Csodálatos Század Viki&Henni forditásai Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

A blogban található összes fordítást szerzői jogvédelem illeti. Annak bármilyen formájú felhasználásához a tulajdonos írásbeli engedélye szükséges!Csodálatos Század Viki&Henni forditásai a török részekből Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

2014. január 6., hétfő

117.rész leirása

1.elözetes
-Ahhoz, hogy mindennek vége legyen, három szavam elég: Légy szabad! -Mihrima -Légy szabad.!Légy szabad! ------ -A szépsége szultánám....teljesen megszédít... attól a naptól fogva teljesen a rabja vagyok. ------- -Vonja vissza a kezeit a gyerekeimtől, különben megroggyan a haragom súlya alatt...az árnyékom sötétségében elfogja veszíteni önmagát. ------------------ -Mi történt oroszlánom? Mit írt a nagy urunk? -Azt, hogy semmilyen titok nem marad rejtve a világ előtt. ----------------- - A szultánunkkal, szívbéli kötelékem miatt házasodtam össze. Létezésem, erőm, mindenem forrása Ő. ----------------- -Kezdjél készülődni Kazanfer. Indulunk a Portára(székes fővárosba)

2 .elözetes
MUSTAFA: Sehová nem megyünk,Taşlıcalı! Sem hadjáratba, sem a fővárosba! Megsemmisítettek és kettétörtek minket. ATMACA : Honnan tudják Hercegem? Ki mondta el? MIXRUNISSA: Bayazid Herceg... MAHIDEVRAN : Végül is, ő Hürrem fia! ATMACA :Nagyurunk mindent egy levélből tud.. Egy levélből, ami Kutahya-ból jött.. BEYAZID: Te írtad azt a levelet, igaz? Válaszolj!! LALA : Ennek a játéknak nem én vagyok a hőse.. Akit keresel, az Huricihan Szultána.. SELIM: Ez egy játék ellenem, ugye? Ki küldött? NURBANU : Hibát követsz el és számolnod kell a következményekkel. Néhányat csak a lelkiismereted egyenlíthet ki! EFTHALIA : Ne, ne! Engedjetek! Ártatlan vagyok! SELIM : Égessétek! RUSTEM : Ha azt hiszed, ő írta a levelet, nagyon tévedsz.. Fatma Szultána írta.. MIHRIMAH: Légy átkozott! RUSTEM : Ki is gondolná, hogy a nagy Mihrimah Szultána hamis szerelmeslevél áldozata lett! HURREM : Ne hagyjátok hogy büntetés nélkül legyen vége!

Musztafa levele Beyazatnak(Henni):

Nagyurunk tudomást szerzett a titkos házasságomról Mihrünisszával egy levélből, ami Kutahyából kapott.. Nem rád vall, hogy megosztom veled egy titkomat majd kédőbb kifecseged.. Mélyen csalódtam benned.. Milyen szomorú, hogy azoktól kapjuk a legnagyobb ütést, akik a legközelebb állnak hozzánk.. Fontos leckét tanítottál nekem."

Szulejmán levele Musztafának(Henni):

"A bizalom olyan mint egy üveg palota. Egyetlen ütéstől összeomlik, és minden darabja az ember szívéig hatol. Amikor a szemembe néztél és azt mondtad, nincs semmi titkolni valód, mégis eltitkoltál valamit.. Ne feledd, a pokol ágai sem maguktól égnek, mindenki a saját tüzét viszi oda. Az általad épített bizalmat és szeretetet a saját kezeddel romboltad le. Ó Fiam.. Az apa folyama a szívéből egyenesen a fia szívébe folyik. Ezt a köteléket te elhomályosítottad és kiszárítottad. Mostantól nem bízhatok benned és te sem ígérhetsz nekem semmit. Ne próbálj a fővárosba jönni. Bebizonyítottad, hogy nem érdemled meg a feladatot, hogy megvédd. Ezt átruházom Szelim testvéredre. Allah vigyázzon rád, feleségedre és fiadban mindörökre Amasyában."

 Ibrahim monolog az elején(Henni):

"Ez alatt a nagy, erős búra alatt mind csak atomok vagyunk, mint ahogyan ebben a végtelen sivatagban is csak parányi homokszemek. A jelenben élünk, de hiányzunk is onnan. Az idő néha kiderít igazságokat, de néha pont ő feledteti el azokat. Én megfeledkeztem a legnagyobb igazságról.. A feledés szabadság, másrészről pedig a talaj, amin megtanulsz járni, de többé nem enged el. Mikortól tartottam magam nagyobbnak, mint Allah bármelyik másik teremtményét? Mikor költözött belém az a gőg, ami szívemből és lelkemből kegyetlenül árad?"

Második ibrahim monológ(Henni):
"Tudom, hogy egy nem várt pillanatban a valóság szembe fog jönni velem. Miközben egy ködbe burkolt hegy csúcsán állok, ahol azelőtt senki nem járt - a világ tetején állva, mindent birtokolva- jég vagyok, aki mit sem tud a Nap létezéséről. Egyszer akaratlanul is arcomba fog sütni, fülembe fogja súgni emlékeztetőül: tartsd magad mindenek fölött, amennyire akarod, de tudd, hogy egy gyenge és erőtlen fia vagy Ádámnak. Amilyen könnyen kaptad első lélegzeted, ugyanolyan könnyen ugyanezen levegővétel letarolhat mindent, amit birtokolsz.."


117. rész

Hürremet és Rüstemet sokkolja, hogy Mihrimah mire készül. Hürrem: "Honnan jött ez a válás dolog?" Mihrimah: "Miért olyan meglepő, anyám? Hogy el akarok válni Rüstemtől? Vagy hogy a neheztelésed ellenére hozok döntést?" Hürrem: "Rüstem Pasa, hagyj magamra a lányommal." Mihrimah: "Bármit is akarsz mondani, azt mond itt, Rüstem előtt. Ő a te legkedveltebb pasád. A vejed. Semmit nem titkolsz el előle, nem igaz? Kivéve persze, hogy kihallgattad a Diván üléseit." Hürrem: "Elég! Menj a szobámba, és ott várj!" Mihrimah: "Már nem egy kislány áll előtted, aki minden szavadra figyel! Minél előbb felfogod ezt, annál jobb!" Hürrem: "Térj már észhez! Ez nem egy olyan döntés, amit egyedül hozhatsz meg!" Mihrimah: "Megvan hozzá a jogom, anya... mint minden Szultána, akiben uralkodói vér folyik... jogom van elválni a férjemtől! Ahhoz, hogy mindennel végezzek, háromszor kell kimondanom egy szót... elválok tőled." Hürrem: "Mihrimah! Gyere velem!" Mihrimah Rüstemhez fordul, szemébe néz, és kimondja: "Elválok tőled..." Hürrem lefagyva áll, de aztán megragadja a lányát és azt mondja: "Mirhimah! Mivel törvényekről beszélsz, akkor figyelj! Semmi haszna nem származik abból, ha ezerszer kimondod, hogy elválok tőled. A Szultán engedélye nélkül nem válhatsz el!" Mihrimah: "Úgyis menni akartam hozzá." Hürrem utána megy: "Mihrimah! Nem tudom, mi történt köztetek, de..." Mihrimah: "Kérdezd Rüstemet. Majd ő elmondja." Hürrem: "Ha az apáddal akarsz beszélni, beszélj csak! Ahogy mondtad, nem akadályozom meg. De először mondd el, mi törte össze szívedet! Azután tégy azt, amit akarsz." 




Süleyman a teraszára megy ki, miközben Mustafa legutóbbi lépése jár az eszében. Visszagondol arra, mikor Matrakci beszámolt neki a nyomozásáról. Hazudott neki, mert azt mondta, már nincs Amasyában Mihrünissa. Majd visszaidézi a levélben olvasottakat, hogy Mustafa titokban feleségül vette Mihrünissát. Lokman érkezik, Sokullut jelenti be: "Nagyuram, hívattál?"


Mihrimah és Hürrem folytatják a beszélgetésüket Hürrem szobájában. Hürrem: "Ki írta neked azt a levelet?" Mihrimah: "Anélkül, hogy biztos lennék benne, nem szeretnék meggyanúsítani senkit sem... de különben is, ennek semmi köze a döntésemhez. Már hosszú ideje gondolkodom a váláson. Ez az ügy csak egy kifogás." Hürrem: "Rüstem szerelmes beléd. Rosszul bánt veled valaha is? Vagy csúnyán beszélt veled? Vagy bántott? Vagy megcsalt? Egyetlen hibája, hogy elfoglalt az államügyekkel. Talán kicsit elhanyagolt téged. Ha lenne egyéb hibája, mondd el nekem! Vagy nem teljesíti házastársi kötelezettségét?" Mihrimah: "Még mindig nem érted, ugye? Én vagyok az, aki nem tudom teljesíteni a kötelezettségeimet! Mert... nem szeretem! Soha nem is szerettem!"



Rüstem belemerült gondolataiba, mikor Sokullu érkezik hozzá. Valami fontos dolgot kell neki mondnia, de Rüstem meg sem hallja. Kérdi Rüstemtől, hogy jól van-e? Rüstem arra kéri, hagyja magára. De Sokullu azt mondja, hogy épp a Szultántól jött, és hogy Mustafa... Rüstemet nem érdekli, elküldi. 



Hürrem még mindig megpróbál tanácsot adni lányának: "Ez az ügy a fivéreid jövőjéről szól, Mihrimah. Nem hagyom, hogy tűzbe dobd őket! Ellenségeink amúgy is keresik a lehetőséget. Rüstem távollétében egy kanál vízben megfolytanának!" Mihrimah: "Nem dobok senkit se a tűzbe. Ha attól aggódsz, hogy Rüstemet eltávolítják és száműzik, akkor ne aggódj. Beszélek apával, hogy hagyja hadd folytassa munkáját." Hürrem: "Rüstem attól erős, hogy feleségül vett téged. Ha elválik, akkor egy pillanat alatt kiesik a kegyből, és egy röpke szellővel le is csapják a fejét!" Mihrimah: "Biztos vagyok abban, hogy találsz egy másik pasát, aki hűségesen szolgál téged. Ott van pl Sokullu Mehmet Pasa..." Hürrem: "Ő írta neked a levelet?" Mihrimah: "Mi történhet még, anya?! Kinek nézel engem?!" Hürrem: "Mit gondolsz, mi történik akkor, miután elválsz, Mihrimah? Szultánunk, amilyen gyorsan csak lehet, újra férjhez ad, és biztos lehetsz benne, hogy megint olyan valaki lesz az, akit te nem akarsz. Ráadásul, senki sem fog annyira szeretni, mint Rüstem! Senki nem fog annyira szenvedélyesen szeretni, mint ő. Ez az, amit akarsz?" Mihrimah: "Ezúttal nem megyek senkihez, akit nem szeretek! Ha most megengeded, megyek beszélek az apámmal." Hürrem: "Nem, Mihrimah. Hamarosan háborúba mennek. Számomra is, a fivéreid számára is most ez a fontos. Rüstemnek is, hiszen ez lesz az első alkalom, hogy Nagy Vezírként lesz jelen. A legerősebb állapotában kell mennie. Ezért még várnod kell." Mihrimah: "A háború eltarthat két évig is." Hürrem: "Így van... Rüstem nem lesz itt, nem fogod látni! Úgyhogy, ha majd visszatér, és még mindig el akarsz válni, akkor tedd! Ne feledd, egyik oldalon te állsz az álmaiddal, a másikon pedig a fivéreid jövője áll!"





Fatma készülődik a szobájában, mikor Melek érkezik: "Szultánám, nem hiszed el, mit hallottam! Mihrimah Szultána veszekszik Rüstem Pasával!" Fatma: "Pont ezt vártam. Hamarosan Rüstem el fogja hagyni a palotát." Melek átad egy levélkét, melyet Elkas küldött. A férfi szeretne Fatmával találkozni. Melek szerint talán Mihrimah Szultánával kapcsolatban akar vele találkozni. Melek megkérdi, hogy nem akar-e küldeni Mihrimahnak levelet, mintha azt Elkas írta volna? Fatma: "Hogy tehetném, ha Mihrimah maga nem is tud róla?"



Hürrem kezet most, közben azt mondja Fahriyének, hogy nincs elég bajuk, még itt van Mihrimah is! Azt mondja, rá kell jönniük, ki írta a levelet. Fahriye azt mondja, hogy korábban nem mondhatta, de nem sokkal ezelőtt Kutahyából érkezett egy levél. Amint Hürrem kinyitja a levelet, azt mondja, reméli, Lala Mustafa elküldte Hurichihant. Elolvassa, majd elmosolyodik. Azt mondja, hogy Mustafa Herceg a saját ellensége. Lokman érkezik, mosolyogva, mert azt hiszi, hogy Hürrem most tudta meg a Mustafa-Mihrünissa titkot, de Hürrem azt mondja, ő ezt már rég tudja. Majd kérdi, hogy reagált erre a Szultán?


2.rész

Mustafa teljes naivitásban édesanyjával és titkos feleségével a fiáért imádkozik: "Uram, adj fiamnak, Mehmetnek hosszú, egészséges életet! Szegény öcsém, Mehmet sorsa más volt. Milyen szomorú, hogy élete erejében, fiatalon kellett meghalnia. Isten nyugosztalja." Mahidevran nem érzi jól magát a névválasztás miatt. Azt mondja, hogy a Szultánt kellett volna megkérni, hogy agyjon a gyereknek nevet. És talán még személyesen is ellátogat hozzájuk, hogy ezt megtegye. Mustafa szerint, ezt biztos nem történik meg, mert most nagyon el vannak foglalva a háborúra való felkészülés miatt. Ráadásul megemlítette apjának, hogy ha fia születik, szeretné elhunyt testvéréről elnevezni. Mihrünissa: "Allah akaratával fiunk becses államférfi lesz és olyan lelkiismeretes, és inteligens Herceg, mint te." Mustafa: "Te vagy a fiam édesanyja... te fogod felnevelni... más mód nem is lehetséges! Remélem, hogy annyira fogom szeretni az én Mehmetemet, amennyire egy apa csak szeretheti fiát."


Mihrimah a kislánya haját fésüli, mikor Rüstem érkezik. A kislány odaszalad apjához, aki megdícséri, mennyire szép a haja. A kislány büszkén meséli, hogy az anyukája készítette épp neki. Rüstem megkéri Gülbahart, vigye ki a kislányt, majd azt mondja: "Hürrem Szultána szerint, vársz a bejelentéssel, amíg vissza nem térek a hadjáratból." Mihrimah: "Nem mondtam, hogy várok. Csak annyit mondtam, hogy meggondolom." Rüstem: "Az jó lesz, ha gondolkodsz rajta egy kicsit, mert rá fogsz jönni, hogy ez a hirtelen ötleted mekkora nagy hiba lenne." Mihrimah: "Gondolod, hirtelen döntés volt? Csak arra a belső hangra hallgattam, amelyik már évek óta motoszkál az agyamban." Rüstem: "Akkor miért vártál ilyen sokáig? Vagy az kellett, hogy meglássalak levelet írni? Magyarázatot vagy bocsánatkérést vártam volna, erre meg mit kaptam!" Mihrimah: "Nem így akartam. De te mindenkinél jobban ismered a helyzetünket. A házasságunk hiba volt." Rüstem: "Kit akarsz átejteni? Az a férfi áll e mögött, aki azt a levelet írta neked! Nem igaz?! Ki ő, Mihrimah?! Kivel csalsz meg?!" Mihrimah: "Utoljára mondom! Akár hiszel nekem, akár nem! Amióta feleségül mentem hozzád, ezt az incidenst is beleértve, soha nem tettem olyat, ami miatt szégyenkeznem kellene nekem, neked vagy a családomnak! Ha még egyszer ezt mondod, esküszöm soha többé nem látsz se engem, se a lányomat!"

Mustafa: "Megkezdtük az előkészületeket a fővárosi ottartózkodásunkhoz." Mihrünissa aggódik, mert ismét el kell válniuk, és egy ilyen háború akár évekig is eltarthat. Mustafa: "Te is jössz velem." Mihrünissa: "Nem lehet! A Szultán rá fog jönni!" Mustafa: "Belefáradtam, hogy állandóan titkolóznom kell. Magam mondom el apámnak! Tőlem fogja megtudni!" Kopognak, Taslicali az: "Megérkezett Atmaca és Yavuz a fővárosból. Akarod őket látni?" Kint a folyosón a két katona szembetalálkozik Mihrünissával. Gratulálnak neki a babához. Mihrünissa: "Atmaca, hogy érzed magad? Fáj még a sebed?" Atmaca: "Már sokkal jobban vagyok. Titkom kitudódott, viszont azt nem említettem, hogy te is tudtál róla." Mihrünissa: "Nekünk nem csak ez az egy titkunk van... A Herceg úgy döntött, hogy engem is magával visz a fővárosba. Így mindenki számára kiderül... Hercegünk már vár rátok." Atmaca és Yavuz belépnek Mustafa szobájába. Atmaca: "Készen állunk elfogadni parancsodat, akármi is legyen az: vagy kivégeztetsz bennünket, vagy megengeded, hogy folytassuk munkánkat, hogy védelmezünk téged." Mustafa: "Ismered Malkocoglou Bali Beyt. Ő az egyik legkítűnőbb katonánk. Megemlítettelek benneteket levelemben és ő már válaszolt is." Yahya felolvassa: "Az ő neve Turgul Bey. Turanogullariról származik. Úgy is ismerik, hogy Atmaca. Egy kegyetlen harcos, akiben hezitálás nélkül megbízhatsz. Már rég nem láttam, és azt sem tudom, mi a feladata. Amikor utoljára láttam, éppen gyászolt. Borzasztó módon veszítette el feleségét és gyermekét." Atmaca: "Értem, mire gondolsz, Hercegem... Hogy egy olyan ember, aki nem tudta megvédeni a saját családját, hogy védhet engem?" Mustafa: "Pont az ellentétére gondoltam, Atmaca... Arra gondoltam, hogy csak egy olyan ember, aki ekkora fájdalmon ment keresztül és még mindig itt áll előttem, és azért harcol, amiben hisz, csak az az ember védhet meg engem... Atmaca, én most nem katonát keresek, hanem egy olyan embert, aki az oldalamon áll... Miért ne lehetnél te?" Atmaca: "Megtisztelnél vele, Hercegem..."

Cihangir Hürremhez nyit be: "Anyám, hallottad a hírt Mustafáról?" Hürrem: "Igen, hallottam. Egyértelmű, mit tett... Titokban feleségül vette Barbarossa lányát." Cihangir: "Ez biztos csak hazugság. Csak rágalmazás." Hürrem: "Ez igaz. Nyiltan ellenszegült a Szultánnak, ezért meg kell büntetni." Cihangir: "Amikor Beyazitról is kiderül az igazság, ugyanezt fogod mondani?" Hürrem: "Kinek az oldalán állsz, Cihangir? Amikor itt van Selim és Beyazit, miért szereted ennyire Mustafát?" Cihangir: "Talán azért, mert annyiszor ártottak neki..." Hürrem: "Amelyik oldalra fordítod figyelmed, a másik irányába megvakulsz... Bárcsak a többi testvéreddel is ennyit törődnél! Lefogadom, nem is hallottad, mi történt Mihrimahval?"
Elkas és Fatma a kertben találkoznak. Elkas megköszöni, hogy elfogadta meghívását. Fatma azt mondja, csak kíváncsi volt. Elkas: "Nem tudom, mikor láthatlak újra. Kérlek, bocsásd meg merészségemet... Szépséged, megőrít... Mióta megláttalak, csak rólad álmodom, állandóan te jársz az eszemben..." Fatma: "Vakmerőséged meglepő... De ha már szépségről beszélünk, Mihrimahval senki sem veheti fel a versenyt." Elkas: "Igazad van, ő valódi szépség, de házas... Senki sem merészelne arra az ösvényre rálépni, ami biztos a halálba vezet. És az is egyértelmű, hogy szerelmes Rüstem Pasába... Én egy erős, bátor nőt akarok, aki tudja, mit érdemel..." Fatma: "Mennem kell..."

Cihangir meglátogatja Mihrimaht: "Gyönyörű arcod szomorúnak tűnik... Nyilvánvalóan valaki elszomorított. Anyánk azt akarta, hogy próbáljalak lebeszélni a válás gondolatáról... De ne aggódj! Azért jöttem, hogy lássalak! Jól vagy?" Mihrimah: "Ez a házasság nagy teher számomra, ami napról napra egyre nehezebb. Mondd csak, ha megtehetnéd, hogy megszabadulsz a hátadon levő tehertől, megtennéd?" Cihangir: "Egy perc gondolkodás nélkül! Senki sem állíthat meg, nem kell senkire se hallgatnod, még az anyánkra sem!"

Zal Rüstemnek jelenti, hogy Atmaca és Yavuz visszatért Amasyába és hogy nincs más választásuk, mint megvárni a következő lépésüket. Rüstem: "Mihrimah Szultána egy levelet kapott. Nem tudom, mikor érkezett, de ez egy különösen fontos levél. Nem érdekel, hogy csinálod, de találd meg a feladóját! Hol van Elkas Mirza?" Zal: "A lakrészében." Rüstem: "Tartsd nyitva a szemed. Az az érzésem, neki is köze van ehhez."

Mustafa: "Megtettük az előkészületeket. Ha megkapjuk az engedélyt, indulhatunk is a fővárosba." Mahidevran: "Hallottam, Mihrünissa is megy... Miért másoktól kell megtudnom, és nem tőled? A tűzzel játszol. Miért kell eljátszanod apád bizalmát most, hogy rendbe jött a kapcsolatotok?" Egy levél érkezett a Szultántól, melyet átadnak Mustafának.

Süleymant látjuk, amint paripáján lovagol az erdőben. Visszaemlékszik arra a beszélgetésre, mikor Mustafa megígérte, hogy a kettejük levő bizalmat már semmi sem törheti meg. Süleyman levele: "A bizalom olyan, mint az üvegpalota, fiam... Csak egyszer kell megütni, hogy darabokra törjön. Minden egyes darabja az ember szívéig hatol. Tudomásomra jutott, hogy amíg a szemembe néztél és azt mondtad, nincs titkolnivalód, valójában volt... Ne feledd, a pokolba vezető út nem ég természeténél fogva. Mindenki magával viszi a tüzet. A köztünk levő szeretet és a bizalom, melyet a saját kezeddel építettél ki, most ugyanazzal a kézzel romboltál le. Oh, fiam! Egy különleges kapocs köt össze apát és fiát. És te ezt a kapcsot tépted el. Mostantól nem bízhatok meg benned, és te sem ígérhetsz nekem semmit. Ne merészelj a fővárosba jönni. Bebizonyítottad, hogy nem érdemled meg. Átadom a felelősséget az öcsédnek, Selimnek. Allah tartson meg téged, feleséged Mihrünissát és fiadat boldogságban mindörökké Amasyában." Mustafa: "Apám írta. Most már nincs titkom többé."

Manisában Selim olvassa apja levelét, hogy őt nevezi ki régensnek Isztambul élére, és hogy Mustafa valami nagyon rosszat művelt, és hogy az apja soha többé nem fogja visszavonni egy döntését sem. Közben Nurbanu a Hürremtől kapott levelét olvassa, melyben a Szultána instrukciókkal látja el a lányt: Selimnek nagyon óvatosnak kell lennie, hogy új lehetőséget kapott, és ki kell tartania amellett, hogy többé nem nyúl alkoholhoz. Nurbanu: "Édes kisfiam! Szerencsés vagy! Megyünk a fővárosba, Canfeda! Szultánunk Selimet jelölte ki védőjének. Azonnal ossz aranyat, és készíttess lokmát! Remélem, nem jött hír Eftalyától és a férjétől! Nem akarom, hogy fejfájást okozzanak, főleg nem most!" Canfeda: "Elvette a pénzt, amit ajánlottunk neki, azóta nem láttam."

Yahya: "Kaptál híreket a hadjáratról?" Mustafa: "Nem megyünk sehova! Sem a hadjáratba, sem a fővárosba! Sarokba lettünk szorítva! Még nem tudom, hogy tudták meg... Azt akarom, hogy a palotában kérdezzetek ki mindenkit!" Yahya: "Hercegem, van közöttünk valaki, aki ellenségeink kezében volt egy ideig... Még mindig úgy gondolod, nézzünk utána a dolognak?" Atmaca: "Yahya Bey! Életem során, senki nem vádolt meg árulással, de te ezt már másodszor teszed meg!" Yahya: "Napokig ellenségeink fogságában voltál... Honnan tudhatnánk, hogy semmit sem mondtál nekik???" Mustafa: "Taslicali! Atmaca! Nincs itt az ideje, hogy egymással vitatkozzatok! Lépj kapcsolatba Fatma Szultánával! Meg kell tudnia, honnan kapta a Szultán az információt."

Mahidevran: "Tudtuk, hogy előbb vagy utóbb kiderül... Számtalanszor figyelmeztettelek benneteket, de senki sem hallgatott rám!" Mihrünissa azt gyanítja, hogy az ő palotájukból származhat az információ. Mahidevran emlékezteti, hogy Beyazit és Hurichihan is tud a dologról...

Kutahyában Lala közli Beyazittal, hogy Selim kinevezése számára is hasznot hozhat. Beyazit: "Miről beszélsz??? Nyilvánvaló, hogy egy játéknak vagyunk a részesei, máskülönben, miért fordított hátat a Szultán Mustafa bátyámnak???" Lala: "Megvolt az oka rá..." Beyazit: "Meghalnék inkább, minthogy Selimet lássak Isztambul élén." Hurichihan: "Kérlek, ne mondd ezt... És aztán? Mit számít? Ők mindketten a te ellenfeleid..." Beyazit: "Hegyekben mérhető a különbség közöttük. Selim olyan, aki az én hibáimra vár... Míg Mustafa fivéremben mindig meg lehet bízni. Ő életem része, aki soha nem hagy cserben."

A következő jelenetben Sümbült látjuk, amint a piacon nézelődik. Kurdret Aga üdvözli, kérdi hol volt idáig? Sümbül: "Azt csináltam, amit csak akartam! Vettem egy hajót, és meglátogattam barátaimat Üsküdarban! Galatára is elmentem! De az unalom ellen nem találtam megoldást!" Kudret: "Nos, itt éltél több éven keresztül... Most, hogy szárnyakat kaptál, nem tudsz magaddal mit kezdeni..."


3.rész

Sümbül: "Nyilvánvaló, hogy egy hárem agának, aki elhagyja a palotát, mi a feladata. El kellene mennem Egyiptomba, de nem tudom rávenni magam, csak halogatom... de azt sem tudom, mit csináljak, ha itt maradok... Reggel megyek a mecsetbe az imára, majd megvárom a delet az udvarban..." Kudret Aga: "Valami elfoglaltságot kell találnod magadnak." Sümbül: "Ez a szándékom... Arra gondoltam, hogy beszélek veled. Van egy kis pénzem, talán kereskedhetnék..." Kudret Aga: "Egy kis pénz? Drága Agám! Elég kell, legyen, még a Szultánáknak sincs ennyi! Ki tudja, mennyit őriztél meg?" Sümbül: "Shhh!!! Ha valaki meghall, még azt hiheti, ez az igazság! Mégis... adj tanácsot.. évekig kereskedő voltál." Sümbül valamit észrevesz a kosárban: "Mi ez a kecske ürülék?" Kudret Aga: "Ne is kérdezd, Agám! Úgy hívják kávé. Semmi haszon nem származik belőle! Nem lehet megenni, nem lehet meginni. És én meg annyit invesztáltam bele!" Sümbül: "Nem ismerem az ízét, de nagyon finom az illata ennek a kávénak... de hogy főzöd meg?" 

Rüstem a Dívánon: "Nagyuram! Meg sem tudjuk számolni, mennyi gratuláló levél érkezett a világ sarkairól. Mindenki arról beszél, hogy a mi magasságos királyunk, hogy győzted le Ferdinándot és V. Károlyt." Süleyman: "Mindegyiket el akarom olvasni." Rüstem: "Ahogy kívánod." Piri Reis: "Nagyuram! Elkészítettem az új térképet, amely az Ottomán Birodalom teljes területét, az újakat is beleértve magába foglalja." Süleyman: "Áldás kezeidre, Piri Reis! Hatalmas nagy munka lehetett!" Piri Reis: "Ez a térkép nagyon jól bemutatja, mekkora hatalmas területet birtokolsz. Hadd tudja meg a világ! Évszázadokra tisztelni fognak!" Süleyman: "A szó elszáll, írás megmarad. Azt akarom, hogy amit eddig tettem, mindent jegyezzenek fel. Költők verseikben, dalszöveg írók a dalaikban, művészek a festményeikben, írók a könyveikben mind írjanak rólam, hogy az unokáim és azok unokái útmutatásként tekintsenek tetteimre. Hadd lássák milyen örökséget hagyok rájuk. Meg kell őrizniük, és ha elég erősek, növelniük kell." Sokullu: "Olyan nagyszerű király, mint te még nem élt a földön, és egyhamar nem is lesz... Allah tartson köztünk téged!" Rüstem: "A hadjárat estéjén Tahmasp nagyon fog aggódni. Senkinek sem lehet kétsége, hogy megnyerjük a csatát." Süleyman: "Hogy állnak az előkészületek?" Rüstem: "Nagy erővel dolgozunk rajta. Allah engedélyével, tavaszra el is készülünk. Mindent megteszünk, mi szükséges." Süleyman: "Jó! Ahogy a keresztény világ elfogadta dominanciánkat és meghajolt előttünk, ugyanúgy fogjuk Tahmaspot eltávolítani rejtekhelyéről és megadásra kényszeríteni."

Késő este látjuk Sümbült, ahogy a kávéját főzi. Kopognak: "Várj, jövök! Szinte betöröd az ajtót!" Meglepődve látja, hogy Hürrem jött meglátogatni. Hürrem: "Miért nem maradtál abban a nagy házban, amit neked ajándékoztam? Elég pénzt is kaptál hozzá..." Sümbül: "Kellemes nekem itt. Ráadásul itt könnyebb munkát is találnom." Hürrem: "Miért nincs senki segítőd?" Sümbül: "Nem akarom, hogy bárki nekem dolgozzon." Hellyel foglalja Hürremet, aki kíváncsi, milyen illatot érez? Sümbül: "Ez az ún. kávé. Egyik kedves kereskedő ismerősömtől kaptam a piacon. Most főzök ilyet először. Ez egy forró ital, mint a szirup."
Mihrimah a szobájában van, mikor Gülbahar belép hozzá: "Hol van Rüstem?" Gülbahar: "Elment az új kerti palotába. Tudom, semmi közöm hozzá, de Rüstem Pasa nagyon szomorú. Még soha nem láttam ennyire szomorúnak azelőtt." Mihrimah: "Elhiheted, sokkal boldogabb lesz nélkülem. De ez az időszak nagyon nehéz számára. Egy sérülés most sokkal erősebben fáj..."

Sümbül megkínálja frissen főzőtt kávéjából a Szultánát. Hürrem: "Remélem, olyan finom az íze, mint az illata." Sümbül: "Hamarosan megtudjuk, Szultánám." Belekortyolnak. Hürrem: "Olyan az íze, mint a méreg. Remélhetőlek a török édesség elveszi keserű ízét." Amikor Sümbül elfut egy pohár vízért, Hürrem még egy kortyot iszik és megjegyzi, hogy Lokummal valóban ízletes. Sümbül megjegyzi, hogy Hürrem mennyire szellemes, majd hozzáteszi, hogy épp azon gondolkodott, hogy melaszt tesz bele. Hürrem jót kacag rajta. Hürrem: "Mivel töltöd idődet? Remélem, jól érzed magad..." Sümbül: "Nem is tudom, hol kezdjem... El sem hiszed, mennyire hiányoztál nekem! Milyen jól tetted, hogy meglátogattál!" Hürrem: "Nekem is jót tett! Annyira elegem van már a palotából! A falai már kezdtek rámomlani, így nem volt maradásom." Sümbül: "Remélem, nincs nagy baj." Hürrem: "A gondjaim a fiaimmal soha nem érnek véget. De most mindezek fejébe itt van Mihrimah!" Sümbül: "Mi történt?" Hürrem: "Jaj, ne is kérdezd, Sümbül!"



Süleyman a tükörben nézi magát, közben eszébe jut fiatalkori önmaga, ahogy a katonáknak adja az utasításokat és szavaival moráljukat növeli. Szól Lokmannak, hogy készülődjön, mert a janicsárokat akarja meglátogatni.



Hürrem a saját szobájában van már, mikor Mihrimah érkezik. Üdvözlik egymást, majd Hürrem kiinvitálja lányát az erkélyre. Mirhimah: "Döntöttem. Megfontoltam, amit mondtál." Hürrem kiküldi a szolgákat. Mihrimah: "Elválok Rüstemtől. De megvárom a háború végét. Addig pedig nem szólok egy szót sem a Szultánnak." Hürrem: "Egy pillanatra azt hittem, elvesztetted az eszed. De most már látom, mégiscsak az én lányom vagy!" Mihrimah: "De csak egy feltétellel." Hürrem mosolyogva kérdezi: "Alkudozni akarsz?" Mihrimah: "Ha egy nap rámmosolyog a szerencse és odaadom valakínek a szívemet, akkor te megengeded, hogy hozzámenjek. Mindegy, ki lesz az." Hürrem: "Az idő megoldja... Több minden változhat még... Talán meggondolod magad." Mihrimah: "Nem erre a válaszra várok." Hürrem: "Megígérem, akihez te akarsz, ahhoz mehetsz feleségül."



Süleyman a janicsárok alakulatát látogatja meg Sokullu és Rüstem oldalán. Minden katona a Szultánt dicsőíti. Számos pasa és őr is jelen van. Süleyman helyet foglal a trónon. Hívatja Ferhat Agát, hogy számoljon be a janicsárok helyzetéről. Azt mondja, hogy a katonák minden idegszálukkal a Szultán parancsát figyelik, és izgatottan várják, mikor indulhatnak ismét harcba. Süleyman: "Katonáim! Ahogy Hizr eltávozik, megindítjuk haderőnket és Allah engedélyével nem is térünk addig vissza, míg el nem foglaljuk a perzsák tartományait. Erről a hatalmas győzelemről fog beszélni az egész világ! A történelem rólam fog szólni és bátor katonáimról!" Janicsárok: "Hosszú életet a Szultánunknak!"



Közben Mustafa Taslicalival és Atmacával beszélget: "Mit tudtatok meg a levélről?" Atmaca: "Nem Amasyából informálták a Szultánt." Mustafa: "Hogy lehetsz ebben ilyen biztos?" Atmaca: "Az az információ, melyre vártunk, megérkezett a palotából. A Szultán a levelet, Kutahyából kapta." Mustafa: "Mit mondasz? Azt mondod, Beyazit küldte a levelet?!" Taslicalihoz fordul: "Így van Hercegem. Talán a hatalom mohósága lett rajta úrrá."

A janicsárok alakulatánál Ferhat Aga Süleymanhoz fordul: "Bocsásd meg kíváncsiságom, ha túllépem határaimat, Nagyuram, de Mustafa Herceget választottad régensnek és most megváltoztattad döntésed..." Süleyman: "Elégedetlen vagy a döntésemmel és megkérdőjelezed azt?" Ferhat Aga: "Soha, Nagyuram! Hogy merészelném? Csak egy perc alatt megváltoztattad döntésedet, arra gondoltam, hogy jól van-e Mustafa Herceg?" Süleyman: "Foglalkozz csak a hadjárattal, Aga! A legjobb képesség, ha a saját feladatoddal vagy elfoglalva." Ferhat Aga: "Bocsáss meg, Nagyuram."


4.rész

Selimnek egy igazi arab terivért hoznak. Gazanfer szerint ez a fajta nagyon előkelő, gyors és hű gazdájához. Selim úgy véli, hogy akkor a Szultán nagyon méltányolni fogja ezt az ajándékot. Közben Dimitri jött el ismét. Selim nem szeretné fogadni, de a férfi megfenyegette őket, hogy ha nem beszélhet a Herceggel, akkor panaszt tesz.

Közben Cihangir Fatmával beszélget. A Herceg megjegyzi, hogy nem látta túl boldognak Mustafát, mikor apjuk kinevezte régensnek. Szerinte Mustafa biztosan szomorú. Fatma: "Ez csak egy apró győzelem volt. Hallottál a Mihrünissa dologról?" Cihangir megrázza a fejét. Fatma: "Beyazit minden bizonnyal tudott róla." Cihangir: "Beyazit sosem árulta volna el!" Fatma: "Miért nem? Elvesztette Hurichihant és így akarta kiereszteni mérgét." Cihangir: "Ami történt, megtörtént. Mindennek ellenére, amikor Rüstem elmegy, minden jobb lesz." Fatma: "Miért mondod ezt?" Cihangir: "Neked ezt nem kellene tudnod..." Fatma: "Tudok Mihrimah és Rüstem megromlott házasságáról." Cihangir: "Mihrimah el akar válni, de anyánk arra kérte, hogy várjon legalább addig, míg a háború véget ér, és mindenki hazatér." Fatma: "A Szultán mit szólt mindehhez?" Cihangir: "Még nem tudom."
Selim fogadja Dimitrit: "Azt hittem, Gazanferrel elintéztétek ügyünket? Akkor most miért jöttél?" Dimitri: "Nem olyan egyszerű. Még több pénzt fogsz adni." Selim: "Hogy merészelsz ide állni elém, és azok után, hogy elfogadtad a pénzem, még többet kérni?!" Dimitri: "Beszéljünk rólad! Leültél egy asszonnyal, házasságtörést követtél el, miközben az asszonynak férje van!" Selim megragadja a férfi gallérját: "Mondj egy okot, miért ne végeztesselek ki itt rögtön!" Dimitri: "Az asszony vár rám. Ha nem érkezem meg, akkor elmegy a bíróhoz panaszt tenni." Selim: "Ez egy játék, nem igaz? Te voltál, aki rávetted a feleséged, hogy hívjon meg a farmotokra, hogy most pénzt követelhess tőlem!" Dimitri: "Nem, nem így volt! A nejem meg fog fizetni azért, amit tett! De most neked kell megfizetned, amit te tettél! Most fizess, aztán soha többé nem látsz engem!" Slim: "Ki küldött?! Kit szolgálsz?! Beyazitot?! Mustafát?!" Dimitri: "Senki sem küldött. Én csak egy ártatlan kereskedő vagyok, akit felszarvaztak. Most pedig azon dolgozom, hogy elsimítsam a problémát. Ha adnál nekem 100.000 aranyat, elfelejteném, ami történt." Selim megüti: "Hogy merészeled?!" Gazanfer nyugtatja meg, majd utsítást ad, hogy vigyék ki onnan a férfit.

Gazanfer: "Megkapod a pénzed, Dimitri Efendi, de az a mennyiség, amit kívánsz, elég nagy. Időbe telik előkészíteni." Dimitri: "Várni fogok..." Gazanfer: "Várj otthon. Néhány napba beletelik, aztán örökre elmehetsz." Dimitri: "Hogyan bízhatnék meg benned? Mi van akkor, hogy mindkettőnket megölsz?" Gazanfer: "Ha ez így lenne, akkor mi most nem beszélgetnénk egymással. Menj haza, és várj!" Dimitri: "Legyen így... Hallgatok rád, habár egyedül leszek. A feleségem egy biztonságos helyen lesz közben, amiről senki sem tud... az életünk biztonsága érdekében..."

A fővárosban Hürrem Szultána a Szultán szobájába készül, miközben Fatma már ott van: "Amikor én is tudomást szereztem róla, engem is meglepett! Fogalmam sincs, miért titkolta el előled Hürrem?" Hürrem ekkor érkezik meg. Süleyman: "Igaz, amit hallok?" Fatma: "Világos, hogy a szíved nem engedte, hogy megemlítsd... A tény, hogy Mihrimah el akar válni Rüstemtől, és hogy még a palotájában sem akarja többé látni... mindent elmeséltem, minden apró részletet." Hürrem: "Bárcsak előbb velem beszéltél volna! Mivel a helyzet nem olyan súlyos, mint gondolod... Igen, valóban volt közöttük nézeteltérés, de mindent rendeztünk. Miután Fatma Szultána már oly hosszú ideje házasságon kívül él, nem érti teljesen a helyzetet." Fatma: "Te vagy, aki nem érti a helyzetet!" Hürrem: "Beszéltem Mihrimahval, és meggondolta magát!" Süleyman: "Elég... Senkinek sincs joga vitatkozni a jelenlétemben. Afife Hatun! Azonnal hívd ide Mihrimaht!"

Közben Manisában Gazanfer tájékoztatja a fejleményekről Nurbanut és Canfedát. Nurbanu: "Tudtam! Valami mindig történik!" Gazanfer: "100.000 aranyat akar... Nyilvánvaló, hogy csak játszanak velünk. És a felesége is biztos benne van. Ha rajtam múlna, mindkettő életét elvenném! De a Herceg csendben akarja elintézni az ügyet, nem akarja, hogy bárki is tudomást szerezzen róla."

Miközben Afife Hatun elkíséri Mihrimaht a Szultán szobájáig, kérdi, hogy valóban el akar-e válni? Választ nem kap, mert Mihrimah belép apjához. Süleyman: "Én gyönyörű holdfényem, én gyönyörú napsugaram! Történt néhány dolog, és tőled akarom hallani... Fatma, Hürrem, ti most elmehettek... Mi az, ami elszomorít téged? Rüstem Pasa? Tett valamit? Vagy szégyelled nekem elmondani? Olyat tett, ami megsértette büszkeséged? Ha igen, nincs okod elrejtened előlem..." Mihrimah: "Nem rejtek el előled semmit... Nem úgy, ahogy itt a palotában néhány asszony teszi. Rüstemmel kötött házasságom olyan, mint egy elszáradt virág, várok, hogy valaki leszakítsa." Süleyman: "Azt mondod, hogy eltűnt a boldogság az otthonodból?" Mihrimah: "Szégyenlős vagyok ilyen dolgokról beszélni veled... Habár, igen, ez az igazság... Nem vagyok boldog vele. Azt hiszem, a különválásunk a legjobb megoldás, ha megengeded." Süleyman: "Adj egy érvényes okot, hogy ez megtörténhessen. Úgy értettem, hogy Rüstem nem tett semmi rosszat, igaz?" Mihrimah: "Igen, igazad van, de..." Süleyman: "Az élet nem mindig olyan, mint a tavasz. Urunk telet és őszt is teremtett, hogy értékelni tudjuk a tavaszt." Mihrimah: "Soha nem volt tavaszom... a telemnek meg soha nincs vége." Süleyman: "Indokaid kell, hogy legyenek, hogy ezt mondd. Véleményem szerint, várnod kellene egy kicsit. Értsd meg döntésed következményeit. És ha idővel még mindig így gondolod, újra beszéljünk róla.."

Amíg Mihrimah az apjával beszélgetett, a két Szultána kint várakozott. Ahogy Mihrimah végzett, Hürrem megpróbált utánamenni, hogy megtudni, mi zajlott le a szobában. Fatma arra kérte, most ne zavarja, már nincs hatalma felette. De ha egyszer is a szemébe nézett volna valaha is, már rég érezni lehetett a szemében mély fájdalmát. Hürrem: "Mindig jó voltam hozzád... és az is akartam maradni. De fontos, hogy tudd, tűrőképességem határához értem." Fatma: "Most fenyegetsz engem?" Hürrem: "Bármit is értesz ebből, az. Tartsd távol magad a gyerekeimtől! Ne használd fel őket piszkos játékaidhoz! Máskülönben úgy elbánok veled, hogy még a saját árnyékodat sem ismered fel!"

Ahogy Fatma a szobájába ér, Melek egy levelet ad át Elkastól. Miután elolvassa, utasítja Meleket, hogy készülődjön, azonnal indulniuk kell.

Hürrem Rüstemmel találkozik, aki inkább szeretne a feleségével és a kislányával lenni. Hürrem: "Ha nem akarod Mihrimaht és a hatalmadat elveszíteni, akkor össze kell szedned magad!" Rüstem: "Bárcsak tudnám... de hogy ha szerelmi ügyekről van szó, akkor mindegy, hogy király vagy vagy..." Hürrem: "Minden visszatér a régi kerékvágásba, csak légy türelemmel... A Szultán is tud már a dologról, és ő is azt tanácsolta, hogy legyen türelemmel. A mi oldalunkon áll! Ez a házasság fontos számunkra. Nem viselném el, ha elveszítenélek. Túlságosan értékes vagy... Ne feledd! Sorsunk egybe van forrva!"

Fatma titokban találkozik Elkassal. Mindkettejük szolgája elhagyja a szobát, hogy kettesben lehessenek. A férfi üdvözli, majd kifejti, hogy jelenléte friss életet lehel belé. Fatma: "Mit gondolsz, mit csinálsz? Titokban találkozol velem?" Elkas: "Reménytelen vagyok... Néhány napja a palotád kertjében sétáltam, hogy hátha belédbotlom. Óvatos voltam, még Rüstem Pasa gyanakvását sem vívtam ki, nehogy valami kárt okozzak neked..." Fatma: "Ha nincs közöttünk semmilyen kapcsolat, miért aggodalmaskodsz annyira?" Elkas: "Hogy nincs semmilyen kapcsolatunk?" Fatma: "Nincs... és nem is lehet." Elkas: "Szépséged mindent elmond... A szerelem magától jön és éget és mindent tönkreteszi... Gyönyörű arcod nem találkozott a szerelem angyalával... Kis erőfeszítéssel a tűzé lesz és az ember céltáblája..."

Süleyman: "Láttam... láttam a szemén, hogy nem boldog, láttam a mély fájdalmat. Valami tényleg hiányzik az életéből." Hürrem: "Senki sem sétálhat a mennyország kertjében... Mindenki reménykedik, hogy egy nap, és imádkozik érte... Engem kivéve, természetesen. Te vagy az én mennyországom ezen a földön." Süleyman: "Én vagyok a te mennyországod. De tudod, hogy te mi vagy nekem?" Hürrem: "Persze! Én a te mennyországod vagyok! De időnként a pokolban érzed magad. Tudom, néha megbántalak. Mindenkinek megvan a maga természete, és az enyém ilyen. De pont ezért szerettél belém évekkel ezelőtt. Ha valaha is megpróbálnám elfelejteni ki voltam, akkor a szerelmünk meghalna. Nem lennék többé Hürrem, és te nem lennél Süleyman..."

Fatma visszatér szobájába. Melek érdeklődik, hogy jól van-e. Fatma: "Nem vagyok benne biztos, hogy jól vagyok-e vagy rosszul... Már hosszú ideje nem éreztem magam így... A szívem már régóta nem vert ennyire... Azt hiszem, a szerelem kopogtat az ajtómon..." Melek: "Szeretni olyan valakit, mint te, lehetőség arra, hogy úgy érezd  magad, mintha bebörtönöztek volna a háborúban, Szultánám... Imádkozom, hogy légy óvatos."



5.rész
 - Engedd el magad, ne szorítsd a kezed, nyugodtan...igen, pont így ...semmiség, meglesz. - Egyáltalán nem könnyű. -De az. Mert nekem semmi tehetségem nincs mégis valahogy meggyeget. -Nincs lazsálás, gyakorolni kell. Ahogyan én dolgozom a sikeren, te is ezt fogod tenni. -Gyere be! -Hercegem,Amásiyából, a fenséges Mustafa herceg fegyveresei jöttek. Ön óhajtják látni. -Allah nevében, remélem jó ügyben. --------------------- -Fenséges herceg, a nevem Yavuz. Mustafa herceg parancsára jöttem. Ezt küldi önnek. ----------- " A nagyurunk, egy Kutáhiyából jövő levélből szerzett tudomást Hayrunissával való titkos frigyemről. Megjátszani a bizalmasomat, majd tátba támadni, nem olyan dolog amit illendő részedről. Engem nagyon mély bánatba taszítottál Beyazit. Milyen fájó, hogy az emberre a legnagyobb hatással a szeretteitől kapott pofonok vannak. Nagy leckéztetés volt ez számomra részedről testvérem." -------------- -Hercegem? -Mit tettél te- Lala? A nagyurunknak, Mustafa bátyám titkos frigyét felfedő levelet küldtek.Méghozzá az én palotámból. Ezen a helyen még madár sem repül a te tudtod nélkül. Azt a levelet te írtad nemde? Válaszolj nekem!!! -Igaz. Én írtam a levelet, de ne engem vádoljon. Ennek a játéknak a bűnöse nem én vagyok. A személy akit keres, az Hurricihan szultána. - Miket hordasz össze, te ember? A füled hallja, hogy milyen szavak jönnek ki a szádon ? -Míg ön vadászott, Hürrem szultána parancsa érkezett miszerint Hurricihán szultánát (makedonia) Skopiyébe száműzzem. Ellenkező esetben, tudatja a dolgot a nagyúrral és rosszabb vége lesz. Akkor kényszer alatt vinnék el. -És mi köze van az elmondottaknak Hurricihánhoz? -Amikor ezt megtudta, felajánlott egy titkos egyességet Hürrem szultánának. Itt maradása fejében egy titkot akart vele megosztani. - Ez egy hazugság. Megrágalmazod Hurricihant. Ő szereti Mustafa bátyámat. nem tenne ilyet. -Viszont önt jobban szereti ,hercegem. ---------------------------- -Milyen lett? Mostanra jobb lett nemde? -Te voltál-e mond meg? Te voltál-e az aki Mustafa bátyámat elárulta? -Miről beszélsz te Beyazit? Semmit sem értek abból amit mondasz. - MIndent tudok Hurricihan. Az anyámmal titkos megállapodást kötöttél annak fejében, hogy itt maradhass. -Tehetetlen voltam Beyazit. Egyszer már elválasztottak tőled és Allah a tanúm, hogy ezért mennyit szenvedtem. Még egyszer nincs erőm elválni tőled. -És kinek köszönheted, hogy véget ért Hurricihan? Mustafa bátyámnak. Ő titokban elvitt téged a saját palotájába, ott összehozott minket...ez lett volna a viszonzás?... -Én nagyon sajnálom...érted a képes vagyok akár a pokolba is égni... -Semmi kifogás nem bocsájttatja meg a tettedet. Ezentúl az arcodat sem akarom látni. - Beyazit!

6.rész

117. rész vége…

Süleyman Sokulluhoz: „Látod a Galata tornyot? Teljes pompájában és méltóságában áll itt köztünk… És az Aya Sofia? Az embernek teljesen elakad a lélegzete is ettől a fenséges épülettől! Hogy van a főépítészem, Sinan? Elég rég nem láttam.” Sokullu: „Mint tudod, olyan szorgosan dolgozik, mint egy méhecske. Mehmet Hercegünk mecsete a jövő évre el is készül. És egész jól halad a Mihrimah Szultána üsküdari mecsetével.” Süleyman: „Jó. Amikor befejezi, azt akarom, hogy egy másik mecset építésébe kezdjen bele, amely reprezentálhatná hatalmamat és törvényeimet. Informáld, hogy gondolkodjon ezen. Azt akarom, hogy ez a projekt fenségesebb legyen mindennél, hogy a többi mecset ennek az árnyékába se érhessen, hogy ez az építmény évszázadokra fent maradjon. Teljes mértékben megbízom benne… mindeddig nem hagyott cserben.”

A következő jelenetben láthatjuk, amint Beyazit festeni tanítja Hurichihant… Majd egy aga bejelenti, hogy követ érkezett Amasyából. Yavuz az, átadja Mustafa levelét: „Szultánunk tudomására jutott a titkom, hogy feleségül vettem Mihrünissát… méghozzá egy levélből, melyet Kutahyából küldtek. Nem illik hozzád, hogy színleled előttem, hogy őrzöd titkomat, aztán mégis elárulsz. Nagyon mély sebet ütöttél belém. Milyen szomorú, hogy attól az embertől kapom a legnagyobb pofontot, aki a legközelebb áll hozzám. Nagyon nagy leckét adtál nekem.”

Rüstem: „Kiderítetted, ki írta a levelet?” Zal: „Kikérdeztem mindenkit. De el tudod képzelni, mennyire nehéz ez az ügy.” Rüstem: „Rengeteg szolgáló van. Csak találsz valakit, aki hajlandó beszélni! Ha nem találsz senkit, téged foglak felelősségre vonni!”

Beyazit beront Lalához számon kérni a levélben foglaltakat…

Mihrimah panaszkodik az apjának, hogy nincs más választása, mint öltözködéssel és ékszerekkel foglalkozni. Mások döntötték el, hogy ő ki legyen, kit szeressen. Tudja, hogy mindez érte történt, mert ha hagyták volna, hogy önmaga döntsön, biztos hibákat követ el. Hozzáteszi, hogy habár ezek az ő hibái lettek volna, és legalább a saját útját járta volna. „Most olyan vagyok, mint egy törött üveg, melyet óvni kell, törődni vele. Senkit sem tudok boldoggá tenni… nem is ismerem magam… Anya és a közted levő szerelem árnyékában nőttem fel, és megfosztottam magam ettől az érzéstől. Talán, nem értesz meg engem, de kérlek, fogadd el döntésemet!” Süleyman: „Biztos vagy benne?” Mihrimah bólint.

A következő jelenetben Beyazit kiábrándul Hurichihanból…

Hürrem Rüstemnek: „A Szultán a legjobb döntést fogja meghozni. A háború előtt biztos nem engedélyezi a válást.” Mihrimah csatlakozik hozzájuk: „Közöltem a Szultánnal a döntésemet. Ő meg engedélyezte a válást… a hadjárat után. Válásunk ellenére folytathatod munkádat ebben a pozícióban.” Rüstem: „Ezek szerint, nem ismertél meg engem…”Ezek után Rüstem felkeresi a Szultánt. Süleyman: „Nem így akartam. Meg vagyok veled elégedve. Nagy Vezírként fogod folytatni szolgálatod.” Rüstem: „Nagyon kedves tőled… de kérlek, bocsáss meg.” Letérdel elé, és átnyújtja a pecsétet. Süleyman: „Tudatában vagy azzal, mit művelsz?” Rüstem: „Én mindig azt tettem, amit egy hozzád hű szolga csak tehet. Szerencsére, mindig támogattál. De a legfontosabb támogatóm Mihrimah Szultána, hiszen mélyen szeretem őt. Azért vettem feleségül, mert nagyon mély szálak fűznek hozzá, nem pedig a hatalom és rang miatt. Ő ad nekem erőt az élethez. Ha ő már nem lesz velem, nem leszek olyan erős, hogy ellássam feladatom, és te is meglátod gyengeségemet.” Süleyman: „Állj fel… Te és Mihirmah hirtelen döntést hoztatok. Az ilyen fontos ügyekhez érettség kell. Neked is meg kell várnod a hadjárat végét. És amikor eljön az ideje, újra tárgyaljuk ezt az ügyet. És ha akkor is fel akarod adni a pozíciódat, akkor az életeddel felelsz.”

Selim gondolataiba merülve bámulja kandallóját, mikor Nurbanu érkezik. Informálja a Herceget, hogy minden készen áll, akár már aznap indulhatnak is a fővárosba. Mikor Selim nem reagál, Nurbanu kérdi, hogy még mindig Dimintrin jár-e az agya? Selim azt mondja, azt az ügyet végleg lezárták, holnap megkapja a pénzét, és kész. Nurbanu nem érti, hogy akkor most miért olyan szomorú? Kérleli, ne foglalkozzon tovább ezzel az üggyel. Hibázott, megfizette az árát. Vége van.

Hürrem Süleymannal beszélget: „Mivel Selimet nevezted ki a főváros őrzőjének, nem kell aggódnod míg távol leszel.” Süleyman: „Allah akaratával… Nem akarok a főváros dolgaival foglalkozni, mert ez egy igen hosszú és nehéz háború lesz.” Hürrem: „Nem érdekes, mennyire lesz nehéz, én biztos vagyok benne, hogy győzedelmeskedni fogsz. De nem is történhet másképp, hisz az egész világ a te lábaid előtt hever. Még mindig fényes jövő áll előtted. Ki másnak lehet ilyen nagyszerű sorsa?” Süleyman: „Én is meghalok egyszer, mint mindenki más.” Hürrem: „Igen, de lábnyomod örökké a földön marad. Évszázadok, évezredek múlnak el, és az emberek még mindig a te nagyságodról fognak beszélni. Ha nem ez a legfontosabb, akkor mi?”

Elkas Rüstemnek: „Hogy tetszett Mihrimah Szultánának az ajándék? Ha nem tetszett, tudok más ékszert is ajándékozni neki.” Rüstem: „Milyen pompás!” Rüstemnek eszébe jut a jelenet, ahogy átadta Elkas az ajándékát. Ökölbe szorul a keze, majd azt mondja: „Valaki egy elfogadhatatlanul vakmerő levelet írt Mihrimah Szultánának. Ha megtudom, ki volt az, elkapom, és a saját kezemmel ölöm meg! Szóval, tartsd nyitva füledet, Elkas Mirza! Ha hallasz valamit, tudasd velem! Én mindenkiben kételkedem, még azokban is, akik közel állnak hozzám.” Elkas: „Nem értem…” Rüstem: „Nagyon is jól érted! Elég nyilvánvaló, hogy miről beszélek!”Megérkezik Zal, és közli, hogy sikerült kiderítenie, ki írta a levelet. Rüstem: „Ki?” Zal: „Fatma Szultána. Megtaláltam azt a szolgát, aki a levelet közvetítette. Melek adta neki…” Rüstem megkönnyebbül, majd hátba veregeti Elkast, hogy felejtsd el, barátom, amit az előbb mondtam, tárgytalan. Majd Mihrimahhoz siet.Az ajtónál az aga azt a parancsot kapta, hogy senkit ne engedjen be. Rüstem: „Annyira unalmas állandóan elmondani az embereknek, ami amúgy is egyértelmű… Mit is mondtál?!” Így bejut Mihrimah szobájába…Mihrimah: „Most már szokásoddá válik, hogy engedély nélkül lépsz be a szobámba?!” Rüstem jelez a szolgáknak, hogy hagyják őket magukra, majd megszólal: „Van valami, amiről tudnod kell.” Mihrimah: „Már hallottam, hogy jártál a Szultánnál, és kérted visszaléptetésedet.” Rüstem: „Most hagyjuk a munkámat. Ha az életemet adnám érted, az se érdekelne téged. Mindketten tudjuk. De tudod az okát, hogy miért süllyed minden? Miért ért minket ez a csapás?” Mihrimah: „Még hányszor kell ezt nekem elmondani?!” Rüstem halvány mosollyal: „Bárkit is képzelsz, hogy azt a levelet írta neked, tévedsz. Nem az volt, akire gondolsz. Nem ő írta. Fatma Szultána volt! Becsapott téged!” Mihrimah megfordul, hogy elrejtse érzelmeit. Rüstem belesúgja a fülébe: „Ki gondolta volna, hogy őméltósága Mihrimah Szultána egy ál levél miatt saját maga áldozata lesz? Milyen szomorú.” Még közelebb jön. „Allah adjon neked nyugodalmas jó éjszakát!” Távozik. Mihrimah dühében lesöpri asztaláról a holmikat…

Reggel Fatma cicomázza magát, Melek közben megpróbálja meggyőzni, hogy gondolja át, mit fog tenni: „Nagyon veszélyes! Ha valaki meglát!” Fatma: „Tudd a helyed! Nem pont téged foglak megkérdezni, mit tegyek!” Melek: „Én csak azt szeretném, ami neked jó.” Fatma: „Akkor ne tarts fel!” Melek szomorúan álldogál, mire Fatma: „Szerelmes vagyok! Ne aggódj, reálisan látok! Tudom, hogy egy bizonyos korban a szív gyorsabban ver! A fiatalkori szerelem már a múlté. Olyan hosszú idő után most ismét érzem a szerelmet! Nem is álmodtam erről!”

Mihrimah az ágyán ülve gondolkodik. Hürrem érkezik hozzá, észreveszi a rendetlenséget: „Hallottam, mit művelt Fatma Szultána. Nem akarod szembesíteni és megfizetni neki?” Mihirmah: „Mennyire süllyedjek még le, anya? Már így is szégyenkezem!”

Dimitri a házában várakozik, mikor lovasok zajára lesz figyelmes. Az ajtó kinyílik és Selim lép be. Dimitri: „Nem vártam, hogy személyesen ön érkezik!” Selim: „Miután én indítottam el ezt az egészet, én is akarom befejezni. Itt a pénz, amit akartál.” Dimitri boldogan érinti meg az érméket. Ebben a pillanatban Gazanfer egy tőrt tart a nyakához. Dimitri: „Mit csinálsz?” Selim: „Eljöttél hozzám a palotámba, megfenyegettél, és azt feltételezed, hogy hagylak elmenni?” Dimitri: „Nincs más választásod, különben Eftalya elmond mindent.” Selim jelez egy agának, hogy mutassa meg, náluk van az asszony. Dimitri: „Hogyan?” Selim: „Áruló! Előtted egy Herceg áll! Tényleg úgy gondoltad, hogy el tudsz rejtőzni előlem?” Dimitri: „Hercegem! Ezt én tettem veled!” Gazanfer ebben a pillanatban végez vele. Eftaya ekkor felkiált, hogy ő nem is volt hibás, de vele is végeznek. Selim megparancsolja, hogy gyújtsák fel az egész épületet.

Süleyman azon a helyen sétál, ahol az ő mecsetét fogják felépíteni. Süleyman úgy véli, ez a hely megfelelő lesz, hogy jelképezze erejét és méltóságát mind a barátai, mind ellenségei előtt. Megkéri Sokullut, hogy tájékoztassa Sinant, hogy oda szeretné építtetni az új mecsetet. Sokullu továbbítja Sinan mester örömét, hogy milyen megtiszteltetés ez neki, hogy már évek óta ilyen monumentális alkotáson ábrándozik. Sinan úgy tervezi, hogy négy minaretet épít a mecsetbe, amelynek az a jelentősége, hogy Süleyman Szultán a negyedik Szultán Isztambul alapítása óta. Mivel Süleyman a tizedik ottomán uralkodó, ennek a négy minaretnek tíz erkélye lesz. A dómnak négy masszív oszlopa lesz, 12 m magasan. Süleyman: „Mondd meg Sinannak, hogy egy megfelelő időben látogasson meg a palotában, és hozza magával a terveket.” Sokullu: „Igenis, Nagyuram.”Süleyman távozik, miközben mindenki rózsát dob lába elé.Ibrahim: „Mikor kezdtem magam nagyobbra tartani, mint Allah teremtményét? Mikor loccsant ki először szívemből és lelkemből a büszkeség? Amikor meglátott engem magasabbra szárnyalni, mint mások, és elkezdett szeretni. Ezen a napon felemeltem a fejem, és belém ültették a magvakat.. a gőg magvait.”Süleyman közben belép a palotába.Ibrahim: „Ha én vagyok a hold… ha én vagyok a hold fénye, akkor ő a forrás. Ő az én napom. Ő az egyetlen, aki jobbnak lát a többieknél, aki jobban is szeret. Ő az, aki a lelkembe szórta a büszkeség magvait. Hasonló magvakat, melyeket Azazel (Sátán) kapott, hogy fellázadjon. Ő kezdte a háborút, ami a feltámadás napjáig tart. Ahogy Azazelnek a vesztés lett a sorsa, ahogy előkészítette élete végét, a magvak úgy készítik elő az enyémet, mert minden életnek meg van a saját végítélete.”Süleyman a koronáját nézi, megérinti. Megérinti a naplót, kinyitja, elkezdi olvasni, majd mély fájdalom ül ki az arcára. Megpróbál felállni, de helyette összeomlik. Afife ekkor érkezik meg, Lokman segítségével ágyba teszik, orvost hívnak hozzá.

Közben Fatma Elkassal találkozik. Fatma nem is érti, hogy talált oda, a lábai nem engedelmeskedtek neki. Elkas Fatma elé borul, neki adja szívét.

Hürrem és Mihrimah beszélgetnek: „Ne gondolj Fatma Szultánára többé. Megnyugodhatsz, megfizet azért, amit tett.” Miután Hürrem távozik, Gülbahar: „Szultánám, tudom, mennyire megbántott Fatma Szultána. De ne aggódj! Van egy titka, amit most tudtam meg! Láttam, hogy álruhában elhagyja a palotát. Így agákat küldtem utána. Azt mondták, hogy Elkassal találkozott titokban egy házban a piac környékén. Nyilvánvaló, hogy viszonyuk van!”

Süleyman végre kinyitotta a szemét. Kérdi, mi történt? Afife elmondja, hogy elájult. Az orvos vörösséget és gyulladást látott a hátán, de még nem tudja, mi lehet az. Süleyman megtiltja, hogy bárkinek is elárulják a történteket, különben fejüket véteti! Ezek után mindenkit kiküld a szobából, ő meg felkel, elkezdi olvasni a naplót.Ibrahim: „Tudom, hogy egyszer eljön az a perc, amit annyira nem várok. Amíg egy ködös hegy tetején állok, melyen még senki sem korábban, a világ tetején… a világot birtokolni… én vagyok a jég, melynek a nap jelenlétében nincs ötlete. Nem vagyok azzal tisztában, hogy sugarai megütik arcomat … azzal emlékeztet, hogy belesúg a fülembe. Tartsd magad mindentől távol amennyire csak lehet, te Ádám gyenge fia vagy. Csak egy lélegzetvétel formálja életed, és egy ugyanilyen lélegzetvétel az, ami elszakít mindentől, amit korábban birtokoltál.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése