Csodálatos Század Viki&Henni forditásai Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

A blogban található összes fordítást szerzői jogvédelem illeti. Annak bármilyen formájú felhasználásához a tulajdonos írásbeli engedélye szükséges!Csodálatos Század Viki&Henni forditásai a török részekből Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

2013. október 23., szerda

108.rész leirása

-Fatma szultána sokkal erősebb mint a többi testvére akivel harcba szállt eddig felséged.Igazából neki az egyetlen célja Musztafa herceget trónra emelni.Ezért bármire képes.--------------------- Mihrunisa olyan mint egy tűzszikra. A herceg meg a puskapor. Előre lehet tudni mi történik ha közel kerülnek.--------------- Manisában nagy a keveredés. Egy kereskedő halálának az okozója lett. Ha ez a fenség fülébe jut, Szelim herceg szempontjából ez egyáltalán nem lesz jó.------------- Akkor álljunk neki a készülődésnek Musztafa. Együt megyünk Manisába.----------------Én tisztában vagyok vele, hogy én mit szeretnék. Amit nem tudok az, hogy Ön hercegem mit akar.-------------A herceg a termeténél nagyobb dolgokba ártja magát.-Mit csinálunk vele elvesszük az életét?- Neeeem! Az életéből a életértelmét vesszük el.---------------------Ha óhajtja Szultánám, ahogy a pasát idehozattam, azt is felfedhetem, hogy a házasságának véget vetett.


Fatma: „Valami azt súgja nekem, hogy ismételten fiad fogszületni, Nagyuram.”
Hürrem: „Nem lesz több herceg ebben a palotában.”
Sümbül: „Akkor most mi tévők legyünk?”
Hürrem: „Meg kell szabadulni tőle.”
Sümbül: „Hogy tehetnénk? Ő az uralkodó gyermekét hordja aszíve alatt!”
Hürrem: „Nem tőle. Fatmától.”
Rüstem: „Kapitány Pasa. Ali Agával szövetkezik. Úgy tűnik,minden, amin keresztül mentünk az Kapitány Pasa miatt volt.”
Hürrem: „A vágyakat meg kell fizetni. Meg kell mondanunkneki.”
Barbarossa: „Hogy van a mi Mihriham Szultánánk? Remélem,jól.”
Hürrem: „Mihrimah!? Mihrimah!!!!!”
Rüstem: „A kedvencedről kérdezlek. Ki a te kedvenced?”
Hürrem: „Amíg az én drága Mehmetem miatt szenvedtem …”
Süleyman: „Nyugodjék békében …”
Rüstem: „A lányod? Vagy talán Mustafa Herceg?”






108. rész

Süleymant látjuk, amint Valériának épp egy nyakláncot ad át, majd megcsókolja homlokát. A jelenetet Fatma nézi végig. Hürrem lentről nézi: "Most biztosan nagy a boldogság, hogy annyi év után ismét gyermek fog születni." Süleyman: "Ez az Úr ajándéka. Jöjjön a gyermek biztonságosan a világra és legyen egészséges!" Fatma: "Úgy érzem, hogy újabb herceg fog születni!" Aztán Süleyman észreveszi, hogy Hürrem nincs a teraszon...

Hürrem mérgesen a szobájába ment: "Nem! Nem engedem! Nem fog még egy herceg megszületni a palotában!"

Rüstem a gondolataiba meredve a tüzet pisztkálja, mikor megzavarják: "Nagy Vezír! Mahmud Aga érkezett meg, és bebocsátást kér tőled." Mahmud belép. Rüstem: "Gyere közelebb. Azt hallottam, Zal Mahmudnak hívnak az emberek." Zal: "Így igaz, méltóságos Pasa. Azzal, hogy egy birkózót a földre kényszerítettem, az enderuni emberek ezt a nevet adták nekem." Rüstem: "Ismerted Aziz Agát?" Zal: "Persze, ismertem!" Rüstem: "Akkor azt is tudod, mi történt vele ... ő volt a jobb kezem ... hűségesen szolgált azóta, hogy Diyrbekirbe kerültem. De megfizette az árát azzal, hogy lefejezték. Nos, készen állsz, hogy átvedd a helyét? Hajlandó lennél az életed árán is engem szolgálni?" Zal: "Feláldozom életemet a tiédért." Rüstem: "Perzsa legendák szerint, Zal bátor harcos volt ... Allah akaratával, méltó lehetsz nevedre ... mert mostantól veszélyes feladattal bízlak meg. Természetesen, életemet Allahra bízom ... és mostantól rád." Aztán felmutatja a vörösre izzott pálcát, melyet Zal megragad, anélkül, hogy felszisszenne! Zal: "Nincs olyan fájdalom, ami nagyobb lenne a hűségemnél, méltóságos Pasám."

Ali Aga: "Láttad Rüstem Pasa helyzetét ... még az árnyékától is fél." Barbarossa: "Allah akaratával az állam megszabadul tőle is és az árnyékától is." Ali Aga: "Azok után, ami történt, nehéz lesz megmaradnia pozíciójában." Barbarossa: "Igen, jó lenne, ha eltávolítanák, de ne feledjük, ki áll mögötte. Ezért nem lesz olyan egyszerű." Ali Aga: "És most, Pasám? Van valami utasításod?" Barbarossa: "Először hagyjuk, hogy Szultánunk meghozza döntését ... talán a mi szájunk íze szerint alakulnak a dolgok."

Rüstem: "Nyilvánvaló, hogy Ali Aga nincs egyedül. Meg kell találnunk, ki áll mögötte. És be kell bizonyítanunk." Zal: "A janicsárok tucatnyian vannak. Csak van egy megvesztegethető közöttük." Rüstem: "Ebben az esetben, mutasd meg, mit tudsz."

Mihrimah: "Pasám!" Rüstem: "Szultánám! Most elmehetsz, Aga." Mihrimah: "Ki ez?" Rüstem: "Ő az, aki Aziz Aga helyét fogja betölteni. Mostantól, ő mindig velünk lesz biztonsági okokból." Mihrimah: "Nem látom értelmét sietségednek. Van oka annak, hogy lépéseket teszel a biztonságunkért?" Rüstem: "Nem ... csak elővigyázatosságból ... Hogy vagy? Hol van Humasha?" Mihrimah: "Napok óta látom, hogy valami nincs rendben ... nem eszel, nem iszol ... éjszaka többször felébredsz ... Annyi őr van a palotában ... még a kertbe sem tudok kimenni. Mi történik itt, Rüstem? Mit rejtegetsz előlem?" Rüstem: "Megpróbálnak megölni, Mihrimah." Mihrimah: "Mit jelentsen ez? Ki merészelné?" Rüstem: "Az ellenségeim ... mindent megpróbálnak, hogy megszabaduljanak tőlem ... ha ez így folytatódik, még sikerül nekik." Mihrimah: "Ez lehetetlen ... Az anyám nem hagyná. Mindent megtenne, hogy ezt megakadályozza." Rüstem: "Bárcsak én is ilyen biztos lennék benne, mint te ..."

Mihrünissa a célbalövést gyakorolja, mikor Mustafa feltűnik. Azt mondja, hogy íjjal nem annyira ügyes, mint karddal. A lány azt feleli, hogy ez csak azért van, mert éjszaka nem tudott aludni. Mustafa kérdi, mi nem hagyta nyugodni, talán csak nem szívügyek? A lányt ez sokkolja és megismétli korábbi szavait: "Ha el is mennék, a szívem itt maradna..." Elmosolyodik, erre Mustafa témát vált. Apja felől érdeklődik, hogy üzent-e már. A lány azt modja, hogy igen, levelében apja kifejti, hogy nem tartja jónak, hogy lánya ott maradt Amasyában, de ugyanakkor a lányra bízza. "Azt hiszem, megadtam neked a magyarázatot, és te megértetted ... nem igaz?" Ezután távozik.

Mahidevran érdeklődik Fidannál, hogy követi-e Mihrünissát. Fidan igennel válaszol. Legutoljára a kertben látta, majd hozzáteszi, hogy már rég nem látta a lányt a Herceggel. Úgy véli, szándékosan kerülik egymást, mert talán gyanakodnak rá, hogy figyeli őket. Mahidevran: "Mihrünissa olyan, mint a tűz, az én Hercegem meg a puskapor ... Ha ők összejönnének, nem tudhatjuk, mi történne. Az biztos, hogy sok fejfájást okoznának! Mindenesetre,, aki megpróbálja megtámadni, biztos keres valamit. Amilyen gyorsan csak lehet, el kell a lányt küldenünk." Fidan: "A nő el akart menni, de te marasztaltad, Szultánám." Mahidevran: "Honnan tudhattam volna, hogy érez? Mindegy is. Az a hely, ahová menni akar, nincs olyan messze. Ott nehezen tudnánk követni. Ha itt marad, mindez könnyebbség számunkra."

Atmaca, ahogy Mihrünissa felszáll a lovára, beszélni készül vele. Mihrünissa: "Mi történt, Atmaca? Vagy talán híreket hoztál?" Atmaca: "Yavuznak Isztambulba kell mennie. Ha írnál levelet apádnak, akkor oka is lenne, hogy menjen." Mihrünissa: "Értem. De mi az igazi ok?" Atmaca: "Néhány dolog után kelle nézni, főleg Sheyhul Islam Fenerizade miatt kelle oda menni." Mihrünissa: "Miért? Mi történt?" Atmaca: "Már egy ideje el akarja távolítani pozíciójából Rüstem Pasa, és mi nem hagyhatjuk, hogy ez megtörténjen. Fontos, hogy a kezünkben tartsuk ezt a pozíciót." Mihrünissa: "Rüstem Pasa a saját aggodalmaival van elfoglalva, nem gondolhat a Sheyh megtámadására." Atmaca: "Nagyon hasznos, hogy megelőzéseket tegyünk ... erről jut eszembe, láttalak a Herceggel ... remélhetőleg, nincs probléma." Mihrünissa: "Nem. Miért kérded?" Atmaca: "Csak akartam tudni, volt-e valami. Nem is tudom." Mihrünissa: "És ha lenne, elmondanám, nem igaz?" Atmaca: "Természetesen."

Fatma megérkezik a Hárembe, ahol Afiféhez szól: "Szólj a szolgáknak, hogy hozzanak édességet és serbetet." Afife: "Mi történt, Szultánám?" Fatma: "Szultánunk kedvence állapotos ... remélhetőleg egy hercegnek ad életet." Sümbül fentről hallja a hírt. Hürrem a szobájában, Fahriye valami innivalót ad neki. Sümbül érkezik: "Szultánám ... Fatma Szultána épp az imént jelentette be, hogy Nazenin (Valeria) muszlim lett." Hürrem: "Amikor odaküldték, ti ketten is ott voltatok! Fahriye? Mi történt az orvosnál? Azt mondtad, a nő nem lesz terhes!" Fahriye: "Esküszöm, megtették az előkészületeket ..." Hürrem: "Akkor, honnan ez a terhesség dolog? Vagy talán hazudnak? Igen? Mi más lehet???" Sümbül: "Sajnos, az igazat mondják ... Fatma Szultána többször is járt a Szultánnál ..." Fahriye: "Ez lehetetlen, Sümbül Aga. Lokman mondta volna nekünk." Sümbül: "Lokmannak fogalma sincs erről! Úgy tűnik, félrevezették! Szultánám! Most mi tévők legyünk?" Hürrem: "Meg kell szabadulnunk tőle." Sümbül: "Hogyan Szultánám ... végül is a Szultánunk gyermekét hordja a szíve alatt!" Hürrem: "Nem róla beszélek, Sümbül. Hanem Fatmáról. Figyelmeztettem, de nem hallgatott rám. Olyan nyelven kell vele beszélnünk, amit megért."


2. rész

Fatma közben a Háremben: "Kürtöld ki a világba ... végre, annyi év után, Szultánunknak ismét gyermeke születik ... az egész világnak hallania kell ezt a boldog hírt!" Afife: "Vége lesz a világnak ..." Fatma: "Én voltam az, aki bejelentette ... látnod kellett volna az arcát! Azt hittem, hogy dühében elájul és meghal!" Afife: "Allah óvja őt!" Fatma: "A védelemről beszélve ... óvatosnak kell lenned. Figyelmeztesd az agákat, hogy semmi sem történhet a lánnyal. Ha mégis, téged foglak hibáztatni!"

Nurbanu: "Látnod kellene a velencei bálokat! Ruhák mindenféle színekben! Különféle maszkokat viselnek! És ... hogy is hívta Canfeda ... oh, igen ... tánc! Férfiak és nők az egész éjszakát áttáncolják." Selim: "Szóval, férfiak táncoltak veled?" Nurbanu: "Nem olyanok a táncok, mint itt. Gyere, hadd mutassam meg."

Közben Gazanfer Agának elmondták, hogy egy asszony panasszal élt a palotára, és elment egészen a bíróig. Gazanfer tudni akarja, milyen problémáról van szó. Az aga elmondja Gazanfernek, hogy arról a nőről van szó, aki a férje miatt jött ide a palotába, akit a piacon megöltek. Canfeda érkezik, és kérdi, mi történik, attól tart, Nurbanu csinált valami rosszat.

Süleyman Barbarossával beszélget. Bejelenti, hogy végzett a nyomozással. Süleyman a személyes véleményét kérdi. Barbarossa azt mondja, hogy Rüstem hibázott. Viszont, nem gondolná, hogy Rüstemnek rossz szándékai vannak, csak éppen nincs meg a kellő tapasztalata a nagy Vezíri poszthoz. Süleyman azt mondja, hogy ha nincs más, akkor távozhat. Barbarossa folytatja, hogy nagy a zúgolódás az emberek és a janicsárok között, és ha a békét nem teremtik meg, akkor ez az elégedetlenség csak nőni fog, és annak nagyon rossz lehet a vége.

Mihrimah egy szolgától kérdi, mireföl osztogatnak édességet. A szolgáló elmondja, hogy a Szultán ágyasa gyermeket vár. Mihrimaht sokkolja a hír.

Hurichihan csak Beyazitra tud gondolni, míg Gülfem és Fatma beszélgetnek: "Még mindig nem tudom elhinni. Ez azt jelenti, hogy sikerült! Hogyan reagált a Szultán?" Fatma: "Örült, Gülfem. Ebben a korban egy gyermek születése másfajta boldogság. Meg kellene köszönnünk Hürremnek! Azzal, hogy leállt a ciklusa utat engedett másnak is a Háremben. Így a Szultán ismét fiatalnak érezhette magát." Gülfem: Ha úgy történik, ahogy mondod, allah akaratával ... Hürrem meg fogja akadályozni, hogy megszülessen!" Fatma: "Az, akit te most Hürremnek hívsz, a térdén csúszik! Ne aggódj miatta!"

Hurichihan engedélyt kér, hogy kimehessen a kertbe egy kicsit sétálni. "Igen! Menj csak! Én a te korodban, amikor megpróbáltam lekötni, utols se tudtak érni! A vérem állandóan hajtott!" Gülfem: "Dicsőítsük az Urat, a véred még mindig forr, Szultánám."

Mihrimah az anyjától kérdi, hogy igaz-e, hogy a lány terhes. Hürrem úgy reagál, hogy a hírek mindenhová eljutnak... Mihrimah azt mondja, hogy ő egy szolgálótól tudta meg a Háremben, különben Rüstemről jött beszélgetni. Mihrimah elpanaszolja a dolgot a janicsárokkal és hogy ő csak most hallott erről. És különben is ő az utolsó, aki mindent megtud. Hürrem: "A biztonságod miatt van ez, Mihrimah." Mihrimah: "Nem nekem van szükségem védelemre. Rüstem ... olyan gyanakvó ... senkiben sem bízik meg ... Beszéltél az apámmal? Ő neki mi a véleménye?" Hürrem: "A nyomozás folyamatban van ... a többi meg biztosítva van ... nem hinném, hogy bármi is kiderül." Mihrimah: "Megpróbálták megölni és te azt mondod, hogy próbáljak meg megnyugodni?!" Ha nem akarod megvédeni, akkor mondd azt! Akkor majd én megteszem, ami szükséges!" Hürrem: "Már egyszer utáltál engem, mikor nem akartál férjhez menni ... most pedig az ő sorsa miatt veszekszel velem ... megmondtam, hogy egy nap megszereted." Mihrimah: "Itt nem szerelemről van szó ... ő a férjem ... a Szultán lányának a férje ... az ő jó hírneve, az enyém is! ... De ne aggódj. Rüstem hűséges hozzánk ... nem érhetnek hozzánk ... nem engedem! ... Kételkedsz a hűségében?" Hürrem: "Látod, Mihrimah! Megpróbálnak bekeríteni minket. Megpróbálom megvédeni magunkat ellenségeinktől. Allah óvjon minket a barátainktól!"

Cihangir és Hurichihan a kertben beszélget. A lány Beyazitról érdeklődik. A fiú a hegedűről kérdez. A lány megígéri, hogy majd játszik neki. Van egy másik hegedűje is, azon viszont nem bír játszani, mert az az apjáé volt. Cihangir azt mondja, hogy most, hogy a bátyja elment, ő egyedül érzi magát, de ha Hurichihan nem lenne ott, teljesen egyedül lenne. Hurichihan rátér az új baba témára. Cihangir sokkos tekintetéből az derül ki, hogy tőle tudja meg. A lány megpróbálja vigasztalni, mindhiába.

Rüstem Süleyman szobájába tart. Lokman kérdi tőle, hogy hallott-e arról a nőről, aki a Szultánhoz ment be a tudta nélkül? Rüstem: "Milyen nőről beszélsz?" Lokman: "Nem tudod ki a terhes?" Majd tájékoztatja Rüstemet, hogy a Szultán épp pihen, és azt kérte, később jöjjön.

Nurbanu királynőként sétafikál a Háremben. Kéri Canfedát, készíttettesse elő fürdőjét. Kérdi, hogy megkapták-e, amit kért, Canfeda szerint, az túl drága volt. Nurbanu azt felelte, majd ő kifizeti, van pénze. Selim adott neki pénzt és Hürrem is. Canfeda úgy véli, tartsa meg, most más gond van ... a Herceg fejében ... kéri, menjen vele ...

Selim azt mondja Gazanfernek, hogy a szennyezett vízzel foglalkozniuk kell. Gazanfer informálja, hogy a Divan készen áll és várja őt. Gazanfer hozzáteszi, hogy van még egy fontos dolog, amiről tudnia kell. Selim: "Történt valami?" Gazanfer úgy dönt, hogy jobb, ha inkább nem mond semmit, inkább kéri a Herceget, menjenek ki a piacra.

Nurbanu és Canfeda bemennek egy szobába. Canfeda: "Annak a férfinak, akit megöltek a piacon, a neje a bírónak panaszkodott." Nurbanu: "Ez nem jó ... Hercegünk mindent elfelejtett ... Hercegünk nem tudja ezt meg." Canfeda: "Hogyan? A nő panaszkodott ... előbb vagy utóbb úgyis megtudja." Nurbanu: "Nem fogja megtudni. Mondtam. Szólj Gazanfer Agának! Beszélnem kell vele."

Beyazit megérkezik Kutahyába, ahol fiaival, Orhannal és a még kisbaba Osmannal találkozik. Ágyasa, Rana elmondja, hogy fiaik gyorsan nőnek és ők is vitéz hercegekké fognak válni, akárcsak az apjuk. "Hogy vagy Rana?" A nő azt feleli, jól, viszont Beyazit fáradt, visszavonul. Beyazit Lalájával találkozik. "Amikor elmentél, teljesen másmilyen voltál, mint most. Teljesen megváltoztál." Beyazit: "Amikor elmentem, voltak reményeim. Amikor a Szultán Selimet választotta, utolsó reményem is elveszett." Lala: "Megkaptam a rossz híreket Hercegem. Azóta tulajdonképpen nem aludtam. Nem tudtam kipuhatolni, hogyan hozhatott ilyen döntést a Szultán. Hürrem Szultána, Mihrimah és Rüstem jelenléte ellenére ..." Beyazit: "Mihrimah és Rüstem megtették, amit tudtak. Ezt már az anyámról nem mondhatom el." Lala: "Mondott neked valamit ... nyíltan állította, hogy ő javasolta Selimet?" Beyazit: "Nem. A Szultán saját döntése volt." Lala: "Ebben az esetben, még mindig van remény." Beyazit: Milyen remény, Lala Mustafa? Selim Manisában van, én meg Kutahyában!" Lala: "Egy ideig Mustafa Herceg is volt Manisában ... de ő még mindig száműzve van Amasyában." Beyazit: "Mire gondolsz?" Lala: "Igazából a te gondolataid érdekelnek, Hercegem ... Mi az, amit te akarsz?" Beyazit: "Azt akarom, hogy Selim eljöjjön Manisából, mert nem érdemli meg. Keressünk egy megbízható, erős férfit, aki készen áll Manisába menni. Ő lesz a szemünk, és fülünk. Meg kell tudnunk, mit csinál a fivérem Manisában."

Nurbanu, Canfeda és Gazanfer beszélgetnek. Nurbanu: "Ugye nem tudhat erről a Herceg? Például ha megemlíted a Herceg nevét?" Gazanfer: "Persze, hogy megtuja! Sőt! Még a fővárosba is eljut a híre!" Nurbanu: "Pont ezért mondom! A Herceg jövője miatt, játszanunk kell!" Canfeda azon tűnődik, hogyan merészelne bárki is Selim ellen tanúskodni.Gazanfer azt kérdi, hány embert tudnának megkérni, hogy maradjanak csendben, és mi legyen a bírókkal, hiszen még a Szultán sem szállhat szembe velük!" Nurbanu: "Szóval, akkor karba tett kézzel várjunk?" Gazanfer: "Mit tehetnénk ... megkeressük a megoldást. " Nurbanu: "Beszélhetnénk a nővel, hogy vonja vissza feljelentését, nemde?"


3. rész

A háremhölgyek kuncognak valamin, Hürrem fentről figyel. Valériára tekint, aki visszanéz rá. Sümbül érkezik: "Szultánám. Nem tudom, fog-e segíteni, de találtam valamit Fatma Szultánáról, amit feltétlen hallanod kell. Mint tudod, közvetlen válása után jött hozzánk, de nem azért váltak el, mert a Pasa tett valamit ... nem ... bocsáss meg ... bocsáss meg ... hanem Fatma Szultána!" Hürrem: "Biztos vagy ebben?" Sümbül: "Lokman Aga hallotta Fatma Szultána szolgálójától, Melektől."
Visszajátszás:
Lokman Aga: "Miattad csapják le a fejem, asszony! Miért kéne megbocsátanom neked?!" Melek: "Várj! Megteszem, amit kérsz!" Lokman: "Amit csak akarok, ha? Beszélj Fatma Szultánáról! Biztosan van titkolni valója, nem igaz?"
Hürrem: "Tulajdonképpen, nem vagyok meglepve ... ez is pont az, amit Fatma Szultána is megtenne ..." Sümbül: "Most mit tegyünk, Szultánám? A Hárem annyira szereti a pletykákat ... nagy felbolydulás lesz!" Hürrem: "Nincs okunk sietni, Sümbül. A felbolydulás majd akkor lesz, amikor én akarom."

Mihrimah az apjánál. "Napom, holdam jött el hozzám! Miért zavarnál?" Mihrimah: "Úgy volt, hogy Rüstem Pasa is jön, de nagyon el van foglalva az állam dolgaival. Apa, meghoztad már a döntésedet a janicsár ügyben? Rüstem hűséges szolgálód. Felelős vagyok érte ... Ne higgy a hazugságoknak, és a félrevezetéseknek, amik róla keringenek." Süleyman: "Látom, nagyon nyugtalan vagy ... ne szomorkodj feleslegesen ilyen dolgokkal."

Hürrem megérkezik a Hárem folyosójára és mindneki figyel. Fatma is ugyanabban a pillanatban érkezik: "Hürrem! Épp hozzád igyekeztem!" Hürrem: "Oh, tényleg? Mi történt?" Fatma: "Mi más még történhetett volna? Herceg érkezik a palotába! A lokmák olyan ízletesek voltak, de nélküled nem tudok egyet se lenyelni." Erre Hürrem is vesz egyet, beleharap, majd megjegyzi, hogy tényleg finom. "Remélhetőleg egy nap neked is lesznek gyermekeid, és akkor eggyütt ehetünk lokmát." Fatma: "Igen, Allahnak hála, az én állapotom még nem tart ott, ahol a tied ... Amikor akarom, lesznek gyermekeim." Hürrem: "Ha ez így van, azt javaslom, menj újra férjhez ... Mint tudod, az idő nem vár ... Hirtelen elillan fiatalságod, úgy, hogy észre sem veszed." Fatma: "Boldog vagyok a helyzetemmel ... Időmet a Szultánunk új hercegével fogom tölteni!" Hürrem: "És mi miatt vagy olyan biztos, hogy fiú lesz?" Fatma: "Az érzéseim aranyat érnek! És az ágyas állandóan csak édességet kíván ... Tudod, amikor egy állapotos nő édességet enne állandóan, akkor fiút vár, amikor nem, akkor lánya lesz." Hürrem: "Lehet, hogy így lesz a legjobb." Hürrem távozik. Fatma utasítja a lányokat, hogy folytassák a zenét és táncoljanak!

Mihrimah: "Bocsáss meg, nem gondoltam, hogy szomorúvá teszlek." Süleyman: "Te soha nem tudsz szomorúvá tenni! Boldoggá teszel!" Hürrem érkezik. Süleyman: "Hürremem! Épp a lányunkkal beszélgettem." Hürrem: "Ha ez négyszemközti beszélgetés, jöhetek később is." Mihrimah: "Nem, csak beszélgettünk." Mihrimah távozik. Süleyman kéri, foglaljon helyet. "Hürremem! Hogy vagy?" Hürrem: "Nem vagyok jól, Süleyman. Úgy értem, az az ügy a gyerekkel ... Nem vagyok olyan, aki elrejti az érzelmeit ez ügyben ... Fáj a lelkem ... mert egy másik nővel látlak ... és mindennek tetejében, még gyermeket is vár tőled ... Egyáltalán nem erről álmodtam ... ugyanakkor én magam küldtem be hozzád ... ez az igazság. Ilyen vagyok ... mindenkinek megvan a maga természete."
Süleyman versel:
"Én Hürremem! Ki választhat el tőlem? Mint a szívem, törjön össze apró darabokra. Oh! Én tündöklő szépségem! Ha könnyeket hullajtok és belül mély levegőt veszek. A felhőknek nem szabad sírniuk. Mint az én szemem, megtelik könnyel. Oh, Muhibbi! A szerelmeseknek nem szabad szétválniuk! Nem tudok szembeszállni és aztán segítségért kiáltani! Van még egyáltalán a világon még olyanvalaki, mint te?"

Hurichihan a szobájában épp ír valamit, mikor Fatma belép: "Mit csinálsz?" Hurichihan: "Csak olvastam." Fatma: "Add azt ide ..." Hurichihan színlel, de Fatma azt mondja: "Az ujjaid teljesen tintásak!" Fatma elolvassa a levelet, és elmosolyodik: "Szóval, szerelmes levelet írtál Beyazitnak." Hurichihan: "Nem tudtam megállni!" Fatma: "Akkor majd én megállítalak, mert ezzel mindent tökretennél! Nincs szükség a sietségre! Várd meg, míg ő ír neked először!" Hurichihan: "És ha nem ír?!" Fatma: "Az idő másképp halad számotokra, Hurichihan ... Minden idődet a négy fal között töltöd, és rá gondolsz ... De ő egy Herceg, sok fontos dologgal van elfoglalva ... Türelmesen kell várnod ... Biztos vagyok benne, hogy az első adandó alkalommal írni fog. Meglásd ... még talán ide is jön!"

Rana Beyazittal az ágyban: "Nagyon nehéz volt nélküled, Hercegem. Nagyon hiányoztál. Én is hiányoztam neked?" Beyazit: "Hát persze." Hirtelen eszébe jut Hurichihan ... Rana: "Jól vagy, Hercegem?" Beyazit: "Jól."

Rüstemet egy aga ébreszti fel, hogy Lokman érkezett és a Szultán hívatja. Mihrimah az anyjához siet. Hürrem: "Ne aggódj, Mihrimah! A Szultán azt teszi, ami helyes." Mihrimah: "Pont ettől félek ... Csapdába csalták Rüstemet ... nagy hibát követett el."

4. rész

Rüstem a Szultán előtt áll csendben, míg nem az Uralkodó azt mondja, hogy a janicsár ügy felkeltette figyelmét, és nagyot hibázott. Azt mondja, hogy Nagy Vezírként őt képviseli, legfőképpen a janicsárok előtt. Megkérdi, hogy az a munka, amivel megbízta, nehézségeket okoz-e neki, mert ha igen, akkor ott a kardja, tegye meg, amit meg kell tenni. Rüstem azzal védekezik, hogy legjobb tudása szerint dolgozott, hogy ne okozzon károkat. Süleyman már odít: a legnagyobb kár a gőgből és büszkeségből ered. Sem Allah, sem a nép nem szereti a gőgös, arrogáns embereket. Alit, Muhammad Próféta unakatestvérét idézi: "Mindig úgy viselkedj az emberekkel, hogy ha meghalsz szomorúak legyenek, és sírjanak hiányod miatt. És amíg élsz, szeretettel beszéljenek rólad." Rüstem: "Bocsáss meg, Szultánom! Ettől a perctől kezdve, Rüstem, a szolgálód nem hagyja, hogy tanácsodat egy percre is elfeledjem." Süleyman: "Ez lesz a legjobb mindenkinek ... főleg neked, Rüstem Pasa ... és most hadd mondom el, hogyan döntöttem ebben az ügyben."

Amasyában Mahidevran és Mustafa esznek: "Gyorsabbnak kellene lenned, anyám. A jótékonysági alapítvány egyszerre fog beindulni." Mahidevran: "Ne aggódj. Megteszem, ami szükséges. Már olyan rég nem hallottunk Fatma Szultánáról. Bizonyára sok a teendője a saját ügyeivel. Az a tény, hogy elvált férjétől összekeveri dolgainkat. Viszont igaz, nem volt túl boldog azzal az emberrel." Mustafa: "Reméljük a legjobbakat, anyám. Allah akaratával megtartja ígéretét, amit nekem tett." Mahidevran: "Persze. Oh! Van valami, amit tudnod kell. A végzet elérte Mihrünissát." Mustafa: "Ki? Miről beszélsz?" Mahidevran: "Van egy figyelemreméltó ifjú a pasák fiai között ... hallott Mihrünissa szépségéről ..." Mustafa: "Ez nem a mi dolgunk ... ha kérő akar lenni, akkor a Pasának kell üzennie, nem nekünk ... Mennem kell. Nem akarom, hogy Taslicali várjon."

Mihrünissa Atmacával és Yavuzzal beszélget: "Ha nincs más, vissza kell térnem a palotába." Atmaca: "Tulajdonképpen van még valami. Miután Yavuz a fővárosba megy, miért nem mész te is?" Yavuz: "Igazság szerint, nagyszerű lenne, velem jönne. Annyi év után nem szeretnék egyedül menni." Mihrünissa: "Ne beszélj úgy Atmaca, mintha nem tudnád ... van egy villám, itt maradok." Atmaca: "Ha ez személyes, tudhatnék róla? Mert egy olyan valaki, aki az életét a tengeren töltötte, Amasya pokol lehet számára." Mihrünissa: "Védd a Herceget, és ne üsd bele az orrod abba, ami nem a te dolgod." Atmaca: "Mihrünissa! Az apád rám bízott ... a biztonságodért, óvintézkedéseket kell tennem!" Mihrünissa: "Mit jelentsen ez? Erőszakkal elvinnél a fővárosba?!" Atmaca: "Ha annyira ragaszkodsz, hogy itt maradj, akkor nem tehetsz egy lépést sem a tudtom nélkül. Ez nagyon fontos a te és a Herceg biztonsága érdekében!" Mustafa megérkezik...

Rüstem megérkezik az irodájába, ahol Hürrem és Mihrimah várja. "Mi történt Rüstem? Hogy döntött a Szultán?" Rüstem: "Száműzött. Arra kért, hogy egy héten belül induljak el a határra, mert úgy véli, jobb lesz, ha egy ideig távol leszek." Mihrimah: "Hogyan ... hogyan hozhatott a Szultánunk ilyen döntést?" Hürrem: "Légy hálás, Mihrimah, hogy nem lett rosszabb ..." Rüstem: "Ez háború, Szultánám. Ellenségeim elérték, amit akartak. Mint tudod, meg akarták dönteni a hírnevemet ... és ha ezt meghallják, hogy egy janicsár miatt lettem száműzve, még többet fognak nyerni." Hürrem: "Mindenben van valami jó, Rüstem ... Talán ez egy jó lecke lesz számodra, hogy félelem helyett az eszedet használd." Rüstem: "Féltem, igazad van, Szultánám, de nem a saját életemet féltettem, hanem hogy elveszítem Mihrimaht és a kislányomat."

Közben Amasyában Mihrünissa: "Azért jöttem, hogy levelet küldjek az apámnak, Hercegem." Mustafa: "Miuátn agák is vannak, miért te magad viszed neki?" Atmaca: "Én kétem, Hercegem. Ez egy fontos levél." Yahya: "Szóval, elrejtetted a Hercegünk elől?" Mihrünissa: "Soha! Épp most akartam közölni vele. Kérlek, olvasd el. Inkább, mint hogy ne higgy nekem, inkább meghalnék!" Mustafa: "Nincs szükség rá. Melyikőtök megy el a fővárosba?" Yavuz válaszol. Mustafa: "Mondd meg a Pasánknak, hogy nem kell aggódnia Mihrünissa miatt. Ő az én védelmem alatt áll." Yahya: "Amikor mész, próbáld meg megtudni, mi történt Rüstemmel." Mustafa: "Remélhetőleg, megkapja, amit érdemel!"

Rüstem Ebu Suuddal beszélget: "Fenerizade olyan messzire merészkedett, hogy a hátam mögött ellenem hangolta a tudósokat. Az ok én vagyok. Már a barátaimat is ellenségnek látják. Láthatod, hazugságokat használnak fel ellenem." Ebu Suud: "Ne figyelj oda rájuk, mert hűséges szolgája vagy a mi Szultánunknak és az országnak. Egyetlen út van csak, hogy továbbra is hűséges maradsz, és teszed a dolgod." Rüstem: "Hogy ilyen tiszteletreméltó tudóst, mint te a barátomnak mondhatom, megtiszteltetés számomra. Mi mindig hűségesen szolgálunk. Hamarosan elmegyek. Csak Allah tudhatja, mi fog történni, amikor már nem leszek itt. Óvintézkedést fogok tenni a te védelmedre." Ebu Suud: "Szükségtelen, Pasám. Nem kell nekem semmi, kivéve Allah kegye és, hogy elfogadjon engem."

Közben Manisában Nurbanu kérdi Canfedát, hogy Gazanfer beszélt-e már az asszonnyal. Canfeda szerint, igen, és majd meg is oldja a problémát. Viszont Nurbanu szerint, a férfi nem lesz erre képes, de majd meglátják. Dilshah érkezik, és megjegyzi, hogy kettejüket állandóan együtt látni, erre Canfeda lehurrogja, hogy törődjön a maga dolgával. Nurbanu odasúgja a kalfának, hogy várni fogja a további hírekkel.

A piacon Gazanfer az asszonnyal beszélget. Azt kérdi, hogy merészelt a Herceg ellenében a bírónak panaszkodni. Arra kéri, vonja vissza feljelentését. A nő azt kérdi, mi lesz ha nem? A férfi csak annyit mond, hogy nem lesz jó neki akkor. A nő nemet mond, ekkor Gazanfer felemeli hangját, mire egy kereskedő a nő védelmére kel: hagyja békén, van elég baja. A hangzavarra még többen besegítenek, így Gazanfernek mennie kell.

Mihrimah az anyjával van. Fatmáról kérdez, hogy hogy van. Hürrem azt mondja, hogy boldog, de nem tart már sokáig. Mihrimah: "Úgy tűnik, valamit forgatsz a fejedben." Hürrem: "Idővel, te is megtudod, mi a gond. Olyan sápadtnak tűnsz ..." Mihrimah azt mondja, reggel óta nincs jól. Hürrem kérdi, látta-e már orvos. Ekkor a lány elájul.

Rüstem a folyosón Zallal találkozik: "Remélem, jó hírekkel szolgálsz." Zal: "A Pasa ezredében van valaki, úgy hívják Hasan Cavus ... aki a meghívót adta át neked januárban." Rüstem: "Emlékszem rá. Mi történt?" Zal: "Velünk van." Rüstem: "Mit tettél? Ő Ali Aga leghűségesebb embere ..." Zal: "Előző éjjel álruhában ment a kocsmába. Híreket hozott nekem. Elkaptam. Nem volt szemtanú, nem csapda." Rüstem: "Beszélt?" Zal: "Még nem, de majd fog. Nincs más választásunk." Gülbahar érkezik, Rüstem kérdi, mi a baj, a lány magán kívül elmondja, hogy Mihrimah elájult.

Közben Süleyman Ebu Suuddal: "Milyen Fenerizade Efendivel a kapcsolatod? Remélem, a jég olvad ..." Ebu Suud: "Még mindig dühös rám a jótékonyság miatt. Kétlem, hogy látni akar valaha is." Süleyman: "Hallottam, meglátogatott." Ebu Suud: "Igen, röviden beszéltünk ... Nem utáljuk egymást ... Nem vagyunk egymás ellenségei ... Nem féltékenykedünk egymásra ... Oh, Allah szolgája! Legyünk testvérek, monjda a mi szeretett Muhammad Prófétánk. Erre a mondásra emlékeztettem." Süleyman: "Tartsd ezt a jó irányt, Efendi. Bárki, aki vitába száll veled, engem talál meg."


Mihrimah pihen. Hürrem és Rüstem is figyelik. Rüstem kérdi az orvostól, hogy nem lehet-e, hogy Mihrimaht megmérgezték, az orvos ezt kizárja. Hürrem: "Akkor meg mi ez? Miért ájult el? És láza is van!" Doktor: "Talán valami, amit evett. Nincs magas láza. Adok neki orvosságot." Rüstem: "Alaposan lásd el, asszony! Honnan tudod, hogy nem mérgezték meg?" Hürrem: "Rüstem!" Rüstem: "Reggel még rendben volt. Hogy-hogy hirtelen lebetegedett?" Hürrem: "Fahriye! Hozasd a Szultán személyes orvosát! Így biztosak lehetünk ... ő is nézze meg."

Amasyában, Mahidevran ebédet ad a jótékonysági alapítványosoknak. Mahidevran: "Mihrünissa! Látod azt az asszonyt? Ő a legtehetősebb családból való itt Amasyában. Családja a régmúlt pasák leszármazottja. Kedvel téged." Mihrünissa: "Talán nem látja fájdalmam, Szultánám." Mahidevran: "Azért jöttek, hogy lássanak. Van egy fia. Ha beleegyezel, feleségül mehetnél hozzá." Mihrünissa: "Mégnem gondolkodtam házasságon, Szultánám." Mahidevran: "Fiatal vagy, gyönyörű ... ezek az asszonyok küzdenének érted, hogy menyük légy ... de én ebben az asszonyban bízom, nagyon jó családból származik. Csak jó dolgokat hallottam a fiáról. Legalább találkozz vele. A fiammal is beszéltem ... ő is melegen fogadta!" Mihrünissa: "Nem tudom, mit mondjak. Olyan hirtelen történt." Mahidevran: "A legjobb, ha gondolkodsz rajta."

Mihrimah felébred, és az apját látja maga mellett. "Én Mihrimahom! Én gyönyörűségem! Hogy vagy?" Mihrimah bólint. Cihangir: "Megijesztettél!" Hürrem: "Főleg, Rüstem Pasát. Úgy aggódott érted." Rüstem: "Szultánám ... Allahnak hála, kinyitottad szemed. A világ most már az enyém. Allah vigyázzon rád." Süleyman ránéz vejére...

Manisában Canfeda közli Nurbanuval, hogy a nő nem ment bele kérésükbe. Nurbanu azt mondja, majd ő elintézi. Canfeda csodálkozik, mégis hogy akarja elintézni, Nurbanu azt mondja, csak próbálja meg kijuttatni a palotából. Canfeda azt mondja, nem tudja, még kivégezhetik miatta. Nurbanu azt mondja, hogy ha a dolog rosszabbra fordul, még Hürrem Szultána fülébe is eljuthat, és akkor azt fogja mondani, hogy ez azért történt, mert Canfeda nem segített.

Selim Lalájával van kint: "Ez egy hosszú út, Hercegem. Drága lesz és sok munka kell hozzá. Helyette inkább nyissunk meg néhány csatornát." Gazanfer: "Igaza van, Hercegem. Így az emberek engedni fogják az öntözést." Selim: "Ugyanezzel a problémával fogunk szembesülni néhány hónap múlva is. Mindkét végétől indítsátok el az építkezést." Lala: "Bocsáss meg, de azt hiszem, így ez túl drága lesz." Selim: "Kérünk segítséget a fővárostól. Ha szükséges, személyesen járulok hozzá a tervhez. Nem akarom, hogy az emberek terménye elszáradjon és betegség áramoljon szét. Kezdjétek azonnal az építkezést!"

Nurbanu és Canfeda beszélgetését egy szolgálólány kihallgatta, és Dilshahnak továbbítja a hallottakat: "Ez az itáliai boszorkány, akit Nurbanunak hívnak Canfedával volt. Sugdolóztak." Dilshah: "Mi volt a probléma?" Szolga: "Nem tudom, azonnal elhallgattak, ahogy megláttak engem." Dilshah: "Ne vedd le róluk a szemedet! Válj az árnyékukká! Eljött az ideje, hogy letaszítsuk a "trónról" ezt a velencei kurvát ..."

Hürrem Mihrimahval van, mikor Süleyman belép. "Hürrem, hogy van?" Hürrem: "Ne aggdój, jól van. Az orvos adott neki gyógyszert, hogy aludjon. Néhány nap múlva jól lesz." Hürrem elsírja magát. Süleyman: "Menj lepihenni. Én itt maradok." Hürrem: "Hogyan mehetnék lefeküdni, ha a gyermekem nem tud felkelni? Legalább egy millió gondolat kavarog a fejemben. Nem tudok még egy olyan szörnyűséget átélni, ami az én drága Mehmetemmel történt." Süleyman: "Nyugodjék békében." Hürrem: "Úgy legyen. Bárcsak eljött volna az én Mehmetem abból a palotából, hozzám ... imádkozom az Úrhoz, hogy ha el akar venni egy életet, akkor vegye az enyémet ... és ne lássam ismét a gyermekem fájdalmát."

Fatma lép be a szobába: "Szultánom! Nem akartalak zavarni, de aggódtam, hogy hogy van Mihrimah." Süleyman: "Jól, alszik." Fatma: "Allah óvja a gonosztól! Hogy történt? Rüstem így gondoskodik a szerettéről? Hürrem, hogy vagy?" Hürrem: "Láthatod..." Fatma: "Ne légy annyira szomorú. Semmi sem történik vele. Ráadásul, te sem vagy jól. Menj, pihenj le egy kicsit. Nem hagyhatod el magad, ha már amúgy is gyenge vagy."

Rüstem a tömlöcbe megy. Kérdi Zalt, hogy az ember meghalt-e. Zal bólint. "Beszélt?" Zal: "Mielőtt Ali Aga hívott téged, levelet kapott." Rüstem: "Milyen levelet? Mustafa Hercegtől?" Zal: "Nem, Pasám, Hizr Hayreddin Pasától." Rüstem: "Mondott még valamit? Allah őrizze meg lelkét..."

Amasyában Mihrünissa éppen átöltözik, mikor Mustafa benyit a szobába. "Bocsánat, úgy volt, hogy a lányok adják oda a ruhámat." Mustafa: "Épp a villádon tűnődtem, hogy készen van-e már." Mihrünissa: "Néhány nap múlva megszabadulhatsz tőlem .. Mahidevran Szultána talált nekem valamit ... azt akarja találkozzam vele ... biztos vagyok benne, tudsz róla." Mustafa: "Az a fontos, hogy te mit akarsz, Mihrünissa ... mert ennek semmi köze hozzám, vagy az anyámhoz. Csak a Pasán múlik, és persze rajtad." Mihrünissa: "Tudom, mit akarok. Amit nem akarok, azt te akarod? Szerinted, mit tegyek?" Mustafa: "Természetesen azt akarom, hogy saját boldog életed és otthonod legyen." Mihrünissa: "Az én boldogságom nem a házasság jelenti ... hanem hogy visszatérjek az érzelmeimhez." Mustafa: "Mihrünissa! Nem akarok a rossz úton haladni." Mihrünissa: "Csak hallgass a szívedre, és akkor nem térsz rá a rossz útra. Modd meg légyszíves, tényleg azt akarod, hogy férjhez menjek?" Kopognak. A lány beengedi a szolgálót. Mustafa távozik.

Fatma, Hürrem és Süleyman Mihrimah palotájában ülnek. "Gyógyuljon mihamarabb, Szultánom, Mihrimah és Nazenin! Szerencsére, mindketten jobban vannak!" Süleyman: "És mi történt Nazeninnel?" Fatma: "Éjszaka fájt a gyomra ... de ez a terhesség miatt lehet ... félek, valami történt a babával ... de most jól van." Hürrem: "Árnyékodban a Hárem olyan boldog!" Fatma: "Nem az én árnyékomban ... hanem az új hercegében ... boldogságot ás áldást hoz az egész háztartásra." Süleyman mogorván kéri testvérét, kísérje vissza a palotába. Hürremtől pedig azt kéri, hogy ha történik valami, értesítse. Ekkor megérkezik Rüstem is. Fatma: "Rüstem! Itt vagy! Már azt hittem, elmenteél Hercegovinába!" Rüstem: "Nem hagyhatom itt Mihrimah Szultánát ilyen állapotban." Süleyman: "Ha jobban lesz, elmehetsz. Az állam ügyei nem várnak."


5. rész

Ali Aga közli Barbarossával, hogy jobbkeze, hasan hirtelen eltűnt, senki sem tudja, mi történhetett vele, de az biztos, hogy valami nincs rendben. Barbarossa szerint, Rüstem nem áll meg, és kérdi, miért nem távozott még? Ali Aga elmeséli, mi történt Mihrimahval. Barbarossa azt mondja, miután a Szultán meghozta döntését, mennie kell. De ha elkapták Hasant, talán beszélt nekik. Ali Aga nem hisz ebben, Hasan hűséges volt, de nem árt, ha óvintézkedéseket tesznek.

Hürrem azt tanácsolja Rüstemnek, hogy késlekedés nélkül induljon el, máskülönben a Szultán még nagyobb haragra gerjed, és az nem használna nekik. Rüstem megígéri, hogy elmegy, de előbb még revansot akar venni. Hürrem nem érti, miért beszél ilyeneket, ahelyett, hogy a kétségeket elűzné a fejéből. Rüstem szerint, beigazolódott, hogy mégis igaza volt, mikor gyanakodott. Elmeséli, hogy kapott utasításokat Ali Aga Barbarossától, hogy a saját lányát is Amasyába küldte, hogy rajta keresztül küldön üzeneteket a Hercegnek. Ez lehetett az ok, hogy nem értesítette őket minderről a birodalmi testőrség, akik kémkedtek utánuk. Valószínűleg, már korábban végeztek velük. Hürrem: "A Herceg nagyobb dolgokba vágja fejszéjét, mint amekkorát a nyaka elbír!" Rüstem: "Nyilvánvaló, hogy az ötlet a Pasától származik, aki a Hercegét akarja a trónra tenni és ő maga akar kormányozni!" Hürrem: "Ez a fajta nagy ambíció hatalmas veszéllyel jár, Rüstem. Értestenünk kell erről." Rüstem: "Elvesszük az életét?" Hürrem: "Nem! A lelkét semmisítjük meg!"

Beyazit a vázáit festi, mikor Lala érkezik. Azokról a hírekről számol be, amik Manisából, embereiktől érkeztek. Elmondja a hírt, hogy mi történt Selimmel és a férfival a piacon. Beyazit megjegyzi, hogy tudta, hogy Selim nem tudja Manisát vezetni. 

Selim a szobájában a rengeteg ajándékát nézegeti. Gazanfer azt mondja, hogy az öntözés és az a megoldás, amit kitalált akkora örömöt okozott a népnek, hogy ajándékokat küldtek neki. Selim azt mondja, hogy az emberek boldogsága az övé is és megígéri, hogy még többet tesz értük. Nurbanu érkezik. Azt mondja, hogy most valóban elnyerte a szívüket. A lány elcsodálkozik, mennyi ajándékott kapott a Herceg, de Selim azt mondja, hogy az igazi ajándék, az ő (a lány). Nurbanunak is van egy ajándéka, de ahhoz be kell takarnia a szemét. Elvezeti egy másik helyiségbe. "Mi lesz, ha valaki meglát?" Nurbanu azt feleli, hogy az agák mindenkit elküldtek, és különben is, ez az ő palotája, azt teheti, ami jól esik. Selim: "Érted vagyok ...nem azért mert akarom ... Hová viszel? Miféle ajándék ez?" Nurbanu: "Imádni fogod! Ne aggódj!" Bevezeti a fürdőbe, melyet kidekoráltak. Megkéri, várjon egy picit, míg ő maga kipróbálja, aztán kösse ki a szemét. Egy fürdőkádban látja a lányt...

Beyazit még mindig Lalával beszélget: "Nem tudok ilyen békésen itt ülni. Ismerem Selimet. Megpróbálja leplezni a szituációt." Lala Mustafa. "Helyesen beszélsz. De ha ez az ügy eljut a Szultán fülébe, az nekünk csak jó." Beyazit: "Manisába megyünk. Készülődj." Lala Mustafa: "Gondoskodom róla, Hercegem. Nem kellene elhagynod tarományod." Beyazit: "Ha Selim elhagyja Manisát, személyesen akarom azt látni. Azt akarom, hogy az anyám és az apám lássák, hogy nem megfelelő embert választottak erre a munkára."

Nurbanu Selimmel a kádban. Selim azt mondja, még soha nem látott ilyet. A lány azt mondja, hogy még sok mindent fog neki mutatni. Hürrem kéz masszázst kap, mikor Fahriye érkezik: "Szultánám." Hürrem kérdi, hol van Sümbül. Fahriye azt mondja, kiment a piacra. A vendége, akit már várt, megérkezett. A márvány palotában van, és rá vár. Hürrem kéri, hogy Lokman is csatlakozzon hozzájuk.

Sümbül Cevherrel fut össze. Kérdi, hogy követi-e. Cevhre: "Az igaz, hogy figyelemmel kísérem azt utat, mit bejársz ... Imádkoztam Allahhoz, hogy ismét láthassalak ... csak uram ismeri állapotomat!" Sümbül: "Tudsz több anyagot eladni?" A nő azt mondja, hogy bizonyára félreértette őt, szándéka nem az, hogy áruljon neki ... Megígérte, hogy baklavát készít neki. Sümbül azt mondja, hagyja ott az olaj kereskedőnél, majd érte megy. De a nő azt feleli, hogy akkor neml esz friss. Inkább jöjjön el a házába ... Sümbül azt mondja, nem tudja, ez hogy lenne lehetséges. Az asszony ezután az új anyagát mutatja Sümbülnek.

Nurbanu felkel, felöltözik, hagyja Selimet aludni. Gazanfer kint várja, kérdi, mi történt. A lány azt mondja, jött, amint tudott. A férfi szerint, nincs idejük, azonnal indulniuk kell. Dilshah kéme messziről figyeli őket.

Közben Hürrem találkozik Fatma férjével. Mustafa Pasa elmondja, hogy Fatma revansot vesz a nővérei miatt, de az igazi célja, hogy Mustafa Herceg kerüljön a trónra. És biztos lehet benne, hogy mindent megtesz, hogy ezt elérje. Hürrem azt mondja, nyilvánvaló. A férfi elmondja, hogy Fatma járt Amasyában, mielőtt a fővárosba érkezett. Hürrem hálás, hogy mindezt megtudta, és sajnálatát fejezi ki, hogy Fatma annyira megbántotta férjét. 

Nurbanu álruhában keresi fel az asszonyt a piacon. "Nem azért jöttem, hogy vásároljak. Hallottam, mi történt veled. Elvesztetted a férjed." Nő: "Ki vagy te?" Nurbanu: "Selim Herceg kedvence vagyok. Nurbanu a nevem. Azért jöttem, hogy segítsek neked." Nő: "Hogy lehetséges ez? Hogy kerülsz ide?" Nurbanu: "Ne aggódj ... mint mondtam, neked akarok segíteni. Részvétem. Megértem fájdalmad. De a legfontosabb, hogy az élet megy tovább ... vannak gyerekeid ... ha már magadra nem gondolsz, gondolj rájuk!" Nő: "Nem ölöm meg magam a gyerekeimért!" Nurbanu: "Mi lenne ha visszavonnád a feljelentést a Herceg ellen? És különben is, mi történne? Ő egy herceg." Nő: "És akkor? Az uramat megölték, és ennyi!?" Nurbanu: "Ha visszavonod a panaszodat, gondoskodom rólad. Gyermekeid soha nem lesznek éhesek, nem fognak nélkülözni semmit." Nő: "Miért higgyek neked? Épp minap volt itt az aga, megfenyegetett, hogy megöl." Nurbanu: "Nurbanu a nevem. Ha ígérek valamit, betartom." A nő belemegy. Mikor megfordul, Selim tekintetével találja szembe magát.

(Elfáradtam. Bocsássatok meg.)


Hürrem Cihangirral és Mihrimahval. Cihangir érdeklődik, hogy jobban van-e már a testvére. Mihrimah azt feleli, hogy sokkal jobban, és megkéri, hogy most már hagyják abba az aggódást, mert már olyan, mintha a halálból tért volna vissza. Cihangir: „Ha megnézed Rüstemet, akkor láthatod, hogyan érezte magát. És igaza van. Te vagy a legfontosabb a számára.” Lokman bejelenti Fatmát, aki elmondja, mennyire örül, hogy Mihrimah végre fel tudott kelni. Fatma: „Hürrem! A Szultán nincs itt?” Hürrem: „Mindjárt jön. Ülj le addig is.” Cihangir: „Isten hozott, Hurichihan! Hogy vagy?” Hurichihan: „Most, hogy látlak, sokkal jobban.”

Sümbül nézegeti magát a tükörben, mikor Lokman rajtakapja. Sümbül: „Mit csinálsz te itt?” Lokman: „Azt mondták, beteg vagy … de úgy látom, kutya bajod! Jól nézel ki, jó az illatod is … hová készülsz?” Sümbül: „Na, majd pont neked fogom elmondani! Menj, foglalkozz a saját dolgoddal!” Lokman: „Máris, csak Hürrem Szultána kérdezni fogja, és tudnom kell, hogy beteg vagy-e vagy esetleg elosonsz valahova.” Sümbül: „Van egy kis dolgom odakint. Hamar megjövök, de ne mondj semmit Hürrem Szultánának. Semmi szükség, hogy mindenféle ostoba dologgal foglalkozzon.” Lokman pénzt kér, azonban nem elégedett a mennyiséggel …

Mindenki helyet foglal a helyiségben az étkezéshez. Fatma: „Nem látom Rüstemet. Úgy tudtam, hogy amint jobban leszel, ő elmegy.” Mihrimah: „Egy vagy két napon belül indul.” Fatma: „Hogy vannak a hercegeink, Szultánom? Jól megvannak a tartományaikban?” Süleyman: „Természetesen érkeznek hírek … boldogak a saját családjaikkal.” Hürrem: „Te jobban tudod Szultánám, hiszen Amasyából jöttél ide.” Fatma: „Nos, igen. Amikor hallottam az incidensről, úgy éreztem, ott a helyem. De csak egy napot töltöttem ott.” Süleyman: „Mustafa hogy van?” Fatma: „Nagyon boldogtalan volt. Az ágyasa végül is állapotos volt. Allah büntesse azokat, akik ezt tették!” Hürrem: „Azt az embert már meg is büntették.” Lokman Mustafa Pasa érkezését jelenti be, aki Antakyából érkezett. Fatma ledöbben. Süleyman: „Hürrem mindent elmondott. Remélhetőleg, most minden problémát meg tudtok beszélni. Azt kívánom, hogy boldog légy.”

Sümbül megérkezik Cevher házához. Beinvitálja majd megjegyzi, hogy senki sem törődik egy özvegyasszonnyal. Sümbül: „Ne aggódj, senki sem látott.” Cevher: „Foglalj helyet.” Sümbül: „Nem maradhatok. Csak elviszem a baklavámat, és megyek is.” Cevher: „Az ég szerelmére, Pasám, te tényleg azért jöttél, hogy baklavát egyél? Annyi ételt készítettem … pilafot, süteményeket … habár, lehet, hogy nem elég jók neked …” Sümbül elfogadja, és leül.

Fatma kimegy a helyiségből, és megkér mindenkit, hogy hagyja magára a férjével. „Mit keresel itt?” Mustafa Pasa: „A harag nem vezet sehova, Szultánám. Azért jöttem, hogy békét kössek.” Fatma: „Miféle békét, Pasa? Nem egyeztünk meg?!” Mustafa Pasa: „Mindent elfelejtettem az incidensből. És te is elfelejtetted. Menjünk együtt haza a saját otthonunkba.” Fatma: „Hürrem hozatott ide, nem igaz?!” Mustafa Pasa: „Nem … semmi köze hozzá … nem hiányozhatsz nekem?”A férfi közelebb lép, azonban Fatma meglöki, és elviharzik.

Sümbül megdicséri Cevher főztjét. A nő nagyon hálás a kedves szavak hallatán. Végül megkínálja baklavával. Kínálás közben kezeik összeérnek … majd azt mondja: „Vigyél magaddal a háremedbe ma éjszaka!” Sümbül erre meghökken, végül elmenekül.

Közben Mustafa ír valamit, a papírt a végén összecsavarja. Felidézi, mikor azt mondta Mihrünissának, hogy az egyetlen dolog, amire vár, az az, amit ő (Herceg) akar. A lány a szobájában van eközben, és egy szolga viszi át neki a Herceg üzenetét: „Találkozni akarok veled holnap.”

Sümbül a szobájában teljesen össze van törve. Török édességet akar enni, de már az sem ízlik neki annyira.

Fatma Hürremmel akar beszélni: „Te hozattad ide Mustafa Pasát?” Hürrem: „Azt hittem, örülsz neki. Valaha szerelmes voltál belé. Legalábbis addig, míg meg nem csaltad.” Fatma: „Megcsalni??? Miről beszélsz, Hürrem?!” Hürrem: „Az igazságról … Arról a titokról, ami köztem és közted van és Mustafa Pasával.” Fatma: „Nincs semmiféle titok! Nyilvánvaló, hogy a Pasa hazudott! És te mindent azonnal elhittél neki!” Hürrem: „Honnan veszed, hogy tőle tudom? Ha kívánod … ahogy a Pasát idehozattam, úgy azt a fiatalembert is ide tudnám hozni, aki a házasságodat tönkretette.” Fatma: „Úgy tűnik, nagyon megsértettelek, hogy ilyen lépéssel támadsz engem.” Hürrem: „Te dobtad az első követ, Szultánám … ahogy a többiek.” Fatma: „Ez semmi, hogy elmond a Szultánnak … egyszerűen le fogom tagadni. Ki merészelné megtenni?” Hürrem: „Ha tényleg tudni akarod, én fogom elmondani személyesen. Lássuk, mi történik!” Hürrem azonnal a Szultánhoz indul, Fatma követi. Azonban Fatma megelőzi: „Szultánom! Valamit el kell mondanom neked Mustafa Pasáról.” Süleyman: „Fatma, én szépséges húgom! Én nem akartam, de Hürrem azt mondta, annyira szomorú vagy és ki akarsz békülni a Pasával, de te túl büszke vagy, hogy ezt lemond.” Fatma: „Allah legyen boldog Hürremmel…” Süleyman: „Miután szeretitek egymást, engedélyt adok, hogy újra együtt legyetek.” Fatma: „Tulajdonképpen, pont emiatt jöttem. Ha neked is megfelel, visszatérnék Mustafa Pasával.” Hürrem a saját teraszán, elégedett.

Amasyában Mustafa találkozik Mihrünissával. „Nem tudtam aludni a leveled miatt. Aztán mégis elaludtam, és egész éjszaka rólad álmodtam.” Mustafa: „Azt hittem … nagyon fiatal és gyönyörű vagy, ráadásul a barátom lánya.” Mihrünissa kérdi, hogy döntött. Mustafa: „Úgy döntöttem, hogy barátságon kívül semmi más nem lehet köztünk.” Mihrünissa: „Miért mondod ezt úgy, mintha csak parancsot adnál ki, vagy irányítanád az államot? Kérlek, nézz a szemembe! És mondd, hogy nem gondolsz rám. Mondd, hogy ha rám nézel, nem ver gyorsabban a szíved. Mondd, hogy csak becsapom magam.” Mustafa: „Nem akarlak elszomorítani … De igazad van. Ezek egyoldalú érzések … miután nekem sokkal komolyabb dolgok miatt kell aggódnom.” MIhrünissa: „Ne aggódj. Nem kell ahhoz férjhez adnod, hogy megszabadulj tőlem. Mostantól, Barbarossa lányát láthatod bennem, semmi mást. Megértettelek. És te is megértettél engem. Bárcsak korábban ment volna. Legalább, az álmaim boldoggá tesznek!”

Rüstem egy hajóval babrál, mikor kopognak. Barbarossa érkezik: „Azt hittem, Hercegovinába mentél.” Rüstem: „Nem akartam a nélkül menni, hogy ne lássalak.” Barbarossa: „Hogy van a mi Mihrimah Szultánánk? Hallottam, hogy nem volt jól. Remélem, már jobban van.” Rüstem: „Ne aggódj. Nem fogom hagyni, hogy bármi is történjen Mihrimah Szultánával. Nagyon becses számomra. Mindenkinek van valami, ami becses számára. Egyesek mindent elveszítenek, mielőtt azt a becses személyt veszítenék el – néhányan meghalnak érte, mások feladják büszkeségüket, és mások a hűségüket.” Barbarossa: „Nincs szükség a körítésre. Egyszerűen csak mondd el, mit akarsz.” Rüstem: „A te féltett kincsedet kérem … Ki ő? A lányod, Mihrünissa … vagy esetleg Mustafa Herceg?”

Mihrünissa épp a sír, mikor banditák támadnak rá. Az egyikük, Zal megragadja, és felszólítja, hogy meg se mukkanjon, hiszen úgysem segíthet neki senki. Hürrem teljes feketébe öltözött. Fahriye kihívja a teraszra, de nem mond neki semmit. Hürrem odamegy, és lenéz a kertbe. Látja, hogy Süleyman egy rózsát nyújt át Nazeninnek.
Hürrem monológ: „Életet hozni e világra csodálatos érzés. Fogalmam sem volt erről addig a napig, míg első gyermekemet a karomba nem fogtam. Tudtam, hogy anya leszek. Tudtam, hogy az életem megváltozik. Egyetlen gyermek meg tudja változtatni az élet értelmét. A színek élesebbek lesznek, gyümölcsök ízletesebbek, és a szerelem még különlegesebb. Boldog voltam. Fiamat a karomban ringattam. Életemben először nem éreztem magam egyedül, mert ő az én testemből származott. Aztán később megtudtam, hogy mindez égő nyílvessző is volt egyben. Amikor az én Mehmetem meghalt, én is vele haltam.”

2 megjegyzés:

  1. Szia!:-)A tartalom mikor lesz kiírva?Megnéztem a részt,de török tudás híján van amit nem értek sajnos:-(Örülök,hogy rátaláltam az oldaladra,így sokminden világossá vált:-)Üdv:Szilvi

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom, melyikőtök írta le ezt a részt így, (Szilvi? Henni? Vagy más...), de le a kalappal a rengeteg munkádért! :)
    Nelli

    VálaszTörlés