106.rész Leirása

1 elözetes

Hürrem: Mustafa a háború mellett döntött... Nincs elég helyen ezen a földön mindkettőnk számára.
Mustafa: A megfelelő ellenség karját kell levágnunk...
Mihrünnisa: A legnagyobb erő, mely ezt elérheti, a janicsárok.
Mustafa: Nem csak ők. Minden lépés, amit a Pasha tesz, nyugtalanság kell, hogy övezze.
Fatma Szultána: Tudod milyen okból érkeztem, igaz?
Mustafa: Hogy biztos véget vessünk Hürrem erejének, meg kell törnünk a hárem felett gyakorolt hatalmát.
Fatma Szultána: Mikor meghallottam, szomorú lettem. Fogadd részvétemet.
Hürrem: Fogalmam sincs, miről beszélsz!
Fatma Szultána: Nincs szabad bejárásod a Szultánhoz.
Hürrem: Amíg én élek, senki más nem látogathatja a Szultánt! Ha szükséges, elpusztítom az egész háremet!
Fatma Szultána: Mi a helyzet Melek? Elküldted a Hatunt?

Képek:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.658763847481170.1073741953.243781365646089&type=3

• Szulejmán: Muzstáfám kezében egy véres nyíl és rajta Allah neve van írva. Mit jelenthet ez szerinted?
  Ebu Suud: Ez egy letét. Az Urunk, Musztafa életét a Ön kezedbe tette le.
  Hürrem: Vagy ő, vagy én. Ez a Világ már túl szűk, nincs hely mindkettőnknek.
  Rüstem: E Nap alatt, rengeteg testvér vére folyt már ki.
  Rengeteg apa , rengeteg fia vérét folyatta...Ne feledje el ezt Szultánom. 
  Fatma: Nem ismert meg Igaz? Huricihan, az elhunyt Hatice lánya (vagyok)...
  Nurbanu:Ne kételkedjen abban, hogy a herceg(Sehzade) legkedvesebb ágyasa én leszek...majd a gyermekei anyja, hivatalos felesége, majd egy napon , amikor a herceg a trónra lép, azt a koronát én fogom viselni, a Szultánok Szultánja én leszek.
  
  
  

  106. 1. rész
  
  Hürrem a szobájában alszik. Mikor felébred, melege van és lázasnak érzi magát. Kimegy a teraszra.
  Hürrem monológja: „A fiatalság egy könyv, melyet ha elolvastál, végeztél is vele … a lelkemben még mindig tavasz van, de a testem már a telet idézi … Hallod ezt a boldogságot? A madarak csicsergését? Hogy történhetett ez? Hogy múlhattak el az évek?
  Fahriye felébred és észreveszi, hogy Hürrem nincs az ágyában. Kimegy a teraszra, majd azt mondja: „Szultánám!” Ekkor Hürrem elájul.
  
  Egy asszony kezét látjuk egy kocsiban, valamint egy almahordó embert az úton. A kocsi vezetőjének int, hogy álljon meg, leszáll, és ellop egy darab almát. A férfi észreveszi és a nő elkezd vele flörtölni.
  Fatma: „Árulod ezeket?”
  Férfi: „Hadd vendégeljelek meg vele.”
  Fatma: „Hhmm… De vannak még nők a kocsiban, és ők is szeretnének almát enni.”
  Férfi: „Vegyél, amennyit akarsz. Mind a tied.”
  Felhajtja a szoknyáját, hogy abba tegye bele a darabokat, közben nevetgél, flörtöl. A férfit teljesen lenyűgözi. Ahogy visszatér a kocsiba, a lányok nevetgélnek.
  Fatma: „Közeledünk a palotához. Fontosak ezek a békés percek. Ne nézzetek így! Vegyetek egyet! A palotában ezrek fognak figyelni minden mozdulatod, figyelik, mit mondasz. Ott nem ehetsz almát így!”
  Melek: „Megvakítod majd a szemüket és elsüketíted fülüket, Szutánám!”
  Fatma: „Ezúttal sokkal fontosabb dolgunk van, minthogy szórakozzunk.”
  
  Közben a Háremben a hölgyek a Hürrem egészsége miatt felröppent pletykák miatt sugdolóznak.
  Gülfem: „Mi történt, Afife Hatun? Miről beszélnek a lányok? Hürrem Szultána megbetegedett?”
  Afife: „Összeesett a reggel, azt mondják… az orvos mindjárt megérkezik … még engem sem engedtek oda.”
  Gülfem: „Ebben az esetben kritikus az állapota.”
  Afife: „Allah óvja! Az orvos majd megállapítja, és mi is okosabbak leszünk.”
  
  Hürrem szobájában. Hürrem felül, az orvos menni készül.
  Fahriye a doktorhoz: „Asszony! Tartsd rajta a szemed! Senki sem tudhatja meg a Szultána állapotát (menopauza)! Ha eljár a szád, kitépem a nyelved!”
  A doktor távozik.
  Sümbül: „Szultánám! Nagyon megijesztettél bennünket!”
  Hürrem: „Feltételezem, ez a vég kezdete… Habár már vártam… annyi orvosság és gyógynövény után … biztos így kell, történjen”
  Sümbül: „Ne légy szomorú, Szultánám! Ott vannak az oroszlánjaid, a Hercegek! Allahnak hála! Ezek után már nem lehet több gyermeked.”
  Hürrem: „Milyen gyorsan múlik az idő! Emlékszem, mintha tegnap lett volna, mikor Mehmetet a karjaimban tartottam … aztán Mihrimaht, Selimet, Beyazitot, Cihangirt.
  
  Afife megpillantja az orvost, amint távozik. Megállítja.
  Afife: „Mondd meg nekem, asszony! Mi a baj a mi Szultánánkkal?”
  Orvos: „Semmi komoly, Afife Hatun! Csak valami rosszat evett.”
  Gülfem: „Hogy ne lenne fontos? Hiszen Sümbül Aga az egész Háremet a feje tetejére állította!”
  Orvos: „Az természetes, hogy aggódott … Allahnak hála, most jól van. Engedelmetekkel, most mennem kell az orvosságát elkészíteni.”
  Miután a doktor távozott, Gülfem azt mondja: „Láttad az ábrázatát? Valamit titkol előlünk.”
  Afife: „Én nem hinném. És mégis mi lenne az? Allah bocsássa meg, ha ez komoly betegség lenne, hogyan titkolhatja el?”
  Aga: „Afife Hatun! Az ajtónálló üzent … Fatma Szultán megérkezett a palotába.”
  Gülfem: „Mit beszélsz? Még korai!”
  Afife: „Oh Allah! Aga! Szólj a kalfáknak! Azonnal tegyék rendbe a szobáját!”
  
  Hürrem a szobájában vigasztalhatatlan. Fahriye és Sümbül próbálják kicsit felvidítani.
  Hürrem: „Épp, mikor már visszatért az erőm … Honnan jött ez az egész ily hirtelen? Elkezdtek már pletykálkodni a háremhölgyek? Senki sem tudja őket megállítani!”
  Fahriye: „Majd mi foglalkozunk ezzel, Szultánám. Most aludnod kéne. Pihenj.”
  Hürrem: „Nem. Nincs pihenés. Most, inkább, mint valaha össze kell szednem magam azonnal. Nem láttátok, hogy fenyegettek meg? (skorpió)”
  Sümbül: „Aziz Agát is megölték.”
  Hürrem: „Az ágyamhoz jöttek. Abba a helységbe jöttek, amiben a legjobban bízom. És egy skorpióval az ágyamban ébredtem fel! A fejemhez közel!”
  Sümbül: „Mindenkit kikérdeztünk azon a reggelen, Szultánám. Senki sem látott semmit. Biztonságod miatt mindegyiket kidobtam a palotából.”
  Hürrem: „Meg lennék lepődve, ha találnál valamit. Senki sem tudhat ezekről a dolgokról. Főleg nem arról, ami elmúlt éjjel történt. Ellenségeim lesben állnak. Ezt gyengeségnek fognák fel.”
  Sümbül: „De mégis hogy titkolhatnánk el? Itt minden kiderül.”
  Hürrem: „Ha nyávogsz és jajgatsz, akkor ez történik. Remélem, a Szultán fülébe nem jutott el.”
  Sümbül: „Akartam értesíteni a Szultánt … de bárhogy is, senki sincs a Háremben, aki nem hallott volna erről. Mostanra már bizonyára ő is tudja.”
  Hürrem Fahriyenek: „Hozd a ruhámat, de gyorsan!”
  Fahriye: „Az orvos azt mondta, nem lenne szabad még felkelned.”
  Hürrem: „Azt mondtam, hozd a ruhámat! Nem szabad, hogy ilyen állapotban meglásson! Siess!”

• 2. rész
  
  A kertben látjuk, hogy Fatma Szultána megérkezett.
  Gülfem: „Szultánám!”
  Fatma: „Mi van veled, Gülfem? Nem örülsz, hogy látsz?”
  Gülfem: „Kérlek, bocsáss meg Szultánám! Egy héttel későbbre vártunk.”
  Fatma: „A lovaim olyanok, mint én … repülve jöttünk!”
  Fatma: „Afife Hatun?”
  Afife: „Üdvözöllek, Fatma Szultána! Remélem, jól vagy.”
  Fatma: „Most már, hogy látlak, sokkal jobban. Küldj annyi agát, ahány csak van, vigyék a cuccaimat. Ahh! Nézzétek, kit hoztam magammal! (Hurichihan) Gyere közelebb!”
  
  Hürrem ajtaja nyílik, Süleyman lép be. „Hürrem, jól vagy? Azt mondták, lebetegedtél.”
  Hürrem: „Semmi különös, Süleyman. Eltúlozzák. Csak tegnap este nem éreztem jól magam, ennyi.”
  Süleyman: „Sápadt vagy … és lázad is van … Miért vagy talpon? Pihenj le!”
  Hürrem: „Ide jöttél … Lehet ennél jobb orvosság, mint a te jelenléted?”
  Süleyman: „Egész éjjel fent voltam. Miért nem értesítettél?”
  Hürrem: „Jobban lettem. Miért nem aludtál?
  Süleyman: „Álmot láttam … rémálmot … aztán nem tudtam visszaaludni.”
  
  Mihrimah palotájában Rüstem készülődik elmenni.
  Mihrimah: „Hol járkálsz? Napok óta korán reggel elmész és csak késő éjjel térsz haza.”
  Rüstem: „Csak az állam dolgai, Szultánám. Nagyon elfoglalt vagyok. Mennem kell. Történt valami?”
  Mihrimah: „Csak gondolkodom. Aziz Aga is eltűnt. Bárkit kérdezek, senki sem tud semmit.”
  Rüstem: „Én kértem, hogy ne beszéljenek.”
  Mihrimah: „Mit jelentsen ez?”
  Rüstem: „Meghalt, Szultánám. Megölték. A fejét elküldték nekem.”
  Mihrimah: „Ki tette? És miért?”
  Rüstem: „Éppen ezen dolgozom… De úgy tűnik, Mustafa Herceg oldaláról valaki.”
  Mihrimah: „Úgy gondolják, hogy te vagy a felelős a meghiúsult merényletért?”
  Rüstem: „Eljött az idő ellenségeim számára … Bárhogy is, bocsánatot fognak kérni. Az a céljuk, hogy elmozdítsanak a pozíciómból.”
  Mihrimah: „Ne aggódj. Senkinek sincs ekkora hatalma. Én nem hagyom.”
  Rüstem: „Mihrimah! Én gyönyörűségem, napsugaram! Ha itt állsz mellettem, az elég. Sárkányok vagy szörnyetegek állhatnak utamba … akkora erőt adsz nekem, hogy lekaszabolom őket egytől egyig!
  
  A Hárem folyosóján Fatma, Gülfem, Afife, Hurichihan és Melek haladnak.
  Afife: „Bárcsak üzentél volna, Szultánám! Akkor időben elkészítettük volna szobádat.”
  Fatma: „Majd utána megcsináljátok. Hol van Hürrem? Hogy lehet az, hogy nem jött elém üdvözölni? Feltételezem, nem is tud érkezésemről.”
  Gülfem: „Nincs jól, Szultánám. Épp lábadozik.”
  Fatma: „Allah óvja az ördögtől! Vagy érkezésem hírére ájult el talán? Oh, meg kell látogatnunk! Biztos vagyok benne, ha meglát engem, boldog lesz.”
  
  Süleyman Hürremnél van, és épp a rémálmát meséli.
  „Láttam Mustafát, Hürrem. Egy nyíl volt nála. (Vissza játsszák a jelenetet. Mustafa egy véres nyilat tart a kezében, amire arabul rá van írva, Allah.) Egy véres nyíl. Egyenesen a szemembe bámult. Aztán egy idő után ráeszméltem, hogy ez csak álom.”
  Hürrem: „A támadás nagyon felizgatott … és még mindig a hatása alatt vagy. Én sem érzem túl jól magam, Süleyman. Betegség és halál cirkál felettünk. Meg kell védenünk hercegeinket.
  Süleyman: Ne aggódj. Mostantól szememet rajtuk tartom.”
  
  Fatma lép be a szobába. „Bocsáss meg kérlek, hogy előbb érkeztem, mint a megbeszélt időpont, de ismersz engem. Ha mennem kell valahova, nem nyugodhatok.”
  Hürrem megvetéssel néz rá.
  Süleyman: „Jól tetted, gyönyörű testvérem! Üdvözöllek!”
  Hürrem: „Milyen öröm újra látni téged a palotában, Szultána!”
  Fatma: „Téged is. Most mondták nekem, nem vagy jól? Ezért gondoltam, hogy először téged látogatlak meg… Remélem, semmi súlyos.”
  Hürrem: „Te is láthatod, jól vagyok. Allahnak köszönhetően semmi különös.”
  Fatma: „Pedig komolyan kéne venned … Mint te is tudod, egy bizonyos kor után már óvintézkedéseket kell tenni.”
  Süleyman: „Hallottam, gondjaid voltak. Remélem, már megoldódtak.”
  Fatma: „Csak látni kellett téged, és összes bajom elszállt! Allah soha ne szakítson el tőlünk!”
  Süleyman: „Úgy legyen! Gyere, ülj le!”
  Fatma: „Szultánom! Először is szeretnék valakit bemutatni neked, ha megengeded persze.”
  Süleyman: „Ki az? Gyorsan jöjjön be!”
  Hurichihan: „Szultánom!”
  Fatma: „Felismered, nem igaz? Sok idő telt el. Hurichihan Hatice lánya, Allah nyugosztalja.”
  Süleymannak emlékképek jelennek meg, amikor Hatice és Ibrahim meghalt.
  
  Közben Barbarossa hajóján, a kapitány lánya, Mihrünissa: „Ki ez?”
  Férfi: „Mustafa Herceg személyes hírvivője. Üzenetet hozott Hizir Hayreddin Pasának.”
  Mihrünisssa: „Add nekem.”
  Atmaca nevetve: „Azt a parancsot kaptam, hogy személyesen neki adjam át.”
  Erre a lány előhúzza tőrét és a nyakához szegezi. „Ha elvágom a torkod, akkor hogy adod át?”
  Atmaca: „Hívd ide a Pasát, nincs időm játszani.”
  Barbarossa: „Mi folyik itt?”
  Mihrünissa: „Hírek érkeztek a mi Mustafa Hercegünktől. A küldönce viszont nem fél tőlem.”
  Barbarossa: „Előtted a lányom áll, küldönc.”
  Atmaca: „Bocsáss meg, Hizir Hayreddin Pasa.” A lány elteszi a tőrt.
  
  Amasyában Mustafa és Yahia belépnek egy szobába.
  Yahia: „Eljuttatta a Pasa kezébe a lepecsételt leveledet. Miért kételkedsz még mindig benne?”
  Mustafa: „Csak biztos akarok lenni benne. Már senkiben nem bízom.”
  Yahia: „És a másik küldöncben?”
  Mustafa: „Tartsd rajtuk a szemed … beleegyezés nélkül nem léphetnek a palotába. Különben is, a legfontosabb dolog, hogy az árulót megtaláljuk. Meg kell találnunk.”
  
  Barbarossa hajóján a Pasa a lányával beszél: „Mit parancsolt a Hercegünk?”
  Mihrünissa: „A küldöncről kérdez. Egy katonával érkezett hozzájuk. Levelet vitt, mégpedig a te pecséteddel. Azt kérdik, valóban te küldted és mikor írtad a levelet?
  Barbarossa: „Oh! Szóval, én küldtelek a Herceghez?”
  Atmaca: „Ezt kellett mondanom, Pasa … máskülönben nem engedtek volna be a palotába.”
  Barbarossa: „Mit jelentsen ez? Ki vagy te?”
  Atmaca: „Engedelmeddel, pont erről szeretnék veled beszélni.”
  
  Közben Hürrem szobájában Fatma, Hürem, Gülfem és Sümbül beszélgetnek.
  Hürrem: „Úgy hallottam, gondjaid voltak hitveseddel Mustafa Pasával. Remélhetőleg, már kibékültetek.”
  Fatma: „Nem egyszerű problémáról van szó. Elváltam tőle!”
  Hürrem: „Sümbül Aga! Kész van már Hurichian Szultána szobája?”
  Sümbül: „Igen, természetesen.”
  Fatma: „Semmi szükség rá, Sümbül. Ő velem marad. És hogy megnőtt! Hát nem gyönyörű?”
  Hürrem: „Igen, az. Épp olyan gyönyörű, mint édesanyja Hatice Szultána.”
  Fatma: „Az apja jellemvonásait is örökölte.”
  Afife megérkezik: „Szultánák! Szobáitok elkészültek. Ha kívánjátok, először mehetünk a fürdőbe. Biztos elfáradtatok.”
  Fatma: „Majd éjjel megyünk.”
  Feláll, hogy távozik.
  
  Beyazit és Cihangir a folyosón haladnak, mikor szembe jön Hurichihan. Köszönnek neki, de nem vesznek róla tudomást. Fatmával is összefutnak: „Cihangir?”
  Cihangir: „Szultána! Hát megjöttél!”
  Fatma: „Én oroszlán Hercegem! Annyira bánt, hogy nem tudtam eljönni a kard ceremóniádra!”
  Cihangir: „Ne bánd. Nem vesztettél sokat őszintén szólva.”
  Bemutatja Beyazidot: „Szultánám! Már sokat hallottam rólad! Végre találkoztunk!”
  Fatma: „Azt hittem, visszatértél tartományodba. Annyira örülök, hogy látlak! Igazán bátor Herceg vált belőled! Allah vigyázzon rád!”
  
  Visszatérve a hajóra, Barbarossa kabinjában Atmaca beszél: „Atmacának hívnak. Egy vagyok Turhan, Akinci Bey fiai közül. Az a feladatom, hogy megvédjem Mustafa Herceget. Senki sem, beleértve a Herceget nem tud erről. Kivéve téged, persze, különben nem tudnám tökéletesen elvégezni feladatomat.”
  Barbarossa: „Ki adta neked ezt a feladatot?”
  Atmaca: „Mustafa Herceg barátai.”
  Mihrünissa: „Miért kellene bíznunk benned?”
  Atmaca: „Ha áruló lennék, nem a saját lábaimon jöttem volna ide.”
  Barbarossa: „Hercegünk két katonával küldetett ide. Nem volt más választásod, jönnöd kellett.”
  Atmaca: „A tény, hogy a két katona még életben van, mutatja hűségemet. Ott voltam a támadásnál, és megmentettem a Herceget.
  Barbarossa: „Kellene még más is a szavakon kívül, ami biztosít minket hűségedről.”
  Atmaca: „Van valaki, akivel szeretném, ha beszélnél, Pasa. Szerintem, ő meg tudja válaszolni kérdéseidet.”
  Barbarossa: „Ki az?”
  Atmaca: „Shayk al islam Fenerizade Efendi Muyhiddin!”
  
  Rüstem megérkezett Fenerizade Efendihez. Elnézést kért, hogy ilyenkor zavarja, mikor olyan sok a munka. Fenerizade kérdi, mi járatban? Rüstem szerint szóbeszéd járja, és szeretné az ő oldalát is megallgatni. Rüstem mesél Cevizade Efendiről, hogy eltűnt pozíciójából, mert az alapítványoknak küldött összegek miatt alkalmatlannak tulajdonították. Fenerizade kijelenti, hogy családja már évszázadok óta hűségesen szolgálja az Ottomán Birodalmat és nem őtőle fogja megtanulni, mi a helyes és mi nem! Rüstem azt feleli, hogy ez nem csak az ő aggodalma, hanem a Szultáné is. Ekkor Seyh azt mondja, hogy akkor a Szultánnal magával fog beszélni. Mérgesen hozzáteszi, hogy őt nem női befolyás miatt helyezték pozíciójába, hanem érdemei alapján. Rüstem erre begurul, és kikéri magának, és figyelmezteti, hogy a Szultán döntéseinek a rangsorolásával rossz vége lehet! Fenerezade szerint, egy nap Rüstem is a Szultán parancsai közé kerülhet. Rüstem azt javasolja, ne legyen annyira gőgös, mert Allah nem szereti a gőgös embereket.
  
  Éjjel Fatma fürdik. Merve is ott van, és a Háremről, annak boldogtalanságáról beszél. Majd arról beszél, mennyire okos Hürrem.
  Fatma: „Azt hiszed, hogy olyan egyszerű a Hárem élén állni? Mielőtt idejöttünk, úgy gondoltam, nehéz feladat elé nézünk. De most, hogy láttam Hürremet, úgy vélem, könnyű dolgunk lesz.”
  Merve kérdi, mire gondol? Fatma azt mondja, hogy tüzet látott Hürrem szemében … ahogy az idő nem kér bocsánatot, így ő sem fog.
  
  Közben Sümbül és Fahriye Hürrem szobájában.
  Hürrem: „Minden, ami megmaradt az Fatma Szultána. Elvált a férjétől, és most itt díszeleg.”
  Sümbül: „Ő nem olyan, mint a testvérei, Szultánám. Úgy hívták, a vidám és játékos Szultána. Nem hinném, hogy ellenségedként áll előtted.”
  Hürrem: „Nagyon odavan a szabadságáért … te is mondtad idejövet. Ez azt jelenti, hogy néhány számlát ki akar egyenlíteni. Ráadásul Hurichihant is magával hozta.”
  Feláll, de meginog. Próbálnak segíteni rajta, de nem hagyja.
  Fahriye: „Szultánám!”
  Az ágyához megy. „Ha barátkozni akar, ajtóm nyitva áll előtte. Ha harcolni akar velem, a nővérei után küldöm!”

                                                           

  Tuncel Kurtiz Ebu Suud Efendı EMLÉKÉRE

  
  
  
  
  
  
  A film végén emlékeznek elhuny barátjukra a nagy szinészre hiányozni fog:A biro szavai:
  
  
  Amit az öreg hangja mond:

  Ezen a Világon a legfontosabb az igazság mérlegének két oldalát egyensúlyban tartani. De ha a egy hozzánk közelállóról van szó, az ember nehezen tudja ezt az egyensúlyt megtartani. Az Urunk (Isten/Allah) a Lokman szürében( ez egy része a Koránnak) azt mondja, hogy ne fordítsd el a tekintettedet az emberektől lekicsinylően és a Világban ne sétálj magabiztosan. Ugyanis Allah úgy rendelkezett, hogy az önelégült és szüntelenül magukat dicsérőket senki se szeresse. Allah annak akinek eljött az ideje elveszi az életét és annak akinek még nem , annak álmában elveszi a lelkét és egy darabig még megtartja őt az élők sorában. Bizonyára vannak erre utaló jelek, hogy ez így történik...