírboltja előtt. Mahidevran és kísérete éppen ekkor érkezik. Yusuf: „Nem megmondtam, hogy menj el?! Mit csinálsz még mindig itt?” Mahidevran: „Yusuf… Menj Nergisshahhal és Fidannal ültessétek el azokat a virágokat, amiket hoztál. Menj! Sokkolt, mikor meghallottam Yusuftól, hogy életben vagy, és hogy Bursába jöttél. Évek teltek el úgy, hogy egy üzenetet nem kaptunk felőled. Magyarázatot kell adnod.”

Rüstem: „Eltávolítalak Kutahyából Lala Mustafa. Mostantól nem Beyazit Herceg Lalája vagy.” Lala: „Bocsáss meg Pasám, Szultánák. Ha hibát követtem el, bocsánatotokért esedezem.” Rüstem: „Várj. Azért távolítalak el Kutahyából, hogy kinevezzelek Manisába. Mostantól Selim Herceg Lalája vagy.” Lala. „Remélem, Beyazit Herceg nem panaszkodott rám… Többször összekülönböztünk, de munkámat mindig az ő biztonsága érdekében végeztem.” Hürrem: „Ez most is így lesz, Lala Mustafa. Kötelességeid nem változnak. Selim Herceg a testvérét a rossz útra kényszerítette. Pont ezért mész oda, hogy megakadályozd. Megértetted új feladatodat, Lala Mustafa?” Lala: „Megértettem, Szultánám. Nem kell kételkedned bennem, mindent megteszek, ami Beyazit Herceg javát szolgálja.” Kopognak. Egy szolga Beyazit érkezését jelenti be.

Mahidevran: „Szóval ez azt jelenti, hogy Mustafa rád bízta Beyazit Herceget?” Atmaca bólint: „Mint tudod, ő nagyon szerette és hűséges volt a mi Hercegünkhöz.” Mahidevran: „Ennyi elég is. De a tényen nem változtat, hogy ő Hürrem fia, Atmaca.” Atmaca: „Én is így gondoltam, de miután jobban megismertem, el kell, mondjam, Beyazit Herceg egyáltalán nem hasonlít Hürrem Szultánára.” Mahidevran: „Akkor kire hasonlít? Süleyman Szultánra? Ebben az esetben ez sokkal rosszabb.” Atmaca megrázza a fejét: „Nem, ő erős és intelligens, épp mint a mi Hercegünk volt. Tiszteletét és üdvözletét küldi neked. És még aranyat is küldött a Hercegünk sírboltjára.” Mahidevran. „Nincs rá szükségem. Nincs szükségem senki adományára!” Atmaca: „Szultánám, ez ajándék. Ezzel akarta megmutatni szeretetét és tiszteletét a mi Hercegünk iránt.” Mahidevran: „Miért nem azt mondod, hogy csak szégyenkezik a miatt, amit az apja tett? Elvette az teljes vagyonomat, az összes földemet és megszüntette a járandóságomat.” Atmaca: „Ezt most hallom tőled először. Ebben az esetben el kell fogadnod az aranyat.” Mahidevran: „Vidd vissza. Van még annyi aranyam, ami kiszolgál engem. Különben is, mennyi ideig élek még?”

Beyazit: „Mi történik itt? Miért gyűltetek így össze?” Lala: „Hercegem! Annyi együtt töltött év alatt, sosem kerültünk szembe egymással. De tudd, hogy amit tettem, azt azért tettem, hogy felkészítselek a trónra. Mert tudom, hogy a te jövőd, a te jogod, hogy átvedd a trónt.” Beyazit: „Most már igazán kíváncsi vagyok!” Rüstem: „Lala Mustafát Selim Herceg mellé neveztem ki. Így a továbbiakban nem dolgozhat veled, ahogy az ál Mustafa ügyében tette.” Beyazit: „Jól kigondoltátok. Nehéz megmondani, hogy Selim Hercegnek mi lesz a következő lépése. Saját haszna érdekében még több hazugságot és trükköt fog bevetni.” Hürrem: „Biztos vagyok benne, hogy Selim Herceg lenyugodott és illedelmes marad. Lala Mustaf jelenléte is az óvintézkedésünket szolgálja.” Rüstem: „Amíg Lala Mustafa ott van, Selim Herceget emlékezteti arra, hogy mi árnyékként követjük.”

Késő este Hürrem Süleyman szobája előtt vár. Amikor a férfi kijön onnan, megszólítja „Süleyman! Éppen Mihrimah palotájából jövök. Beyazit is ott volt.” Süleyman: „Hogy van Beyazit?” Hürrem: „Időre van még szüksége, hogy rendbe jöjjön, de tudod, erős, hamar túl lesz rajta.” Süleyman: „Mikor térnek vissza Hercegeim tartományaikba?” Hürrem: „Néhány napon belül, remélhetőleg… Süleyman, Selim és Beyazit nagyon fontos mindkettőnknek. Ők a mi reményeink. Mindketten okosak, bátrak, ugyanakkor még mindig nincs elég tapasztalatuk. Talán hibáznak, de rajtunk áll, hogy megakadályozzuk. Nem szabad levenni róluk szemünket. Támogatnunk, bíztatnunk kell őket.” Süleyman: „Igazad van. Amikor útjukra engedjük őket, rossz hírek jönnek.” Hürrem: „Éppen azért, hogy megakadályozzuk a szerencsétlenséget, arra gondoltam, hogy jó lenne Fahriyét Manisába és Lokmant Kutahyába küldeni. Persze, ha te is így gondolod.” Süleyman: „Fahriye és Lokman a palota vezetésében jártasak. Ők fenn is tudják tartani a békét Hercegeim hármében. Jó ötlet!” Süleyman tovább megy.

Selim szobájában Nurbanu: „Készítettem neked egy kis fürjet, mert tudom, hogy szereted… Mindkettőnknek hasznos lesz, ha visszamegyünk Manisába.” Fahriye lép be a szobába: „Két nap múlva indulhatunk. Hürrem Szultána parancsára és a Szultán beleegyezésével én is veletek tartok.” Miután elmegy Nurbanu: „Hürrem Szultána ellenségeként tekint rám.” Selim: „Ne fújd fel a dolgot. Ez a döntés bölcs gondolkodásra utal.”

Yusuf odamegy Atmacához, aki a lovát nyergeli: „Elmész?” Atmaca bólint. Yusuf: „Mahidevran Szultána minden elmondott, hogy min mentél keresztül. De én még mindig nem tudok neked megbocsátani.” Atmaca: „Bárcsak, többet tehettem volna!” Yusuf: „Visszajössz még? Ugye, nem hagysz itt egyedül?” Atmaca: „Hát persze! Addig is, rád bízom a mi Szultánánkat és a palotát.” Yusuf: „Nem maradhatsz még egy kicsit?” A jelenetet Mahidevran az ablakból nézi végig. Eszébe jut, mikor a fia búcsúzkodott unokájától. Fidan: „Nehéz helyzetbe kerültünk. Főleg, hogy nem fogadtad el az aranyat.” Mahidevran: „Mennyi ideig tart ki a pénzünk?” Fidan: „Úgy egy évig. Miután több százan dolgoznak a palotában.” Mahidevran: „A legtöbb szolgát küldd el Nergisshahhal.” Fidan: „Rendben. Így talán még tovább is kitarthat a pénzünk.” Mahidevran: „Te is elmész. Gondoskodnod kell az unokámról.” Fidan: „Nem! Inkább meghalok, minthogy elhagyjalak!”

4.rész

Eljött a búcsú ideje. A két Herceg elköszön szüleiktől. Kezet csókolnak, majd távoznak. A Háremben Sümbül: „Nem is tudom mihez kezdek nélkületek!” Lokman: „Nem fogják felsöpörtetni veled a padlót, ne aggódj!” Sümbül: „Ne feledjétek Hürrem Szultána parancsát észben tartani! Tartsátok nyitva szemeteket! Nagyon fontos a munkátok! Főleg a tiéd Fahriye! Ez a velencei asszony még fejfájást fog neked okozni!” Fahriye: „Ne aggódj! Allah segíteni fog.”

A teraszon Hürrem: „Magunkra maradtunk. Hercegeink és unokáink hangját egyre távolabb halljuk… Ha gondolod, készíttethetek vacsorát kettőnknek. Ehetnénk együtt és közben beszélgethetnénk… Már olyan rég…” Süleyman: „Ne most. Hagyj magamra.”

Hürrem kilép a szobából, ahol már Sümbül várja: „A Szultán falat húzott maga köré. Mindegy, mit teszek, nem tudom áttörni ezt a falat.” Sümbül: „Egy gyerek elvesztése nagyon fájdalmas…” Hürrem: „Nem csak ez. Lelkiismeret-furdalása is van.” Sümbül: „Szultánám, kérlek, ne hagyd magára ezzel a fájdalommal! Mint tudod, ha valaki elszigeteli magát a külvilágtól, sokkal könnyebben esik le a lábáról.” Hürrem: „Allah mentsen! Ő nagyon erős, de mindenképpen mellette leszek! Nem maradt nekünk más gyógymód, csak egymás.”

Beyazit és Selim készen állnak az útra. Selim: „Ki tudja, mikor találkozunk ismét? Remélhetőleg, az összes rossz esetet a múltba temethetjük. Nem akarok így elválni tőled.” Beyazit: „Gondolnod kellett volna erre, mielőtt tőrt döftél a hátamba. Hogy felejthetném el, hogy a vesztemet akartad?!” Selim: „Mert te olyan ártatlan vagy!” Beyazit: „Az is biztos, hogy veled ellentétben, én nem árultam el senkit!” Selim: „Ebben az esetben, miért küldted a nyakamra Lala Mustafát?! Ha annyira ártatlan vagy, hogy nincsenek bűneid, akkor mondd meg, miért?!” Beyazit: „Ennek nincs semmi köze hozzám.” Selim: „Én pedig biztos vagyok benne, hogy van! Elvakított az ambíció és a bosszú! Ki tudja, miféle trónfosztásra készülsz?!” Lala: „Hercegek! Kérlek benneteket, hagyjátok abba a vitatkozást! Nem vet rátok jó fényt a Szultán előtt! Aztán később nem tudjátok kimagyarázni!”

Manisában Dilshah: „Minek jön vissza ez az elhasznált velencei?! Amíg nem volt itt, olyan boldogok voltunk!” Másik háremhölgy: „Én is épp ezt mondtam! Nem fog minket nyugton hagyni!” Ekkor jelentik be Nurbanut: „Asszonyok! Hoztam nektek ajándékokat a fővárosból. Gyertek, válogassatok!” Dilshah: „Olyan, mintha adománnyal szánná meg a koldusokat..” Nurbanu: „Dilshah Hatun! Mi keresni valód van a háremhölgyek között? Nem megmondtam, hogy ne gyere le ide többé?! A szabó tanonca lettél. Nem hagyhatod el a szabó lakrészét!” Dilshah: „Azért jöttem, hogy lemérjem a lányokat. Ha kívánod, a téged is lemérhetlek.” Nurbanu: „Ne légy arcátlan, asszony! Egy Szultána áll előtted! Csendet! Menjetek vissza a helyetekre! Amíg távol voltam, igazán nagy lett a mellényed! Foglalkozz a dolgaiddal, vagy különben nem leszek rest, és kidoblak az ajtón! Mostantól Fahriye Hatun gondoskodik a hárememről.” Dilshah: „Fahriye Hatun, mit gondol magáról, hogy kicsoda? Hürrem Szultána?” Fahriye: „Fogd a cókmókodat, és térj vissza a kötelességeidhez!”

Lokman egy agával beszélget: „Mostantól itt élek. Akárki jön vagy megy, én vagyok az első, aki tudomást szerez róla.” Egy kalfa vezet be néhány lányt. Lokman: „Honnan jöttek ezek a lányok?” Kalfa: „A fővárosból érkeztek. Hürrem Szultána küldte őket. Személyesen választotta ki Beyazit Herceg számára.” Lokman végignézi őket, majd megakad a szeme az egyiken: „Mi a neved?” „Defne.” Lokman: „Hürrem Szultána biztosan azt akarja, hogy Beyazit Herceg elfelejtse gyászát. Vidd őket a hárembe, és mosakodjanak meg.”

Beyazit Atmacával találkozik: „Hercegem, fogadd részvétem Hurichihan Szultána miatt.” Beyazit: „Azok az emberek, akiket szeretek egymás után halnak meg. Ez Allah nagy próbatétele lehet. Mi van Mahidevran Szultánával?” Atmaca: „Jól van, de nem fogadta el az aranyat.” Beyazit: „Ezt feltételeztem. Meg kell, bízzon bennem, már csak Mustafa miatt is. Támogatnom kell. Éppen ezért, muszáj kapcsolatba lépnünk egymással.”

Selim Lalához: „Ne hasonlíts össze Beyazittal. Ha a hátam mögött szervezkedsz, megfizetsz érte.” Lala: „Nincs szándékomban ilyet tenni. Hürrem Szultána és a Szultán bízott rám téged. Egyetlen kívánságom, hogy méltóképpen szolgálhassalak.” Selim: „Csak azt mondtam, amit így az elején mondanom kellett, hogy később ne okozzunk egymásnak fejfájást.” Lala kimegy, Nurbanu bejön: „Nem tetszik nekem ez az ember. Óvatosnak kell lennünk. Ne hidd el minden szavát. Az első hibádnál be fog árulni.” Selim: „Tudom. Mindenre fel vagyok készülve. Viszont nem akarok rossz kapcsolatot vele. Nem akarom felidegesíteni azokat ott a fővárosban. Beyazit így végzi a dolgait. Remélhetőleg, Lala intelligens marad.”

A következő jelenetben Defnét látjuk a fürdőben. A kalfa azt ecseteli neki, hogy a Herceg mennyi fájdalmat élt át az utóbbi időben: két testvérét is elvesztette, majd szerelmét Hurichihan Szultánát és Ranát, gyermekei anyját. A kis Hercegek így anya nélkül maradtak. Defne: „Talán én gyógymód lehetek sebeikre.” A kalfa ennek megörül: „Úgy legyen! Adja Allah, hogy Hercegünk ismét mosolyoghasson!”

Nurbanu a folyosón összefut Gazanferrel: „Allahnak hála, visszatértünk és az összes aggodalmainkat a fővárosban hagytuk!” A férfi közelebb lép. Nurbanu: „Maradj ott, Gazanfer! Ne gyere közelebb hozzám! Hogy még mindig életben vagy, annak csak egy oka van… Selim Herceg! Nem akarom ok nélkül boldogtalanná tenni! Mostantól nagyon óvatos leszel! Egy apró hiba, azonnal repülsz!

Kutahyában Defnét kikészítve kísérik Beyazithoz. Lokman: „Légy óvatos. Még nem találkoztál a Herceggel. És ha igen? Mi lesz akkor?” Lokman belép a szobába: „Hürrem Szultána háremhölgyeket küldetett a fővárosból. A legszebb itt vár az ajtód előtt bebocsátásra várva.” Mikor nyílik az ajtó, a lány már menne be, de Lokman: „A Herceg most nem kíván látni senkit sem. Vidd vissza a hárembe.” Kalfa: „Ne aggódj, Defne! Nem kell sietni! A lényeg, hogy itt vagy! Ha nem ma, akkor egy másik nap. Most gyere velem.”

Közben Fahriye Dilshát vezeti Selim szobájába. Dilshah: „Ha ezt Nurbanu Szultána megtudja, nagy bajba kerülsz, mivel nekem még a folyosóra sem szabad lépnem.” Fahriye: „Ez az én gondom.” Éppen ekkor jön szembe velük Nurbanu: „Fahriye Hatun! Mégis mit képzelsz, mit csinálsz?! Az a szándékod, hogy a Herceg szobájába kísérd?!” Fahriye: „Úgy gondoltam, jót tenne a Herceg lelkének, és sokkal jobban érezné magát. Van valami probléma ezzel?” Nurbanu: „Ő már nem a Herceg kedvence! Még mikor az volt, én már akkor sem engedtem meg! Úgyis tudom, mi okból jöttél ide! Ez az én palotám! Az én szavam számít parancsnak! Ha megtöröd a békét, szembe kell nézned a következményekkel!” Fahriye: „Én Hürrem Szultána parancsára jöttem ide! Én nem egy egyszerű kalfa vagyok! Hogy képzeled, hogy megállítasz egy háremhölgyet, akit vár a Herceg?!” Nurbanu: „Nem kötelességem válaszolni neked! Vidd ezt a nőt és távozzatok!” Fahriye: „Te tudod, de nem fog tetszeni a Hercegnek.” Dilshah: „Mondtam, Fahriye Hatun. Még ellenőrizni sem tudod.” Fahriye: „Egyedül talán nem, de ha összedolgozunk, változhatnak a dolgok.” Dilshah: „Mire gondolsz?” Fahriye: „Nurbanu ideje lejárt. Hürrem Szultána meg akar szabadulni tőle. Ha ez megtörténik, a te csillagod felragyog. Persze, ha van elég bátorságod megküzdeni a jövődért.

Süleyman álruhát ölt, és kilép a palota falai közül. Orvos: „Nagyuram, már jó ideje nem hagytad el a palotát. Remélhetőleg, ez jót tesz neked.” Süleyman elmegy a Sümbülhane-ba, ahol megnézegeti a kávébabokat, megszagolja illatukat, majd helyet foglal. Yakup érkezik. Azt a férfit üdvözli, aki ölében egy kisfiú ül. A férfit Kudret Agának hívják: „Hoznál egy kávét és az unokámnak pedig tejet?” Yakup: „Azonnal.” Odafordul Süleyman asztalához: „Benneteket is üdvözöllek, uraim!” Süleyman: „Köszönöm. Kérlek, hozz nekünk is két csésze kávét.” Süleyman elkezd beszélgetni Kudret Agával. Kudret: „Egy szülő nagyon szereti gyermekét. De az unoka egészen más!” Süleyman: „Mi a neve?” Kudret: „Mustafa. Annyira szerettük Mustafa Herceget, hogy úgy őriztük meg a nevét, hogy róla neveztük el a gyereket.” Egy másik férfi: „Legyen ő is olyan bátor harcos, mint a Herceg volt!” Egy harmadik: „Milyen kár a Hercegünkért! Az orosz boszorka műve a hazugságaival és vádaskodásaival! A mi Hercegünk soha nem árulta el a Szultánunkat!” Yakup: „Ne beszéljetek és terjesszétek a pletykát anélkül, hogy ismernétek őket! Talán a méltóságos Süleyman Szultán a semmiért ölte meg a fiát?! Biztosan volt oka rá!”

Lala Selimnek: „Valaki szeretne találkozni veled. Az állam egy szolgája, egy megbízható kereskedő. Már régóta készül megismerni.” Selim: „Ki az?” Lala: „Yassif Nasih. Néhányszor járt már a fővárosban.” Selim: „Hallottam már a nevét.” Lala: „Értékes ajándékokat hozott neked… Agák!” Behozzák az ajándékokat: egy perzsaszőnyeget, indiai dísztárgyakat, és alkoholt Ciprusról, ami legalább olyan ritka és értékes, mint a smaragd. Selim: „Mi értelme az ajándékoknak? Ha államügyekről akar beszélni, akkor csak jöjjön ide egy megfelelő időben!” Lala int az agáknak, hogy helyezzék az alkoholt az asztalra.

Yakup Süleymannak: „Hozhatok bele neked egy kis tejet, ha gondolod. Elveszi azt az éles ízét.” Süleyman: „Nem kell.” Egy dervis megszólal: „Oh! Az emberek csak isszák, és bele sem gondolnak, hogy lehet-e, hogy nem bűn-e ilyet inni!” Yakup: „Milyen bűn? Ez csak kávé! Élénkít! Mit akarsz még?” Dervis: „Igen, csakhogy emiatt az emberek nem tudnak aludni. Ez az új szokás annyira elterjedt, hogy minden méteren vagy egy kávézó. Aki ezt issza, a gyertya égve marad szobájában egészen reggelig.” Yakup: „Egész nap itt vagy. Mi ütött beléd? Ezek csak kifogások! Kifogások!” A dervis most Süleymanhoz fordul: „Tapasztalt férfinak nézel ki. Mit gondolsz? Ez az ital megengedhető vagy sem?” Süleyman: „Az íze nyilvánvaló. Hogy fent tart egész éjjel, az is. Meg kellene kérdeznünk Ebu Suud Efendit, a Shaukh ul Islamot.” Egy férfi: „Oh, meg ne hallgasd! Én egy szavát sem hiszem!” Yakup: „Ahh! Hallgass, ember! Mindannyiunkat bajba hozol!” Süleyman: „Miért nem bízol Ebu Suud Efendi szavában? Ő egy kiváló tanító!” Férfi: „Óh, igen! Nagy tudású ember! Csakhogy azt mondják, összejátszott Hürrem Szultánával és Rüstem Pasával és együtt hozták még ítéletüket Mustafa Hercegről!” Orvos: „Honnan tudod, hogy ártatlan volt? Ha nem árulta volna el ilyen nyíltan, gondolod a Szultán ilyen kemény döntést hoz?” Férfi: „38 éves volt és egyszer sem árulta el! Sosem láttam vagy hallottam! Ilyen sokáig vár egy lázadó herceg? Ráadásul az egész janicsár sereg őt támogatta!” Süleyman lelki szemei előtt megjelenik a kicsi Mustafa.

Nurbanu fürdik: „Hozz egy kis gyümölcsöt. Enni szeretnék.” Közben Fahriye Canfedát hívatja. Nurbanu elengedi. Canfeda: „Nem bízom Fahriye Asszonyban! Láttam, hogy néz rám!” Nurbanu: „Nem tehet semmit. Figyelj és tanulj, hogy égetem el, mint egy gyertyát.” Canfeda végül csak elmegy, magára hagyva Nurbanut a vízben…

Sümbül Hürremhez: „A Szultán megüzente, hogy vár téged lakosztályában.” Süleyman a teraszon várakozik, közben felidézi a piacon hallottakat. Kinyit egy ládát, melyben Mustafa gyűrűjét tartja, és utolsó levelét. Ismét elolvassa. Kopognak. Hürrem lép be: „Hívattál? … Könnyeiddel nem tudod eloltani a szívedben keletkezett tüzet. Erre a tűzre nincs víz, mi eloltaná…”

Lokman sietteti a szolgákat, miközben szedik le az asztalt. Defne ott marad. A Koránt nézegeti, majd elhelyez benne egy levelet. Ekkor látjuk, mi a lány feladata. Nurbanu: „A buta nők azt hiszik, hogy a dolgokat elintézhetik az ágyban. De nem így van. Bele kell vésni magunkat a férfi agyába és szívébe is.” Defne: „Azt teszem, amit mondasz, Szultánám… amíg nem lesz bántódása a kishúgomnak.” Nurbanu: „A testvéred velem marad. Amíg azt teszed, amit akarok, nem lesz bántódása. Felszabadítalak vele együtt, csak légy óvatos! Hercegünk sebei még nagyon frissek! Légy türelemmel, mert a férfiak szíve bonyolult. Sok időbe telik, míg mi irányíthatjuk fejüket! Mikor Beyazit Herceg először emeli fel a fejét, téged kell, hogy először meglásson!” Vissza a jelenbe, Beyazit lép a szobába: „Mit csinálsz itt?” Defne: „Azért jöttem, hogy leszedjem az asztalodat.” Beyazit: „Mi a neved?” Defne: „Defne. Most érkeztem a palotádba. Hürrem Szultána küldött, hogy feledtessem veled a múltat, hogy ne szomorkodj többé.” Beyazit: „Elmehetsz.”

Fahriye: „Azért hívattalak, mert a hárem pénzügyi dolgait nézzük át. Csatlakozz te is.” Canfeda: „Nem várhat? Éjszaka van!” Fahriye: „Nem a véleményedre voltam kíváncsi! Jössz és kész!”

Nurbanu lépteket hall: „Canfeda? Mit akart Fahriye? Még mindig azt hiszi, hogy küldhet ágyast a Herceghez? Nem fogom hagyni… Bármit próbál Hürrem Szultána tenni, hasztalan lesz. Ez az én palotám.” Megfordul. „Canfeda?” Csakhogy Dilshah az. „Te???” Dilshah a víz alá nyomja a fejét.

Hürrem és Süleyman helyet foglalnak a teraszon. Hürrem: „Menjünk Edirnébe! Ott is maradhatnánk néhány hónapot! Ott ismét egymásra találhatnák, távol a palotától. Mint a régi szép időkben, versekkel, könyvekkel. Mit gondolsz? Menjünk?” Süleyman: „Nem is vagy kíváncsi, miért hívattalak?” Hürrem: „Arra gondoltam, hiányoltál.” Süleyman: „Van egy kérdésem, ami már évek óta éget engem… De mindig elkerültem… Van közöd Mustafa halálához? Te nyitottad meg az útját a halálba? Te rágalmaztad meg a fiamat?”


10 megjegyzés:

  1. Hitel ajánlat között, különösen a súlyos, oszinte Maga a keresés
    finanszírozási vagy újraéleszteni a tevékenység vagy a megvalósítása
    egy projekt ,vagy vegyél egy lakást, de sajnos a bank kéri körülmények
    között, amely vagy incapbles, hogy töltse ki.nincs több gond egyén
    vagyok, elismerem, hitelek kezdve a 2000-500000000 € minden ember
    képes teljesíteni kötelezettségeit.sot, a kamat mértéke évi
    3%.kapcsolattartó e-mail: lapolendersfirm@gmail.com

    VálaszTörlés
  2. Kell egy kölcsön? Keresett már hol lehet kölcsön? Próbáltál valamilyen kölcsönt kapni? akkor érdemes alkalmazni a (carlosellisonfinance@outlook.com) címet, ha megfizethető kölcsönt szeretne kapni. Hitelet kínálunk itt nagyon alacsony kamatlábon 2%. Lépjen kapcsolatba velünk most, ha érdekel.

    VálaszTörlés
  3. Ha szüksége van egy sürgős kölcsönre, hogy megoldja pénzügyi szükségleteit, €3000 és €80 000 000 dollár közötti hiteleket kínálunk. Max, megbízható, hatékony, gyors és dinamikus, 100% -os garantált kölcsönökkel. A hitelek kamatlába (3%) ha érdekli, hogy visszatérjen hozzánk. E-mail lapolendersfirm@gmail.com

    VálaszTörlés
  4. Ha szüksége van egy sürgős kölcsönre, hogy megoldja pénzügyi szükségleteit, €3000 és €80 000 000 közötti hiteleket kínálunk. Max, megbízható, hatékony, gyors és dinamikus, 100% -os garantált kölcsönökkel. A hitelek kamatlába (3%) ha érdekli, hogy visszatérjen hozzánk. E-mail lapolendersfirm@gmail.com

    VálaszTörlés
  5. köszönöm, örömmel felhívom figyelmedet arra, hogy komoly hitelt szereltem egy hitelhitelezővel, aki 10 000 000 eurót adott át a
    cég. Ha kapcsolatba szeretne vele írni, írja meg

    E-mail: davidsovi125@gmail.com

    VálaszTörlés
  6. A nevem Nora Marcell, szeretnék kifejezni szívből jövő köszönetemet a Credit Financier Home-nek, hogy segítsen nekem visszaállítani a hitelezési pontszámomat és a haldokló üzletemet azzal, hogy a múlt hónapban 100 000 euró összegű kölcsönt nyújtott, miután a bankomat és más pénzügyi ügynökségeket elutasították Meglátogattam. Mindenkinek ajánlom mindenkinek, aki pénzügyi segítségre van szüksége másban, hogy ne kerüljön rossz kezébe, miközben egy hitelkötelezettséget keressen, hogy kapcsolatba léphessen a céggel a whatsapp segítségével és e-mailben a kölcsönért.

    Whatsapp: +15184181390
    E-mail cím: creditfinancierhome@gmail.com

    VálaszTörlés
  7. Helló Ez azt jelenti, hogy tájékoztatjuk az általános közvéleményt arról, hogy Keresztény szervezet vagyunk, amely segítséget nyújt a segítséget igénylő emberek számára, például pénzügyi támogatásban. Tehát ha pénzügyi nehézségekbe ütközik, vagy pénzügyi problémái vannak, és Önnek szüksége van a saját vállalkozás megkezdésére, vagy fizetnie kell a számláitól, hosszú és rövid időtartamú, alacsony kamatláb mellett 2% törölni magánszemélyek és cégek számára. Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot e-mail címre: (JOHNROYSTER321@GMAIL.COM) A Biblia azt mondja (Lukács 11:10). az, aki keres, talál; és aki kopog, az ajtó kinyílik. Tehát ne hagyja ki ezt a lehetőséget, mert Jézus ugyanaz tegnap, ma és örökre. Kérlek, ez komolyan gondolkodik, és Isten fél az emberektől Szívélyes üdvözletet kap a keresztény szervezetektől. Lépjen kapcsolatba velünk e-mailen keresztül: (JOHNROYSTER321@GMAIL.COM) Mobilspecifikus telefonszámunk: +2349023462855

    VálaszTörlés
  8. Jó nap,

    Köszöntjük a Wilhelm Aiden Loans-nel, vagyunk nemzetközi hitelintézet és hitelezők, akik felajánlották kölcsönöket különböző egyéneknek és cégeknek Európában, Ázsiában és a világ más részein. Kölcsönökre van szüksége? Szeretne kifizetni a számláit? Szeretne pénzügyileg stabil? Az ügyfelek és a vállalati ügyfelek részére nyújtott kölcsönöket kínáljuk, kölcsönöket nyújtanak 3000 dollárról 700 000 dollárra. Minden érdekelt pályázónak össze kell hangolnia a vállalat politikáját. Vegye fel velünk a kapcsolatot e-mailen keresztül: waspeedyloans.office@gmail.com az eljáráshoz. Kösz

    Hitelkérelem:

    * Jelentkező neve:
    * Cím:
    * Város:
    * Állapot:
    * Ország:
    * Neme:
    * Családi állapot:
    * Kor:
    * Foglalkozása:
    * Jövedelemadat:
    * Tel:
    * Mobil:
    * Kért összeg:
    * Hitel időtartam:
    * Hitel cél:
    * Kértél korábban egy kölcsönt?
    * Beszélsz angolul?:

    Vásárlói szolgáltatás: waspeedyloans.office@gmail.com

    A Hiteligénylés benyújtása után 24 óránál kevesebbet vár el az előzetes válasz, és az Öntől kapott információk kézhezvételétől számított 48 órán belül finanszírozást kap.

    Üdvözlettel
    Wilhelm Aiden úr

    VálaszTörlés
  9. Szüksége van pénzügyi megoldásra az adósságok kifizetése érdekében, továbbá leküzdeni azokat a nehézségeket, amelyek a bankoktól / más helyi pénzügyi intézményektől származó kölcsönöket kapják? Vagy pénzre van szüksége, hogy elindítsa saját vállalkozását? Ne aggódj többé, 2% -nál alacsonyabb kamatlábbal adunk kölcsönet. Ezután lépjen velünk kapcsolatba: (tatianaandersonloanfirm@gmail.com).

    VálaszTörlés
  10. A nevem Mária Ádám, egy egyedülálló szülő, mielőtt a férjem meghalt, annyi adósságot hagyott bennünket, annyira zavaros és frusztrált voltam, hogy fizetném a hatalmas adósságot. Egy nap átkerültem az interneten, és rámutattam (Jörg Stephen) arról, hogy GINA MORGAN segített neki egy kölcsönt. Így 15 000 000 Ft összegű kölcsönt kértem 5 évig a Társaságtól a postán keresztül (ginamorganloancompany@gmail.com). Amikor a hitelre jelentkeztem, fogadást tettem Istennek, hogy ha megkapom a kölcsönt, a világ tudta, hogy mit tett velem, legnagyobb meglepetésemre, kevesebb, mint 48 óra alatt a hitelem 2% -os kamattal járt. Most a férjem adósságát rendeztem, és új életet és vállalkozást indítottam. Teljesítette az én fogadalmat. Tehát, ha bármilyen típusú kölcsönt szeretne 2% -ig, kérjük, lépjen kapcsolatba GINA MORGAN HITELKERESKEDELMI KFT. E-mail címével, ginamorganloancompany@gmail.com

    VálaszTörlés