116.rész leirása

 1 elözetes:

MELEK : Szultánám, visszatért..FATMA SULTAN: Ki jött vissza?MELEK : Hürrem SzultánaLOKMAN AGA: Hürrem Szultána visszatért a palotába Nagyuram.HURREM: Ha nem akarsz megbocsátani, ne nézz rám, ne szólj hozzám, de soha többé ne távolíts el magadtól.SULEIMAN: A palotám a tiéd.. A bocsánatom is, de az dühít igazán, hogy soha többé nem bízhatok benned.. Soha..MIHRIMAH: Eldöntöttem, hogy elválok Rüsztemtől.

2 elözetes

RUSTEM: Kit szolgálsz?ATMACA: Hürrem SzultánátSOKOLLU: Nagyurunk eldöntötte, hogy hadat indít Perzsia ellen.HURREM: Mi leszünk a harcosai ennek a háborúnak..SULEIMAN: A trónomon fogsz ülni itt.MUSTAFA: A hierarchia élére nevezel ki?HURREM: Ez a halálos ítéletünk. Ha Musztafa egyszer ráül a trónra, onnan többé el nem mozdítja senki..LALA MUSTAFA: Kuthya-i tartózkodásod véget ért, Beyhan Szultánához mész.HURICIHAN: Elmondok egy titkot, aminek Hürrem Szultána örülni fog..Megrengetheti a földet...LALA MUSTAFA: Megtudtam, hogy Musztafa Herceg titokban feleségül vette Mihrünissa asszonyt..

116. rész

Hürremet látjuk végigvonulni a Hárem termein. Mihrimah mosolyog, míg a többiek meghajolnak.Fatma szobájában Fatma a tükör előtt készülődik, mikor Melek belép: „Szultánám! Megjött!” Fatma: „Ki jött meg?” Melek: „Hürrem Szultána.” Fatma: „A Szultán vajon tud erről?” Melek: „Nem tudom Szultánám, de Mihrimah Szultána biztosan, hisz ő fogadta.” Fatma: „Mihrimah… Azt mondta, hamarosan visszatér… Ezek szerint, tudott valamit.”Hürrem a Szultán ajtajáig vonul. Lokman nem mer mondani semmit se, csak bólint. Süleyman Mustafával beszélget: „Amikor végeztek az előkészületekkel, menjünk együtt vadászni! Cihangir is velünk tarthatnak!” Mustafa: „Nagyon örülni fog… ahogy én is.” Süleyman meglepődik, mikor Lokman bejelenti, hogy Hürrem Szultána várakozik odakint és a bebocsátására vár.Hürrem: „Tudom, még mindig mérges vagy rám.” Megindul a férfi felé, de a Szultán a kezével int, hogy állj. Süleyman: „Attól a ténytől eltekintve, hogy azt parancsoltam neked, hogy maradj Kutahyában, hogy jöhettél ide engedély nélkül?” Hürrem: „Több levelet is írtam neked, de te egyre sem válaszoltál. Azt mondtam magamnak: Itt a vége, Hürrem. Befejeztük. Elvesztetted őt. Soha többé nem fogod látni.” Süleyman: „Te ezt már rég eltervezted, nem igaz?” Hürrem megrázza a fejét: „Minden éjjel azon imádkozom, amióta először megláttalak… imádkozom az Úrhoz, hogy az én életemet előbb vegye el, mint a tiédet, hogy ne érezzem a hiányod okozta fájdalmat. Készen álltam addig várni, míg te nem hívsz, hogy megbocsátottál. Azonban egy hír érkezett. Mihrimah küldte. Azt írta, hogy ez a különválás depresszióssá tett téged. És még azt írta, hogy mindenki attól fél, hogy lebetegedsz. Főleg Cihangir. Ő nagyon félt téged. Ezt hallva, ki tarthatott ott? Hegyeket is képes lettem volna lerombolni, hogy idejöhessek.”

Fatma: „Örülök neked, természetesen. Cihangirt ezzel boldoggá tetted. Végtére is, ő az édesanyád. De nem szabad elfelejtened, hogy kihagytál egy lehetőséget, hogy továbblépj.” Mihrimah: „Milyen lehetőséget?” Fatma: „Te uralhattad volna a Háremet. A hatalom a tied volt. Meg lehetett volna mindened, amit csak kívántál…” Mihrimah: „Az anyám hatalma az én hatalmam is.

Hürrem közel lép a férfihoz, letérdel elé: „Süleyman… Ha nem akarsz, ne bocsáss meg nekem. Ne is nézz rám. Ne is mondj semmit. Árnyékodat is foszd meg tőlem. Csak… ne küldj el… hadd maradjak itt veled és Cihangirral. Szüksége van rám. Vagy, vedd el most az életemet. Fejezzük be ezt a tortúrát!” Megpróbálja megcsókolni a kezét, de azt elhúzza. Így a kaftánját csókolja meg helyette. Süleyman: „Bárcsak ez az ügy arról szólna, hogy megbocsátok és engedem, hogy itt maradj a palotában! Ha ez a kívánságod, akkor a megbocsátásom és a palotám a tied. De ami elszomorít engem, ami mérhetetlen fájdalmat okoz nekem az nem ez… nem az, amit tettél, hanem hogy soha többé nem tudok megbízni benned! Soha!” Dühösen kitépi a nő kezéből kaftánja szélét és távozik.

Cihangir: „Azt mondják, az anyám megérkezett!” Afife: „Ő most a Szultánnál van. Mindannyian rá várunk.” Hürrem kijön a szobából, Cihangir rohan hozzá: „Mi történt? Mit mondott a Szultán? Elfogadott? Itt maradsz a palotában?” Hürrem: „Ne aggódj. Nem fogunk most már szétválni.” Fatma: „Üdvözöllek, Hürrem. Ha üzentél volna, fel tudtunk volna készülni fogadásodra.” Hürrem: „Nem vagyok oda a ceremóniákért… És mi szükség rá? Ez az én otthonom!” Afife: „Szultánám! Már előkészítették fürdődet. Ha gondolod, indulhatunk.” Hürrem: „Igen.”



Taslicali: „Tetszettek a Szultánnak a hadjárattal kapcsolatos terveid, Hercegem?” Mustafa: „Nem volt alkalmam kifejteni, mert közben megérkezett Hürrem Szultána… épp, mikor már minden olyan jól alakult… ez egyáltalán nem jó.” Yavuz érkezik: „Hercegem! Megtudtuk, hol van Atmaca! Börtönbe zárták! De nem tudjuk, hogy él-e vagy sem, hogy megsérült-e, hogy egészséges-e?”Atmacát látjuk, Rüstem érkezik hozzá: „Úgy hallottam, nem szeretsz fecsegni… de azon a napon, mikor a Divánba jöttél, nagyon lelkes voltál.” Atmaca: „Végre megtisztelsz a jelenléteddel.” Rüstem: „Azt üzented, hogy senkinek nem beszélsz, csak nekem. Eljöttem… itt állok előtted… Kit szolgálsz? Ki az az ember?” Atmaca: „Tulajdonképpen… az az ember, akit szolgálok… egy asszony.” Rüstem: „Gondoltam… Fatma Szultána? Shah Szultána?” Atmaca: „Igaz, hogy egy Szultána, de egyik sem.” Rüstem: „Ki?!” Atmaca: „Hürrem Szultána.” Rüstem pofon vágja. Atmaca: „Rüstem!”A következő percben látjuk, amint Yavuz, Taslicali és Mustafa a börtönbe lépve megmenti Atmacát. (Imádom!!!) Mustafa: „Kinek képzeled magad, Rüstem, hogy a fegyverhordozómat börtönbe vered?!” Rüstem: „Félreértés történhetett, Hercegem. Én egy árulót fogtam el.” Mustafa: „Azt mondták, Atmaca itt van. Tagadod?” Rüstem: „Nem.” Mustafa: „Viccelsz velem? Hogy merészeled?!” Rüstem: „Soha, Hercegem! Nem merném! Én csak arra próbálok utalni, hogy az az ember, aki téged szolgál, egy áruló. Olyan dolgokat árult el, amiket neked is hallanod kell… valaki mást szolgál, nem téged.” Mustafa: „Mit jelentsen ez?! Magyarázatot követelek!” Egy férfi éppen megölni készül Atmacát, mikor Taslicali és Yavuz lépnek be a cellába, és így az utolsó pillanatban meg tudják menteni társukat.



Este Fatma együtt vacsorázik Mustafával. Fatma: „Mi a baj? Egész este nem szólsz egy szót sem. Csak nem történt valami közted és a Szultán között?” Mustafa: „Nem, Rüstem az, aki aggaszt.” Fatma: „Mit tett már megint?” Mustafa: „Már elrendeztem.” Fatma: „Ne aggódj Rüstem miatt. Ott végzünk vele, ahol a legsebezhetőbb. Csak légy egy kis türelemmel.” Mustafa: „Miben mesterkedsz?”

Mihrimah az édesanyjával beszélget: „Annyira rossz volt nélküled! Mindenki szomorú volt, különösen a Szultán!” Hürrem: „Ez volt az utolsó alkalom. Senki sem teszi ezt velünk többé. Nem hagyom.” Mihrimah: „Mostantól légy még óvatosabb! Ez is csak azért történt, mert kihallgattad a Diván üléseit.” Hürrem mosolyogva: „Már azt hittem, hogy a hátam mögött ellenem hangolták a gyerekeimet...” Mirhimah: „Szerinted, meg akarnak ölni?” Hürrem: „Hidd el, nem jókedvemben csináltam… Következő alkalommal, biztos vagyok benne, hogy mindenki ellen kardot fognak rántani. Találkoztál már Elkas Mirza Herceggel?” Mihrimah: „Még nem találkoztunk, de futólag már láttam. Miért kérded?” Hürrem: „Elkas nagyon fontos… Készíttess vacsorát, és hívd meg! Még Rüstemmel is beszélnem kell.” Mihrimah „Rendben. Ha kívánod, meghívhatnám Fatma Szultánát is, mert annyira izgatott a Herceg miatt.” Hürrem: „Nem csodálom, hogy Fatma lelkes egy olyan fiatal Herceg jelenlétében, mint ő…”

Atmaca pihen, Yavuz figyel rá. Mustafa belép a szobába. Mustafa: „Ha valaki másról lenne szó, már rég meghalt volna. Nem akartalak faggatni, mert nem voltál olyan állapotban, de most már szükséges. Rüstem azt mondta, mondtál neki dolgokat.” Atmaca: „Nem mondtam semmit.” Mustafa: „Nincs kétségem, hogy igazat szólsz. Azonban engem csak egy érdekel, hogy rólam mit mondtál?” Atmaca: „Semmit. Rólad egy hangot se.” Mustafa „Erre gondoltam… Úgy tűnik, Rüstem megpróbálja a képmutatás csíráját elszórni közöttünk. Máskülönben, miért mondta volna, hogy mást szolgálsz, nem engem? Így van?” Atmaca: „Úgy van, ahogy mondod… képmutatás.” Mustafa: „Ne erőltesd a beszédet. (Taslicalihoz és Yavuzhoz fordulva) Az orvos készített valami orvosságot a fájdalmaira?” Yavuz: „Igen.” Taslicali: „Hosszú időbe telik, míg felépül.” Mustafa: „Allah akaratával meggyógyul.”



Közben Manisában Nurbanu kifigyeli, hogy Selim jön kifelé az erdei házból. Az asszony, Eftalya kérdi a Herceget, hogy mikor jön ismét, aki azt feleli, hogy amikor csak szeretné.Eftalya a házában éppen pakolászik, mikor Nurbanu Gazanferrel az oldalán beállít. Eftalya: „Kik vagytok? Mit akartok a házamban?” Nurbanu: „Mióta jár ide Selim Herceg? Válaszolj, asszony! Milyen kapcsolat van köztetek?” Eftalya: „Nem tudom, miről beszélsz? Nem ismerem Selim Herceget. Hagyjátok el a házamat, de nyomban!” Nurbanu: „Ne tagadd, asszony! Láttam kimenni innen!” Eftalya. „Bármit is láttál, rosszul láttad. Hibásan vádolsz. És ki vagy, egyáltalán? És milyen jogon vallatsz engem,!” Lovak dobogására lesznek figyelmesek. Eftalya: „Dimitri… Dimitri jön!” Nurbanu: „Ki az a Dimitri? Vagy ő is az egyik szeretőd?” Eftalya: „A férjem. Tűnjetek el, gyorsan! Ha nem is rám, de legalább magatokra gondoljatok!” Dimitri: „Ezek meg kik voltak?” Eftalya: „Csak eltévedtek az erdőben. Hogy-hogy jöttél?” Dimitri: „Hiányoztál. Nem örülsz, hogy itt vagyok?”


Cihangir Mustafával egy térképet néznek: „Több ládányi arany érkezik az új világból… ha ez így folytatódik, a hosszú hadjáratokon a dolgokat ellenünk fordíthatják. Ismét a Mediterrán tenger felé kellene orientálódnunk.” Mustafa: „Nekem is ez a meglátásom. Az utolsó percben mentették meg Bécset a kezünktől… Ismét harcba indulunk, csak most tovább megyünk... Meg van ehhez az erőnk. Ha leigázzuk a portugál és spanyol földeket, akkor az új világ is a miénk lehet.” Cihangir: „Igen, de Rüstem újrakezdte a tárgyalásokat Ferdinánd küldöttjeivel… ez a béke milyen hasznot hozhat számunkra? Most a világ tetején állunk… de itt maradni nagyon nehéz.” Mustafa: „Allah akaratával a Szultán is hasonlóképp gondolja.” Cihangir: „Mindent megteszünk, ami a hatalmunkban áll.” Mustafa: „Honnan tudod mindezt?” Cihangir: „Ezzel töltöm időm legnagyobb részét.” Mustafa: „Ha Allah is úgy gondolja, hogy én kerüljek a trónra, akkor számodra is ugyanakkora fennhatóságot akarok biztosítani, mint amekkora nekem lesz.” Cihangir: „Bármi is történik, annak úgy kell lennie.”


Elkas Rüstem irodájában: „Ezek az értékes, pompás könyvek illenek egy olyan méltóságos államférfihoz, mint amilyen te vagy! Allah akaratával Kazvinban is nyílik alkalmad könyvtárat nyitni! Tudtál már beszélni a méltóságos Padisahhal a hadjáratról?” Rüstem: „Még nem.” Elkas: „Bocsáss meg, de megállapodtunk… Megtettem, amire kértél, most te jössz.” Rüstem: „Légy türelemmel, Elkas Mirza! Nem olyan egyszerű meggyőzni a Szultánt egy ilyen döntésre. Főleg nem akkor, mikor Mustafa Herceg is itt van.” Elkas: „Nem sülhet el fordítva? Mustafa Herceg tartománya a határon van… ez egy jó alkalom lenne megmutatnia magát.” Rüstem: „Ezek a szavak csak azt bizonyítják, mennyire kevés a tapasztalatod államügyekben. Pont azt nem akarom, amiért ő küzd. Ez egy hatalmi harc, Elkas Mirza.”


Mustafa és a Szultán egy nagy térkép fölött: „Majdnem lehetetlen maradandó győzelmet aratni a perzsák felett. Mint tudod, ahelyett, hogy elénk állnának, inkább hátralépnek, és várnak. Ráadásul, ez nagyon költséges.” Süleyman: „Mi a javaslatod?” Mustafa: „Elmasírozni Bécsig, sőt Rómáig! Hogy elvtávolítsuk a hitetlenek szívét! Hogy a Vörös Almába (?) menjünk. Tudom, te is ezt akarod, Nagyuram… szemtanúja leszek, hogy az álmod valóra válik. Induljuk, hogy beteljesítsük álmodat… és hogy lásd ellenségeinket félelemtől reszketni.” Süleyman: „Én is kikívánkozom már a csatamezőre. De a helyzetet nagyon jól fel kell mérnünk. Nagyon pontosan meg kell határoznunk, melyik úton haladunk és mikor.” Mustafa: „Biztos vagyok abban, hogy a hazánk jövője érdekében a legjobb döntést fogod hozni.”

Rüstem szobájában… Hürrem: „Amíg én a katasztrófa bekövetkeztét vártam, Mustafa Herceg megolvasztotta a jeget közte és a Szultán között.” Rüstem: „Ha nem állna mögötte akkora hatalom, akkor már régen elintéztük volna!” Hürrem: „Kik álnak mögötte? Sikerült már kinyomoznod?” Rüstem: „Megpróbáltam, de nagyon kemény. Még mindig nem fedték fel kilétüket.” Hürrem: „Ez a legnagyobb aduászunk, és ezt ők is tudják.” Rüstem: „A janicsárok elégedetlenek. Ismét háborúba akarnak menni. A Szultán is tisztában van a helyzettel. Talán ezért fogadta el Elkas jelenlétét, ami egy jel a közelgő háborúra. Így védett meg minket Elkas Mirza a nagy problémától.” Hürrem: „Fontos, hogy a közelben tartsuk Mirzát. Mondtam is Mihrimahnak, és most neked is, hogy hívjátok meg magatokhoz, adjatok neki ajándékokat.” Rüstem: „Efelől ne aggódj. De neked, Szultánám, meg kellene győznöd a Szultánt, hogy indítson háborút Perzsia ellen, mert ez hasznot hoz mindannyiunk számára. Ez lesz az első háború, melyben én leszek a főparancsnok, és az egyik Herceg lesz kinevezve kormányzónak.” Hürrem: „Mi lesz, ha a Szultán pont Mustafát jelöli ki kormányzónak?” Rüstem: „Nem hinném, hogy az utóbbi események után őt jelölné.”


Atmacához Taslicali érkezik. Óvatosan nyúl Atmaca tőréhez, erre Atmaca felébred. Taslicali elmondja, hogy egyetért abban Rüstemmel, hogy valaki irányítja őt. Mustafa biztonsága érdekében, tudnia kell, kicsoda is az illető. Atmaca: „Szóval, te sem hiszed, hogy Kapudan Pasa volt?” Taslicali: „Főleg, hogy meghalt?” Atmaca: „Tudjuk, kik a Herceg ellenségei… Vagy nem emlékszel, hogy megmentettél a karmaikból?” Taslicali: „Igen, de Rüstemnek abban igaza van, hogy valaki áll mögötted. Itt ez a kaftán ügy. Lehet, hogy szándékosan nem hoztad el nekünk a hírt?” Atmaca: „Taslicali…” Taslicali: „Valaki a perzsa kémek közül?” Atmaca: „Taslicali Yahya. Egy pasa, egy vezír lehet kém. De egy rabló sosem fog kémkedni az ellenségnek!” Taslicali: „Elmondhatod az igazad… de a Herceg védelme érdekében, nekem mindenféleképpen meg kell tennem az elővigyázatossági intézkedéseket. Ezért, már nem tartozol közénk. Beszélj Yavuzzal is. Akárhonnan is jöttetek, térjetek oda vissza. Nem akarlak többé a Herceg oldalán látni titeket.” Yahya távozik, de Atmaca még utána szól.


Selim visszatért a palotába, és Gazanfert keresi. Canfeda azt mondja, hogy ki kellett mennie a piacra. Majd megkérdi, mikor akar enni. Selim azt kéri, hogy készítsék elő a fürdőjét, és hívják oda Nurbanut. Közben Gazanfer és Nurbanu visszafelé tartanak. Gazanfer azt mondja, hogy ha a Herceg megtudja, hogy nincsenek a palotában, akkor senki sem tudja őket megmenteni. Nurbanu úgy véli, a Herceg vétke súlyosabb ennél. Gazanfer azt tanácsolja, ne avatkozzanak ebbe bele, felejtsék el, amit láttak. És ne is említsék Selimnek, mert akkor rájön, hogy követték, és akkor megbünteti őket. Nurbanu azt mondja, hogy Selimnek tiltott dolgai vannak, és az apjának tett esküjét is megszegte. És ha kiderül? Mi lesz velük? Gondolt-e már erre vajon?


Mihrimahhoz megérkezik Elkas, akit a férje mutat be neki. Köszöntik egymást, Elkas megköszöni a meghívást. A herceg egy ajándékkal kedveskedik a háziasszonynak: Laurel brosst kap.

Selim Nurbanut keresi. Canfeda azt hazudja, hogy a babával van valami pici probléma, ezért nem tud jönni. Selim Nubranuhoz siet, akit ott is talál. Nurbanu azt mondja, hogy a baba egy kicsit boldogtalan, mert az apja sosincs itt. Selim: „Ki a boldogtalan? A baba vagy anyukája? Nézd! Milyen hamar itt vagyok! Mert annyira hiányoztál!” Nurbanu: „Biztos vagyok benne, hogy így van. Hogy ment a vadászat?” Selim: „Ahogy mindig. Nagyon elfáradtam. Nem akartam úgy aludni menni, hogy nem látlak.” Ezek után távozik. Canfeda kérdezi, hol volt ilyen hosszú ideig? Nurbanu meg elkezd bőgni…

2.rész

116. rész 2. fele

Mustafa Piri Reisszel találkozik. Piri Reis: "Igaz, amit halltotam? Bármit is mondott Atmaca, elfogadom. Az az ember, akiről Rüstem Pasa beszél, én vagyok." Mustafa előveszi tőrét és az öreg torkának szegezi: "Adj egy jó okot, hogy miért ne vágjam el a torkodat!" Piri Reis: "Nem így akartam találkozni veled, Hercegem! De nem adtál más lehetőséget!" Mustafa: "Válaszolj a kérdésemre!" Piri Reis: "Mindent elmondok. Ha nem elégít ki a válaszom, akkor csapd le a fejem a kardoddal!"

Mihrimah palotájában a vacsora közben érdekes párbeszéd folyik a Herceg és a Szultána között. A férfi verset mond, melyet a Szultána fejez be. Rüstemnek ez egyáltalán nem tetszik, de leplezi érzéseit, végül arra hivatkozva, hogy mennie kell, távozik. Rüstem: "Későre jár... néhány dolgot még meg kell beszélnünk... Szultánám?" Mihrimah: "Természetesen." Egy aga érkezik, aki bejelenti, hogy Zal érkezett meg. Zal arról számol be, hogy Atmacát Soganag szomszédságába vitték, egy kisházba. Mustafa és Yahya már meg is látogatták. Azt mondja, hogy követik Yavuzt, azonban a férfinak sikerült megszöknie követői elől. Rüstem megparancsolja, hogy folytassák a ház figyelését.

Közben Mihrimah mégegyszer megköszöni a szép ajándékot. Hozzáteszi, hogy nagyon szereti a borostyánt. Elkas azt feleli, hogy pont ezért hozta neki ezt a különleges ajándékot. Mihrimah nem érti, honnan tudta? Elkas elmeséli, hogy korábban találkozott Fatma Szultánával. Fatma: "Azt hiszem, te vagy Elkas Mirza, akiről mindenki beszél." Elkas: "Én vagyok, Szultánám." Fatma: "Hogy jutott eszedbe Isztambul? Nincs elég városotok Perzsiában?" Elkas: "Nem volt lehetőségem körbebarangolni az országot, de amikor Isztambult megláttam magával ragadott! Ez egy csodálatos város!" Fatma: "Most lehetőséged lesz megnézni. Úgy hallottam, meghívást kaptál Mihrimah Szultána palotájába. Biztos vagyok benne, hogy gyönyörű ajándékot választottál számára, hiszen az ilyen ajándékok nagy csodálatot váltanak ki. Ebben a kertben nincs borostyán... milyen kár... pedig Mihrimah mennyire szereti!"Elkas hozzáteszi, hogy most, hogy már látta, úgy véli Mihrimah hatalma a szépségében rejlik. Ekkor Mihrimah hirtelen feláll, és jó éjt kíván. Ekkor lép be Rüstem.

Piri Reis azt magyarázza, hogy ő nem különb a többi, Mustafához hű katonánál, és hogy közösen kell fellépniük, hogy megvédjék a Herceget. Mustafa megérti őt, majd hozzáteszi, hogy olyan tudós ember, mint ő, akinek a nevét mindenk ismeri, nem lett volna szabad ilyet tennie. Talán egy nap megbocsát neki, de országukat törvények irányítják. És csak egy ember van, aki a törvényeket hozza, és parancsolhat, az Süleyman Szultán. Nem látja, hogy a Szultán szemében, hibát követett el? Hogy merészelt ilyet tenni az állam ellen? Piri Reis: "De, Hercegem! Érted tettem!" Mustafa közbeszól: "Ki vagyok én, Reis?! Én a Szultán fia vagyok! Egy Herceg! Gondolod, hogy árulást követnék el a Szultán ellen?!" Piri Reis: "Soha, Hercegem... nem akartunk mi árulást, csak meg akartunk védeni Hürrem Szultána és Rüstem Pasa csapdáitól, hogy szabad legyen utad a trón felé." Mustafa: "Bárhogyan is, erre nincs magyarázat. Most azonnal abbahagyod, Reis!" Piri Reis: "Ez egy olyan játék, Hercegem, melyet nagyon nehéz tisztán játszani, ahhoz, hogy nyerjél. Ha felfeded titkunkat, akkor azzal a barátaidat végezteted ki! Semmi kétségem efelől. Ha ezt kívánod, ne állj meg, mi már megtanultuk, hogy ez így működik." Mustafa ellhagyja a hajót. Taslicali kérdi, hogy minden rendben van-e? Mustafa azt feleli, hogy bárcsak soha ne jöttek volna ide, mert így még több teher nyomja a vállát.

Rüstem a Szultánnal beszélget a Divánban. Az osztrák küldött kezd türelmetlenné válni és Károly megállapodást akar. A Szultán szerint, ha már ilyen sokat tudtak várni, akkor még várhatnak egy keveset. Rüstem azt mondja, Elkas Mirza várja, hogy hívassa, hisz egy-két speciális esetet szeretne vele megbeszélni. Süleyman engedélyezi bebocsátását.Elkas üdvözli a Szultánt. Süleyman: "Rüstem Pasa mondta, hogy néhány dolgot meg akarsz velem beszélni." Elkas: "Híreket hoztam a perzsiai türkmén bégektől. Mielőtt eljöttem, megkérdeztem őket, kinek az oldalán állnak? Az enyémen, vagy a bátyámén? Megjött a válaszlevelük. Azt írták, hogy engem támogatnak. Meg akartam neked mutatni." Egy levelekkel teli mappát nyújtanak át a Szultánnak. Elkas: "Ha nem tartod titokban támogatásod, akkor elindíthatnánk katonáinkat Kasvinba. Így, a hozzád hű Shah foglalhatná el a perzsa trónt." 

Nurbanu Canfedával beszélget: "Hogy lehet a Hercegünk egy férjes asszonnyal? Egyszerűen nem értem! Talán nem is tudja... talán a nő elhallgatta előle" Canfeda: "Ez egyszerű házasságtörés. Ha kiderül, kegyvesztett lesz, főleg, ha a Szultán fülébe jut! Hercegünk minden reményét el fogja veszíteni, hogy övé legyen a trón. Oh, Allah! Ments meg minket!" Nurbanu: "Ne várjuk meg, míg ez a csapás elér bennünket. Most hagyj magamra. Gondolkodnom kell." Canfeda: "Azt hiszem, beszélned kellene a Herceggel." Nurbanu: "Ha elmondom, hogy a nő házas, azt is el kellene mondanom, hogy honnan tudom. De ha hallgatok, azt talán még rosszabb."

Süleyman a térképet vizsgálja. Eszébe jut Ibrahim, mikor Rómáról beszélgettek, hogy eljutnak odáig. Majd visszazökken a mába és azon tűnődik, merre menjenek harcolni. Először Elkas szavai jutnak eszébe, majd Mustafáé. Aztán Lokmant utasítja, hogy hívja össze a Divánt, az összes jelen lévő Herceg is jelenjen meg.

Közben Hurichihan azt mondja Beyazitnak, hogy aggódik Hürrem miatt, végtére is ő az édesanyja! Beyazit szerint, előbb vagy utóbb, de édesanyja el fogja fogadni őt. Egy aga jön jelenteni, hogy felkészületek a vadászathoz. Hurichihan kérdi, hogy feltétlen mennie kell-e, Beyazit igennel felel, de hozzáteszi, hogy hamar visszatér.Lala, ahogy a hallon megy keresztül, eszébe jut, mit beszélgetett Hürremmel: "Hogy tudtad elrejteni, hogy Hurichihan Kutahyában van?" Lala: "Nem állt szándékomban titkolózni, de nem volt más lehetőségem. Egyik oldalon ott álltál te, Szultánám, a másik oldalon meg Beyazit." Hürrem: "Nem állok másik oldalon, mint Beyazit. Ki kéne ezt verned a fejedből. Ami Beyazitot boldoggá tesz, az tesz engem is boldoggá. Nyilvánvaló, hogy Hurichihan fájdalmat fog okozni Beyazitnak. Így nem maradhat itt, Kutahyában. És ha azt kívánod, hogy megbocsássak neked, akkor megbízlak egy feladattal." Lala:"Mit kívánsz tőlem?" Hürrem: "Azt akarom, hogy Hurichihan elhagyja Kutahyát. Miután én elhagytam ezt a helyet, azt akarom, tegyél meg mindent, hogy Hurichihan visszatérjen Beyhanhoz."Lala ismét a jelenben egy agától kérdi: "Elment a Herceg a vadászatra?" Aga: "Igen." Lala: "Akkor fel kell készülnünk, ha nem akarunk még egy hibát."

A Divánon Süleyman mindkét fia jelen van: "Az osztrákok a köntösünket csókolják, és békéért könyörögnek. A perzsa Herceg, Elkas Mirza szintén tőlünk kér segítséget, akire az azerbajdzsáni és a servai türkmének várnak. Most, kössünk békét az osztrákokkall és menjünk Perzsia ellen, vagy jobb, ha meghódítjuk Ausztriát?" Rüstem: "Szultánom, nálunk van a perzsa Herceg, aki megossza az embereket. Úgy vélem, jobb lenne meghódítani Perzsiát." Mustafa: "Katonáink nagyon sok nehézségen mentek kereszül, több ezren haltak meg anélkül, hogy a hegyekben harcoltak volna." Cihangir: "Mustafa Herceg rávilágít valamire, Nagyuram. Egy csata Perzsia ellen nem hozna maradandó győzelmet. Ha Elkas Mirzának annyi támogatója van, miért fordult hozzánk?" Sokullu: "Hercegem, ez az első alkalom, hogy egy perzsa Herceg kér tőlünk védelmet. Egyúttal kinyilvánította hűségét is. Ki kell használnunk ezt a lehetőséget." Cihangir: "A mi Vörös Almánk Róma vagy Velence." Mustafa: "Nagyuram! Először Selim Szultán, majd te hódítottad meg Tebrizt. De mi nem tudjuk tartni." Rüstem: "Ebben a percben nincs a kezünkben a perzsa Herceg, Nagyuram! De ha a serván és az azerbajdzsáni seregek meglátják Elkast, hozzá lesznek hűségesek, és a végén a mi oldalunkon fognak harcolni." Süleyman: "Nekem is az a szándékom, hogy Perzsa ellen menjünk, mert a múltban Tahmasp elfutott előlünk, és nem volt alkalmunk megleckéztetni. És most jött el ennek az ideje. Az osztrák követek meg fogják érteni nagylelkű ajánlatomat, így el tudunk menni a Perzsa elleni háborúba." Mustafa: "Nagyuram..." Süleyman a kezével félbeszakítja: "Ferdinándnak 30.000 aranyat kell fizetnie minden évben a meghódított területekért, valamint el kell fogadnia törvényeinket is. V. Károlyt nem lehet többé kormányzóként megemlíteni a dokumentumainkban. Ne feledjétek, aki ma elfogadja, hogy fizet nekünk, holnap a parancsainkat is elfogadja majd."

Később Hürrem Sokulluval találkozik. Sokullu: "Örülök, hogy ismét a palotában üdvözölhetlek, Szultánám!" Hürrem: "Remélem, jó híreket hoztál!" Sokullu: "A Szultán eldöntötte, hogy Perzsia ellen kezdi meg támadását, ezzel részt kíván venni az Ausztriával kötött árulásban." Hürrem: "Ez valóban nagyszerű hír! Mustafa Herceg biztos kap valami megbizatást... Ezúttal győzedelmeskedni fogunk! Meg kell akadályoznunk, hogy Mustafa Herceget valaki protezsálja. Rüstem lesz a főparancsnok, te, Sokullu, a tengernagy, és Selim pedig a régens." Sokullu meglepődik: "Azt hittem, a szíved Beyazit felé húz... Történt valami Kutahyában?" Hürrem: "Hurichihan Szultána volt ott... Lalát megbíztam egy feladattal, de még nem látom, hogy sikerült-e elvégeznie..." 

Cihangir és Mustafa kint beszélgetnek: "Hiábavalóak voltak a próbálkozásaink. Amit Rüstem Pasa mondott, bekövetkezett. Jól használták fel Elkas jelenlétét." Mustafa: "Jegyezd fel, ami ma történt, Cihangir! Mert ez a nap változtatja meg Dinasztiánk jövőjét. Szultánunk visszalépett attól az álomtól, melyet Ibrahim Pasával álmodott meg." Cihnagir: "Amíg itt vagy, ez az álom életben marad." Mustafa: "Talán az idő nem megfelelő számunkra, Cihangir." Mustafa távozik. Taslicali: "Talán a Hercegnek szüksége van egy kis időre egyedül." Cihangir: "Olyan kár. Azt hittük, a Szultán is hasonlóképp gondolkodik, mint mi. De erőfeszítéseink hiábavalóak voltak." Taslicali: "Nem volt hiábavaló. Hasznának is lennie kell." Cihangir: "Így gondolod?" Taslicali: "Biztos vagyok abban, hogy tisztában vagy Ábrahám Próféta történetével." Cihangir: "Ismerem, igen. De azért mondd el, hogy méginkább biztosak legyünk abban, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak." Taslicali: "Nimrod ki nem állhatta Ábrahám Prófétát. Egy ajánlattal állt elő, hogy megégeti. Így egy hatalmas tüzet kreált, akkorát, mely lángjai elérték az eget. Ekkor egy hangya egy esőcseppet próbált kimenekíteni a tűzből. Egy madárka meglátta a hangyát, és megkérdezte tőle, hová tartasz? mit akarszt tenni ezzel az esőcseppel? A hangya azt felelte, hogy oda viszi, ahol Ábrahám Próféta égetik, és le akarja önteni ezzel a vízzel. A madár kinevette, hisz mit tudna elérni egyetlen csepp vízzel? A hangya megszólalt: nem ez számít... legalább kiderült, melyik odalon állok...."

Közben Süleyman a teraszán figyeli, ahogy Mustafa a kertben sétál. Mustafa éppen egy elkülönített részen sétál, mikor meghallja a nevét. Az apja az. Süleyman: "Tudom, nem ez volt az a döntés, amire vártál, de ha a hitetlenek elfogadják törvényeinket, és meghajolnak előttünk, akkor mi célból megyünk ellenük? Főleg, ha Elkas Mirza jó lehetőséget szolgáltat." Mustafa: "Te tudod a legjobban, Nagyuram, habár nem így vesztette életét elődünk, Mehmet Szultán? Nem a hitetlenek hazája, Róma meghódítása volt a legnagyobb célja, és hogy Cézár lehessen? Nem vágyakozott úgy, mint te, Hercegként elérni ezeket a célokat?" Süleyman: "Ez már többé nem álom. Ezen az úton kell haladnunk. Enyém lesz ez a győzelem! Sikerülni fog!" Mustafa: "Mi lesz akkor, ha nem fogadják el feltételeidet?" Süleyman: "Akkor porig rombolunk mindent." Mustafa: "Én mindig ott fogok állni melletted." Süleyman: "Én Mustafám... A kaftán ügy, és mindaz, amin az előző időszakban keresztülmentünk, nagyon megviseltek. Allahnak hála, hogy mindez már mögöttünk van, és mostantól a kettőnk között lévő bizalmat senki és semmi nem törheti ketté. Amint elkészültek az előkészületekkel, háborúba indulunk. Azt szeretném, ha te velem jönnél. Tudod, Perzsia elfoglalása nagyon hosszú és fáradságos lesz. Ezután gondoskodhatunk arról, hogy ülj a trónomra..." Mustafa meglepődik ezen, de ugyanakkkor nagyon boldoggá tette: "Jól hallok, Nagyuram? Régenssé fogsz tenni?" Süleyman boldogan bólogat, Mustafa kezet csókol neki.

Hürrem a teraszáról nézi végig Mustafa és Süleyman beszélgetését: "Így látni a Szultánt és Mustafát, nem jó hír... Megpróbáltam megakadályozni, de lehetetlen volt... Rossz előérzetem van."

Kutahyában Hurichihan Rana fiának mesél, majd megkérdi a fiúcskát, tetsztett-e neki. A gyermek bólint. Rana engedélyt kér, hogy a gyermeket elvigye. Hurichihan: "Megértem, hogy zavar a jelenlétem. És azt is, hogy panaszkodtál Hürrem Szultánának." Rana: "Soha! Ki vagyok én, hogy ilyet tegyek?" Hurichihan: "Ne aggódj. Nem foglak ezért bántani. Azt akarom, hogy megérts valamit. Én nem vagyok szolga. Ne úgy nézz rám, mint egy ellenfélre. Különben, veszíteni fogsz." Egy aga érkezik, Beyazit üzenetével, hogy a Herceg várja a Szultánát a Domanich teremben.

Közben Hürrem megérkezik Mihrimah palotájába. Rüstem: "Mi lesz akkor, ha félelmünk bekövetkezik? A Szultán Mustafa Herceget választotta régensnek. Amikor harcba indulunk, Mustafa marad itt a palotában." Hürrem: "Hogy bízhat meg a Szultán egy olyan Hercegben, aki folyamatosan elárulja?" Rüstem: "Engem is meglep, Szultánám. Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen döntést hoz." Hürrem: "Tudod, hogy ez mit jelent? Ez a mi halálos ítéletünk. Ha Mustafa veszi át a trónt, senkinek sem lesz hatalma, hogy letaszítsa onnan." Mihrimah szerint, ha a sereg távol lesz a háborúban, nem lesznek veszélyben. Rüstem: "Nyilvánvaló, Szultánám... de végül is, háborúba megyünk... háborúban minden megtörténhet... és ha nem térünk vissza?" Hürrem: "Allah óvjon téged! Megértetted, Mihrimah? Egyik fivérednek Isztambulban kell maradnia."

Hurichihan abban a hitben, hogy Beyazithoz viszik boldogan ül kocsijában. Majd hirtelen megállnak. Meglátja Lalát, aki közli vele, hogy Kutahyai tartózkodásának végére ért, és most Beyhan Szultánához kell, menjen. A Szultána fel van háborodva, kikéri magának a hangot. Megparancsolja Lalának, hogy küldje el az őröket. Lala azt feleli, hogy ezt a döntést nem ő hozta meg, hanem Hürrem Szultána... ő az egyetlen, aki parancsolhat neki, és így nem volt más választása, mint engedelmeskedni. Hurichihan azt kérdi, hogy ezek után, mit mond Beyazitnak? Azt feleli, hogy a Herceg két hét múlva tér haza, és a legvégsőkik fogja titokban tartani. Hurichihan azt modja, hogy Beyazit úgyis rájön. Lala szerint, a lényeg az, hogy a Szultán is rájön erre az egészre, és akkor úgyis el kell hagynia a palotát. Beyazit biztos dühös lesz rá, hogy a Szultán utasítását előbbre valónak tartja az övéénél, de majd megérti, hogy nincs más válsztása. Ekkor Hurichihan és Lala veszekedni kezdenek. Majd, mikor a Szultána látja, hogy az őrök a kardjukon tartják kezüket, hangot változtat. Azt mondja, talán tudna olyan információval szolgálni, amivel Hürrem Szultána elégedett lehet. Egyetlen feltétele, hogy Kutahyában akar maradni...

Mustafa a kertben sétál, amit Hürrem és Süleyman a teraszról kísér figyelemmel. Hürrem: "Selimet küldted Saruhan tartományba, de Mustafát jelölted meg régensnek. Nem számít, én mit gondolok, de nem értem, miért tetted." Süleyman: "Így láttam megfelelőnek, Hürrem. Azon kívül, szemtanúja voltam olyan közjátéknak Manisában, ami nem méltó egy Herceghez. Nagyot csalódtam benne. Megértette hibáját, megbocsátást kért, és megbánta Allah előtt bűneit. Ettől függetlenül, az az állapot nem megy ki a fejemből!" Hürrem: "Selim megtalálja a helyes utat. Csak időre van szüksége. Ha feladod a hozzá fűződő reményeidet, csak rosszabb lesz." Süleyman: "Természetesen, nem adom fel. Csak elégedett vagyok a mai döntésemmel... Mustafa megfelelően fogja irányítani Isztambult." Hürrem: "Allah akaratával..."

Manisábal Selim zsörtölődik, Nurbanu borral lép be a szobájába: "Mivel úgy döntöttél, hogy továbbra is iszol... ha mást nem is, akkor igyál a saját palotádban." Selim: "Honnan veszed, hogy iszom?" Nurbanu: "Kérlek, ne titkolj előlem semmit! Tudok mindenről. Hallottam azokat a híreket, melyek a palotából jöttek... Mustafa Herceget jelölték ki régensnek. Ha Szultánunk nem jött volna ide, ha nem látott volna ilyen állapotban, biztosan téged választ. Most már bármit is teszel, hiábavaló. Talán a balsors felé menetelünk míg kezünket karba tesszük..." Selim: "Azt hittem, az apám megbocsátott nekem, Nurbanu. Azt hittem, hisz nekem. Igazság szerint, saját magamat ejtettem át. Ha saját magamban nem bízom, akkor hogy várom el, hogy ő bízzon bennem?" Nurbanu: "Van egy mondás, ahonnan én származom: Meg kell tanulnunk minden széltípushoz vitorlázni. Nekünk most a neheze jutott... és ha utadat akarod járni, mindenre fel kell készülnünk... esőre, szélre, hóra... Selim! Szerelmem! Én Hercegem! Talán senki nem bízik meg benned... de én igen! Én csak egyetlen dolgot kérek tőled, bízz bennem!" Gazanfer kint vár, mikor egy aga érkezik hozzá, hogy valaki beszélni akar vele. Eftalya férje az, Dimitri. Selimmel akar beszélni. Gazanfer azt mondja, most nem megy. Mondja el neki, mit akar. Közben Selim azt mondja, hogy még nincs döntés, hogy ő mehet-e a háborúba. Nurbanu szerint, most, hogy Hürrem visszatért a palotába, majd talál megoldást erre. Gazanfer bejelenti Dimitrit. A férfi szerint, ismeri a feleségét, Eftalyát...Nurbanu: "Ki az az Eftalya?" Selim a szobájába küldi Nurbanut. Selim Gazanferhez: "Küldd el! Mégis, mit képzel, hogy ide mert jönni?!" Kint szobán kívül Gazanfer azt mondja Nurbanunak, hogy ha ez a Dimitri elkezd panaszkodni, az biztos eljut a Szultán fülébe. Nurbanu azt tanácsolja, bánjanak jól Dimitrivel, és mondják meg neki, hogy a Herceg később fogadni fogja. Gazanfer azt kérdi, mi lesz, ha elkezd panaszkodni? Nurbanu szerint, akkor nem is jött volna ide. Azért tartsa rajta a szemét.

Mihrimah az anyjához jött. Fahriyétől kérdi, hogy ott van-e. Fahriye azt mondja, mindjárt itt lesz. Egy szolga érkezik, üzenetet ad át Mihrimahnak: "Ezt neked küldték." Mihrimah átveszi: "Ki küldte?" Választ azonban nem kap. Elkezdi olvasni az üzenetet: "Ma követtelek, amerre sétáltál... megszagoltam azokat a rózsákat, amiket te is... Azok a rózsák elhalványulnak a te szépséged láttán... A nap nem szégyenli el magát, ha meglát téged? A hold nem bújik el a felhők mögé? Egyszer láttalak, azóta reménytelen a helyzetem... Szívem összeszorul, ha a vörös ajkaidra gondolok... Sorsom megpecsételődött..."Mihrimah azonnal elégeti a levelet, amint elolvasta. Pont ekkor érkezik Hürrem. Hürrem kérdi, mit csinál? Miért nem kér meg egy szolgát? Mihrimah azt feleli, hogy amíg rá várt, gondolta elfoglalja magát. Hürrem: "Miért? Minden rendben?" Mihrimah: "Rüstem beszélt Hurichihanról. Mikor akartál nekem erről beszélni?" Hürrem: "Azt gondoltam, jobb, ha minél kevesebben tudnak róla." Mihrimah: "Ha piszkáljuk a tüzet, akkor az csak nagyobb lesz. Azt tanácsolom, inkább hagyd őt. Majd én elintézem." Hürrem: "Ha szükségem lesz a szerelmi ügyekben szerzett tapasztalataidra, majd szólok."

Beyazit a szobájában van, mikor Lala érkezik. Azt mondja, fontos információk érkeztek a fővárosból. Közli vele a Szultán döntését a háborúval kapcsolatban. Beyazit szerint, ez jó hír, mert a sereg már rég nem volt háborúban. Lala hozzáteszi, hogy a Szultán kinevete Mustafát régenssé. Beyazit ennek is örül, hiszen jobb, ha ő van ebben a pozícióban, mint Selim. Talán a harcmezőn találkozni fog Selimmel, hiszen mindketten harcba mennek. Lala nyugalomra inti a Herceget. Azt mondja, hogy ha ő is be akar kapcsolódni a trónért folytatott harcba, akkor távolságot kell tartania Mustafától. Hurichihan érkezik, kérdi, zavarja-e őket? Beyazit nemmel felel, majd megkéri Lalát, hogy távozzon. 

Mustafa visszatért Amasyába, ahol Mahidevan már várta. Nagyon féltette, mikor elment, és köszöni Allahnak, hogy biztonságban visszakapta. Mustafa elmondja, hogy a probléma közte és apja között megoldódott. Mahidevran örül, és annak is, hogy a Szultán régenssé nevezte ki Mustafát. A Herceg Mihrünissa felől érdeklődik. Mahidevran azt mondja, hogy jól van, és már vár rá... Mustafa máris megy szerelméhez, akit újszülött kisfiával talál. Mihrünissa és a pici már több hete várnak rá. Mahidevran imádkozik a baba szerencsés és boldog életéért. Mihrünissal elmondja, hogy miután a kisfiuk egészésges, így neki sincs oka panaszra. Mustafa számon kéri anyjától, miért nem üzente meg, hogy a baba megszületett? Mahidevran úgy vélte, hogy miután Mustafa hazaérkezett, utána kürtöljék ki a világba a nagy hírt. Fidan tájékoztatja a Herceget, hogy egy ún. Gülmisal Asszony lesz az, akit kineveznek a kis Herceg anyukájának. Mahidevran kéreti Gülmisal Asszonyt, hogy bemutassa Mustafának.Mustafa azt mondja Mihrünissának, hogy nem akarja rákényszeríteni erre a hazugságra. Mihrünissa azt feleli, hogy már számtalanszor megbeszélték ezt a témát. Ő is azt szeretné, ha senki sem értesüln erről... főleg nem most, hogy kinevezték régenssé. Mustafa elmeséli, hogy mennyire megjavult a viszonya az apjával, és talán most itt az alkalom, hogy elmondja titkát. Mihrünissa türelemre inti, legalább addig a napig, míg át nem veszi a trónt... Ő nem fog panaszkodni, míg ő mellette van.

Mihrhimah épp levelet ír: "Nem tudom, mivel adtam neked bátorságot, hogy levelet írj nekem... Nagyon kellemetlen nekem... Ha ez kiderül, még az hihetik, engedélyt adtam arra, hogy írj nekem, és az katasztrófa lenne! Ha ez megtörténne, mindketten nagy bajba kerülnénk!"Rüstem érkezik, üdvözli kislányát, majd megkérdi, hol van Mihrimah? Gülbahar azt feleli, hogy lepihent. Rüstem aggódik, hogy valami baja lehet, hisz még korán van lefeküdni. Gülbahar azt mondja, hogy ő úgy tudja, nincs valami jól.

Manisában Selim haragszik Nurbanura, hogy honnan tudta meg titkát?! Nurbanu annyit mond, hogy megtudta, az a lényeg, és most az a feladat, hogy megoldják a problémát. Selim csak ragaszkodik a válaszhoz, azzal vádolja, hogy követtette őt. Nurbanu azt feleli, hogy ígéretet tett a Szultánnak, amit most megszegett. Neki is tett ígéretet, hogy nem lesz több nő az életében, de azt sem tudta tartani. Annak ellenére, hogy fáj a szíve, egymásnak megígérték, hogy közösen mennek végig útjukon, és megbíznak egymásban. Nurbanu azt tanácsolja, hogy beszéljen Eftalya férjével, adja meg neki, amit akar, és ezzel zárja le ezt az ügyet.

Mirhimah az asztalnál, mikor Rüstem meglepi. A Szultána rögtön felugrik, és kikéri magának, hogy merészel engedély nélkül belépni a helyiségbe. Közben megfordítja a papírt, nehogy Rüstem meglássa. Rüstem azt mondja, ő csak aggódott, hogy nincs jól. Majd rákérdez, hogy kinek írt éppen? Mihrimah rávágja, hogy Beyazitnak. Figyelmeztetni akarta, hogy fejezze be ezt a Hurichihan dolgot. Közben Rüstem óvatosan megnézi a papírt, elolvassa az első sort: "Nem tudom, mit tettem, hogy felbátorítottalak, hogy írj nekem." Rüstem megbántva, összezavarva kérdi nejét, kinek ír? Mihrimah: "Hogy merészelsz beleavatkozni a személyes dolgaimba?" Rüstem: "Még engem hibáztatsz? Ki az, Mihrimah? Kinek küldöd a levelet? Beszélj!" Mihrimah: "Nem az, amire gondolsz. Semmi köze hozzánk! Mégha lenne is, lehetetlen... írt nekem, és én csak figyelmeztetem, hogy ne tegye többé." Rüstem: "Allah egy szolgája sem merészelne ilyet tenni! Kivéve persze, ha te engeded!" Mihrimah: "Rüstem! Ne lépd át határaidat! Hogy merészelsz megvádolni? Kifelé a szobámból!" Rüstem: "Addig nem megyek sehova, míg meg nem mondod, kinek írsz!" Rüstem elkezd kutakodni az asztalon. Mihrimah: "Rüstem! Rüstem, hagyd abba!" Rüstem: "Már tart egy ideje, nem igaz? Ki az a férfi, Mihrimah? Elkas? Sokullu? Ki?! Mihrimah!" Mihrimah: "Bárki is legyen az, nem számít. Láttad, milyen választ írtam. Nem történt semmi!" A férfi megragadja: "Miután titkolod kilétét, lennie kell valaminek." Mihrimah: "Higyj, amit akarsz! Nem érdekel, bármit is mondasz! Most tűnj el a szobámból, és soha többé ne lépj ide be!"

Selim találkozik Dimitrivel. Selim elmondja neki, hogy nem tudott arról, hogy Eftalya házas. És az, amire gondol, soha nem történt meg. Selim felajánlja, hogy megoldják a problémáját, bármi is legyen az. Dimitri megkérdi, hogy meg akarja-e vásárolni a méltóságát? Gazanfer figyelmezteti, hogy tisztelettel beszéljen, mert előtte egy Herceg van! Selim azt mondja, két választása van. Vagy elfogad egy összeget, és végleg távozik, vagy ha nem, akkor nincs más választás...

Mihrimah az ágyában sír. Kopognak, Rüstem jön. Nagyon szomorúnak néz ki. Mihrimah úgy tesz, mint aki alszik. Rüstem leül az ágy szélére: "Több éjszakán keresztül mások otthonát lestem. Az utcákon lámpások világítanak... gyerekek, nők, férfiak hangját hallani... becsukom a szemem, és azt képezelem, én is egy vagyok közöttük... azt álmodom, hogy olyan életet élünk, mint ők... Hazaérek, és te vacsorát főzöl... leülünk a gyerekeinkkel az asztal köré... hideg éjszakákon hozzám érsz, felmelegítesz. Te meg én, egy másik életben... egy olyan életben, ahol szeretsz engem." 

Bíboros a Pápánál: "Méltóságos Uram! Luther küldötte találkozni szeretne veled." A Pápa engedélyt ad a belépésre. Küldött: "Az hallottuk, hogy Ferdinánd és V. Károly az ottománokkal karöltve árulásra készül. És azt mondják, hogy te adtál erre engedélyt... Most az ellenséggel foglalkozunk?" Pápa: "Mondd meg annak a hitetlennek, Luthernek, hogy amit hallott, az igaz. Megpróbáljuk elnyerni a békét, mivel a keresztények nem egységesek, nem tudnak fogást találni az ottománokon... Mondd meg neki, ne feledje, hogy ő a legnagyobb ok arra, hogy nincs egység!"

Divánban Rüstem a megállapodást olvassa: "Ausztria beleegyezik, hogy 30.000 aranyat fizet a magyarországi területekért, melyeket az ottománok elfoglaltak. Ingyenes kereskedelem lesz az ottománok és az osztrákok között. Az osztrák katonák szétszóródnak a magyar és a boszniai területeken. Ezen felül, a hét régió uralkodójának, Süleyman Szultán őméltósága kívánsága szerint, Ferdinánd Király elismeri Süleyman Szultánt Róma királyának és annak függetlenségét, valamint V. Károlyt Spanyolország királyának. E megállapodás öt évig legyen érvényben." Süleyman: "Váljon hasznunkra..."

Mihrimah szomorkásan bámul ki az ablakon: "Mihrhimah vagyok... A Hold és a Nap Szultánája, Mihrimah. Én vagyok Süleyman Szultán szeme fénye. Hürrem Szultána szívének egy része. Én vagyok az egész palota, Isztambul, sőt az egész világ legszebb Szultánája! A legértékesebb drágakő, a legfinomabb selyem, minden a lábam előtt hever. Az arany serleg, melyből táplálkozom, és a kristály kehely, melyből iszom. Minden nő irigy nemesi származásomra, és minden férfi meghalna hajam egy tincséért." Rüstem szobája elé megy. Zal bemegy, hogy informálja Rüstemet. "Mihrimah vagyok... habár senki sem ismer valójában... nem olyan vagyok, mint amilyennek látsz... a szívem hasogat... körülöttem minden feltámad... egyedül vagyok egy hatalmas háború közepén. Fejek hullnak előttem. Életek érnek véget. Ígéretek köttetnek, és szegnek meg. Az élet, összes fájdalmával rám szakad. A legnagyobb vihar bennem dúl, azonban egyetlen szó sem hagyja el ajkaimat. Senkit sem érdekel, hogy érzek. Mint minden asszony, az én szívem is tele van titkokkal. És mint minden titok, felfedik egyszer. A titkok arra a napra várnak, mikor szerettünk kételkedik bennünk, arra a napra, amikor mindent ki kell tálalnunk. Néha egy apró titok meg tudj változtatni az ember életét."Zal szól, hogy Rüstem várja, beléphet...

A palotában egy aga értesíti Lokmant, hogy egy levél érkezett a Szultánnak Lala Mustafától. Lokman azt mondja, a Szultán a kertben tartózkodik. Az aga azt mondja, egyenesen a Szultán kezébe kell átadja az írást. Hürrem a szobájában, mikor kopognak. Fahriye jött szólni, hogy Mihrimah Rüstem irodájába érkezett. Hürrem kérdi, hogy ebben mi a különös? Fahriye szerint a Szultána igencsak rossz állapotban van. 

Rüstem: "Mihrimah?" Mihrimah: "Sokat gondolkodtam, Rüstem. Nem tudom ezt tovább csinálni... túl sok nehezedik a vállamra. Jött valaki, és boldogságot hozott magával. Hogy megakadályozzam, semmi sem történt. Igazságtalan voltam veled." Rüstem: "Mit jelentsen ez? Mit akarsz mondani?" Mihrimah: "Döntöttem." Hürrem érkezik: "Mi történt? Miért nézel így ki?" Mihrimah: "Gyere, anya! Neked is hallanod kell döntésemet, hiszen téged is érint... mert te vagy ennek a házasságnak a kitalálója." Hürrem: "Miről beszélsz, Mihrimah?" Mihrimah: "Úgy döntöttem, elválok Rüstemtől." Hürrem: "Mit beszélsz?" Mihrimah: "Ahogy hallottad, anya. Elválok Rüstemtől. Nem változtatom meg döntésem."

Odakint a kertben Süleyman a rózsákat illatozza, mikor Lokman érkezik egy agával. Süleyman átveszi a levelet, és elkezdi olvasni: "Méltóságos Nagyuram! Rákényszerültem, hogy írjak neked, mert történt valami fontos dolog, amiről tudnod kell.... de nem Beyazit Hercegről, hanem Mustafa Hercegről. Milyen szomorú, hogy megtudtam, hogy Mustafa Herceg titokban feleségül vette Hizr Hayreddin Pasa lányát, Mihrünissa asszonyt... Ez a kapcsolat már régóta tart... annyira, hogy teherbe is esett a Hercegtől."