Csodálatos Század Viki&Henni forditásai Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

A blogban található összes fordítást szerzői jogvédelem illeti. Annak bármilyen formájú felhasználásához a tulajdonos írásbeli engedélye szükséges!Csodálatos Század Viki&Henni forditásai a török részekből Szulejmános oldal párbeszédei a magyar részekből

2014. január 27., hétfő

120.rész Leirása

1.elözetes
-Minden készen van az Ön fogadására. Mehetünk a székes(fő)városba. -Ha óhajtja menjünk Sarayburnu városrészben és így a márványkioszkon keresztül tudunk a palotába jutni... -Mint ahogyan lóháton léptem ki a palotámból, ugyan úgy lóháton fogok visszamenni Beyazit. -Bocsásson meg nagyuram...de a betegség nagyon komoly... -Az fő gyógyító orvos szerint is ez egy krízis, egy láz... -Ha ez megtörténik, akkor Szelimet emeljük a trónra -Vagy a trónra kerülök, vagy meghalok... -Egy nagy tűzvészbe fogjuk találni magunkat, de mi azt a tüzet eloltjuk és a trónra ön emeljük... - A herceg soha nem jöhet a székesfővárosba. Ezt sosem engedhetjük meg... - Mindent megtettünk ami tőlünk telhető, a többi az égiekre maradt... -Allahom ,te segíts... -Ha ez megtörtént és előttünk ezt titkolják, a janicsárokat senki sem állíthatja majd meg... -Te kinek képzeled magad...minek képzeled magad te?



2.elözetes.
- Ha a Halál belép ezen a kapun, velem találja magát szemben. Míg én nem halok meg, nem engedhetem meg, hogy te meghaljál Szulejmán. ------------- -Nagyurunk halálán van. Azonnal üzenj Ferhát agának. Mond, hogy a Szultánunk a székesfővárosba érkezik. ------------ -A herceg semmikép sem jöhet a székesfővárosba. Ezt nem engedhetjük meg... -Az igazi veszéjt a janicsárok agája Ferhát jelenti. Igazából őt kell megállítani. -Ha eltávozott és ezt tőlünk titkolják, akkor a janicsárokat semmi sem állíthatja meg. -------------- -Turgut reist figyelmeztetni kell... ------------- -Mit mondasz te Atmaca? -A palota félé fordított több száz ágyú, megmutatja kinél van az erő... ------------ Turgut reis, semmibe véve a parancsot Sarayburnu városrész tengeri részén, 80 hadihajót lehorgonyzott... ------------ -Mustafa herceg nagyon erős amíg ezek a feltételek fennállnak... -Szultánom...akkor ezeken a feltételeken változtatni kell.

Mihrimah és Rüsztem
-Gyere. -Szuéltánom, Rüstem pasa érkezett. -Jöjjön. -Szultánom... -Miért jöttél Rüstem? -A lányomat akartam látni. A legutolsó találkozásunk oly rég volt... nagyon hiányzott nekem. - Engem miért akartál látni...én bizonyosan nem hiányoztam neked. -Vannak bizonyos dolgok amiről tudnod kell. -Csak nem az apám... -Nem .A nagyur állapotában nincs semmilyen változás. A mondandóm, Hürrem szultánnal kapcsolatos. Értésemre adta, hogy lemondott Bayazit hercegről. A szívügye Szelim herceget a a trónra ültetni...és ha ez nem lenne elég, megparancsolta, hogy Mustafa herceg jöjjön a székesfővárosba. Ebből azt lehet levonni, hogy Hürrem szultánunk már nem tud egészségesen gondolkodni. -Szelim ...lehetetten. Beszélnem kell anyámmal...ezt az ötletét el kell felejtenie. -Ez nem segítene semmit.Semmiképen sem változtatna az elhatározásán. Egyedül maradtál Mihrima. -Egyedül maradt, ugye? ...még tegnapig nem te voltál az aki mindenedet rátetted arra, hogy Beyazított segítsd a trónra? Most hirtelen oldalt váltottál? -Ez tőled függ MIhtrima.Ha szembe szállok Hürrem szultánnal, ezt egyedül lehetetlen véghez vinnem.Eggyüt kell lennünk...pont mint régen... -Ez egy zsarolás? -Nevezzük megállapodásnak...ez az ajánlatom...vagy folytatjuk a házasságunkat, vagy útjaink teljesen elválnak. -Ahol a legtörékenyebb ott érjen végett...egyáltalán nem érdekel. - Ez egy életre szóló döntés Mihrima. Ilyen hirtelen ne döntsél. -Ha nem leszek a tiéd, Szelim oldalára állsz, ugye? - Ez agy véres játék Mihrima. Ha veszítünk, azonnal fejvesztés jár érte. Amíg ilyen a helyzet... egy tőlem válni akaró szultán miatt...miért áldozzam fel az életemet és a karrieremet? -Ha beállsz erősíteni Beyazitot, ha úgy terelgeted mint régen...akkor megkapod amit akarsz.



120. rész

1549 decemberét írjuk. Süleyman a kocsijában ül. Megállíttatja a járművet. Lokman: „Jobban vagy, Nagyuram?” Süleyman válasz helyett zordan néz szolgájára. Beyazit Rüstem mellett halad. Süleyman kérdi Vezírjétől, hogy befejezték-e már az előkészületeket? Rüstem: „Minden készen áll, mehetünk a palotába.” Beyazit: „Nem gondolod, hogy a másik úton kéne mennünk, a Márvány Palota felől?” Süleyman: „Ugyanazon az úton térek vissza a palotába, ahol eljöttem, és lóháton, Beyazit.” Beyazit: „De hogyan tudnád… az állapotod…”Hozzák Süleyman lovát. Nagy fájdalmaival küszködve próbál felszállni rá. Elkapja Ferhat Aga tekintetét. Nem tetszik sem a Szultánnak, sem Rüstemnek. Végül sikerül felsegíteni a paripa hátára, és megindulnak a palotába.
Mihrmah érkezik az anyjához: „Mi történt, anya? Mindig olyan boldog szoktál lenni, mikor apa visszatér. Mosolyognod kellene. De most csak a szomorúságot látom a szemedben. Sőt, te sírsz!” Hürrem: „Ezek az öröm könnyei… Mint tudod, ezúttal hosszúra nyúlt a szétválás.”

A Szultán megérkezett. Mindenki üvöltve üdvözli, imába foglalják nevét. Beyazit és Rüstem a háttérből aggódva figyelik. A szobában mindenki összejött a Szultán fogadására. Fatma: „Ismét győzelemmel tértél vissza a háborúból. Isten hozott!” Süleyman: „Köszönöm… Most mind elmehettek.” Ahogy magára hagyták, rázuhant Lokmanra, aki segített neki leülni, és levenni csizmáját.

Fatma: „Nyilvánvaló, valami bántja a Szultánt.” Gülfem: „Nagyon remélem, hogy minden rendben van. Mihrimah elmondhatná, az anyja mindent tud.” Cihangir: „Szultánunk egyáltalán nem kész ki valami jól, anya… valaminek történnie kellett.” Selim: „Az út nagyon hosszú volt, nem de, anya?” Hürrem: „Ti most menjetek a szobátokba!” Ekkor érkezik Beyazit és Rüstem. Beyazit üdvözli édesanyját, átölelik egymást. Selim kényelmetlenül érzi magát, majd bólint Rüstemnek. 

Közben a Szultán kötését kicserélték. Lokman: „Engedélyeddel, hívom az orvost, Nagyuram.” Süleyman: „Ne azonnal.”

Mihrimah: „Valami történt. A Szultán még azt sem engedte meg, hogy megcsókoljuk a kezét.” Beyazit: „Nagyon hosszú útról tértünk vissza, Mihrimah… nincs semmi változás.” Selim: „Én is mondtam… hagynunk kellene a Szultánt pihenni.” Hürrem elhívja Rüstemet beszélni.

Selim: „Hogy ment a hadjárat, Beyazit? Azt hallottam, majdnem elvesztetted a sátradat!” Beyazit: „Rosszul hallottad, Selim… Vanban az első vonalban harcoltam karddal a kezemben. Én nem a palotában ültem, mint te.” Selim: „Az országot nem karddal kell vezetni, hanem ésszel. És amíg Szultánunk távol volt én pont ezt tettem.” Mihrimah: „Így mutatjátok be, mennyire hiányoztatok egymásnak, hogy veszekedtek?!” Mindannyian elindulnak saját dolgukra, Mihrimah összenéz Zallal.

Lokman: „Az orvosnak is látnia kéne. Nem lenne szabad elhanyagolni.” Süleyman: „Elmehetsz.” Lokman: „Legalább én hadd segítselek az ágyadba.” Süleyman: „Azt mondtam, távozz. És ne engedj be senkit.” Miután Lokman magára hagyta, Süleyman nagy fájdalmak közepette átmászik ágyába.

Hürrem: „Ki elől és mit rejtegetsz? Rüstem Pasa, mondd meg az igazat!” Rüstem: „Feleslegesen aggódsz, a Herceg megmondta…” Hürrem: „Tudom, hogy beteg!” Rüstem: „Te? Honnan?” Hürrem: „Mi történt?! Mondd el!” Rüstem: „Szultánunk, a sereg előtt… elájult… Így derült ki, hogy már egy ideje beteg. Az úton láza is volt.” Hürrem: „Mi ez a betegség?” Rüstem: „Duzzanat és gyulladás van a lábán… Az orvos azt mondta, köszvény. De nem csak ez… Olyan betegsége lett, ami magas lázzal jár.” Hürrem: „Láz?” Rüstem: „Az orvos még nem tudja, mi lehet ez. Senki sem tudja, hogy beteg. És senki sem fogja megtudni. Legalábbis addig nem, míg fel nem készülünk rá... amíg elő nem készülünk” Hürrem: „Milyen felkészülésről beszélsz? És milyen előkészületről?” Rüstem: „Allah bocsássa meg, de ha az Úr akaratából… a megállapodás szerint, Beyazit Herceg veszi át a trónt.” Hürrem: „Hallod, mit beszélsz, Rüstem Pasa?! Még él a Szultán és te máris temeted?!” Rüstem: „Bocsáss meg Szultánám, de betegsége nagyon súlyos. Lehet, hogy nagyon veszélyes. Mint Nagy Vezír, mindenre gondolnom kell.” Hürrem: „Hát, ne tedd! Verd ki a fejedből! Mert a Szultánunk meggyógyul! Majd én megtalálom a gyógymódot erre a betegségre! Még akkor is, ha a Pokolba kell mennem! Megtalálom!”

Mihrimah vár Zalra, aki meg is érkezik: „Mielőtt elmentetek a háborúba, megbíztalak valamivel. Elkas Mirza. Azt parancsoltam, ne térjen vissza soha többé. Hol van? Mi történt vele?”

Cihangir: „Kaptál hírt Hurichihanról, amíg távol voltál?” Beyazit: „Kutahyában van. Rám vár. Nem tudom magam túltenni azon, amit a bátyámmal művelt. De ha még akarnám is, nem tudok neki megbocsátani… Épp úgy, ahogy lemondani sem tudok róla.” Cihangir: „Minden tettnek meg van a büntetése, és minden büntetésnek a maga ideje. Hurichihan már megbűnhődött hibájáért. Ne kínozd se őt se magadat tovább.” Beyazit: „Még egy darabig külön leszünk.” Cihangir: „Miért ide jöttél, ahelyett, hogy visszatértél volna tartományodba? Vagy apánk kívánta így?”Fatma csatlakozik hozzájuk: „Hercegeim! Remélem, nem jöttem rosszkor? Érdeklődöm a jövendőbelim, Elkas Mirza után. Azt hittem, hogy a háború után visszatér oldalatokon, és összeházasodhatunk.” Beyazit: „Elkas Mirza nem tudta teljesíteni ígéretét a türkmén bégek támogatásával kapcsolatban. Akit a türkmének sahnak akarnak, az lesz a sah. Nagyon nehéz helyzetbe hozott bennünket… ezért a Szultán nem akarta, hogy visszajöjjön velünk.” Fatma: „Mit mondasz, Beyazit? Akkor hová ment?” Beyazit: „Nem tudom, Szultánám. Kérdezd Rüstem Pasát. Ő mindent el tud neked mondani részletesen.”

Hürrem be akar menni Süleymanhoz: „Állj el az utamból, Lokman.” Lokman: „Bocsáss meg, Szultánám, de a Szultán alszik. Nem engedhetek be senkit.” Hürrem: „Tudok mindent. Tudok a Szultán állapotáról… mindenről, ami a háború alatt történt. Most pedig állj el az utamból, különben fejedet vétetem!”


Hürrem belép Süleyman szobájába. Megszakad a szíve, hogy szerelmét kínlódni látja. Süleyman meglátja: „Hürrem! Hogy jutottál be?! Lokman!” Hürrem: „Nem csak Lokman! Ha az egész világ megpróbált volna megállítani, az is hiábavaló lett volna! Süleyman… boldogságom… csillagom… életem értelme… lelkem… szívem királya! Bocsásd meg szegény szolgádnak, hogy hiányodban, lángokban égett! Légy könyörületes! Hadd maradjak veled! Legalább, hadd fogjam áldott kezed! Süleyman! Afife mindent elmondott!” Süleyman: „Szóval, Afife nem hallgatott rám, és megtagadta parancsomat!” Hürrem: „Süleyman… Afife elment…” Süleyman: „Mi??? Afife meghalt?!” Hürrem: „Igen, találkozott az Igazsággal.” Süleyman: „Hogy történt?” Hürrem: „Egy balesetben vesztettük el. Utolsó leheletéig tartotta titkodat. Így most veled tudok lenni, melletted, hogy enyhítsem fájdalmaidat.” Süleyman: „Hogy történt a baleset?” Hürrem: „Éppen Mehmet sírjához mentünk… a mecset felé vezető úton történt. Fejünk felett hatalmas szikladarabok indultak meg.” Süleyman: „És te hogy vagy?” Hürrem: „Allahnak hála, megmenekültem… miattad mentett meg. És éppen így fog téged is megmenteni én miattam. Pihenned kell, Süleyman… Saját magam foglak ápolni. Mindent megteszek, hogy visszanyerd régi erődet.”

Fatma Melekhez: „Mi történt a Szultánnal, hogy elküldte Mirzát? Imádkozom, hogy ne legyen baja.” A folyosón szembetalálkoznak Mihrimahval: „Most hallottam a hírt. Nagyon sajnállak.” Fatma: „Miről beszélsz, Mihrimah?” Mihrimah: „Oh, te jó ég! Hát nem hallottad, mi történt Elkasszal?” Fatma: „Azt hallottam, hogy a Szultán Perzsiában hagyta. Bizonyára vissza fog térni.” Mihrimah: „Nem hinném, hogy ez lehetséges… mert bátyja, Tahmasp kezére került. Bebörtönözték. Már ki is adták a kivégzési parancsot. Már bizonyára lóg is.” Fatma: „Hazudsz. Nem hiszek neked.” Mihrimah: „Rüstem Pasa az irodájában van. Ha gondolod, menj, kérdezd őt. Tényleg nagyon szomorú. Annyira boldog voltál, hogy második tavaszodat élheted! De ez a sors. Az ember tavasza hirtelen téllé tud változni.”

Sokullu a kertben sétál Selimmel: „Beszéltem azokkal az agákkal, akik kint voltak a háborúban. Mindenki titkolni próbálja, de az ügy egyre nyilvánvalóbb. Azt mondják, a Szultán beteg. Allah óvja!” Selim: „Értem, Pasa. Tehát, amikor megérkezett és elküldött mindannyiunkat, ezért volt! Vajon, mi érte?” Sokullu: „Találkoztam orvosával, de nem tudtam meg tőle semmit. Nem fogja előttünk felfedni. Biztos meghagyták neki, hogy tartsa titokban. Ez csak egyet jelent, hogy komoly.” Selim: „Beyazit is próbálja titkolni a dolgot. Ki tudja, mit forgat a fejében? Vajon mire készül?” Sokullu. „Ebben az érzékeny ügyben, talán úgy döntött, hogy csendben marad.” Selim: „Miért nem azt mondod, hogy azon gondolkodik, mi legyen a következő lépése, hogy közelebb kerüljön a trónhoz, Pasa?

Rüstem Zallal beszélget: „Teljesen mindegy, mennyire próbálják titkolni, az emberek úgyis hallani fognak a Szultán állapotáról. Óvatosnak kell lennünk. A janicsárok nem maradnak nyugton. Amikor Ferhat Aga meglátta kínlódását, elkezdett arról álmodozni, hogy Mustafa Herceg kerül a trónra.” Fatma érkezik. Úgy néz Zalra, hogy a férfi kimegy. Fatma: „Hol van Elkas Mirza? Hogy van? Válaszolj! Tahmasp kezére került, igaz ez?!” Rüstem: „Sajnálatosan igaz, Szultánám. Amikor Elkas Mirza nem tudta teljesíteni ígéretét, Szultánunk nem óhajtotta őt a társaságában. Hidd el, mindent megtettem érte, amit lehetett, de a Szultánt én sem tudtam meggyőzni.” Fatma: „Ellenségeink kezére adtad?” Rüstem: „Elkas Mirza maga választotta, mit tesz. Mehravan városába menekült. Mikor erre rájött Tahmasp, megtámadta a várost. Elkas Mirzának nem volt más választása, minthogy megadja magát a fivérének. Tahmasp bebörtönözte Qa’qa várába. Mostanra bizonyára ki is végezték. Sajnálom, Szultánám.”

Hürrem a gyereki társaságában… Cihangir: „Fogadott téged a Szultán, anyám?” Hürrem: „Van valami fontos dolog, amiről tudnotok kell. Nem akarom, hogy bárki más megtudja.” Kopognak, Selim érkezik: „Anyám, hívattál?” Hürrem: „Gyere, ülj le, Selim. Szultánunk egy ideje nincs jól.” Mihrimah: „Nincs jól?” Hürrem: „Ne aggódj, ez egy betegség, mely magas lázzal jár. Az orvosok szerint, túl lesz rajta. Allah segítségével, hamarosan felépül.” Beyazit: „Úgy legyen.” Selim: „Te ezt tudtad, de szándékosan nem mondtad el nekünk, nem igaz?!” Beyazit: „Nem én akartam! A Szultán tiltotta meg! Máskülönben titkolnám?” Selim: „Talán, mert azt hiszed, előnyt tudsz belőle kovácsolni! Anélkül, hogy valaki észrevenné, megkezdenéd az előkészületeket!” Beyazit: „Milyen előkészületeket?! Ki vagy te, hogy ilyennel gyanúsítasz meg?!” Hürrem: „Ne felejtsétek el, hogy itt vagyok!” Beyazit: „Nem hallottad, mit mondott az előbb?!” Hürrem: „A mai nap nem alkalmas a veszekedésre! Ne most menjetek egymásnak! Pont az ellenkezőjét kell csinálnunk. Egyként kell összefognunk, mert nincs más, akire számíthatunk! Ne feledjétek! Ráadásul, az imádságon kívül, ha bármelyikőtök is akár egy lépést is merészel tenni, velem találja szembe magát! Megértettétek?” Selim bólint. Beyazit felé fordul, aki a következőt mondja: „Meg se fordulna a fejemben.” Mihrimah kirohan, Hürrem utána: „Hová mész?” Mihrimah: „Anya, oda kell mennem apához. Látnom kell. Éreznem kell a fájdalmát.” Hürrem: „Még ne. Most pihen. Egyelőre nagyon erőtlen és kimerült. Megígérem neked, ha egy kicsit jobban lesz, mindketten oda megyünk hozzá.” Mihrimah: „És mi van, ha nem lesz jobban? Ha történik vele valami?” Hürrem: „Allah óvja! Mihrimah… én holdfényem! Jelenléted különösen fontos! Ezekben a nehéz napokban magam mellett akarlak tudni. Vannak emberek, kik ki akarják használni helyzetünket, és meg akarnak támadni minket. Szilárdan ellen kell nekik állnunk. Erősnek kell lennünk. Ha egy percre is megingunk, szemünket vájják ki és elviszik tőlünk fivéredet. Megértettél? Ha nem állunk ki erősen egymás mellett, az elnyomók fogják megszerezni a hatalmat.”
Cihangir: „Mérges vagy Beyazitra, ugyanakkor nem lepett meg a betegség híre.” Beyazit: „Így van! Kitől tudtad meg? Rüstem mondta el neked?” Selim: „Óh! Szóval, Rüstem is tudja! Most már értem. Mindenre gondoltatok. Ha anyánk nem mondott volna semmit, akkor ti folytattátok volna a titkolózást!” Beyazit: „Szultán apánk beteg. Ahelyett, hogy szomorú lennél, el sem hiszem, hogy miken jár az eszed! De miért is csodálkozom, hiszen amúgy is ilyen a természeted!” Cihangir. „Ha már úgy is mindenki tudja… akkor már Mustafa bátyánk is… Neki is itt kéne lennie. Levelet kellene írnunk neki!” Selim: „El sem tudom képzelni, mit akarsz írni abban a levélben? Hogy a Szultán haldoklik és a trón rád vár?” Beyazit: „Te azt hiszed, mindenki olyan, mint te! Csak te meg én vagyunk itt, de Mustafának is joga lenne itt lennie!” Selim: „Azért vagyok itt, mert régens lettem, Beyazit. Te meg azért, mert együtt érkeztetek meg a háborúból. De ha Mustafa jönne ide, annak már nem lenne magyarázata. Ne avatkozz bele olyan dolgokba, mik nem tartoznak rád.” Beyazit: „Te még mindig azt hiszed, hogy régens vagy?” Selim: „Csak azt mondtam, amit kellett, Beyazit. Miután apánk visszanyerte régi erejét, és meglátja Mustafát, nem fog tudni megfelelő magyarázatot adni, hogy eljött. És ami azután történik, a te hibád lesz. Most szólok.”

Atmaca tanítja Yusufot, hogyan kell íjjal célba lőni. Azt magyarázza, hogyan célozzon. Mikor Yusuf lő, Atmaca megdicséri. Yavuz érkezik: „A fővárosi munkám tovább tartott, mint gondoltam. Látogatód van.” Piri Reis az: „Veled később akarok beszélni, Atmaca, előbb látnom kell Mustafa Herceget.”

Rüstem az irodájában dolgozik, mikor Zal bejelenti Mihrimaht: „Úgy tűnik, anyánk figyelmeztette az orvosokat, hogy senki ne adjon nekem egyenes választ.” Rüstem: „Nincs szükség aggodalomra. A Szultán ismét egészséges lesz Allah akaratával, de…” Mihrimah: „De mi?” Rüstem: „De minden lehetőségre fel kell készülnünk.” Mihrimah: „Lehetetlen… az az ember, akiről beszélsz, az apám. Országok uralkodója.” Rüstem: „A halál Allah parancsa. A halált nem érdekli a pozíció vagy a rang. Mi csak imádkozhatunk. Most, ha megengeded… Elhiheted, hogy most, hogy a Szultán nem tud államügyekkel foglalkozni, sokkal több a munkám.”

Süleyman az ágyában fekszik, Hürrem mellette, míg a szolgák balzsammal kenegetik a lábfején található sebeket. Vizet kér, Hürrem megitatja. Hürrem a szolgákhoz: „Most már elég lesz. Elmehettek.” „Jobban leszel, Süleyman. Minden orvos keményen dolgozik, hogy megtalálják fájdalmadra a megfelelő orvosságot.” Süleyman: „Gondolod, hogy az Úr dönt még úgy, hogy kikerülhetek ebből az ágyból?” Hürrem: „Hát persze! Remélem. Ismét fel fogsz kelni. Nekem, a gyerekeinknek, az alattvalóidnak, az egész államnak szüksége van rád.”

Mustafa közben Taslicalival, Atmacával és Mihrünissával: „Miért van itt Piri Reis? Milyen jogon jött el ide?” Atmaca: „Fontos dolgokat szeretne elmondani neked, Hercegem. Hasznos lenne, ha meghallgatnád mondandóját.” Mustafa: „Jöjjön.” Mihrünissa: „Jól ismerem a Reist. Annak idején sokat találkozott az apámmal. Apám mindig azt mondta, hogy nagyszerű tudós volt. Mindig bízni lehetett benne, és sosem gyanakodott a hűségét illetően.” Mustafa: „Ezt én is tudom. De mindegy is, senki sem avatkozhat bele a Dinasztia jövőjébe. Nem engedem.” Piri Reis belép a szobába. Mustafa: „Remélem, ennek a hirtelen látogatásnak csak jó okai vannak.” Piri körbe néz. Mustafa: „Akiket magad körül látsz, azokban teljes a bizalmam. Beszélj.” Piri Reis: „A Szultán egészségéről van szó… Sajnálatosan, Hercegem, eléggé lebetegedett.” Mustafa: „Beteg?” Piri Reis: „Titkolják miféle betegségben szenved. De az nyilvánvaló, hogy állapota súlyos. Tebrizben összeesett a serege előtt és azt mondják, hogy kocsiban érkezett Isztambulba.” Yahya: „Jól volt! Mi történt vele ilyen hirtelen? Vagy valaki szándékosan zaklatja ezzel a betegséggel?” Piri Reis: „Nem, nem hinném… Elég nehéz hadjárat volt ez. Az ügy egyértelmű… és a Szultán is idősebb már… Talán nem is gyógyul fel.” Mustafa: „Mondd! Mit akarsz?” Piri Reis: „Tudnod kell, hogy az, hogy a fővárosba menj kötelező, főleg, hogy Selim és Beyazit Hercegek is ott vannak.” Mustafa: „Hogy érted ez?” Piri Reis: „Allah bocsássa meg, de ha valami történik, és a Szultán elhalálozik, szükségszerű, hogy ott légy. Máskülönben, Rüstem Pasa a testvéreid közül fog választani.”

A piacon Sümbül sétálgat, és összetalálkozik Omer Efendivel. Tőle tudja meg, hogy a janicsárok visszatértek a háborúból, így a kereskedőknek ismét jól megy az üzlet. Sümbül a saját üzletéhez siet, és látja, annyira tele van, hogy Yakup, a segédje bajban van, hogy ültesse le az embereket. Közben néhányan tejet szeretnének kávéjukba. Ezen Sümbül teljesen felháborodik. Közben meghallják a legfrissebb pletykákat: Süleyman Szultán már fél lábbal a sírban van.

Piri Reis és Atmaca beszélgetnek: „Ha valaki most látná Hercegünket, azt hihetné, hogy rossz híreket hoztam. Ez csak egy ritka alkalom a jövőt tekintve.” Atmaca: „Én még mindig nem értem, Reis… nincs még egy ember a világon, aki ennyire szeretné és ilyen hűséges lenne a Szultánhoz.” Piri Reis: „Mondtam, hogy titkold el azt a támadást, amit a Szultán ellen terveltek. De te? Mindent tönkretettél.” Atmaca: „Reis, ismersz engem. Azt teszem, amiről úgy gondolom, hogy helyes. Nem titkolhattam el egy ilyen dolgot a Herceg elől!” Piri Reis: „Ez az egyetlen, amit eltitkolsz?” Atmaca: „Hercegünk megbízik bennem a történtek ellenére is. Elfogadta társaságomat, és bízik bennem. Semmit sem titkolhatok előle.” Piri Reis: „Ebben az esetben külön kell válnunk, Atmaca. Ez az amit akarsz?” Atmaca: „Kész vagyok megfizetni, bármekkora is az ára.” Piri Reis: „A munkád az volt, hogy megvédd Mustafa Herceget. Vagy velünk folytatod tovább, vagy ha akarod, nélkülünk.”

Hürrem: „Amikor Sümbül elment, te lettél a karom és a lábam, Fahriye. És most, hogy a Szultán beteg, ezekben a balszerencsés napokban még nagyobb szükségem van rád.” Fahriye: „Ne aggódj, Szultánám, mindent megteszek, amit csak tudok, még a mostani állapotomban is.” Hürrem: „Ne erőltesd túl magad. Majd, ha teljesen felgyógyultál, visszatérhetsz feladataidhoz.” Kopognak. Egy szolga bejelenti, hogy Selim szeretne a Szultánával beszélni. Selim belép. Hürrem: „Mi az, fiam?” Selim: „A fivéreim, anyám… Üzenni akarnak Mustafának a Szultán állapotáról.” Hürrem: „Nincs szükség rá… a palota madárkái már rég megüzenték neki…” Selim: „Ez igaz, de most az a fontos, hogy Mustafa mit csinál a hallottakra?”

Közben Piri Reis Mustafával beszélget: „Meghoztad döntésedet, Hercegem? Remélhetőleg legfőbb célod, hogy azonnal indul a fővárosba. Ez lenne a legjobb az államnak.” Mustafa: „Én is látni akarom a Szultánt, de azért, mert aggódom az egészsége miatt. De, ha most megyek, mindenki azt fogja gondolni, hogy a trónért masírozok, és ezáltal szeretteimet is belerángatom.” Piri Reis: „De talán ez a helyes megoldás. Egy hercegnek a trónra is gondolnia kell. Főleg akkor, mikor a Szultán betegen fekszik ágyában.” Mustafa: „Amikor Szultánunk elhagyja ezt a világot, én akkor fogom jogomat érvényesíteni, hogy átvegyem a trónt. És semmilyen hatalom nem fog megállítani. Megértetted?” Piri Reis: „Egy percig nem kell kételkedned ebben, Hercegem. De ez egy véres háború lesz.”

Yavuz és Atmaca a kertben sétálnak: „Beszéltem Reisszel, Yavuz. Most már egyedül állok a Herceg mellett.” Yavuz: „Mit mondott?” Atmaca: „Egyértelmű volt, hogy nem tetszett neki. De nem mondott semmit, mert tudja, hogy megvédem a Herceget, még akkor is, ha az életembe kerül. Most neked kell választanod. Vagy itt maradsz velem, vagy mész és csatlakozol Reishez.” Yavuz: „Együtt kezdtük meg utunkat, Atmaca. Ahol te vagy, ott vagyok én is.”

Rüstem Beyazittal beszélget: „Hürrem Szultána most nagyon el van foglalva mély fájdalmával. Még a saját egészségére sem gondol. De nekünk most nagyon óvatosnak kell lennünk. Allah bocsássa meg, de lehet, hogy elveszítjük a Szultánt. Ha ez megtörténik, egy hatalmas tűz kellős közepén találjuk magunkat. De ne aggódj. Majd eloltjuk a tüzet, és átveheted a trónt.” Beyazitnak most eszébe jut, miben egyeztek meg Mustafával: nem fognak háborúzni a trónért. Beyazit: „Ha itt van Mustafa bátyám, akkor ez nem lehetséges.” Rüstem: „Először is magadra kellene gondolnod, aztán dicsőséges birodalmunkra. Nem kényszerít semmi, hogy szövetséget köss bárkivel is.” Beyazit: „És Selimmel mi lesz?” Rüstem: „Senki sem támogatja Selimet. Ha Allah megengedi, és te veszed át a trónt, Selim sorsa a te kezedben lesz.”

Selim Nurbanuval van. Nurbanu: „Nem értem, mit aggodalmaskodsz annyit? Nézd! Az anyád a te oldaladon áll. Neked is bejelentette, hogy téged támogat. A trón még soha nem volt ennyire közel.” Selim: „Nem érted, Nurbanu! Egyáltalán nem érted! Két éves itt tartózkodásunk sok mindenre megtanított. Még régensként is álomvilágban éltem! Senki sem hallott vagy látott engem. Mindenki csak Mustafát látja trónörökösnek! A katonák, a nyilvánosság! Ha nem őt, akkor Beyazitot! Rüstem és Mihrimah is az ő oldalán áll. Ilyen körülmények között, hogyan bízhatnék egyedül az anyám támogatására?” Nurbanu: „Ha elfogadod a vereséget, csak akkor marad álom a győzelem. Ne nézd le Hürrem Szultána támogatását. Lehet, hogy neki nincs hadserege és katonái… de úgy irányítja hatalmát, hogy még az árnyéka is elég ahhoz, hogy ellenségeivel végezzen.” Selim: „És mi lesz akkor, ha mi leszünk azok, akikkel végezni akar?” Nurbanu: „A nap ránk ragyog, Selim. Elöl állsz, Selim. És a trón már csak néhány lépésre van tőled.”

Yahya, Atmaca és Mihrünnissa beszélget. Yahya: „Szultánám! Az idő egyre csak közeledik, és a Herceg kitart a maradás mellett. De meg kell tennünk, amit meg kell tennünk.” Mihrünnissa: „Mi a javaslatod?” Yahya: „Figyelmeztetnünk kell Turgut Reist! Még ha nem is akar jönni, de figyelmeztetnünk kell a kialakult helyzetről.” Mihrünnissa: „Atmaca neked mi a véleményed?” Atmaca: „Hercegünk vérontás nélkül akarja elrendezni ezt az ügyet. Ezért elkerülhetetlen, hogy gályáink elérjék a Halic partokat. A palotára szegező ágyúk százai majd megmutatják, kinél az igazi hatalom.” Mihrünnissa: „Amikor a Heceg a trón felé menetel, szüksége lesz a tengerek egyik legfelsőbb vezérére. Írok Turgut Reisnek és fivéreimnek, hogy azonnal készüljenek.” Yahya: „És ha a tengerek kapitánya, Mehmet Pasa (Sokullu) ellenünk lesz?” Mihrünnissa. „Ha majd meglátja fivéreimet, keresni fog egy lyukat, hogy elbújhasson. És ha nem akarjuk, még egy hajóhidat sem fog találni a tengeren.” Yahya: „Üzenj Mahidevran Szultánának… Még egy darabig maradjon Beyhan Szultánával… Allah akaratával, Valideként térhet vissza a fővárosba.”

Sokullu Rüstemmel találkozik: „Látni akartál, Pasám?” Rüstem: „Mint már bizonyára tudod, veszélyes vizeken evezünk. Nem tudhatjuk, holnap mire ébredünk.” Sokullu: „Tudom, Pasám. A Szultán betegsége mindannyiunkra kihat.” Rüstem: „Néhány Reis engedély nélkül cselekszik. Különösképp Turgut Reis. Kapd el, és őt és kíséretét hajítsd ki a fővárosból. Semmi körülmények között nem szabad ide jönniük.”

Késő este Sümbül meglátogatja Hürremet: „Sümbül? Gyere, ülj le! Nem vártalak.” Sümbül: „Szultánám! Mikor meghallottam a híreket s Szultánról, nem volt maradásom.” Hürrem: „Eltúlozzák.” Sümbül: „Nem ismerem az igazságot ez ügyben…” Hürrem: „Sajnos, így van. A Szultán, mióta megjött, az ágyat nyomja. Egyrészt köszvénye van. Másrészt, magas láza.” Sümbül: „Oh, Allah! Kérlek, mentsd meg a Szultánunkat!” Hürrem: „Úgy legyen! Mindegy, mennyire próbálok erős maradni, a belső hangok mégis arra késztetnek, hogy a legrosszabbra gondoljak. Ha valami történik vele…” Sümbül: „Allah bocsássa meg, egyetlen reményünk, hogy a Szultán hamarosan felépül. Nem kellene a belső hangokra odafigyelned.” Hürrem: „Ő az én világom, Sümbül. A Holdam. Az én Holdam. Az én csillagom. Ő az én tavaszom, nyaram, telem. Ő a levegőm, a falat ételem, az italom! Allah ismeri a szívem… Ő az én lelkem, az életem!” Sümbül: „Megértem érzéseidet, Szultánám. De miért feded fel könnyeidet? Ne feledd, ellenségeidnek ez örömet okoz. Talán már réges-rég arra készülnek, hogy Mustafa Herceget a trónra segítsék. Ez a te és Hercegeid végét hozná.” Hürrem: „Életem ezzel a veszéllyel telt el. Már évek óta ezzel az érzéssel élek. Többször megkérdezem magamtól, mit fogok tenni, ha ez a nap eljön? Csak egyetlen módja van, hogy túléljük… hogy Mustafa Herceg a Szultán előtt haljon meg.” Sümbül: „Szultánám, már annyi emberrel végeztél.” Hürrem: „Természetesen, stabilan fogok a Hercegeim mellett állni. Nem hajolok meg senki előtt. De ennek a háborúnak a végkimenetele is nyilvánvaló. Mustafa Herceg nagyon erős. Ha a helyzet így folytatódik, övé a trón.” Sümbül: „Szultánám, ebben az esetben változtatni kell a helyzeten.”

Fatma siratja szerelmét. Visszaemlékezik, mikor a nyakéket kapta Elkastól. Kopognak, Melek érkezik: „Gyere, Melek. Van új híred a Szultán állapotáról?” Melek: „Sajnos nincs, Szultánám. Senkit nem engednek be a szobába, kivéve az orvosokat és Hürrem Szultánát.” Fatma: „Egy részt szeretném, ha felépülne, másfelől tudom, hogy eljött az új éra ideje. Az anyám, Hatice, Pargali Ibrahim Pasa, most én… Nem dobott mindannyiunkat tűzbe Hürremért?” Melek: „Szultánám, látom mély fájdalmadat… de össze kell szedned magad. Mustafa Herceg miatt jöttél ide, legalább az ő kedvéért tedd meg.”

Rüstemhez Hürrem érkezik: „Hol van Mustafa Herceg? Mit csinál?” Rüstem: „Azt hittem, nem akarsz ezekről a dolgokról beszélni.” Hürrem: „Még a lehetőséget sem akartam magamnak megadni, hogy erre gondoljak, igaz… de ez nem azt jelenti, hogy nem kell felkészülnünk.” Rüstem: „Egy hang sincs Mustafa Hercegről, mert ha üzentünk volna neki, már elhagyta volna a palotát. Most a legnagyobb problémát a janicsárok vezetője, Ferhat Aga jelenti… meg kell állítanunk. Sokullu a Reiszeket veszi kézbe.” Hürrem: „Jó. Mustafa Hercegnek nem szabad a fővárosba jönnie. Soha többé nem engedhetjük ezt meg magunknak. Távol kell tartanunk. És ha Allah akaratával meghal, Selim követi a trónon.” Rüstem: „Rosszul mondtad… Beyazitot akartál mondani, nem?” Hürrem: „Pontosan tudom, mit mondtam. Sajnálatosan, Beyazit nem látja a valóságot. Ne hidd, hogy a hibáiról beszélek… hanem Mustafa iránti hűségéről. Mindannyiunkat veszélybe sodor, és még nincs is ezzel tisztában. Összedolgozik saját ellenségével.” Rüstem: „Személyesen beszéltem vele. Beyazit Herceg tudatában van a helyzet komolyságával. Azt fogja tenni, amit mondunk neki.” Hürrem: „Mióta nem teljesíted parancsaimat?” Rüstem: „Bocsáss meg Szultánám, de lehet, hogy te visszaléptél Beyazit Herceg mögül, de én nem.” Hürrem: „Én nem léptem vissza senki mögül, Rüstem! Ő a fiam! De ismered Beyazit természetét. Ő mindig a legmagasabb hegyeket akarja megmászni. Két lépéssel közelebb került a saját vesztéhez. Mint mondtam, hűséges Mustafához. És Selim nem a régi Selim. Mostanra mindent megértett. Most már óvatos. Amíg mi itt Mustafa kardjától rettegünk, ő a legjobb megoldás!”



Süleyman ágyánál Hürrem lesi aggódva szerelmét. Végre felébred. Hürrem: „Allahnak hála felébredtél!” Süleyman: „Gyermekeim…”  Hürrem: „Mindenki szomorú… imádkoznak érted.” Süleyman: „Látni akarom őket.” Hürrem: „Lokman Aga! Hívd ide a gyerekeimet!” Hürrem megfogja Süleyman homlokát: „Lelkem királya… Te égsz a láztól! Agák! Hívjátok az orvost azonnal! Süleyman! Süleyman!”

Közben a janicsárok főhadiszállásán az egyik janicsár: „Mi folyik itt? Az utcán mindenki azt mondja, a Szultán beteg.” Ferhat: „Ne higgy a pletykáknak. Szultánunk nagyszerűen érzi magát! És ha mégis történne valami a Szultánnal, én lennék az első, aki erről tudomást szerez!” Másik janicsár: „Honnan tudod, hogy nem titkolják el? Talán már régóta…” Ferhat: „Lehetetlen! Mondjuk, hogy eltitkolják, és arra játszanak, hogy Selim vagy Beyazit Herceget teszik a trónra, ebben az esetben megkapják kardjainktól, amit érdemelnek!”

Süleyman szobája előtt gyerekei gyülekeznek. Selim: „Miért nem engednek már be?” Cihangir: „Anya szeretné, ha még egy kicsit várnánk. Talán a Szultán állapota rosszabbodott.” Beyazit jön: „Mihrimah! Hogy van a Szultán?” Mihrimah: „Nincs jól… mivel megváratnak minket, nagyon úgy tűnik.” Beyazit megpróbál bejutni, de az aga megállítja. Beyazit ennek ellenére bejut, többiek utána. Sokkolja őket apjuk állapota és anyjuk könnyei. Hürrem: „Olyan, mintha játszana velem… az imént ébren volt…” Ekkor Süleyman csukott szemekkel hirtelen megszólal: „Mustafa… Hol van Mustafa?”

Ferhat Aga Sokulluval találkozik: „Minek köszönhető ez a látogatás, Ferhat Aga?” Ferhat: „A janicsárok elégedetlenek, Pasám. A Szultán egészségéről beszélnek. De senki sem mond nekünk semmit. Hozzád jöttem információért.” Sokullu: „Hmm… Hamarosan a Szultán jobban fogja érezni magát… csak magadnak okoztál gondot, hogy ide jöttél. Ráadásul ez a kérdezősködés még veszélyes is lehet. Ok lehet arra, hogy fejedet vegyék.”

Hürrem: „Allahnak hála, lement a lázad!” Mindenki, Fatmát és Gülfemet is beleértve a szobában van. Beyazit: „Honnan jött a láz?” Orvos: „A Szultán nagyon kimerült a hadjárat során. Remélhetőleg, hamarosan jobban lesz. Imádkozzunk, hogy ne legyen rosszabb.”

Sokullu Rüstemmel beszélget: „Nyilvánvaló, hogy Ferhat Aga nem hozzád jött. Hozzám fordult, és makacsságának adott hangot.” Rüstem: „A szabályok értelmében, neked meg kell fenyegetned.” Sokullu: „Megtettem. Azonban, nem tetszik nekem… szerintem, árulásra készül.” Rüstem: „Hát persze. De időnként csendben kell maradnunk. Amíg több ezer probléma cikázik fejünkben, nem haragíthatjuk magunkra a janicsárokat. Majd, ha a Szultán felépül, helyre teszi őket.” Sokullu: „Remélem, Pasám, de mindenkinek ugyanaz a kérdés fogalmazódik meg a fejében: Mi lesz akkor, Allah bocsássa meg, ha a Szultán nem épül fel?” Rüstem: „Szerencsére a Hercegeink itt vannak. Az országnak a folytatólagosság a legfontosabb. Mindenki megkapja, amit érdemel.” Sokullu. „Melyik Herceg, Pasám? Selim Herceg?” Zal érkezik: „Méltóságos Pasám. Hürrem Szultána a Szultán szobájában vár rád.”

Hürrem szobájában… Cihangir: „Üzennünk kell Mustafa bátyámnak.” Beyazit: „Igazad van. Most már nem tarthatjuk tovább távol.” Selim: „Nem! Ezt nem tehetitek meg! A Szultán engedélye nélkül, a parancsa nélkül, lehetetlen!” Beyazit: „Miután a Szultán Mustafa nevét említette, milyen egyéb parancsra vársz még, Selim?!” Mihrimah: „Beyazit, higgadj le.” Selim: „Szultánunk nincs eszméleténél. Nem fog ebbe belemenni.” Cihangir: „Mi ez az aggodalom? Csak nem attól félsz, hogy Mustafa elveszi előled a trónt?!” Selim: „Térj észhez, Cihangir! Mindketten tudjátok, hol a helyetek! Én vagyok az idősebb! És addig, míg a Szultán ki nem kel az ágyból, én vagyok a régens! Utálhattok, de kénytelenek vagytok tisztelni!”

Rüstem: „Szultánám! Látni óhajtottál.” Hürrem: „Gyere velem.” Kimennek a teraszra. „Üzenj Mustafa Hercegnek.” Rüstem: „Szultánám… azt hiszem nem értem… miért kéne ide hívnom?” Hürrem: „Írd meg neki, hogy jöjjön a fővárosba.” Rüstem: „Tisztában vagy azzal, mit mondtál?” Hürrem: „A Szultán látni kívánja. Nem akadályozhatom meg.” Rüstem: „Ez azt jelentené, hogy arany tányéron kínáljuk fel Mustafa Hercegnek a trónt. Egy apró rossz döntés, egy apró rossz mozdulat romba döntheti a jövőnket.” Hürrem: „A hatalom és a trón értékes, igen… de számomra, amit a Szultán óhajt, az mindennél fontosabb! Még akkor is, ha Allah bocsássa meg, ez a végakarata! Hívd Mustafa Herceget a trónra!”

Gülbahar lép be Mihrimah szobájába, és jelenti, hogy Rüstem szeretné látni. Mihrimah beengedi… (erotikus jelenet)

Hürrem: „Nem akarom, hogy előttem halj meg Süleyman. Allah vegye inkább el az én életemet, és adja oda neked! Még ne, Süleyman!”

Amasyába megérkezik a levél, Yahya veszi át: „Hercegem! Ez a levél a fővárosból érkezett. Rüstem Pasától személyesen.” Mustafa elolvassa. Atmaca: „A Szultán egészségéről van benne szó?” Mustafa: „A fővárosba hívnak. A Szultán látni kíván.” Yahya: „Talán csapda.” Atmaca: „Egyetértek. Ha a Szultán állapota rosszabbodott, akkor nem akarhatják, hogy oda menj!” Mustafa: „Teljesen mindegy. Ha a Szultán hívat, mennem kell. Különben is, nem ezt kívánja tőlem mindenki? Készülődjetek! Minél előbb induljunk!”

Egy janicsár informálja Ferhat Agát, hogy Piri Reis kíván beszélni vele: „Itt üdvözölni téged nagy megtiszteltetés, Piri Reis!” Piri: „Nem akartalak sokáig megváratni, Ferhat Aga. Az a nap, amire már oly rég vártunk Hercegünkkel kapcsolatban, vészesen közeledik. A janicsárok támogatása mindenki számára kétségtelen. Turgut Reis úton van flottájával. Négy oldalról fogunk támadni. Ahogy a Herceg átveszi a trónt, muszáj, hogy ott álljunk mellette!” Ferhat: „Már nagyon rég várjuk azt a napot!” Piri: „Közeleg, Ferhat Aga! Közeleg! Úgy hallottam, a Herceg már úton van a főváros felé. Hamarosan velünk lesz.”

Lokman Süleyman szobájában van, mikor a Szultán vizet kér. Lokman. „Hála Égnek!” Azonnal önt a kehelybe, és segít urának inni.

Sokullu a kabinjában tartózkodik. Egyszer csak meglátják, hogy egy egész hajóhad közelít hozzájuk. Turgut Reis az, a főváros felé igyekeznek.
Fatma Beyazittal és Cihangirral a teraszon vannak. Ők is látják az összegyűlt hajóhadat. Fatma: „Természetesen Mustafa Herceget barátai nem hagyják cserben.”

Közben Mustafa kísérete úton van a főváros felé. Rüstem, Hürrem tudta nélkül csapdát állíttatott neki mérgezett nyilakkal.

A palotában Hürrem Süleymannál van. Az uralkodó ébren van. Az orvos újabb orvosságot megy készíteni sebeire. Kopognak, Lokman érkezik azzal, hogy valamiről a Szultánnak tudnia kell: „Turgut Reis megtagadta a Tengerek Kapitánya, Mehmet Pasa parancsát, és 80 ágyújával a palotát vette célba.”
Úton a főváros felé egy ember leesik lováról. Mindenki úgy tesz, mintha az Mustafa lett volna, elhitetve az elkövetőkkel, hogy a Herceg kapta a halálos lövést.
Lokman kisegíti a Szultánt a teraszra, hadd lássa saját szemével a hajóhadat.
Rüstem és Sokullu is a Szultánhoz igyekeznek. Mielőtt belépnének a szobába, Rüstem: „Figyelmeztettelek, Sokullu, hogy tartsd távol a Reiszeket a fővárostól.” Sokullu: „Megtettem, ami hatalmamban állt, Pasám, de tudod, mekkora befolyása van Turgut Reisnek a flottára! Már akkor is így volt, mielőtt megkezdtem munkámat ebben a pozícióban. Ne engem hibáztass!” Lokman lép oda hozzájuk, hogy a Szultán várja őket.
Süleyman: „Hibát követtem el, hogy megbíztam bennetek?! Mi ez az egész?! Mehmet Pasa! Admirálisnak neveztelek ki, meg tudod magyarázni az ágyúkat, melyek a palotát veszik célba?!” Sokullu: „Turgut Reis parancsommal ellentétben cselekszik. Hívattam, hogy beszédem van vele és számon is kérem rajta, természetesen, de folyamatosan parancsaim ellenére cselekszik.” Rüstem: „Nagyuram, nem akarlak aggasztani, de a janicsárok nem viselkednek illően. Mint tudod, távolléteden féktelen módon viselkedtek. Már számtalanszor figyelmeztettem Ferhat Agát, de nem találok jó megoldást.” Süleyman: „Mit akar ez jelenteni?” Rüstem: „Mindenfelé pletykálkodnak… az emberek, a katonák mind arról beszélnek, hogy súlyos beteg vagy. A hitetlen kémek az egész világon szétkürtölték. Nem akartam mondani, de ha ez így marad, felkelés lesz a vége.” Süleyman: „Amíg én a saját életem miatt aggódom, ezek fel akarnak égetni?! Rüstem Pasa, befejezték már Mehmet fiam mecsetét?” Rüstem: „Befejezték, Nagyuram.” Süleyman: „Ebben az esetben, tudassák mindenkivel, hogy a pénteki imát ott végzem!” Sokullu. „Nagyuram, hogy lehetséges ez? Az orvosok…” Süleyman: „Döntésem végleges, Pasa. Bárki is döntötte el, hogy elhagyom e világot, saját szemével kell lássa az igazságot!”

A piacon ki is dobolják, hogy a Szultán pénteken imáját az újonnan felállított Mehmet mecsetben végzi. Mindenki megörül a hírnek. Sümbül: „Allahnak hála! Szultánunk felépült!”

Sokullu kabinjában megjelenik Turgut Reis. Sokullu: „Átlépted határaidat azzal, hogy megtagadtad közvetlen parancsomat, hogy a fővárosba gyere. Remélem, jó magyarázattal szolgálsz.” Turgut: „A pletykák is elérték fülemet, Pasa. Azért jöttem, hogy megtudjam az igazat, és hogy megvédjem a Szultánt.” Sokullu. „Szultánunk a pénteki imát a Mehmet mecsetben végzi. Imádkozz hát, hogy elhiggye, hogy az igazság miatt jöttél.”

Orvos: „Úgy tűnik, a legutóbbi orvosság megtette hatását. Remélhetőleg, Nagyurunk hamarosan ismét egészséges lesz.” Hürrem: „Mit gondol arról, hogy a pénteki ima keretén belül fel akar vonulni? Nem veszélyes ez?” Süleyman: „Mondtam már! Végleges a döntésem! Már úgy is kihirdették, úgyhogy lemegyek a fiam mecsetébe!”

Beyazit és Cihangir boldogan csatlakozik testvéreikhez, hogy ismét találkozhassanak apjukkal. Cihangir: „A Szultán is jön?” Mihrimah: „Igen, jön!” Beyazit és Selim összenéznek, de ekkor Mihrimah: „Fejezzétek be ezt a gyűlölködést most azonnal! Ha ezt csináljátok, a Szultán állapota csak rosszabb lesz!” Így mindkét férfi arca megenyhül.
Süleyman gyermekei bemennek hozzá, boldogan üdvözlik.

Eljött a pénteki ima ideje. A mecset előtt a birodalmi őrség sorfalat áll, hogy a Szultán a tömegtől zavartalanul végig tudjon haladni.
Hürrem személyesen akar gondoskodni az imáról, ill. az ételosztásról, melyet a szegényeknek adnak.
Orvos: „Nagyuram, fáj még a talpad?” Süleyman: „Fáj, igen.” Az orvos ránéz a sebre, megállapítja, hogy csúnyább lett. Orvos: „Nem fog menni a tervezett módon, Nagyuram.” Süleyman: „Csak adj valamit a fájdalomra, ennyi elég lesz.”
Sümbül és Yakup a tömegben várják a Szultánt. Kellemetlenül érzik magukat a sok megjegyzés hallatán, mivel az uralkodó késik. A tömeg egyre türelmetlenebbé válik.

Lokman bejelenti a Szultánt a szobája előtti folyosón, Süleyman megjelenik. Elhalad Fatma mellett, majd Hürrem előtt megáll. Mosolyog rá egy ideig, majd elveszti eszméletét. A férfiak a Diván előtt várakoznak. Rüstem Beyazitnak: „Gondolod, hogy Turgut Reis ok nélkül jött? És Mustafa is úton van.” Beyazit: „Miután a Szultán jól van, ezek a dolgok már nem érdekesek.” Rüstem: „Dehogy is nem, Hercegem! Mindenkinek meg kell adni büntetését.” Selim Sokulluhoz: „Neked kellett volna kontrollálnod a flottát. Ez így egyáltalán nincs jól.” Sokullu: „Turgut Reis nem tud sokat az államférfiak szokásairól. Nehéz őt kontrollálni. De talán így van jól… mert a Szultán nem fogja elengedni büntetés nélkül.” Zal érkezik Lokman hírével, hogy a Szultán mégsem vesz részt a pénteki imán. Mindenki elkezd még jobban aggódni…

Odakint a helyzet még rosszabb. Az emberek már majdnem ordítoznak. Az ajtó kinyílik és egy ember bejelenti: „Emberek! A Magasságos Süleyman Szultán a pénteki imáját a palota mecsetében végzi. Az új mecset első imájára egy későbbi alkalommal kerül sor.” Mindenki hangosabban kiabál, és Ferhat Aga elvezényli janicsárait.

Süleyman ismét az ágyában fekszik. Rüstem: „Doktor!” Orvos: „Mi mindent megtettünk, amit tudtunk, Pasa… a többi Allahon múlik. Remélhetőleg, Allah megmenti a Szultánt.”
Hürrem a szobájában: „Még sosem éreztem magam ennyire reménytelenül.” Fahriye: „Ezek a nehéz napok el fognak múlni, remélhetőleg.” Kopognak. Sümbül érkezik: „Az egész város lázad, mivel a pletykák egész rémisztővé váltak.”

Ferhat Rüstemmel találkozik: „Miért jöttél ide, Ferhat Aga?! Ferhat: „Az a pletyka járja, hogy a Szultán meghalt. Mondd meg az igazat, hogy mi is megtudjuk végre.” Rüstem: „Tömlöcbe kellene zárnod azokat, akik ezeket a pletykákat terjesztik.” Ferhat: „Mint a janicsárok vezére, jogom van ezt a kérdést feltenni. Különben, hogy tartsam kordában katonáimat?” Rüstem: „Megoldod… különben a te fejed lesz az első, ami porba hull. Allahnak hála, Süleyman Szultán Őméltósága ép és egészséges!” Ferhat: „Ha valóban igaz az, amit mondasz, akkor adjunk hálát az Úrnak! De ha meghalt, és eltitkoljátok előlünk, akkor senki sem tudja megállítani a janicsárokat!”

Rüstem üzenetet kap: a mérgezett nyíl elérte célját…
Egy férfi Piri Reist informálja, hogy Mustafa hamarosan megérkezik a fővárosba. Piri: „Nagyszerű! Kaptál hírt a palotából?” Férfi: „Még nem, Reis.” Piri: „Nyilvánvaló, hogy a Szultán a halál kapujában van már. Üzenj Ferhat Agának, a janicsároknak tudniuk kell, hogy Mustafa Herceg, a jövőbeli szultánunk úton van!”

Rüstem Hürremmel beszélget: „Ferhat Aga nyíltan megfenyegetett, hogy ha a janicsárok nem látják saját szemükkel a Szultánt, nem fogja megakadályozni, hogy katonái bajokat okozzanak.” Hürrem: „Ez az a perc, amire már annyi éve várunk! Természetesen, nem futunk el egy ilyen lehetőség elől!” Rüstem: „Tennünk kell valamit.” Hürrem: „Mire gondolsz?” Rüstem: „El kellene küldenünk Selimet a janicsárok laktanyájába, mint régens. Elmondhatná, hogy a Szultán jól van, ezzel is gyakorolva hatalmát előttük.” Hürrem: „Hogyan küldhetném a biztos halálba a saját fiamat?! Ha Selim odamenne, soha nem térne vissza! Soha nem megyek ebbe bele!!!”

Selim kint van: „Állnak még emberek az ajtónál?” Rüstem: „Ez elkerülhetetlen, Hercegem. Nagyon fontos, hogy a janicsárok a helyükön maradjanak. El kell menned a janicsárokhoz, hogy megmutasd, te vagy a régens, és hogy biztosítsd őket, hogy a Szultán él és egészséges.” Selim: „Talán kihasználják az alkalmat, hogy megszabaduljanak tőlem. Nem merészelnék megtenni, főleg, hogy nem tudják, hogy a Szultán él-e.” Selim: „Te is jössz velem?” Rüstem: „Nem, én vagyok az utolsó, akit a janicsárok látni akarnak. Mehmet Sokullu Pasa fog elkísérni. Ez egy nagyszerű alkalom, hogy megmutasd bátorságod, ami miatt tisztelni fognak, és elfogadnak régensnek.”

Canfeda Nurbanunak: „Kisfiad jól aludt az éjjel.” Selim érkezik: „Canfeda! Szólj Gazanfernek, hogy készüljön, kimegyünk!” Nurbanuhoz: „Megyünk a janicsárokhoz.” Nurbanu: „Ne tedd! Lehet, hogy az életedre törnek!” Selim: „Így is két út áll előttem. Vagy trónra kerülök, vagy meghalok. Előbb vagy utóbb úgyis megtörténik. Nincs más választásom.”

Hürrem Süleyman minden lélegzetvételét figyeli. Egyszer csak azt veszi észre, mintha nem lélegezne. Egy tükröt tart az orra elé, és valóban, nem párásodik be. Hürrem elkezd sírni. Aztán hirtelen, megindul a légzés.

Nurbanu rohan Hürremhez, azonban Lokman nem engedi be. Nurbanu azzal fenyegetőzik, hogy ha nem engedi be, elveszítik Selimet.
Rüstem Zallal beszélget: „Már majdnem biztos, hogy Selim Herceg nem tér vissza a janicsároktól. Miután Mustafa Herceget is megállítottuk, Beyazit Hercegnek nem marad ellenfele.” Pont ekkor jelentik be Mustafa érkezését. Rüstemnek és Zalnak leesik az álla! Ekkor derül ki számunkra, hogy Yavuz áldozta fel életét Mustafáért, mert ő ült a Hercegi lovon, míg Mustafa egy katona ruháját öltötte magára.

Selim belép a janicsárok laktanyájába. Ferhat Aga üdvözli, de arrogánsan.
Hürrem: „Bármit is akarsz mondani, mondd gyorsan!” Nurbanu: „Selim Herceg elment a janicsárok laktanyájába… Kérlek, tégy valamit!” Ekkor lép be Mustafa a szobába, rögtön apjához megy. Süleyman felébred arra, hogy Mustafa őt szólítgatja. Hürrem látja, hogy Süleyman elmosolyodik, majd visszazuhan álmába.

Selim: „Allahnak hála, a Szultán jól van. Allah kegyelmével, felépül. Senki sem okozhat nyugtalanságot. Ez az út nem jó, Ferhat Aga. Ha ez így folytatódik, fejek fognak hullni. Életek érnek véget idő előtt.” Ferhat: „Az az élet, amiről beszélsz, egy hajszálon múlik. Amíg a Szultán él, nem csinálunk semmit. De vagy ma vagy holnap a trón új kézbe kerül… És a trón új tulajdonosa az a Herceg lesz, akinek a legtöbb joga van hozzá.” Selim: „Tudd hol a helyed, Ferhat Aga! Te sátorban élsz! Mi meg az uralkodók vagyunk! Az Ottomán Dinasztia uralkodói! Mióta a janicsárok döntik el, ki kerüljön a trónra?!”

Mustafa apja ágyán ül, Hürrem vállára teszi kezét: „Segíts, Mustafa!” A Herceg meglepődik, és feláll, hogy szembenézzen mostohaanyjával: „Milyen segítségről beszélsz?” Hürrem: „Selim.. a tűzzel játszik… elment a janicsárok laktanyájába… Dühük széttépik a fiamat! De ők rád hallgatnak! Mentsd meg tőlük! Tudom, értem nem tennéd meg… de tedd meg az apádért és a testvéredért!”


Ferhat: „Nem jöhetsz ide a laktanyánkba, és nem beszélhetsz velünk ilyen hangon! Hogy mégis megteszed, biztos lehetsz benne, hogy számon fogják kérni rajtad!” Selim: „Mégis kinek képzeled magad?! Egy Herceg áll előtted!!!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése